1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
12061 8| nem szemtelenkednek.~Csak magatokat teszitek~Bolondokká, ha
12062 6| mit mondjon?~3~Lidinek a magaviselete~Akkor este különös lehete,~
12063 4| Derék.~Az embert mostan is magázza még.~S mily érdekes hallgatni,
12064 8| Próbálja meg, s én minden szem magért,~Amely kévéjében marad,~
12065 5| volt tanyája,~Hol a bünök máglyája égett~Kihamvadatlan lángolással.~
12066 7| amely~A hazát-hamvasztó máglyán gyujtaték meg.~Hát ne bántsd
12067 7| kalászokként árulnak,~Kik magodból jóllakának;~Te üres fazék,
12068 8| Milyen gonoszságot~Forralnak magokban,~Hogy nem beszélnek fönn-~
12069 7| Szántanak szomszédid,~S a magokéhoz oda-~Szántják földed szélit.~
12070 8| az öreg legények,~Bánatot magokkal haza nem vivének,~Nem kellett
12071 4| népek gyermekek valának,~Magoknak cifra ragyogó játékszert,~
12072 8| ha még tovább is tűrik őt magoknál,~El vannak veszve mind a
12073 8| Incselkednek veled,~Hogy szépszerén magokra~Vonják figyelmedet,~S míg
12074 7| Amellyel engemet~Ipam s napam magoktól~Eleresztettenek.~Azon az
12075 1| fürtibe a fénytetőn.~Már-már magos céljához ért, midőn~Réműletes
12076 7| szunyad,~Egész egy erdő magva, mely ha felnő,~Sok fáradt
12077 5| Mint a nép erénye~Elvetett magvából~Vagy konkolyt arat, vagy~
12078 4| fejembe~Te oly sok eszme magvait vetéd,~S én a gyümölcsöt
12079 7| könyvekkel van teli...~A kárhozat magvát milyen mohón nyeli!~Olvas,
12080 4| nyelvet?~Beszédjek, nem tudni, magyar-e vagy német?~Magyar konstrukció
12081 7| S szilaj kedvvel amugy magyarán megrakta.~Nem kivánkozott
12082 8| köztök legény, aki suttogólag~Magyarázgatta a többi hallgatónak:~„Halljátok,
12083 7| S ezt a fizikából könnyű magyarázni:~A teher mindenkor alá szokott
12084 8| Ha meg nem értél, ujra magyarázom,~S ha szó után egyáltalában~
12085 8| a nemzet örömét.”~31~A magyarázónak itt megállt a nyelve,~Mindnyájan
12086 7| Csintalan lyány?~Amit itten magyaráztam,~Már tudod tán?~Oh nem,
12087 8| mást, csak ezt gondolom.~Ne magyarázza senki énnekem,~Tudom nagyon
12088 8| Állani fog, állani fog Magyarhon,~Élni fogunk, élni fogunk
12089 4| A KÜLFÖLD MAGYARJAIHOZ~Ti fekélyek a hazának testén,~
12090 8| püspökének:~„Rendcsinálni magyarokhoz elmégysz!”~És el is jött
12091 4| torkok kurjantása~Volt a magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút
12092 4| Fogyasztják a tintát nagy Magyarországban~Sokan, de nem írnak úgy,
12093 8| Hogy magát eméssze~Nagy Magyarországnak~Legszebbik virága,~Legnagyobb
12094 7| alszol még, hazám,~Szép Magyarországom?~Föl sem ébredsz már talán,~
12095 4| jó messze volt még szép Magyarországtól,~Mert Franciaország esik
12096 8| összeolvadt a számunk!~Szegény jó Magyarországunk,~Csupán harminc ember maradt~
12097 4| beszélni~És fundamentomos magyarsággal élni,~Ki kellene minden
12098 4| sírból föltámadna,~S ilyen magyarságot könyvekből olvasna:~Élni,
12099 8| vezérnek~Mindenütt, ahol csak magyarul beszéltek;~Szolgált a hazának
12100 1| székéből int,~S a drága magzat, s a kedves szülők~Egymást
12101 5| vésze nem fog rajta,~S hozzá magzatjai a késő világnak~Zarándokolni
12102 7| Mig itt minálunk az apák~Magzatjaikat árulják.~Igy cselekvél te
12103 1| 23.~2~Martial után~Pompej magzatjait Ázsia és Európa temette,~
12104 5| Mint keblén elszunyadt magzatját a szülő~Letészi bölcsejébe.~
12105 5| Vigad ő más karján kicsiny magzatostul,~Van már kis magzata, van
12106 5| fölmegy,~És látja a sok árva magzatot.~Megmérhetetlen látköröm
12107 8| belőled a lép és tüdő~S a májad és a zúzád?~A földön nincs
12108 3| Átesém!~Hogy megingott bele májam~És vesém.~S nem elég ez;
12109 7| bilincsre-vert nép,~És rágja máját a saskeselyű,~És vérzi lábát
12110 5| hős oroszlánt a hitvány majom?...~... De megbocsátok,
12111 7| elsírtam legszentebb könnyemet.~Majtény, 1847. május 30.~
12112 7| MAJTÉNYI SÍKON~Mióta elváltam édes
12113 4| a fejek előttök, mint a mák.~Egyetlenegy nyargal még
12114 4| Mosolygva hallgatám;~De ő makacs fej! föl nem~Világosíthatám.~
12115 7| amíg kér.~Megbánás terem a makacsság földében.~Nézd, ott állanak
12116 8| istentagadó,~Te ördögfának makkja te!”~Rivalt a vén boszorkány
12117 8| szoktatta magát kürtje fuvására,~Makrancoskodott a csont soká, de végre~Szépen
12118 4| Hanem akiktől~Nem nyerek egy makulányi szerelmet, -~Ha szépen kérlek
12119 7| nyávogást nem hallok!~Efféle mákvirág minden bokorban nő,~Nincs
12120 4| kócmadzagon pedig~Egy lopott malac hetvenkedik.~Boldogúlni
12121 1| Dunánk ezüst hullámai.~Áldás malasztja rám felőled nem lebeg,~Csak
12122 3| keblén az ifjukor,~S a dal malasztos enyh a szívnek,~Midőn hullámzó
12123 4| is te mindezt!...~‘Sz az malheuröm, hogy nem bánod.~Pest, 1844.
