1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
14110 3| ohajtott pályáját.~S még a hir nevéről~Szép dolgokat beszél,~Sirhalma
14111 2| szerepben jóizűn~S szivemből neveték;~Pályámon, oh ugyis tudom,~
14112 2| mellett,~Sors, hatalmad nevetem.~És mit ámultok? ha mondom,~
14113 5| írom?~Oh, dalaimban a kedv, nevetés,~Csak olyan ez, mint a virág
14114 7| fel-felröppen a mosoly,~De nevetésem ritkán hallani.~Ha az öröm
14115 6| fiún,~Csak jóbarátom, ő nem nevetett,~Fejét csóválta, búsan,
14116 2| S a színpadon először is~Nevetnem kelletett.~Én a szerepben
14117 7| képzeletem,~Heroldod húmorom,~Nevető könyűkkel a címeren.~Magam
14118 7| AZ EMBER~Nincs nevetségesebb az embernél,~Oly kevélységben,
14119 6| sovárgott és én sorvadék,~Társim nevettek a sápadt fiún,~Csak jóbarátom,
14120 5| faluért sem adnám.~Mulattató, nevettető,~Ha összejön két szerető;~
14121 4| bocsátá híre horgonyát:~Elmegy nevével az idő hajója,~És menni
14122 7| te az~Ily dőrét bölcsnek nevezéd,~Ki kincset kíván szerzeni~
14123 4| Erzsók asszony...~Mint őt nevezék.~Lantom, kegyes égnek ajándoka!
14124 5| dicső arszlánok járnak!~Azt nevezem aztán baromvásárnak.~Pest,
14125 4| világ~A béke barátjának?~Ő e nevezetnek megfelelőleg~Intézé tette
14126 8| Kit tennap még atyjának nevezett,~S reáparancsolt: holnap
14127 4| volt;~Amit telt erszénynek neveznek,~Távol van tőle, mint a
14128 8| van származásod?~Büszkén neveznek-e szülőid~Fioknak, vagy szégyenre
14129 8| S akit barátomnak szabad nevezni.~Emlékim nincsenek nekem,~
14130 8| Fakadt rá, mazna fattyunak nevezte.~Sok szennvedése volt szegény
14131 8| nagyvilágon, aki~Barátodnak neveztél engemet~S akit barátomnak
14132 7| Talán amit~Mi boldogságnak nevezünk,~A miljom érdek,~Ez mind
14133 5| ez amit kivánok:~Büszkén nevezzen a haza fiának! -~Elérem-e
14134 8| gondol, angyalom,~Minek nevezzük?... hadd lám csak, mi volt~
14135 7| fordulva, hajthatatlanul.~E névnek, melyet én magam teremték,~
14136 6| őseidnek~Végigtekintesz névsorán,~Én jóformán azt sem tudom,
14137 8| égése.~Ifju ember, Zoltán, nevünk nagy és hires,~Te dicsőségünkhöz
14138 8| fogsz-e majdan élni,~Hogy nevünkről elvész e szenny,~Mely azt
14139 7| karcoltam volna homokba,~Melyet, névvel együtt, egy hó szellője
14140 4| Méltányolólag, lelkesedve néz-e?~Születtél volna boldogabb
14141 8| kiszenvedett.~A kisfiú pedig merően~Nézé testvérét, és azon~Gondolkodék,
14142 7| Kinek arcát oly gyönyörrel nézed,~Mert tudod, hogy leghivebb
14143 7| Elváltunk, és nem tudom, hogy~Nézek-e még valaha~Szép szemed kék
14144 4| Ha János elmerült annak nézésében.~Igy ballagott egyszer.
14145 7| kalandoz~S nem telik be nézésével.~Összevissza tarkabarkán~
14146 4| GAZDÁLKODÁSI NÉZETEIM~Jertek, barátim, van egy-két
14147 11| fagyasztón~Rám szemeidnek; s nézetire~Bennem az érzetek árja kihal,~
14148 5| földbe mélyen,~Hogy ne is nézhessek rája.~Pest, 1845. február-március~
14149 8| délibábot,~Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét~Már
14150 7| Tünik föl, hogyha távol nézheted.~Miért tanultam? mért nem
14151 6| Nemzetök végvonaglását~Nem nézhetik egykedvűleg!~Pest, 1846.
14152 7| kotnyeles Sára!~Nem volt elég, nézned az aszalt szilvára,~Bele
14153 7| KISASSZONYHOZ~Szép mulatság téged néznem,~Szőke kislyány,~Te kis
14154 8| akinek szemével~A napba kéne néznie,~És e helyett a porba néz,~
14155 4| ha ekkorig aggodalommal~Néztél hősünk sorsának elébe,~S
14156 5| Lenn a kertben valánk.~Néztelek.. te bokrétát kötöttél,~
14157 6| virágbul;~De rám oly búsan néztenek... talán~Tudták, hogy elkészűlök
14158 3| pénzünk,~De a pénzre mi nem nézünk;~Úgyis holtig él az ember,~
14159 4| sincs biz a,~Hogy téged nézzelek.~Isten hirével elmehetsz -~
14160 9| inkább,~Minthogy most csak nézzem e szent munkát!~Elvágnám
14161 8| SZABADSÁGHOZ~Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!~Oly sokáig vártunk
14162 7| feneketlen~Örvénybe a féktelen~Niagara!~Pest, 1847. december~
14163 4| valami akad meg szemében.~„Nini, ott már a part!” szólt
14164 7| hozta ki?~Ürgét akar önteni.~Ninini:~Ott az ürge.~Hű, mi fürge,~
14165 4| Féltés hiába bánt;~Öcséd nődet nem szereti...~Hanem a szobalyányt.~
14166 5| Kiküldözéd, mint~Galambját Nóé, a reményeket;~De teljesűlés~
14167 7| Rápillant borára,~Megátkozza Nóét, hogy szőlőt is~Vett be
14168 5| maradának.~Mely a sírhalmokon növe,~A két ölelkező bokorfa~
14169 7| annyira, mert vele~Együtt növekedtem;~Még mikor bölcsőmben sírtam,
14170 7| Milyeket csak tündérkéz növel,~És közöttök a tövis csiklandja~
14171 7| tündér-szárnyadat,~Kertészem vagy, te növelsz naponként~Homlokomra fris
14172 8| elvegyűlsz közötte, mintha~Növény vagy állat lettél volna
14173 4| Környékezve csalántól~S a növények több ily ritka nemétől,~
14174 5| szárnya,~Mint minőt a szerelem növeszt.~El sem kezdem oly parányisággal,~
14175 8| Mire engem forró barátságom nógat;~Mert barátja vagyok a német
14176 4| ez az út olyan posványos.~Nógatom lovamat már reggeltől kezdve;~
