1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
12601 4| alatt,~Jó bor a pincében.~Meghihatja éd’sapám~Minden jóbarátját;~
12602 4| szól az óriás és nevet,~„Meghiszem azt; foglalj a vállamon
12603 4| estebéd után~Beszélgetéstek meghitt és vidám,~Mondjátok-e az
12604 8| hozzá szegény emberek,~És meghivák őt falujokba~Jegyzőnek,
12605 4| káposztából is van maradék -~Ha meghivásom nem méltóztatik~Elútasítni:
12606 5| Ebédre hítak. Elfogadtam~A meghivást nagy szívesen,~Nem az ebédre
12607 7| végre birtokomba estél,~Meghódítám tündér-szárnyadat,~Kertészem
12608 5| egyszerűségében~Képes-e lyányt meghódítani?~Tündökölni vágynak a leányok,~
12609 7| szenvedély kellett,~Hogy meghódíthassa e páncélos keblet.~Oh de
12610 8| zsoldos seregét és~Longway már meghódola,~Megy tovább, Verdunön a
12611 8| hah,~Milyen visítás!~Meghökken a vén ember és~Tünődve ekkép
12612 4| valahányszor egy-egy boszorkány megholt,~Mindannyiszor oszlott az
12613 7| ágrólszakadt siheder,~Kit a balsors meghordoza,~Keblén kenyere, hátán háza~
12614 8| S midőn szemét s lelkét meghordozá~A láthatár fönnségein,~Erőt
12615 5| lyányka láthatása~Fogyó erője meghozó varázsa.~Fél rágondolni,
12616 7| galamb,~Jött a drága hírnek meghozója,~Hogy utószor van ma ott
12617 4| nem hozok kincseket,~De meghozom régi hűséges szívemet,~És
12618 8| volt olyan sok fáradás,~Meghozta egy véletlen pillanat.~Egy
12619 4| Ohajtott halálom tán ti meghozzátok.”~Ezeket gondolta s elhagyta
12620 5| voltál vérem forrósága;~Meghűltél: oh, majd megfagyok.~Pest,
12621 4| vérontásnak idője lejárt.~Meghunnyászkodtak a küzdők,~Mint a marakodó
12622 8| ügyeit is érti.~A gonoszak meghunyászkodának,~S a királyra reszketéssel
12623 7| sírtól sem félek már,~Hogy meghűt majd engemet,~Mert e láng
12624 6| Hideg világ van, lelkedet meghűté,~Jer, melegedj föl forró
12625 8| kutyához,~S a pokróc szélén meghuzá magát,~Nem mert társához
12626 7| Nincs egy bokor se’, hol~Meghúzhatnók magunk.~Itt kívül a hideg,~
12627 7| hogy mint a fák tavasszal,~Megifjodnak a vén nemzetek,~De ti hernyók
12628 7| lesz édes szeretőm.~Akkor megifjodol,~Vén bőröd leveted,~S öltesz
12629 8| isten,~Ha már elérhetjük a megígért földet,~Mit vétettél, hogy
12630 6| nézhetek le róla,~Sugári megigéztek.~Oly mondhatatlanul bús~
12631 7| mivégre?~„Hogy kifacsarjam s megigyam levét.”~Megdöbbenék s gyorsan
12632 8| fenyegeték?~Kiktől szinte megijedék.~Hisz ezek jámbor koldúsok!...~
12633 4| korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~Amint szokott lenni olyan
12634 8| ordított a rab, hogy a sötétség~Megijedett és reszketett belé,~Ezt
12635 4| E vészt jövendölő zajra megijedve.~Törökök vezére hétlófarkú
12636 8| Lehel e földre rálépe,~A megilletődés szállott be szivébe,~Most
12637 8| benn egy nemzet a halott,~Megillettük, és tizennégy~Milljom szív
12638 7| szeretsz,~Hogy távozásom így megindít,~Hogy ilyen bánatot szerez;~
12639 8| Földindulás jött, mely lerombolá,~Megingatá alapján őt e vész,~A magasból
12640 9| tornyain~A büszke félholdat megingaták.~Jó pihenő hely... csendes
12641 3| palánkon -~Átesém!~Hogy megingott bele májam~És vesém.~S nem
12642 4| nem tudom, mit csináljak?~Meginnám borát az országnak.~S mentül
12643 4| seb reád:~Véreddel majd megírhatom~Szerelmem és hattyúdalom.~
12644 4| boldogsága.~A csaplárné ezt megirigyelte,~Irígységből a leányt elverte,~
12645 8| mely koronája volt?~Tán megirigylé a földtől e díszt~Az ég,
12646 7| Írt, s ily szókkal adta át megírt levelét:~„Úgy jártam, barátom,
12647 7| egykor semmiségbe száll?~Megírta évmiljók előtt~A sors, mi
12648 7| vedd köszönetemet,~Amit már megírtam, elmondjam újolag?~Elmondjam,
12649 8| Sok gyászdolgot látott, megirtózott tőle,~Azért várja, várja,
12650 7| olajos-korsó történetét?~Az van megírva róla, hogy hiába~Ömlött,
12651 8| egykor koporsója fér meg,~S mégis-mégis viszi lobogóját~Azok előtt,
12652 8| Oly rosz világitásban is~Megismeré a kép becsét,~S felőle helyesen
12653 5| is tisztán s messze lát:~Megismeréd a felhők madarát,~Kit fényes
12654 8| meg bérceik felett,~S hogy megismerjék a rónák fiát,~Játsszál szemökkel,
12655 8| Vályuhoz mék, lovam inni kiván,~Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...~„
12656 6| Mert az embert könnyen megitélik.”~És elmentek. Mire Lidi
12657 6| Sokrates,~Ki a mérget megitta,~S hóhéra, ki a mérget neki
12658 3| kincsem, rózsám, itt a bor!~Ha megittad, csókra kerül majd a sor:~
12659 6| töltöttek azok vizembe,~Akik megitták boromat.~S mit tettek gyilkosaim,~
12660 8| sok jó igazi magyar vért megivád,~S német csaplár adta neked
12661 4| amely zajra imígyen~Teszi megjegyzését~Jámbor szívvel:~„Oh az a
12662 3| nemzedék előtt~Évek multán megjelenék.~Nem őszült ő meg... fürteit~
