1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
13607 5| De vissza mi tart? szív, monddsza, mi bánta?~Távozni! e gondolat
13608 7| esküvésemet,~Nagy és szent esküt mondék börtönömben,~Hogy életemnek
13609 7| érezett szivében,~Mit el nem mondhata ott hirtelenében:~Azt utjában
13610 8| Még most is egészen ki nem mondhatjátok,~Csak ugy féligmeddig lehet
13611 7| minden ház ablakán:~Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,~Mert itt
13612 5| szólni nem merésnek;~Mert mit mondhatna a fényes lovagnak,~Mit mondhat
13613 8| dicsérni akarnálak,~Sokfélének mondhatnálak,~Nem mondalak én egyébnek,~
13614 7| készül élted fája,~S azt sem mondhatod,~Hogy ágán a boldogság-madár~
13615 4| Jeles család is. Annyit mondhatok.~Körében borzasztóan mulatok.~
13616 8| volna tőle, csak~Egy szót mondhattam volna még neki,~Egy kis
13617 1| hint~Szerte éden-illatot.~S mondjad: ilyen a honáért~Lángoló
13618 4| fekélyek a hazának testén,~Mit mondjak felőletek?~Hogyha volnék
13619 7| onnan issza az örömöt.~Mondjak-e rá példát? példa vagyok
13620 8| boszorkányadta,~Fűtsön be... százszor mondjam-e,~Hogy a költség enyém?...
13621 6| nem tudta: hirtelen mit mondjon?~3~Lidinek a magaviselete~
13622 8| mielőtt síkra szállunk,~Mondjunk el egy imádságot,~És mi
13623 4| megérhetém,~hol sajátomnak mondlak tégedet.~Sajátom vagy! s
13624 4| FERDINÁNDHOZ~Igaz-e, királyom,~Amit mondogatnak?~Nálad híre sincs a~Szabadakaratnak.~
13625 4| helyzetben~Érzelgénk boldogan;~Mondók, hogy: ejnye, hogy süt a
13626 7| Azután elkezdé s mondta mondókáját,~Mely röviden hangzék, csak
13627 8| gyökerestül tépi ki!~Mit mondotok, mit tesztek akkor,~Ha a
13628 8| rettenetes~Összeesküvésre,~Azt mondották: „Söpörjük ki~A királyi
13629 6| megmentett az Isten...~- - Amint mondottam: a vásárra majd~Meglátsz
13630 8| könnyei beszéltek,~S jobban mondták el érzeményeit,~Mint nyelve
13631 7| át.~Mondd el, amit tennap mondtál,~Mondd még százszor el nekem,~
13632 6| azt mondjátok.~Talán nem mondtok hazugságot,~Ez meglehet,~
13633 4| kólyika kezdi gyötörni~A mopszli-kutyácskát,~S a tekintetes asszony~
13634 4| melegítsen~Hasacskájára a mopszli-kutyának.~Mondom: valamint ilyenkor~
13635 6| haboknak~Suttogó, egyhangú moraját.~És akközben kész lett koszorúja,~
13636 3| komoly álmainak~A halk temető morajatlan ölében;~Ákácai lombja rezegve
13637 4| Meg nem szeppentek a harci morajtól,~Halljátok szavamat!~De
13638 8| EGY EMLÉK A KÓRHÁZBAN~Moreau után franciából~E durva
13639 7| Csak az a halk, tengerféle morgás,~Mely a zajnak csak viszhangja,
13640 5| JÓKAY MÓRHOZ~Miért szeretsz te engemet,~
13641 7| Tele széppel, jóval,” mormogá az~Aggastyán, fejét megrázva,~„
13642 8| Távolról hangzik a bőgő mormogása.~S e különféle zaj ott benn
13643 7| hallgatá a csendes~Tenger mormogását,~S gondolá, hogy hallja~
13644 1| hant bársony pázsitát,~S a mormogó habzaj között~Édesd nyugalmak
13645 4| magamat,~S hej a szüret! ezt mormogom~Fülig a takaró alatt.~És
13646 9| szólott, azt csak úgy magában~Mormogta el hazaballagtában:~„Mennek
13647 6| alszol, hosszan, mint a mormotér?~Már fényes nap van. Jer,
13648 11| Ahány a magyar,~Tízannyi a morva, cseh, német,~Kik szent
13649 8| hátokat,~Lesve asztalukról a morzsalékokat~S lesve ajkaikról a kegyes
13650 4| széles tenyerű Fejenagy.~„Én morzsolom össze~Csontjaidat,~Mint
13651 4| száraz ebédünket~Ízről porrá morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az
13652 4| örömest kimennék,~Ha a mosással oly igen nem sietnék;~Sietek,
13653 4| a vizet ugyan használta~(Mosdásra), de meg nem ivá.~Nagyon
13654 5| lehet, ha a~Szívben szelíd moslygással pihen!~Lelkem bolyongó,
13655 8| szeplőtelen,~Jőjön, segítsen mosni mindenik,~Az asszony könnyel
13656 8| Mint álomképek el vannak mosódva~S a félsötétben félig rémlenek.~
13657 6| pillantatáért,~Kinek egy mosolyáért~A legszebb részt od’adná
13658 7| az alkonyt~És feleségem mosolyát,~S szemem nem kíván többet
13659 7| Mosolygó szemével, pajkos mosolyával?~Ne is menjünk tovább, csak
13660 7| mindig oly vidám vagy.~Mért mosolygál én előttem?~Engem el nem
13661 6| körűlünk apró gyermekek~Mosolyganak, enyelgenek!...~S ha majd
13662 8| költő könnyhullatásitul~S mosolygásától ujra fölvirul.~Mivel felelsz
13663 6| Egy selyemkendővel,~Édes mosolygásod~Selyemkendőjével?~Cseke,
