1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
14611 4| bort... csupán~Torkomba öntöm ezután.~Pest, 1844. április~
14612 8| Hogy bátorságot és bizalmat~Öntött a kisfiúba.~Egymáshoz egyre
14613 9| minden talpalatnyi~Földet vér öntözött.~Fehér volt a világ, szép~
14614 9| Az új esztendő reggelén:~„Öntsd szíveinkbe minden dühödet,~
14615 8| nekünk ez kell, nem egyéb,~Öntsük hát magunkba hevenyén.~Ki
14616 6| teszi,~E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,~Vagy legfölebb
14617 4| ítéletnapig;~Mert ama boldog öntudattal~Dugá fejét a föld alá:~Hogy
14618 7| a szép palást, amely~Rút önzésed takarta el.~Árúnak tartád
14619 7| vagytok,~Tettre gyávák s önzők áldozatra.~Hiszem én, hogy
14620 7| összevissza tépni,~Űzi egy ördögcsapat;~Futott, futott, s hasztalan!~
14621 8| S ördög vagy, a hazugság ördöge!...~Ki bízta rád a milliókat?~
14622 8| dög, oh te istentagadó,~Te ördögfának makkja te!”~Rivalt a vén
14623 6| angyallá az embert,~Az angyalt ördöggé, az ördögöt~Emberré könnyen
14624 7| jakobinus-sipka.~Oh e sipka ördögkezektől van varrva,~Ez a piros sipka
14625 10| én nem foglak soha!’~„Az ördögökbe - el tehát veled!”~- E gondolat
14626 6| Eget, isteneket,~Pokolt és ördögöket~Gondolni ki, hogy zaboláztassék.~
14627 8| előtti vacsora,~Mert tőle ördögökkel álmodik.~Feküdj le hát,
14628 8| emlékezem,”~Szólott egy jámbor öregasszony,~„Szegény menyecske, olyan
14629 5| négy körmét majd elhányja.~Öregbiró lyánya, szivem,~Mit kukucskálsz
14630 4| könnyü inakkal iramlott~Az öregbírói lakáshoz,~Amelynek előtte~
14631 4| Párnáúl ködmöne szolgált,~Az öregebbik,~Mert az ujat kímélnie kellett. -~
14632 4| Szaladok, galambom,~Jön az öreged.~Pest, 1844. december~
14633 7| kerekedett beszólni sok ízben~Öregeimhez, de biz én be se’ néztem,~
14634 2| mit gondol, az égre?~Az én öregem ezt már túllépte...”~‘Hja,
14635 8| Vagy hogy rövidlátó~Már öregkorától,~S le kell hajolnia, hogy
14636 7| vala már ifjuságom,~Hát öregkoromnak,~Hát ennek még~Milyen nevet
14637 8| fájt, nagyon fájt a szegény öregnek,~Hogy nem lelé meg, amit
14638 7| halovány!~S ráborult a bámuló öregre,~Könnye, csókja égeté két
14639 5| érdemes.~Mig tiszteletre indit öregséged,~Szeretnem kell ifjúi szívedet...~
14640 9| nékem!~Itthon maraszt göthös öregségem.~Szabadságot vesznek drága
14641 4| vittem,~Ott maradt az, haza öregséggel jöttem.~Nagy volt pontosságom,
14642 8| gyalázatot!~S így hazugság itt az örök-igazság is,~Hogy az oroszlán nem
14643 7| Osziánt?~Az éjszaki tenger örök-ködü földén~Vad szikla fölött
14644 7| a~Költő, a szabadság~Ez örök-lámpája.~Pest, 1847. január~
14645 8| fontuk azt oda,~Ott is marad örök-mindétig,~Azt ugyan le róla nem tépik.~
14646 6| szigetembe viszlek,~Ott élünk örök-szerelmesen.~Itt a sajka, ülj beléje,
14647 4| nem szerette.~Csaplárnénak örökbevett lyánya~Volt a betyár egész
14648 6| Vándorlok csüggedetten~Az örökkétartó jelenben.~Szalkszentmárton,
14649 8| harmat reszketett~- Egy örökkévaló könny - levelén,~Mint a
14650 3| költő-fiadnak.~Anyám, soká, örökkön él.”~Kecskemét, 1843. március
14651 5| Majd elmulik, nem lesz örökkorú;~S ha eljövend ismét a kikelet,~
14652 7| egyedűl érted leszen,~Hogy öröklámpa benne a hüség,~Mely még
14653 4| hajója,~És menni fog az örökléten át.~Vakon mért tartja a
14654 4| A hűséges szerelemnek~Az öröklétnél~Félrőffel hosszabb gyertyája
14655 7| leszek magam.~A név, amelyet örököl utódom,~Ha nem nagy is,
14656 5| kincs, amelyet~A szerelemtől örököltem;~S e kincset híven őrzi
14657 8| az új hős nemzedék,~S mit örökségben hagytak rá apái,~Leverte
14658 7| kincsünk, melyet~Apáink örökségiből~El nem rabolt még az enyészet,~
14659 8| hagytak fiaiknak~Szolgaságot örökségül!~Pest, 1848. szeptember
14660 7| lesz vélünk,~A dicső, az örökszép természet,~Kinek arcát oly
14661 6| közeledhetik.~Kinoskeserves lesz ez örökszomju élet,~Hanem éretted még
14662 8| végtelenűl,~Mert a jövendőt bírja örökűl.~Haladni vágyunk; de haladhatunk?~
14663 6| virítani~A boldog szerelemnek~Örökzöld lombjai.~Koltó, 1846. október
14664 1| barátom~Petrics, és e szű öröm-érzeteknek~Tengerében leng, s feledem
14665 8| nevezetes napnak.~De az öröm-lárma nem tartott sokáig,~Mert
14666 1| Vezessen a sors boldog útakon,~Öröm-tavasznak tündér-korszakán.~Legyen
14667 4| A jókedv holdja, a szép~Örömcsillagsugár.~Ily jótevő orvosság~A szőlőnedv
14668 9| Sajnállak, szegény vár,~Hogy örömedet el kell rontani!...~Csalatkozol:
14669 4| kény~Elhat ten lakodba.~Ami örömednek~Volna kútforrása,~Elzárják
14670 5| Foltjait takarja.~Szebb örömeimnek~Napja volt azon nap,~Melyben
14671 7| gyorsan szállasz el~Az élet örömeivel.~Mostan röpűlj, idő,~Míg
14672 1| születése helyére, holottan~Hány örömek várják édes szüleinknek
14673 4| Részesűltem nagyon kevés örömekben;~Az egész örömem csak annyiból
14674 4| én már maholnap elhagyok~Örömeket, fájdalmakat.~Most gomblyukamban
14675 7| Nem ismert és nem sejtett örömekre...~Fonjunk áldásból líliomfüzért,~
14676 4| itt is nagyobb volt~A bú örömemnél:~Mit használt, hogy jöttem?~
14677 5| Vízbehullás vége részeg örömének.~A nap és a szellő szánakozva
14678 7| vehetünk, mért ne vennénk örömibül?~S vehetünk. Rajtunk áll,
14679 7| ezentúl hátamat látod csak,~Örömiddel végkép jóllakám.~Isten hozzád,
14680 7| Töltik és isszák megölt~Örömidnek omló vérét.~Mit tevő légy?
