1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
15117 3| buzogányok~Súlya ellen,~Mondd, ki őrze? mondd, ki óva?~Nemde mellem?~
15118 4| fényét, de téged~Még jobban őrzelek,~Hogy drága egészségednek
15119 5| érdemel.~Más hazában híven őrzik~Mindazt, ami nemzeti;~Ősi
15120 4| Tündérország első kapuját őrzötte~Félrőfös körmökkel három
15121 4| Ekkép fakadt ki a nyáj bátor őrzője;~Azután haragos szemmel
15122 4| munka várt ám rája,~Itt őrzőnek három vad oroszlán álla.~
15123 7| csak, te gőgös palota,~Az orzott kincsek ragyogásait,~Ragyogj
15124 8| körűl.~És szólt a lélek, az~Ős-szellem fényében fürödve,~Miként
15125 8| Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,~El fogja lepni árnyékunk
15126 7| vándormadár~Lehetett az ősapám.~Járok-kelek a világban,~
15127 6| Mit tudta, hová megyen ősapánk, midőn~A paradicsomból kiűzve
15128 8| székely?~Hisz a székely ősapja volt Attila,~Kit úgy híttak,
15129 8| A magyar nemzetség dicső ősapjának.~Fölkeresik, abban állapodtanak
15130 6| SÁNDORHOZ~Te elfáradsz, mig őseidnek~Végigtekintesz névsorán,~
15131 5| bércein~Virágozának boldog őseim.~Anyám - közel hozzá az
15132 4| De most ha mennék éhen őseimhez,~Nem lenne sírom nyúgalom
15133 5| A MAGYAR NEMES~Őseimnek véres kardja~Fogason függ,
15134 8| egy vad átok!~Átkozzuk ki őseinket~A nyugtató föld ölébül,~
15135 7| Egész nagy csillagok voltak őseitek,~És ti? csak parányok!~Ne
15136 4| Hallottad e szót, meggyalázott~Ősének szelleme?~Most már őt húzni
15137 1| földmives halad~Megnyugodni ősfedél alatt.~Itt az erdőkoszorús
15138 7| legfenekére,~A tüzeknek őshonába...~Hah, még itt is fázom,
15139 1| Oh nem szél nyögel ott, ősid fölisteni lelke~Sír unokáinak
15140 8| kell.~Nincs mit csodálni, ősidőktül óta~Azon valának papok és
15141 3| sólyomszárnya támadt,~S odahagytam őslakom s anyámat.~Kínok égtek a
15142 8| de már nem látszik a nagy ősök vére,~Fiaik befesték ujra
15143 7| lehetett.~Mint két árvíz, amely~Ősszejő,~Összefolyt fölötte~Múlt
15144 7| tiporják méltóságodat~Az ostobák, s ép akkor, amidőn~Törekszenek,
15145 4| Tovább üzéd eszeveszetten~Az ostobáskodásokat.~Most szépen vagy, szépen...
15146 8| Szörnyü Attilának, isten ostorának,~A magyar nemzetség dicső
15147 7| győzelmi szekerét,~S haragomnak ostorával vágjam~Arcaikra a bitó jelét!~
15148 5| kút is mellette,~Honnan az ostorfát valaki elvitte;~Csak az
15149 8| éltemet.”~S ment, mint aki ostorhegyet fut.~S midőn végkép eltünt
15150 3| Mért kinozni lángcsapásu~Ostorokkal engemet?~Mért a vágy e lázas
15151 4| hallik~S pattogása hangos ostoroknak.~A tanyáknál szellők lágy
15152 8| nagy isten érte...~Addig ostorozlak, nemzetem, mig végre~Földobog
15153 7| felől jön el az út onnan,)~Ostorpattogásra, kocsi zörgésére~Fölugrott
15154 8| Verdunön a sor,~Elkezdődik ostroma.~Verdun gyáva népe reszket,~
15155 7| emberei;~Őket a pártütő várnak ostromára~Vitéz Veselényi Ferenc vezéreli.~
15156 7| madár szállott rá, türelmét ostromló;~Tarka kiváncsiság és fekete
15157 5| felhő,~S mennydörgéssel ostromlom szived.~Majd meg rózsalomb
15158 7| dörgének,~De csalatkoznék, ki ostromnak gondolná,~Lakodalmat adtak
15159 5| ha mindjárt~Az egész föld ostromolna is.~Rágalom, gúny, ármány,
15160 11| állt az erős Murány,~Ezt ostromolta hajdan Veselényi~Beje, 1847.
15161 8| lelkének fölvert habjai~Nem ostromolták többé az eget,~Csak halkan
15162 4| paradicsomnak küszöbén~Almátevett ősünk érezhetett,~Midőn belőle
15163 6| Azt sem tudtam, mi van,~Ősz-e vagy kikelet?~Csak egyet
15164 6| Rémes kisértetként~A zsarnok őszapa~Áll a toronytetőn...~Hangjához
15165 7| darvak úsznak át az égen~Az őszbül a tavaszba, és utánok~Elküldi
15166 7| szerelem.~S látjátok amott Osziánt?~Az éjszaki tenger örök-ködü
15167 4| tölts!~Egyenesség, nyilt őszinteség~Rókaságnak zsákmányúl esék.~
15168 8| egy-egy sugarat lövelt~Elméje oszladó ködébe,~S minden sugár egy-egy
15169 7| maradt, futni kezde gyáván,~S oszladozott számos apró csoportokra,~
15170 4| Ha jön az est,~S a felleg oszlani kezd,~Látjátok őtet, amint
15171 8| nem hiszed,~És én mikép oszlassam el, ha~Vannak, kétségidet?~
15172 7| fönségben,~Minnt a jégnek oszlopa~Éjszak tengerében.~Amidőn
15173 4| uram,~Test-épületének~Élő oszlopain,~Oh merre szalad kend~Gyors
15174 6| örök átka nemzetének~Sötét oszlopként rajta nehezűl.~Szalkszentmárton,
15175 1| szirttetőiben.~Ott, hol oszlopok setét kövére~Bút susogva
15176 5| Függjek koszoruként ez oszlopon. -~Német vagy, nem t’om:
15177 1| tavasszal, nyár hevén, hüs~Őszön át~Pengeti a szerelemnek~
15178 4| közöttetek~Mult napjaimnak osztályrésze volt.~Előttem áll a délután,
15179 8| hozzánk jőne mostan~Bajainkat osztani,~Aki velünk kezet fogna:~
15180 3| embernek égbe,~És üdvességet osztasz ott:~E túlvilági üdvességből~
15181 7| megmutatá magát.~Tiéd szerelmem, osztatlan tiéd,~S e szerelem nagy!
