1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
11054 7| verítékünk.~Amazoknak a ládáik,~Minekünk szíveink telvék...~
11055 7| jószág csengő ára~Hever a ládám fiába’.~Tolvajoknak én danolok,~
11056 5| EGY SZÉP HÖLGY EMLÉKE~Ládámat tolvajtól nem féltem én,~
11057 5| e pénzt?~Mindenh’á, csak ládámba nem!~Meg nem penészedik
11058 5| Meg nem penészedik az én~Ládámban, hiszem istenem.~Amint nyerek:
11059 8| család!~Az ágy fejénél űl a ládán~Csecsemőjével az anya.~Boldogtalan
11060 6| eláll az eső,~Űlj föl a ládánkra;~Ha magas a láda,~Rája fölültetlek,~
11061 8| szaladgál föl és alá,~Még a ládára is fölszáll,~Eszébe jut,
11062 6| vízbe dobta a lapátot,~S a ladiknak legvégére hágott.~„Tudjátok
11063 6| Szólt s fölfordította a ladikot.~Mind a három a Dunába bukott.~
11064 3| emberszív kemény;~De vélte: lágyit a zene.~S mely a vihart
11065 1| szép képedet, Pozsony,~Nem lágyul a vad végezet, hiába~Nyögel
11066 1| Békülten a halom fölé,~S lágyult kebel meleg könyűivel rebeg~
11067 11| Lészen-e, Róza! idő, melyben lágyulva szerelmed~.... csókjai közt
11068 4| lágyszivü kántor~Egyet rántott a lajblija szélén,~S kétségbeesett
11069 1| SZEBERÉNYI LAJOS EMLÉKKÖNYVÉBE~Kegyetlen
11070 4| nem máskép. A bárd, mely Lajosnak~Párizs piacán lecsapott
11071 5| ami fölsegítene,~Eltörve lajtorjám, a hit.~Pest, 1845. január~
11072 7| temetőben;~Franciaország az ő laka, nem kripta,~A neve pediglen:
11073 8| vastag nyoma,~Mint gazdagok lakában~A csengetyűzsinor.~A lég
11074 8| sikátorok~Vezettek elrejtett lakához,~Mely földalatti pincelyuk
11075 4| inakkal iramlott~Az öregbírói lakáshoz,~Amelynek előtte~Méltóságosan
11076 4| valódilag,~Mi boldog pestiek!~Lakásunk fényes palota;~Mindent találni
11077 8| tettre végre,~Verjük le a lakatot,~Mit sajtónkra, e szentségre,~
11078 8| egy csoportban~A királyi lakba,~Ott a német urak épen~Dőzsöltek
11079 8| pártfogója van~Ott fönn az úri lakban,~S olyan szép pártfogó!~
11080 7| Igen, te vagy az isten lakhelye!~Hol volt előtted és hol
11081 3| juhoknak bégetése szól.~E lakhoz éjszakának idején~Két útazó
11082 4| odavesz különben.~Óriások lakják ott azt a vidéket,~Nem jött
11083 4| érkezék,~S ily alkalomkor lakmát tart az ég,~Mivel mostanság
11084 8| szellő-sohaj jött ki néha rajta.~A lakmázó urak átalták zavarni,~Vagy
11085 3| mentében;~Oh mi drága e lakocska nékem!~Könnyben úszik két
11086 1| szép leányka,~Hagyd kevély lakod falát,~Majd virágit a tavasznak~
11087 7| VALAHOGY~Várom, várom lakodalmam~Nehezen,~No de hiszen maholnap
11088 4| Éd’sapám táncolni fog~Fia lakodalmán.~Így élünk majd boldogan~
11089 7| ki ostromnak gondolná,~Lakodalmat adtak hírül a vidéknek,~
11090 7| hős vezér s a szép özvegy lakodalmát.~Meddig tartott, meddig
11091 4| gyalázatos kény~Elhat ten lakodba.~Ami örömednek~Volna kútforrása,~
11092 5| koporsó~Behunyt szemű, hideg lakóit.~Igen, behunyvák a szemek
11093 6| Ha férjem eljön, rémesen lakolsz...”~„Ha férjed eljön, akkor?”
11094 8| úrfi~Mindannyiszor keményen~Lakoltatá, hogy őt megszégyeníté.~
11095 8| hallják keservem,~Estéjök lakomában foly ma le,~S nem veszik
11096 5| dicsőséged temeted.~Nagy lakomája volt ez a halálnak,~S kit
11097 8| róna földén,~Az időt ünnepi lakomákkal töltvén,~Kettős ünnep volt
11098 9| utjára,~Mintha mentek volna lakomára.~Péter bátya hát kendet
11099 8| emberek belőle~Világvégéig lakomázni fognak.~A szőlő a napsugaraktul
11100 7| hazája,~Vagyok a csárdák lakosa,~Keblem betyárok vánkosa.~
11101 4| Szüretre készűlt a falu lakossága.~Nem figyelmezett ő szüretremenőkre,~
11102 3| kebel,~Megteremtve, hogy lakóul~Örömet fogadjon el?~Vagy
11103 8| e föld,~Messze Ázsiában lakozánk azelőtt,~Messze Ázsiában
11104 8| Reszkessen ágatok.~Örök tavasz lakozzék~Zöld fürteiteken,~Hogy éltetek,
11105 5| drága kisleány,~Ő s az élet lakták szívemet;~Mint repkény a
11106 5| Egy lepusztult ház, bús, laktalan;~Rajt az árva repkény, a
11107 6| világon és magával visz,~Laktársam a kétségbeesés,~Szomszédom
11108 1| anya,~Nehogy ez vagy az lakunkból~Vélek elvándorlana.”~2~Ébred
11109 4| Mihály.~A szomszédban valami lakzi volt,~Elébe hoztak ételt
11110 3| Jelen volt a holdvilág a~Lakzinál;~Búsan nézte: szomszéd bácsi~
11111 8| AKASSZÁTOK FÖL A KIRÁLYOKAT!~Lamberg szivében kés, Latour nyakán~
11112 9| lelkeinket,~Hogy mi vagyunk a lámpafény,~Mely amidőn a többi alszik,~
11113 8| lebujban~Mulatnak még, a lámpafénytől~Piroslik ím az ablak,~Mint
11114 8| látogató megy csak hazafelé,~Lámpája megvillan az ablakok alatt,~
11115 7| Az elmélkedésnek égetvén lámpáját:~Mi lehet az oka, hogy a
11116 8| reszketett,~Midőn eltépett láncaikkal~Verték falát a gladiátorok! -~
11117 6| rivalgó zajra, hogy~Ne halljuk láncaink csörömpöléseit.~Rab a világ,
11118 1| sírhalom!~E kinéletnek vesződve~Láncait mért hordozom?~Kebled csendes
11119 4| kételkedni merék~Hűséged acél láncának~Állhatatosságában. -~Most
11120 8| hitvány kutyát,~A ház végére láncba szoriták,~S láncát harapva
11121 7| dönthetetlen kőfal,~Semmi más, mint lánccsörömpölések -~Bátran tudnék a vérpadra
11122 8| Nem leszünk!~Fényesebb a láncnál a kard,~Jobban ékesíti a
11123 7| Maga zsarnokod is, míg láncod szorítja,~Rabja dalán megáll
11124 3| Szerelem, lerázom~Fölvett láncodat,~Kedves lánc, igaz, de~Mégis
11125 5| élni,~Halni a szerelmi láncokon:~Add e sorsot énnekem, teremtőm!~
11126 8| a hazában,~Melyet eddig láncotok~Égető karikájában~Kínosan
11127 8| nyakadat te magad.~Tegye láncra a zsarnok a holttetemet,~
11128 7| hegytetőre,~Néztek, mint a láncra-kötött komondorok.~De ím, a várba
11129 7| éretted harcolék, szabadság,~S láncraverve lábam és karom...~Világosság,
11130 4| szertezúzott láncszemet...~Nem láncszem az, nem! egy világ vala,~
11131 4| kebelben~A szertezúzott láncszemet...~Nem láncszem az, nem!