12124 7| minden szíre-szóra,~Rágalom malmára, pletyka darálóra;~Üssön
12125 4| nem az?~Mit is mondtam a malomról... én bizon~Hogyha présbe
12126 4| hizik tőlök a képzelet.~A mámi, ez már művelt egy személy,~
12127 1| parolát ád.~3~Zajos órák mámora~Hogyha széjjellebben,~Dúl
12128 6| poharát,~S a lelkesűlés égi mámorában~Sasként röpültem a világon
12129 7| a csárdából,~Gyógyulóban mámorából,~A bojtárok ébredeznek,~
12130 7| lábam.~Lelkem édes, mély mámorba szédült~A természet örök
12131 2| habja forr;~Üdv neked, te mámorok homálya!~Üdv neked, te mámor
12132 3| elhagyom galambomat,~Kialuszom mámoromat,~S rajtam ütnek a hadnagyok:~
12133 4| kezd,~Látjátok őtet, amint mámorosan~Piros pofával az égről lezuhan.~
12134 8| ajkaim belőle~Sok boldogító mámort ittanak.~Foly még ma is,
12135 7| festők és a költők~Müvészi mámorukban~Teremteni csak képesek,~
12136 7| De hiszen kereshetik mán~Kit Szabadkán, kit Kikindán.~
12137 8| Elhatott kórágyához, fülébe,~S mankó helyett zászlót vett kezébe.~
12138 8| lassan ballag el,~Mint két mankóján a vén sánta koldus...~Egy
12139 7| béna koldús, csúsz elé,~Ki mankóját elveszité.~Öledben ásitó~
12140 7| koldús, ha kikapja kezéből~A mankót a halál... áll még a gólya
12141 7| Hullatja keblének mennyei mannáját.~A szegény nép! olyan felhős
12142 8| is tudom, mi vagy?~Hogy a manóba jutottál ide?~Megszöktél
12143 8| BÉRANGER LEGUJABB DALA~Oh Manuel, fölkelt im Franciaország!~
12144 4| halállal.~„Ez elég lesz mára,” János ezt gondolta,~Nagy
12145 5| föld alatt.~És egyesűlve maradának.~Mely a sírhalmokon növe,~
12146 6| virág helyett~Ültetni fognak maradékaink,~Kiket örökre megnyomoritánk!~
12147 8| átkokat:~„Átok reátok s maradékitokra,~Ti emberbőrbe öltözött,~
12148 8| visszaszerzik aztat,~Hogy a maradékjok legyen boldog s gazdag.~
12149 8| föltámadnátok,~És látnátok satnya maradéktokat!~S ez a faj dicsekszik őse
12150 8| szivem.~Utánad jöttem, nem maradhaték,~Nyomodban voltam mindenütt,~
12151 8| szólott a leány,~„Veled maradhatok?... veled leszek, hogy~Enyém
12152 4| világ sem égett.~*~(Hol maradhatott az a kislyány? hol?~Üres
12153 8| önnel,~Mi együtt többé nem maradhatunk,~Én önnel mint ember beszéltem,~
12154 8| üdvösséget~Ezerszer adnám én oda.~Maradjunk még itt, légy mellettem...~
12155 7| jóságodból ezen kívűl~Még maradna egy darabka hátra,~Azt csak
12156 4| Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál,~Kivánkozol lenni máris
12157 6| Boldogság lenne rád,~Ha együtt maradnánk~Örök időkön át?~Erdőd, 1846.
12158 4| énbelőlem;~Tudja isten, nem maradnék az égen,~Nem kellene énnekem
12159 3| volna még mostohább is,~Nem maradnék-e itt tovább is?~Nagyon kedves
12160 6| szivedben lesz egy kis helye~Maradni-méltó emlékezetének.~Vagy nem
12161 4| lesz in aeternum~Sub rosa maradnia.~Csak denique mi közöttünk~
12162 4| nem maradok, -~Avvagy ha maradnom kell,~Hát szinte maradjanak
12163 6| visszafordula,~Hogy megtekintse: nem maradt-e élet~Ama testben? nem támadand-e
12164 4| mondd meg nekem,~Mért nem maradtál odafenn?~Mondd meg: arra
12165 5| erőből aztán~Lábamban nem maradván,~Kirontanom nem lehetett.~
12166 8| kupákról.~Kívül a lakoma maradványa fölött~Éhes hollósereg zajos
12167 1| valának~Hajdanán e porló maradványok:~Egy tornyos vár állt felségesen~
12168 4| Meghunnyászkodtak a küzdők,~Mint a marakodó ebek,~Amikor gazdájok előjön,~
12169 9| maradni kell nékem!~Itthon maraszt göthös öregségem.~Szabadságot
12170 6| Maradjak-e, elmenjek-e?...~marasztasz... és miért?... talán~Mulatni
12171 11| ránk haza! itt lesz egy új Marathon~Vagy Thermopülé!”~S harcoltak
12172 1| zivatarja~Tőle messze sodra el.~Marburg, 1840~
12173 1| A DRÁVÁN~Marburgnál~Zúgó habjaidba szórom~E
12174 8| A MÁRCIUSI IFJAK~Szolgaságunk idejében~
12175 5| szivemnek közepében ásna.~Mardossatok csak hát, ti kígyófajzatok!~
12176 1| álmakat adjatok, isteneim,~És marhat a fájdalom, a fene kín;~
12177 8| éljent.~A Dniester vizén~Túl, Mariampolban,~Lengyelország földén~Egy
12178 7| Mégis, nézzétek, hogy Máriát meglátja,~Arca piros vére
12179 5| Elhagyatva, szeretetlenűl,~Máriusként, aki számüzötten~Egy országnak
12180 4| is,~Mivel üstöke mindig~Marka között volt még.~Nagyszerü
12181 4| a boszorkány kicsusszant markából,~Uccu! szaladni kezd, és
12182 8| minden kincsét~Szerencse markai országodra hintsék,~Legyen
12183 5| elhigyem,~Számomra is megnyitja markait;~Azt mondja, hogy még megjön
12184 9| biztatólag,~Addig köpte a markát, mig aztán~Tyúkmadár lett
12185 8| Kezed ott van a kardon, a markolaton...~Ki fog élni, ha nem te,
12186 5| A fellegekbe és hajamba markolsz;~Ki akarod tán tépni fürtimet?~
12187 7| aszalt szilvára,~Bele is markoltál, de Borbála lesett,~Rajta
12188 5| lenyakaztaték,~Viszi fejét, markolva üstökét,~S szólván: „nem
12189 7| lábamra,~Kardot fogok a markomba.~Muzsika szól, verbuválnak,~
12190 1| trombitának~Harcra szállunk.~Itt a markunk, csapj belé, jer~Katonának,~
12191 7| hősbátorság szemökben.~„Markunkban a kard, s benne lesz, amig~
12192 7| merengve néztek~Ködön át a mármarosi bércek.~Semmi zaj. Az ünnepélyes
12193 9| lantom s kardom fáradott!~Marosvásárhely, 1849. március 6-7.~
12194 7| TARKA ÉLET~Szolgáltam én Mars uramnál~És Thalia kisasszonynál,~
12195 7| kardtól, bár hüvelyében volt.~Marsból Venus termett. Igy változik
12196 4| hosszu időktől,~Most egymást marta dühödve~Egy nyomorú juhbőr-darabért,~
12197 4| kinyujtá~Az amazontermészetü Mártához,~De ez nem könyörűlt.~Megfogta
12198 7| Én egy szellemnek vagyok martaléka,~Mely meg-meglátogatni nem
12199 6| udvarába~Kompolti Dávid a szép martalékkal,~Ez életének nem adá jelét,~
12200 6| Péter ment kutatni s véle~A martalékra vágyó cinkosok;~Csak Dávid
12201 2| bort!~Mely keservet és bút martalékul~A felejtés örvényébe hord.~
12202 4| szivembe így a remény~Zöldjét mártanád!~Buda, 1844. december~
12203 4| dühödése~Az amazontermészetü Mártának~Hallatlan kára miatt;~De
12204 8| pallos-suhintás fejét leütötte.~Martinovicsot is látta négy társával~Összeölelkezni
12205 8| előttem e rideg kövön?~Ilyen martír, mint én vagyok,~Vagy egy
12206 5| alvilági kínpad,~Amelyen a szív mártírkodik...~Jer, jókedv, te hattyutollas
12207 5| élvezettel mereng a~Szegény költő mártirkoszoruján.~Pest, 1845. szeptember
12208 8| melybe~Jegyezve vannak a martírok,~S belé irá a Szilveszter
12209 4| A szigetről zöld falomb~Mártja a vízbe magát;~Ha te szivembe
12210 7| Szent hazaszeretet, mibe mártsam tollam?~Hogy dicső képedet
12211 6| áll hazánk.~S míg egymást martuk szennyes koncokért,~Mint
12212 6| őseink írának,~Szivök vérébe mártván kardjokat?~Kettészakadtunk,
12213 10| idő, talán újabb arany,~Márvány-leány, te, mégis, fölhevít!~Szegény
12214 7| Zöld Marcinak két országban mása.~Pej csikó szájában fényes
12215 8| istenemre,~Ha a tied nem, másé sem leszek!~Vedd e gyürűt...