15182 3| feltárja kebelét,~Részvéttel osztja meg a szenvedő könyét,~S
15183 1| barnaleples éj~Nyugalmat osztogat,~De ah! az ifjunak~Nyugalmat
15184 6| fáradságoknak,~Mindenfelé keresztet osztogatnak.~Aranykeresztet tűznek a
15185 8| amikép ő fujta,~Kénye szerint osztott örömet, bánatot,~Kürtjével
15186 6| kincseket~Legényeik; de osztozás alatt~Egymásnak esvén kardot
15187 3| már rokon;~Annál inkább osztozhatnak~A borostyánlombokon. -~Hogyha
15188 6| sor;~E drágakincsen ketten osztozunk!’~*~Eszmélt Perenna, és
15189 3| Évek multán megjelenék.~Nem őszült ő meg... fürteit~A gond,
15190 8| végre tőle válnia?~Hajszálai őszültenek meg~A gond miatt... s nem
15191 1| ellene.~Béke veled! szólt az őszűlt bajnok,~Átövezve hősi karddal
15192 7| örömtül reszket.~Jöttem hozzád ótalmat keresni,~Hol találnám azt,
15193 8| És magyar vér ezer évig ótalmazá!~Nincs itt urasága csak
15194 7| Itt vannak kardjaink, hogy ótalmazzanak~Vérünk kifolytáig, lélek-szakadásig!”~
15195 8| kell tűrnie!~S a bámuló, otromba néptömeg~Gyalázatán még
15196 7| folyvást tart a zaj,~És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?~Nincs-e
15197 5| lyányka, nem törődöm azzal,~Ha otthagyod minden ékszered...~Mért
15198 9| Vagy ha visszamék majd az otthonvalókhoz,~Elvigyem hazáig.~Az lesz
15199 8| kemény háborúba,~És pediglen Ottokár alól e~Háborúban a gyékényt
15200 8| vala nagy az ő vitézségi.~Ottokárral, híres cseh királlyal,~Keveredett
15201 3| Mondd, ki őrze? mondd, ki óva?~Nemde mellem?~Lám, e mellnek
15202 4| Igen becsületes módon bánt ővéle.~El sem feledte ezt a szerecsen
15203 4| roszak.~Az ispán urtól őzcombot kapánk,~A káposztából is
15204 5| hajdani várost földúlta az ozmán,~Kő kövön nem maradt, csak
15205 5| Felszáll s a légben mint~Pacsira, énekel.~S ha ekkor biztatom:~„
15206 7| fegyverre!~Szava, mint pacsirta éneke, ugy hangzik,~Mert
15207 8| elenyészik~Mennydörgésben a pacsírtaszó.”~Meglehet. De madár nem
15208 7| mellette~Olyan hosszu a pad,~Közepe, nem a sok űlés,
15209 7| Behordta a szénát gazda padlására,~Üres szekerével ballag
15210 8| festette volna az~Eső, mely a padláson át befoly...~Aláhuzódik
15211 8| a nyomor~Ott fönn a kis padlásszobában,~Melynek falát~Csikosra
15212 8| a házhoz, melynek egykor~Padlásszobájában lakott,~Merőn megnézett
15213 8| szeme,~Mint a végső remény.~Padlásszobának halvány mécse az.~Ki virraszt
15214 8| külvárosban ott~Egy kis padlásszobát~Bérelt ki, s nem tudá még,~
15215 4| gondolta,~Nagy munkája után egy padon nyugodva.~„Ma ezen a helyen
15216 4| le, lelkem!~Nézz le kissé páholyodból,~Nézz reám szép szemeiddel...~
15217 7| fölemelte még a~Népszerűség őket paizsára,~Az elámult sokaság, miképen~
15218 6| fölemelve őt,~„Meg foglak óni, paizsod leszek;~S ki hozzád nyúlni
15219 6| hozzád nyúlni kíván: annak e~Paizst elébb ketté kell törnie.~
15220 7| megunta,~S válaszát vidáman, pajkosan~Ilyeténkép mondta:~„Hol
15221 7| ott.~És az ifju lelke a pajkosság~Tarka köntösét rögtön letette,~
15222 5| üres szót lelkem utálja.~Pajtásaim! értetek a bú;~Elhagyni,
15223 5| AZOKHOZ AZ ÉN JÓ PESTI PAJTÁSAIMHOZ~Hah, börtönöm ajtaja megnyilt,~-
15224 8| lábam alatt,~Lelőtték a pajtásomat,~Előre!~Én se’ leszek rosszabb
15225 4| időm honn jól telék.~Vers, pajtikám, hó! vers termett elég,~
15226 1| néz a völgy felé,~Vért, pajzs csillog estnek aranyában,~
15227 5| tettek a halom fölébe,~Mely pajzsa lett az élet búja ellen...~
15228 1| lengedeznek,~Hol lándzsát és pajzsot kért a gyermek,~Ha riadván
15229 8| az egész magyar nemzet.~Pajzsra állították, úgy emelték
15230 6| Közepén a kereszttel, a nagy palackkal,~E mellett sírhalom minden
15231 7| zörgésére~Fölugrott Piroska s a palánkhoz tére.~Bántotta őt a zaj,
15232 3| sehogysem~Állhatám.~Átugortam a palánkon -~Átesém!~Hogy megingott
15233 8| egy porszemet,~De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,~S
15234 8| aranykoronát,~S a lemenő palástul adja~Rá végsugárainak bíborát,~
15235 8| Éljen a köztársaság!~Arany pálca a markában,~Csavarjuk ki
15236 7| Asszonyok fegyvere, királyi pálcája!”~És rövid nap mulva az
15237 5| SZEMERE PÁLHOZ~Sok van, miben büszkélkednem
15238 4| S kezelője a bornak~S a pálinkának!~Lesz-e engedelem számomra
15239 4| meg többet~Egy messzely pálinkánál.~Igy állt a világ,~Amidőn
15240 8| Dobának valamit,~Fölvette a pálinkás poharat,~Egyet kortyantott
15241 7| nyelvek azt regélik ugyan:~A pálinkás-üveg a kamarába’ van,~S ez az,
15242 4| Nem bírta Harangláb~Csepü Palkónak terhét,~És összerogyott,~
15243 1| körben~Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb~Illatozásu
15244 7| Javítsuk ki, mert maholnap~Pallásról néz be az ég...~Közbevágott