11132 5| tollak inganak.~Félre, bú, te lándzsa, mely szögezve~Vagy tulajdon
11133 1| magányos kórók lengedeznek,~Hol lándzsát és pajzsot kért a gyermek,~
11134 1| lele~E kebelen,~S én piruló~Lángajakán,~Mézcsókjait~Lecsókolám.~
11135 3| életem felett!~Mért kinozni lángcsapásu~Ostorokkal engemet?~Mért
11136 5| Látád a szívben meg nem férő~Lángéletet.~Bú, kedv között élet-halálra~
11137 3| érzetét,~S dalszárnyon a lángérzemények~Madárként szálltak szerteszét.~
11138 8| nap fölfelé; sugára~Mint a lángeső, oly égető özönnel~Ömlik
11139 8| lelek,~Mert a dicsőség és lángész illatja~Árasztja el e fájdalom-helyet.~
11140 7| pusztán a gondolat is már~Lángfelhőket idéz véres szemeimnek elébe,~
11141 3| Lövel a nyári nap;~Sugári lánghevén~Patak, folyó apad.~O forró
11142 4| Hanem mi volt e fény a lánghoz képest,~Mely ekkor égett
11143 2| a billikomba,~Részegítő, lánghullámu bort!~Mely keservet és bút
11144 1| meg.~S e vágy nem szűnő lángiban~Mindegyre égtem én;~Ragadtam
11145 3| oh mi szép,~Mi jó lehet lángifjunak;~De száraz törzsön a galyok~
11146 7| szikráknál~Százszor nagyobbak lángitok;~De hamvatokat is midőn
11147 10| egyszer e szűt~Csókodnak lángival,~Mely nemsokára úgyis~Bánat
11148 5| ontsd lelked villámait,~S lángjaikkal gyujtsd föl a világot;~Rendűljön
11149 2| talál-e célra pályám,~Ha lángjaiknak hinni fog?~Az égi fények
11150 4| Látni lehetett sok égő város lángját,~Kivel szemközt jöttek,
11151 5| Sejtelmivel.~Az ifju szíve lánglobogva ég;~Világít ez, midőn sötét
11152 10| csókod édes~És részegítő s lángmeleg,~S mi csillagtűz az éjszemekben!~
11153 10| Eloltani ohajtám~Emésztő lángodat,~S elzártam oh előled~Érzett
11154 7| fáklyája ujra meggyujt téged,~S lángodnál látszik a tündérkert újolag,~
11155 7| szavad,~Áraszd ki lelked e lángözönét,~Hogy föllobbantsd a rokon
11156 3| mélye;~Égi kéz lövelt beléje~Lángokat.~És a lángok szűzen égnek~
11157 8| viharnak~Süvöltő óriása;~S e lángokban milyen csudálatos~Mesés
11158 7| Nagyra született ő, s lelke lángolási~Szentebbek volnának boldogabb
11159 5| máglyája égett~Kihamvadatlan lángolással.~Hanem már mindeneknek vége.~
11160 3| lyányka, hosszut, édest, lángolót!~Csókod lángja, mint a napfény,
11161 8| Rákóczi, kinek emlékére~Lángolunk és sírva fakadunk!~Az ügy,
11162 4| vagyok tűz, nincs emésztő lángom;~De van éles hangu szóm,~
11163 6| beszéltünk~A lelkesűlés lángóráiban?~Ki tudja, mit hoz a kétes
11164 6| vagyok. Sietek.~Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;~Megkorbácsolom
11165 6| tűzokádó~Hegy méhéből a füst s lángoszlopok,~És átkokat szórt, rémes
11166 7| Ujabb időkben isten ilyen~Lángoszlopoknak rendelé~A költőket, hogy
11167 7| melyet isten külde~Vezérül, a lángoszlopot.~Ujabb időkben isten ilyen~
11168 5| Nagyságos úr! a spongyia~Lángot nem vet, szikrát sem ád,~
11169 5| koszorúba fűzöm ott e kertnek~Lángrózsáit, a csillagokat.~Majd ez
11170 6| rózsákat mosolyog reátok,~Lángrózsákat sötét arcotokra.”~Senki
11171 8| Mikéntha ördög űlne hátán,~És lángsarkantyút verne oldalába.~A háztetőkre
11172 7| éjfelenként.~Békafejű, kígyófarkú,~Lángsörényű, sárkánylábú,~Vad fekete
11173 7| tetőt.~Még ifju szivemben a lángsugarú nyár~S még benne virít az
11174 1| élet rajta függene,~Válj lángszavakká, titkos érezet,~Te szívem
11175 5| mennybe~Száll a dicsőség lángszekerén...~Híj öledbe, lyányka,
11176 5| Híj öledbe, lyányka, s lángszekérről~És mennyországról lemondok
11177 6| tigris lakik:~A vérszemű, a lángszemű harag.~Oh e vadállat hányszor
11178 1| életüdv örömvirági~Nyíltanak.~Lángszerelem szép viszonozója,~Barna
11179 4| velem a gúnymosolyt,~Mely lángszerelmem jégjutalma volt!~Pest, 1844.