14177 6| SALGÓ~Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik
14178 7| bikficek,~Kissé nagyobbat nőjetek,~Hogy a szerelmet ismerjétek~
14179 5| s az én szivemből szinte~Nőjön egy halálos vérvirág.~S
14180 4| beszélnek a színpadokon,~Holott nők s férfiak által~Szomorú-
14181 9| Ha helyette más erős új nőne,~Hogy mehetnék majd a harcmezőre!”~
14182 5| Sétára kél a tarkabarka nőnem;~Mi szépek ők, mi szépek,
14183 7| s nem áll; nem akar már nőni,~Van nyergelve pápaszemmel
14184 6| hallgatsz, túlkiáltalak,~Mint nősirást az égiháború.~Egy nemzet
14185 8| Vitam et sangvinem~Pro rege nostro!”~Mint hajdanában~Bőgtek
14186 8| Hogyha el kell veszni, nosza,~Mi vesszünk el, ne a haza,~
14187 1| kisded apja,~És a rajkót és a nőt~Kebelére kapja.~S vége nélkül,
14188 4| Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját;~A harmat, mely ekkor ellepett
14189 8| mint a gólya,~S egyszerű nótákat kerepöl le róla.~6~De vissza-,
14190 8| S némán figyelmeztek a nótákra ott benn;~Akadt köztök legény,
14191 4| Fekvőhelyéről a jól ismert nótára~Fölkelt, lesietett Jancsi
14192 4| Másnap fölléptem a Peleskei~Notáriusban. Hősleg működém~Három szerepben,
14193 7| akartam csak kenyerezni~A nótáros urat, hogy... hogy... majd
14194 7| válok, legrégibb barátom,~Nőtelenség, tőled válok el;~Majd huszonöt
14195 7| BUCSÚ A NŐTELENSÉGTŐL~Tőled válok, legrégibb barátom,~
14196 7| százat, ezeret.~Isten hozzád, nőtlenség barátom!~Haragszol vagy
14197 4| magában így szóla:~„Ki porából nőttél, árva kis virágszál,~Légy
14198 6| részén.~És napról-napra nőttön-nőtt ez ür,~S ez ür miatt nem
14199 6| S az, aki megmarad ott,~Nőül fog venni egy vadállatot.~
14200 4| Istentelen ember!~Megint nyaggatja csikóimat,~A szegény párákat,~
14201 1| éjjel, viruló berekben;~Nyájasabban kelt a lányka hangja~Ajaki
14202 4| Emlékezetébe hozván Iluskáját.~Nyájasdadon így szólt a szép királylyányhoz:~„
14203 8| a milliókat?~Farkasra a nyájat ki bízta?~Kezed vörös, mint
14204 4| gondolhatott;~Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput.~Kapu előtt
14205 7| vihart, s ha~Vadállatok nyájunkra törtenek.~Adjátok vissza,
14206 8| fogat,~Kaszabold le, hazám, nyakadat te magad.~Tegye láncra a
14207 4| Hóhér kössön hurkot átkozott nyakadon!~Hej Büngözsdi Bandi, istentelen
14208 8| a véres halállal,~Látta nyakaiknak fölfeccsenő vérét~S lemetszett
14209 8| Jászberény városa,~És itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha,~
14210 7| sok derék ifju legény,~Ki nyakamon függött szegény,~Ott függ
14211 6| férfi méltó volt rá, hogy nyakáról~Aranylánc függjön; s íme
14212 8| Viszket-e ugy egy kicsit a~Nyakatok?~Uj divatu nyakravaló~Készül
14213 8| éjszakát, erkölcs!~Belemászott nyakig a mocsárba,~És valódi szent
14214 7| az én Pegazusom,~Vékony nyakkal, hórihorgas lábbal,~Nem
14215 4| hattyúk ringanak,~Fehér nyakok mig bókot integet~A vízbe
14216 4| Hányta volna le a madár nyakra-főre,~Lehányta volna ám, ha bírt
14217 4| akinek~Búja van,~S a bú tőle nyakrafőre~Elrohan.~Sem szeretőm, sem
14218 9| Egytül-egyig mind, mind nyakravalóba’ vala.~Nyakravalótalanok,
14219 4| hányt magáról dolmányt, nyakravalót...~Hogyne az istenért? a
14220 9| mind nyakravalóba’ vala.~Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrül...~
14221 4| káka közepett~Egy hosszú nyakú gém eledelt keresett,~És
14222 8| szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,~S szabad nemzetnek csúfoljuk
14223 7| Vérfagylalón végigcsuszik,~Aztán nyakunkra tekerőzik,~S torkunkba fojtja
14224 5| talpát,~Avvagy talpad mással nyalatod.~S azt hiszed tán, te nyomoru
14225 6| melynek oldaláról~Vén koldús nyalja a rászáradt ételt!~Szalkszentmárton,
14226 8| szolgák!)~Körülveszik, kezét nyalják.~De a trónus inogni kezd...~
14227 7| Ismét magához int,~S mi nyaljuk boldogan~Kegyelmes lábait!~
14228 5| utálatot...~Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát,~Avvagy talpad
14229 8| gyermek,~S az ennek arcát nyalogatta,~Beszélt is véle a fiú,
14230 8| hogy ölelte a kutyát,~S ez nyalta képét és kezét,~S midőn
14231 8| virágos tavaszom,~Te hő nyaram, te messze messze vagy.~
14232 7| Mely fekete gyümölcsét nyaranként~Kedvetlenül hozza.~A harangszó
14233 6| volnánk közösen~A szép meleg nyárba’.~Szatmár, 1846. október
14234 8| mélybe omlanak.~Fölnézek a nyárdéli napba és~Nem fáj szemem,~
14235 4| vásárra.~A csárdánál törpe nyárfaerdő~Sárgul a királydinnyés homokban;~
14236 7| fejökből a velő.~Kétségbeesve nyargalék~Mindenfelé, mindenfelé,~
14237 6| sorába én~Szilaj jókedvvel nyargalok be!~Ha megvagdalják mellemet,~
14238 7| milyen fény! százezer villám~Nyargalózik körülem.~Hát a szívem, hát
14239 8| erdőkben magas fűvek nőttek,~Nyargalózó vadak nem tiporták őket,~
14240 8| az~Alföldi vidékek.~Forró nyárközép van,~Kapaszkodik a nap fölfelé;
14241 3| szerelem,~Forróbb, mint a dél nyárközepen;~Ha a nap ily tűzzel sütne
14242 8| bársony,~Süssenek meg tüzes nyárson!~Gyilkoltass meg mindnyájunkat.~
