1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
13101 6| jókedvvel nyargalok be!~Ha megvagdalják mellemet,~Fog lenni, aki
13102 5| küszködjem én örökké?~S megvagdalni hagyjam lelkemet?~A babér
13103 6| előtte,~Majd öccse véres, megvagdalt alakja.~Intett kezével,
13104 8| gerendáról, és a küszöbre teszi,~Megvágja nagyjábul;~S a csizmaszárábul~
13105 5| amott jön a lelkem;~Ugy megvágtat paripája,~A négy körmét
13106 4| csínos ezüst gomb -~Mert megvagyon a szabadúlás terve,~Jeles
13107 5| Szemeid gyöngék... a napfény megvakít.~Hazám dicső nagy ősei,~
13108 7| az olyan fényes nap, hogy~Megvakítná szememet.~Rád tekintek,
13109 6| oly közel magadhoz,~Hogy megvakúljak lelked fényitől?~Ugy fénylik
13110 8| a nap,~Vakúljanak meg s megvakúlnak,~Akik reápillantanak.~Elég
13111 8| könnyezek.~Miért szégyelném én megvallani,~Hogy folynak olykor könnyem
13112 4| magamnak kell köszönnöm,~Hogy megvalljam az igazat.~Könnyelmüség,
13113 3| Hogy lehetne bajaimtól megválnom!~Pest, 1843. július-augusztus~
13114 7| alatt lakom...~Mikor üt a megváltás órája,~Mikor üt a boldog
13115 5| isten szent kegyéből~Jő-e megváltási jel?~Lesz-e még e nemzet
13116 5| feleletben?~Szólj, üdvességemnek~Megváltó keresztje!~Nem nyilik meg
13117 7| elámult sokaság, miképen~Megváltóit, karjaiba zárja.~Megváltók?
13118 8| Szent szabadság, újabb megváltója~A másodszor sűlyedt embereknek,~
13119 8| tavasz,~Az ő régen várt megváltójok,~Mert énekel a csalogány -~
13120 7| születnek a nagyok, az ég~A megváltókat ide küldi be.~Kunyhóból
13121 5| feszűleten.~S te valóban megváltóm lehetnél,~Mindazáltal nem
13122 8| Krisztust megfeszítned,~Minden megváltót megfeszítesz hát?~Boldogtalan,
13123 6| te rám sem ismersz, ugy megváltozám;~A szép természet megváltoztatott,~
13124 6| megváltozám;~A szép természet megváltoztatott,~Beteg kedélyek e hű orvosa,~
13125 5| ebédre nem kell senkit is megvárnom,~És mindnyájan várnak énrám,
13126 9| teljes szivembül, oh hazám,~Megvédeni téged,~Védni, fölemelni
13127 8| mi a magyar hazában,~Ezt megvédjük mindhalálig mindnyájan,~
13128 9| Nyakravaló nélkűl akarod megvédni hazádat?~Oh te szamár te,
13129 8| félted?~Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót,~Csak emeld
13130 4| hogy ha véled~Találkoznám, megvendégelnélek.~De miért is nem jösz egyszer
13131 4| Várakozásba merűlt fiait~Megvendégelni akarja.~„Megvan... ahá,
13132 7| lassan, te vén idő.~Ah, hogy megvénülél!~Alig birod magad.~El is
13133 4| Oly rég nem láta már,~Úgy megvénült azóta -~Hja, az idő lejár.~
13134 4| meggyúlt világa volt;~Te, megvénűlt év, szóltál, hogy ne égjen,~
13135 8| Különben én~Megátkozlak s megvér az isten.~Te nem magadnak
13136 3| istenharag~Ily könyöretlen megvere?’~S nevét elmondja, s újra
13137 8| szerette, mint őt,~És sokszor megveré, s midőn az állat~Fájdalmában
13138 4| kiszolgáltam?~A generális megveregette vállam.~Pest, 1844. december~
13139 4| ilyesmit is gondoltam~Én:~Megverem... bírok vele, hisz~Vén.~
13140 4| elkerülném,~Az isten is megverne.~Egyúttal azt is megtekintem,~
13141 5| pénzzel ez a kövér erszény;~Megveszem a szegénységet tőled,~De
13142 2| szelek,~Lelkem, testem majd megveszi a hideg:~Tekintsen rám,
13143 5| amennyit csak lehet!~Szívemet megvesztegetted, lyányka,~Hogy örökké verjen
13144 6| eléd?... ez egyszerű dolog:~Megvesztegettük a jó porkolábot,~S ő megnyitotta
13145 8| rabszolgánál szolgábbak~Megvetésére a kerek világnak!~Pest,
13146 8| se’ térdel,~Állnak néma megvetéssel.~„Sujts!” ordít a veszett
13147 3| a szenvedő könyét,~S bár megvetett, szegény, de nem boldogtalan,~
13148 5| Ősi kincsét a magyar nép~Megveti és elveti,~A magyar magyarnak
13149 8| így válaszolt,~És hangja megvető volt:~„Hm, szolgafaj? ha
13150 2| zengte szánk,~Ott is a hon megvetőit átkozánk.~Messze vagy most,
13151 8| bennünket még mostan is~Megvettek,~Az uristen kegyelmezzen~
13152 8| egyszersmind meg is vigasztal,~S a megvigasztalt fájdalom talán~Még édesebb,
13153 8| megy csak hazafelé,~Lámpája megvillan az ablakok alatt,~S fényét
13154 7| kerget tégedet~A zsarnokért megvíni, szolganép,~És a szabadság?
13155 6| középkor véres napjai.~*~Megvirradott a tizennegyedik~Század,
13156 5| segíthetek.”~Szóla, és a sebet megvizsgálván,~Abba balzsamot csepegtetett.~„
13157 6| hová fut?~Sötét sarokban megvoná magát,~Szemét behunyta,
13158 4| Lesz csinos ház, amiben~Megvonúlnak szépen;~Pince lesz a ház
13159 1| És én a porba váglak!’~S megybátran, míg önérzete~Arcára kéjsugárt
13160 7| Ritka szép látvány, ha a megyeházánál~Fegyveres Tamás úr szónokolni
13161 7| elbizott, kevély urak,~Kik a megyék s ország gyülésén~Fényes
13162 4| pennája,~Kegyelmednek régen megyilt a sír szája,~Hol békességgel
13163 8| lesz Budavár,~Beleesel, ha mégysz,~Maradj lenn Belgrádban,~
13164 7| mosoly vonásai jegyzik,~S a megzavarodott ifjuhoz közel megy.~Egy
13165 7| törököt. ‘A zultán üdvezel.’~Megzavarodtában e két szót hebegé,~S tovább
13166 8| nevezzelek?~Minek nevezzelek,~Ha megzendűlnek hagjaid,~E hangok, melyeket
13167 3| Fölhangolom olykor a lant idegeit,~Megzengeni téged, o kellemes élet!~-
13168 6| hálót csak kötötte,~S ím megzörren a bokor mögötte.~Ki az?