12663 7| már-már szomjas ajkamat,~Megjelenik... kezem megáll ijedve~És
12664 4| füttyentett~És az óriások rögtön megjelentek.~„Rajta, törjetek be szaporán,
12665 2| Mely hitetve súgja, hogy megjő a kor,~Hol szivünk hév ölelés
12666 7| már elveszték, még minden megjöhet;~Ez egy, mi nem jön el többé
12667 9| oh kit látok? Hunyadit!~Megjöttél hát, oh hősök hőse, végre,~
12668 9| szeretett cselédim;~Ha megjöttök a háború végin,~Nagy kedvem
12669 6| koszorúja,~S akit várt, az ifju megjöve,~És látá az érkezőt a tenger,~
12670 9| éves gyászt és bánatot.~És megjövél... légy hévvel üdvezelve,~
12671 4| tespedésben~Pang, sínlődik e haza.~Megjövend-e még az elszállt~Kikelet?~
12672 7| tékozolnom,~El kell sírnom felét.~Megjövendöltem én,~Hogy boldog leszek még.~
12673 5| viszhangjául -~A szüretnek megjövetelén.~A szüret víg, kellemes
12674 8| aratáshoz...~Ehetnél? majd ha megjövünk, fiam,~Akkor jóllakhatol.~
12675 7| eszedbe, aki~Boldogságodat megjósolám.”~Megfogá kezét a~Remegő
12676 8| jutalmaz érte a lelkiismeret,~Megjutalmaz, mert oly barátságos szót
12677 4| templomegér...~No megállj! majd megkalapállak.”~S úgy megütötte~Öklének
12678 2| SZEREPEM~Szinésszé lettem. Megkapám~Az első szerepet,~S a színpadon
12679 4| meg ne kapjalak;~Mert ha megkaphatlak - mennykő üssön beléd! -~
12680 7| tündér lakja;~Ha fölnyitod, megkapja szívedet,~És fölvisz a legragyogóbb
12681 8| amért koldulátok,~Az életet megkapjátok.”~A harminc vitéz föllobban~
12682 4| tenni... de otthon~Majd megkapod a magadét!”~S miután ura
12683 7| ne búsulj,~Kegyelmesen megkegyelmezek.~Egymás ellen hosszu harcot
12684 8| ugy lesz feleségem,~Hogyha megkér nagyon szépen.~Jó ilyenkor
12685 7| Szerelmet is vallok neki,~S megkérdem: engem szeret-e?~Nem szól,
12686 7| keresne.~Kiváncsi lettem és megkérdezém,~Hogy mit keresnek olyan
12687 3| nyúlt ki két keze.~A részvét megkérdezte őt:~‘Ki vagy, nyomornak
12688 4| ezt kérdezte:~„Ha szépen megkérem kendet, öreg bátya,~Átszállít-e
12689 5| Vele a sasokat~Rendre megkergetem.~A sas mind elfárad,~De
12690 8| hosszúkat léphessetek,~Mert megkergetünk bennetek.~Fegyverre nem
12691 4| az isten megszabadítja,~Megkéri azonnal~A szemérmetes Erzsókot.~*~
12692 7| tőle~Elszökött és aki~Ujra megkerűle.~Csörög lelkemen a~Fájdalom
12693 8| illő férfiúhoz;~Te légy, ki megkezdd gyáván a futást,~Fuss és
12694 7| hogy úgy haladjak,~Amint megkezdém pályázásomat.~S én úgy halok
12695 5| borúl el fényes homlokod.~Megkiméllek bánatomtól téged,~Mint a
12696 4| Az ebéddel őt ily szépen megkinálta:~„Ha már itt vagy, jöszte
12697 8| elcsapjon engemet,~Nem fogja megkisérteni~Saját javának érdekében,~
12698 8| meghalva omlott,~És szíve megkönnyebbedett,~S lelkének fölvert habjai~
12699 8| könnyhullatás,~Sírj, s könnyeid megkönnyebbítsenek.~Miért ne sírnál? férfi
12700 5| felhővel a lélek rokon:~Megkönnyebbűl, midőn esője hull.~De én
12701 6| ha megfagyok: szememre~Megkönnyezetlen szemfedő borúl,~S ültetni
12702 7| bort! mert ha vizes lesz:~Megköszönhetd, ha kancsód a~Falhoz vágom,
12703 8| tessék, komám uram!”~Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,~S
12704 8| gazdagodni.”~Szilveszter megköszönte szépen~E könnyű munkát és
12705 4| Mondott nekik Jancsi ilyen megköszöntést;~Erre a zsiványok fegyverhez
12706 4| amit mivel:~Minden este megköszönti~Társaságunk, füttyivel.~
12707 8| ifjaink, óh én barátim,~Ti megkötött szárnyú sasok,~Láng a fejem,
12708 8| nincsen isten, aki~Minket újra megkötözni bírna!~Vége van... de bár
12709 8| De hasztalan! legyűrték, megkötözték.~S bedobták őt a szekér
12710 6| És most legényid egyig megkötözvék.~A jó fiúk javában álmodoztak,~
12711 5| odalépnek,~S melyet elébb megkövezének,~Babérral födik homlokom.~
12712 6| lemosná~E homlokról, mely megköveztetett!...~Magam vagyok, mint a
12713 4| Ahová teszik porom.~De ha megkövűl a kín,~Mely most elhat lelkemig:~
12714 8| lant... futok a toronyba,~Megkondítom azt a vészharangot!~Pest,
12715 8| Milliónként nektek essenek?~Megkondítsam a halálharangot,~Hogy borzadjatok
12716 7| tárgy~Vagy harang, amely megkondul,~Fölriasztott álmaimbul:~
12717 8| már ugy vagyunk, hogy ki megkopaszodott,~Mint jómagam, ki meg őszbe
12718 5| ÍGY IS JÓ~Megkopott a mentém préme,~A sarkantyúm
12719 6| lángostort, napsugarakból;~Megkorbácsolom a világot!~Jajgatnak majd
12720 8| elég?~Meglapulunk valahára~Megkorbácsolt eb módjára.~Hát ezek a vad
12721 6| üldöznek; s ha~Dalom sziveitek meglágyítaná,~Tegyétek hamvam Tirteus
12722 4| színt, melyben vagyok;~Talán meglágyul indulatja,~Talán majd szánakozni
12723 4| Téged veszlek elő;~Készülj a meglakolásra -~Rémséges leszen az,~Valamint
12724 8| Elég már a tréfa, elég?~Meglapulunk valahára~Megkorbácsolt eb
12725 5| Hogy a lovagnak szellemét meglássa,~S ott vár, ott vár, de