14243 8| Honárulónak deklaráljuk~És nyársra húzzuk!~Készülj hazám, ez
14244 8| világ,~Meddig tart még a nyavalyád?~Király-fene rágja tested,~
14245 4| pára,~Mint kit fukarság nyavalyája bánt;~Halmozva kincset kincse
14246 9| rájok a~Szörnyű halálos nyavalyát,~Amíg hirmondónak marad
14247 7| dalnok,~Addig hány keserves nyávogást nem hallok!~Efféle mákvirág
14248 7| tiszta lelkét,~Most piszkos nyávogó porontyok~Hentergenek,~S
14249 4| megszakadt,~Mert én utáltam a nyegléskedést,~A sok „utószor”-t, a görögtüzet,~
14250 8| Őfelségét, hogy még meg se’ nyekkent.~Pest, 1848. július~
14251 8| Gólyafiak anyja,~Nagyot nyel, és aztán~Fölemeli fejét
14252 8| kévéjében marad,~Egy ón golyót nyelek le.~Ha azt akarja ön, hogy
14253 4| könnyének hullása.~Baltája nyelére támaszkodva mondja:~„Mért
14254 7| kárhozat magvát milyen mohón nyeli!~Olvas, olvas, olvas, szeme
14255 6| örömteli végszava zendül,~Hadd nyelje el azt az acéli zörej,~A
14256 4| és ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz kősziklát, mi majd téged
14257 7| mintha vészes~Felhőket nyelt volna el,~S elkezdett okádni
14258 4| Vadúl kavargó örvényökbe nyeltek.~Beh fölvetettem volna magamat~
14259 4| kősziklát, mi majd téged nyelünk;~Fogadd el, különben száraz
14260 6| tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,~Midőn a fűrj azt mondja:
14261 4| megijedt tőle, s ily szót csalt nyelvére:~„Jancsi lelkem, mi lelt?
14262 8| szennyes gaz hazugság~S mint a nyelvetek, akkora;~Nem pezsg, nem
14263 7| vezérhölgy előtt,~És, mint a nyelvetlen harang, oly szótalan.~Mindenki
14264 4| mondott Jancsi megeredt nyelvével,~De még többet mondott sugárzó
14265 7| tovább nem mehetett elakadt nyelvivel.~Miket el nem mondtam, mik
14266 6| elébe állt és hallgatott,~Nyelvök helyett most kardjaik beszéltek.~
14267 7| bolondokat,~Kik alig mártják nyelvöket beléje~Eszélytelen gazdálkodás
14268 4| Beszéltünk erről, arról,~Amint nyelvünkre jött;~Még a szinészetről
14269 7| vészen, a felhőkön~Győzelmet nyere;~Szép szivárvány, messze
14270 7| Nem bosszantom a hátát nyereggel,~Egy kis csótár van csak
14271 5| kiálta,~S pisztolyt vett ki a nyeregkápábul.~Azért áll a hintó és nem
14272 9| vagy,~Kit istentől azért nyerék,~Hogy megmutassa, hogy nem
14273 6| amit reméltem, azt el is nyerém;~Talán azért, mert nem sok
14274 7| szegény lovaggal.~Kihányta nyergéből a ló a lovagot,~De haj a
14275 4| a király,~Az ész, kidőlt nyergébül.~A győzelmes poharakat~Dühhel
14276 7| fiához:~„Eredj fiam, te is, nyergelj és kantározz;~Szerezz hírt
14277 4| acél szablyáikat,~Azután nyergelték gyorsan a lovakat.~A király
14278 4| lovam, hadd tegyem rád nyergem!~Galambomnál kell még ma
14279 3| Hogyha kéne verekednem;~Nyerges lovam messze legel,~Nem
14280 4| pusztába két szömöm.~Ómáspej a nyergös lovam, nem vöttem,~Szögénylegény
14281 1| Csak vers, mit az árva ifju~Nyerhete tőle.~Hát legyen versem
14282 4| erő~Nem tudom, hogy volna nyerhető.~S ami több, ki rája nehezűl,~
14283 5| odakint?~Hát biz ott a lovad nyerit.~Hogy elfeledkeztünk róla!~
14284 4| magam.~Ha érköznek, nagyot nyerít - rátermök;~S ha rajt vagyok,
14285 8| tündököljenek,~S azoktól nyerj te hős-erőt,~Mely ugy tündöklik
14286 5| hazám!~A sűlt egy részét nyersen hagynád,~S elégetnéd más
14287 8| Koldulni fogtok és~Nem nyertek alamizsnát,~Mert akihez
14288 6| megyen az, ki szerelmet~Nem nyerve, a lyánytul örökre bucsút
14289 7| Hol akad meg fülem olyan nyikorgáson?~Ahol ni, ott is egy! hogyan
14290 8| ökle döngetésivel,~Mit a nyikorgó ajtón gyakorolt.~„Szomszédasszony,
14291 11| pompás úrhintó roboga,~Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga.~
14292 4| forgása közben szörnyen nyikorog.~Azonban érte nem töröm
14293 6| villámokat,~Haragvó isten égő nyilait.~Itt állt Salgóvár, mint
14294 8| És rálövöldözé~A sebesítő nyilakat.~„Mért bántotok ti engemet?”~
14295 7| jutott nem igen sokára,~Nyilalt az oldala, borsózott a háta,~
14296 1| gyönge karjaid között.~Édenek nyilának én előttem,~Nem borultak
14297 7| tarkán,~Köztök egy csak a nyilás, azon át~Látni távol kis
14298 7| ezen fátyolnak csak egy kis nyilása,~És ez is azért van, hogy
14299 4| ajtó,~S lett széles az ő nyílása,~Mint szája a helybeli kántornak,~
14300 4| üst alatt tűz égett.~Ajtó nyilásakor meglátta a tüzet~János vitéz
14301 4| Csepü Palkó~Az orra alatti nyiláshoz~Emelte a kancsót,~És miután
14302 6| miként~Rothadt szag a sirok nyilásibul.~Szerettetek-e, fickók,
14303 5| előttem~Ágak-bogak gyér nyilásin át;~Te vagy az, te szeretett
14304 5| balszerencse~Szórhatnak rám millió nyilat:~Szánakozva nézem ellenségim~
14305 6| csapás;~Kompolti Péter így nyilatkozék:~„Szép asszony, benned a
14306 4| Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem
14307 6| Szilaj vadászok gyilkoló nyilától:~Oh akkor, akkor gyakran
14308 8| alighogy felejtett,~Mikor nyilával egy elefántot ejtett,~Kivette
14309 3| megtiltani nem lehet,~Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;~