13664 7| Csengi lelkemet körül,~Egy mosolygásodban is több~Költészet van, kedvesem,~
13665 8| lesve ajkaikról a kegyes mosolygást:~Őket ez érdemes emberek
13666 6| E gyászruhát levesse,~S mosolygjon újolag.~Gyógyulj meg, én
13667 1| ajakkal édesen, szelíden~Mi mosolygna rám?~Fent, elérhetetlen
13668 6| hiteget~Sugárotok;~S ti egyre mosolygotok,~S oly jól esik nekem,~Oda
13669 1| kebelébe~Rózsákat űltete.~Mosolygtak a tavasznak~Bájgyermeki
13670 9| átokteljes év után~Sirunk, mosolygunk, az öröm mián,~Midőn, mit
13671 8| ha búbánat bánt,~Szeretem mosolyod~S könnyeid egyaránt,~Szeretem
13672 7| szelíddé, aranyozd meg, kérlek,~Mosolyodnak hajnalával azt. -~Puszta
13673 7| el bánatom;~Sírjak-e vagy mosolyogjak~Örömömben? nem tudom.~Én
13674 2| Valamint e sültre~A mi szánk:~Mosolyogjon a sors~Szája ránk;~S pályánk
13675 8| nem pirúl?~Csak egyszer is~Mosolyognál még~Reám, anyádra,~Lelkem
13676 4| felett:~Idézni egyaránt~Mosolyt vagy könnyeket.~Mi szép,
13677 5| Kiontott vére és könyűi mossák.~Pest, 1845. február~
13678 8| végetlen nyomorban!~Hiába mossátok kezeiteket,~Ti Poncius Pilátusok,~
13679 8| levegőre.~Oh jertek, jertek, mossuk tagjait,~Legyen, mint volt,
13680 4| mindjárt elvégzem én;~Aztán a mostohád sincs itt a közelben,~Ne
13681 4| szerelmes Iluskám!~Cudar mostohádnak nem lész többé rabja,~Feleségül
13682 8| ismérik,~És a haza? kemény mostohájok,~Izzadásuk díjában nekik
13683 6| bámul, de én szemem sem mozditom...~Mit gondolhat, hogy én
13684 8| szót,~Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód,~S lesz sereged
13685 8| árnyéka volt,~És leste ajka mozdulását,~S alig volt a parancs kimondva,~
13686 5| néző ott,~Hol a sziv első mozdulásra kél?~Nem olyan-é ez, mintha
13687 5| Keresztbefont kezekkel...~Mozdúlatlan szoborként...~A dombra szögzött
13688 8| elaludt?~Soká feküdt ott mozdulatlanúl,~Talán nem véve még lélekzetet
13689 6| kiált Szilaj Pista rája,~„Mozduljon, aki halálát várja!”~A halálra
13690 7| Bolygótűz az emlékezet.~Mozdúlni kezd a levegő,~Halk, de
13691 4| A szekér azt mondta: nem mozdulok biz én.~„Adj’ isten jó napot”
13692 4| térét a végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~
13693 6| rengenek -~El, el!~Mint tenger, mozg a föld,~Rajt minden rombadől,~
13694 4| megállott,~Két keze kezdett mozgani~A széles tenyerű Fejenagynak:~
13695 5| táncol -~Hogyha táncol, a mozgása!~Hanem hiszen száz szónak
13696 8| Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,~S mely előbb mint bilincs
13697 6| suttognak kevély~Örömben.~Mozgó hegyekbül áll~A vészes óceán,~
13698 5| tábora.~És ha benne a rémek mozognak,~És ha rajta szélvész vágtatott:~
13699 8| szabdsági Kánaánba,~Mint Mózses népe hajdanába!~Nekik volt,
13700 7| paraszt kőmíves rakta,~Drága mű,~Csakhogy az enyészet lába
13701 4| szemérmetes Erzsókom,~Szívem mühelyének~Örök árendása te! nemde~
13702 4| hánysz bukfenceket.”~Én műértő beszédit~Mosolygva hallgatám;~
13703 8| kinyomatta műveit.~Mi volt ezen müvekben? az,~Hogy a papok nem emberek,~
13704 7| föld erei,~Bennök árad a müveltség,~Ezek által ömlenek szét~
13705 6| Nem mert benézni rettentő müvére,~S lélekszakadva kifelé
13706 9| hanem szellemedrül~S annak müvéről ismerek reád:~Az vagy, ki
13707 7| sírnak testvérébe bujt?~Nagy müvész a fogság szenvedése,~Minden
13708 7| számmal lelhetők~A költők, müvészek és más~Kapa-kaszakerülők.~
13709 4| SZÍNÉSZDAL~Minden müvészetek~Fején a korona:~A mi művészetünk,~
13710 4| édes ur?~Imádja úgye a müvészetet?~Ah, jóbarátom, isteni is
13711 7| Minőt a festők és a költők~Müvészi mámorukban~Teremteni csak
13712 1| tódúl a nép,~Csudálni a müvésznő érdemét;~S míg hangja lelkesűlt
13713 8| mint a bársonyon.~Midőn müvét bevégezé,~Azt vette észre,
13714 6| felhőknek vándor serege;~Ez a műhely, hol a komor kovács,~A dörgedelmes
13715 7| nevetek.~Ád az isten egy kis műhelyt,~Ád az isten majd nekem,~
13716 7| sikárló,~Szappan, minden működék,~S harmadnapra a tanyát
13717 4| Peleskei~Notáriusban. Hősleg működém~Három szerepben, minthogy
13718 5| Szent a költő lantja.~A föld működését~Csillagtáborából~Őrszemekkel
13719 4| Teremt’ ugyse! becsülettel~Működik.~Máskor megfe-felelek kétannyinak:~
13720 5| bámul,~Mintha gondolkodnék a mulandóságrul.~Fölötte lángol a nap, az
13721 7| acéllal~Vágtál életen át múlás nélkűli betűket;~Hát én?