15245 8| most halálát...~Suhant a pallos, rémesen suhant,~S a fej
15246 5| paripa.~Az út olyan, mint a pallós szoba.~De a jó út s jó lovak
15247 8| László, fiatal levente,~Öt pallos-suhintás fejét leütötte.~Martinovicsot
15248 8| a~Sötét halálnak fényes pallosával,~Az ősz ember végigtekinte
15249 7| Elindulnak az ifjúér’,~Pallost köszörűl a hóhér.~Nap az
15250 7| Nyugszik a fáradt oroszlán~Pálmafának ernyején...~Nyugszom én
15251 7| peremét;~Látok homályos pálmaligetet,~Hol a szellő rejtélyesen
15252 3| PÁLNAPKOR~Itt van a tél, a hideg tél~
15253 5| völgybe hegyről a patak:~Palotádból, lelkem szép galambja,~Szállj
15254 6| királya.~Ez a világ az ő nagy palotája.~Sétál föl és le benne,~
15255 7| jártam azóta magas fényes paloták körül, ahol~Minden, minden
15256 7| kelet, nyugat,~Jártam fényes palotákban~És ronyos kunyhók alatt.~
15257 8| mulattatni vágyok;~Nem a palotáknak fényes gyertyaszála~Vagyok
15258 6| gyötrelmeimet;~Ugy jártam, mint ki palotát építtet,~S midőn fölépül,
15259 3| üssön, ha ütnie kell,~Mely pályafutásom elállja, az óra;~Létem fonalai,
15260 3| lant!~S legelső énekem,~Pályámnak társai,~Tinéktek szentelem.~
15261 2| Mosolyogjon a sors~Szája ránk;~S pályánk áldásával~Öntse le,~Mint
15262 8| fiad vagyok, atyám!~Kemény pályára útasítál,~De én nem zúgolódom,~
15263 8| AZ ÉV VÉGÉN~Indulsz, pályavégezett év,~Menj... de várj, ne
15264 7| haladjak,~Amint megkezdém pályázásomat.~S én úgy halok meg, amint
15265 4| Imádott heverés!~Oh kedves pamlagom,~Be áldott puha vagy!~Ki
15266 4| kényelem.~Selyem, rugalmas pamlagunk~Lágy hintaként remeg;~Egész
15267 6| időkről újakat beszélek;~A vén Panarddal én együtt ivám.~Bor és dicsőség
15268 4| Utószor szólt itten furulyám panasza;~Utószor ölellek, utószor
15269 8| Feccsent reá a vér!~Ő a panaszhoz nem szokott, de most~Kitört
15270 1| akadályt meggyőzni karunk panaszid már~Nem veszi a tanodába,
15271 6| Engemet és a gyalázatot!”~Igy panaszlá a leány keservét,~És a tenger
15272 7| rád s sorsod viszályára.~Panaszod meghallj’ az idegen, rónáin,~
15273 4| Akkor, hiszem istenem,~Nem panaszolkodnak.~Minden teljesülni fog,~
15274 4| A NAPHOZ~Panaszom van kelmed ellen,~Hallja
15275 6| jajkiáltást küldöttünk az égbe,~De panaszunkat az be nem fogadta.~A rabszolgákat
15276 7| legyen,~És midőn beére, páncélát ledobta,~Hogy könnyebb,
15277 7| háború istene újra~Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván~
15278 5| Mért öltöztél fényes hadi páncélodba?~Mért fényesebb szemed fényes
15279 5| fényesebb szemed fényes páncélodnál~S kezedben villogó kardod
15280 7| kellett,~Hogy meghódíthassa e páncélos keblet.~Oh de te, asszonyom,
15281 7| a színpadot;~A kardot, a páncélt nem nekünk készíték,~Szégyenlem,
15282 4| Hosszu gyáva tespedésben~Pang, sínlődik e haza.~Megjövend-e
15283 4| combom~Kard... azaz hogy panganét.~Dunavecse, 1844. április-május~
15284 4| multat kitárja~Képzeményim hű panorámája:~Katona barátom!~Tévelygő
15285 7| vad erdős rengeteg~Szép panorámaképen~Előttem ellebeg.~Ott városok
15286 5| épület lesz~Kedves halottam Pantheonja.~Pest, 1845. január~
15287 7| mint a harmadfü csikó, ha~A pányvás kötelet legelőször dobja
15288 7| már nőni,~Van nyergelve pápaszemmel orra,~Varrogat... tán szemfedőjét
15289 8| Látszik, mint a megégett~Papír hamván a szikra.~Sebes röptében
15290 7| a sok hosszu barázdát~A papiron, ringy-rongy eszméket vetve
15291 7| Erre nagon kicsiny volna papirosom.~Fegyveres Tamás úr legfontosabb
15292 4| nekem,~Ha rád emlékezem, -~Pápista nem vagyok.~És mégis voltak
15293 7| Azt hirdetik föl nem kent papjaid,~Azt hirdetik fennszóval,
15294 8| És jobban hallgaták, mint papjokat, mert~Papjoknál jobbakat
15295 8| hallgaták, mint papjokat, mert~Papjoknál jobbakat beszélt.~S mit
15296 7| nagyot?~Hogy legyen itthon paplanod.~Muzsika szól, verbuválnak,~
15297 1| színpadon a múzsa~Kegyelt papnéja áll,~Bájlóbb a kikelet kertjének~
15298 4| istenéhez,~S hagyjuk a világot papolnia,~Hogy, ki a bort szereti,
15299 4| fele,~Sőt több felénél, pappal van tele.”~Pest, 1844. október
15300 4| fojtja a tüdőt.~Tán dohányuk paprikában főtt.~Leghátul kócmadzagon
15301 8| volt az~A második Endre,~Papucs alatt szuszogott az~Isten-teremtette;~
15302 4| épen a nagy átok,~Mert a papucskormány terhét nyögi;~Rosz felesége
15303 1| kelt a lányka hangja~Ajaki paradicsom-kertéből.~És ha tiszta a liget virágit~
15304 4| boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~Istenem teremtőm! mit
15305 6| megyen ősapánk, midőn~A paradicsomból kiűzve lőn?~Mit tudja, hová
15306 8| tűzkardos angyal~Ádámot-Évát a paradicsombul.~Kolduljatok, miként~Koldultak
15307 7| feleletnél.~Elűztek tőled, szép paradicsomkertem,~De nem angyal, aki ott
