1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
11554 8| fövény az alja,~Egészen lelátni sárga fenekére,~A lusta
11555 5| szemfedőmet,~Akkor is még szívemen leled.~Higgy nekem, hogy szívem
11556 7| ótalmazzanak~Vérünk kifolytáig, lélek-szakadásig!”~S megüté oldalán a fölcsengő
11557 8| különbözők,~Mind egyformák lélekben ők.~Meddig tart még, beteg
11558 2| megtörött.~Mégis - bár a léleksujtó vész miatt,~Mely emésztő
11559 8| mint~Testetlen árnyék, mint lélektelen test.~Pedig csalatkozott.~
11560 8| elmerűl a hallgatásba,~Hogy lélekzeni sem mer,~S bezárt lelkét
11561 8| Ennyit darált a vén malom~Egy lélekzés alatt;~Itt a mogorva úr~
11562 8| szivemben hidegséget érzek~És lélekzésem szinte elakad.~Hazám, hazám,
11563 8| mint a~Csillag, melyhez még lélekzet sem ér.~És boldogságban
11564 4| mellében csakhogy el nem állt lélekzete;~Benyitott végtére - de
11565 8| most a szerelem énnékem~Lélekzetem, szivverésem.~De boldogok
11566 8| őt~Az úrfi nevelője.~Alig lélekzett a jó férfiú.~Sokat futott,
11567 7| még nagyobb munka, ezt egy lélekzettel~Ugy kutyafuttában nem végezhetni
11568 8| zsarnokok virága,~A test- s lélekzsibbasztó butaság...~Elrablottátok
11569 6| hely, hová ne menne,~S hová lelép, amire hág,~Minden pusztúl...
11570 4| órjásának nyelve szól.~Hogy én lelépek a színpadról,~Szívem nagyon,
11571 6| vagy~Tán csillag, mely lelépett~Egy síró furulyának~Meghallgatása
11572 8| diszített,~Fényes polcunkról lelépünk a homályba,~A nyugalom fogad
11573 6| bú temetője!... „S ez hol lelhető?”~Azt kérditek, úgyebár? -~
11574 7| következtében~Nem nagy számmal lelhetők~A költők, müvészek és más~
11575 6| De nem kivánom, hogy ne lelj~Oly hű szivet, mint az enyém.~
11576 6| részibe,~És soha többé meg nem leljük egymást.~Iparkodjunk. A
11577 7| úr hű gyermeke a földnek,~Lelke-teste rajta hűséggel ragad meg,~
11578 7| nélkül is örökre~Lelkem lelkében tartalak,~Ott fogsz te állni
11579 9| döghalál,~Reánk lehelte rothadó lelkéből~Azt sátándühhel a gonosz
11580 6| tenni éltedet.~Azt gondolod: lelked-tested szakáll? s ha~Leborotválnak,
11581 8| letéphetetlenűl.~Miként lelkéhez a kínszenvedés,~Mint börtönéhez
11582 8| sugárai, hanem~Az embereknek lelkei.~Miden nagy lélek egy ilyen
11583 7| talán~Az édes álmat, melyben lelkeik~Az ég üdvét előre érezik.~
11584 4| valóságos csúfság;~Gyötri lelkeiket gyalázatos hívság,~Hívságtól
11585 8| kell~Küzdeni... kisértő lelkeinkkel!~Pest, 1848. március 27-
11586 7| dűl szerteszét,~Hogy a jó lelkeknek elveheti eszét.~„Újítás”
11587 8| Átkozott légy, Zsigmond király!~Lelkem-testem nagyon beteg,~Gyermekeim,
11588 8| FELESÉGE...~Feleségek felesége,~Lelkemadta kicsikéje!~Jer ide már az
11589 8| Rákülde a tengerre engem,~Lelkembe tette az iránytűt,~Amerre
11590 7| le is tevék~A sírba őt:~Lelkemből varrtam én reá~A szemfedőt.~
11591 5| dalaimat?~Azt gondoljátok, hogy lelkembül írom?~Oh, dalaimban a kedv,
11592 8| Szeretlek szivemmel,~Szeretlek lelkemmel,~Szeretlek ábrándos~Őrült
11593 8| Ujján a gyűrüt pillantá meg,~Lelkénél drágább jegygyürűjét...~
11594 9| Előre, magyarok!~Szilaj lelkesedés~Foly bennem, mint tüzár,~
11595 7| falak!”~Szól táblabíró ur lelkesedésébe’,~Ha javítást súg a rosz
11596 8| barátom,~Hadd busúljunk, lelkesedjünk nótádon,~Olyan istenigazában
11597 6| Melyet kezemben ád a lant,~Te lelkesítesz engemet,~Tenéked ontom én
11598 9| Mily nagy szerep, milyen lelkesitő!~Pest, 1849. május 21.~
11599 8| vivéd,~S másvilági hangon lelkesitve~Erősítsd meg seregünk szivét.~
11600 8| Pestnek elszánt ifjai!...-~S lelkesülés szent dühében~Rohantunk
11601 5| boldogit.~Ki is ne volna lelkesült néző ott,~Hol a sziv első
11602 8| tollat, s fegyvert ragad,~S lelkesűlten és elszántan~Mondja ki e
11603 8| Mert találkoztok a megöltek lelkével,~Hónok alatt tartják levágott
11604 7| Legalább egy, és a fő, a~Lelki-szükség nincsen itt.~Szerény állat
11605 8| zászlótartó ottan~Olyan tüzes lelkiállapotban?~Szemem rajta kevélyen mereng
11606 6| Egy barna kisleány~Hófehér lelkibe!~Hófehér a lelke~Ennek a
11607 7| kutyafuttában nem végezhetni el.~Lelkiismeretem fölvigyázó lészen,~Hogy
11608 9| istenemre,~Hegyesb a tőrnél s lelkiismeretnél,~S akit megszúrok véle,
11609 5| őket nyomban követte,~A lelkiösmeret marása...~De ez nagyon régen
11610 8| kínos évet~Emelt le bágyadt lelkiről,~Míg ez könnyűnek érezé
11611 4| jóbarátját;~Borozás közt lelköket~A jókedvbe mártják.~Szép
11612 4| viszik.~Mert ő becsűletes lelkű, igaz;~Azt gondolá, hogy
11613 4| megölő betűje~A szilárd lelkü férfinak:~Szomjan halt,
11614 10| hamarabb elporlik azonban,~Mint lelkünkben ama bánat, amelyet okoz.~
11615 4| lyányt kaphatok:~- De magyar lelkűt ám! -~Éd’sapám táncolni
11616 7| keressük, ha ott meg nem lelnők,~Reggelenként a nap ottan
11617 3| Halk, morajtalan,~Kedvemet lelő a~Part virágiban.~Voltam
11618 6| a való, e zord vadász,~S lelövöldözi őket.~Szalkszentmárton,
11619 6| esünk le,~Mint madár, melyet lelőnek~Közeléből a felhőnek,~S
11620 8| ajándékot,~Mikor csak lehetett.~Lelopkodtam sonkát, kolbászt~Saját kéményébül,~
11621 9| szuronyom leszúrt,~Kit fegyverem lelőtt;~Még az ellenség is, akit
11622 8| Véres a föld lábam alatt,~Lelőtték a pajtásomat,~Előre!~Én
11623 8| Hiszen sötét van, ha a nap lemén.~De emléked velem jött és
11624 9| Hogysem könnyem árja~Hozzájok lemenjen;~Mentsen isten tőle!...