13169 8| Elnyelte félig a távol köde,~S méhdongás volt az ezerek zaja.~Az
13170 7| Hol a lyányság, mint a méhe-raj, áll;~A legszebbtől egy
13171 4| föld mélységébe,~És ennek méhében gyémánt lesz belőle.~Szőke
13172 6| virágozott,~S Hymett hegyén a méheket fölkeltém;~Ottan szeretnék
13173 5| virágok kertednek lakói.~Méhes, virágos kert legyen szived;~
13174 7| akármily utat, hogy hozzád mehessek,~Ha az alvilágon visz is
13175 5| szerelem virága,~A barátságnak méhét is bevedd;~Mert jól tudod:
13176 8| De én bucsú nélkül nem mehetek.~Inkább megyek le a pokolba~
13177 8| Nyakad közé akasztatom,~Aztán mehetsz a nagyvilágba~S koldulsz,
13178 4| éjjel mentek.~Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott:~
13179 6| vadállatot.~Talán e vadállatnak méhibül~A réginél szelídebb emberfaj
13180 8| elálmosodom,~Mint várja mélaszomorún~Leroskadását a magányos
13181 4| holdvilág az ég tengerében,~Méláz a haramja erdő közepében:~
13182 4| üdvek üdve ránk!~Csend volt; méláza a természet~Nagy ünnepélyesen,~
13183 3| csalogassam az életi mézzel:~Mélázva örömtelen hangjaival~Mindenkor
13184 8| oly regényes,~De sokkal melegebb.~Mikor jön majd az alkony,~
13185 4| csak annyiból kivánom,~Mert melegebbek lesznek a napok,~S mint
13186 6| lelkedet meghűté,~Jer, melegedj föl forró keblemen!~Nincsen
13187 3| GABONA...~Érik a gabona,~Melegek a napok,~Hétfőn virradóra~
13188 3| Csókot nyomnék utójára,~S melegétől hű szivének~Elolvadnék...
13189 8| a tűz,~De hasztalan, nem melegít,~Mert, kedvesem, te mellettem
13190 5| hazaszeretet napom volt,~Mely melegíté lelkemet;~S mi mostan? holdvilág,
13191 4| azalatt~Lefekszel szépen s melegíted~Előre ágyamat.~S ha elkészűl
13192 5| vándorútamon.~A távolból ha nem melegítesz:~Legalább nézz rám, szép
13193 4| földobnám az égre~Szívemet,~Melegítné a világot~Nap helyett! -~
13194 7| e láng még ott is fogja~Melegítni szívemet.~Szatmár, 1847,
13195 4| kelj fel,~Rakj tüzet, és melegíts téglát...~De szaporán!”~
13196 4| Szalmával a fát,~Hogy téglát melegítsen~Hasacskájára a mopszli-kutyának.~
13197 8| Áraszd reám a fényt s a melegséget,~Mely isten arcáról szivedbe
13198 3| lettem szelíd láng,~Min melegszenek~Őszi estén békés~Pásztoremberek.~
13199 5| melegűlök-e tőle?~Vagy szívemtől melegszik ő?~És hogyha siromba leűzni
13200 5| csókjaimtól~S keblem tüzétől melegűljön át.~Vagy holtjokat a sírok
13201 5| szerelme, mint tavasz! virágod~Melegűlő keblén kicsirázott,~És amíg
13202 5| szerető!~Ki mondja meg: én melegűlök-e tőle?~Vagy szívemtől melegszik
13203 4| messze föld végének,~Mit nem melenget lanyha napsugár -~Csak tégedet
13204 7| csillaggal kinek van megrakva melle?~De most koronáját letevé,
13205 8| nem tud, nem mer;~Körmét a mellébe vágta,~Fogaival ajkát rágta.~
13206 4| pitvarajtónál be reszketett keze,~S mellében csakhogy el nem állt lélekzete;~
13207 6| kiszolgált katona,~Érdempénz melleden a nap,~S ruhád, rongyos
13208 7| koronáját letevé, a holdat,~S mellén a ragyogó rendjelek nem
13209 4| volna vagy két éve,~Hogy a mellényem meg van véve:~Én volnék
13210 4| kántor uram szólt,~Aki, úgy mellesleg mondva,~Gyáva, haszontalan
13211 3| óva?~Nemde mellem?~Lám, e mellnek bizton voltál~Rejtekében,~
13212 1| még sohajt a~Szív után,~Mellyet annyi kéjnek bölcsejében~
13213 1| kéjnek bölcsejében~Ringatál,~Mellynek első éneket lantjára~Te
13214 4| és az ész,~És eljövend a méltánylás idője,~Midőn mindnyájunknak
13215 4| kivéve egy-kettő talán -~Méltányolólag, lelkesedve néz-e?~Születtél
13216 5| tehetetlen hangokat~Figyelemre méltatám. Sajnálom.~Eh, megtörtént,
13217 8| jobban érezé~A szenvedett méltatlanságokat,~S most már, ha megüté az
13218 4| ezt a gonosz népet,~Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen
13219 8| bennetek.~Fegyverre nem is méltatunk,~Mint a kutyát, kibotozunk,~
13220 6| emlékezetének.~Vagy nem méltó-e rá, hogy a haza~Szivében
13221 8| bujtak~S fáradalmaikhoz méltókép aludtak.~2~Kacagányaikat
13222 8| meg, oh világ,~Gyülölni méltóképen a királyt?~Oh, hogyha szétönthetném
13223 8| amint sugalta lelke,~Hozzája méltón, szabadon.~Egy szerkesztőhöz
13224 7| hogy zúgolódni~Teljesen méltóságán alul van.~Végre is a mérges
13225 7| hevertek.~Túl a réten néma méltóságban~Magas erdő: benne már homály
13226 7| nevének;~Az a fáklya vezet méltósághoz, amely~A hazát-hamvasztó
13227 7| alázva,~Miként tiporják méltóságodat~Az ostobák, s ép akkor,
13228 8| űlsz az égi trónuson hideg~Méltóságodban érzéketlenűl,~Csak úgy,
13229 8| havát le nem olvaszthatja.~A méltóságot átadom, mit adtatok,~Az