14310 7| szeretlek bennetek, kivánom:~Nyiljon ily út nektek is utánam.~
14311 5| legyen zárva koporsóm,~S nyíljon meg az délben nekem!~Pest,
14312 5| szívem,~Hová nem hordozád!~Nyilként rohanva, vitted~A nagy világon
14313 8| pipacsok és kék virágok nyilnak,~Imitt-amott sötét-vörös
14314 7| AGGALOM~Világdöntő kacajra~Nyilnék meg ajakam,~Ha olyan szörnyüképen~
14315 7| fölnyitom könyvemet!~Mintha nyilni látnám fölöttem az eget.~
14316 6| nyílnak kelyheik,~S ha ezeket nyílni látod,~Szíved is tán megnyilik.~
14317 5| nem lakom,~Ha szűk udvarra nyíló ablakom~Tábláin a tél dérvirága
14318 8| épen,~Egy nagy bazsarózsa nyílott~Az orra hegyében.~Talán
14319 7| Most az ember is röpűl!~Nyílsebes gondolatunk,~Késő indulánk
14320 6| a~Patak habjára,~Melynek nyílsebesen~Rohan le árja;~Fut, mintha
14321 7| hogy~Feleségem lett,~S ím nyiltan bevallja~Már, hogy nem szeret.~
14322 1| Hol az életüdv örömvirági~Nyíltanak.~Lángszerelem szép viszonozója,~
14323 7| kinn, bár bámultatva, a~Nyilvánosság napfényes ormain;~Sőt kedvesebbé
14324 7| kivánja,~Ki fogok lépni a nyilvány piacára.”~Táblabíró úrnak
14325 6| enyim nem lehet!~Mint hegyes nyílvessző a madarat,~Úgy űzött engem
14326 7| rózsalevelet,~De most, mint a nyílvesszővel, a zaklatott~Megsebzett
14327 4| Oly kemény koncot vetek.~Nyirbáljatok üvegházak~Satnya sarjadékain;~
14328 7| Murány várát?~Vagy mi magunk nyissuk meg, azt akarjátok?”~Kurta
14329 4| a királylyány épen most nyita ki,~Mialatt ily szókat mondának
14330 7| Mikor azután az ajtót rájok nyitám;~Oly örűlt, hogy a szíve
14331 4| hátha csókja szent kulcsával~Nyitand számomra majd eget...~Vagy,
14332 7| bocsánatot,~Ajtómat meg nem nyithatom:~Mit szólna majd menyasszonyom,~
14333 7| mennek... csavargónak~Ki nyitná ki háza ajtaját?~Hej pedig
14334 6| árján.~Meg mertem végre nyitni ajkamat,~S beszéltem üdvről,
14335 4| vagy testeden mindjárt nyitok kaput,~Melyen által hitvány
14336 8| lelkét~Sohajtaná ki, ezt nyögé:~„Nem állt meg... elment...
14337 3| költőbül tovább mi lett?~Soká nyögé- nem tudni, hol? -~Az inségterhes
14338 6| Hallottam már az éhezők nyögését~S dorbézolási kurjantásokat,~
14339 8| Boldogtalan kis csecsemő!~Rekedt nyögéssel szíja, szívogatja~Anyjának
14340 3| bánat engemet,~Addig-addig nyögöm keservemet:~Míg egyszer
14341 5| avvagy város állott,~Míg nem nyögte hazánk a török rabságot;~(
14342 8| hajadonfővel állt,~S az elmenőkhöz nyöszörögve~Nyujtotta sárga kis kezét.~
14343 7| számára.~Majd ha hetven, nyolcvan év keservét~Hordod szíveden,~
14344 8| hátul kullogtatok~Az előhad nyomában,~Árnyékával takarta be~Seregünk
14345 1| jégszív is talán, kinek~Átkai nyomák a kínos életet, ledől~Békülten
14346 8| Hogy ezt a munkát ki lehet nyomatni.~Sosem hallotta ön hirét~
14347 7| az útiköltséget,~Ebb’ a nyomba’ visszakergetnélek téged,~
14348 2| messze tőlem, jóbarát!~De ne nyomd el a reménynek szép szavát,~
14349 8| véletlen pillanat.~Egy titkos nyomdát fedezett föl~Alant: elrejtve
14350 8| temeté el...~És hátha apja nyomdokát követte,~És most, mint apja,
14351 8| koronát még kölyök korában~Nyomintották a fejére néki,~S már csatázott
14352 8| király, te vadállat,~Ne nyomjad úgy a vállamat,~Alig bírja
14353 3| Átkarolnám, ajakára~Csókot nyomnék utójára,~S melegétől hű
14354 5| suhanna utánad~A fecske, nyomodba se’ jut.~El lelkem után
14355 8| jöttem, nem maradhaték,~Nyomodban voltam mindenütt,~Egész
14356 8| Olyan sok évnek oly sok nyomora;~El kell most végre tőle
14357 8| S átélte hat századnak nyomorát~És néhány percnek árva örömét.~
14358 9| Hogy igába jussunk mi s nyomorba.~Teéretted megyünk a csatába,~
14359 8| zászlajához hogyha odaállnak,~Nyomorért csak új nyomort cserélnek. -~
14360 8| bár rongyban jár a nép,~Nyomorg, tengődik mindenfélekép:~
14361 8| is megsajnáljuk~Szegény nyomorultakat!~Pest, 1848. április~
14362 7| Átkozd meg, kik tégedet~Ily nyomoruságba löktek;~Mondj megsemmisítő
14363 8| Azok rugdossák ki belőled a~Nyomoruságos hitvány életet!~Dögölj meg
14364 8| Elment hozzája mindenik,~S nyomott hagyott arcán, szivén.~Túl
14365 6| S ott van Mohács... ott nyomta a királyt~Sárkoporsóba páncéla
14366 6| megölelének...~Szivökhöz nyomták szívemet;~Bennem mi boldog
14367 6| meg nem lelém,~Még csak nyomukra sem akadhaték;~Nyom nélkül
14368 6| Szerelemnek rózsákkal~Hintett nyoszolyája!~Megint lefektettem a~Lelkemet
14369 7| Elfáradtam, megpihenni kell...~Nyoszolyám lesz kedvesem két karja~
14370 8| mind a kettőt átölelte~S a nyoszolyának szélén úgy aludt.~A férfi
14371 9| Tudom, hogy áldás a~Sír nyugalma rátok,~De mi nektek áldás,
14372 5| De föllázad a vér félholt nyugalmábul,~Barangónak összeszorult
14373 1| mormogó habzaj között~Édesd nyugalmak ülnek sírkövemre majd,~S
14374 5| sem várnak,~De lesz mégis nyugalmam,~S a nyúgalom fele a boldogságnak.~
14375 4| sugárinak.~Az én szerelmem nem nyugalmas ház,~Mit kert gyanánt körűl
14376 7| A nekem való, a rejtett nyugalomban.”~„Kivel beszélsz, kölyök?”