13722 8| Őket ez érdemes emberek mulassák.~5~Megvallom őszintén, épenséggel
13723 7| henye ifjak,~Kik élnek, hogy mulassanak,~Hogy felfürtözve, kesztyűs
13724 8| hogy tisztjéből valamit mulasszon,~Hej mert ő nagyon jól tudja,
13725 8| Föl, hazám, föl! százados mulasztást~Visszapótol egy hatalmas
13726 7| látnom, igen, meg! el nem mulasztom.”~A vezérnek hosszu volt
13727 1| Az angyalok között ott múlat ő,~Imádva istent, hogy boldog
13728 1| Nem hosszu volt tebenned múlatásom,~S az órák mint a nyíl röpűltenek,~
13729 7| Szoktam sózni én az ételt:~Mulatással,~Víg beszéddel.~A halak
13730 7| Kivel ott a csendes~Kertben mulaték.~Itt a kályha lesz a~Nagy
13731 7| napkeletre~Jössz velem, hogy mulathass kedvedre,~Odaviszlek szép
13732 4| magambam legfölebb:~Mikor mulathatok megint veled?~Veled s a
13733 4| Majd meglátnád, milyen jól mulatnánk!~Messze vagy, de én baka
13734 7| Isten hozzátok! lelkem múlatni szeretne~Még veletek, kedves
13735 4| zavarnak~Lett okozója~A mulatók közt.~Megbomlott a tánc;~
13736 5| rónája,~Lelkem legkedvesebb mulatótanyája.~Az a görbe felföld hegy-
13737 1| helyek, ahol számt’lanszor mulatoztunk~Vagy nagy körbe’ leülve,
13738 4| rózsámmal,~A kis kertben mulatozunk egymással;~Csendesség van,
13739 8| rövid napot lopok~A magam mulatságának,~Hisz eleget élek másnak!...~
13740 7| itt kinn töltöm,~Gyönyörű mulatságocska lesz,~Nedves háttal sáros
13741 4| Így élünk majd boldogan~A mulatságoknak,~Így biz, édes szüleim...~
13742 4| Csak te vagy énnekem minden mulatságom.~Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,~
13743 5| mulassatok, kedves barátim.~Az én mulatságomnak vége van;~A tréfaságok,
13744 8| kivánván:~„Jó estét, jó mulatságot,~Fölséges személyek...”~
13745 8| Rá sem érnek ilyen apró mulatságra.~4~Nem is igen bánom, ha
13746 8| Nagy a mi örömünk,~Nagy a mulatságunk,~Gyöngynek is beillik~Fényes
13747 8| Rózsák és angyalok között mulattak,~Aztán kinézett ablakán,~
13748 5| kofák~Az embert mind igen mulattatják.~S azt kell még látni, hogyha
13749 8| épenséggel mások~Azok, akiket én mulattatni vágyok;~Nem a palotáknak
13750 8| Pedig veled ötven évet mulattunk,~Gyere vissza, áldom azt
13751 8| virága~A mulandó ifjuság s a~Múlhatatlan szerelem.~Adj ki minden
13752 4| mint a villám visz el.~Igy múlik éjünk és napunk,~Nincs híja
13753 5| mégsem szép határozat!...~Muljék oly gyorsan, amily gyorsan
13754 7| hogy ő még szabad lesz!~Múljék itt bár éltének fele,~Hátralévő
13755 8| imádkoztak, bárcsak már mulna el;~De nem csoda, hej mert
13756 4| Szinte rajzol engem~Nem muló emléked?~Dunavecse, 1844.
13757 6| Ezen-e vagy a másvilágon,~Muló-e vagy örök az álom? -~De
13758 6| Mnden óránk benne egy virág;~Mult- s jövőnket a gazdag jelen~
13759 6| hogy multad illeti,~Csak multadat s nem a jelent, e vád;~Mondd,
13760 6| történet csillaga~Röpíti a multakba sugarát:~A szem saját kezünkben
13761 4| elzavarád,~Isten veled!~Fogadd a múltakért emlékül~Megcsalt barátság
13762 4| gondolatban~A messze fekvő multakon.~Sokon mentem már én keresztül,~
13763 6| földet az özönvíz,~Eltemette multamat.~Nem tudom, mi voltam eddig,~
13764 9| jövőbe ő,~Ahonnan most a multba nézek én.~Itt pihené ki
13765 1| töredékiben,~Hol reám a múltból borzalom száll,~Bánat! e
13766 1| 23.~4~A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.~Dunavecse,
13767 8| Egykor... de mi közöm most~A múlthoz énnekem?~Nem, nem leszek
13768 8| gyökerestül...~Ketté lett vágva multja és jelenje,~Fölbontatott
13769 6| Tudjátok-e, mik vagytok,~Kik a multról daloltok?~Halottrablók!~
13770 8| hányja.~Mit is törődnének a multtal? az élet~Előttök vagyon
13771 7| A MUNKÁCSI VÁRBAN~Itt tüzé föl piros
13772 8| vágyatok,~Ezért emeltetek Munkácsokat,~Hogy a szellem világát,
13773 7| Istók öcsém,~Ez mind a te munkád,~Ember vagy, ember a lelked
13774 4| Mikor unod már meg örökös munkádat,~Te a kínozásban telhetetlen
13775 8| de tudjátok-e,~Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!~Akit
13776 8| nemzetének javára~Célozott munkáiban.~S fölmenénk az ős Budába,~
13777 8| várok én dicsőséges s dijat~Munkáimért...~Kötelességet ingyen tenni
13778 7| küszködni kell. -~Talán az élet, munkáinkért,~Nem fog fizetni semmivel,~
13779 1| néktek, kipihenni fogunk sok~Munkáinknak utána, pihenni, nem tanodával~
13780 4| kínozni fájdalma,~Mintha munkájában elszenderűlt volna,~„Hogy
13781 7| aggatott,~S nem ismersz isten munkájára,~Oly nyomorúság marad ott.~
13782 7| Mint a vihar, ha megtevé~Munkáját, elenyész.~Ha férfi vagy,
13783 4| szét.~Jutalmaúl nem rest munkálatomnak~A hír csillagja rám sugárt
13784 8| fényt és erőt nekem,~Hogy munkálhassak embertársimért!”~Igy szólt
13785 8| oltárlámpa ég,~Eredjetek be és munkáljatok,~Legyen munkátok oly nagy,
13786 4| vagyon?~Á, szépecskén halad,~Munkálnak mindenütt...~De tedd b’
13787 8| tenni kell,~S kötelesség munkálni a honért;~És a dicsőség?