15308 7| mint jövendőm~S mint a paradicsommadár farka;~Szép szivárvány,
15309 4| olyasmit érzek én,~Mit a paradicsomnak küszöbén~Almátevett ősünk
15310 6| mint az angyal,~Ki őrizé a paradicsomot.~„Eddig s tovább nem!” dörgött
15311 4| Összeomlott, ki is fújta ott páráját.~Basa fia ilyen szóra nyitá
15312 4| nyaggatja csikóimat,~A szegény párákat,~Korbácsa csapásaival.”~
15313 7| úr valál,~És reszketett parancsod hanginál,~Most rája nézve
15314 4| be szaporán, legények!”~Parancsolá János, s azok betörének.~
15315 8| eleget.~Minden szem-intés egy parancsolat;~Ha teljesíted, nem lesz
15316 4| jöhettél.~S amióta sors parancsolatja~Közös útunk kettéágaztatta.~
15317 4| kinyitotta kincstárát a király;~Parancsolatjára egy legény előáll,~S arannyal
15318 5| nincsen itten urkény,~Mely parancsolatját mennydörögve adja;~Csak
15319 8| de~Hej csehűl is álla.~Parancsolni nem szeretett,~Nem is értett
15320 8| Nagyságos úrfinak hivod,~Ő lesz parancsolód,~S te szót fogadsz neki,~
15321 8| ez uraknak.~Tiszteletet parancsolok!~Mert nemzet áll itten,~
15322 4| helység kalapácsa~Bírói parancsra előállt,~S mindkettő fölterjesztette
15323 1| Kihez hajolt a győzelem,~Parancsszavát a fejdelem~Ily büszkedurván
15324 5| növeszt.~El sem kezdem oly parányisággal,~Mint a föld, hogy átröpüljem
15325 8| nem csüggedett.~Tán oly parányit végzett, mint a hangya,~
15326 7| Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,~Vagy talán lelkemnek
15327 8| Beleolvad örvendő dalom.~Kis parányom, milyen nagy örömmel~Állok
15328 5| életem, mert henyélek.~A paraszté a dolog.~Én magyar nemes
15329 8| Tudni, csak ugy rémlett.~Parasztfolttal csapta pofon~Csizmáját a
15330 7| markod, mind a kettőt,”~A paraszthoz ígyen szól,~„Nyisd ki markod,
15331 7| negyedik, isten tudja, merre.~A parasztkunyhók a tehenek és borjak,~Köztök,
15332 7| terpeszkedik,~Hogy meghányja-veti parasztlőcs kezeit,~Mintha el akarná
15333 4| becsületes nevem:~Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.”~
15334 6| Láttátok a fergeteget,~E barna parasztot,~Kezében villámösztökével?~
15335 11| Nemde megy?~No de hogy páratlan ne legyen,~Nesze hát még
15336 7| vénséges~Asszonyképet,~A parazsat túrta~Csiptető vasával...~
15337 6| ANTALHOZ~Hát megtörtént a párbaj? s élsz-e még?~Ha főbelőttek, -
15338 8| napvilágot,~Már gyermekjátékból párducra vadászott,~S gyermekjátékot
15339 5| tüske várja.~Uj pályámon paréj, tövis közt gázolok;~De
15340 7| A társaság szemenszedett paréja;~Több a költészet! olyan
15341 7| hogy nagy örömébe’~Nem paréjt, hanem egy szép virágot
15342 8| a~Dniester folyóba,~S jó paripáik az~Éji sötétségben~Általusztak
15343 5| Csillagsugárostort a másik kezébe,~Saját paripáját saraglyához köté,~Ugy hajtott
15344 4| Pistinak meg majd veszek~Drága paripákat,~Rajtok jó Istók öcsém~Vásárokra
15345 6| Örömmel vágom én magam~Föl paripámra a nyeregbe!~A bajnokok sorába
15346 5| vérvirág.~S ha ledőlök ekkor paripámról:~Ajkaimat egy csók zárja
15347 7| franciából~Mondátok: „Jer Párizsba, ifju pásztor,~Használni
15348 6| Helvéciában Tell Vilmos,~Párizsban Desmoulins Kamill...~Itt
15349 6| hervadoz.~Ragadjatok ki Párizsnak sarából,~Megújulok, ha szép
15350 8| talán,~Midőn elvesztett párjáért busúl.~Debrecen, 1848. október
15351 4| van.~Száll a madár, tán párjához siet;~Sebesen száll, el
15352 8| szállott a börtön falának~Párkányzatára közel ablakához,~Ott űl
15353 3| színpad célja szent:~Ez a szív parlagán~Erkölcsöt fejt, teremt.~
15354 4| S ápolva tevé őt~Az ágy párnái közé.~Élettelenűl feküvék
15355 7| elaggott~Szüleim egyetlen~Lágy párnája ez.~Kert e szív, ahol leg-~
15356 6| gondolat bánt engemet:~Ágyban, párnák közt halni meg!~Lassan hervadni
15357 7| kedvesem két karja~S fejér párnám a puha kebel.~Mosolyognak
15358 8| napalkonyat köde,~S lehajtá a párnára kis fejét,~S aludt, és álmodott
15359 4| pamlagon...~Azaz a fapadon.~Párnáúl ködmöne szolgált,~Az öregebbik,~
15360 7| táblabirák közt is vannak,~Akik parókájok porának rohannak,~Kik parókájokról
15361 7| parókájok porának rohannak,~Kik parókájokról a szent port lerázzák,~Mellyel
15362 7| úri fejirül~Leütöttem a parókát~S a feje is leröpült?~Vagy
15363 8| uraság lakott,~A kastély s a parókia.~Naponta gyűlöltebb és rettegettebb~
15364 1| garadra önt néhányszor,~S - parolát ád.~3~Zajos órák mámora~
15365 8| szellő ablakom körűl.~Sétálni párosan virágos fűben,~Bent a fák
15366 2| rajta megörvendezzenek;~Párosult két vadgalamb búgása -~Ebben
15367 7| asszony, pártádra,~S majd pártáddal együtt fejed is leszakad.~
15368 7| találok lépni, jó asszony, pártádra,~S majd pártáddal együtt
15369 8| fogva,~Kivált a németet vedd pártfogásodba.”~44~Ennyit mondott Lehel.