14377 4| Nem bánom,” szóla szokott nyugalommal~A bölcs aggastyán,~S miután
14378 5| VAN...~Éj van, csend és nyúgalomnak éje,~A magas menny holdas,
14379 6| kevés;~A mozdulatlan, a holt nyúgalomnál,~Hidd, többet ér az élő
14380 1| fürödve,~A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.~Engemet, haj, szeretőm
14381 7| Ne háborítsa senki,~Mert nyúgalomra nagy szüksége van,~Kit hetven
14382 6| elharsogják,~Elharsogják kelettől nyúgatig,~S a zsarnokság velök megütközik:~
14383 4| Ez kelet felé visz,~Az nyugatnak.~Akármerre megyek,~Mindegy
14384 5| keleten,~S szétpattan este nyúgaton. -~És ez minden nap így
14385 7| volnék, nem járnék én arra,~Nyugatról járnék én kelet felé,~Mert
14386 7| Ugy száll a hon fölött nyugattól keletig~Sötéten, csendesen:~
14387 6| van a lelkem,~Egyre űzi nyughatatlan szerelmem,~Hol lesz, hol
14388 8| éltek-haltak,~Szolgaföldben nem nyughatnak.~A magyarok istenére~Esküszünk,~
14389 5| fény mécsvilág-e - ahol~Nyughatom majd - egy csöndes tanyán?~
14390 6| boltozatja~Az éljenekre, mint a nyughelyéről~Fölvert szelindek, elkezdett
14391 7| élvezni mostan~Fejedelmi nyugodalmamat.~Koltó, 1847. szeptember~
14392 7| a fő,~Hogy elérte végre nyugodalmát...~Ki gondolná? mily zajos,
14393 10| SÍRVERS~Nyúgodalom, mely elszállottál a mi
14394 8| harmatcsepp sem hull reá soha!~Nyugodjál meg sorsodban, jó fiú,~Viseld
14395 2| milyen puha a keble!~Hadd nyugodjam csak egy kicsit fölötte;~
14396 1| űzve rájok felmosolygani?~Nyugodjatok meg, szerető anya!~S te
14397 4| halottaihoz újra visszaszállna.~Nyugodjék kegyelmed csendes békességgel!~
14398 1| rózsahajnal~Keleten,~Ha nyugodni bérc megé a~Nap megyen.~
14399 8| történet múzsája,~Vésőd soká nyúgodott.~Vedd föl azt s örök tábládra~
14400 6| gróf druszám, hogy~Itten nyugodtál keblemen.~Mert, hej nem
14401 4| szeme nagy nehezen,~S lelki nyugodtsággal kérdezte:~„Mi baj?”~„Baj
14402 4| Nagy munkája után egy padon nyugodva.~„Ma ezen a helyen kissé
14403 7| föl-fölriasztott.~Lerázni vágytam e nyűgöt magamról,~Lerázni vágytam
14404 1| keblin az éhes ölyü?~Meddig nyűgöz Amor kinos lánca? Endymionnal~
14405 4| hitestársam,~S ott véle~Nyúgoszik fejkötője.~Oh miért is emlékezem~
14406 7| lót-fut,~Föl s le nyargal,~Nem nyugosznak, dörömböznek~Éjjel-nappal.~
14407 6| Mesés nagyságban... hogyha nyugoszol,~Meglátja széles tükrödben
14408 1| csapásin~Sok alemann kimúl.~De nyugot népe nem fogy,~Elhullott
14409 5| Kivígadtunk, takarodjunk~Nyugovóra.~Hej, ennek a mai napnak~
14410 7| valamely szamár,~Vagy tán azért nyugtalankodik, mert~Engem olyan rég nem
14411 7| kenyeret!~Mit hallok, ég, mily nyugtalanná lettem!~Mondják: „menj,
14412 7| és csendesíts le,~Jer, s nyugtass meg engemet,~Mert az első
14413 7| sem folyton-folyva vig.~Nyugtasson meg, hogy ilyenkor szivembe~
14414 8| Átkozzuk ki őseinket~A nyugtató föld ölébül,~Miért hagytak
14415 5| válandók valánk;~De gondolám, nyugtatva magamat:~Vár még egy este
14416 6| jelenleg, és a porszemek~Nyugton hevernek biztos helyökön;~
14417 7| boldogság-madár~Egyszer nyugvék, egy dalt csattogott,~Hanem
14418 1| szebb pir lángolt,~Melyet nyujta szép leány.~És az évek ballagának,~
14419 9| kar,~Mintha apám s anyám nyujtaná ki karját...~Tán fölemelkedtek
14420 8| Hallgatott rá a tanács,~Tollat nyujtanak neki, hogy~Irj’ alá a hódolást.~
14421 5| S ki nem merem kezemet nyujtani:~Elvenni hamvát vagy eloltani.~
14422 8| tőlem e figyelem irántok?...~Nyujtogassátok rám a kigyófulánkot,~Marjátok,
14423 8| közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja,~Közbe hosszu orrát üti
14424 4| házasságra;~Hanem amit nyujtok hálámnak fejében,~Elfogadását
14425 7| betegnek~Milyen segélyt nyujtottatok?~Ha hozzáléptetek, azért
14426 7| szobán hosszu vékony asztal~Nyujtózkodik végig,~Feldőléstül erőtlen
14427 1| vasszeget,~Vagy heverve nyujtózkodni zug megett.”~Nézd, Kuruttyó,
14428 7| Ringatózom, ringatózom.~Gondtalan nyujtózkodom;~Fejem édesen pihen~Hitvesemnek
14429 4| enyésztéig~Egyenes rónaság nyujtózkodott végig.~Nem volt virág, nem
14430 10| élnem kellene.~Élnem ám, de nyujtsatok hát pályabért,~Hogy élhessek
14431 8| az oroszlán nem szűlhet nyúlfiat;~Ti dicső apák, ti bajnok
14432 4| Add errébb hát, ökör!~Én nyuljak érte tán?~Nem elég tőlem,
14433 4| ellenszegűlve:~„Hozzám ne nyúljatok!~Nemes vagyok... nincs nemesembert~
14434 2| ég is~Hallja meg.~Hosszan nyúljon, mint e~Hurkaszál,~Életünk
14435 8| nekünk ők izennek,~Kik egy nyúlra heten mennek.~Lassan, német,
14436 4| már karéjt képeztenek,~És nyultak utána, de a kakas szólal,~