13230 8| Kutyába se vette,~Hívatalrul, méltóságrul~Le-letevegette,~A helyökbe
13231 7| miniatür-képe.~Tiszteletgerjesztő, méltóságteljes has!~Csak azt ne adja az
13232 4| maradék -~Ha meghivásom nem méltóztatik~Elútasítni: jó ebédje lesz.”~
13233 8| Legnagyobb hordóbol.~Ha éhezni méltóztatott~Király őfelsége,~Egyik-másik
13234 3| leszek.~Tiszta e kebelnek mélye;~Égi kéz lövelt beléje~Lángokat.~
13235 6| lyányok szíve az ég,~Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.~
13236 5| behunyvák a szemek mind,~Melyekben egykor szerelemnek~S gyűlölségnek
13237 5| szók~Mi keserűk lehetnek,~Melyekkel a tört szív örökre búcsut
13238 1| szelíd~Angyalvonásokat,~Melyeknek bájain~Szív és ész elakad;~
13239 2| a bút, a hosszu kínokat,~Melyektől szívem oly gyakran dagadt,~
13240 8| dúlni és üvölteni,~S szivem mélyét forgatja föl s a~Fát gyökerestül
13241 7| Fel-feltör hozzám sírja mélyibül,~S míg súgja rémes ígéit
13242 8| diadalnál,~Nem jöhetsz el a sír mélyibűl.~Hamvaidnak elhozása végett~
13243 6| mi van abban?~S az ember melyikhez hasonlít jobban?~Szalkszentmárton,
13244 5| tudhatom még:~Győzedelmes melyikök lehet?~Attól tartok, hogy
13245 7| mennykő beléd.~Majd meglátom, melyikünk~Unja meg elébb.~Istenemre,
13246 8| gonosz hírnek képzelte?~Melyikünket tartja olyan gyávának,~Hogy
13247 7| egy hangod sem lehet,~Melymegcáfolna engemet.~Midőn ármányod
13248 7| a föld alattam~Végtelen mélységbe vesz.~Túljutottam már a
13249 4| Megtermi mindenkor a tenger mélysége,~Ami kevésre van éltemnek
13250 5| szól a szelek muzsikája:~Mélységében a sátán házának~Lelkeddel
13251 7| tűzokádó gyanánt~Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.~Más
13252 4| Lehetne kicsalni lyukának~Mélységeiből,)~Annakutána~Fölnéze az
13253 7| jövendő~Sziklás vadona,~Mélységeivel...~Ha majd odaér~Haragom
13254 5| sülyedve;~Mint buvár, sülyed a~Mélységek mélyére,~A legmélyebb tenger:~
13255 6| Fürteidre fölhozom dúsgazdag~Mélységemnek minden gyöngyeit;~S elveszíti
13256 7| te hosszú száraz ember,~Mélyszemű és sápadtarcu Gond,~Vagy
13257 4| testvércsillagok!~Sugáritokra, Memnon szobraképen,~A nemzetáldás
13258 7| Ő, noha már Kína is kezd~Mendegélni csendesen,~Ő még most is,
13259 1| fejtörés között időm~Itt lassan mendegelt:~A - nem mondhatnám szűk -
13260 8| fejedelmi Zoltán.~4~Mentek, mendegéltek és elértek végre~A Jászság
13261 4| teher az a mámor.~Hazafelé mendegéltem,~Terhe alatt összedőltem -~
13262 6| BARNA MENYECSKÉNEK...~Barna menecskének szeme közé néztem,~Az én
13263 8| miatt... s nem volt más menedék!~Midőn ujjárul a gyürűt
13264 7| reményem~Még lel egy kis menedékhelyet.~Cseppenj bé keserü életem~
13265 7| Hogy ily isten-csapástól~Menekjék a család.~És amidőn hiába~
13266 8| legyen,~Ki pillanatra hozzád menekűl,~De amint jön, megint megyen,~
13267 8| hogy~Erőszak által győzzön, menekűljön.~Oroszlánbátorsággal és~
13268 8| megálljatok!~Nem akarok én menekűlni,~Mindenhová megyek nyugodtan,~
13269 5| tagjai~Szekérre ültek és azon menének.~Szekéren mentek, de ökörszekéren.~
13270 7| nyakába~A pásztor, hogy a ménesből kocsirúdho’ vezesse.~Nem
13271 4| vályu kettős ága várja.~Méneseknek nyargaló futása~Zúg a szélben,
13272 7| halk lépést tart,~Egyszer a méneshez ugrat,~Kiszakít egy jó nagy
13273 7| csárdába,~Legyen gondja a ménesre,~Bízza kelmed jó kezekre.~
13274 8| érte.~Sok bámulástul, sok menéstől~Elfáradott a kisfiú,~Egy
13275 8| Diadalma legyen temetői menet.~Hol elásnak, a domb neki
13276 4| fekete~Lett gondolatjaimnak menete;~S ha még tovább fonnám
13277 4| S itten keresnek biztos menhelyet.~Barátom, ez fájt énnekem
13278 7| Térdet, főt hajtani.~Hadd menjenek! nem méltók~Egy sorban állni
13279 4| Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell!~A jóisten legyen minden
13280 4| haladott,~De annyi bizonyos, mennél tovább jutott,~Annál sötétebb
13281 9| az eke szarvától.~„Hogyne mennénk örömest, mikor kell!~Aki
13282 7| Menyecskékhez, lyányokhoz~Korán még mennie.~Mentében jár a huszár,~
13283 3| Engedjétek nekik~Honokba menniök. - -~Ki a müvészet e~Szent
13284 8| lehetséges, a kívánt földre mennünk;~Mint a darusereg az előljáróját~
13285 6| VILÁGGYŰLÖLET~Mennybéli isten, ördög és pokol!~Mivé
13286 8| harcát~Színe előtt a magas mennyboltnak!~Pillanatra ha lehullna
13287 7| gyűlölet,~E felhőktől-megvált mennyboltozat.~Tiéd jövendőm, parancsolj
13288 1| LEHEL~1~Mennydörg az óriás kürt~Lehelnek ajakán.~
13289 8| Tudhatnátok azt, hogy elenyészik~Mennydörgésben a pacsírtaszó.”~Meglehet.