11625 6| lementét...~Mig végre magam is lemennék.~Szalkszentmárton, 1846.
11626 5| voltál fényes napvilágom;~Lementél: éj van körülem.~Te voltál
11627 8| szüret,~Akkorra én már rég lementem,~S parányi művemnek nyoma~
11628 6| vándorseregét,~Nézném a nap jöttét s lementét...~Mig végre magam is lemennék.~
11629 7| én kivűlem~Szived mélyére lemerűlhet?~Egymáshoz illünk; a teremtés
11630 7| tudja, hogy lombjait azzal lemetélem.~A virágoknak ezt sziszegem
11631 7| ragyognak,~Egy drága darabot lemetszek,~S koronázási köpenyként~
11632 8| nyakaiknak fölfeccsenő vérét~S lemetszett fejeik rémes fehérségét.~
11633 4| szép testvérszeretetnek,~S lemonda kivánságáról.~Már este felé
11634 8| szivemnek~Minden verésében,~Lemondanék minden~Dicsőségrül érted~
11635 4| Megfutamodni a harci veszélytől?~Lemondani a csatabajnak~Hősi jutalmáról,~
11636 7| Mi volna könnyebb? mint lemondanom~Mostan terólad, honfi-aggalom,~
11637 4| És ne szóljon áldozatról,~Lemondásról senki sem;~Kötelesség! mit
11638 7| illik, (s oly jólesik!) úgye lemondasz~Róla, ha én kérlek! - Hah,
11639 5| boldogságról már végkép lemondék,~Ugysem találnám meg, hát
11640 7| Nem a világ ez az egy hét,~Lemorzsolom apródonként~Valahogy.~Szegény
11641 5| égre csap szilaj hulláma,~S lemos onnan minden csillagot.~
11642 6| Az emberiségnek könnyei~Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?~
11643 6| Nincsen leány, ki véremet lemosná~E homlokról, mely megköveztetett!...~
11644 7| Megfürösztém lelkem e sugárözönben,~Lemosott magáról minden földi szennyet,~
11645 7| A MAGYAR POLITIKUSOKHOZ~Lenézik a szegény költőket~Ez elbizott,
11646 8| falak,~Még ők is, amint ott lenéznek,~Szédülni látszanak...~E
11647 8| azért nézem,~Hogy őkegyelmét lenézzem.~Melyik a legszebbik leány?~
11648 1| felett;~Ott magányos kórók lengedeznek,~Hol lándzsát és pajzsot
11649 7| életében~Szennyes rongyok lengedeztek rajta.~S íme sírját napkeletnek
11650 7| Piros szárnyát hivólag lengeté,~S kiben vér volt, elszántan
11651 7| kalandok~Zászlaját amerre lengetéd.~Messze vittél, sokfelé
11652 8| szakállát~A szellők búsan lengeték,~Tíz év alatt száz évet
11653 5| tiszta hó a téli rózsaszálon:~Lengett fölötte a fehér halál.~Pest,
11654 4| borzadás átjárta;~Csipős szél lengette a síri füveket,~Lábra szedte
11655 1| Dalra, dalra, néma húrok!~Lengj előmbe, ideál;~Hagyd hevűlni
11656 1| a berki csalogány;~És te lengsz előmbe, hogyha sujta bánat,~
11657 4| jutottak át Lengyelországba,~Lengyelek földéről pedig Indiába;~
11658 8| vizén~Túl, Mariampolban,~Lengyelország földén~Egy huszárezred van.~
11659 4| 10~Ekképen jutottak át Lengyelországba,~Lengyelek földéről pedig
11660 1| LENKE SÍRJÁN~Ádáz koporsó zordon
11661 1| atyának gyászló kebele!~Kedves Lenkétek, ah, nem lészen ő~Temetve
11662 7| érzés tusakodik benne:~Nem lenne-e jobb, ha szivéből kimenne?~
11663 8| vendégek itt?~És nem ti lennétek?~Ti vagytok itt a hivatlan~
11664 8| végtére szabadokká kell lennünk;~Hadd legyen az egész világ
11665 7| vétettem,~Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél engem?~Inkább volnék
11666 7| AZ ÁRVA LYÁNY~1~Csak egy lénnyel van kevesebb,~Mint tennap
11667 5| kimert.~Itt egy ifjú, ki lenyakaztaték,~Viszi fejét, markolva üstökét,~
11668 8| Vándorsarúikról a port~Lenyalják csókjaink~S a hála és öröm
11669 7| róla a mesés világ;~Ily lényekkel lehettek az Olymp körűl~
11670 4| Legyen bár méreg, addsza, lenyelem!~Dunavecse, 1844. április-május~
11671 8| S midőn a végső falatot~Lenyelte, ráborúlt az álom,~Mint
11672 7| Beszéde, annak dala ez,~S ha lényem durvább része a~Sírban rólam
11673 8| világvégig,~Holnap kinő az, ha ma lenyesik.~Tördelheted le a fa lombjait,~
11674 5| napsugár vagy...~Csak, hogy lényink egyesüljenek.~Ha, leányka,
11675 7| ellenség leszúrta,~Fejét lenyiszálta és karóra húzta. -~Szólt
11676 2| vezetett,~Még szerelmet is egy lénynek áldozánk -~Néked éltünk,
11677 3| folyton-folyva~Tart a háború,~S majd lenyom, majd, mint a pelyhet,~Végtelenbe
11678 8| mindenik~Térd meghajolt, lenyomta őket a~Fél-tisztelet, fél-rettegés
11679 4| nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,~Örökös hajnalnak játszik
11680 5| kedvesét.~Víg, derült ő, s ha lenyugszik a nap:~Akkor lesz csak szomorú,
11681 3| anyánkat~Hívom át,~Vagy leöntöm dézsa vízzel~A nyakát!~Puszta-Palota,
11682 8| Rólok a havat a tavasz leolvasztja,~De a fejem havát le nem
11683 1| bucsúperc: válok. - Nem szabad!~Leomlok, a világ kereng velem!~E
11684 1| füvet, fát~S virágokat nem lep,~Mézednél csókja mégis~Mi
11685 8| Odatört a sajtóhoz és~Zárját lepattantotta.~Nem elég... most föl Budára,~