12216 7| hozzád, vidd el tarka zászlód~Másfelé, hogy új hivet szerezz,~
12217 5| kicsit,~Hogy majd idővel másformán leszen,~Az ég kegyébe ismét
12218 4| ne gyötörj hiába;~Eredj máshova, tán akadsz jobb tanyára.~
12219 8| mérföldnyire~Van egyik égitest a másikától,~S azok mögötte mégis~Oly
12220 8| mendegélt,~Egy utcából ki, a másikba be,~Ily hosszu útat még
12221 6| egyiké sem.~Sem egyiké, sem másiké... igen,~E hölgyet bírni
12222 5| vándorszinész~Egy falutól a másikig;~Meleg ruhája nincs ugyan,~
12223 4| folyó bor~Billikomába:~A másikkal azonban~Andalgva mereng~
12224 4| sem pénzem, csak~Bánatom;~Másnál háromszorta többet~Ihatom.~
12225 4| aggastyán,~Fölnyitva szemének másodikát is,~E kérdést látá szükségesnek:~„
12226 7| Ejnye, ejnye,” gondolá az,~Másodízben rakva meg a tányért,~„Ez
12227 7| élet,~Mikor az ember így másodmagával van,~Akármit huhognak, akármint
12228 7| Oh nem! szívemet ne~Bírja másokéval~Ugyanaz a hely...~Vegyétek
12229 5| Nem bánom: tépj, eméssz,~Másoktól meghallgattatást sem várok,~
12230 8| fogyjon,~Másoknak gondolatjait~Másolgatá. Keserves munka,~Tán a favágásnál
12231 8| Legyen egy kis eszünk végre,~Másszunk a király képére.~Éljen,~
12232 7| nagy rózsafákkal,~Amekkorák másutt a tölgyek.~Középütt sétált
12233 7| Hol, merre terjed ez a másvilág?~És mily alakban~Jutunk
12234 7| szokatlan~Varázsözönnel~A másvilágból arcainkra dől.~Nem az enyészet~
12235 7| Mint a vándor, ki hegyre mászik,~S ha a tetőt elérte,~Ismét
12236 8| ne jusson,~Ne gabonát, de maszlagot~Termesszen, mely kábít,
12237 10| Az éjtakarta bűntanyának~Maszlagvirági, bor s leány:~Jenőnek ajkán
12238 1| tüzével egy~Költő merészen mászta Helikon~Bércét, örök életű
12239 5| Az még röpül, te csuszva, mászva mégy.~De minden ember nem
12240 1| EGY VÁRROM FÖLÖTT~Németből Mathisson után~Nyugszik esti szürkület
12241 3| MATILDHOZ~Mért vagy hozzám olyan idegen?~
12242 4| hazatart kinccsel bővelkedő mátkád?~Hazatartok én, hogy végre
12243 4| boldogítsd vele magadat s mátkádat.~Tartóztatnálak, de tudom,
12244 6| Igy csábitsd el más ember mátkáját...”~S kirántotta zsebéből
12245 4| tiszta búza között terem,~Mátkámnak is kék virág van a szemiben.~
12246 6| a piros fény,~Mely a kék Mátrán lángol,~Mint kékszemű lyány
12247 1| Vissza, izzadó legény,~Bár Mátrává nő a hullám,~Vissza - hozzá -
12248 4| nem feledem,~Legyen bár Matuzsálem-életem.~Nos hát te jól vagy, hál’
12249 7| rakva meg a tányért,~„Ez a Matuzsálemína~Hogy kitett magáért!~Hiszen
12250 8| vizet, s ha sírva~Fakadt rá, mazna fattyunak nevezte.~Sok szennvedése
12251 6| földi életet~Oly feketére mázolják: nekem~Sokkal, de sokkal
12252 8| S dalom, mint elkapott mdár, a~Földről magasba száll
12253 7| a bánya,~De égnek benne mécsek.~Sötét az éj,~De égnek benne
12254 5| ütött. Ti lengtek itten~Mécsem körül, ti népem ősei!~Mintha
12255 5| kevés van ilyen csillagod.~Mécsemnek lángja mint lobog!~Mitől
12256 7| kínosan~Anyám, te s én;~Kis mécsünk reszketett,~Haldokló éltedet~
12257 5| fényednek sugarát.~Vajjon e fény mécsvilág-e - ahol~Nyughatom majd -
12258 5| távolban semmi fény nincs,~Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.~Szép
12259 8| Üres-puszták voltak, mint a meder,~Melyből kiszáradt a folyó...