13290 4| Lehelnek,~Melynek zugási mennydörgéseket~Vadúl kavargó örvényökbe
13291 5| már... ontja villámlását,~Mennydörgését a vad szerelem.~Zúg, süvölt
13292 3| Mennydörgő éjben egykoron.~S a mennydörgésnek ágyuja~Elszenderűlt e hangokon.~
13293 5| vagy, s én ott a felhő,~S mennydörgéssel ostromlom szived.~Majd meg
13294 7| villámnak utána~A földrendítő mennydörgést szokta előzni.~Látom fátyolodat,
13295 8| világnak sarkai~Földindulástul, mennydörgéstül~Tőből meg fognak ingani,~
13296 4| kétségbeesés!”~Szólt... nem! mennydörgött egy hang,~A széles tenyerű
13297 5| Hogyha majd villámlasz s mennydörögsz,~Jőnek ellened zudúló hangok;~
13298 6| tündérnépe lebben;~Föl a mennyekbe! ha a léget szívom,~Mit
13299 5| Min túl nem léphetek,~Mely mennyemből kizárt.~Láttam koporsódnál~
13300 6| Már látásod~Megépíté mennyemet;~Oh leányka, ezt a mennyet~
13301 4| födele?~S miként ezek, a mennyfödél~- Csillagtűzben - nem lángol-e?~
13302 4| forinton~Élvezzük a jót, mennyiben lehet;~Meg sem jövünk, szent
13303 7| már...~Szeretném tudni: mennyiért~Kérték s mi volt az ár?...~
13304 4| szablyájának;~Minthogy feléje nagy mennyiségben szálltak.~Hát még meg a
13305 8| magában:~„A mennydörgős mennykőbe is,~Ilyen kő még nem volt
13306 4| e világra, miért?~Ha ily mennykőcsapás, ilyen gyötrelem ért!”~Kifáradt
13307 7| Sötéten, csendesen:~Ha volna mennyköve, mint van a felhőnek,~Csapásitól,
13308 8| még?~Nem lobbansz föl, míg mennykövével~Föl nem gyújt a haragos
13309 5| másba vitte,~Ahol bitor kény mennykövit nem szórja~Az ártatlanság
13310 6| Kinek van a földön~Ilyen mennyországa?~Koltó, 1846. október 26. -
13311 8| csak gondolatban~Élveztem mennyországomat,~Mert akkor még nem csókolhattam,~
13312 4| addig is, mig újra, elzárt~Mennyországomba léphetek:~Isten veled, regényes
13313 1| röpűltenek,~De ily órákat a nagy mennyországon~Angyalnak adnak csak az
13314 7| Ölemben tartom az~Egész mennyországot!~Borúlj rám, borúlj rám,~
13315 5| lyányka, s lángszekérről~És mennyországról lemondok én!~Szalkszentmárton,
13316 6| gyönyörben,~Mit férjed a mennyországtól bitorlott.”~„El oldalamtól!
13317 5| hattyutollas párna,~Melyen a szív mennyről álmodik.~Jöszte, jókedv!
13318 1| pusztító lángja, szümön, mint~A mennyverte Prometh keblin az éhes ölyü?~
13319 7| ragadja torkon, aki arra menő.~Marcinak Hortobágy volt
13320 5| Isten hozott! mondom a menőnek,~S annak, aki jő: élj boldogan!~
13321 4| szőlőnedv nekem;~Nem egyszer menté meg már~Megúnt, bús életem.~
13322 6| zsinóros~Nadrágjával s prémes mentéivel volt,~Melyet nagyapja s
13323 7| éhes emberek,~Ők ápolák s menték meg... és ti~Őket mégis
13324 5| ÍGY IS JÓ~Megkopott a mentém préme,~A sarkantyúm rozsdás,
13325 6| mélybe estél volna, ámde~Én mentésedre még jókor jövék.”~„Legyünk
13326 6| a veszély, s talán, majd mentésemre jőnek...~De nem! hisz félrevert
13327 4| helybeli lágyszivü kántor~Igy mentette magát,~Heverve a földön:~„
13328 9| négyszáz év előtt s most~Te mentetted meg a magyar hazát!”~Vajdahunyad,
13329 9| elhagyott, azt~Az ördög nem menti meg.~Sok az orosz, nagy
13330 4| És hazafelé ezt gondolta mentiben:~„Fölnevelem szegényt, hisz
13331 6| foglak, szolgálód lesz,~Csak ments meg engem férjem gyilkosától,~
13332 7| értesz te hozzája?~Kopasz mentség! megtanítlak én rája,~Megtanítlak
13333 4| fölhangolni kis nádsípomat.~Legyen mentségem, hogy amilyen gyönge,~Oly
13334 8| ássátok~Alája a vermet!~Menyasszonya keblén~Meg sem pihenhetett,~
13335 5| s lehetetlenség-e?~Hogy menyasszonycsók leend a vége.~Jőj, tavasznak
13336 7| deák,~Ha mozog is szive,~Menyecskékhez, lyányokhoz~Korán még mennie.~
13337 7| juhász,~Kutyabaja néki,~Menyecskékkel, lyányokkal~Szép világát
13338 7| barát,~Szentnek kell lennie,~Menyecskéknél, lyányoknál~Nincs őneki
13339 7| huszár,~Trombita megharsan,~Menyecskéktől, lyányoktól~Káplárhoz fut
13340 4| Pedig egy szép, egy hű menyecském~Ha volna most, mi jól esnék!~
13341 8| után soha.~Hová temették a menyecskét,~Azt sem tudom... szerettem
13342 5| éjjelét.~Úgye, lyányka, a menyegző napján~Menni és meghalni,
13343 5| harci zsold.~Épen e nap volt menyegzőnk napja,~Az enyém, leányka,
13344 9| elébe ők,~Amint más ember menyegzőre mén;~Virágokat tűznek kalapjaik~