11686 8| télhez kapcsolá,~Eltört a lépcső, melyen a~Földről a mennybe
11687 7| az agg s reádörg:~„Át ne lépd e küszöböt,~Nem szentségtelen
11688 1| lábam a nagy úton~Fáradva lépdegel,~Mert vállaim tetézvék~Butyornak
11689 8| fölkelt asztalától,~Az ágyhoz lépdegélt lábujjhegyen,~Megállt előtte
11690 1| a füvet, fát~S virágokat leped,~Hogy édes kelyheikből~Gyüjthessed
11691 8| nyoszolyán,~Mely födve durva lepedővel,~Amely alól kikandikál a
11692 7| A homoktorlatok megől~Ki lépeget szép lassacskán~Egy szép
11693 5| szivem.~Napsugarakkal,~Tarka lepékkel~Játszik e rózsa,~S zeng
11694 4| haragjába’,~Hogy széjjellapultak lepények módjára.~Legnevezetesebb
11695 4| őt láthattam,~Egy turós lepényért látását nem adtam;~Örültem
11696 1| hírelik,~Mindennap sűltet, meg lepényt, meg~Pástétomot eszik.~S
11697 4| A jóisten legyen minden lépéseddel.~Ha látsz tört virágot útközépre
11698 8| táj csalta, arra~Irányozá lépéseit.~Megbámulá a síkot és hegyet,~
11699 4| fölkapta subáját,~S sebes lépésekkel ment keresni nyáját,~Nagy
11700 5| lészek.~Követője minden lépésének.~Míg szerelme, mint tavasz!
11701 8| kedvesem,~De jól tudom, lépésimet~Hiven kiséri szellemed.~
11702 2| míg az ifju megy~Csüggedt lépésivel,~Sziklákon a patak~Gyorsan
11703 7| síkjára, s az utas~Száz lépésről látta, hogy majd lesz ne-mulass.~
11704 8| falábakon,~Hogy hosszúkat léphessetek,~Mert megkergetünk bennetek.~
11705 10| ezerrel osztom,~Jövőmnek lepkenapjait.”~S mit a kétség setét betűkkel~
11706 1| fátyolodban~A hajnal biborszín leplén, szép alak!~Ott lebegsz
11707 6| folyókat jéggel,~A földet hóval leplezé el.~Csupán némely embernek~
11708 3| szellemkezek vezérlik lépteit,~Leplezve gondosan az élet terheit.~
11709 7| És ők szemérmesen levetik leplöket,~S én szép keblökön a kéjtől
11710 4| közepének,~Hová ember, madár nem lépne be -~Csak tégedet ne ismernélek.~
11711 6| küszöbére.~Lépnél egyet előre,~Lépnék egyet hátra,~S benne volnánk
11712 6| a tél~Fagyos küszöbére.~Lépnél egyet előre,~Lépnék egyet
11713 8| e nagy ősapák,~El fogja lepni árnyékunk a sárba~És vérbe
11714 4| hitem tündérhona~A magasból lepottyana.~Amen hát! amint van, legyen;~
11715 7| hol jár gondolatja, hol?~Lépte gyors még; uj vendég bizonnyal,~
11716 4| Mert nem látott minden léptében-nyomában~Olyat, amit látott Óriásországban.~
11717 6| Mert minden szóért s minden léptedért,~Ha férjem eljön, rémesen
11718 4| világon.~Titkon kisérem lépteid,~S mindegyre híven;~Nem,
11719 7| táncot jártak,~Szinte hallott lépteik csengése,~Mint parányi sarkantyúk
11720 2| majd jobb-, majd balra tér;~Lépteim bolyongva tévedeznek -~Ki
11721 4| s tört poharaknak~Romjai lepték~A véráztatta szobát,~S a
11722 4| nekirohana.~Igy intéznek bátor lépteket~Faluvégtől falu végeig.~
11723 8| Miért kisérsz minden lépten-nyomon,~Te munkás hazaszeretet?~
11724 6| tanácskozás:~Hová fordítsák léptöket jelenleg?~Ottan hevernek,
11725 6| Csodálkozol, hogy ily váratlanúl~Leptünk meg és ily észrevétlenűl~
11726 6| meg és ily észrevétlenűl~Léptünk eléd?... ez egyszerű dolog:~
11727 4| Élettelenűl feküvék ott,~Mint a lepuskázott vadlúd~A tó közepén. -~De
11728 5| szívem csöndes és üres,~Egy lepusztult ház, bús, laktalan;~Rajt
11729 1| Kivánatom csekély.’~Előre lépve~Ekkép Lehel beszél.~‘Éltemnek
11730 3| kebelem! -~Hadd legyen hát egy lépvessző,~Egy kalitka énekem,~S a
11731 5| félnek, hogy őket csalják lépvesszőre...~Önmagáról tudja e lak
11732 7| homlokáról~Minden szépet leragad.~Nincsen a mezőkön semmi,~
11733 7| Hogy dicső képedet híven lerajzoljam,~Oly híven, oly szépen,~
11734 7| ifju királyné!~Ott fönn lerántom a napról~A piros sugáru
11735 8| Hogy mindörökre jármodat lerázod.~Ki ismer engem csüggedőnek?~
11736 3| díj föl sem ér.~Szerelem, lerázom~Fölvett láncodat,~Kedves
11737 7| parókájokról a szent port lerázzák,~Mellyel a századok őket
11738 4| tán szabadon nem szárnyal:~Lerészegítéd szomjas lelkemet~Művészetednek
11739 6| Egy perc alatt~Ismét leröpíted,~S gyorsan tovább futasz.~
11740 7| Leütöttem a parókát~S a feje is leröpült?~Vagy valami vetélytársam,~
11741 4| hanem űlt a széken,~Mert lerogyott volna kínos érzésében;~Nem
11742 8| Földindulás jött, mely lerombolá,~Megingatá alapján őt e
11743 4| talán,~S hazám~Bilincseit lerontja,~Akkor sebem begyógyuland,~
11744 10| tengerének~Hullámzajába temetem.~Lerontom a hűség oltárát,~A vestaláng
11745 8| többi mind bálvány,~Mely leroskad, egy ideig állván.~S mégis,
11746 8| Mint várja mélaszomorún~Leroskadását a magányos rom.~Még gondolkodni
11747 8| Lankadtan hullatá le kezeit,~Leroskadott ülő helyére,~Fejét keblére
11748 8| Fejét a falhoz vágta és leroskadt,~S a fal megkondult a rémes