13788 5| rövid,~Míg a szerény méh munkálódásából~Megédesíted téli napjaid.~
13789 7| a kocsma bezzeg hangos!~Munkálódik a cimbalmos,~A legények
13790 7| mentem. -~Homályos sejtések munkálódtak bennem,~Hogy, ha elindulok,
13791 8| mert elélek~Becsületes munkám után.~És még hogy én őtet
13792 8| minden lépten-nyomon,~Te munkás hazaszeretet?~Éjjel-nappal
13793 5| Én magyar nemes vagyok!~Munkátlanság csak az élet.~Van életem,
13794 8| be és munkáljatok,~Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés,~
13795 8| kocsmába jártak ezután~A munkavégzett gazdaemberek,~Mint jártak
13796 7| fenyőfák ágára.~Ezalatt Murányon a nép talpon terme,~Látván,
13797 7| elhagyott, az elpusztult Murányvárban~Vadrózsa-bokrok közt halk
13798 7| volt a szikla, szemközt Murányvárral,~Hol leűlt a vitéz mélán
13799 4| menjek?~Amerre tekintek, azt mutassa minden,~Hogy boldogság csak
13800 1| se Nepos hősei éltét,~Ki mutatá híven, mennyit vittek vala
13801 8| telepűlnek,~S csak félig mutatják~A betyár alakját,~Kit éji
13802 5| Hahá! mily jólesik: fügét~Mutatni őkegyelminek.~Ugy ám, de
13803 8| Megtanulom máskor.~Ki is mutattam iránta~Jószivűségemet,~Vittem
13804 8| eltékozoltok, és ha~Sükert mutattok is föl néha-néha,~Csak olyan
13805 4| Kérdé János vitéz egy útra mutatva,~Mely az erdőt jobbra végighasította.~„
13806 7| a vihar,~S hallgass, ha műved kész,~Mint a vihar, ha megtevé~
13807 7| Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,~S nagy az én szivemnek
13808 8| fekete, mint a gyász,~Mely műveid után huzódik,~Miként az
13809 8| föld alá,~S ott kinyomatta műveit.~Mi volt ezen müvekben?
13810 7| hazám?~Íme vincelléred~Műveli, nem szőlődet,~Hanem a pincédet.~
13811 4| képzelet.~A mámi, ez már művelt egy személy,~Még az irodalomról
13812 8| rég lementem,~S parányi művemnek nyoma~Elvész az óriási munka
13813 4| színészek leszünk,~Nem a művészet szent szerelmiből,~S haladni
13814 4| Lerészegítéd szomjas lelkemet~Művészetednek édes italával.~Megénekellek...
13815 10| Hogy élhessek a hon- s a művészetért.~Kecskemét, 1843. március
13816 4| müvészetek~Fején a korona:~A mi művészetünk,~Ellen ki mondana?~Mi szép,
13817 8| Egy szerkesztőhöz vitte művét,~Átolvasá az, és így válaszolt:~„
13818 1| Halljuk! Halljuk!” Hát a Múzsafi~Nem legbővebben abrakolt -
13819 1| havát bejárva,~Megleled hű Múzsafid porát.~Selmec, 1838. október
13820 1| többet iparunk! - Noha édes múzsai körben~Töltni időt, noha
13821 7| ittam?...~Ez volt tehát~A múzsák egykori tanyája,~Hol most
13822 8| babért.~Azért hagyád el a muzsákat,~Azért tevéd le lantodat,~
13823 5| De megbocsátok, hogy muzsámat mostan~Oly irgalmatlanúl
13824 6| nyeljen engem el habod,~Hagyd múzsámat Pyréumnál kikötni,~Ottan
13825 1| zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt!~Ennyit, nagytudományu
13826 4| A faluban utcahosszat~Muzsikáltatom magamat;~Tele palack a kezembe’,~
13827 8| lett a jókivánságnak,~A muzsikusok rá hangos tust huzának,~
13828 8| legszebben szólott - mindnyá’n úgy itéltek -~Ki azt tanácsolta,
13829 1| história!~„Halljuk! Tovább! Na s aztán!” A minap~Szent
13830 7| dicső ország,~Nagyratermett náció,~S még soká ne háborgasson~
13831 6| vérünk ott szivá~Az óriási nadály, a mogol,~S holttesteinket
13832 4| koszorúzza.~Idejárnak szomszéd nádasokból~A vadlúdak esti szürkületben,~
13833 7| kergeték:~Én udvarunkon a nádkúp oldalánál~Húztam meg magamat,~
13834 1| hiszek már inkább karcsu nádnak,~Hogy kerengő forgószél
13835 8| pedig a beszédet~Mag’ a nádor, Bánk bán,~Királynénak s
13836 8| gyalázat!”~Csak Bánk bán, a nádorispán~Tartóztatta őket,~Nem remélt-e
13837 8| fújva,~Lovagolok szilaj nádparipán,~Vályuhoz mék, lovam inni
13838 4| azt elősorolni,~A vörös nadrágban mit érezett Jancsi,~Mit
13839 6| van, mint hajdan zsinóros~Nadrágjával s prémes mentéivel volt,~
13840 7| ezzel?~Ne félj: ha poros nadrágod,~Kiporozza a káplárod.~Muzsika
13841 4| tánc gyönyörében,~Mint aki nadragulyával~Füszerezte ebédjét.~A lábak
13842 4| vakmerőség~Igy fölhangolni kis nádsípomat.~Legyen mentségem, hogy
13843 6| fiatal leánya.~A vén halász nádvityillójában~Subaágyán alszik már javában.~
13844 7| hogy nem rajzolom,~Erre nagon kicsiny volna papirosom.~
13845 2| hadd iszom;~Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van,~Debrecentől
13846 4| hősi seregnek,~Mely hajdan Nagy-Idánál~A harci dicsőség~Vérfestette
13847 8| Föl, nemzetemnek apraja, nagya,~Szégyen reá, ki lomhán
13848 8| zúzád?~A földön nincs jobb nagyanya,~Mint én vagyok, s ő ily
13849 6| szerelmeskedtem;~Szólhatnak erről nagyanyáitok.~Házam, barátim, kedvesim
13850 7| galambja,~Ifjuság rózsája,~Nagyanyám nagyanyja!...”~De az érdemes
13851 7| Ifjuság rózsája,~Nagyanyám nagyanyja!...”~De az érdemes hölgy
13852 4| Kölyök, pipát ide...~Siess, a nagyapád!~Nincs rútabb valami,~Mint
13853 8| az unokáknak~Ezt a kort a nagyapák.~És mi becsben, hírben álltunk,~
13854 4| úrfinak fillére sincsen,~Tán a nagyapjának se’ volt;~Amit telt erszénynek
13855 4| isten, meddig tartana?~De nagyapjok hátra-hátrarúg,~S meglapulnak
13856 8| iddogálnak, csókolóznak nagyba’,~Minden, ami gond, oda
13857 7| fejibe.~Volt egy ember, nagybajúszos.~Mit csinált? Elment a kúthoz.~
13858 4| mint szinész.~Fején kalapja nagybecsű vala,~Mert Elizéus prófétával
13859 8| téged~Örökké féken tartani~A nagyfejűek s kisszivűek~(A táblabirák)
13860 4| uborka.~A török csapatnak nagyhasu vezére~Rendbe szedte népét
13861 7| arcod tükre lelkem,~Éspedig nagyító tükre, melyben~Hosszu és
13862 8| küszöbre teszi,~Megvágja nagyjábul;~S a csizmaszárábul~Pipát
13863 6| NAGYKÁROLYBAN~Szeptember 7. 1846~Hát e
13864 8| Melyik vagy, édes kedvesem?~Nagykőrös, 1848. június 5-6.~
13865 4| csak bábjaink valátok.~De nagykorú lett a világ, s a férfi~
13866 7| A diadal hozzám esküvék;~Nagylelkű leszek, mert a győzőnek~
13867 7| mert a győzőnek~Dicsősége a nagylelküség - -~Mily zaj ez kinn?...