14681 6| Az én jelszóm nem ez;~Én örömimet és fájdalmimat~Érezni akarom...
14682 7| emberiség?~Éljünk-e önnön öröminknek,~Vagy sírjunk a síró világgal? -~
14683 1| egyszer gondoljunk itten lelt öröminkre,~Gondoljuk, mennyit fáradtunk
14684 1| hatalminak,~Éljenzaj és örömkiáltás~És tapsok hangzanak.~De
14685 4| az övé vagyok;~Bánat- s örömkönny forr szememben, amint~Sötétül
14686 8| Cserfa-levelekbül,~Harmat csillog rajta~Örömkönnyeimbül...~Kinek adnám én ezt,~Kinek
14687 8| képedet!~Kell-e még pap? örömkönnyeimmel~Keresztellek én meg tégedet.~
14688 5| fakadott.~Most is látni ez örömkönnyeknek~Cseppjeit, a sok szép csillagot.~
14689 7| ajkán az apának.~Dezső pedig örömkönnyekre nem fakadt,~Hallván ez édesen
14690 8| sírhalmok ajtait,~S első örömkönyűi~Azoknak orcájára folynak,
14691 4| napja, avvagy fölragyog.~Örömkönyűim, oh ti gyér vendégek~Minálunk
14692 9| hogy nem tud sírni a kő...~Örömkönyűimet hogy ontanám!”~Felelt a
14693 8| összesímult arcainkra süt,~S örömkönyűket szárit mindenütt.~Oh nap,
14694 1| sziklavára teremében,~Az örömkönyűt siró atyát~És ölelve szép
14695 8| Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,~Szaporodjék szemed sugarától.~
14696 3| Mostan - ahha, háladatlan! -~Örömödben~Háborogva, zajgva tombolsz~
14697 2| vadgalamb búgása -~Ebben fakad örömök forrása.~Járok, kelek én
14698 1| Egymástól, midön itt nem lelt örömökbe förödve~Lészünk szűlőink
14699 1| Kedvező szerencse~Pályád édes~Örömökkel hintse,~Míg én búban~A széles
14700 4| vigad,~Csak énnekem nincs örömöm.~Iszik boldog, boldogtalan,~
14701 7| Ahonnan jut, onnan issza az örömöt.~Mondjak-e rá példát? példa
14702 1| közűletek?~Hogy egykor még örömre kelni~Nem lészen tiltva
14703 7| megyek!”~Apád egyetlenegy~Örömsugára vagy,~Eljöttöd kebliben~
14704 7| szeszélyéhez,~Hogy már ha kell örömtelennek~Lenni egyik vagy más életnek,~
14705 6| ki szivembül,~S ha ajkam örömteli végszava zendül,~Hadd nyelje
14706 8| Csókokba olvad szét.~Nagy a mi örömünk,~Nagy a mulatságunk,~Gyöngynek
14707 4| A szemérmetes Erzsókért~Öröműző lángok emészték,~Mint a
14708 1| Ifjunak.~Hol az életüdv örömvirági~Nyíltanak.~Lángszerelem
14709 6| Örülj, örülj, szivem!~Ki örül, ha te nem?~Kinek van, mint
14710 5| Egy-két nagyobb falat, sorsán örülhet.~S ő mégis boldog, és azzal
14711 1| tanodánk folyton kegyetöknek örüljön!~Drága tanító úr, ki fáradhatatlan
14712 5| ezen a földön jó napja?~Örüljön-e, búsuljon-e? nem tudja.~
14713 7| Ha jól van dolgod, hadd örülnék,~Mert a boldogság úgy egész,~
14714 6| azt lerázta,~Nem tudsz még örülni~Istenigazába’.~Örülj, örülj,
14715 4| TÉL VÉGÉN~Örültök úgye a kies tavasznak?~Maholnap
14716 4| már bajod végén vagyon!~Örvendek én ezen, pedig nagyon;~Mert,
14717 3| drága napja,~Napomnak fénye! örvendezz;~Hosszúra nyujtja élted
14718 8| bánatos zajába~Beleolvad örvendő dalom.~Kis parányom, milyen
14719 1| óriás kürt~Lehelnek ajakán.~Örvendve nyúl ezer kar~Kifent acél
14720 8| Mint a por a forgószélnek örvényében.~47~Fölállott Lehel is,
14721 7| levélre...~Őrülés, ne vezess örvényed szélére!”~Fölugrott és szinte
14722 7| sziklák~Fenyegettek és alattam~Örvényeknek torka nyílt...~Evezőm minden
14723 8| fölüvölteni,~A fájdalomnak mély örvényiből~A magas égre fölkiáltani,~
14724 4| mennydörgéseket~Vadúl kavargó örvényökbe nyeltek.~Beh fölvetettem
14725 7| kiadott az~Év folytában, összeadja.~Vizsgálják a pénzes erszényt,~
14726 9| kétszer annyi jön el.”~S összeálltak indulásra készen~Az ujoncok
14727 1| bagolyfészkek fölött terűlnek~Durván összebonyolúlt füvek,~Ott a billikom vidáman
14728 7| boszorkány s ördög ajka:~Összeborzadott a föld,~S dörgött, morgott,
14729 6| halál vigyorgna is reám!”~És összecsaptak csengő fegyverökkel~Gedő
14730 4| megcsókoltam,~Hogy a világ összedőlhetett miattam.~Sokszor megbántotta
14731 6| homlokát~Elboritotta vére, s összedőlt.~A kardot messze dobta Dávid,
14732 7| Milyen csók volt ez!... midőn~Összeért az angyal ajka~És a lyányé,
14733 7| Milyen csók volt ez!... midőn~Összeértek ajkaik,~A boszorkány s ördög
14734 8| zsarnok tulajdon vérével!”~Az összeesküdtek így beszéltek bátran,~S
14735 8| nem maradtok életben,~Összeesküdtetek a szent haza ellen.”~És
14736 8| Szövetkeztek rettenetes~Összeesküvésre,~Azt mondották: „Söpörjük
14737 8| tudok,~Lelkemnek szárnya összefagy,~Mert te, virágos tavaszom,~
14738 8| zaj ott benn a szobába’~Összefoly egy csendes lágy harmóniába.~
14739 6| Ködében az ég~Felhőivel összefolyának.~S te állasz a néma, a puszta
14740 7| két árvíz, amely~Ősszejő,~Összefolyt fölötte~Múlt s jövő,~És
14741 6| sírt, sírt... könnye, vére~Összefolyva csorgott le képére.~4~Szép
14742 7| meglátlak egykor,~De hogy összeforraszt~Véled ölelésem,~Oh ezt nem