11180 6| dolgokat.~Keresztülszúró lángtekintetét~Jártatta végig rajtok az
11181 7| ifjú fogoly;~Messzeszállott lángtekintetével~Vajjon hol jár gondolatja,
11182 4| tagadom,~Mert megszeretém~Lángzó szerelemmel~A szemérmetes
11183 7| mely most lantján tágan lankad, tudna~Harci dárda ellen
11184 4| utójára,~Meg alig is bírta már lankadó lába.~Letelepűlt, elővette
11185 1| kedves helyek, ahol számt’lanszor mulatoztunk~Vagy nagy körbe’
11186 3| Lantot ragadt az ifju karja,~Lantjának adta érzetét,~S dalszárnyon
11187 1| Ringatál,~Mellynek első éneket lantjára~Te csalál?~Ah, rád vissza
11188 3| Adománya mindössze is~E lantocska és a dal,~Mit belőle búsan,
11189 8| muzsákat,~Azért tevéd le lantodat,~Hogy földre szállván az
11190 8| hozzám,~„Gondunk leszen lantodra és reád.”~Tennap mondák,
11191 7| tengerbül és figyelmez. -~Igy lantolva, énekelve~Vándorlok kis
11192 6| honszeretet~Töviskoronája;~Igy lantomra majd megsebzett~Homlokom
11193 6| leglélekrázóbb,~A legfájóbb húr e lanton?~Azt verem, hogy ujjaimtól~
11194 1| hüsében,~Kert megett,~Zeng a lantos hév szerelmi~Éneket.~Zeng,
11195 8| Félre mostan, jó fiúk, a lanttal,~Szép zenétek hasznot nem
11196 8| A TAVASZHOZ~Ifju lánya a vén télnek,~Kedves kikelet,~
11197 1| derű jele.~Borúm örök, haj, lánykám nem mosolyg rám~Szivárványként,
11198 3| Kakasszóra hajnal ébred,~Én lányokkal nem beszélek.~Mert ha szólok
11199 1| vitt.~És láttam ott~A szőke lányt,~Nem hidegen~Már szűm iránt;~
11200 8| pillantanak~Az útazó után.~Itten a lapályon~Egy ér nyúlik végig, meg
11201 8| szája volt,~Szájában pipája,~Lapátnak is beillet vón~Köpcös szopókája.~
11202 5| Könyv, melynek számtalan lapját forgatni kell,~De te, alföldem,
11203 3| Mindannyi betűi egy isteni lapnak;~Nagy gondolatit mikor olvasom
11204 7| Odaviszlek szép Erdélyországba,~Láposvölgyi regényes magányba.~Hiszem,
11205 7| AZ ÍTÉLET~A történeteket lapozám s végére jutottam,~És mi
11206 7| Leveled virágbokor, de~Kígyó lappang a tövén.~Keresém és nem
11207 10| itt e barlang zordonában~Lappangva élj, mint éjmadár!~Nem úgy
11208 7| keblem!~S erszényem mint lapúl!~Dés, 1847. október 20.~
11209 8| ébred,~Mert nem hallják a lármát a halottak...~A kisded halva
11210 7| félrevert~Harang föl nem lármáz?~Meddig alszol még, hazám,~
11211 4| mi jutott eszébe?~„Hát lármázni kezde feleségem;~S lármázott,
11212 4| lármázni kezde feleségem;~S lármázott, míg végig nem keféltem.~
11213 8| Dobogjatok, tomboljatok,~Lármázzatok... ne féljetek,~A kisded
11214 8| A BOKOR A VIHARHOZ~Lassaban, haragos lelkek testvére,
11215 7| hivattál?~Azért-e, hogy lássad kínomat s kinevess,~Vagy
11216 7| feketét,~Hogy semmit ne lássanak.~S megfogant az ördög csókja,~
11217 8| Most mint birókat, akként lássatok.~Föl hát, magyar nép, e
11218 5| Csak azért, hogy tisztán lássék: milyen~Hervadás van a világ
11219 8| Csatatéren a fűbe harapott,~Lászlót pedig nem tekinték máskép,~
11220 7| iratot.~Jó, hogy meg nem láták nagy meglepetését,~Mely
11221 5| kedv között élet-halálra~Látál csatát,~De győzedelmeskedni
11222 4| lágyszivü kántor~Feleségének látásán?~Egy fél-ép asztal alá bújt,~
11223 4| Fölkelt, lesietett Jancsi látására.~Jancsinak látása nem esett
11224 4| láthattam,~Egy turós lepényért látását nem adtam;~Örültem is, mikor
11225 5| azonnal megszerettelek.~Látásodkor úgy jártam, mint a fa,~Amelyet
11226 4| könnyű munka, minőnek~Első látásra talán~Gondolja az ember.~
11227 8| beteljesednek,~Amiket én álmaimban láték!~Eljön, eljön az itélet
11228 5| a nyakad.~Hogy pedig ne láthasd szégyenedet,~Kivájják a
11229 8| magasra,~Egész világ hadd láthassa.~Előre!~Hadd lássák és hadd
11230 7| kivánom, hogy minél elébb~Láthassam omladékodat,~S hitvány lakóid
11231 8| kedvesét és gyermekét~Nem láthatá, nem mondhatott nekik~Isten-hozzádot,
11232 5| győzedelmeskedni a bút~Nem láthatád.~Ez akkor volt, - ha megtekinted~
11233 7| szegény nép! olyan felhős láthatára,~S felhők közt kék eget
11234 5| jobban-jobban el-~Sötétül láthatárom,~De én éltemnek éjjelét~
11235 1| nap sugára,~Hogyha vész a láthatárra kelt.~Kik vígan ölelkezének
11236 6| Mert a barátság nappal láthatatlan,~Éjjel ragyog csak, mint