13868 6| a halottat szemfödéllel.~Nagymessze tőlem egy ember kaszál;~
13869 9| Minőt a messzelátó~Nap csak nagynéha lát.~Mindent megtettünk,
13870 8| volna hátra.~„El azért a nagyobbik kancsóért!”~Ma piros bor,
13871 8| amennyit csak~Elbír két kezed.~Nagyobbodtak a halálnak~Tartományai,~
13872 8| győzelmesek~Ama szentekrül és nagyokrul, akik~A szolgaságban szabadok
13873 7| ilyentájban~Oly nagy lesz öröme.~Nagypeleske, 1847. július 13.~
13874 8| maga és két társa nevében~Nagyrabecsült Lehel szólt ilyeténképen:~
13875 7| Virágozzál, dicső ország,~Nagyratermett náció,~S még soká ne háborgasson~
13876 5| is föl- és elszállanak~A nagyravágyás, hír vad álmai.~Feledni
13877 7| beszédemet: -~„Nagysám, én nagysádat~Sze... sze... szeretem!~
13878 7| Sze... sze... szeretem!~Nagysádé szerelmem,~Lelkem, életem!~
13879 9| Dicső tábornokom!~Lelked nagyságát könnyes~Szemekkel bámulom.~
13880 6| te, óriások óriása,~Mesés nagyságban... hogyha nyugoszol,~Meglátja
13881 5| rég voltál te nagy, hogy~Nagyságod híre csak mese talán.~Már
13882 8| Mutasd meg azzal is a te nagyságodat,~Hogy békén tűröd a cudar
13883 6| és fényeset,~Mely hirdeté nagyságukat,~Mely hirdeté jóságukat.~
13884 4| Vérfestette babérját~Oly nagyszerüen kanyarítá~Nem-szőke fejére~
13885 4| halottja~Volt a hazaszeretet;~Nagyszerűen űljük e föl-~Támadási innepet!~
13886 6| dicsőségnek csillagkoronája.~Ily nagyszerűnek álmodám jövőmet,~S már hittem
13887 11| NAGYSZOMBATI CSATA~Föl, föl magyarok,~
13888 4| Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszőrű subáját meg kifordította,~
13889 8| istennel társalkodol,~S ha nagyurat szólítanál meg,~Nem állna
13890 7| fennszóval, hogy terem vagy,~Nagyúri, díszes, tündöklő terem,~
13891 8| tartja.~Itt vagyok megint a~Nagyvárosi élet örökös zajában,~Oh
13892 8| akasztatom,~Aztán mehetsz a nagyvilágba~S koldulsz, mint eddig koldulál.”~
13893 8| egy nemzet vagy talán~A nagyvilágnak sorsa függ.~E terv nem új,
13894 8| csillagok szomszédságábul~A nagyvilágra letekinteni.~Az a boldog
13895 8| volnék! élnék ott alant~A nagyvilágtól mélyen rejtve el,~S cserélgetném
13896 7| Amellyel engemet~Ipam s napam magoktól~Eleresztettenek.~
13897 6| minden kis fűszálnak~Jut a napból, ha több nem, egy sugár.~
13898 8| földhöz,~Fegyvertárából, a napbul,~Tűznyilakkal rád lövöldöz.~
13899 7| bámultatva, a~Nyilvánosság napfényes ormain;~Sőt kedvesebbé tészen
13900 5| sírja~Körűl;~De itt~Sem a napfénytől,~Hanem szemem,~Síró szememnek
13901 8| sugárzását,~Szeretem hibáid~Napfogyatkozását,~Szeretlek, kedvesem,~Szeretlek
13902 7| A ház végénél szundikál naphosszat,~Nem árt, nem is használ.~
13903 7| mik vagytok ti?~Az apró napi események~Mulandó pásztortüzei.~
13904 8| visszavágom,~Hogy megsiratja holta napjaig.~Elég soká voltam kutya,~
13905 4| nékem,~Melyben hátralevő napjaimat éljem.”~A király szavai
13906 4| mely ott közöttetek~Mult napjaimnak osztályrésze volt.~Előttem
13907 1| Minket együttlétünk édeni napjainak.~Ámde az a földnek bármely
13908 4| sorsán enyhítenem.~Agg napjait a fáradástul én~Mily édes-örömest
13909 8| odafönn az égben~Megszámlálták napjaitokat.~Majd halljátok a nagy ítéletszót~
13910 6| ekkor áldozott le~Az ő napjának, az Árpád-családnak,~Végső
13911 9| Miért félnék az itélet~Napjátul?~Féljenek ők, kik viselik~
13912 4| egy világ vala,~Melynek napjául a hit lángola,~A drága hit!~
13913 6| Napkeletre vándoroljatok, mert~Napkelet a szép hajnal hazája,~Ki
13914 7| velem;~Valamint a három napkeleti királyt~A csillag, ugy kísért
13915 7| boldoggá egyedűl szived tett;~Napkeletről messzebb napkeletre~Jössz
13916 8| helyett~Öntene szivökbe nyári napmeleget.~Most is, hogy megharsant
13917 4| Harapod bizony te, a kínos napodat!~De fogadom, bele is törik
13918 7| hosszu folyója.~Rettenetes napokat látok közeledni, minőket~
13919 5| vagy itt,~Ne nézz ősidre, e napokra...~Szemeid gyöngék... a
13920 8| S díjazva van az élet...~Napoleon dicsősége,~Teveled sem cserélek!~
13921 8| Miként egy új, de szent Napóleon~Elfoglalod majd a kerek
13922 5| sorsomat határzó,~Mint Waterloo Napoleonét.~Még király vagyok... kevélyen
13923 3| Fiacskám, lelkem drága napja,~Napomnak fénye! örvendezz;~Hosszúra
13924 8| Keserü életet.~Csak egy napos még, s mennyit hánykodott
13925 1| Németből Claudius után~Az ékes nappali csillagzat~Pályáját végezé,~
13926 6| Roskadozok alatta.~Sem éjem, sem nappalom,~Egyre csak gondolkodom,~
13927 7| innia,~Hogyna volna? öt napra jár~Tizenhat garas két krajcár.~