12260 9| katonák,~Utánam, magyarok!~Medgyes, 1849. március 2-3.~
12261 7| szelíden~Ballagott le parttalan medrében,~Nem akarta, hogy a nap
12262 8| magadat,~Mutasd mélységes medred,~S dobáld a fellegekre~Bőszült
12263 6| ár e szenvedély; amerre medrét ássa,~Sodor magával s végre
12264 7| házból, mely most beillenék~Medve- és farkastanyának.”~S hozzálátott
12265 7| teherhordó állat,~Széles háttal, medve-topogással.~Magyar csikó az én Pegazusom,~
12266 4| vidék~Egyebet se’ terem: medvehúst meg fügét.~9~Tatárország
12267 2| ha~A halál~Romboló torát meg-~Ülni száll:~Egy gömböc legyen
12268 4| beljebb haladt;~Sokszor meg-megállt a csodálkozás miatt,~Mert
12269 4| Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.~Amint ballagtak a csillagok
12270 4| dolgom a maga rendiben,~Meg-meghusángolt ő amugy istenesen.~Munka
12271 6| partján: édes álmaimban~Meg-megjelentél, tündérek leánya!~Hozzám
12272 7| szellemnek vagyok martaléka,~Mely meg-meglátogatni nem feled.~Hiába kérem,
12273 8| Álmából ébredett, mert~Álmában meg-meglátogatta őt~Ama szép tünemény, örökké~
12274 6| börtönbe dobták, ottan űl,~És meg-megrázza és átkozza~Bilincsét nagy
12275 6| életem!~De egy eszmével meg-megszépitem:~Egykor mi mélyen, mélyen
12276 8| elhallgatott,~Kifáradt lelke megadá magát,~És mozdulatlan néma
12277 3| kell? jókedvem~Íme mindent megadand.”~Mondaná, hogy: „Rád ruházom~
12278 7| hogy a várba menne,~S vagy megadást hozna vagy harcot üzenne.~
12279 8| bennetek,~De már annak vége... megadhatjuk a bért.~Áldozhatunk könnyet
12280 7| esengtem,~Bár sokára, de megadta: engem~Házasélet boldogsága
12281 8| rajtad szánakozni fognak,~S megajándékoznak, fiam.~Azt mondod majd,
12282 4| Rémítő módra szeretnek:~Megajándékoztanak ők~Oly ritka tüdővel,~Mely
12283 8| mint a holttest,~A haza is, megalázva,~Rajta a gaz király lába.~
12284 4| kinek köszönhetem?~Isten megáldja kedves verseim!~Ők, ők szereztek
12285 4| több lesz és vidám.~Isten megáldjon, édes Pistikám!~Pest, 1844.
12286 6| felhőszemével~Gyakran siratja, hogy megalkotá.~De mit használ az ég könyűje
12287 8| Költségeit magamra vállalom,~Megalkuszunk, hiszen mi értjük egymást.~
12288 8| gyermek vén napjaim reménye.”~Megalkuvának.~A félfagyott kisded fölmelegűlt~
12289 5| dacára~Most a hintó hirtelen megálla.~Elvágták-e a négy hámistrángot?~
12290 8| följutának,~Király előtt megállának,~A legbölcsebb közöttök
12291 7| Nyári napnak alkonyúlatánál~Megállék a kanyargó Tiszánál~Ott,
12292 3| folyjon a bor, mint tenger,~Ki megállhat még a lábán, nem ember.~
12293 7| nagy gonoszan,~Hogy már megállhatunk, mert itten~Az ígéretnek
12294 7| kijátsszam a haramját,~Ki megállit, meglehet:~A legelső kocsmárosnak~
12295 6| Szivében a vért és eszméletet~Megállitá a félelem s futás.~Gyöngéd
12296 7| medve,~Egymásnak rohannak, s megállnak meredve;~Fején a haj ezer
12297 8| föl, hazám, előre gyorsan,~Megállni féluton kivánsz?~Csupán
12298 7| vadontáj fölött~Fáradtan megálló...~De csak úgy, ha szeretőm~
12299 6| halálra egynek sem volt kedve,~Megállottak, kővé merevedve.~Pista odalépett
12300 6| talán?~Elszenderedtek?...~Megálltam én is és~Mélán merengek.~
12301 8| ott volna az ellenség,~Ha mégannyi volna is mind elesnék,~Mind
12302 7| azt ne adja az ég, hogy megapadhass,~Hova lenne akkor ama nagy
12303 5| hallhatják gyakorta~A beszéd megáradt folyamát,~S közbe-közbe
12304 8| csillag.~Közeleg az este,~Megaranyasodnak a fehér fellegek,~Szép felhők!
12305 5| bádogtornyait a~Nap sugári megaranyozák;~Délibábak távol tengerében~
12306 5| csendes öregek,~Hogy tán megárt,~Ha túllobogja is a fiatal~
12307 4| Nekem a bor nem szokott megártani.~Nekem a bor hogymikép is~
12308 7| Melyért fegyverünkkel~Sírunkat megásni méltó,~Melyért vérzenünk
12309 4| kaszáltam.~Mostan akár ma megássa~Gödrömet a sírásó,~Bánom
12310 8| vagy hát?~Ki volt, ki így megátkoza?~Hogy rajtad a szabadság~
12311 8| Gilbert, mennyit nem szenvede!~Megátkozám én születésem napját;~De
12312 8| az iskolákat,~Különben én~Megátkozlak s megvér az isten.~Te nem
12313 7| ne~Lássa; mert ha látná:~Megátkozná, míg a~Messzeségből néma~
12314 7| hogy tennéd ezt?~Nem szabad megátkoznod, sőt~Tisztelned s szeretned
12315 6| senki se, hogy egykor ilyen~Megátkozott teremtmény létezett!~Pest,
12316 7| hogyha csak~Rápillant borára,~Megátkozza Nóét, hogy szőlőt is~Vett
12317 8| arra~Irányozá lépéseit.~Megbámulá a síkot és hegyet,~A sík
12318 7| add meg a várat, amíg kér.~Megbánás terem a makacsság földében.~
12319 4| helybeli lágyszivü kántor~A megbánásnak örömtelen hangján.~Mint
12320 8| s nagynak lenni,~Nehogy megbánd és szégyeneld, sőt~Ellenkezőleg
12321 5| bántottalak;~Vagy talán az megbántás előtted,~Hogy szeretlek,
12322 6| Nagy úr ez, mely minden megbántást eltemet;~E gondolat, miként
12323 6| S ezeket sokszor mégis megbántja.~Aztán megbánja,~Hogy könnyeket
12324 4| összedőlhetett miattam.~Sokszor megbántotta gonosz mostohája...~Isten
12325 4| megbántad már,~Hogy engemet megbántottál?~Sose búsúlj! úgyis késő;~
12326 8| aztán, tyúkanyó, hát~Jól megbecsűlje kend magát,~Iparkodjék,
12327 4| leszek,~Minden garast úgy megbecsűlök,~Miként apám, a jó öreg.~
12328 4| ezt mondja,~Ha majd rám megbékülve néz:~„Eredj, ahonnan számüzélek,~
12329 6| kapott sebem felejtve van;~Megbékűlő jobbom fogadd el, oh világ,~
12330 5| jösz? félsz talán, hogy~Megbirkozom veled s legyőzlek?~Ne félj,
12331 4| Bármi nagy hideg volt, megbirkozott vele;~Aztán meg, ha fáztak,
12332 5| a galamb s a sajka jár?~Megbirnád-e a balsorsot? melyet~Én megbírok,
12333 8| föld, a téllel,~Ne félj, megbirod, levágod,~S szabadságodat
12334 5| Megbirnád-e a balsorsot? melyet~Én megbírok, mert megszoktam már...~
12335 5| Idő, hű gyámolóm! benned megbízhatom,~Ha úton-útfelen~Sárral
12336 8| busúlni nemzetöknek sorsán,~Megbíztak tebenned, fejedelmi Zoltán.~
12337 5| Nem, nem barátom!... megbocsáss,~Hogy e gúnynévvel illetélek;~
12338 7| egyebet:~„Hogysem ezeknek megbocsássak,~Inkább elkárhozott legyek!”~
12339 4| kocsmában a pohár:~„Barátim, megbocsássatok, de~Mennem kell, otthon
12340 7| gyűlölség és a harag,~Hogy néked megbocsátanak;~S kivánják: légy boldog
12341 5| leimádkozhatja... de~Van egy megbocsáthatatlan.~Nagyságos úr! tudja mi
12342 7| Eddigi szeszélyedet csak~Megbocsátom még;~Más ennyit sem tűrne,
12343 7| megsáfrányozva~Vagy kakasdühhel megborsozva,~Oh én szerelmes istenem,~
12344 1| Apolló!”” Ujra mennydörög.~Megborzad a költő, s uramfia!~A mélybe
12345 7| jóizűt kacagott,~Hogy a zápor megboszankodott rá,~S még kegyetlenebbűl
12346 4| a mértéken túlmén.~S ki megboszant, legyen az akárki,~Megtanítom
12347 4| Jancsi gazdája bőg, mint aki megbőszült:~„Vasvillát, vasvillát!...