12726 7| Melyben eleshetem. Kell, hogy meglássalak.~A kárhozat keze vonna rám
12727 7| ragyogjon~Honja éjén, s meglátd, mint fog érzeni!~És azonnal
12728 7| gondviselője,~Minden ember megláthatja,~Aki el nem fordul tőle.~
12729 4| Akkor legalább még egyszer megláthatom,~S édes lesz nekem e keserű
12730 8| Vérünket, bárcsak öntenék!~Majd meglátjátok, holtrészeg lesz~Minden
12731 5| hasztalan kereslek?~Vagy még meglátjuk egymást valaha?~Ha majd
12732 7| megy csak, hogy tán~Még meglátlak egykor,~De hogy összeforraszt~
12733 4| jösz egyszer hozzánk?~Majd meglátnád, milyen jól mulatnánk!~Messze
12734 7| magasság,~Hogy kedveseiket meglátogassák,~S hogy ajkaikra csókolják
12735 5| szeretőt,~S amelyen majd meglátogassam őt,~Gyors paripát; aztán
12736 5| galambom,~És szabad lesz őt meglátogatnom;~S hogyha tőle száz mérföldre
12737 4| amikor engem az otthon meglátott,~Ugyancsak járták a cifra
12738 6| mondottam: a vásárra majd~Meglátsz barátom: akkor fölmegyek,~
12739 4| mi volt ijedésed,~Mikoron megláttad atyád lelkét,~Ahhoz képest,
12740 4| bujdosva járt;~Amint őt meglátták a magyar huszárok,~Sorsán
12741 5| EGY ASSZONYI ÁLLATHOZ~Megláttuk egymás és a szerelem~Mindkettőnk
12742 5| megrémült és fejét csóválta,~Meglátván a vérző beteget;~S így kiálta
12743 8| Fölhivatá a büszke földesúr őt~S megleckéztette irgalmatlanúl,~Amért jobbágyait~
12744 4| Ebből indulva, nem hogy meglegyen,~De szerzek pénzt, hogy
12745 1| éjszaknak havát bejárva,~Megleled hű Múzsafid porát.~Selmec,
12746 7| hullámos élet,~S végre, végre meglelém a révet...~Cimborák, ez
12747 3| Más szemében ő a szálkát~Megleli,~S az övében a gerendát~
12748 7| engedelmivel,~Fel a földre, hogy meglelje~A legocsmányabb boszorkányt.~
12749 4| reáismértem,”~Szólott a menyecske meglepetésében.~„Jőjön be már no, hogy
12750 7| hogy meg nem láták nagy meglepetését,~Mely miatt a lóról csakhogy
12751 3| velőt a csont.~No de kissé meglepett tán~Jöttöm úgyebár?~Hja,
12752 7| Álmos merengésből a fák,~S a meglepő, nem-várt örömtől~Megrezzen
12753 4| később a meglepetés annál meglepőbb legyen. - A~II: ÉNEKBEN~
12754 4| nemsokára;~Igen, maholnap meglesz érkezése,~Nem én vagyok
12755 8| S gyalázatot nevemre!~Ha megleszesz, ha élni fogsz,~Úgy fogsz-e
12756 4| bántani,~Hogy kihullanak még meglevő fogai.”~Reszkető kedvese
12757 7| tüzet erősen,~Meleg dél van, meglippen a madár,~A fáradt eb kiöltött
12758 7| vedret?~Tán a kertet~Kéne meglocsolnia?~Vagy ihatnék?... nem biz
12759 4| álló malom;~Úgy őröl, ha meglocsolom.~Árva szívem a molnárja,~
12760 4| János haragos beszéddel,~S meglódította a követ jobbkezével.~A kő
12761 8| között,~Hol minden lépten meglökik az embert,~S minden lökés
12762 4| házban huzzam ki bár.~Vagy meglövöm magam, vagy a~Duna leszen
12763 1| szemed?”~„Jó anyácskám, meglopának,~Egy... elvitte szívemet.”~
12764 5| bármily rút lelki folt!~Meglopnám az álmak kincstárát, hogy~
12765 8| félszemű volt,~S mégis meglopta az ezerszemű~Istent is. -
12766 8| röpűltek gondolatjai,~Mint a meglőtt szárnyú madár:~„Koporsónak
12767 5| tekintet~Mindent oly szépen megmagyaráz.~Szalkszentmárton, 1845.
12768 7| sem bírt mondani nekem:~Megmagyarázta,~S mi könnyedén, azt~Édes
12769 4| Veszett ebként ki szívem megmarád,~Isten veled;~Fogadd a vett
12770 5| rég nézem már, hogy bennem~Megmaradjon mindörökre képe,~Vagy, hogy
12771 8| hogy~Könyűiből, amik még megmaradtak~Oly hosszú szenvedés után,~
12772 7| te rajta lész, mindaddig~Megmaradunk a nyomornál.~El veled, te
12773 7| Az étel meghűlt, s a~Bor megmelegedett.~Csak ugy űldögélnek~Hallgatag
12774 8| itten egy baráti kéz, mely~Megmelegítné reszkető kezem!~De a barátok
12775 7| tűz van a konyhán,~Ergo megmelegszem, sőt még~Vacsorálok is talán.~
12776 5| vére, melyet bőven önte~Megmentésére a hon életének.~De hasztalan
12777 6| lelki nincs,~Ettől az egytől megmentett az Isten...~- - Amint mondottam:
12778 6| Azt a kevés bort, melyet megmentettem,~Sértett kevélység nem zavarja
12779 8| Megöli a szabadságot~És megmenti a királyt.~S vitte zsoldos
12780 4| hát János vitéz, lyányom megmentője,”~Beszélt a király, „ez
12781 6| zaját a lyány és nem jött megmentőnek,~És hogyha ő nem jött, ne
12782 7| vét,~Hogy az üres hajóban~Megmentse életét.~Pest, 1847. március~
12783 9| Vesztedet.~Az ördögnek, hogy megmentsen,~Eladtad a lelkedet.~De
12784 8| szokatlan szókra~Elképedett, megmerevűlt,~S tajtékot turva ekkép
12785 7| is hiába kopogok,~Midőn megmondám nevemet?”~‘Te vagy, galambom,
12786 8| van az a hely innét!~Ha megmondanám: hány mérföld? el se’ hinnék.~
12787 8| még soká kell élnie!~16~Megmondta ő, hogy gondolatjai~Fejében
12788 7| Ellenséget s jóbarátot~Egyaránt megmormol.~Hátul a cselédház, oldalánál~
12789 7| lelket fölserkentéd,~Hogy megmozdítottad gránitkő-szívemet?~Ha hidegen