11237 4| örökké kéne élnem,~Fiuk, nem láthatna éngem~Soha senki józanan.~
11238 5| sok fárasztó dolga,~Ha nem láthatná néha a leánykát;~A titkon
11239 8| láthatok, s a~Szomszédból sem láthatnak engemet. -~Ha én völgy volnék! (
11240 11| többé a napot, eget,~Csak láthatnálak, lelkem, tégedet!~Oh istenem,
11241 5| itten,~Itten laknom,~Őt láthatnom~Mindig éber emlékimben.~
11242 5| Magad most benne ugysem láthatod meg,~Mert az csatáitól a
11243 4| lóg,~S mindenikben rajkók láthatók;~Ki-kidugván borzas fejöket,~
11244 4| S nagy istentelenséget láthatott:~Mert amint aztán leereszkedék,~
11245 5| gyűrü, egy acélgyürű; de~Láthatsz benne drágaköveket.~Legnagyobb,
11246 4| gyümölcsöt bőven megteremve~Láthatván, rajta büszkén nézek szét.~
11247 6| vidámak; lelkemet homályos~Látkörbe vitte a komoly merengés,~
11248 8| megett;~Lelkök a jövendő látkörébe tévedt,~Merengve nézik a
11249 4| sorsom érdekel,~Hogy tiszta látkörét jövőmnek~Sötét, nehéz köd
11250 1| felleg; barna éjbe vonja~A látkört, búsul a sötét vidék.~Sötét
11251 5| valóban te vagy az?~Vagy e látmány csak képzelet?~Csak képzetemnek
11252 5| isten, hogy legyen hasonló~E látmányhoz teljes életed!)~Képzelem:
11253 7| baja van.~Az asszony ne látna férfiak lelkébe?~Ne látná,
11254 8| nézik szemeim,~Mikéntha most látnák először...~E csillagot,~
11255 4| fogják ünnepelni~Világosabban látó századok.~Egészen más a
11256 7| uraknak,~Itt a faluvégen Latócziék laknak,~Tőszomszédságokban
11257 7| anyám,~Tekintesz-e rája?~Látod-e az égből~Viruló sírodat,~
11258 4| holdsúgár,~És ennek okáért~Látogatá őt~Az egész falu népe~Oly
11259 2| indulatja~Öccseurát gyakran látogatja;~S sosem hiányzik ilyetén
11260 4| magányos, dőlt kéményü csárda;~Látogatják a szomjas betyárok,~Kecskemétre
11261 8| nem is igen akad,~Egy-egy látogató megy csak hazafelé,~Lámpája
11262 7| felfürtözve, kesztyűs kézzel~Látogatóba járjanak.~Nem cseng a kard,
11263 8| világ látta mását.~38~El is látogatott hozzájok gyakorta,~A tavaszhírt
11264 8| sírdogált.~De mért nem látogatta meg fia?~Hisz őneki volt
11265 8| a biz a; fiatal vitézek~Látogatták meg ezt a csapszéket.~„Kocsmárosné,
11266 7| tarkállott,~Amidőn először látogattalak meg,~Most bús egyformaság
11267 7| fent,~Senki által meg nem látogatva,~Áll egy régi kőszent;~Ennek
11268 5| tekintek szerteszét:~Nem látom-e szemed~Tündökletes egét?~
11269 5| gúnykacaja.~Im, ilyek éji látományaim.~De nem csodálkozom, hogy
11270 8| temetésén, akik elesének~A Latorca mellett a legelső csatán,~
11271 8| KIRÁLYOKAT!~Lamberg szivében kés, Latour nyakán~Kötél, s utánok több
11272 6| hangjokat~A fergeteg.~3~„És látsz-e? s hallasz-e?~S nem retteg-e
11273 8| amint ott lenéznek,~Szédülni látszanak...~E mély völgynek legmélyebb
11274 6| Minőnek első pillanatra látszol,~A lelki szükség nem bánt
11275 7| boldogságomban is,~Hogyha láttad bánatom.”~„Maradok, ha úgy
11276 4| ETELKÉHEZ~Láttad-e, angyalom, a Dunát~S a szigetet
11277 7| veled;~Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?~S ha
11278 4| csak,~Itt a világ szeme láttán~Nem akarlak csúffá tenni...
11279 6| És vet beléje halálmagot?~Láttátok a fergeteget,~E barna parasztot,~
11280 9| fölött~Pacsírta énekel.~Láttunk itt akkor a síkon~Véres
11281 7| Murányon a nép talpon terme,~Látván, hogy ott kinn az ellenség
11282 8| leszek.~És lázadó?... ha lázadás az,~Midőn az ember érzi
11283 8| hatalmat, rablott jogokat?~Lázadjanak föl, mint az óceán,~Alattvalóid,
11284 9| nyakravalója legyen.~Mészáros Lázár, akitől én ezt tanulám,
11285 5| HONDERÜHÖZ~Oh Honderü, te Lázárok Lázára,~Te csak nevednek két bötüje
11286 5| HONDERÜHÖZ~Oh Honderü, te Lázárok Lázára,~Te csak nevednek
11287 8| többé szeretett király!~Nem lázítok, mert nincs erre szükség;~
11288 8| két világon,~Mert amért lázitóval cimborálnak,~Legyilkoltatja
11289 8| megemlékeznél te.~Az ilyen nagyszerű láznak napjaiban~Van egynek a másra
11290 6| tépik szét, mint vadállatok.~Lázzal verő szivemnek vére forr,~
11291 7| És azért is minden éjjel~Le-lejárt a szép leányhoz.~Csillagról
11292 4| egyikével~Feje ablakinak~Le-lenéz a folyó bor~Billikomába:~
11293 8| Hívatalrul, méltóságrul~Le-letevegette,~A helyökbe meg a maga~Perepútyát