11749 8| szolgálom őket,~S ezzel leróva a jótétemény.~Dolgoztathatnak,
11750 4| Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám;~Még idővel degradáltak
11751 5| kukucskálsz olyan igen?~Mit lesed a szeretőmet?~Ugysem szeret
11752 7| fegyver lett,~Mely szivéről lesegíté~Az életet, e nagy terhet.~
11753 8| vagy úri hölgy?~Körültekint leselkedőleg,~Amott a bérkocsit pillantja
11754 4| azt gondolod,~Hogy képedet lesem?~Eszem ágába’ sincs biz
11755 8| s betegen.~Én a távolban lesni foglak,~S vigyázok rád,
11756 8| lelkem lombja te,~Kit rólam lesodort a vész;~Ha téged elvitt,
11757 7| És azt javasolja, hogy lesöpörjétek,~Mint hitvány szemetet.~
11758 9| itthon csak kész portékát lessek,~Ne legyek ott, hogy én
11759 8| nemzet, ha rád kerül a sor,~Léssz-e megint, ami voltál egykor?~
11760 8| szögezték,~Érkezésedet hóhérok lesték.~Megszünt végre hosszu bujdosásod,~
11761 4| elfogásra készen~Egyre lestenek.~Összeszedtem végre sátorfámat,~
11762 4| föltámadó nap legelső sugára~Lesütött a háznak füstölgő romjára,~
11763 6| mögött termett a~Hóhér s lesujtá fejemet...~Épen kezembe
11764 9| Védni, fölemelni téged, s lesujtani~A te ellenséged!~Sokat lesujtottunk
11765 9| lesujtani~A te ellenséged!~Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet,~Hogy
11766 5| professzorok.~Nos, leányka, lész-e hát tanítóm?~Kell-e tőlem
11767 6| képiben, s ez arcainknak~Leszaggatá szép rózsalevelét.~Elváltunk,
11768 8| Nem fogjuk mi fejetekről~Leszaggatni azokat.~Abban lelünk mi
11769 7| pártáddal együtt fejed is leszakad.~Tán üres a konyhád, nincs
11770 6| kedvesem vala;~Ugy fájt leszakadnom ajakáról,~Mely csókola. -~
11771 5| én, aki őtet -~Aki őtet leszakasztja!~Kunszentmiklós, 1845. június
11772 5| csalogány.~És jön egy angyal,~És leszakítja e rózsát,~S illeti csókkal,~
11773 8| Szabadítóidat mibennünk tekintsed,~Leszakítjuk rólad a szolga-bilincset,~
11774 7| istenem!~A poéta állkapcáját~Leszakítom fegyveremnek,~S ellenségimet,
11775 4| mondják, ahányszor egy csillag leszalad,~A földön egy ember élete
11776 8| vagyunk,~Csak addig élünk, míg leszaladunk;~Maholnap a bíró előtt lehetsz.~
11777 7| sugarát elviszi a~Nap, ha leszáll.~Beszélek hozzád; hallod-e~
11778 8| az soká lesz, addig én,~Leszállhatok a sírba...~Fejfámra ne legyen
11779 7| mert hallatára~A mennyből leszállnak a~Csillagok, hogy közelebb~
11780 7| mert a menny fog a földre leszállni.~Pest, 1847. április~
11781 7| eltemess alája?...~Jobb, leszállnom innen idején.~Le a mennyből,
11782 4| fiai hogy és mikép jártak.”~Leszállott lováról, királylyányhoz
11783 4| fáztak, hát kapták magokat,~Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~
11784 7| emberi lábnyom:~Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.~Egy
11785 8| koporsónk is egy lesz,~Ha majd leszállunk a holt nemzetekhez...~De
11786 6| a szőlő karója,~Melyről leszáradt a zöld venyige;~Madár nem
11787 8| szálljon kora dér reája,~Mely leszedné e virágokat.~Oh halál, te
11788 4| Olyan magasra, honnan az leszédül.~Még jó, ha költőt ér e
11789 8| Dunára,~Talán azért néz, hogy leszédüljön végre,~És a mélybe essék,
11790 8| tengerében!~Szeretném tudni, ott leszek-e én~A győzedelmi fényes ünnepélyen?~
11791 11| iszonyú! nem viszonozza hevet.~Lészen-e, Róza! idő, melyben lágyulva
11792 4| tündérek szeméből könny gördül;~Leszivárog a könny a föld mélységébe,~
11793 6| szárnya,~Idővel úgyis máskép lesztek ám!~Bor és dicsőség s szerelem
11794 1| nem lelt örömökbe förödve~Lészünk szűlőink hajlékában, midön
11795 9| előtt is, kit szuronyom leszúrt,~Kit fegyverem lelőtt;~Még
11796 7| Hova lett gazdája? ellenség leszúrta,~Fejét lenyiszálta és karóra
11797 8| szomszédságábul~A nagyvilágra letekinteni.~Az a boldog hegy, ott uralkodik~
11798 4| bírta már lankadó lába.~Letelepűlt, elővette tarisznyáját,~
11799 7| hát sikoltásomat~Asszony létemre is hallani nem fogod.~Igy,
11800 8| királynak születtem volna:~Letenném koronám~Egy kis virágkoszoruért,
11801 5| Testvéreimmel szűlőnk kebelén;~Letépe minket és szétkergetett~
11802 8| mint szállanak a szélben~A letépett rózsalevelek.~Énekeljünk,
11803 6| nem kél föl, hogy láncát letépje?~Arra vár, hogy isten kegyelméből~
11804 4| szeme.~Eljő az irígység~Letépni babéraimat... de hiába!~
11805 8| király,~„Halljátok, aki letérdel,~S kegyelmet kér, életet
11806 8| Nékünk hű magyaroknak?~Letérdelünk előttök,~Vándorsarúikról
11807 6| Mezőben együtt volt velem.~Letérdepeltem s elmondék egy~Égő szerelmi
11808 8| oldalánál~Szundikál a gulyás leterített subán,~Kutyái is lomhák,
11809 8| kormányra.~42~Mi pedig ezennel letesszük a tisztet,~Mellyel bizalmatok