12348 8| föláll László vitéz,~De megbotlik lába,~S estében negyedszer~
12349 7| házaik, engedelmet kérek,~Megbotlott a nyelvem; akarva nem sértek.~
12350 5| nagy világon át,~Míg végre megbotlottál~Egy sírhalom fölött~S estedben
12351 7| akarta, hogy a nap sugára~Megbotoljék habjai fodrába’.~Síma tükrén
12352 7| asszony boszorkány, ugy megbüvölt-bájolt!~Egy a gondolatom, s ez
12353 6| benned a sátán lakik,~Te megbüvöltél, napról-napra jobban~Tetszel
12354 5| sugáriban:~Ki oly könnyen megbukhatál.~Erényednek közhíre van.~
12355 8| másra is veszély,~Ha terve megbukik. - -~A város zajban s fényben
12356 7| híven, oly szépen,~Hogy megbűvöld, ki rád szemét fogja vetni,~
12357 7| szabad ég alatt,~Fürteiket megcibálja a szél,~Amidőn mellettök
12358 2| súgarának,~Haj engem mégis megcsala!~Veszprém, 1842. november~
12359 5| sokszor, ah,~Oly sokszor megcsalattam.~Bizalmam várát fölgyujtották,~
12360 6| malomkő~Csügg rajtam. De megcsalom.~Szépen titkon~A szobából~
12361 6| egyetlen jóltevőm.~Ezt is megcsaltam.~Ő combom akarta megenni:~
12362 6| Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -~Véljük, hogy a lyányok
12363 8| egy-egy halászmadár~Szárnyával megcsapja;~Szép fövény az alja,~Egészen
12364 8| áldozunk.~Álmainkban~Alattomban~Megcsapolták szíveinket,~Hogy kioltsák
12365 7| híjával a kereset~Egészen megcsökkent. -~Odabenn a Kutyakaparóban~
12366 8| hah,~Mily csörrenés!...~Megcsördült rajta a nehéz bilincs.~Most
12367 6| üdvezűlök,~Hogyha kebled megcsókolhatom.~Jőj le hozzám, szépségek
12368 8| Lehajlott a fiú,~Hogy megcsókolj’ a jó ember kezét,~De ő
12369 7| hogy talán~Szentségtelenség megcsókolnom azt.~Előttem olyan szentek
12370 8| Megcsókolá~Az alkonyat;~Megcsókolom~Én arcodat,~S ez nem pirúl,~
12371 8| Suttogó szél, elvonúl.~Ha megcsókolsz, ajkaimra~Ajkadat szép lassan
12372 4| derekát mind a két kezével,~Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,~
12373 4| Csak úgyis voltam ám, mikor megcsókoltam,~Hogy a világ összedőlhetett
12374 8| szerelmem, lelkem, életem!~Tán megcsonkítva térek vissza majd,~De akkor
12375 5| kürt csorba élivel,~Mit megcsorbított a császár fején a~Győzötten
12376 8| virított rózsaszínü kedve.~Megcsóválta fejét a nemzet, és~Szólt: „
12377 9| esküszünk piros mély~Sebeidre, megcsufolt hazánk!~Küldd elénk, te
12378 7| ELHAGYOTT ZÁSZLÓ~Megtépve, megcsufolva,~Sivatag közepén,~Magában
12379 8| madárka vagy, ki ottan~Ugy megdalolgat a bokorban?~Vagy a kicsiny
12380 4| henyélő század gyermeke,~Hol megdalolni méltó tárgyam nincsen;~S
12381 7| égben,~S gyalázat sarával megdobálva~Halt meg itt lenn, a földön,
12382 7| kifacsarjam s megigyam levét.”~Megdöbbenék s gyorsan tovább haladtam,~
12383 4| kellett. -~Bagarja uram~Megdöfte az oldalbordáját,~Hogy az
12384 6| ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.~Hahaha!~De hiába,
12385 8| kenyeret neki,~De egyszersmind megdöngeté, ha~Egész nap semmit sem
12386 8| téjjel-mézzel folyó dús Kánaánt,~Hol megdönti saját terhe a gabonát,~S
12387 4| világ elborúl,~Egyszerre megdördül az égiháború,~Villámok cikáznak,
12388 4| bíró,~A bölcs aggastyán,~Megdorgálta keményen~A fondor lelkületű
12389 5| szerény méh munkálódásából~Megédesíted téli napjaid.~Ha e tanácsom
12390 7| csepp beléje -~Egy tenger megédesül.”~Még soká beszélt az ifju,~
12391 2| ajkamat szaporán,~Édes a csók, megédesűl tőle szám.~Szép menyecske...