14437 4| kénytelen.~Ej, egy rókát kétszer nyúzni,~Ez, urak, mégsem megyen;~
14438 8| nem lesz, mint ez ezreket~Nyúznod tehetséged szerint, s e~
14439 5| leány, két béka ül szemén,~Nyúzott patkány van orrának helyén,~
14440 8| olyan nagy áron,~Hogy érte nyúzzak másokat!”~Ekkép szokott
14441 8| Szűköltetek kegyetlenűl,~És óbégattatok rutul:~„Ne lőjjetek, ne
14442 4| Ennek kelljen állnia.~El sem obliviscálnak, mert~Ha occasióm akadt:~
14443 7| Ha pedig az időd lejárt,~Obsitot kapsz, de mekkorát!~S tudod,
14444 4| sem obliviscálnak, mert~Ha occasióm akadt:~Kutyáliter infestáltam~
14445 6| Ringatózik rónaságán~A kalászok óceánja;~S hegyeiben mennyi bánya!~
14446 5| akkor éltem?... fájdalomnak~Oceánján a Szentilona.~Szalkszentmárton,
14447 8| lesz,~Azok is, kik most ugy ócsárolnak engem,~Éljenezni fognak
14448 8| rátölt, és lomhán szipákol,~S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?~De
14449 8| nézzetek szemébe,~Bátran odaáll már a vihar elébe,~Nincsen
14450 4| azonnal megsiketűl bele.”~Odaálla Harangláb,~A fondor lelkületű
14451 8| rájok,~S zászlajához hogyha odaállnak,~Nyomorért csak új nyomort
14452 7| Istók~Fölvevé kis batyuját,~Odaállt a vén gazdához,~És elmondá
14453 4| Hangszere égi zenéjét.~A nép odacsődült,~Karéjt képezve, holottan~
14454 6| kebelnek?~Hogy gyilkukat majd odadöfjék...~És odadöfték!~Szalkszentmárton,
14455 6| gyilkukat majd odadöfjék...~És odadöfték!~Szalkszentmárton, 1846.
14456 6| az én indulatom;~Mihelyt odaérkezünk: fölébred,~S összeszaggat
14457 6| szellemkezekkel.~Mennek, mennek és ha odaértek,~Megfürödnek a piros tengerben,~
14458 8| belőle,~S uj célt tüzött ki odafent,~S ti visszahurcoljátok
14459 4| királydinnyés homokban;~Odafészkel a visító vércse,~Gyermekektől
14460 5| oly üres,~Megfértek benne, odafolyjatok.~Pest, 1845. február~
14461 8| az idők, a napok feketék,~Odahagytak atyáid, o nemzet, o nép!~
14462 3| sólyomszárnya támadt,~S odahagytam őslakom s anyámat.~Kínok
14463 8| Kiben ráismert hitvesére,~Odahajolt melléje,~Fülébe ezt sugá:~„
14464 8| legények!~Ősapáink mellé~Odaillenének.~Romlatlan bennök a~Régi
14465 7| testi-lelki képe~Bátran odaillik Árpád idejébe.~1-ső §~Régi
14466 4| életmécsedet,~Nem foglak odaírni tégedet,~Hol boldog évim
14467 5| csecsemő;~A csecsemőnek anyja odajő,~Megfogja lábát, s húzza,
14468 8| titkolják,~Van annak nagy oka...~Odajutottunk már,~Hogy csak titkon lehet~
14469 8| Följajdult a rab édes örömében,~S odakapott fejéhez, mintha~Eszét ragadta
14470 4| néze ki:~„Juj, be hideg van odaki’!”~S az volt derék,~Ha verselék!~
14471 5| elment életem...~Kikisérte... odakinn maradt,~S elfoglalni régi
14472 7| talált egy jóbarátot?~Vagy ki odalépe hozzá,~Eltaszítá őt magától?~
14473 5| egykoron:~Koporsómhoz majd odalépnek,~S melyet elébb megkövezének,~
14474 4| valami jutott az eszébe.~Odalopózkodott a fészekhez lassan,~És a
14475 4| Miken a boszorkány-nép odalovagla.~Fölnyalábolta és messzire
14476 7| A mi emberünk se’ rest,~Odanyargal egyenest~A lyuk mellé,~S
14477 8| Király előtt le is rakták,~Odarakták őket sorba,~Szegényeket,
14478 4| Éltében először használ,~Odarontott~A szemérmetes Erzsókhoz.~~~
14479 4| Halkan kinyíl;~Miként a nyíl~Odasuhan~Vig-boldogan~A pásztor,
14480 4| belépni mikép mer ő?”~És odasuhantak mind a kisértetek,~És körülötte
14481 8| Azt a szentséges elvet?~Odaszegődjem a gazokhoz,~Az emberiség
14482 4| tőle a patak,~Bámuló szemei odatapadtanak.~De nem ám a patak csillámló
14483 8| kellett egyéb,~Az istenáldást odatette szépen~A kocsma küszöbére,
14484 8| mennydörgés~Volt az ezerek hangja,~Odatört a sajtóhoz és~Zárját lepattantotta.~
14485 8| nem kell az én barátságom,~Odatolakodom és reátukmálom.~52~Nem tehetek
14486 8| enni.~28~Egyik-másik tűzhöz odaűltek többen,~S némán figyelmeztek
14487 8| markolt,~S a piros vért odavágja~Zsigmond fejér orcájára.~
14488 4| ragyog,~Akkor én végkép odavagyok.~A tyukokkal el nem alhatom,~
14489 4| Nem mondok egyebet;... odavesz különben.~Óriások lakják
14490 9| Nagy kedvem lesz... és ha odavesztek,~Fáj a szívem majd, de nem
14491 7| Ezen szellemnek vagyok odavetve;~Fel-feltör hozzám sírja
14492 4| közepén,~Ékes menyecskének odavezetlek én;~Ottan éldegélünk mi
14493 8| szabadságot.~Ezért minket odavinni nyakára?~Sose’ lépünk mi
14494 7| ez az, ami őt oly jókor odavonja,~Koránsem a háznak, gazdaságnak
14495 7| S futtában egy pillanat.~Odavontam őt magamhoz,~Halkan vontam
14496 7| hamar~- Ha vert az óra - odva mélyibe.~Hogy hallgatunk!