14743 1| varázserővel,~Ints, hagyj összeforrni fényed szépségével,~Nélküled
14744 8| beszédiben~Nem volt nagyon sok összefüggés:~„Ne, tedd el ezt a pénzt,
14745 4| világon,~Mint mely minket összefűz?~Bűvös karikába gyüjte~Minket
14746 5| Egy rózsás kötelet,~Mely összefűzi majd az életvágyat és~Fölépült
14747 8| Társai elfolyt vérében.~Összegörnyed Zsigmond király,~Az elítélt
14748 4| Aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd.”~„Harapod bizony te, a
14749 4| csak!~Én még benneteket összeházasítlak;~Olyan pár válik is ám tibelőletek,~
14750 8| Gondolkodik jó sokáig,~Összehíja cimboráit,~Csendesen előrelépett,~
14751 6| a napot,~Mely kettőnket összehoz megint?~Én hiszem, hogy
14752 8| Oldalra hajtod fejedet,~Fel- s összehúzod a szemöldököd,~A szádat
14753 2| szerencse szekerén~A nagyvilágot összejártam én.~A nagyvilág az életiskola;~
14754 5| Mulattató, nevettető,~Ha összejön két szerető;~Elbeszélnek
14755 5| csónakos-család.~De midőn tevéled összejöttem,~Ajkamon szó, hang meg nem
14756 6| ment el,~Tenger zúgásával összekeveredett,~Ugy barangolta be a földet
14757 5| hiszem, hogy sorsom a tiéddel~Összekötni vétek volna tán;~Az enyém
14758 2| lelkedet,~E falattal lelkünk összeköttetett;~És nincsen hely, nincs
14759 5| két kezem~Szent áhitattal összekulcsolom.~Hallgass meg engem, égi
14760 6| lehellet;~De hogyha összeolvad, összenő, ha~A porszemekből szikla
14761 5| keresztülszőtték-fonták szívem,~S ha összenőttenek már:~Ugy velök együtt szívem
14762 4| galléron csíp az unalom,~S összenyaggat irgalmatlanúl...~Az időm
14763 8| Martinovicsot is látta négy társával~Összeölelkezni a véres halállal,~Látta
14764 8| messze volt a város,~A házak összeolvadának~Egymással, és a barna tornyokat~
14765 4| sötétséggel;~Ha szivünk összeolvadna,~Rám be szép hajnal hasadna!~
14766 8| így kezdte a beszédet:~„Be összeolvadt a számunk!~Szegény jó Magyarországunk,~
14767 7| egy, mi tépett lelkemet~Összeolvaszthatná némileg;~Ez az egy fa, mit
14768 7| világa!~Miért várjak, amíg összeomlasz~S romjaidnak eltemess alája?...~
14769 8| Akaratja ki van mondva,~Összeomlik börtön és lánc,~S elenyészik
14770 9| ég, te föld, talán~Most összeomlotok!~Előre, katonák,~Előre,
14771 4| alatta össze nem omolna.~Összeomlott, ki is fújta ott páráját.~
14772 7| mely lábát ráteszi, s akkor~Összeomol, mint a koldús, ha kikapja
14773 6| elsöpörd!~Söpörd el s szórd ki összeporlott csontom,~S szórd el csontommal
14774 4| Csepü Palkónak terhét,~És összerogyott,~De véle rogyott~A helység
14775 6| kapott,~S egy jajnyögéssel összeroskada.~Midőn fölébredt, reggeledni
14776 4| templomot~Eldöntöm érted;~S az összeroskadó kebel~Végső imája:~Áldás
14777 8| a vén hegy lába~Majdnem összeroskadott.~A rab írót oly örömmel~
14778 5| méla nyúgalomban:~Az nem az összes hangszernek zenéje,~Egy-egy
14779 8| győzedelmes nap az égre,~Mely összesímult arcainkra süt,~S örömkönyűket
14780 8| őket~A bú és a méreg...~Összesúgnak-búgnak...~Vajon mit beszélnek?~
14781 6| odaérkezünk: fölébred,~S összeszaggat engem, úgy mint téged.”~
14782 7| is szállt hirtelen, magát összeszedé,~S tettetett közönnyel ment
14783 8| régen elmult, nagyon régen,~Összeszedegetik, sorra elregélik.~Akitől
14784 6| Hervadt lombok emlékeim;~Összeszedem őket,~Kötöm egy csomóba,~
14785 7| Hajnalonként kimegy a pusztába,~Összeszedi a sok szépen-nyíló~Vadvirágot,
14786 7| erejét,~S hogy ezt ismét összeszedje,~Csendes helyre rejtezék.~
14787 4| elfogásra készen~Egyre lestenek.~Összeszedtem végre sátorfámat,~S szépen
14788 8| Szentmarjai,~Ezek és több mások összeszövetkeznek,~Széttörni rabláncát a magyar
14789 8| rabláncát a magyar nemzetnek;~Összeszövetkeztek élet és halálra,~Szabadságot
14790 5| nyugalmábul,~Barangónak összeszorult szive tágul,~Eszeveszett
14791 8| találja törni tömlöcét,~Ugy összetéphet, ugy széjjeltagolhat,~Hogy
14792 5| bolyong a puszta kertben,~Míg összetépik őt a tövisek.~S a puszta
14793 5| Vagy, hogy szívem, lelkem összetépje!~Pest, 1845. január~
14794 7| csinál mostan Juliskám?~Összetette kis kezit tán,~S imát mond:
14795 6| S ott hagyjanak engemet összetiporva. -~Ott szedjék össze elszórt
14796 8| Elédbe vágom azt, hogy összetörjék~Mint a haszontalan cserép!”~
14797 9| Összetörni, melyet hordozánk,~S összetörjük, esküszünk piros mély~Sebeidre,
14798 6| EMLÉKEZET...~Emlékezet!~Te összetört hajónk egy deszkaszála,~
14799 8| lett a magyar,~Bilincsét összetörte,~Mint ősszel a száraz levél,~
14800 7| szárnya,~Mielőtt lebuknám összetörve,~Mint lebukott egykor Phaëton.~
14801 6| midőn~Mélyébe ránt, a sajkát összetörvén.~Sem part, sem örvény nincsen
14802 5| költeményimet.~De, Honderü, te vélem összetűztél,~Te általad váltig karmoltatom...~