12790 9| istentől azért nyerék,~Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,~De lenn
12791 7| tégedet, hogy~Benned nekem megmutatá magát.~Tiéd szerelmem, osztatlan
12792 4| nincsen rá fogalom;~De megmutatná a nagy veszteség:~Ha elszólítná
12793 4| terem, és mindkettőnket~Jól megnadrágol.~Azalatt a kutyát mi elejtők,~
12794 4| hüvelyét~A férfiuság kora~Megnehezíté;~S ha leugornám:~Nyakamat
12795 8| Kétségbeejtő eszmék ültenek~Megnehezűlt fejére,~Mint a holttestre
12796 4| tehenek csordája legel,~Megnépesedik~Kétszárnyú seregélyekkel~
12797 7| lehettek az Olymp körűl~Megnépesítve a források és a fák.~S ha
12798 4| nagyon, nagyon örültem,~Hogy megnevetteti.~De ő nem tartja nagyra,~
12799 6| evezni.~Nem lehet azt a kínt megnevezni,~Amit a lyány és az úrfi
12800 7| Keres, keres szemeivel,~Megnéz az erdőn minden fát,~De
12801 8| Padlásszobájában lakott,~Merőn megnézett minden embert,~De nem lelt
12802 7| meg lombját is,~Illendő megnéznünk a kis Piroskát is;~Hol találjuk
12803 7| majd odaér~Haragom pataka!~Megnőve folyammá~Ugy fog lezuhanni~
12804 8| fogod biggyeszteni,~S szemed megnyálazod,~És ugy rimánkodol~Beteg
12805 8| többé szükség reá,~Hogy megnyálazza szemeit,~Gyakorta telt meg
12806 2| Hja, a sót vén kecske is megnyalja.~Hanem ez csak ugy van mondva,
12807 7| Szeretlek tégedet, szívemet megnyeréd,~Szívem már tiéd és kész
12808 5| boldog vagyok, mert kezed megnyerem én.~Ne félj, jó Barangó,
12809 5| gyöngyvirága,~Mit tegyek? hogy megnyerhesselek.~Kész vagyok, kész mindent
12810 5| most egyetlen kivánság:~Megnyerhetni, lyányka, szívedet!~Néha
12811 1| kert~Ajtaján.~Jő a tél, és megnyil a kert,~És ragad~Kebelére
12812 7| lyányka, s megszerettelek.~Te megnyitád előttem kebledet,~Mely eddig
12813 8| S bezárt lelkét e hangok megnyiták,~Mint a virág kelyét a napsugár,~
12814 7| hangzék, csak ennyibül állott~„Megnyitjátok-e ti nekünk Murány várát?~
12815 6| Félvén, hogy majd ha ajkam megnyitom,~Keblemből a menny ki fog
12816 7| nincs megvetve lágyan.”~S megnyitván egy ajtót a vérpadra mutat,~
12817 6| maradékaink,~Kiket örökre megnyomoritánk!~Koltó, 1846. október 26.~
12818 4| De a nyomor, mint ólom, megnyomott.~Könnyíte rajt a víg könnyelmüség,~
12819 1| a fáradt földmives halad~Megnyugodni ősfedél alatt.~Itt az erdőkoszorús
12820 3| is virúlt.~Árnyában sok megnyúgodott;~De használt a költőnek
12821 6| az ifju révészlegény,~De megnyugodt a lyány tekintetén,~Tekintetén,
12822 3| patakcsa,~Fuss csüggedetlen;~Megnyúgoszol majd~A tengerekben.~Hullasz
12823 8| Abban lelünk mi jutalmat,~Megnyugoszunk mi azon:~Bárkié is a dicsőség,~
12824 7| megnyugtatására,~Száll-e megnyugovás lelked hullámára?~Vesd ki
12825 3| halálban~Számodra is tán~Megnyúgovás van.~Kecskemét, 1843. február~
12826 8| erőt ad,~Halálomnak pedig megnyúgovást,~Hogy én is, én is egy sugár
12827 4| azért, hogy eligyam s egyem.~Megnyugtat egykor, tán ha semmim sem
12828 7| S te, ki annyinak vagy megnyugtatására,~Száll-e megnyugovás lelked
12829 7| Kánaán!~És addig? addig nincs megnyugvás,~Addig folyvást küszködni
12830 8| e sejtelem,~Ez engemet megöl,~Boldogságával öl meg engemet!~
12831 8| ő nem engedé, sőt a fiút~Megölelé s arcát csókolta meg,~S
12832 4| felém;~S ösztönszerűleg én megölelém.~És csókot érzék, forrót,
12833 6| szerencse, elhihetd.~Hogy megöleljem s barátomnak~Nevezzem, úgy,
12834 8| Rezgő fa lombjai.~Ha már megöleltem,~Mért meg ne csókolnám?~
12835 8| esküvék, hogy bosszut áll,~Megöli a szabadságot~És megmenti
12836 4| bornemű dicső ital.~És ez lett megölő betűje~A szilárd lelkü férfinak:~
12837 6| leszek, ha~Apádat és öcsédet megölöd.”~*~Örök rejtélyű érzés,
12838 6| S én férjedet naponként megölöm!...~Átkozz tovább, szép
12839 8| éjjel,~Mert találkoztok a megöltek lelkével,~Hónok alatt tartják
12840 7| vagyon ő? hova lett?~Tán megölték? tán eltévedt,~Járván messze
12841 6| vért;~Ez férjed vére... én megöltem őt.~Most hát szabad vagy,
12842 9| nem akarom,~Nem fogom önt megörökíteni.~Csak azt ajánlom, hogyha
12843 7| hangjáról a béreslegényre.~Ugy megörűlt rajta, hogy nagy örömébe’~
12844 4| ott már a part!” szólt megörvendezve.~„Biz az csak egy sziget,”
12845 2| csekélyebbnek,~Semhogy rajta megörvendezzenek;~Párosult két vadgalamb
12846 7| Még alig, Juliskám, hogy megösmerkedtünk,~S már feleségem vagy, már
12847 7| Kecskemét felől,~A homoktorlatok megől~Ki lépeget szép lassacskán~
12848 6| Ne bántsa lelked: tégedet mególak,~Téged, legdrágább kincse
12849 8| lehetnek gondolatjai,~Mert mint megolvadt hó a házereszrül~Sürűn omolnak
12850 7| az üssön új sebet,~Akinek megorvosolni~Kén’ a régiebbeket.~Fuldokoltam
12851 8| Az ördög, akinek eladtad,~Megőrzé éltedet.~Kelj föl, te gyáva
12852 8| kell~Kart emelnem, hogy megostorozzam őt,~Gyermek a szülőjét!...