11810 4| Mint holmi falusi biró,~Leteszem a két könyököm,~Remélve,
11811 7| ismerősei, barátai előtt~Leteszi fátyolát,~S rajta vesz merően
11812 5| elszunyadt magzatját a szülő~Letészi bölcsejébe.~És hogyha meghalok,
11813 8| e dal;~Tán ha téged most leteszlek,~Többé majd föl sem vehetlek,~
11814 8| szemfedő.~S a földbe ha letesznek,~Majd csillag képiben~Ragyog
11815 7| letette,~Vele a langy tavasz letétette.~Falu végén foly a patak,~
11816 5| ártatlanság népének fölötte.~Letették őt az anyaföld ölébe;~Követ
11817 1| híved~Voltam, és leszek, míg létezek.”~Akkoron kérő keblemre
11818 7| vagy feledéd végkép, hogy létezem én is?~Vagy mi az ördög
11819 7| léget néma nyúgalomban,~Létezésemet csak a kis méhe tudja,~Mely
11820 6| ilyen~Megátkozott teremtmény létezett!~Pest, 1846. március 10. -
11821 1| találok,~Ha tovaszállt lelkem Lethe özönébe merűl.~Dunavecse,
11822 7| évek~Századjai s ezredei; letipornak~Mindent könyörtelenül, oh,
11823 8| harmatja mind, mind elvesze,~Letörlé őket kérlelhetlenűl a~Rideg
11824 6| lyányka, ha itt volnál,~Letörlenéd-e azt~Egy selyemkendővel,~
11825 7| közepén, s oda leviszem azt,~Letörleni véle könyűimet érted,~Ki
11826 7| holnap, ha virad.~Szülőfölded letörli könnyedet s majd~Éledni
11827 5| hűvös nyoszolyád?~Hogy letöröljed lankadt pilláimról~Az érted
11828 4| még csak meg sem pihen,~De letörölve a sűrü verítéket,~A harmadik
11829 3| fa, virágzó,~Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó;~Nem vagyok
11830 4| előbb kis darabot törjetek.”~Letört a sziklából valami öt fontot~
11831 7| közt halk szellők susogtak.~Letörtem egy rózsát s magammal hoztam
11832 4| török a bor,~És a magyar mi lettünk.~Hanem még az is igaz ám,~
11833 1| gond, bú, baj ne epessze,~Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek
11834 7| még kicsiny hajlékodban,~Leülök, barátom, meleg tűzhelyednél.~
11835 6| ruhában.~Az asztalhoz ment és leült mellé,~A pohárból az italt
11836 6| én képzetem teremtett.”~Leültünk ott a szikla tetején~S beszélgeténk.
11837 1| mulatoztunk~Vagy nagy körbe’ leülve, vagy a labdát veregetve~
11838 5| vénült, vénült és roskadott,~Leüté fejéről a szél a kalapot,~
11839 4| teszitek azt le fejetekrül,~Leütjük, s majd a fej is vele gördül.~
11840 9| Én is segítettem koronát leütni~A király fejérül!~Hej te
11841 7| táblabíró,~Kinek úri fejirül~Leütöttem a parókát~S a feje is leröpült?~
11842 4| Lenn a völgy tekenőjében. -~Leugorjam az ablakon által?~Az igaz,
11843 4| férfiuság kora~Megnehezíté;~S ha leugornám:~Nyakamat szegném,~Vagy
11844 5| melegszik ő?~És hogyha siromba leűzni fog a sors,~Csak azt az
11845 8| hozzá a mester~És fejét levágja!~Lemenőben volt a~Nap, piros
11846 5| hát rothadjatok...~Minket levágnak s tűzre tesznek tán,~De
11847 4| búzának!~Aratás van, most levágnának;~Nem kellene soká szenvednem~
11848 8| téllel,~Ne félj, megbirod, levágod,~S szabadságodat kivívod,~
11849 5| Csábító Kevéből tűzokádó leve,~Hányja magából a tüzet
11850 7| sóhajtások galuskája~Pityergések levébe hányva,~Epedéssel megsáfrányozva~
11851 6| hogy már a~Távolság kék levegőit issza.~Olyan sebesen száll,~
11852 8| őt,~Kihoztuk őt a tiszta levegőre.~Oh jertek, jertek, mossuk
11853 7| S mi volt halványabb: a levél-e vagy arca? -~Sokára ugyan,
11854 7| mondtam, mik reám bizattak,~E levélbe írtam, add át asszonyodnak.”~
11855 6| Kettészakadtunk, és a szép levélből~Rongyok levének, miket elsodort~
11856 8| fákat, hervasztván zöld leveleinket,~Mellettünk felnőtt az apró
11857 8| Egy örökkévaló könny - levelén,~Mint a gyémánt a vérző
11858 8| hallgatom a fák lehulló~Levelének lágy neszét.~Mosolyogva
11859 7| egyszerre bukkansz ki.~Más csak levelenként kapja a borostyánt,~S neked
11860 7| VÁLASZ KEDVESEM LEVELÉRE~Megjött, megjött az óhajtott
11861 8| inni kinn a tó vizébül.~Leveles dohányát a béres leveszi~
11862 7| volt, mint egy vándorló~Leveletlen őszi fa.~Csak ment, csak
11863 3| Míg anyánk a bibliában~Levelez.~Tegye lábát ablakunkhoz~
11864 7| Ha hidegen felel a forró levélre...~Őrülés, ne vezess örvényed
11865 1| Gyász-arcu csatahely,~Bátor leventék~Elhullott ezrivel.~Győzött
11866 1| Boldogtalan fiú te!~Mely tégedet lever,~Nem válladon... szivedben~
11867 8| nem áll,~Félhalva fekszik, leverék~Lábárul őt, és boldog, aki~
11868 8| e láncot~Kezem-lábamról leverik;~Ez a néhány perc hosszabb,
11869 8| minden nyomon.~Ha száját a leves megégeté,~Kis szolgáját
11870 6| feketére feste,~E gyászruhát levesse,~S mosolygjon újolag.~Gyógyulj
11871 7| nyílik ím a börtönajtó...~Leveszik kezéről a vasat...~Fölsikolt
11872 7| le nem hoz... a magasból levet.~Inkább a napba, mint a