15370 6| alatt,~És a kertben a tó partinál~A gyászfűzek néma lombjai -~
15371 6| veszi észre,~Hogy a Duna partjaihoz ére.~Dunaparton áll a révház
15372 4| Nagyobb csend nincs a mocsárok partjainál sem,~Mikor a gém, bíbic
15373 2| megcsalál.~Messze tűnnek már a partok.~Messze tűn a gyászvidék.~
15374 6| Harmadik Endre halt meg.~Pártok kelének, s a párt fergeteg,~
15375 4| nincsen semmi ösztönünk.~„Pártolj, közönség, és majd haladunk,”~
15376 4| Haladjatok, majd aztán pártolunk;”~És végre mind a kettő
15377 7| nem jösz: kényszerítlek~Pártomhoz... e várat elhagyni nem
15378 4| ellened~Viseltetik rút, pártos szenvedéllyel?~Ki koszorúd,
15379 4| sebességgel,~De a tulsó partot csak nem érhették el.~Egyszer
15380 4| legény~Csatlakozék,~Két pártra szakadva.~S lett rúgás,
15381 7| oly szelíden~Ballagott le parttalan medrében,~Nem akarta, hogy
15382 1| meghajolnia!~S mint virágos partu ér szelíden~Szállt meg sziklavára
15383 5| szivemnek,~Csendesítsd le e vad pártütőt,~Nehogy egyszer a kétségb’
15384 1| sűltet, meg lepényt, meg~Pástétomot eszik.~S egy ember van mellé
15385 3| melegszenek~Őszi estén békés~Pásztoremberek.~Voltam mélybe omló~Bérci
15386 4| akárhova jut.~Fütyörésztek pásztorgyermekek mellette,~Kolompolt a gulya...
15387 8| méla kolompjával,~Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,~S a dalos
15388 3| suhant. Egy úrfi s én.~A pásztornéra titkon foga fájt~Az úrfinak,
15389 7| apró napi események~Mulandó pásztortüzei.~Éjenként lát a vándor,
15390 6| A messze látkör szélén~Pásztortüzek pislognak.~De pásztortűz-e
15391 4| megett,~Nem látta lobogni a pásztortüzeket;~Mikor utójára megállt s
15392 6| Pásztortüzek pislognak.~De pásztortűz-e az, vagy~Tán csillag, mely
15393 7| Ha majd odaér~Haragom pataka!~Megnőve folyammá~Ugy fog
15394 5| szemeidből ered,~Könnyed patakjába fuladjon gyermeked.~S az
15395 4| Mi folyt ott a mezőn?~Patakvíznek gyöngye -~Hát szeretőm arcán?~
15396 8| virág a mezőkről?~Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,~S minden
15397 6| s a hold sugára. -~S ha patakzajjal, madarak dalával,~Virágillattal,
15398 5| béka ül szemén,~Nyúzott patkány van orrának helyén,~Hosszú
15399 4| Hánytak a nagy üstbe békát, patkány-fejet,~Akasztófa tövén nőtt füvet,
15400 5| Hol az egyik lábadról a patkó?~Hadd vigyelek, lovam, a
15401 4| árnyékvilág,~Aligha el nem patkolok.~Hányszor kivántam a halált!~
15402 4| i’kább a lovat,~Semmint patkolta.~De azért kedveltje maradt~
15403 4| Dobogott a földön lovak patkós lába,~Vagy talán a földnek
15404 7| zaj közt harci paripára~Pattanhatnék föl: tán szép csendesen~
15405 6| lángjában szivem~Szét fog pattanni, mint a porcelán,~De, mint
15406 1| harctrombita~Csataménre pattant az atya.~Elhamvadtak a hatalmas
15407 7| kötele,~Irgalmatlanul elkezd pattogni vele.~Kati ott gyomlál a
15408 7| tanyában, jó meleg szobában,~Pattogó szikrázó tűz körűl~Az aggastyán,
15409 8| furdal~A lelkiismeret.~De a patvarba, még neked~Tej kell, biz
15410 4| alföldi rónán.~Gyócs a gatyám, patyolat az ingem.~Nem vettem, a
15411 7| ismét cifra ágyon,~Finom patyolat-párnákon.~Megemeltem a sipkámat~Szolgabíró
15412 7| menyecskék varrták fehér patyolatból,~Csók lett érte díjok piros
15413 4| posztaja~Vagy az ártatlanságnak~Patyolatlepedője takarja-e lelked?~Oh, szólj
15414 6| Teleírta fényes aranytollal,~Pávatollnál tarkább gondolattal. -~Nem
15415 7| mely könyvedben csillog pazar fénnyel?~Ki és mi vagy?
15416 5| ezentúl hangot ő nem ad.~Nem pazarlom én többé leányra~Dalaimat,
15417 11| földi szivárvány.~De mit pazaroljuk a szót? mi teszünk~Hallgatva...