12853 8| támad,~Mindenfelől jőnek és megostromolják~A habok hazámat,~Fessük
12854 4| réteken majd méhek táboroznak,~Megostromolni a virágokat.~S amíg elszántan
12855 8| ki őt szerette,~S kivel megosztá~Sovány falatjait,~Amelyeket
12856 7| most ily hirtelen kiad.~Megosztottam véled ifjuságom,~Hagyd magamnak
12857 5| s halotti~Ruhája kincsén megosztoztanak.~Láttam veszendő, dúlt országokat,~
12858 3| vett magára~Gyászmezet,~És megosztva szenvedésem~Könnyezett.~
12859 6| végesvégül~Azt is megérjük, hogy megőszül,~És ekkor... ekkor fehér
12860 6| elmúlik ifjuságom,~Ha majd megőszülök:~A falra függesztem tükör
12861 4| Rajta megvénültem, rajta megőszültem.~Nehezek nekem már a királyi
12862 4| Sózott szinészi kenyeret~Megpaprikázták bosszusággal~Ármánykodó
12863 8| hegyével halkan~Lantomat megpenditem,~Altató dalod gyanánt zeng~
12864 3| Mely zenge bűvösbájosan.~Megpenditette húrjait~Mennydörgő éjben
12865 8| Reszkess, gonoszság! végdalom megpendül,~S ha meghalok, rajtad lesz
12866 5| lant megérintetlenűl,~S ha megpendűl a méla nyúgalomban:~Az nem
12867 6| Hol lesz, hol lesz az én megpihenésem?~Öledben-e, lyány, vagy
12868 7| S alája ültem, hogy ott megpihenjek,~De amidőn letelepedtem,~
12869 7| vándormadár, hogy~Ottan megpihenjen,~S megpihenvén, róla~Ismét
12870 4| Hagyjatok ez éjjel itten megpihennem;~Ha nem akarjátok ezt: üssetek
12871 6| Bakonyerdő kellő közepében~Megpihent egy vén cserfa tövében.~
12872 4| fáradt lábaim~A fogadóban megpihentenek. -~Vendégszobája egyik oldalán~
12873 7| hogy~Ottan megpihenjen,~S megpihenvén, róla~Ismét elröppenjen.~
12874 4| várom én, ha valahogy~Még megpillantanám.~Dunavecse, 1844. április-május~
12875 4| ébredett.~Amint egy kisértet őt megpillantotta,~„Ember, élő ember!” e szót
12876 5| FRESCO-RITORNELL~Mihelyt megpillantottalak, menyecske,~Bordám alatt
12877 7| Egyebökkel nem gondolnak,~Ha megpörköli is a nap.~Hát amott Kecskemét
12878 8| nálam,~Sokat szóltál... megpróbálom,~Tudnál-e még valamit?~Ha
12879 4| élet a szinészi élet,~Ki megpróbálta, tudja jól,~Bár ellene a
12880 7| Aranyélet, bizony isten!~Megpróbáltam, párja sincsen.~Muzsika
12881 7| Olyat kacagok szemébe,~Hogy megpukkad mérgiben!~Szatmár, 1847.
12882 6| lépett tántorogva öccse,~Hogy megragadja öldöklő kezét...~Egy új
12883 7| kezdtem én csekélyleni.~Itt megragadnak a sok emlékszobrok.~Kivált
12884 8| Ruháján a moly s az idő~Megrágta a prémet,~Mely szinű volt?
12885 8| azóta húsz esztendő telt el~Megrakodva búval és örömmel...~Húsz
12886 7| szilaj kedvvel amugy magyarán megrakta.~Nem kivánkozott ő Bakony
12887 7| több csillaggal kinek van megrakva melle?~De most koronáját
12888 7| Bátran szoríthatod, bátran megrázhatod:~Apám s férjem hős volt,
12889 7| katonák jőnek tán.~De most megrázkodik, torka muzsikája~Elfúl,
12890 6| lombjai,~Mint rab kezén a megrázott bilincs.~Hallgass, zugó
12891 8| ablak tábláját ragadta meg,~Megrázta és sarkábul kifeszíté,~S
12892 4| pogány.~Megy az ajtóhoz; megrázza kilincsét.~És rázta hiába.~
12893 4| Jancsikám, látásod ugyis megrémített;~Hagyd el az istenért az
12894 8| Seregének seregünk nyomába’,~Megrémülve fut a magyar hadtól;~Magyar
12895 5| kifizetem;~De úgy húzd, hogy megrepedjen a szivem.~Repedjen meg örömébe’,
12896 6| időt érek,~Hogy felhőim megrepednek!~S széleikre rózsaszínben~
12897 3| Mellemet majd meggyujtod, majd~Megrepeszted.~Pest, 1843. július-augusztus~
12898 9| tüzár,~A vérszag és a füst~Megrészegíte már,~Előre rontok én,~Ha
12899 4| nélkül is részeg vagyok -~Megrészegített kellemed,~Fölfordította
12900 4| az,~Mi arany súgáraidat~Megrezesíti,~Mint a bor az emberek orrát?~
12901 7| a lyányé, az egész föld~Megrezzent a kéj miatt,~Mintha az csak
12902 7| magát,~S a partról, mint a megriasztott békák,~Ugráltanak be ifjak
12903 7| mente, hát a nadrág,~Úgy megritkult, olyan ó,~Hogy szunyoghálónak
12904 4| nem volt gyerekség ez a megrohanás,~Lett is nemsokára szörnyü
12905 6| lelke.~Fölugrik, az úrfit megrohanja:~„Gyilkos, zsivány, gaz,
12906 4| ugyancsak megállott,~Amint megrohanták a magyar huszárok.~De nem
12907 8| király,~S mohó étvággyal megrohantok minket,~Miként a holló a
12908 8| Szemétől a levegő fekete,~S megromlik a föld, melyben elrohad -~
12909 4| édes anyánk nelvét szörnyen megrongálják.~Illendőképen aki nem tud
12910 8| szemében,~Sajnálta, akik őt megrugdosák,~S akik gyönyörrel nézik
12911 8| ráncos orcájára köphet~És megrúghatja ősz fejét.~Boldogtalan nép,
12912 7| Pegazusom tombol,~Tán megrúgta valamely szamár,~Vagy tán
12913 6| itten?” kérdé, öccse testét~Megrugva, „mit? te volnál, Jób öcsém?~
12914 7| levébe hányva,~Epedéssel megsáfrányozva~Vagy kakasdühhel megborsozva,~
12915 8| megszakad,~Hogy magunk is megsajnáljuk~Szegény nyomorultakat!~Pest,
12916 5| LETARLOTT...~A letarlott, megsárgult vidéken~Szomorúan űl az
12917 7| az isten meghallgatott,~Megsegített, király vagyok.~Király vagyok
12918 7| nyomoruságba löktek;~Mondj megsemmisítő átkot~Hajlékukra, ha még
12919 8| kimondja álmában, nehogy~Megsemmisűljön, ha napfényre jön.~Nem szerzett
12920 4| térde~Nem volna oly nagyon megsértve:~Én volnék a derék legény!~
12921 5| megfujta a hős,~Hogy a császár megsiketült bele,~Megsiketűlt és eldőlt...