13345 7| Csak hosszú szünet multán mere:~„Szent előttem minden fájdalom,~
13346 6| előtt megállt... állt, s nem meré~A kárpitot szétvonni újolag,~
13347 3| kegyére,~Tűrök, mit fejemre mére,~Jót, roszat;~Mit ma ád,
13348 5| Őriztetik is ám a fenevadakkal,~Meredő körmökkel, tátongó szájakkal.~
13349 7| Egymásnak rohannak, s megállnak meredve;~Fején a haj ezer zsindelyszöggé
13350 6| veszedelmes;~Arany pohárban méregital.~Én ittalak, oh szerelem!~
13351 7| mindenütt~A régi látomány!~Méregpohár, akasztott emberek,~Mindenhol
13352 7| ám a fájdalomtul,~Hanem a méregtől, amely torkomon dul,~Hogy
13353 4| bocsáss meg,~Hogy kételkedni merék~Hűséged acél láncának~Állhatatosságában. -~
13354 7| füttyre fölriadtak az~Álmos merengésből a fák,~S a meglepő, nem-várt
13355 8| De tömlöcének őre jő,~S merengésének eltünik világa,~Mert vesszejével
13356 4| föl és le lelkem~Szelíd merengésnek hintázó csónakán;~Partjáról
13357 7| még a gólya fölötte,~Méla merengéssel nézvén a messze vidékbe?~
13358 7| nézek kifelé az~Ablakon,~Ott merengnek szemeim a~Silbakon,~Jár
13359 8| haldokolva,~Mint a beteg merengőnek szeme,~Mint a végső remény.~
13360 5| Vetted észre? mily hosszan merengtem~S milyen áhitattal szemeden?~
13361 4| sántikál a kántor? ki buzdítja merényének végbevitelére? sat. - A~
13362 4| szemérmetes Erzsók~E szörnyű merényért?...~Hát feleségem,~Az amazontermészetü
13363 5| Gyötrelmei a szólni nem merésnek;~Mert mit mondhatna a fényes
13364 8| kezemben a lant~Egy-egy merészebb hangot ad,~Ha a közelgető
13365 4| Vannak ugyan, kik~Állítni merészek,~Hogy Erzsók asszonyom arcát~
13366 4| kiszórja.~De otthon inni nem merészel,~Mert ekkor kész a pör a
13367 4| kápráztak szemei,~Alighogy merészelt körültekinteni.~Meg nem
13368 4| lelkem tartalmát~Előtálalni merészlem?...~De nekem már mindegy,
13369 8| csak őrültek s félistenek~Merészlenek s birnak fölszállani!~Ledobta
13370 8| Apám szent nevére,~Ez őrült merészség!...~Ki sem hallgatva még,~
13371 8| ahhoz, ami~Hozzánk illik, merészséghez,~Dobjuk el már azt a kockát,~
13372 5| eltűnt egyik álomképem,~Másik mereszte vad szemet reám.~Láttam
13373 8| szemét a falról~Mogorván mereszti.~Mit nézesz, öreg kard,~
13374 4| minden este,~Mint a bálvány, merevedten.~Ma sem volt, csak egy forintom,~
13375 1| zajongó nép között áll~Az ifju mereven,~Ah érzeményi zavarának~
13376 4| szólana -~Bárha, mondom, egy mérföldig tartana.~Hol is hagytam?...
13377 8| röpűlt.~Miljom s miljom mérföldnyire~Van egyik égitest a másikától,~
13378 5| száz mérföldre lennék,~Száz mérföldről is hozzája mennék.~Ha jön
13379 6| irult-pirult,~Szilaj Pista mérgében majd megfult.~S ha még nem
13380 4| dolgod, föl ne gerjeszd mérgem.”~Kisült, hogy korántsem
13381 4| De egyik sem volt fájóbb, mérgesebb~A sok között,~Melyet vétkes
13382 5| megrohan,~Mint éhező vad, mérgesszilajan,~S éles körmét szivembe
13383 10| cseppjét~Kígyófulánkkal mérgezed!~Kiirtva lészen mindenestől~
13384 7| szemébe,~Hogy megpukkad mérgiben!~Szatmár, 1847. augusztus~
13385 8| illetnek? téged!~Tereád merik azt mondani, hogy „gyáva”,~
13386 4| Ráakadt és bele kardvasat merített.~A sárkány azonnal széjjelterpeszkedett,~
13387 7| telemerte.~És vajon minek~Merítette meg~Azt a vedret?~Tán a
13388 4| vagy majd betapasztjuk.~Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani,~
13389 7| fontosabbak ők~Az emberiség mérlegén, mint~E haszontalan verselők?~
13390 8| érzelem, sem gondolat.~Ott űlt merőbben a szobornál,~S farkasszemet
13391 7| Elmondanád, mi bántja lelked,~Mi mérte rája a csapást?~S ha gyógyszert
13392 7| is öltöztetni~Szép rím- s mértékbe versemet,~Amint illő meglátogatni~
13393 4| Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott,~Kinálgatták, de
13394 4| Emelte a kancsót,~És miután mértékletesen~Egyet kortyanta belőle:~(
13395 4| malomkő~A búzaszemet!~Hogy mertél... de előbb~Téged vonlak
13396 7| Sétifikáltam igy én is~Valaha,~Merthogy voltam, voltam én is~Katona,~
13397 4| ifju,~‘Már az az én gondom:~Mérthogy olyan sárga képem?~És azt
13398 8| valánk a legelsők, kik~Tenni mertünk a honért!~Mi emeltük föl
13399 3| BOR~Le a tenger fenekére~Merül a halász,~Lent a tenger
13400 6| S küzdöttek, mig el nem merültenek.~Szalkszentmárton, 1846.