14803 1| egyszer szálla tétova,~És összeütközének:~Hadúr világduló fia~S a
14804 4| vigalom.~Mindennek előtte~Összeütötte bokáját~Vitéz Csepü Palkó,~
14805 4| Egyikhez sem értek bár.~Összeverem a bokámat,~Noha nem szól
14806 1| S énekelnek sarkantyújok~Összeverve:~„Jöszte, pajtás, közénk,
14807 8| hangos tust huzának,~A sok összeveszett hang forgott a légben,~Mint
14808 7| szépen~A pörnek,~És ha nappal összeveszünk,~Este majd csak kibékülünk~
14809 4| Mikor e percben mindhárman~Összevisítánk:~Ez összevisítás~Alig lehetett
14810 4| mindhárman~Összevisítánk:~Ez összevisítás~Alig lehetett szebb,~Mint
14811 7| omladékodat,~S hitvány lakóid összezúzott~Csontját az omladék alatt! - -~
14812 7| fiú nem mert közeledni,~Összezúzva távozék,~Apja keményen parancsolólag~
14813 1| jegytelen.~Édes szerelem! rózsás ösvényed~Pusztaság tövisivel határ,~
14814 4| utján;~Erdő közepében sötét ösvényére~Leküldte világát a hold
14815 5| Nemesebb törekvés~Tiszta ösvényéről~A lealjasúlás~Iszapos gödrébe.~
14816 1| Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra~Tőletek elválaszt,
14817 7| volt, hanem őket~Váltig ösztökélte.~Seprő, meszelő, sikárló,~
14818 7| hír, nem a hír többé, mi ösztönöz,~Hogy munkába öljek napot
14819 7| szégyenfolt nem lehet.~Sőt ösztönözni fogsz, hogy úgy haladjak,~
14820 8| elhallgassanak, mert a bor hatalma~Ösztönözte őket zajra, rivalomra:~De
14821 4| szomorúan pillantott felém;~S ösztönszerűleg én megölelém.~És csókot
14822 4| S haladni nincsen semmi ösztönünk.~„Pártolj, közönség, és
14823 4| vezére hétlófarkú basa,~Ötakós hordónak elég volna hasa;~
14824 4| Hányadik már a pohár?... csak~Ötödik?~Teremt’ ugyse! becsülettel~
14825 7| Költészet van, kedvesem,~Mint az ötszázötven versben,~Melyet írtam összesen.~
14826 4| kétannyinak:~S lábaim most már öttől is inganak.~Ing a lábam,
14827 8| élet gondja,~Betegség és ötvennyolc év nyomja,~S ő feledve minden
14828 8| neki~A fellegek szolgáltak öv gyanánt,~S vállán pihent
14829 3| a szálkát~Megleli,~S az övében a gerendát~Feledi.~A deákné
14830 4| reménység zöld koszorúja~Öveddze-e homlokomat,~Vagy a kétségbeesésnek~
14831 7| babér, mely fejét hasztalan övedzi:~Mint Harmodiusnak, kardját
14832 8| Annyi földet sem mondhat övének,~Melyben egykor koporsója
14833 7| Kinek koronája dúsabb az övénél?~S több csillaggal kinek
14834 8| minden sírt egyenként,~Mig az övére akadok.”~S elballagott a
14835 6| Hajtám le főmet, melyet övezett~A dicsőségnek csillagkoronája.~
14836 7| csillagfény~És koszorú gyanánt övezi fejemet.~Megfürösztém lelkem
14837 8| mit egykor koszorú gyanánt~Öveztek fönn a szomszédcsillagok,~
14838 8| festess bennök szalagot, mely~Övezze derekad.~Ha volnék a világlátó
14839 11| szivében öröm, bú, kin özönje csatáz;~Most mosolygva bibor
14840 7| nevemet?~Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,~Fejfámra sötét
14841 8| ember úgy oldalba szúrta~Őfelségét, hogy még meg se’ nyekkent.~
14842 8| az~Ország gyeplőszárát,~Őgyelgett is ám a szekér~Majd tüled,
14843 5| ilyenkor az ember nyúgodalmat óhajt,~S őreá, szegényre, a szerencsétlenség,~
14844 10| Legtisztább szív után?~Eloltani ohajtám~Emésztő lángodat,~S elzártam
14845 7| Vár kapitányával szólni óhajtanék.”~‘Szólj, felelt a hölgy,
14846 5| vesztegetem;~Szivemnek csak egy óhajtása van még...~Erre törekszem,
14847 5| bölcsejébe.~És hogyha meghalok, ohajtásom csak egy,~Barátim, tőletek:~
14848 5| amely megnyilik~Tanyát ohajtó érzeményinek?~De bár szeretni
14849 4| kivánom megtérésedet,~Akár ohajtod, akár megveted~Uj frígyemet.~
14850 6| engem az édes anyám.~Nem ohajtok én egy tavaszt,~Hogy véled
14851 7| Ily nagynak hittem és ohajtottam is őt!”~Lelkének mélyében
14852 7| fája~Milyen vággyal, mily ohajtva várja~A tavaszt, mely néki
14853 3| beszélek.~Mert ha szólok őhozzájok,~Hajnal lesz a két orcájok.~
14854 8| Drága élted miljom s miljom ója,~Ne félj, téged nem feszítenek
14855 8| Azok előtt, kik a hazát óják.~Ép azért ment, mert semmivel
14856 4| emböreit pej lovam~Csak ojan jól mögösmeri, mint magam.~
14857 4| soha,~Minden dolognak van oka-foka.~„A kancsó zsarnokszív” -
14858 7| nyelt volna el,~S elkezdett okádni a hegy,~És okádta ég felé
14859 7| elkezdett okádni a hegy,~És okádta ég felé a~Tűzesőt, tűzköveket,~
14860 4| az,~Csak én tudom ennek okát,~Én, kit földöntúli izék~
14861 8| énnekem.~Tudja isten, hogy mi okból~Szeretem? de szeretem.~Kiülök
14862 4| rajt vagyok, gyühetnek már őkeemök!~Debrecen, 1844. január-február~
14863 8| nézem őt, azért nézem,~Hogy őkegyelmét lenézzem.~Melyik a legszebbik
14864 5| mily jólesik: fügét~Mutatni őkegyelminek.~Ugy ám, de hátha nem nyerünk?...~