12922 4| vágom fültövön,~Hogy azonnal megsiketűl bele.”~Odaálla Harangláb,~
12923 5| császár megsiketült bele,~Megsiketűlt és eldőlt... innenonnan~
12924 8| oly vitézül,~Hogy azok is megsirassanak, kik~Eltörölnek a földnek
12925 8| mert úgy visszavágom,~Hogy megsiratja holta napjaig.~Elég soká
12926 2| látom szép páros voltokat,~Megsiratnom kell árva magamat.~Mezőberény,
12927 7| halottunk,~Kit kínosan kell megsiratnunk;~A rágalomnak óriási~Kigyófarkával
12928 5| Hiába várlak hát ezentúl?~Megsiratott szép gyermekem!~Meg nem
12929 8| Tudom, tudom, hogy sokszor megsiratsz,~Könnyektül ázik ama kedves
12930 6| már,~Hű szeretőd tán már megsirattad,~Aki annyit szenvedett miattad.~
12931 7| tán~Még keservesebben.~Ugy megsírtak, sírdogáltak,~Jobban sem
12932 7| nincs mit szorítani,~S ugy megsohajtoz, mint a kárvallott cigány,~
12933 7| A nemes vármegye végre megsokalta.~Egyszer borozgatott fényes
12934 8| Néhányan az efféléket~Megsokalták végre,~Szövetkeztek rettenetes~
12935 4| rettegtet...~Csak a szél! ezt megsüvegelik.~S okosan! mert a kaján
12936 6| téged minden földi bajtól~Megszabadítalak.”~Az éhhalál volt, akinek~
12937 4| vitézül,~S ha innen az isten megszabadítja,~Megkéri azonnal~A szemérmetes
12938 4| végbevitelére? sat. - A~III. ÉNEKBEN~megszabadúl a fogoly, s börtönéből a
12939 6| hangjaitól~Bennem a szív megszakadjon!~Messze jártam, sokat láttam...~
12940 5| különben köztem s a világ közt~Megszakadnak minden kötelek.~Vad, sötét
12941 8| óriási terhet,~Amíg alatta megszakadnék,~Csak elbucsúztam volna
12942 4| A mi reménységünk végkép megszakadott:~Mindazonáltal a reménytelenségbe’~
12943 10| búcsuzó talán;~De hévvel megszakasztja~Bucsúját a leány.~‘Nem ifju,
12944 7| tűrj még egy keveset,~Maj’ megszakasztom szenvedésedet.~Légy csak
12945 4| mégis gyalázat;~Csaknem megszalasztották a házat.~Semmi tűz egyben
12946 8| szeretnek... odafönn az égben~Megszámlálták napjaitokat.~Majd halljátok
12947 11| mondják, úgy jó a pénz,~Hogyha megszámlálva van;~Hanem a csók csak nem
12948 6| Fiait az ég el nem feledte,~Megszána minket nagy fájdalmainkban,~
12949 4| Szörnyen sikítottam, sorsomat megszánta,~Nem hagyott a földön, felvett
12950 8| jöttek évek, mentek évek;~S megszaporodott a család,~Hárman levének
12951 5| már ez életmentő sajkán,~Megszárítja szárnyát a jó nap sugára.~
12952 7| Engedelmeddel fölmelegenném~S megszárítnám a ruhámat itt.~S ha jóságodból
12953 5| aztán hitvesem lett.~De megszegé hitét~S mással kötött szerelmet.~
12954 10| az esküt,~S ma csapodáron megszegi.~Inkább hivém, hogy ...
12955 7| ha másnak adott eskümet megszegném,~Hinnéd-e az esküt, melyet
12956 8| szándék szivedben;~Hüséged megszegve.”~- „Én királyom ellen!~
12957 8| keményen~Lakoltatá, hogy őt megszégyeníté.~Naponta új és durvább üldözések~
12958 8| Legvakmerőbb reményimet~Megszégyenítő ragyogó valóság,~Lelkemnek
12959 6| Szilaj képzeletem, be megszelidűltél!~Cseke, 1846. október 1-
12960 4| Amint János vitéz mindent megszemléle,~S végtére álmából mintegy
12961 6| legyek megáldva,~Legyek megszentelve.~Hogyha már hallottam~Szárnyad
12962 6| helyet ily nagy mértékben~Megszentségteleníteni?~Nem féltek-e, hogy sírgödréből~
12963 8| öccse~Erőszakos lator móddal~Megszeplősitette.~Szép az asszony, ifju és
12964 4| ment keresni nyáját,~Nagy megszeppenéssel most vette csak észre,~Hogy
12965 8| trónusod alá,~Mint ágy alá a megszeppent kutya,~Onnan kotorjanak
12966 3| remény fejében,~Hogy majd megszeret.~Féktelen, szilaj volt~Lelkem,
12967 7| szerethetne mást többé, akit te~Megszeretél, dicső leány?~Ki egyszer
12968 6| Amily igaz a szerelmem.~Megszerettem szépségedet,~De még inkább
12969 8| minden~Dicsőségrül érted~S megszereznék érted~Minden dicsőséget,~
12970 8| tiéidnek s magadnak~Nem bírsz megszerezni,~A nagyvilágot~Törekszel
12971 7| Kicsiny kis feleség,~Mig megszereztelek, míg~Veled eljöheték.~Ha
12972 7| haszontalan;~De amely hírem megszerezze,~A legszebb vers még hátra
12973 7| csupán tinálatok?~Apáitok megszerzék a hazát,~De rája a nép-izzadás
12974 4| a pénz csak hogy legyen;~Megszerzem én, hogy eligyam s egyem.~
12975 8| kardmarkolattol,~Egyfelől őrizték a megszerzett hazát,~Másfelől kivűlről
12976 4| végre sátorfámat,~S szépen megszökém,~S itt vagyok, hol a nap
12977 8| mind kardjára.~Aki bírta, megszökéssel~Életét elorzá;~Meghalt,
12978 6| angyalom, jer. Mélyen alszanak;~Megszökhetünk. Jer. Senki sem vesz észre.~
12979 6| szállt,~Mint börtönéből megszökött madár,~S vigan köszönté
12980 8| Hogy a manóba jutottál ide?~Megszöktél úgye szüleidtől,~Te kis