14497 7| magányos baglyok, szomorú odvokban.~Leestem ugyan a szabadság
14498 3| Nekem a boros pohárnak~Öble tengerem,~S gyöngy ha van
14499 2| felejtés örvényébe hord.~Bort öblébe váltig a kehelynek.~Bort
14500 2| hogy a jó szomszéd bátya~Öccs’urától elmarad sokára.~Megtudni,
14501 5| mindig közbejő,~És fölpofozza öccsét csúfosan,~S tőlem kegyetlenűl
14502 2| Megtudni, hogy mi ennek az oka,~Öccseura hozzája ballaga.~S akközben,
14503 2| agg szomszéd jó indulatja~Öccseurát gyakran látogatja;~S sosem
14504 6| tiéd leszek, ha~Apádat és öcsédet megölöd.”~*~Örök rejtélyű
14505 3| tán~Jöttöm úgyebár?~Hja, öcséim, velem a sors~Furcsa táncot
14506 4| ISTVÁN ÖCSÉMHEZ~Hát hogymint vagytok otthon,
14507 4| gyermek-időt.~Látom, mint játsztam öcsémmel~S kis házi kutyánkkal.~Aztán
14508 2| szomorún ilyen szókat ejtett:~„Öcsémuramnak igaza vala,~Mikoriban azt
14509 8| László király, szerelmetes öcsénk,~Már most aztán fogj erősen
14510 6| S aki eltemesse~Apját s öcsét: nem volt ember reá.~Kipusztulván
14511 8| szomszédasszonyt fölveré~Álmábul ökle döngetésivel,~Mit a nyikorgó
14512 4| megkalapállak.”~S úgy megütötte~Öklének buzogányával~A fondor lelkületű
14513 4| emberalak.~Egy zugban két öklére hajolva~Alszik... hanem
14514 8| maradt állóhelyében,~Csak öklével fenyegetőzött,~S forgatta
14515 4| mészáros taglója lesujt~Az ökörnek szarva közé.~S nemcsak a
14516 5| menének.~Szekéren mentek, de ökörszekéren.~Két pár ökör tevé a fogatot.~
14517 5| volt,~Alig tudta számát ökrének, lovának.~Pénzét a hitetlen
14518 4| mert megéhezének~A nagy öldöklésben a derék vitézek.~Járta már
14519 6| tántorogva öccse,~Hogy megragadja öldöklő kezét...~Egy új suhintás
14520 4| mulatni megyünk, megyünk öldökölni.~Rárontott a török a francia
14521 7| férfiuságomat,~Hogy kiszabadítsam öléből magamat,~Akkor ő lett gyermek,
14522 8| őseinket~A nyugtató föld ölébül,~Miért hagytak fiaiknak~
14523 8| költőnek,~S te, hah te lelkedet öléd meg!...~Egy költő-lelket
14524 6| lesz az én megpihenésem?~Öledben-e, lyány, vagy a sír ölében?~
14525 4| kedvem szörént rovásra;~Ölégségös hitelöm van ott néköm,~Mögfizetök,
14526 4| el az én kedves babám?~Te öleled most szép szeretőm valahol -~
14527 5| S te visszacsókolál és ölelél.~Te is leány vagy, édes
14528 1| belsejében?~Mert rózsámat ölelém.~Most, midőn a szép tavasznak~
14529 10| énnekem,~Én minden csókod, ölelésed~Arannyal dúsan fizetem.~
14530 6| elfagy vérem~A halál hideg ölelésitül.~S ha meghalok, ha megfagyok:
14531 6| vár reád,~Hogy boldogítson ölelésivel.”~Perenna némán és merően
14532 6| szivemre föl nem tűzhetéd~Az ölelésnek tündér gyűrüjét;~Nem szakíthattam
14533 7| Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...~Olvastam, költőtárs,
14534 4| ki, gerlicém!~A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;~Aztán
14535 6| kit te ölelsz, ki téged ölelget;~Megyek hát, megyek... ha
14536 5| ölében,~Egymást csókolgatják, ölelgetik épen.~Amint ezt meglátja
14537 8| nekem kacér leány, midőn~Ölelhetem hű feleségemet.~Miért zárjátok
14538 1| kedves szülők~Egymást vigadva ölelik megint.~Pápa, 1841. december~
14539 6| meg, s karomat levágom,~Ne öleljek többé senkit a világon!~
14540 2| lábam idestova tántorog;~Öleljen meg, kocsmárosné édesem!~
14541 9| Csak egyszer még, egyszer~Ölelkezem össze~Sírkeresztetekkel...~
14542 1| láthatárra kelt.~Kik vígan ölelkezének este,~A korány arcokra már
14543 5| ÖRÖK ÖLELKEZÉS~A téren kettős sírhalom
14544 8| KÉT ORSZÁG ÖLELKEZÉSE~És az idő eljött, bár nem
14545 8| százezerszer!~Mi jólesik ölelkezésünk,~S mégis milyen sokáig késtünk!...~
14546 6| el-eljár,~S bátorsággal ölelkezhetnek már.~Nem tartanak semmi
14547 5| csaplárné fiatalságával?~Mostan ölelkezik egy hamis deákkal,~Kinek
14548 7| meg, jer, csókolj meg!”~S ölelkeztek, csókolóztak.~Milyen csók
14549 8| Sokáig hallgatnánk hosszan ölelkezve,~Aztán lecsókolnók árját
14550 5| hideg fán nem függnél... ölelned~Kéne élő, égő keblemet...~
14551 6| azt a kis barna lyányt én~Ölelném!~Szalkszentmárton, 1846.