12392 8| keletkezének!~S lelkét e lángok ugy megedzék,~Mint a hámortűz a vasat.~
12393 6| nem szeret;~És ha szeret, megég.~Ez és az baj. E két baj
12394 8| nyomon.~Ha száját a leves megégeté,~Kis szolgáját üté pofon;~
12395 8| parányinak~Látszik, mint a megégett~Papír hamván a szikra.~Sebes
12396 7| szed ki, pofázza befelé,~Megégette száját, mert hirtelen nyelé.~
12397 4| Nem is csoda biz az, mert megéhezének~A nagy öldöklésben a derék
12398 3| csillagmosollyal néze rá.~És a költő megéhezett,~És emberek közé mene.~Tudá:
12399 8| lúd,~Mely elbarangol, s ha megéhezik,~Jóllakni ismét visszamegy
12400 5| alföldön,~Itten élek én most megelégedéssel,~Mert időm vidáman, boldogságban
12401 8| Tengünk, mint az állat,~Megelégszünk azzal, hogy van kenyerünk,~
12402 8| mindenhol keresek,~Amennyiből megélek.~De innen én el nem megyek,~
12403 4| éjetek,~Csakhogy szükecskén megélhessetek.~Szegény atyánk! ha ő ugy
12404 8| élhetetlenek, nem~Érdemeljük, hogy megéljünk.~Vedd elő és köszörüld ki,~
12405 5| árokban tehéncsordás~Kutyája megellett.~Tehéncsordás, vízbe ne
12406 5| Fergeteg ha van keletkezőben:~Megelőzi temetői csend.~Fergeteg
12407 4| fog,~Amit csak kivánnak;~Megelőzöm vágyait~Éd’sapám s anyámnak.~
12408 9| ezért, oh népem, ép ezért megélsz,~S dicső lesz élted, boldog
12409 7| Finom patyolat-párnákon.~Megemeltem a sipkámat~Szolgabíró hajdujának,~
12410 6| kétségbeesni,~Hogy unokád is megemlegeti.~Vásárra ott benn termek
12411 6| kebel,~Oh lyány, örökre megemlékezik?~Hitelt szavamnak szíved
12412 8| végén~Kicsiny kis kunyhómról megemlékeznél te.~Az ilyen nagyszerű láznak
12413 8| sokáig volt átkozott nevetek,~Megemlíteni sem volt szabad bennetek,~
12414 7| szerelmet ismerjétek~És azt megénekelhessétek. -~Viselni hosszú éven át~
12415 4| felköszöntöm, aki őt oly~Dicsőn megénekelte.~S ha majd, amint hiszem,
12416 7| tőlem, oh sors, hívemet...~Megénekeltem már egy holt leányt...~Ne
12417 4| tervez - azonban az nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen szabadulást
12418 9| elleninket mind a föld fedi,~Megéneklem majd diadalmadat,~Szabadság,
12419 1| haltanak el. Mai ünnep válni megenged~Tőletek s a tanulástól,
12420 5| bezárván,~Újolag mosolyg... a megengesztelődött~Isten mosolygása: tündöklő
12421 6| olyan nagyon sértettenek.~Megengesztelt szivem egy zöld olajfa-ág!...~
12422 6| megcsaltam.~Ő combom akarta megenni:~Én szívemet adtam oda,~
12423 6| határzasz?... Már látásod~Megépíté mennyemet;~Oh leányka, ezt
12424 6| ejtsetek~Reá egy könnyet, mert megérdemel~Egy könnyet az, ki annyit
12425 5| elkövetni,~Mindent, hogy megérdemeljelek.~De ha semmit nem tennék
12426 8| Hosszan bajlódtam tán vele,~De megérdemelte,~Mert szörnyen jó ember
12427 7| hogy ért?~Vagy oh igen, megérdemeltem én,~Hogy színről-színre
12428 6| nincsen olyan férfi,~Ki megérdemlené a te szerelmedet?~Attól
12429 5| felett~Könyűimnek forrása megered,~És a könyűkhöz sóhajom
12430 7| nekiesem,~És paripán termek,~S megeresztett kantárszárral vágtaték ki~
12431 8| Kont a bajúszán egyet ránt,~Megereszti vastag hangját,~S a beszéd
12432 9| édes jó szülőim~Hogyha megéreznék fiuknak keservét,~Szerető
12433 4| egedett,~Mig a dicső percet megérhetém,~hol sajátomnak mondlak
12434 8| Ha a közelgető viharnak~Megérint hírmondó szele,~S dalom,
12435 7| édesem,~Jó szívedet~Keze megérinté,~S verése szűnt belé~S hidegedett.~
12436 7| özvegye volt, Szécsi Mária,~Ki megérkezésén ekkép üdvezelte:~„Üdvözlégy,
12437 4| Kukoricza Jancsi szinte megérkezett.~Olyan volt mellette az
12438 4| szüretremenőkre,~Azok sem ismertek a megérkezőre;~A falu hosszában ekképen
12439 7| szeret.~Ezt kellett tehát megérnem,~Hogy az üssön új sebet,~
12440 8| vagyok,~Amely segíti a földet megérni.~Csak egy nap tart a sugár
12441 5| De hah, a szíverősítő ugy~Megerősíté szívemet,~Hogy, az erőből
12442 8| lehetetlen!~E gondolatra megerősödék,~Fölgyúladt benne a kihamvadó
12443 6| nem értett a lyányka,~Most megérté a tenger szavát;~Leugrott
12444 8| vénség görbitette vállát.~Te megérted kurta életedben~A magyar
12445 8| az isten szent nevében.~Megértettél-e, gyermekem?~Ha meg nem értél,
12446 8| hol is kezdjem csak, hogy megértsük egymást?~Mert hát tudnivaló,
12447 9| ha elbeszéli úgy, amint~Megértük ezeket mi mind:~Akad-e majd,~
12448 8| méltók vagyunk-e élni~Vagy megértünk a halálnak?~Ha életrevalók
12449 3| lesz-e annak szivén tél?~Megeshetik, szép galambom,~Noha neked
12450 7| melyik pap ád.~Te fogsz megesketni, jó Mihály barátom...~De
12451 8| A KIRÁLY ESKÜJE~Megesküdt a király~Hunyadi Lászlónak:~„
12452 8| Szó sincs, nem is lehet,~Megesküdtél nekem,~Királyom, s én hiszem~
12453 5| gazember~E földön!... én megesküszöm:~Ha mind esőcseppé változnék,~
12454 9| mindegyre nő.~Talán az ég~Megesküvék,~Hogy a magyart kiirtja.~
12455 8| csak holttestet~Adni át megesküvém.~Bátraink előtt halálom~
12456 7| magam mi véget érek?~Valahol megesz a féreg;~Ha már senkinek
12457 8| Holnapra szántam s ha most megeszed,~A jó ég tudja, holnap mit
12458 4| elővette tarisznyáját,~Megette maradék kevés szalonnáját.~
12459 3| Juhot nem kaptam én... megettem őt.”~Kecskemét, 1843. január~
12460 6| mindig éhezék;~Nem volt egy megevő falatja,~Nem szánta őt sem
12461 6| Mivé lesz a föld?... megfagy-e, elég-e?~És ugy hiszem,
12462 5| Eltörlő kezétől,~Mint a megfagyástól~Őrzi a világot~A meleg verőfény.~
12463 8| jégvirágokat,~S a nő szemében megfagyasztá~A könnyeket... de nem fagyaszthatá
12464 6| hogy meg fog fagyni végre,~Megfagyasztják a jéghideg szivek,~Amelyek
12465 5| hűl,~S az ész miatt akár megfagyhatnánk,~De szivünkben fölmelegít
12466 4| becsülettel~Működik.~Máskor megfe-felelek kétannyinak:~S lábaim most
12467 4| senki ne~Csigázza az eszét,~Megfejtem röviden~E találós mesét:~
12468 6| hagyád a végső pillanatnak:~Megfejtését e drága szent titoknak?~
12469 6| lyányka, nékem,~S állsz megfejthetetlenűl;~Kárhozatom? üdvességem?~
12470 7| kedvesem,~Sőt ha rólad csak megfeledkezem.~Nem mondok esküt és átkot.