12981 6| alkalom!~Szép kedvesem most megszöktethetem...”~S ment a szobába, hol
12982 6| le rám az ég villáma,~És megszokám a fejedelmekét.~E kis házban
12983 7| sőt ép ezért el,~Hogy a megszokás utol ne~Érjen prózai kezével.~
12984 8| nem is gondolkodik,~Csak megszokásból, öntudatlanúl~Szakadnak
12985 5| szivemnek~Könnyű lesz ezt is megszoknia.~Nem viszonzott szerelem
12986 6| A szomorú terhet~Annyira megszokta.~Te is, hogy megszoktad,~
12987 6| Annyira megszokta.~Te is, hogy megszoktad,~Szívem, a fájdalmat,~Most,
12988 5| Nagy tölgy a korona.~Ha megszólamlanék, sok~Századról szólana.~
12989 5| sok~Századról szólana.~Megszólamlott végtére.~Kóbor felhő jöve;~
12990 5| szinte nem tudom.~Jön és megszólít egy-két jóbarátom;~Beszédeikre
12991 3| szeretnék mondani,~S alig merlek megszólítani;~Alig merlek nézni, hej
12992 4| ekkép szólitá meg azt,~S megszólitása hangzott nyájasan:~„Beszélj,
12993 7| ilyen búsan költjük el...~Megszólítom az öreg urat,~Ha felel,
12994 4| ebéd neki jóizűen esett,~Megszomjazott rá, a tóhoz közeledett,~
12995 8| Vérmező, vérmező! nagyon megszomjaztál,~Egy hajtásra olyan sok
12996 7| dolgot,~S oly szép, mint a megszületett tavasz;~Csókot kap és ád
12997 8| Érkezésedet hóhérok lesték.~Megszünt végre hosszu bujdosásod,~
12998 5| Csillagzaton terem,~S ott, hol már megszűnik~Az isten világa,~Uj világot
12999 7| De fájt, hogy estenkén megszúrják... mert hiszen~Foly keblébül
13000 9| lelkiismeretnél,~S akit megszúrok véle, fáj neki~Még akkor
13001 5| volt az éjjel!~Lyányka, te megszúrtad szívemet,~És belőle minden
13002 7| Megtagadtad egykoron apádat,~Megtagad most téged gyermeked...~
13003 7| meg, azt akarjátok?”~Kurta megtagadás volt a válasz érte,~Azt
13004 4| De hiába szólok anyádnak!~Megtagadja tőlem kezedet;~Nem tudom,
13005 8| kell... mibül élek?~Vagy megtagadjam elvemet?~Azt a szentséges
13006 7| csak~Veszni kényszerítenéd.~Megtagadtad egykoron apádat,~Megtagad
13007 8| zsarnoknál zsarnokabb,~Amint te megtagadtál engem,~Ugy tagadlak meg
13008 8| Egész földet, nem foglak megtalálni...~Por lesz belőled, mint
13009 5| Add vissza, kérlek, hogyha megtaláltad.” -~Oh nincs az nálam,~Meg
13010 7| Összeesküdt ellenem?~No ha ezek megtámadnak,~Mit csináljak, istenem!~
13011 4| franciák fölséges királya!~Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet,~Ki
13012 6| Pestre ismét fölmegyek,~Majd megtanitlak én kétségbeesni,~Hogy unokád
13013 7| ki jó sorsán örűl!~Majd megtanítok egy pár kóc legényt.~Ismét
13014 4| megboszant, legyen az akárki,~Megtanítom kesztyűbe’ dudálni.~De te,
13015 6| jellemet,~Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.~És nem szükség, hogy mást
13016 2| homokja,~És ha nem tud inni, megtanúl.~Kedvben ég e csont velője
13017 8| Akik még nem tudtátok,~Most megtanulhatjátok,~Hogyan mulat a nép.~Reng
13018 5| professzorság?~Azt szeretném én csak megtanulni:~Mit tesz az a szó, hogy „
13019 8| vigasztalt, hogy sebaj,~Megtanulom máskor.~Ki is mutattam iránta~
13020 8| Figyelmezett,~S mit egyszer megtanúlt,~El nem feledte.~Előbb tudá
13021 8| kell,~A kötelességét ő jól megtanulta,~Nem bánik könnyen a ház
13022 5| megfutandom,~S egy nemzet fogja megtapsolni lantom:~Nem lesz előttem
13023 5| Elvesztett mindenéből még megtarta:~S ezt tékozolni másra nem
13024 9| leszek, hogy jó hírem-nevemet~Megtartsam halálig.~Vagy ha visszamék
13025 6| nincs hálás keze,~Hogy megtegye, ha elmulasztanád.~Oh e
13026 7| szentségtelen...~Vagy jer, azt megteheted: taszíts el,~És gázolj keresztül
13027 4| Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek,~Számomra előbb kis darabot
13028 5| láthatád.~Ez akkor volt, - ha megtekinted~Most arcomat,~Azt vélheted:
13029 7| mondok, csak megtekintem.~S megtekintém. Eh, bolond~A világ s az
13030 7| Ömlött, mert ujra mindig megtelék.~Ez olajos-korsó az élet
13031 5| Mostanában a keblemnek~Megtelése~Fájdalomnak és örömnek~Vegyülése.~
13032 4| sincs a~Szabadakaratnak.~Megtennél te mindent~A magyar javára;~
13033 7| AZ ELHAGYOTT ZÁSZLÓ~Megtépve, megcsufolva,~Sivatag közepén,~
13034 5| fölkerekedik;~A világnak megteremtésétől~Szállok a végső itéletig.~
13035 6| minden földet,~Melyet isten megteremtett,~S nem akadtok bizonyára~
13036 6| világnak romjain~Az új világot megteremtik.~Csak szólna már, csak szólna
13037 3| üdvben~E világ, mért a kebel,~Megteremtve, hogy lakóul~Örömet fogadjon
13038 4| S én a gyümölcsöt bőven megteremve~Láthatván, rajta büszkén
13039 4| értenéd.~Nem is kivánom megtérésedet,~Akár ohajtod, akár megveted~