15418 8| minek ez indulat?~Miért pazarolnod nemes haragodat?~Ha épen
15419 8| A nap is midőn lemégyen,~Pazarolva földön égen~Szétszór minden
15420 3| dolgokat beszél,~Sirhalma pázsitán~Zokogva sír a szél.~Kecskemét,
15421 1| mosd a zöldelő hant bársony pázsitát,~S a mormogó habzaj között~
15422 8| lészen,~Akár virágos tarka pázsiton,~Akár a vérnek vörös tengerében!~
15423 6| árokban nyakamat szegem is!~Pécel, 1846. június-július~
15424 8| gondolatim legkisebbikére~Hamis pecsétet üssek! -~Isten hozzátok,
15425 6| merőn, s ha ajkok~Le nem pecsétli a csodálkozás,~Ezt kérdték
15426 7| Viszi, mig viheti, végre pedétiglen~Fölakasztják, amit adjon
15427 4| Fejenagy,~Ki már belefáradt~A példaadásnak kedvéérti~Földhözütésbe,~
15428 7| Árpád idejébe.~1-ső §~Régi példabeszéd: „Nehéz minden kezdet”,~
15429 4| rémséges a bűn,~Mit elkövetél.~Példádon okúljanak a késő unokák,~
15430 4| előbb~Őszinte barátságnak~Példái valának hosszu időktől,~
15431 4| derű jött:~Mint kiderűl példának okáért~A föld, mikor a nap~
15432 4| nem! a világnak~Egy ritka, példás féria,~Kinek szent fogadása
15433 4| megy~És „aki mer, nyer” példaszó.~Hozzá megyek, hozzá kell
15434 4| csizmadia?~Másnap fölléptem a Peleskei~Notáriusban. Hősleg működém~
15435 8| táplálhatom~Saját véremmel, mint a pelikán?...~De állj meg ajkamon,
15436 7| felhőket a szelek,~Nagy pelyhekben sűrün omlik a hó,~Hó a földön,
15437 3| majd lenyom, majd, mint a pelyhet,~Végtelenbe fú.~De azért
15438 7| kalendáriom~Kitépett levele.~Pendelyes gyerek voltam még, mikor~
15439 5| csak ládámba nem!~Meg nem penészedik az én~Ládámban, hiszem istenem.~
15440 4| táncra vidítá~Hurjai bájos pengésével -~A kemence lezúzva~Ugy
15441 7| olyan a dal, melyet rajta penget,~Mint a szélbe zúgó tűzharang.~
15442 7| lantod ily mesterkezekkel pengeted.~Az iskolákban nem tanulni,
15443 7| lant, rajta~Ábrándos dalt pengetek,~Nem szabályos, nem kigondolt~
15444 8| lantomat majd~Véres kezekkel pengetem!~Pest, 1848. május~
15445 7| senki könnyelműen~A húrok pengetésihez!~Nagy munkát vállal az magára,~
15446 1| nyár hevén, hüs~Őszön át~Pengeti a szerelemnek~Hév dalát.~
15447 7| tündér zongorát,~Mit nem tud pengetni férjed.~Oh ha én birnám
15448 2| biztató vezére,~A varázsdalt pengető remény;~Éljen a menny, a
15449 7| még ez is, ha ugy tetszik, pengőbe’.~Jer ide már, jer ide már,
15450 4| Kegyelmednek már rég pihen a pennája,~Kegyelmednek régen megyilt
15451 6| csak ne lett volna épen péntek!~Először volt a városban
15452 5| Kalmáridőket élünk mostanában,~Egy pénzdarabnak nézik a világot,~S ha a
15453 4| Fiam, ha volna, sem kéne pénzed nékem,”~Felelt a jó öreg
15454 7| összeadja.~Vizsgálják a pénzes erszényt,~Mennyi volt benn
15455 5| számát ökrének, lovának.~Pénzét a hitetlen emberek csalása,~
15456 4| atyushoz is lejárunk~Kivált pénzfogyatán.~Hogy suttogják majd, ha
15457 4| Mert zsebemnek zord egén~Pénzfogyatkozásnak éje~Űl sötéten, feketén.~
15458 4| Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?~Tán minden darabhoz vérfoltok
15459 5| itt~Eszembe jut borzasztó pénzügyem:~Biztat, hogy a szerencse,
15460 4| közöttünk~Sine fine folyt a per,~S consilium abeundi~Lett
15461 6| angyalomnál,~S elébb egy perccel még a földön voltam.”~Ezt
15462 8| ünnepibbekké ez~Ünnepélyes perceket.~És ki tudja? tán utósó,~
15463 4| mégis egedett,~Mig a dicső percet megérhetém,~hol sajátomnak
15464 7| Teremté e leányt egy boldog perciben,~S megtestesité a múzsa,
15465 8| századnak nyomorát~És néhány percnek árva örömét.~Ott állt egy
15466 5| átkos élet, melyben~Van egy percnyi boldog szerelem!~Pest, 1845.
15467 6| keresztül?~Még halk, de percről percre hangosabb.~Az őr keresztet
15468 6| keresztül?~Még halk, de percről percre hangosabb.~Az őr
15469 8| mult emlékére~Nem egy könny perdült a vitézek képére.~33~Ilyen
15470 9| ujonc-seregnek,~S íme, íme könnyei peregnek.~E hát vége a sok cifra
15471 1| Megtelt e szív is, könyeim peregve~Áztatják arcom hervadt díszeit.~
15472 8| Visszapillant a nap a föld pereméről,~Visszanéz még egyszer~Mérges
15473 7| szempilláit:~Hasadt felhő mosolygó peremét;~Látok homályos pálmaligetet,~
15474 6| Szólt megvetőleg a várúr; „Perennám,~Eredj szobádba, és az aggalom~
15475 6| Amennyi érte a szegény Perennát. -~Őrizve Salgó szűk falai
15476 8| Le-letevegette,~A helyökbe meg a maga~Perepútyát rakta,~Maradtak vón, vesztek
15477 7| tél viharja... ott benn~Perg a rokka s vígan zeng a dal... -~
15478 1| ott talán könyűje~Áldva perge bátor gyermekére,~Melynek
15479 8| orcájára.~Ordítozás, dob pergése!~De hallik Kont mennydörgése:~„
15480 7| szóla, s egy nehéz könny~Pergett végig arcán:~„Isten hozzád,
15481 4| feleségem torka~Valóságos pergő rokka;~Hej az én jó feleségem~
15482 6| igazsága van.~Athén szűlt engem Perikles korában,~Láttam Sokratest
15483 3| tikkadásban~Langy esőm a bor;~Permetegje enyhe csöpjén~Vérem ujra
15484 5| Mint szivem van, mely szép Perzsiából~Vad Szibériává vetkezett. -~
15485 5| vad álmai.~Feledni kezdem Pestet és zaját,~S jövendőm minden
15486 5| jóformán meg se~Kottyant Petinek.~S ahol vele elvágtatott~
15487 1| szende szemeiből szól,~Olyat Petrarc’ s Sappho sem dalol.~Hol
15488 7| Mert ilyenkor súlyos a petrence.~Legjobb dolga van most
15489 7| rendét,~Két siheder hordja a petrencét,~Hej de nem telik nagy kedvök
15490 11| bor~Az élet, a sürgő világ pezsegve forr;~Utcákon a lélek percenként
15491 6| asztalon nagy ezüst pohárba’~Pezsgett, habzott a vidámság árja,~
15492 6| a föld vére,~A patak, mi pezsgve jár.~Nézzük majd a sok virágot,~
15493 7| összetörve,~Mint lebukott egykor Phaëton.~Hogy jön e könny szemem
15494 1| sugarakba’ fürödve,~A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.~Engemet,
15495 6| rabláncaiban,~Megtömjéneztem Phydias csodáit,~Látám Ilissust,
15496 8| Huszonkilenc ember vére~Száradt a piac kövére.~Most Kont István
15497 8| Végső tekintetet~A véres piacra.~Azért volt a nap oly~Haragos
15498 9| most a multba nézek én.~Itt pihené ki fáradalmait,~Midőn elzúgtak
15499 2| jegenyék~Árnyékain utószor pihenék,~Fejem fölött míg őszi légen
15500 6| volt... egyéb sem,~Mint pihenés egy hű barát ölén.~Hű volt
15501 7| hogy megszűnt már. Nincs pihenése~A megeredt árnak, nincsen,
15502 7| Elfáradtam. Most már~Csak pihenhetek.~Űlj le itten, majd én~Melléd
15503 7| tovább, mindig tovább,~De nem pihenheték sehol,~Mert mindenik fán~
15504 8| Menyasszonya keblén~Meg sem pihenhetett,~Szerelme egébül~Mély pokolba
15505 4| pedig, lantomnak húrja, pihenj!~Nagy volt a munka, s bevégzéd~
15506 7| mondta: menjek, menjek, ne pihenjek.~Én e benső szónak engedelmeskedtem,~
15507 4| hadd feküdjem~Bele,~Hadd pihenjem ki magamat~Benne.~Istenem!