14552 9| ágyokból,~Fiokat még egyszer ölelni akarják!~Pest, 1849. május
14553 6| öleltenek? -~Azt tapogatták, míg öleltek:~Hol van legfájóbb része
14554 8| nem jelentve...~Kik lábunk ölelték egykor térdepelve,~Most
14555 6| Később tudám meg: mért öleltenek? -~Azt tapogatták, míg öleltek:~
14556 1| örömkönyűt siró atyát~És ölelve szép menyasszonyát.~Ah gyakorta
14557 4| véled!~Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa,~E derék tréfának
14558 7| ott leszek, ha láttalak: öless meg!~Szívesen veszem a halált
14559 7| Birájának háza felé.~„Ártatlanul ölettél meg!”~A bíró ily szókra
14560 7| reá,~Meg nem ölték, nem ölhették,~Mert magát ő nem hagyá.~
14561 5| Azt is adott, mivel a bút ölje meg.~Hol terem több jó bor
14562 7| mi ösztönöz,~Hogy munkába öljek napot és éjszakát!~Mint
14563 8| törvénynek, sem tinektek,~Ne öljétek meg őket!...~Oh istenem,
14564 8| Velünk, és mostan egy év ölne meg?~Oroszlánokkal vívtunk
14565 6| szélére léptem,~Ahol száz ölnyi mélység nyilt alattam.~Már-már
14566 4| vethetném;~Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon
14567 7| zsinórzott sötétzöld dolmányát~Ölté föl helyette:~Akkor az én
14568 7| vadásztak bár reá,~Meg nem ölték, nem ölhették,~Mert magát
14569 7| megifjodol,~Vén bőröd leveted,~S öltesz sas-szárnyakat~Köszvényes
14570 8| fizesd is ki,~Ha a nyelved öltöd is ki,~Ha meggebedsz is
14571 5| nyerünk: isten veled,~Jó téli öltöny! - de sebaj,~Megszoktam
14572 5| készpénzemért!)~Jó téli öltönyt varratok;~Mert közel a tél,
14573 5| göncölszekerért.~Magára öltötte minden jó fegyverét;~Ha
14574 6| ÖZVEGY...~Az özvegy gyászba öltözék;~Kedves férjét eltemeték.~
14575 5| lelkök befeketítené.~Mint öltözetjök, lelkök oly setét,~Ők éjszakának
14576 5| férfi-szoknya megy.~Okos volt, aki öltözetjöket~Barnának rendelé,~Fehér
14577 6| Csupán némely embernek~Kell öltözetlenűl bujdosnia...~Tehát a természetnek~
14578 4| gyerek.~Mikép teszen szert öltözetre?~Ez is igen eredeti:~Bál-
14579 4| szomorú.~A világ sötétbe öltözködött vala,~Szörnyen zengett az
14580 5| hisz a dicsőség~Sugármezébe öltözködtenek.~Ne nézz ősidre, oh magyar,~
14581 8| maradékitokra,~Ti emberbőrbe öltözött,~Sátánokkal bélelt fenevadak,~
14582 5| hova oly vágtatva?~Mért öltöztél fényes hadi páncélodba?~
14583 7| idő, melyben~Még roszúl öltöztenek,~De a mellett jót kivántak~
14584 7| VITÉZEK~Föl tudnám én is öltöztetni~Szép rím- s mértékbe versemet,~
14585 4| arra vár,~Hogy fellegekbe öltözzék a láthatár.~Ekkor nem félve,~
14586 1| mennyverte Prometh keblin az éhes ölyü?~Meddig nyűgöz Amor kinos
14587 7| lehel csak,~Honfiszívek árja ömledezne ki.~De jaj hazájának!...
14588 4| sérteni~Magad, hogy vér fog ömleni...~Vagy üsd meg magadat
14589 1| berek lombsátorában~Szelíden ömlő dalra kelt.~Lejárt az év,
14590 7| megírva róla, hogy hiába~Ömlött, mert ujra mindig megtelék.~
14591 6| gyilkolta meg...~Add kezed, hadd ömöljenek~Könyűim s csókjaim reá!~
14592 4| pohár, amelynek~Habjai belém ömölnek,~Egy sebét hegeszti be.~
14593 5| Nagy bizalma van szivemnek önben,~Mert ön már többször segíte
14594 1| váglak!’~S megybátran, míg önérzete~Arcára kéjsugárt vete,~Elébe
14595 6| Megrozsdásodott nevedre?~Mikor ébredsz önérzetre?~Pest, 1846. december~
14596 7| látomány:~Dúlt arcok és öngyilkolás!...~Csupán csak a táj és
14597 6| célzó gyilkot lát,~S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!...~
14598 7| CZAKÓ TEMETÉSÉN~† öngyilkosság által december 14, 1847~
14599 4| honfitárs!~Lesz hát szerencsénk önhöz, édes ur?~Imádja úgye a
14600 4| javára;~Csakhogy titkos önkény~Korlátokba zára.~S nemcsak
14601 4| A CSAVARGÓ~Önkénytelen az ember,~Mindenre születik,~
14602 9| világra cseng!~Oh népem, eddig önmagad se tudtad,~Hogy létezel,
14603 6| Pihenjen, ment sírt ásni önmagának.~S amint így sírján dolgozék,~
14604 5| őket csalják lépvesszőre...~Önmagáról tudja e lak népe, milyen~
14605 8| Istenének és magának zeng.~Önmagától száll a dal szivünkből,~
14606 8| bizalmasabbak a találkozások,~De önmagokról sohasem beszéltek.~Azonban
14607 5| nagy ám!~S így az igazságot önre~Ugyan mért ki ne mondanám?~
14608 8| tőle, mintha hangok helyett~Öntene szivökbe nyári napmeleget.~
14609 8| jobbkezének erejét~Az én kezembe öntené az isten,~Leírhatnám-e úgy
14610 7| mért hozta ki?~Ürgét akar önteni.~Ninini:~Ott az ürge.~Hű,
|