13040 4| hívatták magokat,~Körülülték a megterhelt asztalokat.~Amily kegyetlenűl
13041 8| Amely megtört esküvésitekkel~Megterhelten világszerte jár...~Bármit
13042 6| késő est felé~Édességgel~Megterhelve,~Mint virágokról a méh.~
13043 8| javúlt, istenes szándékból~Megtéríté papok veszteségét,~A kunoknak
13044 8| oltárlángja csillog,~Majd megtéríti azt szilaj kezed,~Melyben
13045 6| azt az anyaföld magátul~Megtermené talán.~S ha jő az ellen,
13046 4| öreg nyájasan, szelíden.~„Megtermi mindenkor a tenger mélysége,~
13047 8| ők, mint a hadvezérek.~Ha megtérnek csonkán a csatákból,~Koldusbotot
13048 7| tán sikere leszen.~Tán megtértek tőle... jertek hozzám ezen~
13049 7| leányt egy boldog perciben,~S megtestesité a múzsa, ki téged ugy~Szeret,
13050 5| csüggök én merengve rajt.~Megtestesülése te érzeteimnek,~Magas, fényes,
13051 1| csalogány.~S mit benne látsz megtestesűlve:~Erény és szerelem;~S a
13052 7| elkapott a szél.~Ugyancsak megteszi!... Marci, hol vehetted~
13053 4| természetes hát, hogy a vezérnek~Megtetszett, és be is vette közlegénynek.~
13054 9| csak nagynéha lát.~Mindent megtettünk, amit~Kivánt a becsület...~
13055 7| műved kész,~Mint a vihar, ha megtevé~Munkáját, elenyész.~Ha férfi
13056 8| mit a honért tevék,~De megtevém, amennyi telt,~Van, akinek
13057 5| embernek mennyet mutat,~Hanem megtiltja, hogy belé ne lépjen.~Legtöbbször
13058 5| De szerelmem bemutatni~Megtiltotta végzetem.~Az egész, mit
13059 5| szennyes világ dobott rám,~Megtisztitod te majd a sártul orcám!~
13060 4| jutalmad nem fog elmaradni!~Megtisztuland az érzet és az ész,~És eljövend
13061 6| most egy vérözön kell,~Hogy megtisztuljon a világ a szennytől,~Amely
13062 10| zavarja~A bús emlékezet.~A megtisztult kebelnek~Díja: hű érezet.~
13063 4| Most a kincses kádhoz! Megtöltöm tarisznyám,~Hazaviszem neked,
13064 7| helyette~Teli vannak szemeim,~Megtöltötték a hidegtől~Kiszorított könnyeim.~
13065 8| gazdagságod,~Hogy szinig megtöltsön minden magyar zsákot,~Adjon
13066 6| Sokratest rabláncaiban,~Megtömjéneztem Phydias csodáit,~Látám Ilissust,
13067 8| nézett az éjjel,~Mellyel megtömve volt a börtön.~Zsibbadni
13068 7| Szemfényünk vagy rabláncunk megtörik!”~Ezt harsogák s mely ekkor
13069 8| szétröpűl az agyvelőm!”~S hogy megtörölje izzadt homlokát,~Kezét emelte
13070 8| S ő arcához kapott~S azt megtörölte reszkető kezével,~Azt gondolá,
13071 6| hűtelenségedet,~Elfelejtem a megtörténteket.~Magadat csak ezután becsüld
13072 7| volna rája;~El ne röpülj, megtollasodott fa,~Hadd űljek rózsámmal
13073 7| Eltűrni oly bántalmakat,~Mit megtorolni nem szabad,~Mert kedvesünk
13074 7| S elmentem volna, ámde megtudá~E lázadó szándékomat tanítóm,~
13075 7| Várjunk, várjunk egy kicsit,~Megtudjuk már nemsokára:~Melyik lészen
13076 5| ünnepet?~Csak azért, mert megtudom: a lyányka~Szeret-e hát
13077 8| még most is ott van.~Midőn megtudta felesége,~Hogy férjét elfogák,
13078 7| kedvelem én a felhőket!~Megüdvözlöm mindegyiket~Érkeztekor,
13079 8| helybenhagyá, mind,~S fényesen megülték e napot apáink.~Délelőtt
13080 6| Mely ébredésed reggelén megüt?~Föl fogsz ébredni, fölkelt
13081 6| nyúgatig,~S a zsarnokság velök megütközik:~Ott essem el én,~A harc
13082 8| De isten segedelmivel~Mi megütköztünk s győztünk,~S ti drágalátos
13083 8| Még egyszer fognak csak megütni,~De többször, istenemre,
13084 7| barátom, ne kutyálkodj,~Megütöm a kezedet.~Tréfa, ami tréfa,
13085 4| majd megkalapállak.”~S úgy megütötte~Öklének buzogányával~A fondor
13086 7| Minden kutya, minden poéta megugat!~S ezek a tollrágó, versgyártó
13087 4| törődve azon, hogy majd megugratják,~Megnyitotta a nagy palota
13088 3| nem nézek által~A szitán.~Megugratni vagy anyánkat~Hívom át,~
13089 7| fordítom a kantárt,~Ugy megugrik, alig bírok vele.~A falukban
13090 5| sohajtok.~Fölléptél. Ez engem megujit,~Hogy a sorompók közt ketten
13091 6| végszerelmemet.~Szabadságában a világ megújul,~Jobb napok járnak majd
13092 6| Ragadjatok ki Párizsnak sarából,~Megújulok, ha szép tájt láthatok.~
13093 4| alföldi rónán.~Szőrén szoktam megűlni a lovat,~Ha ide vagy oda
13094 5| A föld kerekén.~Emberül megűlt ő minden~Paripa hátán;~Le
13095 8| Valóban úgy lesz. A világ megúnja~A jármot végre s a gyalázatot,~
13096 4| élnem;~De attól tartok, hogy megunnák kelmetek;~S én másnak terhére
13097 4| menyecske, még meg is ver.~Ha megunod ezt az életet,~Tedd a kezembe
13098 4| vetett,~Csupán magát vitte a megunt életet,~Vitte, vitte, vitte
13099 6| Azért-e, hogy már az~Életet meguntad?~Oh vagy tán azért, hogy~
13100 8| OLASZORSZÁG~Megunták végre a földöncsuszást,~
|