13401 8| nem tudunk és halni nem merünk.~Szégyen, szégyen! egykor
13402 4| kémény tetején~Várakozásba merűlt fiait~Megvendégelni akarja.~„
13403 4| Olyanformán vagyok vele,~Mint a mesében az öreg.~Hiába! bármi a
13404 5| van~Bút, bajt felejtető meséinél.~E jó fiúnak egy rosz bátyja
13405 9| rémülésteli,~Zavart ész meséjének?~Mezőberény, 1849. július
13406 7| vasárnapjait!~Estéinket s a vén meséket s durva~Danáinkat méltán
13407 6| büszkeségünk,~Melyről annyiszor mesélünk?~Azzal dicsekedni váltig,~
13408 7| zengő madarat!~A vándor, ki messze-földön jára,~S éjjel ér be falva
13409 7| föld végét~Keresné, olyan messze-messze nyúl.~Magyar vagyok. Természetem
13410 6| szellő, mint a lég.~S minél messzebbre távozának tőlem,~Minél homályosabban
13411 9| Rettentő vad csatát,~Minőt a messzelátó~Nap csak nagynéha lát.~Mindent
13412 7| sokszor függének, amíg a~Messzeröpűlt lélek hívemhez vitte szerelmét?~
13413 6| violaszín hegyek mögé.~A messzeségbe nyúló rónaságot,~E száraz
13414 7| látná:~Megátkozná, míg a~Messzeségből néma~Fájdalommal néz rá.~
13415 6| jókedvvel, nyugodtan~Vitte őt a messzeségen át.~„Menj, menj, ifju”,
13416 5| vadlúdakat~Látom csapatban messzeszállani;~Szivemből is föl- és elszállanak~
13417 7| sáncon egy ifjú fogoly;~Messzeszállott lángtekintetével~Vajjon
13418 6| serge üldöz,~Az életzajtól messzi-messzire.~Csöndes magányban keresék
13419 7| ez már régi mesterségem.~Mestere voltam már gyerekkoromba’,~
13420 8| az alap.~Ti vagytok ilyen mesteremberek,~Ezért ad a hon nektek kenyeret,~
13421 8| magaddal a pacsírtát,~Nagy mesteremet,~Aki szép szabad dalokra~
13422 8| elcsudálkozott a~Fiúnak mesterfölfogásán.~„Aranybányát találtam~Benned,
13423 7| szabályos, nem kigondolt~Mesterkélt dalt... ujjaimra~Bízom,
13424 7| iskolába?~Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.~Az iskolákban
13425 4| Mindent találni benn,~Mit a mesterség adhata,~Hogy légyen kényelem.~
13426 6| amit maga sem tuda.~Több mesterségbe kaptam itt... a restség~
13427 5| APÁM MESTERSÉGE S AZ ENYÉM~Mindig biztattál,
13428 5| biztattál, jó apám:~Kövessem mesterségedet,~Mondtad, hogy mészáros
13429 4| kalapálást...”~„Hát még mesterségemet is~Gyalázni mered?~Te hitvány
13430 6| jogom van,~Midőn Franklin mesterségét tudám.~E korban támad a
13431 4| Mert nem volt hajlama a mesterséghez.~Vakarta i’kább a lovat,~
13432 7| a fogát.~Minthogy ezen mesterségnél~Fölösleges itt a fog;~Harapnia
13433 7| munka! hol keressem~A nagy mestert, ki mindezt alkotá?~Oh hol
13434 4| mönyecske sütötte.~Nincs énnéköm mestörségöm, nem is kő,~Van azé jó keresetöm,
13435 4| nyomorú juhbőr-darabért,~Mit a mészárszéknek előtte találtak.~S még száz
13436 8| Kinek nevében az erényt~A mészárszékre viszitek!~Átok reád, bitang
13437 7| kétharmad részéről~Levitte a meszet,~S ami rajta imitt-amott
13438 6| viz.~Gyúlt képzeletem mint meteor~Fut át a világon és magával
13439 8| tested,~Agyonrág, ha ki nem metszed!~Debrecen, 1848. december~
13440 5| kételkedés~Sarját mindig el nem metszené! -~S ki lesz új lakó szivemben,
13441 3| Temetőben szomorkodik fája;~Ott metszettem azt egy sírhalomról,~Nem
13442 7| jön; mint a~Köszörült kés, metszi szívemet.~El, el innen!
13443 4| Krisztus urunk képe lesz~Szépen metszve benne.~Pistinak meg majd
13444 1| S én piruló~Lángajakán,~Mézcsókjait~Lecsókolám.~És újra csók,~
13445 3| koronát.~De méreg a dal édes méze;~S mit a költő a lantnak
13446 4| ütközetre mégyen~A szűz bimbók mézéhes ellene:~Csicserg a szomszéd
13447 7| Ott városok harangja,~Itt mezei kolomp,~Amaz drámákat és
13448 6| idejére.~A mult idő nagy mezein~Hervadt lombok emlékeim;~
13449 4| erővel~Térjünk a tettek más mezejére.~~~Második ének~Regényes
13450 1| égről,~Lassan mén a csorda mezejéről,~És a fáradt földmives halad~
13451 7| JÁNOSNÁL~Csendes magányból a mézeshetek után~Ujra belépek a nagyvilág
13452 7| gyász s gyalázat fekete mezét.~Magyar vagyok. S arcom
13453 2| lágy ölén~Az anyatejnek mézét ízlelém:~Vidám napod mosolyg
13454 7| fürösztöttek.~Volt már ágyam a mezetlen~Föld, kietlen rengetegben;~
13455 8| még,~Sok helyen kilátszik mezítelen teste,~Ugy áll a hidegben
13456 7| rajta gyémánt, hogy szive~Mezítelenségét takarja el.~Szakítsd le
13457 6| e csók! ez édesb volt a méznél~S az anyatejnél. Csak ezóta
13458 8| nem fogyaszt most~A kövér mezőböl.~Cserény oldalánál~Szundikál
13459 7| mezőkön~Megy útja keresztül,~Mezőiden, hegy s völgy~Nélkűli jelen.~
13460 1| Csókolva ölelkeznek Csepe mezőivel~Dunánk ezüst hullámai.~Áldás
13461 6| Hol a faluknak tornyán, a mezőknek~Juhnyájain s a patakok vizén~
13462 5| melyet a május hoza.~A mezőkre jő az ősz és hervaszt,~Ahol
13463 8| Hova lett a tarka virág a mezőkről?~Hol van a patakzaj, hol
13464 4| csapszék népesedik,~Valamint a mezőség,~Hol a tehenek csordája
13465 4| Piros rózsa fejlik~A zöld mezőségen.~De könnyed ne folyjon,~
13466 7| megmondom, mi végett~Nézi át a mezőséget,~A vizet mért hozta ki?~
13467 7| nem szeretnél ily nagyon.~Mezőtúr, 1847. június 11.~
13468 6| belőled édesebb,~Mint egy mézzé vált tenger;~De egy harmatcseppnyi
13469 5| olvasva~Egyformán mondja meg mi-léted.~De én becsüllek! mert hisz
13470 9| Sirunk, mosolygunk, az öröm mián,~Midőn, mit eltört láncunk
13471 8| miként~Koldultak milliók miattatok!~Koldulni fogtok és~Nem
13472 7| bordalomat~Ne mondd el valahogy a miatyánk helyett.~Beje, 1847. július
13473 8| a németet.~Szabadítóidat mibennünk tekintsed,~Leszakítjuk rólad
13474 8| el?~És élnem is kell... mibül élek?~Vagy megtagadjam elvemet?~
13475 4| Avval a macskapofájával?”~„Micsodával?”~„Avval a macskapofájával!”~„
13476 8| hanem~Az embereknek lelkei.~Miden nagy lélek egy ilyen sugár,
13477 4| újra jártam széles e hazát,~Mignem keblébe vett más társaság.~