11873 7| Hogy kifacsarjam s megigyam levét.”~Megdöbbenék s gyorsan
11874 8| tette a királyság a hazát,~S leveté horgonyát e futó homokba,~
11875 7| Akkor megifjodol,~Vén bőröd leveted,~S öltesz sas-szárnyakat~
11876 7| nyíljatok!”~És ők szemérmesen levetik leplöket,~S én szép keblökön
11877 4| egy-egy dicső vers,~Én is levetkezem,~Hozzád simúlok és azt mondom:~
11878 8| Levetette szép ruháit,~Csendesen levetkezett;~Majd felöltözik, ha virrad~
11879 7| világra született,~Az isten levevé a legszebb csillagot~Az
11880 6| Az éj kárpitja félig van levéve.~Sötétség volt még egyfelől
11881 7| világból~Az éj közepén, s oda leviszem azt,~Letörleni véle könyűimet
11882 7| falának kétharmad részéről~Levitte a meszet,~S ami rajta imitt-amott
11883 7| Róla, hogy kezét a~Jóisten levonja;~Mert van a világnak atyja,~
11884 8| Midőn ujjárul a gyürűt levonta,~Olyan volt, mintha kebléből
11885 7| Vajon lesz-e mit ennetek?~Levontad rólok kezedet,~Ugy távozának
11886 5| Szigorú körülmény~Ajkamat lezárta,~Hogy ne jőjön titkom~Senkinek
11887 7| oldalánál~Egy öreg mogorva béres lézeng;~Dolgoznék, ha dolgoznék,~
11888 5| eltemették kedvesem!~Csak úgy lézengek, mint az ősz virága,~Mely
11889 4| mámorosan~Piros pofával az égről lezuhan.~Pest, 1844. október~
11890 7| Megnőve folyammá~Ugy fog lezuhanni~Elleneidre, hazám,~Mint
11891 4| bájos pengésével -~A kemence lezúzva~Ugy mered a levegőbe,~Mint
11892 8| itt hizlaljalak, mint a libát.~Jer, azt a szívességet
11893 6| révészkedett,~Átellenben Lidiék kunyhaja...~Pistának kél
11894 6| csorgott le képére.~4~Szép Lidihez a vadász el-eljár,~S bátorsággal
11895 6| befordult a Dunába,~Mert Lidit s a vadász urfit látta:~
11896 7| a ránc orcáján;~Csak úgy líg-lóg derekán ruhája,~Mintha rá
11897 3| KÖNYEIM~1~Áldás reátok, ligetemben~Odább iramló csermelyek!~
11898 10| Fürge méh, te bejárod a ligetet,~Hogy szedhessed virágokrul
11899 7| Borzadalmas álom!” szuszogja, lihegi,~„Arcomat a hideg veríték
11900 4| Csokonai Vitéz Mihály.~A likra tette tenyerét a pap;~Csak
11901 6| lelke~Ennek a kislyánynak;~Liliomszála ő~Az ártatlanságnak.~Fehér,
11902 4| hangokat,~És arcaidnak látom líljomát,~És itt pihensz, hol hév
11903 5| folyának,~S arcára halvány liljomot föstének~Gyötrelmei a szólni
11904 5| Márvány vagyok... ki rám lő: rólam~Rá visszapattan a
11905 7| ménesnek.~El az egész kerületbe~Ló-keresni, szedtevette!...~De hiszen
11906 8| tovább is tűrsz-e még?~Nem lobbansz föl, míg mennykövével~Föl
11907 5| szerelem~Mindkettőnk szívében lobbot vetett,~Fölösleges volt
11908 4| hosszabb gyertyája lobog~Szent lobogással.~S éretted lobog az,~O szemérmetes
11909 4| már háta megett,~Nem látta lobogni a pásztortüzeket;~Mikor
11910 8| meg,~S mégis-mégis viszi lobogóját~Azok előtt, kik a hazát
11911 8| veszítni!”~Ezt írjuk föl ezer lobogóra.~Oly sokáig tengődtünk mi
11912 8| csók,~Jeladásra emelhetik a lobogót.~Haloványul a gyáva szavamra...
11913 7| fátyolt,~Fejfámra sötét lobogóul akaszd,~Én feljövök érte
11914 8| nagy csatán,~A zászlót én~Lobogtatám.~Hoztam haza~Vérző sebet...~
11915 8| Fölgyúlt szíve, és égett lobogva,~A berontott kúnok és tatárok~
11916 4| magával,~Mint a zsidó a lóbőrt;~S ekkép vígasztalta: „Jerünk
11917 8| mozdul habja,~Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár~
11918 8| hét országra szól,~Mint a lőcsei kalendáriom.~Készülj hazám!~
11919 8| papok Budában...~Megunta a locsogást-fecsegést,~S szétzavarta őket hamarjában.~
11920 6| habja,~Mely a komp oldalát locsolgatja.~2~A vén halász város piacára~
11921 4| malom...~Csak hadd zúgjon, locsolgatom;~Zúgjon, zúgjon - ne halljam
11922 9| El onnan a csatatérrül, lódulj,~Messziről nézz csak rá,
11923 8| Pusztuljatok szemembül,~Lóduljatok tovább.~Te állj, te állj
11924 8| meglökik az embert,~S minden lökés egy darabot töröl le~A lélek
11925 7| tégedet~Ily nyomoruságba löktek;~Mondj megsemmisítő átkot~
11926 4| jobb se kő,~Vót is, van is, lösz is, hiszöm istenöm,~Míg
11927 7| És belőle ilyen villámok löveltek:~„Ördög és boszorkány, még
11928 6| Elszállni madársereget,~Ha rája lövének?~Igy szállnak az évek!~Egy
11929 8| napbul,~Tűznyilakkal rád lövöldöz.~Meg fogsz halni, vad, bitor
11930 7| Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!”~Híre ment e szónak,
11931 7| boldogság,~Hogy tanultam logikát,~Most ezt föl sem érném
11932 1| érzetnek vad hevű szikrája, lohadj el,~Hullj le bilincs, szünjön,
11933 4| meg ne állj!”~És fölrohan lóhalálában~Csokonai Vitéz Mihály.~A
11934 8| hegyét kidugta a hajnal,~Lóháton valának, s indulnak robajjal.~
11935 7| cselekedni a porkoláb nem késék.~Lohátról olvasta a hölgy az iratot.~