11294 8| fiaid~Akaratja, mi újra lealacsonyit.~Ez a vétek amily cudar
11295 8| legyen érte az égi boszú!~Lealázod-e, oh haza, szent fejedet?~
11296 4| értek a nap alkonyatán.~A leáldozó nap utósó sugára~Vörös szemmel
11297 4| hidegen vannak mind a ketten.~Leáldozott a nap piros verőfénye,~Halovány
11298 5| törekvés~Tiszta ösvényéről~A lealjasúlás~Iszapos gödrébe.~Szent a
11299 6| égen,~Göncölszekér rúdja is leállott,~A fiastyúk föl magasra
11300 5| közepette?~Madárszó vagy leánydal? Oh nem!~A férgek rágják
11301 7| balzsam az ajaka.~Ilyen az a leányféle!~Mit tegyen az ember véle?~
11302 7| minden éjjel~Le-lejárt a szép leányhoz.~Csillagról csillagra lépett,~
11303 4| A LEÁNYKÁKHOZ~Ne haragudjatok rám,~Leánykák,
11304 5| Nála voltam, a kedves leánynál.~Nála voltam, ismét eljövék.~
11305 7| barátom, mondd neki,~Mondd meg leányodnak: ne nézzen énreám!~Ki gondolná,
11306 6| Csillagok;~Mind megannyi szép leányszem,~Ugy ragyog.~Sötét árnyat
11307 3| bajba keveredem,~Hogyha leányszemem volna,~Egy pár kendőt telesírna.~
11308 5| fészkét hol rakja meg?~Hol a leányszív, amely megnyilik~Tanyát
11309 5| szeret?~Hogyha visszatérünk a leánytól~És szerelmet tőle nem hozunk:~
11310 4| Béhurcolva szelíden~Egy pár fürge leányzót,~Kik eddig az ablakon által~
11311 8| gabonát terem,~Hogy mások learassák;~Légy lámpa, mely mig másoknak
11312 7| valék, olyan vagyok most.~Leáztathat rólam~Az eső minden ruhát.~
11313 1| Engem; olvasván ezeket, lebegjen~Dalma eszedben.~Ostfiasszonyfa,
11314 7| Melyek fején~Arany felhők lebegtek~Fürtök gyanánt.~Elálmélkodva
11315 7| kit szerettem.~Az anyám lebeszélt róla,~Ez volt a siralmas
11316 8| elmosolyodott a~Nemzet, ujra lebiggyedt a szája,~Mert azt vette
11317 3| hidegje!~Mely a folyókat lebilincseléd;~O télnek dermesztő hidegje,~
11318 6| lelked-tested szakáll? s ha~Leborotválnak, újolag kinősz?~Csalódol;
11319 7| Éjszaka.~Csendesen a~Földre~Leborúl,~Hull a fűre~Könnye~Szomorún.~
11320 8| porszemed, hogy~Előtted leboruljon,~S elmondja: hű fiad vagyok,
11321 8| sírjaink domborulnak,~Unokáink leborulnak,~És áldó imádság mellett~
11322 8| külvárosban egy szurtos lebujban~Mulatnak még, a lámpafénytől~
11323 7| képzeményim szárnya,~Mielőtt lebuknám összetörve,~Mint lebukott
11324 7| kisértete;~Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar~- Ha vert az
11325 8| úr fölött,~S ha nem tudá~Leckéit a tanítvány,~Azzal piríta
11326 8| alatt~Hevertek a könyvek.~Ha leckémből fél betűt sem~Tudtam felmondáskor,~
11327 8| az ifju:~„Uram, kikérem a leckéztetést,~Kinőttem már az iskolából,~
11328 7| éjszaka közeledik,~A világ lecsendesedik,~Pihen a komp, kikötötték,~
11329 5| vegyűl:~Fájdalmam lassacskán lecsendesűl.~*~Akkor leszek ám még majd
11330 9| forradalmai...~Szégyen reá! lecsendesűlt és~Szabadságát nem vívta
11331 4| Szorulat,~Ledionas a bor, mely lecsepege,~Gondolatim... Sex... Rex...
11332 1| Lángajakán,~Mézcsókjait~Lecsókolám.~És újra csók,~S megannyi
11333 8| hosszan ölelkezve,~Aztán lecsókolnók árját könnyeinknek,~És elkiáltanánk: „
11334 6| szomszédság illet.~Nézem lecsüggő ágait~Szomorúfűzfának,~Mintha
11335 7| állni vélünk.~Ha a fecskék ledérek~S éghajlatot cserélnek,~
11336 4| a therpomyléi~Szorulat,~Ledionas a bor, mely lecsepege,~Gondolatim...
11337 8| Jármodat megunta a föld,~És ledobja valahára;~Szabadság lesz!
11338 6| ezt a mennyet~Nem szabad ledöntened.~Im, letérdelek előtted~
11339 8| börtönöm,~Ki épitett, ki fog ledönteni?~Mióta állsz, meddig fogsz
11340 5| Bizalmam várát fölgyujtották,~Ledöntötték az emberek;~Romjai között
11341 5| egy halálos vérvirág.~S ha ledőlök ekkor paripámról:~Ajkaimat
11342 4| semmi föl nem támaszthatja~Ledúlt világom romjait.~Isten veled
11343 7| szivemnek hogyha volt is foltja,~Leégeté szerelmem lángja.~Mért oltanátok
11344 7| a sok~Tűznél tavaszomat leégetém.~Adjátok vissza, vissza
11345 6| tudja: mikorra egy kegyét leejti,~Az ember már régen mást
11346 5| köveket hajít,~Míg éltemet leélem.~S hóhéraim, ha halva fekszem,~
11347 4| színpadon s az őrhelyen.~Leend-e haszna verseimnek?~Túlélik-e
11348 5| Sikerüljön ezt bevennem: akkor~Én leendek a tündérkirály!~Pest, 1845.