13478 4| TOMPA MIHÁLYHOZ~Hát, fiú, olvastam azt a
13479 7| TOMPA MIHÁLYNÁL~Itt vagyok, itt vagyok testestül-lelkestül.~
13480 6| karddal rontotok?~S ilyen mihaszna pörben engemet~Mertek biróul
13481 7| maga sem tudja mit érez?~Mijét bántja e hír: szivét-e vagy
13482 6| szörnyeket, mik ott tanyáznak,~Mikkel televan, tele!~Szalkszentmárton,
13483 2| Öcsémuramnak igaza vala,~Mikoriban azt mondotta, hogy a...”~
13484 4| lelkületű egyházfi,~Ki, mikoronta Bagarja uram~E kérdést terjesztette
13485 8| ily hitvány valóban!~Csak miljomad része, ami közte jó van.~
13486 8| Induljatok~Százezerével, miljomával~A szolgaság Egyiptomábol~
13487 9| Győznünk kell e csatákban;~Ha miljomnak el kell veszni,~Vesszen
13488 8| Ki a síkra a kunyhókból~Miljomok!~Kaszát, ásót, vasvillákat~
13489 8| fölűl volt~A csillagoknak milliárdjain,~Elért... elért...~A mindenség
13490 8| dicső ünnepe,~Igy kiált föl millióknak ajka:~Aki kezdte, az végezte
13491 8| a dühnek Sámson-erejével~Milliónként nektek essenek?~Megkondítsam
13492 8| Megillettük, és tizennégy~Milljom szív földobogott.~Egy szóvá
13493 7| virágok színre és illatra,~Milyeket csak tündérkéz növel,~És
13494 6| üregébül,~Tündéri lények, milyenekre félig~Emlékezém a szép gyermekregékbül.~„
13495 7| Ölemben kedves ifju feleség,~Milyenről lelkem annyit álmodék,~Midőn
13496 7| Lyányka, tőled egy tekintetet,~Milyet a nap őszi tájra vet,~Melynek
13497 4| elsodorja.~Hát János vitéznek milyetén sors jutott?~Őt is elsodorták
13498 4| szenvedtem én tebenned,~És mindamellett~Oly jól esik nekem,~Ha rád
13499 3| szobrok a domboru hant elején~Mindannyi betűi egy isteni lapnak;~
13500 5| eddig irtam,~Nem bánom, ha mindaz elenyész;~Csak amit tehozzád
13501 4| SZINÉSZETTŐL~Adom tudtára mindazoknak,~Kiket tán sorsom érdekel,~
13502 4| reménységünk végkép megszakadott:~Mindazonáltal a reménytelenségbe’~Ugy
13503 7| szörnyüképen~Nem szégyelném magam;~Mindeddig azt hittem, hogy én~Okos
13504 7| a felhőket!~Megüdvözlöm mindegyiket~Érkeztekor, s elmondom néki~
13505 4| óta átkos jelszavunk. -~S mindekkorig te el nem csüggedél,~A zsibbadásnak
13506 6| Juhnyájain s a patakok vizén~S mindemhol a nap fénye tündökölt.~De
13507 5| kincse, melyet~Elvesztett mindenéből még megtarta:~S ezt tékozolni
13508 8| Egy személyben minden,~De mindened vagyok~Aki csak szerethet,~
13509 4| meg életem!’~„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!~Kezem
13510 4| hangokat,~Mint napvilágot, mindenegy magyarhoz,~Kit éj környékez
13511 4| szavakkal törte meg a csendet:~„Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet,~
13512 4| egyszer sem százszor,~Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.~
13513 4| életet szeretem...~Vedd el mindenemet, csak hagyd meg életem!’~„
13514 7| kikötéssel:~Én leszek a gazda, mindenes.~Lyány levén a háznál,~Rendnek
13515 10| mérgezed!~Kiirtva lészen mindenestől~A mult, s további életem~
13516 8| van!~Elvették szabadságát, mindenét,~De nem vehették hős tekintetét.~
13517 8| a nép,~Nyomorg, tengődik mindenfélekép:~Azon nemzet gazdag végtelenűl,~
13518 7| túróstésztára, dohányra~És mindenfélére, mi csak szent s kedves
13519 5| Vajon hová teszem e pénzt?~Mindenh’á, csak ládámba nem!~Meg
13520 4| magadét!”~S miután ura volt mindenha szavának~Az amazontermészetü
13521 5| világa,~Uj világot alkot~Mindenhatósága - -~Pest, 1845. augusztus
13522 4| egy-egy tarisznya lóg,~S mindenikben rajkók láthatók;~Ki-kidugván
13523 8| magyarok~A ház közepében,~Mindeniknek egy-egy mennykő~Villogott
13524 4| óriások sem pihentek azalatt,~Mindenikök egy-egy boszorkányt megragadt,~
13525 8| Kedves fiam.~Koldúlni fogsz mindenkitől,~Kinek jobb a ruhája, mint
13526 5| folyódon úszom ezután,~Oh mindennapiság!~Ballagsz velem majd, és
13527 7| lyányka, „nekem semmi bajom!~Mindennapos vendég ugyan az unalom,~
13528 7| kincseket,~Mik semmiből őt mindenné teszik?~Ott, hol a héja
13529 8| dalolni kezd,~Elfojt az alkony mindennémü neszt,~Hogy meg ne háborítsa
13530 5| harag,~Harcban állok a nagy mindenséggel -~Szeretetre csak képed
13531 1| hogy harsogtatta~Dörgőleg mindenszerte,~Konrádnak álla~És véle
13532 3| nesze másik,~Harmadik!~És a mindentudó tudja,~Hányadik.~Jelen volt
13533 7| szomszéd uram, mondtam én mindétig,~Ne bántsa a fiát, a szerencse
13534 4| ballagott~Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar?~Nem tudta, mert
13535 4| én balga szavát fogadám!”~Mindezeket mondá~A helybeli lágyszivü
13536 7| Oh, de hát én, én még mindezeknél~Jobban várom mosolygásodat.~
13537 3| sarkantyúszeged.”~Mit felelnél mindezekre,~Mit felelnél, jó fiú?~Tudom
13538 4| hegyére.~Mikor e percben mindhárman~Összevisítánk:~Ez összevisítás~
13539 6| tán ilyen szelídnek,~Te mindig-gyáva lelkiismeret?~Eredj, hivatlan
13540 7| meg nem ónátok.~Szivetek mindig-nyilt-ajtajú palota,~Tódulnak, tódulnak
13541 7| habár a földhözragadt nyomor~Mindkét kezével átölelne is,~Habár
13542 7| De egybe’ hasonlatosak:~Mindketteje vak volt.~Szemfényeiket
13543 4| egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök szive lett puszta, hideg
13544 8| vágja,~S kidobj’ az ajtón mindkettőjöket.~Nagy mérgesen csap a lovak
13545 5| Megláttuk egymás és a szerelem~Mindkettőnk szívében lobbot vetett,~
13546 4| kirohan,~Nálunk terem, és mindkettőnket~Jól megnadrágol.~Azalatt
13547 5| meghallgat, mind reátok szállnak.~Mindkettőtök élte legyen halhatatlan,~
13548 7| Majd magok sem ismerék.~Mindne tiszta, fényes, mint a~Katonaruhán
13549 8| De legszebben szólott - mindnyá’n úgy itéltek -~Ki azt tanácsolta,
13550 8| nyárson!~Gyilkoltass meg mindnyájunkat.~Ez tehozzád illő munka...~
13551 4| méltánylás idője,~Midőn mindnyájunknak kedvence lész.~Pest, 1844.