11936 1| irigyelve pirúla,~S a fák lombi fölé könnyeket ejtve futott.~
11937 8| lelkek testvére, vihar, hogy~Lombjaim árnyékát szét ne zilálja
11938 7| vén tölgyet, nézzük meg lombját is,~Illendő megnéznünk a
11939 5| hűsen~Susogó erdőség rezgő lombozatja,~Min magát a vígan fütyölő
11940 1| meleg kebelt,~Rózsás berek lombsátorában~Szelíden ömlő dalra kelt.~
11941 8| Mit ér, mit ér az ilyen lombtalan fa?~S hová sodort el a vihar?~
11942 8| leterített subán,~Kutyái is lomhák, nem is pillantanak~Az útazó
11943 4| rútabb valami,~Mint az a lomhaság.~Add errébb hát, ökör!~Én
11944 7| reá, ki gyávaságból~Vagy lomhaságból elmarad,~Hogy, míg a nép
11945 8| közt lehetnél,~S kárhozatos lomhaságod által~Mindig hátul és alant
11946 7| ím kamra lett,~Mely ronda lommal van tele.~Ki innen e falak
11947 7| a hazát elárulták,~Urak lőnek... oh, szív, szívem, ne
11948 8| vitte zsoldos seregét és~Longway már meghódola,~Megy tovább,
11949 5| most, ha lopni tudnék,~A lopás bármily rút lelki folt!~
11950 3| se’ jobb:~Engem dönget a lopásért~S szinte lop;~Lopni jár
11951 8| már törvényesebbek~Lesznek lopásim, kettőnkért lopok.~Majd
11952 4| Szolgádnak, királyom,~Ki sajátod lopja! -~Ha ez így van: sorsod~
11953 8| fiúnak,~Nem kellett többé lopnia,~És nem kellett koldulnia,~
11954 4| tenni világnak csúfjára?~Lopod a napot és istentelenkedel...~
11955 8| lélekzetet sem;~Egyszerre, mintha lőpor által~Vetették volna föl,
11956 6| Beások a föld közepéig,~Lőport viszek le~És a világot a~
11957 7| Tőszomszédja, vajmi jó!~Nem lopózhatik be hozzá~A civilizáció.~
11958 8| kivénülök,~Számomra majd te lopsz. Ez így van,~Igy mossa egyik
11959 3| legel;~Pej csikómat onnan~Loptam el.~Túri vásár nincsen~Messze
11960 7| meglepetését,~Mely miatt a lóról csakhogy le nem bukott.~
11961 8| hamar ide,~Lesz belőle lótakaró,~Ugyis épen arra való,~Éljen,~
11962 7| Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám,~Mikor azután az
11963 4| sugarát a nap fegyverekre lőtte.~Katonák jövének, gyönyörű
11964 7| sok emlékszobrok.~Kivált e Louvre s díszes kertjei.~Pompás
11965 7| rég nem láta már.~Várj, lovacskám, majd tiporhatod még~A felhőket
11966 5| ne rója.~Jól tartottad a lovadat,~De már föl is kantároztad.~
11967 5| arany zablát,~Arany zablát a lovadnak,~Aranyos kedvet magadnak!~
11968 7| bőszült paripa egy szegény lovaggal.~Kihányta nyergéből a ló
11969 4| VÁNDORAI~Kél a hold, az éj lovagja,~Hold kiséretében,~Mint
11970 7| MÁRIA~Zordon, de ragyogó lovagkor! kiégett~Piros éjszaki-fény!
11971 7| Hátába ütötte,~És rajta lovagla~Kevély diadallal?~Hát vállatrántó~
11972 6| megváltozott már,~Most a szamarak~Lovaglanak,~A bölcs pedig gyalog jár.~
11973 9| csatatéreket.~Te melletted lovaglék~A harc veszélyiben,~Ahol
11974 5| már valahol~Becskereken~Lovagol egy karcsu fakón:~A deresen.~
11975 8| lóra kaptak,~Buda felé lovagoltak.~Mentek együtt egy csoportban,~
11976 7| Hórihorgas seprőnyélen~Lovagolva jött elé a~Tűzokádó hegy
11977 7| Kihányta nyergéből a ló a lovagot,~De haj a kengyelbe akadt
11978 4| Azután nyergelték gyorsan a lovakat.~A király erőnek erejével
11979 4| úr könnyü szekeren~Gyors lovakkal más vidékre hajt:~Régi kedvök
11980 4| bitangolsz mostan drága szép lovamon -~Hóhér kössön hurkot átkozott
11981 7| fizetésért~Sincs emberi lábnyom:~Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.~
11982 5| Alig tudta számát ökrének, lovának.~Pénzét a hitetlen emberek
11983 7| Ráfektetnek majd szent Mihály lovára?~Ha meg kell halnom, hogyha
11984 8| magát általa,~Mint viszi a lovast a paripa~Rémítő bátran,
11985 4| Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~10~Ekképen jutottak át
11986 11| közeledben.)~Távozám, hogy e(lpusztuljak)~S bujdosásomban (akartam,)~
11987 6| messze ragadhatta.~Vándo’lt Pista, hátra sem tekintvén,~
11988 7| Habjaimban úszna föl s le~Vígan lubickolva.~Lennék vad erdő a~Folyó
11989 6| ébren~Minden vonása egy-egy Lucifer;~Vagy csak te látod tán
11990 4| éj,~Elűlnek a csirkék~És ludak és verebek,~Mielőtt ügyesen
11991 7| Ime, nem megmondtam? a lugas mélyében~Űl, mint a csalogány
11992 4| égen:~Térjünk hüs árnyékú lugasba~A borgyümölcs tőkéihez.~
11993 7| A kertnek legalsó sötét lugosáig,~Hiába keressük, ha ott
11994 7| S riad föl, ha szellők a lugost legyintik?~Megmondom, hogy
11995 4| CARMEN LUGUBRE~Meghalt... ki?... azt mit
11996 1| A HŰTELENHEZ~Esküszegte lyánka! emlékezzél~Arra, amidőn: „
11997 6| átkokban~Kívánja a halált~Lyányának, ki legjobb~És legszebb
11998 4| Mint iskolás fiú, gazdámnak~Lyányát szerettem én,~S boldog valék,