14865 3| lelke van!~Szembeszállok őkelmével~Bátran, szilajan.~S tán
14866 4| tanyája.~Ország gyülését őkelmök itt tartanak,~Éjfél idejében
14867 6| fognál,~Ám nem szeretni, oknak ez kevés;~A mozdulatlan,
14868 8| Asszonymesterséget.~De meg nincs is okod~Engemet féltened,~Hiszen
14869 7| borzalom száll rád:~Meglátod az ókort, hogyha még nem látád,~Réki
14870 4| kisértetet mutat.~Fiú, légy hát okosabb valahára,~Szedd rendbe rendtelen
14871 4| szél! ezt megsüvegelik.~S okosan! mert a kaján elem~Mértéken
14872 4| Jancsi e látványra ekkép okoskodék:~„Ez a világ aligha csárdában
14873 3| bért...~Eh, de mit most okoskodni!~Csapjatok kezet;~Jóbarát
14874 8| Vezess minket már most,~Józan okosságod vezéreljen bennünk,~Ha lehetséges,
14875 3| elhagytál,~Nem t’om, mi okot találtál.~Hív voltam én
14876 7| ifjú! szemével több bajt okozhatna,~Mint vezére minden fegyveres
14877 4| mellett.~Bőgése zavarnak~Lett okozója~A mulatók közt.~Megbomlott
14878 7| Szegény jó Zöld Marci halálát okozta,~Négyágú épület volt halálos
14879 8| szalmája,~És e bajt a nagyurak okozták.~Természetes, hogy mikor
14880 8| inogni kezd...~Földindulás okozza ezt?~Földindulás: néplázadás!~
14881 7| Mi volt nekem~A szerelem?~Oktalan kis balga gyermek,~A pillangókat
14882 4| Mit elkövetél.~Példádon okúljanak a késő unokák,~Hogy kell
14883 5| Majd tanúlok édesörömest.~S okvetetlen tőled kell tanulnom,~Amit
14884 3| ház mögött pedig terűl az ól,~Honnan juhoknak bégetése
14885 4| karaván...~Nem lehet más,~Mint oláhcigány;~Avvagy e szép útazási rend~
14886 8| te horvát, német, tót, oláhság,~Mit marjátok mindnyájan
14887 8| kockánk eldobva lészen,~S vagy olajág vagy pedig kard~Lesz a magyar
14888 8| minden tolla~A békeség egy olajága,~S amelynek érintése oly
14889 8| nép kezében.~Kardot és nem olajágat,~Kardot a nemzet kezébe!~
14890 6| Megengesztelt szivem egy zöld olajfa-ág!...~Minden tőled kapott
14891 8| feketesárga,~Avval mentek szegény Olaszországra!”~Huh még azt is aki áldja,
14892 7| kis szádat,~Most láttam az ólba menni anyádat,~Tudod, soká
14893 8| halálával elhalt?~Illik-e még oldaladra a kard?~Magyar nemzet, ha
14894 8| mikéntha~Égő vasat sütnének oldalához,~Fölugrott, s oly szívszaggató~
14895 4| Nemcsak a jó dáde egyedűl:~Oldalain egy-egy tarisznya lóg,~S
14896 7| szabad égnek alatta~Verhetik oldalait s a bozót hadd tépje sörényét,~
14897 4| számomra,~Kimondom:~Mi furja az oldalamat.~Kimondom, igen,~Nem holmi
14898 1| csolnakod;~Jőj, s űlj le oldalamhoz,~És nyujtsd nekem karod.~
14899 6| mennyországtól bitorlott.”~„El oldalamtól! vissza, szemtelen!”~Kiálta
14900 6| Duna habja,~Mely a komp oldalát locsolgatja.~2~A vén halász
14901 8| kend!”~S három ember úgy oldalba szúrta~Őfelségét, hogy még
14902 2| vigyázzon magára,~Vagy inkább az oldalbordájára;~Fiatal is, szép is a menyecske -~
14903 4| Bagarja uram~Megdöfte az oldalbordáját,~Hogy az álom sűrü ködét~
14904 7| Fázunk és éhezünk~S átlőve oldalunk,~Részünk minden nyomor...~
14905 4| gyér fűveken csillogott;~Oldalvást a napnak első sugarára~Fölpiroslott
14906 7| Vándorsarúimat le~Csak ottan oldhatom.~Ott vár reám, ott vár a~
14907 4| Mint a vér rozsdája emészti~Ólmos fütyköseinket, amikkel~Tisztújítási
14908 4| teher,~De a nyomor, mint ólom, megnyomott.~Könnyíte rajt
14909 7| Leégeté szerelmem lángja.~Mért oltanátok el keblünk tüzét? mely~Oltár
14910 8| a gyertya, mit el lehet oltani;~A magyarnak élnie kell
14911 7| igazság itt van,~S ez isten oltáránál,~Bár a világ odább áll,~
14912 10| temetem.~Lerontom a hűség oltárát,~A vestaláng hamvadjon el,~
14913 5| hiszem)~Ha kedvesünkkel oltárhoz megyünk.~S neked maholnap
14914 4| idegen bálványtok,~A külföld oltárira.~E hazán, mely porban esd
14915 8| szelíd szemed,~Hol a szeretet oltárlángja csillog,~Majd megtéríti
14916 7| tenger-özöne,~Csak szent oltárodat nem önti le.~Veled sohajtok,
14917 5| Csókoltam, rombadőlt~Oltárom, homlokod;~És e csókban
14918 5| Különérdek elmarad.~Itten oltárt minden ember~Ön bálványaért
14919 3| lángok szűzen égnek~Szent oltárúl az erénynek~El nem romlott
14920 7| lelkemen,~Mint a görögtűz, olthatatlanúl.~Itt tettem első esküvésemet,~
14921 6| gyermekekkel áld meg majd az isten,~Olts gyermekid szivébe jellemet,~
14922 4| év is sírban szendereg.~Oltsd el, haldokló, hervadt ajakadnak~
14923 7| élve~Felröpülök~Az égbe.~Oltsuk el már a gyertyát,~Mert
14924 6| föltámad a szél, mielőtt~Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre~A nagy
14925 8| haragod,~Két ország eggyé olvadott,~Kétélü kard lett a magyar,~
14926 10| szeretni - balga gondolat!~Hát olvadozott e szív valaha?~Ne álmodozzál,
14927 8| Egy szóvá s egy érzelemmé~Olvadt össze a haza,~Az érzelem „