13552 8| Egy láncnak,~Szüksége van mindnyájunkr’ a~Hazának.~Nem érünk rá
13553 4| a jobb szömömön viselöm,~Mindön embör előtt mög se emelöm.~
13554 3| terhétől összerogy.~Adománya mindössze is~E lantocska és a dal,~
13555 7| életébe’?~Ama hegy e hasnak miniatür-képe.~Tiszteletgerjesztő, méltóságteljes
13556 7| aggastyán~Bús hideg fönségben,~Minnt a jégnek oszlopa~Éjszak
13557 7| világot fitymálják ajkai,~S minth’ az eget akarná szántani~
13558 4| szállott.~Bízd az isten után mireánk ügyedet;~Fogadást teszünk,
13559 1| s folyt a dal~S enyém a mirtuszág.~Pápa, 1842. április~
13560 5| Magok sem tudják, hogy mirül.~Jaj de mi zaj van odakint?~
13561 4| be derék gyerek vagy te, Miska!~Mért nem ölelhetlek összevissza?~
13562 4| egyenesen azt~Választhatnám!~Miskolc, 1844. február~
13563 4| minden, de minden odavan;~Mitévő légyek? Felkössem magam?~
13564 8| magunkba’,~Hogy telik még mitőlünk is nagy munka,~Hogy kivirít
13565 7| késő,~És ez oly bűvszer, mitül~- Essék csak egy csepp beléje -~
13566 5| torony vagy óriás?~S mit mível? kútat vagy sirgödröt ás?~
13567 4| tudj’ az ördög,~Még mit nem mívele.~De ő kiált ellenszegűlve:~„
13568 8| A rád bizott földet nem míveléd!”~Föl, föl, barátom, drága
13569 8| ereje,~S mégis kevesebbet mivelt;~Kérlek, fordítsd el tőlem
13570 5| azért jól tudom ám, hogy~Mit miveltünk?~Ettünk, ittunk, táncot
13571 7| immáron ismervén a háznak mivoltát,~Kivül is belül is annak
13572 7| eszembe~A boldogság képe,~Mley, míg nálad voltam,~Szállt
13573 6| kertben kert volt életünk,~Mnden óránk benne egy virág;~Mult-
13574 7| itten az ölemben,~De ne moccanj, mert különben~Meg talállak
13575 4| lett;~Nagyobb csend nincs a mocsárok partjainál sem,~Mikor a
13576 6| feledésnek tüskebokrait! -~Vagy modd, hazám, hogy multad illeti,~
13577 4| ki az éjet,~S ez nem lesz módnélkűli mulatság.”~S komoran nézett
13578 3| Elvesztettem szerencsésen,~Lesz módom a böjtölésben.~Édesapám,
13579 7| veletek. -~Hiába, ez már az én modorom:~Ha férfi bánt, majd karddal
13580 4| viselöm,~Mindön embör előtt mög se emelöm.~Be-benézök a
13581 4| Csillagos a feje, kese a lába -~Mögeresztöm, a szél sem ér nyomába.~
13582 4| Ölégségös hitelöm van ott néköm,~Mögfizetök, böcsületöm nem sértöm.~
13583 4| pej lovam~Csak ojan jól mögösmeri, mint magam.~Ha érköznek,
13584 6| igyekeznetek!~Előttetek, mögöttetek~Nincs a boldogság... ott
13585 8| madarak,~Kibujtok most hátunk mögűl,~És orditoztok diadalt,~
13586 4| vetötte,~Kakastéjjee szép mönyecske sütötte.~Nincs énnéköm mestörségöm,
13587 6| szivá~Az óriási nadály, a mogol,~S holttesteinket fölfalá
13588 7| a Tisza tulsó partján,~Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,~
13589 4| Tudtokra nem adta~Szívreható mogyorófa-beszéddel,~Hogy már hazamenni tanácsos.~
13590 4| Ennek az áldomásnak.~Egész mohácsi ütközet~Ment végbe ott közöttünk;~
13591 8| Sirathatjuk is a multat, Mohácsot,~Kiket ott a török fegyver
13592 5| sziget,~S hová imát küld a mohamedán:~Kelet felé ez hosszu árnyat
13593 8| feje a fekete földbe,~Zöld mohos sírhalom domborult fölötte.~
13594 7| kősziklán~S legelészi a mohot,~Ott van a sas, fenn-röptében~
13595 4| meglocsolom.~Árva szívem a molnárja,~Bánatot hord garatjára.~
13596 8| Könyökig vájt benne.~Ruháján a moly s az idő~Megrágta a prémet,~
13597 5| kincsével van tele.~Ah, mon dieu, ha végiggondolom~Egy
13598 7| Magával a leányt,~Annyit se’ mondál nékiek:~Vajon lesz-e mit
13599 8| Sokfélének mondhatnálak,~Nem mondalak én egyébnek,~Csak az isten
13600 4| mi művészetünk,~Ellen ki mondana?~Mi szép, mi szép, mi szép~
13601 5| KÉPZETEM~Még mit nem mondanak!~Hogy az én képzetem~Alant
13602 5| igazságot önre~Ugyan mért ki ne mondanám?~Nagyságos úr! kimondom
13603 4| Mintha azok neki jó hírt mondanának,~Jó hírt Iluskáról, szép
13604 8| vagytok férjek és apák?~Mint mondanátok, és mit érzenétek,~Ha véletek
13605 8| piríta rá,~Hogy a szolgával mondatá el,~Ki azt hallás után tanulta
13606 7| Béranger után franciából~Mondátok: „Jer Párizsba, ifju pásztor,~
|