11349 6| és mire fölébredsz.~Ott leendesz a szép szigeten.”~Esdekelve
11350 5| fürtök kedves gyermekét:~Övé leendett életem, szerelmem,~Midőn
11351 6| én apádat, ezt a második~Leendő férjemet szintúgy utálom,~
11352 4| láthatott:~Mert amint aztán leereszkedék,~Igen furcsán csóválá meg
11353 4| És a toronyablakon által~Leereszkedem~A harang kötelén...~De ha
11354 4| harang kötelén,~Valamint leereszkedik a pók~Gyakorta szobám tetejéről~
11355 5| nagy százakós veder;~Most leereszti a roppant vedert...~Nem
11356 4| tetejéről~Saját fonalán.~És íme leért,~És kutyabaja.~A kötél ugyan
11357 7| a vezér maga,~Vagy talán leesett a hajnal csillaga?~Pej paripa
11358 7| baglyok, szomorú odvokban.~Leestem ugyan a szabadság szárnyáról,~
11359 8| kezeken...~Földön csörög,~Leestiben.~Ott voltam én~A nagy csatán,~
11360 7| nem adtok,~Sőt a régit is leeszitek.~S oh mi vakság! fölemelte
11361 8| Talán engem is, mint őket, lefejeznek -~Ha meghalok, hazám, teérted
11362 7| durvább része a~Sírban rólam lefejledez:~Nem szagolom többé, hanem~
11363 5| vidéken.~Hazamehetek hát s lefekhetem.~Mert béke és fény nem való
11364 4| nekiűlök,~Te meg majd azalatt~Lefekszel szépen s melegíted~Előre
11365 6| Hintett nyoszolyája!~Megint lefektettem a~Lelkemet reája.~Szerelem
11366 7| Azt üzeni az uraság,~Mert lefeküdt, alunni vágy.”~„Ördög bújjék
11367 5| lyányka sem sokáig földi.~Lefekvék, honnan senki fel nem költi.~
11368 7| ím kötélhágcsó indul meg lefele;~A vitéz elfojtott sohajjal
11369 8| élet~Insége és fájdalma van lefestve.~De ott alatta a sötét homloknak~
11370 7| Lesz-e kéz, amely ezt~Róla lefeszítse?~Nyujtsd kezed, leányka,~
11371 8| Lassan, lassan, de csak lefolytak~Egymás után az órák, és
11372 5| őszi szél, mely titeket lefú,~Majd elmulik, nem lesz
11373 4| az úr egy hulló csillagon lefut,~S a földre ép oda ereszkedett,~
11374 1| emlékkönyvében. A napok sorát,~Melyet lefutnom rendele~Az ég, ohajtom én
11375 4| ok szolgál,~Hogy az égről lefutottál?~„Csak az az ok szolgál
11376 8| szerettünk titeket,~Legjobban, legatyaiabban~Szerettünk népeink között;~
11377 1| Halljuk!” Hát a Múzsafi~Nem legbővebben abrakolt - hasa.~Vadas,
11378 4| furulyáját,~Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját;~A harmat, mely
11379 7| Diszetlen csonka jel!~A legdicsőbbek érte~S alatta haltak el.~
11380 7| vissza-visszajár.~Sokszor, midőn a kéj legédesb nedve~Érinti már-már szomjas
11381 5| veled, leányka,~Te legszebb, legédesebb gerezd!~Szalkszentmárton,
11382 7| Tíz pár csókot egyvégbül~A legédesebbjébül!~Ráadást is,~Feleség!~Nekem
11383 4| Faluvégen nyája mig szerte legelész,~Ő addig subáján a fűben
11384 4| Gyepes hanton furulyált,~Legelészett nyája.~Egyszercsak azt hallja,
11385 7| Ott a zerge a kősziklán~S legelészi a mohot,~Ott van a sas,
11386 8| Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb~Minden népek közt a föld
11387 7| Csaptak a bitang lovak,~S legelnek széltére.~Meddig alszol
11388 7| ökör sétál a szekérrel,~Legelöl a hajszás nagy csengetyűjével,~
11389 8| Földdel olvad össze.~Gazdag legelőkön~Visz az út keresztül; ott
11390 4| ég fiatal szivében,~Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.~Faluvégen
11391 4| LEGENDA~„Megint panasz, hát már
11392 4| A kormányos ekkép szólt legényeihez:~„Piros az ég alja: aligha
11393 6| Elosztották a rablott kincseket~Legényeik; de osztozás alatt~Egymásnak
11394 4| Felesége szép, takaros,~Legényekre nem haragos,~Kivált béresére...~
11395 4| Markos gyerek volt ő, husz legényen kitett,~Noha nem érte meg
11396 6| százan! érted-e?~És most legényid egyig megkötözvék.~A jó
11397 4| cigányok, itt az ablak:~Most a leges-legvigabbat!~Ne lássa az a csalfa lyány,~
11398 8| te többé idegen nemzetet,~Legeslegkevésbbé pedig a németet.~Szabadítóidat
11399 8| rakja szépen a falat,~S legeslegvégül jőne az alap.~Ti vagytok
11400 5| ekkor sem pihen,~Hanem a legfelső~Csillagzaton terem,~S ott,
11401 7| jöszte beljebb,~Le a hegy legfenekére,~A tüzeknek őshonába...~
11402 7| sisakja, szablyája,~De legfényesebb volt szeme két gyémántja.~
11403 4| szép természetet!~Az tart legföljebb veletek,~Ki rosz gombát
11404 1| vad kínok örömtelen ifja~Leggyönyörűbb álmit kebleden álmodozá.~?,
11405 4| féltve őrzöm kincsemet,~A leggyönyörűségesebb kék szemet.~Pest, 1844.
11406 5| a magyar kardokat.~Mi a leggyorsabb fergeteg? a bosszu;~Ez hordja
11407 6| elhunyt férfiú,~A természet leghívebb gyermekét,~Sirassa benned
11408 4| szürkületben,~És ijedve kelnek légi útra,~Hogyha a nád a széltől
11409 7| érte szabadságunk,~Mely legimádottabb sajátunk,~S fölvenni a könnyű
11410 9| elénk, te koronás haramja,~Légiónként bérszolgáidat,~Hogy számodra
11411 7| kiabáltok róla,~S ő a föld legjámborabb folyója.”~Pár nap mulva
11412 7| tőlem suttogva kérdi:~Nem legjobb-e sosem élni?~Pest, 1847.
11413 7| Kocsmárosné, aranyvirág,~Ide a legjobbik borát,~Vén legyen, mint
11414 4| jobb az állapotom,~Bár a legjobbnak ezt sem mondhatom;~Hanem
11415 6| jövendő,~Mely álmainknak legkedvesbike,~S akkor hazánknak ránk
11416 4| senkinek,~Ki nem kiáltom:~Legkedvesebbem hogy te vagy~A nagy világon.~
11417 4| világ nagy,~S a világon te a~Legkegyetlenebb vagy.~Dunavecse, 1844. április-május~
11418 4| éneket,~Mert helyök nem legkényelmesebb;~A gyaloglás? még keservesebb!~
11419 6| benned dalnokát a hon...~Legkeserűbb az én könyűm, ki benned~
11420 8| család, először~A férj, ki legkésőbb aludt el,~Aztán az anya,
11421 6| láttára~Eszembe jut éltemnek~Legkínosabb órája.~Magam sem tudom én,
11422 4| jóbarátom, ne bántsd e sereget,~Legkisebbet sem fog ez ártani neked,~
11423 8| fakadt,~Mint gondolatim legkisebbikére~Hamis pecsétet üssek! -~
11424 4| az én lelkem,~Mint a Duna legközepében~A szélvészhányta dereglye,~
11425 5| Azok közt, akiket én tudok,~Legkülönösebb a Betekints -~Ennek széles
11426 4| foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb kocsmája? mily ékes e kocsma
11427 6| most ujra zendül.~Melyik a leglélekrázóbb,~A legfájóbb húr e lanton?~
11428 5| lelkes honleány!~Te hazám leglelkesebb leánya,~Te hazám nemtője
11429 5| sas űl a gém tetejében.~Legmagasabb hely a pusztán e gém vége,~
11430 7| magas-fényesen,~Mint a tejút a legmagasb egen.~S örök hűségem, oh
11431 7| Rózsafelhők usztak át az égen.~Legmesszebbről rám merengve néztek~Ködön
11432 6| természetnek~Az ember a legmostohább fia?~Szalkszentmárton, 1846.