14928 7| hányszor,~S még számtalanszor olvasandom el,~Mindaddig, amíg mindenik
14929 5| könyv, amely mindig nyitva,~Olvashatja, ki mellette jár.~Olvassák
14930 4| könyvéből szemének~E drága sort olvashatom:~Hisz én már téged rég kisérlek,~
14931 4| ilyen magyarságot könyvekből olvasna:~Élni, jól tudom, hogy nem
14932 7| visszakergetnélek téged,~Olvasnád levelem ott Pest városába’,~
14933 6| lennénk, jaj minékünk,~Ezt olvasnák csak felőlünk:~„Élt egy
14934 5| szegények.~Nem irok, nem olvasok.~Én magyar nemes vagyok!~
14935 7| festett vagy felede,~Pótolja olvasóm kegyes képzelete.~Külsőképen
14936 4| orrára köttetik a nyájas olvasónak, hogy a fogoly nem más,
14937 8| Mint ezredévek óta az.”~Mit olvasott ez ifiú belőle?~Mit gondolt
14938 4| Keservét szenvedem.~Mig olvassátok tőlem~A tréfás dalokat,~
14939 7| F. A. EMLÉKKÖNYVÉBE~Olvastad úgyebár a bibliába’~Az olajos-korsó
14940 5| most ünnepélyesen letépem!~Olvastátok vidám dalaimat?~Azt gondoljátok,
14941 5| E két bötű elől, hátúl olvasva~Egyformán mondja meg mi-léted.~
14942 1| kiszakaszt karodból~Engem; olvasván ezeket, lebegjen~Dalma eszedben.~
14943 8| De a fejem havát le nem olvaszthatja.~A méltóságot átadom, mit
14944 5| első mozdulásra kél?~Nem olyan-é ez, mintha rózsabokrot,~
14945 7| asszony! furcsa, furcsa lehet,~Olyanforma tán, mint szoknyában a férfi.~
14946 4| Midőn félig rám lehele:~Olyanformán vagyok vele,~Mint a mesében
14947 8| Könnybe lábbad a két szeme olyankor,~Eszébe jut a siralmas hajdankor,~
14948 7| vegyűlni~Majd a többivel,~S tán olyannal épen,~Kit magasb indúlat~
14949 7| neki-nekilódul,~És a szegény falun olyanokat ölel,~Hogy a dereka is csak
14950 8| Mutassuk meg: a magyar nem olyasmi,~Mint a gyertya, mit el
14951 4| S tapasztalásom nem volt olyatén,~Mely kedvre hozta volna
14952 4| pálya~Fene sik;~Legkivált az olyfélének, mint magam,~Kinek kissé
14953 4| Bagarja uram pedig űle,~S olyformán néze szemével,~Mint nézni
14954 4| mikor le nem rudalták~Az Olympról Jupitert.~Szánjon meg tehát
14955 4| lát a pusztába két szömöm.~Ómáspej a nyergös lovam, nem vöttem,~
14956 7| összezúzott~Csontját az omladék alatt! - -~S te kis kunyhó
14957 11| MURÁNY OMLADÉKAI~Itt állt a nagy, itt állt
14958 5| számüzötten~Egy országnak omladékin űl!~Nem lehet, hogy én még
14959 7| hogy minél elébb~Láthassam omladékodat,~S hitvány lakóid összezúzott~
14960 4| Duna:~Hogy a Tisza belém omlana!~Tokaj, 1844. február~
14961 6| hiszem,~Hogy könnyei ne omlanának~Éretted, te az aljasságnak~
14962 5| fogai,~Látom szájából a vért omlani.~Itt egy öreg cigány, a
14963 6| sirattok:~Az én könyűim hadd omoljanak~A függetlenség bajnok férfiáért,~
14964 8| Futócsillag volt, nem egyéb.~Omoljatok, szemem könyűi,~E lehullott
14965 4| Ha a ló alatta össze nem omolna.~Összeomlott, ki is fújta
14966 7| kebelemre tevéd le,~Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?~Oh mondd:
14967 1| por közé a hadfiak~Sürűn omolva hulltanak,~Mint gabna jégesőben.~
14968 8| Amely kévéjében marad,~Egy ón golyót nyelek le.~Ha azt
14969 5| CSÁSZÁR FERENC ŐNAGYSÁGÁHOZ~Nagyságos úr! ismer engem,~
14970 4| János,~Találós ész sem volt őnála hiányos,~Látta, hogy kardjával
14971 8| Legyünk jobbak, nemesebbek~Őnáluk;~Isten után legszentebb
14972 7| szorúljon valaha...~Ti meg nem ónátok.~Szivetek mindig-nyilt-ajtajú
14973 9| kő...~Örömkönyűimet hogy ontanám!”~Felelt a vendég: „Sajnállak,
14974 7| Hogy az legyen, vérem kell ontani!~Megérem-e ezt én? vagy
14975 4| Ki kell belőle a vért ontanom!”~S e gondolatra kancsóm
14976 5| meg,~S síromnál, ha érted onthatom véremet,~Meg fogom áldani
14977 5| villámterhesen közelgesz.~Jőj és ontsd lelked villámait,~S lángjaikkal
14978 11| erejével.~Debrecen, 1848.~ ~.oOo.~
14979 4| adatnak~S közbe bohózatok és operák~A közönségnek gyönyörére:~„
14980 5| természet szinpadát!~Az operákban ki gyönyörködik?~Majd hallhat
14981 5| hallhat ott kinn kedves operát.~A természetnek pompás szinpadán~
14982 7| lenézitek.~Büvészeinken túltesz Operátok,~Mely a tündérhont közelíti
14983 7| elátkozott királyfi~Túl az Óperencián,~Él magában falujában~Pató
14984 7| takarja.~De az mindegy; őrá nézve a fő,~Hogy elérte
14985 4| fejök felett~Valami egy óra-járásra lehetett.~Enni nem ettek
14986 7| élni fog dalába’,~Még az órában, melyben legvidámabb,~Emlékezni
14987 7| Nem bánom én, ha mindenik~Órád eltart egy századig!~Pest,
14988 1| AZ ŐRÁGYHOZ~Égig emeljen bár a játszi
14989 7| vonja~A merengés emberét.~Órahosszat elmerengek,~És ha egy elejtett
14990 4| vidám,~Mondjátok-e az est óráinál:~Hát a mi Sándorunk most
14991 7| ezen hova jut?~Mindegy volt őrája nézve,~Ha jobbra, ha balra
14992 5| leányka kebelén.~A bucsúnak órájában~Adta emlékül nekem;~A bucsú