13928 7| királyné!~Ott fönn lerántom a napról~A piros sugáru aranyat,~
13929 7| gondolathoz képest~Meleg napsúgár a kigyó,~Mely keblünkön
13930 11| bolt~Magasról küldte le a napsugár-mosolyt;~De a forróságon koronként
13931 6| szemem az ősznek~Lankadt napsugára.~Egy lépést kell tennem
13932 9| Kifolyt piros vér és~Piros napsugarak!~A lemenő nap oly~Vad bíborban
13933 6| Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;~Megkorbácsolom a világot!~
13934 5| rózsa e kertbe’ szivem.~Napsugarakkal,~Tarka lepékkel~Játszik
13935 8| lakomázni fognak.~A szőlő a napsugaraktul érik;~Mig édes lett, hány
13936 7| vidultam a boldogság~Nyájas napsúgarán,~Ismét felhő takarta el,~
13937 3| gondolat,~Mint ősszel a felhő a napsugarat.~Jaj ha tudnám, hogy másnak
13938 8| Titeket ültetett.~Harmatnak s napsugárnak~Áldása rajtatok,~Vidám dalosmadártól~
13939 7| is,~Ha nem sütnének rá a napsugárok?~Nagyvárad, 1847. október
13940 4| Most napszámra dolgozom,~Ha napszámom kikapom,~Kocsmába mék, eliszom...
13941 11| roboga,~Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga.~Szalonta, 1847. június
13942 5| meleg szobában.~A napszámos, napszámosné~Tuskót fürészel és hasít;~
13943 4| egy fillérig elittam;~Most napszámra dolgozom,~Ha napszámom kikapom,~
13944 4| fáradoznotok.~Örök törődés naptok, éjetek,~Csakhogy szükecskén
13945 4| Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres!~Bizony-bizony
13946 7| helyet,~Ha majd a szellem napvilága~Ragyog minden ház ablakán:~
13947 8| lehet tanulni,~Az nem jut napvilágra.~„Irtóztató!” kiálta föl~„
13948 8| kardok csörgenek.~S halvány narancs helyett a déli fák~Piros
13949 1| volna kerülni.~Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra~
13950 5| kertébül~Koszorúnak főmre nászi ékességül;~Végső kivánságom
13951 7| lépésről látta, hogy majd lesz ne-mulass.~Ha gazdag útas jött, Marci
13952 4| nem megyen:~Hogyha nincs nedv, ami hajtsa, bőviben.~Hadd
13953 7| Sokszor, midőn a kéj legédesb nedve~Érinti már-már szomjas ajkamat,~
13954 7| ömlenek szét~Az életnek nedvei.~Miért nem csináltatok~Eddig
13955 7| hajtogatja~E korsó édes nedvét untalan;~Mért gazdálkodnék?
13956 1| esti csillag;~A leányka nefelejcs-szemében~Tündérfénnyel szebb csillagzat
13957 1| Tárgya hő szivemnek, ah negédes~Csalfa Emma! isten véled
13958 10| alkudánk~- Mond a leány pajkos negédesen -~Irántad szűmben nincsen
13959 7| Esztendőre hármacskán,~Azután négyecskén.~3~De félre, félre a tréfával,~
13960 11| még a többihez~Tedd el a negyediket!~Bizony isten örömest adom!~
13961 7| fához~S a harmadikhoz és a negyedikhez~És így tovább, mindig tovább,~
13962 8| megbotlik lába,~S estében negyedszer~Sujt hozzá a mester~És fejét
13963 8| Hárman levének s nemsokára négyen,~És négyszeres lett a nyomor~
13964 6| aljasodtok:~Miért nem jártok négykézláb?~Isten, küldd e helóta népre~
13965 7| Gyalogoltam kutyamódon,~S jártam négylovas hintókon.~Tisztitottam más
13966 5| A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR~Nem Pesten történt,
13967 8| levének s nemsokára négyen,~És négyszeres lett a nyomor~Ott fönn a
13968 7| dűlt, unokámra sem dül.”~Négyszögű épület, majd egy hossza,
13969 6| újolag megérem,~Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl!...~Eredj,
13970 8| a haza keresztelő tora.~Negyvenegyedik nap amidőn megviradt,~Ifjú
13971 8| uj fénnyel töltött meg,~A Negyvennyolcadik év a legdicsőbb lap!...~
13972 5| zsarnok!~Minden éjjel hull alá nehány...~Tán te is így fényedért
13973 7| meglehet, de~Legfölebb csak néhányak számára.~Majd ha hetven,
13974 1| bánatját.~A garadra önt néhányszor,~S - parolát ád.~3~Zajos
13975 4| szent: a szemem héja~Oly nehez,~Mint malomkő... tán az
13976 6| melyet elviszek,~Nagyon reám nehezedik.~Isten veled hát ... jaj
13977 4| megvénültem, rajta megőszültem.~Nehezek nekem már a királyi gondok,~
13978 5| felel;~Csak áll és némán nehezíti~Kis kendejét könyűivel.~
13979 8| fensősége rajtok~Mint sziklakő nehezkedett,~És ellenében~Irígység és
13980 7| szakad,~Mert nagy teher nehezkedik rá:~Az isten átka. - -~Nagy
13981 4| Ő ugyan subáját gondolta nehéznek,~Pedig a szive volt oly
13982 8| csendesség,~Noha egy kicsit már nehezökre esék,~Hogy elhallgassanak,
13983 8| e kürt,~De ő mindenféle nehézséget legyűrt,~Vadon erdőkbe járt
13984 7| nélkül nem hagyhatlak el.~Ne neheztelj, hogy ki oly hived volt,~
13985 4| mily ékes e kocsma birtokosnéja? miben sántikál a kántor?