12471 4| barátjának?~Ő e nevezetnek megfelelőleg~Intézé tette irányát,~S
12472 1| szívpár~Kis kunyhóban is megfér.~Pápa, 1842. február~
12473 7| éhen múzsád szárnyas lova.~Megfér-e együtt a lant és a biblia?~
12474 8| neved van,~Midőn még, aki megfeszíteni~Kész tégedet, azt becsülik
12475 8| megfeszítned,~Minden megváltót megfeszítesz hát?~Boldogtalan, százszor
12476 8| Dicső jel!~Védelmezünk megfeszített~Erővel,~Kiemeltük a porból
12477 8| már kibusúltuk magunkat,~Megfeszítjük lelkünket és karunkat,~És
12478 8| Nem volt elég a Krisztust megfeszítned,~Minden megváltót megfeszítesz
12479 5| keresztfát,~Melyen aztán megfeszittetett.~Pest, 1845. augusztus~
12480 8| emelt szót,~Ott az igazság megfeszíttetik,~Az igazság szörnyethal
12481 8| nekem~A harc után, akkor megfizetem.”~„Kocsmárosné szép leánya,
12482 4| tiszteletestől~Kontójának megfizetését,~Melyért nála hetenként~
12483 8| is kész~Fáradni, hogyha megfizetnek érte.~Én díjkivánat, díj
12484 8| módjára nem szívod a vérét,~Megfizette isten gonoszságod bérét.~
12485 7| Boldogságodat megjósolám.”~Megfogá kezét a~Remegő aggastyán,~
12486 5| sírok, nem szivelhetem,~Megfogadám, hogy többé nem sírok.~El,
12487 4| akként cselekedett, amint megfogadta,~Szegény török basát kettéhasította,~
12488 6| hallgatom,~Ha minden átkod megfogamszik is.”~Perenna Dávid lábaihoz
12489 7| az angyal csókja szépen~Megfogamzott: a leányka~Anya lett: oly
12490 7| Hogy semmit ne lássanak.~S megfogant az ördög csókja,~Anya lett
12491 4| jó szót is velem.~S annál megfoghatlanabb ez,~Mert zsebemnek zord
12492 5| csecsemőnek anyja odajő,~Megfogja lábát, s húzza, húzza le,~
12493 6| nem, nem lehet!~Hagyd még megfogni kezedet,~Mely üdvemet szétszaggatá,~
12494 5| egyet a kedvemért:~Engedje megfognom szép kacsóját...~Megengedi?
12495 6| szakadjon rám,~Ugy reszketek,~Ha megfogom könnyű, kis kezedet.~Szalkszentmárton,
12496 8| és a holdvilág.~Egyszer megfogva érezé kezét...~Az első percben
12497 6| melegét.~Mért e kis számot megfogyasztani? -~És Ida, Ida, e kedves
12498 8| mikor fog már viradni?~Megfojt e sűrü vastag éj!~Emeld
12499 6| téged~Elaltatálak, mert megfojtalak!”~Elindult és ment a szomszéd
12500 8| egy csillag, lehullani?~Megfojtanak majd a tétlenség~Lomhán
12501 4| csákányok, pisztolyok...~Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az
12502 6| észre magát,~S hirtelen megforditá csónakát.~„Hova?” szólott
12503 6| part közelébe hajt,~De itt megfordul a szél, s látja bár a révet~
12504 4| örömtelen hangján.~Mint megfordúl a rézkakas~A templom tetején,~
12505 4| Itt Iluskáéknál gyakran megfordúltam...”~„Hanem hát beszéljen
12506 4| királyt is kiűzték várából,~S megfosztották kedves egyetlen lyányától.~
12507 8| enyhitő italt,~És lelke tőle megfrisült,~De elsápadt a hatalom,
12508 6| sugártengerében,~És ha egyszer megfürödhetének,~Nem törődnek aztán életökkel,~
12509 6| mennek és ha odaértek,~Megfürödnek a piros tengerben,~A hajnalnak
12510 7| koszorú gyanánt övezi fejemet.~Megfürösztém lelkem e sugárözönben,~Lemosott
12511 5| elszomorodva borulok nyakába,~S megfürösztöm arcát szemeim könnyével,~
12512 5| Megkapta kürtjét s úgy megfujta a hős,~Hogy a császár megsiketült
12513 4| a sípomba fuvok.”~És megfújta sípját. A sípnak szavára~
12514 8| most van szájatokban,~Ettül megfuladtok!~Először is te halsz meg,
12515 5| Mig egyfelől boldog lakóid~Megfúlnak a bőség miatt:~Hát másfelől
12516 4| vagyunk!~Mellem szorúl, majd megfulok,~S szivem táján valami rág...~
12517 6| Szilaj Pista mérgében majd megfult.~S ha még nem lett volna
12518 4| hitvány ebek!~Torkotokba, hogy megfúltok,~Oly kemény koncot vetek.~
12519 1| elszakaszt;~Hagyd még egyszer megfúnom azt,~Hagyj elbucsúzni tőle!’~
12520 7| járt~S amerre nem járt, megfutá nagy útját,~S esztendők
12521 4| kugli-golyóbis?~Hát férfihoz illik~Megfutamodni a harci veszélytől?~Lemondani
12522 9| hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt volt,~Egytül-egyig mind,
12523 5| Ha ezt a hosszu pályát megfutandom,~S egy nemzet fogja megtapsolni
12524 6| s más egyében~Eltékozol, meggazdálkodja könyvön.~A könyvvel ugy
12525 8| nyelved öltöd is ki,~Ha meggebedsz is beléje,~Ebugatta himpellére!...~
12526 8| világ~Még mélyebben van meggörbedve, mint~Tíz év előtt, midőn
12527 8| között egy se’,~Aki térdét meggörbítse,~Egy se’ mozdul, egy se’
12528 8| berontott kúnok és tatárok~Meggörnyedtek karja erejétül,~Még egy
12529 7| többé hátatok?...~Nem árt meggondolni, hogy ezelőtt~Mi történt?