14993 5| egyszer a kétségb’esésnek~Óráján keresztüllőjem őt!~Szalkszentmárton,
14994 4| száma van~A sikerűlés remek órájának.~A költő ír, csak hogyha
14995 6| arculatjok,~S e pirúlás, végső órájokban,~Ifjuságuk visszaálmodása,~
14996 8| rajtam szánakozzatok,~De őrajtok, hisz ők ártatlanok,~Hisz
14997 1| nyíl röpűltenek,~De ily órákat a nagy mennyországon~Angyalnak
14998 8| kedvesem,~Gyöngyökbe foglalt órákkal kinál~Az ifjuság s a szerelem,~
14999 7| boszúját,~Kivette nyugati óramutatóját. -~Jobbra a cselédház, az
15000 6| kert volt életünk,~Mnden óránk benne egy virág;~Mult- s
15001 7| elébb hazahozni~Csak egy pár órával, vagy ott tartóztatni?~Itt
15002 4| kisleánya!~Elhervad a könnytől~Orcáid rózsája.~Pest, 1844. június~
15003 7| Miért tünsz föl ujra~Piros orcáiddal,~Fekete szemeddel,~Fekete
15004 9| patak,~Szivárogj le hideg orcáikra halkan,~Hadd tudják meg
15005 7| rónáján,~S képe tetemesűl, orcáit fölfújván.~Hirtelen fölébred
15006 8| elbizot hatalmas zsarnokok,~Orcáitokrul a vér hova lett?~Orcátok
15007 5| Ne félj, ne félj hervadt orcámtól:~Érted levék oly halovány.~
15008 8| A lélek zománcából~S az orcának szinéből.~Be másnak látta
15009 5| száraz ágra,~Könnyek hullanak orcánkra.~Isten hozzád, édes,~Isten
15010 8| vajon nem fogja emlegetni~Orcapirulással e kor gyermekit?~Erre semmi
15011 6| Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson~És rajta egy pár
15012 8| Orcáitokrul a vér hova lett?~Orcátok olyan kísértetfejér,~Mikéntha
15013 7| éjszakát...~Férjed jött sötét orcával.~Szörnyü ember! van hatalma,~
15014 8| és reszketett belé,~Ezt ordítá, s veszett dühében~Fejét
15015 4| emberi hang.~Igy hát hahogy orditanék is:~Meghallani nem volnának~
15016 7| sűrü közepébe~Farkasoknak ordítása,~Denevérek vijjogása.~Mi
15017 7| hon eladói,~Elveszünk ez ordítók miatt...~Rólok tudja ellenünk,
15018 8| Zsigmond fejér orcájára.~Ordítozás, dob pergése!~De hallik
15019 8| Tovább rohant s teli torokkal~Ordítozott belé a~Vak éj siket fülébe.~
15020 8| Kibujtok most hátunk mögűl,~És orditoztok diadalt,~Hűhóztok istentelenűl.~
15021 7| cimborálok,~Én vagyok az orgazdájok,~Lopott jószág csengő ára~
15022 5| A virágok... s hallgat orgonája,~Hallgat a sok énekesmadár.~
15023 7| a halálom.~Fussak innen! orgyilkos kéz~Fenyegeti éltemet.”~
15024 8| ércszobor,~Egy méltóságos óriás-alak,~Egyik kezében háborúi kard,~
15025 5| nagy szappanbuborék.~Valami óriásfiú~Kifúja reggel keleten,~S
15026 4| beillett.~A pataknál állt az óriásföld csősze;~Mikor János vitéz
15027 4| ment, és elért nemsokára~Az óriásföldnek félelmes tájára.~Egy vágtató
15028 5| angyaloknál boldogabb vagyok.~Egy óriáskigyó bámészkodásom,~Végighuzódik
15029 8| törpül,~És a zsarnokság óriásodik.~Hiába volt hát annyi szenvedés,~
15030 6| ne kelljen~Az eljövendő óriásokat.~Tartsuk meg a szép, a szent
15031 4| hogy sípját elővegye,~Az óriásoknak hogy jőjön serege,~Hanem
15032 4| léptében-nyomában~Olyat, amit látott Óriásországban.~Volt ennek a tájnak sok
15033 4| Kiáltott most János egyik óriásra.~Szót fogadott ez, és a
15034 11| lelkesedéssel,~Az elkeserűlt szív~Órijás erejével.~Debrecen, 1848.~ ~.
15035 9| vét,~Tudom, hogy a sors őriz engemet,~Hogy engemet megölni
15036 6| rettentőn, mint az angyal,~Ki őrizé a paradicsomot.~„Eddig s
15037 8| Krisztus koporsaját~Sem őrizék.~Dolgozni fogsz, mert írva
15038 3| láthatok, nem hallhatok.~Őrizem az apám nyáját,~De nem hallom
15039 5| Mig elhullt a szekér egész őrizete,~Mig kivívta a nagy és véres
15040 8| Melyet szeménél jobban őrizett,~Mit ujjáról le nem szakíthatott~
15041 8| kardmarkolattol,~Egyfelől őrizték a megszerzett hazát,~Másfelől
15042 5| göncölszekérnek párja nincs;~Őriztetik is ám a fenevadakkal,~Meredő
15043 6| érte a szegény Perennát. -~Őrizve Salgó szűk falai között~
15044 5| világborító~Fa, ha majd egy órjás megjelen.~E világborító
15045 4| Bár ellene a balitélet~Vak órjásának nyelve szól.~Hogy én lelépek
15046 4| De most zugása nem ver~Órjási hánykódás közt földet és
15047 8| hagyjátok őt,~Ne bántsátok szent őrjöngésiben.~A férfi néma fájdalommal~
15048 7| nélküli tenger,~És mig az orkán zúg, s a felhők dörgenek,
15049 1| Ti ablaki fölött~Irígy őrkárpitok!~Pillantanom reá,~O kérlek,
15050 7| isten s őrizi törvényét,~Őrködik az igazság felett.~Meg nem
15051 8| a kormány?~Ahelytt, hogy őrködnék, mélyen, mélyen alszik~Fönn
15052 7| a~Nyilvánosság napfényes ormain;~Sőt kedvesebbé tészen a
15053 6| vadonerdőkbe, kék hegyek ormára;~A vadonerdőkben tölgyeket
15054 7| csak ez,~S hátúl a sziklák ormiról~Veték le mások magokat,~
15055 7| néztek hajdan e falak,~Mert ormukon szent jelt tartottanak.~
15056 3| Háborogva, zajgva tombolsz~Őröd ellen.~Égsz, dagadsz...