11433 8| menj, isten veled,~Te ifjak legnemesbike!~Menj... bár mehetnék én
11434 4| Jóslának a földnek,~De csak a legnevezetesbet~Közleni légyen elég:~A lágyszivü
11435 4| széjjellapultak lepények módjára.~Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy
11436 7| isten, mit vétettem,~Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél engem?~Inkább
11437 7| földre, hogy meglelje~A legocsmányabb boszorkányt.~Megtalálta.
11438 4| dézsa víz lett volna.~A legöregebbik szólt János vitézhez:~„Urunk
11439 7| testvére.~A pusztákra visz legörömestebb,~Mert a puszta születési
11440 3| puszta a határ,~Rajt a vihar légparipája jár;~Csak ember és állatnak
11441 7| megkapja szívedet,~És fölvisz a legragyogóbb csillagra,~De le nem hoz...
11442 7| volt jól, hogy az öröm van~Legrégebben eltemetve ott.~És az ifju
11443 9| harcolni mindegyik,~Hol a csata legrémesebben zúg.~Csak nem fajult el
11444 8| megállok a csatán!~Az oroszlán legrettentőbb talán,~Midőn elvesztett
11445 8| fösvény,~Kutatva, melyik a legrövidebb ösvény?~Széltében-hosszában
11446 7| Minthogy ez nem más,~Mint a legsötétebb~Istentagadás.~A kétségb’
11447 6| belé...~Ábránd-alakjaim legszebbike~Ott volt az égben. Ajka
11448 7| születtetek az égben,~A csillagok legszebbikében,~S onnan le együtt szálltatok~
11449 1| emelt.~Meglátni, asszonyok~Legszebbje tégedet,~Minőt az ég csupán~
11450 6| ültesd áldás gyanánt~Virágaid legszebbjeit reá;~Ugysincs e honnak,
11451 7| mint a méhe-raj, áll;~A legszebbtől egy virágot kérek,~Akkor
11452 5| ifju lakja;~Szegény fiú, a legszegényebb szolga,~Tengődve éli nyomorú
11453 8| észrevenni,~Hogy ő nem a legszerencsétlenebb,~És fájt nagyon neki,~Hogy
11454 4| Hogy a földön nekem van~Legszeretőbb anyám!~Dunavecse, 1844.
11455 7| szűkölködik hazánk,~De a legszilajabb betyár a mi Tiszánk,~Rakoncátlan
11456 7| Végzém, amit kelle: elmondtam legszörnyűbb~Átkomat, s elsírtam legszentebb
11457 6| küldd e helóta népre~Földed legszörnyübb zsarnokát,~Hadd kapjon érdeme
11458 4| Szentség a föld hátán,~A legszűzebb ártatlanságnak~Tiszta vizét
11459 1| Itt jóizű az étel este,~S legtágasabb a hely.~Aprócska vendéginket
11460 4| gyerkőce-koromban~A cseresznyefa legtetejéről~Gyakran ugortam alá,~Ha
11461 7| csoportokra,~És elbujt a völgyek legtitkosabb táján,~Ott végső kétségbeesés
11462 5| megtiltja, hogy belé ne lépjen.~Legtöbbször csendes, néma bánatom;~Élek?
11463 6| van a világ irígyekkel.~Legtüzesebb bor a szép lyány csókja?~
11464 7| Pompás kastélyok, mint légtűnemények,~Miket beszínez a napalkonyat.~
11465 8| BÉRANGER LEGUJABB DALA~Oh Manuel, fölkelt
11466 7| mult! mult időm emléke,~A legvadabb, legborzasztóbb alak,~Mit
11467 8| égberontott képzelet~Tündérleánya,~Legvakmerőbb reményimet~Megszégyenítő
11468 8| fáradatlanúl a~Jövő szikláin a légvárakat,~És addig építé, mig egyszer~
11469 6| a lapátot,~S a ladiknak legvégére hágott.~„Tudjátok mit?...
11470 7| messzebb vagy mégis a világ~Legvéginél.~Midőn koporsód szögezék,~
11471 7| A vén bútoroknak talán a legvéne~Borbála kisasszony, Tamás
11472 8| tekintesz,~S legnagyobb és legveszélyesebb az,~Ki mint testvér símul
11473 7| Még az órában, melyben legvidámabb,~Emlékezni fog rád s sorsod
11474 8| németjeim, hogyne szeretnélek,~Legvigabb napjaim nálatok telének,~
11475 5| berontott a hajnal kertébe,~És a legvirítóbb rózsákat letépte.~Sok bajába
11476 4| rá a szám? -~Istentelen legye!~Ingerkedik velem...~Kergesd
11477 4| de minden odavan;~Mitévő légyek? Felkössem magam?~Fel, felkötöm...
11478 8| amért lázitóval cimborálnak,~Legyilkoltatja őket a király,~S az istentagadó
11479 6| szél támad,~Hüvös szárnya legyintgeti orcámat.~Itt hagynám már
11480 7| föl, ha szellők a lugost legyintik?~Megmondom, hogy miért?...