12530 4| jogotok.”~Hallottad e szót, meggyalázott~Ősének szelleme?~Most már
12531 5| nem bántja,~Hiszen tövét a meggyilkolt boldogság~Kiontott vére
12532 5| szeretet.~Nem élnek többé. Meggyilkoltatának.~De éjfelenként sírjokból
12533 7| azért~Ád csak babért, hogy meggyilkoltatott~Boldogságunknak szemfedője
12534 7| égre.~A halálos beteget~Meggyógyítja szemsugára,~És az éhes jóllakik~
12535 8| Áldást hoz majd a mezőre,~Ha meggyógyitod:~Édes örömkönnyeket sír,~
12536 7| menj a patikába, s iparkodj~Meggyógyulni, fiam, s aztán írj rögtön,
12537 5| ez orvos által majd~Én is meggyógyulok.~A bú, mely most sötét felhők
12538 1| Helikonra~Törni utat s akadályt meggyőzni karunk panaszid már~Nem
12539 8| Kerékvágásba csak nem jön bele.~És meggyőződék végre is,~Hogy ami kinyomathatik,~
12540 7| kezedet,~Ugy távozának el,~Bár meggyőződésed vala,~Hogy első, akivel~
12541 7| Tőled mindent követelni.~Meggyülöltem őt, meg; mert él~Hatalmával
12542 7| Képzetem fáklyája ujra meggyujt téged,~S lángodnál látszik
12543 4| gyertyával a házból kilépett,~Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,~
12544 7| Piros éjszaki-fény! ujra meggyujtalak,~Képzetem fáklyája ujra
12545 6| Mind egy halomra hordanák~S meggyújtanák,~Ki mondja meg:~Hány színű
12546 5| Csak te ne volnál oly meggyujthatatlan!~Kebled fehérlő, mint az
12547 3| keresztet!...~Mellemet majd meggyujtod, majd~Megrepeszted.~Pest,
12548 7| sötét mélytitku jövendő,~És, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét,
12549 4| Süti a szomjuság napja;~Még meggyul,~Ha rá boreső nem hull.~
12550 5| ilyenkor...~Elsötétül? nem, sőt meggyulad...~Végitélet van... az alkotó
12551 3| pipám kialudott,~Alvó szívem meggyúladott.~Pest, 1843. július-augusztus~
12552 6| szenvedett!~Egy pillanatban keble meggyuladt~A fájdalomtól és más pillanatban~
12553 7| látta,~S szemeitől lelke meggyulladt s ugy égett,~Mint itéletkor
12554 8| haragjában adtateremtettéz,~És meghagyja egyik püspökének:~„Rendcsinálni
12555 4| gyöngék a csatára;~Tudom, meghagyta az idő bátorságod,~De mi
12556 8| káromlással, a~Lélek sarával meghajítani!...~Hagyjátok őt, hagyjátok
12557 8| Amennyitől egy hajszál meghajol?~Nem! - Birodalmatok~A szabadság
12558 1| viharban kellett~Ellenének meghajolnia!~S mint virágos partu ér
12559 8| és azért, hogy~Előttem meghajolsz,~Előtted ezren hajlanak
12560 8| óriás,~S ti a törpéknek meghajoltok-e?” -~A te dicső szent katonáid
12561 9| és nem halánk meg,~Csak meghajoltunk, de el nem törénk!~Él a
12562 5| inkább betöröm fejem,~Semhogy meghajtsam derekam!~Borjád, 1845. szeptember
12563 7| Megjelent.~Kedvese volt,~És az~Meghala;~Azért gyászol,~Szegény~
12564 8| szókat hallott:~„Laci pajtás, meghalálozik kend!”~S három ember úgy
12565 4| Azután hát aztán, hogy meghalálozott,~A mi reménységünk végkép
12566 6| csitt!~Egyszer már én is meghalék.~Mérget töltöttek azok vizembe,~
12567 7| de bátorságunk nem ing.~Meghalhatunk, de úgy halunk meg mint
12568 8| ellenök,~Ne adja isten, hogy meghalj vitézül~Ott a csatán, mint
12569 7| reményeket,~Csak azért, hogy meghaljanak,~Hogy minden istenadta nap~
12570 4| hát hahogy orditanék is:~Meghallani nem volnának~Képesek a falubéli
12571 5| hűvös nyoszolyád?~Hogy meghallgasd, amit majd ajakam szól:~
12572 5| széles világnak,~Ha isten meghallgat, mind reátok szállnak.~Mindkettőtök
12573 6| lelépett~Egy síró furulyának~Meghallgatása végett?~Emelkedik föl a
12574 4| De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk biz azt;~Hiábavalóság, ami
12575 5| t’om: lesz-e emberséged?~Meghallgatod-e végkivánatom?~Szeretnék
12576 4| kántor uram!~Mentse magát,~Meghallgatom én az okos szót~Minden időben...~
12577 7| gondolat kél.~De az isten meghallgatott,~Megsegített, király vagyok.~
12578 5| vitéz az átkot így végezte,~Meghallgatta isten s beteljesítette.~
12579 5| tépj, eméssz,~Másoktól meghallgattatást sem várok,~Azért éneklek,
12580 8| még, midőn~A szent imádság meghallgatva lőn,~Midőn eggyé lett mind
12581 7| sorsod viszályára.~Panaszod meghallj’ az idegen, rónáin,~Tengeren
12582 8| Fosztogatni uszította rájok.~Meghallja ezt a szentséges pápa,~S
12583 8| föl~„Nincs mód tehát, hogy meghallják szavam?~Lelkem tüzét, mely
12584 4| szerencse vagy inség?~Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~
12585 8| Siromnál éljent a respublikára,~Meghallom én azt, s akkor béke száll~
12586 8| azok a vén kövek,~Mikor meghallották, hosszan döbörögtek,~Elküldték
12587 7| meghalhatok.”~„Nem szabad meghalnod,” súgta a vő,~„Hátra van
12588 7| LEVÉL ARANY JÁNOSHOZ~Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja,
12589 7| fejemen,~Mig élek, s ha meghaltam, síromon~A megvetés s gyalázat
12590 7| ha még élnek,~És ha már meghaltanak,~Mondj átkot koporsójokra!...~
12591 8| meghalt kisdedére~Ájulva vagy meghalva omlott,~És szíve megkönnyebbedett,~
12592 8| Életszínt vet a betegségében~Meghalványult szabadság arcára.~Szent
12593 7| hogyan terpeszkedik,~Hogy meghányja-veti parasztlőcs kezeit,~Mintha
12594 4| kocsmába, ilyen-olyan adta!~Megharagított a feleségem.~Haragom most
12595 7| Mentében jár a huszár,~Trombita megharsan,~Menyecskéktől, lyányoktól~
12596 8| napmeleget.~Most is, hogy megharsant Munkács rónaságán,~Felzudúlt
12597 1| elszakaszt;~Engedd utószor~Megharsogtatnom azt!’~S megriad a kürt~Lehelnek
12598 6| oly nagy fergeteg,~Mely meghasítná az eget,~És e hasitékon
12599 8| behullt a vérfolyóba,~Mely meghasított keblünkből eredt,~S ájulva
12600 7| nyúgodt életet;~S mit tettem? megházasodám,~Hogy kipihenjem magamat...~
|