15508 9| Szerető szivök a sírban sem pihenne,~Egy bú lenne nékik a hosszú
15509 8| Nekem, mint halottnak, itt pihennem kellett!~Hideg a vérem és
15510 4| tanuját,~Teljesülés koronázza:~Pihennénk tán egyet - aztán~Uj erővel~
15511 4| arcaidnak látom líljomát,~És itt pihensz, hol hév szivem dagad.~Mennyit
15512 5| háborgó,~Fölindult kebleden pihentetél!~Te is leány vagy, édes
15513 5| kínpadon:~Az enyém volt a pihentető éj;~Most sem éjem többé,
15514 5| hajfürtöt én.~Én s e fürt együtt pihentünk~A leányka kebelén.~A bucsúnak
15515 7| hosszu harcot,~Elfáradva, nem pihenve.~Tompa, csorba már a kard,~
15516 4| halak,~S ha napsugár érte pikkelyes testöket,~Tündöklő gyémántnak
15517 8| mossátok kezeiteket,~Ti Poncius Pilátusok,~Ámíthatjátok a világot,~
15518 6| hajnal hasadtára.~Fekete a pillád, kék a szemed,~Mint mikor
15519 5| Hogy letöröljed lankadt pilláimról~Az érted omló könnyek záporát.~
15520 8| e könnyeket,~Melyek most pilláinkon rengenek,~Amelyeket~Öröm
15521 3| Könnyben úszik két szemem pillája,~Valahányszor emlékszem
15522 4| messze:~Az álom szemének pilláját ellepte;~Vakondokturásra
15523 1| Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával~Holdtalan éjfélként bánat
15524 6| De mért hagyád a végső pillanatnak:~Megfejtését e drága szent
15525 8| Még látta kedvesét, de~Egy pillanatnál kevesebb alatt~Eltűnt az,
15526 4| ilyen pillanatot.~Az ilyen pillanatokkal~Fukaran kell bánni tehát~
15527 4| Tervkivitelre~Egy ilyen pillanatot.~Az ilyen pillanatokkal~
15528 6| Szívrepesztő bánatot,~Ki elébb egy pillanattal~Úgy örűlt, ugy vígadott?~
15529 6| mik ilyenkor teremnek,~Pillangói könnyelmű lelkemnek.~Ha
15530 8| csinál... épít, rombol...~Űzi pillangóit a boldog jelennek,~Tennapot
15531 7| vettem,~És a csapodárság~Pillangója lettem.~Átröpűltem már nagy~
15532 7| Oktalan kis balga gyermek,~A pillangókat kerget,~Kergeti lélekszakadva,~
15533 8| örömében~Jön és megyen, pillangót űz,~Virágot szed, koszorút
15534 8| megreszketett?~Ujján a gyűrüt pillantá meg,~Lelkénél drágább jegygyürűjét...~
15535 4| hogy~Tél vagyon,~Ha ki nem pillantanék az~Ablakon.~Itt benn űlök
15536 1| fölött~Irígy őrkárpitok!~Pillantanom reá,~O kérlek, hagyjatok.”~
15537 7| dagasztja föl,~Szemed egy pillantásában,~Mely titkon felém röpül,~
15538 5| Hajdanta folyt.~Egykor ha pillantásod hozzám~Betévedett:~Látád
15539 7| Máskor ismét úri hölgyek~Pillantásomért epedtek.~Drága, ékes uj
15540 8| szemközt állottam veletek,~És pillantásomtól akkor reszkettetek.~De miért
15541 8| szabadság!~Vess reánk egy éltető pillantást,~Hogy erőnk, mely fogy az
15542 6| szeméből,~Kinek egy vidám pillantatáért,~Kinek egy mosolyáért~A
15543 7| az éhes jóllakik~Egy futó pillantatára. -~Így írják le őt nekem,~
15544 8| kormányozza a világokat~Pillantatával,~Kinek valója fény,~S kinek
15545 7| csüggedetlenűl~S nem tántorogva egy pillantatig sem!~A díj, amelyet egykor
15546 2| leszen tele.~Hej kisleány, pillantatod~Mélyen a szivembe hatott;~
15547 1| hajnalán~Feléd siet remegve bús~Pillantatom, mindig feléd, arany kalász~
15548 3| mindenható vagy:~Hozd vissza a pillantatot,~Midőn e hölgy a szerelemnek~
15549 5| szégyenlek kivallni:~A tükörbe is pillantgatok.~Reggel sokszor jó estét
15550 5| magamat, mivel~Oly nyájasan pillantgatott reám.~Kitudtam a beszélgetés
15551 8| leselkedőleg,~Amott a bérkocsit pillantja meg,~Tolvajléptekkel hozzásompolyog,~
15552 5| szobából titkosan~Rám gyakran pillantottál.~S öröm volt, látnom téged
15553 6| mondta~Fennszóval, a vadászra pillantva:~„Jőjön hát az úrfi, jőjön
15554 8| édesebb.~Száll az idő, mint a pille,~Melyet a szél ragad el,~
15555 7| ezek a tollrágó, versgyártó pimaszok,~Kiknek nem a szíve, csak
15556 4| haszontalan ember,~Hogy oly pimaszúl rám vallott. -~Én bujtogatám
15557 4| folyt volna!~Nem járnék én a pincébe~Jó időbe’, rosz időbe’...~
15558 4| lesz a ház alatt,~Jó bor a pincében.~Meghihatja éd’sapám~Minden
15559 4| a bor kifolyt),~Fölmén a pincéből a házba,~De ott fönn senkit
15560 7| Műveli, nem szőlődet,~Hanem a pincédet.~Meddig alszol még, hazám?~
15561 8| nem szivelt egyebet, mint~Pincei harmatot.~Ez alatt az orr
15562 5| haldoklónak utósó reménye.~Pincéje beomlott, a kút is mellette,~