11481 5| Egyébiránt alávalóbb a légynél:~Az még röpül, te csuszva,
11482 5| hogy~Megbirkozom veled s legyőzlek?~Ne félj, nem az vagyok,
11483 7| tavaszom,~Kétségemnek rémeit legyőzve~Jó reménnyel néztem a kalászos~
11484 7| nem fordul tőle.~Csak ne légyünk türelmetlenek!~Néki sok
11485 8| ő mindenféle nehézséget legyűrt,~Vadon erdőkbe járt magános
11486 8| küszködött,~De hasztalan! legyűrték, megkötözték.~S bedobták
11487 6| tele!~E tombolók között a legzajosbikat~Kérdezzétek meg csak: ha
11488 8| röhög.~Hogy mersz pisszenni, léha söpredék?~Ha szét találja
11489 4| az én galambomat -~Mert lehajítanám mostan csillagodat.”~Eztán
11490 6| lehajlottál reám,~Miként lehajlik földre a szivárvány,~S fülemben
11491 6| tündérek leánya!~Hozzám jövél s lehajlottál reám,~Miként lehajlik földre
11492 8| völgyre a napalkonyat köde,~S lehajtá a párnára kis fejét,~S aludt,
11493 9| ismét virít~Dalodra, és lehajtja mámoros~Lelkem fölé szép
11494 7| Jártak körűlem, mindegyik~Lehajtott fővel, mintha tűt keresne.~
11495 4| S valami halomra fejét lehajtotta,~Hogy fáradalmát az éjben
11496 8| házaitokra,~Hátha mire a nap lehanyatlik,~Tűzben állunk már tetőtül-talpig.~
11497 4| ballagott egyszer. A nap lehanyatlott,~Hagyva maga után piros
11498 4| le a madár nyakra-főre,~Lehányta volna ám, ha bírt volna
11499 7| miattam kosarat hord,~Kit lehánytam a nyeregből~És szemébe rúgtam
11500 6| fölugrani,~Hogy orraikat leharapjam.~De nem harapom le! gondolám,~
11501 4| közepette~Búsongva tünődött~Egy leharapott fül.~Az amazontermészetü
11502 8| barátom, illeszd össze lantod,~Leheld beléje búbánatodat,~Hisz
11503 4| közeleg,~Midőn félig rám lehele:~Olyanformán vagyok vele,~
11504 7| föl s alá sétálok,~Csókot lehelek a bimbók ajakára,~Édes meleg
11505 11| Szelid, lágy fúvalom nyájas lehelete.~Tarkán hullámozott mindenfelé
11506 7| Mindenre a sárga halált lehelik,~Csak ősz fejetek koszorúja
11507 7| Félvén, hogy őt elfúja majd lehelletem.~Oly szellemi e lyány, oly
11508 5| Hogy mindörökké oly boldog lehess,~Minő ekkor lész az oltár
11509 6| boldogságaért,~Hogy most lehessen átkozódnotok?~Elkérték kebletekből
11510 5| tűzi:~S mért nem tűzné? s lehetetlenség-e?~Hogy menyasszonycsók leend
11511 4| miatt;~De azt már képzelni lehetlen,~Hogy mekkora lett dühödése,~
11512 8| okosságod vezéreljen bennünk,~Ha lehetséges, a kívánt földre mennünk;~
11513 8| leszaladunk;~Maholnap a bíró előtt lehetsz.~Föl, föl, barátom, illeszd
11514 3| Égig röpűlt a bűvös ének,~Lehozta a hír csillagát,~És a költőnek,
11515 8| Minden diszét.~A csillagok~Lehullanak,~Fejem körül~Koszorunak!...~
11516 7| párt nem kap.~Bárcsak már lehullanának~A virágok s levelek!~Most
11517 5| levele...~Bárcsak én is lehullanék ővele!~Holtom után vajjon
11518 8| fogok hát,~Mint egy csillag, lehullani?~Megfojtanak majd a tétlenség~
11519 6| Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.~Még várok holnapig;~
11520 8| kárba, mit az élet~Fájáról lehullatok.~Ami elhal életembül,~Föltámad
11521 8| mennyboltnak!~Pillanatra ha lehullna láncunk,~Melyet ott ránk
11522 8| szerteszét,~S hallgatom a fák lehulló~Levelének lágy neszét.~Mosolyogva
11523 8| egymás soha-soha többé?~Lehullsz egemről, fényes csillagom?~
11524 5| boldogságom fájának~Idő előtt lehullt gyümölcse!~Jer, karjaim
11525 8| olyan súlya volna,~Hogy lehúzhatnám őt véle a pokolba.~Kedves
11526 8| kalászaikat a~Nehéz mag lehúzza.~A zöld búza között~Piros
11527 5| számtalan bűne van;~Mind leimádkozhatja... de~Van egy megbocsáthatatlan.~
11528 6| mellettem... oh, mit érezék?~Leirhatatlan édes érzeményt!~„Ilyen közel
11529 8| kezembe öntené az isten,~Leírhatnám-e úgy is azt a kínt,~Mely
11530 4| sötét betűk, amiket itt leírok,~Lennének a balsors, amely
11531 7| szép álom vala!~Most amidőn leírom,~Kezem még most is reszket...
11532 7| mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad,~Mit tettél, tudod azt?
11533 7| kalapjokat.~Először is pedig leírva mi lenne,~Hogyha nem az,
11534 4| nyáron,~S az ára~Garatomon lejára.~A kocsmából meg már régen~
11535 4| kellene énnekem a mennyország,~Lejárnék én~Minden estén,~Kedves
11536 7| halottat,~Ki a zajos élet~Lejártával itt most~Század óta hallgat.~
11537 4| vig ám!~De az atyushoz is lejárunk~Kivált pénzfogyatán.~Hogy
11538 7| szellemek:~Boldog halottak, kik lejöttenek~A holdsugárok arany fonalán~
11539 7| bányaszellem,~Most ez egyszer volt lejőni kedvem,~Vagy látsz többé
11540 5| völgyeken.~Szép tavasz vár, ha lejősz, leányka,~Szerelemnek ékes
11541 5| Kell-é e kert, lyányka, és lejősz-e~Hajlékomba?... szűk s kicsinke
11542 11| eszmék fonalát.~Itt enyelegve lejt virágos kocsiján~A víg szórakozás,
11543 2| Hallgatnak a habok,~S ballagva lejtenek,~Míg gyors szökés között~
11544 4| csillagodat.”~Eztán nemsokára lejtősen haladtak,~Alacsonyodtak
11545 11| jövének.~„Vernek sziveink, de lekesedéstül~S nem félelem által, az
11546 9| Várjuk-e, hogy amazt is lekössék?~Hogy megint a régi nóta
11547 10| táplála e kebel.~Egyhez lekötni éltet, üdvet,~Ah balga ábránd,
11548 4| botjára Jancsi támaszkodott,~Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszőrű
11549 7| Pirulva kén említenem,~De lekopott rólam régen~Piros kendőm,
11550 7| istenség szent levele,~Melyet leküld magas kegyében~Hozzátok,
11551 4| közepében sötét ösvényére~Leküldte világát a hold sárga fénye.~
11552 8| a kisfiú,~Egy utcasarkon lekuporodott,~A szögletkőhöz támasztá
11553 5| úrnál eddigi~Kontóm szépen lekvittelem;~Aztán (most már készpénzemért!)~
|