13986 4| oly gonosz,~S szép, ifju a neje;~Unokaöccse ver szöget~Megőszült
13987 7| S a szentek szentéből, nejének~Szobájából ím kamra lett,~
13988 5| szólította: menjen hozzá nejűl.~Ildikó felele: „Kezem neked
13989 7| Felső-Kis-Kálnótul,~De ha eszébe jut, neki-nekilódul,~És a szegény falun olyanokat
13990 6| világ szeme észre se vegyen.~Nekiadom ott magam a bánatnak,~Szememből
13991 8| vidám nóta kesergővé válik,~Nekibúsul a kürt, hangja méla tompa,~
13992 7| Előttök étel, bor,~De nem kell nekiek,~Hisz ők éhen-szomjan~Már
13993 7| leányt,~Annyit se’ mondál nékiek:~Vajon lesz-e mit ennetek?~
13994 7| Talpam alatt égett a föld, nekiesem,~És paripán termek,~S megeresztett
13995 4| három vad oroszlán álla.~Hát nekigyürközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan,
13996 7| terére...~Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy~Lovamat elérje.~Szeretem
13997 8| nagyobb volt, mint az ország.~Nekilódul, becsap a kunokhoz,~S haza
13998 8| neveiken végig.~És ők mégis nekimennek bátran~Az ellenség kardjának,
13999 4| családanya~Nagy vitézül nekirohana.~Igy intéznek bátor lépteket~
14000 5| megeredt,~Végét nem is várva, nekirohantanak~Dühös méreggel az őrző fenevadak.~
14001 4| túlpartra jutott,~Átjutott és nekisuhintva szablyáját,~Végigmetszette
14002 4| Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát,~Hazafelé hajtja a
14003 8| Végszavam: szabad halál!”~Nekiszegzé kebelének~S elsütötte fegyverét,~
14004 4| Itt vagyok én is.”~S ezzel nekiugrék~A fondor lelkületű egyházfinak,~
14005 4| tele.~Ugy estenként csak nekiűlök,~Te meg majd azalatt~Lefekszel
14006 4| uram!”~„No, ha úgy van: hát nekivágok!”~S ezzel a helybeli lágyszivü
14007 4| Ölégségös hitelöm van ott néköm,~Mögfizetök, böcsületöm
14008 1| adunk most~Helyt főnkben néktek, kipihenni fogunk sok~Munkáinknak
14009 7| ringat habkarján a látkör nélküli tenger,~És mig az orkán
14010 8| szerelemmel?~S mi lesz belőlem nélkülök?~Oh szív, ha kővé válni
14011 10| szerelem:~Nem, én nem tudnám nélkülözni őt.~És újra nyájas és újra
14012 4| kalamust fogják,~S édes anyánk nelvét szörnyen megrongálják.~Illendőképen
14013 8| elmémet,~Hogy találjak hozzá nem-méltatlan szókat,~Mire engem forró
14014 7| volna nékem a remény?~A nem-továbbat már elértem én.~Mi volna
14015 7| hozzád. -~Megmondtam, aminek nem-tudása gyötrött,~Most menj a pokolba,
14016 7| merengésből a fák,~S a meglepő, nem-várt örömtől~Megrezzen rajtok
14017 7| hitvesem~Veletek, barátom, nem-zavart magányban,~Míg nem emlékezném
14018 6| aludt meg. -~E mozdulatlan némaság alatt~Szivét, lelkét mily
14019 7| nemzet-hálátalanság~Égbekiáltó némasága,~A nemzet-szégyen Káin-bélyege,~
14020 5| de, hah, mi zendül~A némaságnak közepette?~Madárszó vagy
14021 6| el,~Midőn birod hüségem nemcsaló jelét.~Hosszú idő, egy örökkévalóság~
14022 4| HALÁLOM~A halál két neme áll előttem,~Nem tudom,
14023 7| mihez hasonlít legjobban?~Némelyek az tartják, hogy bivalybikához,~
14024 8| búslakodtok~Jó magyar huszárok?~Némelyik szeméből~Könny miért szivárog?~„
14025 7| ostor, az igaz,~Hogy pattog némelykor,~És pattogása fáj,~No de:
14026 10| réme a szelíd erénynek,~Nemesb érzelmek zátonya.~Az éjtakarta
14027 8| Megálljunk!~Legyünk jobbak, nemesebbek~Őnáluk;~Isten után legszentebb
14028 4| nyúljatok!~Nemes vagyok... nincs nemesembert~Botozni jogotok.”~Hallottad
14029 4| száját:~‘Kegyelem, kegyelem, nemeslelkű vitéz!~Ha semmi másra nem:
14030 8| őt véle a pokolba.~Kedves németjeim, hogyne szeretnélek,~Legvigabb
14031 4| növények több ily ritka nemétől,~Áll a díszes kocsma, amelyet~
14032 8| szemében;~Meg is hökkent a németség~Egy keveset ekkor,~Aki ivott,
14033 8| átaljárta,~S magyarság a németséget~Hányta mind kardjára.~Aki
14034 8| szűk neki a medre,~Terjed a némettől a székely világig,~A lengyel
14035 1| ha fölzeng, újra vajh mi némit?~Mert a húr beszélni szívem
14036 8| komédiából,~Különben e bottal némitlak el,~Undok szipirtyó!~Részeg
14037 7| Hol istenek űzik az emberi nemmel~Boldog vegyülésben~Játékidat,
14038 4| Erzsók,~Koronája az asszonyi nemnek,~S kezelője a bornak~S a
14039 8| fiatal Zoltánt buzdította;~Nemt tanulták, mégis sok szépet
14040 5| leglelkesebb leánya,~Te hazám nemtője vagy talán.~Lyányka, neked
14041 1| SZÍN ÉS VALÓ~1~Némúl a hangszerek zenéje,~A függöny
14042 5| már meg,~Az újabb kornak nemzedéke~Ismerte ezt csupán hiréből.-~
14043 7| SZÉPHALMON~Te, a nemzet-hálátalanság~Égbekiáltó némasága,~A nemzet-szégyen
14044 7| nemzet-hálátalanság~Égbekiáltó némasága,~A nemzet-szégyen Káin-bélyege,~Oh Széphalom!~
14045 4| Sugáritokra, Memnon szobraképen,~A nemzetáldás zengedezni fog.~Pest, 1844.