11999 4| megfosztották kedves egyetlen lyányától.~Így találta népünk a francia
12000 7| Összeért az angyal ajka~És a lyányé, az egész föld~Megrezzent
12001 6| halálod lesz az óra, mely e~Lyányhoz téged ismét visszavon.~Kedvezek
12002 6| mint ez, úgy ragyognak.~A lyányi szív csalárd folyó csak,~
12003 4| közönség,~Különösen ti,~Szép lyánykái hazámnak,~Kiket annyira
12004 6| este;~A ködön át a távolból lyánykámat~Könnyes szemem mégegyszer
12005 6| örömnek könnyét sírom,~Ha lyánykámra gondolok;~Fájdalomnak könnyét
12006 8| veled kedvemre.~Szerettelek lyánykorodban,~Szeretlek most százszor
12007 7| tanuságot róla, hogy~Szeretted lyányodat,~Beszélj!... egy hangod
12008 7| is szive,~Menyecskékhez, lyányokhoz~Korán még mennie.~Mentében
12009 7| Kutyabaja néki,~Menyecskékkel, lyányokkal~Szép világát éli!~Pest,
12010 7| kell lennie,~Menyecskéknél, lyányoknál~Nincs őneki helye.~Kabátban
12011 4| gyakran sírtak a leányok.~Lyányokra nézve ami Jancsit illeti,~
12012 7| megharsan,~Menyecskéktől, lyányoktól~Káplárhoz fut gyorsan.~Subában
12013 5| pajkos, vad fiú!~Fölválta lyánytestvéred,~A szótlan, méla bú.~Játékszered
12014 7| halvány arccal ezt, miként hű~Lyánytestvérek, körűlfogák.~Láttam már
12015 6| szerelmet~Nem nyerve, a lyánytul örökre bucsút vett?”~S így
12016 4| vérontás és a többi.~A lyányzók pedig elvonulának~A kocsmateremből,~
12017 5| eszembe?~Az, hogy: asinus ad lyram.~Drága, tisztelt nagyságos
12018 8| gyáva,~Bújjék bele a kemence~Lyukába!~Testvéreim a szabadság~
12019 4| hat ürgét~Lehetne kicsalni lyukának~Mélységeiből,)~Annakutána~
12020 4| vitéznek került sok bajába,~Míg lyukat fúrhatott sárkány oldalába.~
12021 7| Pillanat,~S odabenn van,~Benn a lyukban.~A mi emberünk se’ rest,~
12022 4| tövén nőtt füvet, virágot,~Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat.~
12023 4| Avval a macskapofájával!”~„Macskapofámmal?~Hát te, te sündisznó!~Aki
12024 4| szomszéd lombozat hüsében~Madárajakról lelkes harczene. -~Elzárkoztában
12025 5| lát:~Megismeréd a felhők madarát,~Kit fényes nappal sem láttak
12026 7| Azt sem tudta eddig, van-e madárének?~S most elhallgatta, s oly
12027 7| De mindhiába, mindhiába,~Madárfélét sehol se’ lát.~Jó nap barátom,
12028 7| szomszéd bokornak fészkiben~Madárfiúk zokognak, várván~Anyjokra,
12029 7| melléje mindjárt szörnyü képe~Madárijesztőnek.~Ő sem igen beszél; s ha
12030 3| dalszárnyon a lángérzemények~Madárként szálltak szerteszét.~Égig
12031 6| eltünő álomnak véled. -~A madárnál~Mi száll tova még sebesebben?...
12032 8| van, akit szeretek,~Három madárról mondok éneket.~Ha oly szép
12033 6| a róna felett~Elszállni madársereget,~Ha rája lövének?~Igy szállnak
12034 5| A némaságnak közepette?~Madárszó vagy leánydal? Oh nem!~A
12035 9| ti dicső falak,~Fogadj magadba, híres ősi vár!~Légy üdvezelve...
12036 4| de otthon~Majd megkapod a magadét!”~S miután ura volt mindenha
12037 4| bizonyára nem;~Azt kérdezem magambam legfölebb:~Mikor mulathatok
12038 7| híremet:~Akkor aztán ismét a magamé lennék,~Rózsáim volnának
12039 8| csak elmosolyodom,~És a magamét hozzágondolom.~Azt gondolom:
12040 7| egy pillanat.~Odavontam őt magamhoz,~Halkan vontam őt felém;~
12041 6| ismét vannak kedvesi,~Kiket magánál forróbban szeret,~S ezeket
12042 8| legyűrt,~Vadon erdőkbe járt magános sziklákra,~Ott szoktatta
12043 7| életünk?”~Gunnyaszt a bölcs magánosan,~S ezen kérdések lengenek~
12044 7| Keblemnek egykori holt, rideg magánya~Most a szerelemnek hangzatos
12045 7| ARANY JÁNOSNÁL~Csendes magányból a mézeshetek után~Ujra belépek
12046 7| kedves én előttem~Árnyas magányodnak homályiban,~Mint lennél
12047 4| kórágyon,~Kínok között, magányosan!~Lám, irtózám a házasságtól,~
12048 7| kinevetem érte;~Az isten a magányt nem nekem teremti,~Odavaló
12049 7| tartalak,~Ott fogsz te állni magas-fényesen,~Mint a tejút a legmagasb
12050 5| el,~Egy utat kezd a leg-~Magasabb felhővel.~És a felhőknek
12051 4| De aztán a dombok mindig magasabbak,~S mikor a két ország határát
12052 8| Mindig messzebb, mindig magasabbra száll,~Mig elvesz ott a
12053 6| dolgod van;~Majd e szegény magasabbról néz le rád,~Ha ő a mennyben
12054 7| kiskutyák, meglapulnak.~Magasak a sziklák, erősek a falak...~
12055 7| röpűltem egykor,~S ott az égi magasokban járván~Épitélek, szép tündérvilág.~
12056 7| járhatni meg lábbal~S nem a magasságot;~Mit ér nekem, mit a messzeség?
12057 6| Akiknek emlékoszlopot emeltek,~Magast és fényeset,~Mely hirdeté
12058 9| az ellenség is, akit csak magasztal~Egy szívvel, egy szájjal,~
12059 7| is hiszem,~De azért te ne magasztald~Verseimet, kedvesem.~Te
12060 8| Ki a három öreg vezért magasztalta,~Ki meg a fiatal Zoltánt
|