15563 8| szándék~Mellett sem tehettek.~Pincéjében oly bőséggel~Állott a sok
15564 8| lakához,~Mely földalatti pincelyuk vala.~A szomszédasszonyt
15565 4| valahol,~Ha máshol nem, tehát pincémben;~Ottan nem egy hordó bor
15566 1| Telt hordóhoz vevém magam,~Pincének mélyibe.~Míg fejtörés között
15567 3| tíz-husz pintig.~Van minékünk pincénk, házunk,~Mindazáltal itt
15568 1| diszét, fonogattunk~A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg
15569 1| helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény,~Vonzóbb drága szülőnk
15570 3| Meg sem állunk tíz-husz pintig.~Van minékünk pincénk, házunk,~
15571 4| kávéházakban gyakorta~Olyan Pintyféle szendereg:~Pinty úrfi a
15572 8| sárga fenekére,~A lusta piócák s a futó bogarak~Tarka seregére.~
15573 4| bájaihoz.~Bájos vala ő!~Mint a pipacsból~Font koszorú,~Vagy mint
15574 7| szépen virít,~Termi bőven a pipacsnak~Mindenféle nemeit.~Mit henyél
15575 8| A zöld búza között~Piros pipacsok és kék virágok nyilnak,~
15576 4| SZERELEM- ÉS PIPADAL~Szeretlek én téged, pipám!~
15577 8| újra rátöltenek,~És mint a pipafüst csavarog a légben,~Akkép
15578 7| irtóztatón~Orromba ment a pípafüst!~Szatmár, 1847. augusztus~
15579 4| többé~Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!~Pest, 1844. szeptember~
15580 8| alatt szája volt,~Szájában pipája,~Lapátnak is beillet vón~
15581 8| egyet hörpentenek,~S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,~És mint
15582 7| Murány égő romján gyujtom meg pipámat.~Hm, fegyveres asszony!
15583 7| Trónusom a karszék, és pipámnak~Hosszú szára a királyi bot.~
15584 8| jobban se’ kell,~Még a pipánk sem alszik el!~Pest, 1848.
15585 8| vár reád, amilyet~Még nem pipázott magyar ember,~Amely majd
15586 1| volt,~Mert az ajkon szebb pir lángolt,~Melyet nyujta szép
15587 4| festette hasonlóvá~A hajnali pirhoz.~De ezek csak pletyka beszédek;~
15588 8| Leckéit a tanítvány,~Azzal piríta rá,~Hogy a szolgával mondatá
15589 8| játszik hajammal?~Az alkony pírja vagy talán~Amott az ég boltozatán?~
15590 8| FEKETE-PIROS DAL~Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,~Lejárt az ideje!~
15591 5| Sötétségét a síri éjnek~Halvány piros-sárgára festi.~S mily hallgatás!...
15592 6| itt hűvösebb az árnyék,~S pirosb a rózsa, illatosb a lég...~
15593 7| Letérdelek előtte,~S hódolva, pirosbársony párnán~Átnyujtom a kis darab
15594 7| fekete fürtével,~S köveket pirosít homloka vérével.~Csak úgy
15595 7| Illendő megnéznünk a kis Piroskát is;~Hol találjuk őt fel
15596 5| fehérnek halovány orcámat,~A pirosnak vérző szívemet.~Szalkszentmárton,
15597 4| Örökös hajnalnak játszik pirossága.~Benne tündérfiak és tündérleányok~
15598 5| tekintetes asszony! -~Arca pirul... harag ez vagy szégyen?~
15599 1| látta Eos bájait; irigyelve pirúla,~S a fák lombi fölé könnyeket
15600 5| És amíg ő e virágot szűzi~Pirulással én szivemre tűzi:~S mért
15601 8| mikor az ég egyik fele~A pirulni kezdő hajnallal van tele,~
15602 6| lelkem, testem.~Látjátok pirúlni~Halovány orcámat?~Hajnal-e
15603 1| eget lele~E kebelen,~S én piruló~Lángajakán,~Mézcsókjait~
15604 5| mély, határtalan.~Láttam pirúló arcod hajnalán,~Hogy boldogságom
15605 8| megyen el mellettem;~Én pirúlok, gondolván magamban:~Nincs
15606 6| A vértül és a hajnaltól pirultak~*~Dávidnak már nem kelle
15607 7| Panyó Panni hires nevem,~Pirulva kén említenem,~De lekopott
15608 8| laknak itten?~A lámpa fáradt pislogása mellett~Küzd a homály és
15609 4| lágyszivü kántor~Még mindig pislogatott~A szemérmetes Erzsók~Ötvenöt
15610 6| látkör szélén~Pásztortüzek pislognak.~De pásztortűz-e az, vagy~
15611 4| Szappanbuboréka~Szét nem pattan.~Pislogni fog a hír mécse siromnak~
15612 8| nagyot röhög.~Hogy mersz pisszenni, léha söpredék?~Ha szét
15613 6| Sziget partján vár Szilaj Pistára.~Mikor átért a szép révészlegény,~
15614 4| lesz~Szépen metszve benne.~Pistinak meg majd veszek~Drága paripákat,~
15615 7| minékünk nincsen pénzünk:~Nem piszkoljuk be kezünket,~S nem csorog
15616 7| kilehelte tiszta lelkét,~Most piszkos nyávogó porontyok~Hentergenek,~
15617 7| méltó vagyok,~Piszkosabbnál piszkosabb csárdákba~Estenként nem
15618 7| Szánalomra oly méltó vagyok,~Piszkosabbnál piszkosabb csárdákba~Estenként
|