14046 8| Ha majd leszállunk a holt nemzetekhez...~De én nem félek többé
14047 7| imádom~Gyalázatában is nemzetemet!~Pest, 1847. február~
14048 8| szólt ilyeténképen:~40~„Nemzetes nagyurak, országunk vitézi,~
14049 7| Számüzé magát, hogy~Gyáva nemzetét ne~Lássa; mert ha látná:~
14050 8| VÖRÖSMARTYHOZ~Midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-én~a hadügyben
14051 8| A NEMZETGYŰLÉSHEZ~Ott álltok a teremnek küszöbén,~
14052 8| A NEMZETHEZ~Konduljanak meg a vészharangok!~
14053 7| mint Atlasz az eget,~A nemzetiségnek ügyét.~Magyar nemzet, most
14054 6| kik hazájok pusztulását,~Nemzetök végvonaglását~Nem nézhetik
14055 8| vivének,~Nem kellett busúlni nemzetöknek sorsán,~Megbíztak tebenned,
14056 7| virágot nem szakaszt,~S a nemzetre nézve azt jegyzi meg, hogy
14057 9| Teéretted megyünk a csatába,~Nemzetünknek drága szabadsága!~Megyünk
14058 9| kelmednek, szegény Panna néne.~Hogyne sírna? három fia
14059 3| Lopni jár ő, csókot lopni~Nénihez,~Míg anyánk a bibliában~
14060 7| kisasszony, Tamás úrnak nénje,~De van köztök új is, egy
14061 7| megszerzék a hazát,~De rája a nép-izzadás csorog.~Mit ér, csak ekkép
14062 8| uralkodol még te~A magad s néped dicsőségére!~Pest, 1848.
14063 9| szabadság,~Ismerd meg mostan népedet:~Midőn más könnyet sem mer
14064 8| hadistenhez szegődtem,~Annak népéhez megyek;~Esztendőre hallgat
14065 8| legatyaiabban~Szerettünk népeink között;~Im kebletekre borulunk,~
14066 7| audienciára -~Országomnak jobbágy népeit.~Ott egy lyányka rózsaszín
14067 8| magyar hazának elnyomott népére,~Az elnyomott népnek sohajtó
14068 8| szelíd tekintetet~Vetett a népes nyoszolyára.~Egy oly szelíd,
14069 8| Soványan jár az alamizsna.”~Egy népesebb utcába mentenek,~Ott a banya~
14070 4| tisztelet elmúlt,~A csapszék népesedik,~Valamint a mezőség,~Hol
14071 7| Életünknek,~Amidőn a szív először~Népesül meg,~Amidőn kiséretével~
14072 8| Elvágtatott ő rémesen kacagva.~Népetlen a város... ki járna ily~
14073 7| Pusztában bujdosunk, mint hajdan~Népével Mózes bujdosott,~S követte,
14074 8| okozza ezt?~Földindulás: néplázadás!~Gyarapodik szemlátomást.~
14075 1| Nem veszi a tanodába, se Nepos hősei éltét,~Ki mutatá híven,
14076 7| zajos vendégek;~Garázda népséggel telik meg a terem,~S ezek
14077 5| bámészkodásom,~Végighuzódik a népsokaságon.~S aztán itt minden olyan
14078 7| vakság! fölemelte még a~Népszerűség őket paizsára,~Az elámult
14079 8| Melyből kiszáradt a folyó... a~Néptelen utcákon csak egy~Őrült bolyongott,~
14080 4| egyetlen lyányától.~Így találta népünk a francia királyt,~Széles
14081 4| semmi különös nem történt népünkkel,~Csakhogy küszködnie kellett
14082 8| jön-e pusztulás bujdosó népünkre?~Elveszhettünk volna hosszu
14083 6| kornak régi katonája,~Mint Nestor nektek nem beszélek én.~
14084 7| látni senki nem kivánta.~De netalán, ha méltatlan valék:~Méltatlan,
14085 4| hősünk sorsának elébe,~S netalántán arcodat~Érette a búnak könnye
14086 7| is elfúj?~Megköszönöm, ha netán így van... no de elhiszem
14087 1| NEUMANN KÁROLY EMLÉKKÖNYVÉBE~Szeretlek,
14088 6| kis fényt~Megrozsdásodott nevedre?~Mikor ébredsz önérzetre?~
14089 8| nem gazabb társainál;~Csak neveik különbözők,~Mind egyformák
14090 8| felejtés árja~Foly sírjukon s neveiken végig.~És ők mégis nekimennek
14091 8| diadalnak örömébe szőtték~Szent neveiket koszorú gyanánt,~S elvitték
14092 8| mellett~Mondják el szent neveinket.~A magyarok istenére~Esküszünk,~
14093 5| itt.~A fölmagasztalt nagy nevek között~Ne hangoztassa senki
14094 3| fának ágain~Gyümölcsöt nem nevel.~Két csillag sugara~Derengje
14095 8| jobban, mint saját fiának.~Nevelje föl, neveltetési~Költségeit
14096 4| Munka s ütleg között ekkép nevelkedtem,~Részesűltem nagyon kevés
14097 8| értek,~Hogyan kell a fiút nevelni,~Értek hozzá, mint senki
14098 4| hogy könnyet ejtettem,~De nevelőanyám sírjának halmára~Hullottak
14099 9| Mert engemet szivök vérén neveltek fel,~Mert körűlöveztek,
14100 7| hanyatt esik rajta.~Nem nevelték benn az istállóban,~Nem
14101 8| más.~A vak Tamást is én neveltem,~Kit a minap kötöttek föl...~
14102 8| születtél?~Ottan lett vón neveltetésed~Ez asszonyság ölében,~Eltáplált
14103 8| saját fiának.~Nevelje föl, neveltetési~Költségeit magamra vállalom,~
14104 7| szókat mondá:~„Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon!~Ha
14105 8| kínt hozál~S gyalázatot nevemre!~Ha megleszesz, ha élni
14106 7| akit te szeretsz,~Annak nevén szégyenfolt nem lehet.~Sőt
14107 7| Kis Juliskám, feleségem~Nevenapja vagyon most!~Adjatok rám
14108 7| FELESÉGEM NEVENAPJÁN~Kis Juliskám, feleségem~
14109 7| annak.~Aki szégyenlője ősei nevének;~Az a fáklya vezet méltósághoz,
|