15057 8| ment.~Következő vasárnapon~Őróla szólt a prédikáció,~Borzadva
15058 8| ország, nem csonkult határa.~Oroszlán-szemmel néz a félő világra,~Sörénye
15059 5| ha én busúlok!~Keblem egy oroszlánbarlang,~S szívem benne bárány;~
15060 8| által győzzön, menekűljön.~Oroszlánbátorsággal és~Őrült erővel küszködött,~
15061 7| fölöslegnek tartják.~Küldje oroszlánit; mire idejutnak,~Lábainknál,
15062 8| mostan egy év ölne meg?~Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,~És most
15063 5| hogy meri ingerelni~A hős oroszlánt a hitvány majom?...~...
15064 6| sárkánytejet szopott,~Ifjú korában oroszlánvért ivott.~Nem is birtam vele,
15065 9| magyar; talán~Száz is jut egy oroszra.~És ha volnánk kevesebben,~
15066 8| Pincei harmatot.~Ez alatt az orr alatt egy~Nagy bajúsz ácsorga,~
15067 6| Szerettem volna fölugrani,~Hogy orraikat leharapjam.~De nem harapom
15068 7| az eget akarná szántani~Orrával, oly magasra tartja fel.~
15069 4| hárfájára sem~Hallgatok!~Orrnál fogva senki engem nem cibál, -~
15070 6| harapom le! gondolám,~Legyen orrok és szagolják,~Ha rothadok,
15071 7| Irtóztatón, irtóztatón~Orromba ment a pípafüst!~Szatmár,
15072 8| Mint e tolakodó légy itt az orromnak;~Noha neki nem kell az én
15073 7| ne is fitymáljuk ezt az orrot, melyet~Invalidussá ily
15074 8| bántása ne legyen.~De az őrség kapitánya~Beaurepaire mást
15075 9| énnékem becsületem, de nagy,~Ország-világ előtt,~Még azok előtt is,
15076 8| becsűli az!~Kijött a könyv, s ország-világban~Ezrével olyan gyorsan terjedett
15077 8| előljáróját~Ugy követünk téged ország-világon át,~Míg nem látjuk magunk
15078 6| is kiszállhatnék~Búmnak országából!~Nem szállhatok, mert búm
15079 5| komoran~Le a halottak puszta országára.~Nem enged a hó a nagy temetőben,~
15080 8| Mielőtt bevette~Attila országát.~E szent helyen álltak~A
15081 8| AZ ORSZÁGGYÜLÉSHEZ~Sokat beszéltek, szépet
15082 8| fővezére,~Lehel, Bulcsú, Botond országgyülést kére,~Ottan a maga és két
15083 4| Visszafoglaljuk mi vesztett országodat.”~„Hát szegény leányom,
15084 4| hogy mire a nap lemegy:~Országodból tovaűzzük ellenséged,~S
15085 4| népet,~Kedvemért bocsásd át országodon őket.”~„A kedvedért, pajtás,
15086 8| kincsét~Szerencse markai országodra hintsék,~Legyen oly bőséged,
15087 8| a magyar nemzet,~S amely országokra kinyujtá fejeit,~Tán a mai
15088 7| Ki vagyok? sehonnai,~Se országom, se hazám,~Valamely vándormadár~
15089 7| Akik jőnek audienciára -~Országomnak jobbágy népeit.~Ott egy
15090 8| be ma~Az ország gyülését országos lakoma.~45~Egy sem gáncsoskodott,
15091 6| vele, vad képzeletemmel,~Országról-országra vándorolni ment el,~Tenger
15092 5| jelül, mint hajdanában,~Országszerte járt a véres kard.~S fölriadt
15093 8| Háborút küld a magyarra,~Országunkat elfoglalja.~Foglalod a kurvanyádat,~
15094 4| szekér,~Mely ballag széles országútakon?~Sas a költés; hol nem járt
15095 7| gyöngült lábaimmal~Gázolám az országúti sárt;~Lelkem addig csüggedetlen
15096 8| a csillagok közt a nagy országutja,~Itt alant a földön oly
15097 7| kinn a pusztán,~A betyárok országutján.~Benn a csikós a csárdában,~
15098 8| rég,~S kidobtátok azt az országutra,~S ott átment rajt a szekérkerék,~
15099 7| Hozzája közel volt a vég,~Az országútra kitaszítva~Halálos bajban
15100 5| működését~Csillagtáborából~Őrszemekkel néző~Isten adománya;~Ő beszél
15101 7| De nem angyal, aki ott őrt áll előtted;~Ne félj, nem
15102 6| útjokat~A tengeren.~A kék őrtűz lobog;~Némán villámlanak~
15103 7| részét hagyván csak ott őrül.~Ha jön ellen, jőjön; csak
15104 7| felel a forró levélre...~Őrülés, ne vezess örvényed szélére!”~
15105 8| álmodik most holdas éjeken~Az őrülésig rémült képzelet.~Nem várok
15106 7| mégis~Környekez már-már az őrület,~Hát ha még lenn volnék,
15107 8| kik tépik leginkább~Gazúl, őrülten a zöld ágakat?~Azok, kik
15108 4| majd eget...~Vagy, mint őrültet, szolga által~Szobájából
15109 8| halálórában~Benned lelte orvosát.~Míg az országgyülés ott
15110 6| hazajő betegen.~Hű nője orvosért~Megy hirtelen.~Miként siet,
15111 4| bort, mely minden bajnak orvoslója.~A bort, mely a szívből
15112 4| annyiszor~Voltál bajomnak orvossága,~Légy most is az, bár utójára:~
15113 5| Jó, hogy sebemre az ég orvosságot ad.~Keblem varázsfüve~A
15114 4| beteg.~És ti rablók! amit orvosságra~Izzad kínnal e haza:~Elhordjátok
15115 6| minket nagy fájdalmainkban,~Orvost küld hozzánk, és ez útban
15116 6| Miként siet, az istenért!~Az orvostól mindent remél,~Azért rohan
|