1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
15619 8| oh haza, szent fejedet?~Piszok űlje a hír koszorúja helyett?~
15620 8| naponként~Veszettebbül sűlyedt a piszokba...~De még egyszer fölemelte
15621 4| Éjszaka, zsiványok, csákányok, pisztolyok...~Ha jól megfontoljuk,
15622 5| haramja; egy nagyot kiálta,~S pisztolyt vett ki a nyeregkápábul.~
15623 4| volt.~Iluska már aludt. A pitvar eleje~Volt nyár idejében
15624 6| eső,~Annak végét várja,~A pitvarajtóból~Kacsintgatok rája.~Gyere
15625 4| ahol Iluskája lakott.~A pitvarajtónál be reszketett keze,~S mellében
15626 4| Iluska helyett~Látott a pitvarban idegen népeket.~„Tán rosz
15627 1| vége nélkül, hossza nélkül pityereg.~Jókat kacag rajt a víg
15628 3| kenyerem!~Kinek tetszik, pityeregjen.~Én egy nagyot káromkodom,~
15629 4| Ki-kidugván borzas fejöket,~Pityeregnek szörnyü éneket,~Mert helyök
15630 7| A sóhajtások galuskája~Pityergések levébe hányva,~Epedéssel
15631 6| Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?~Az azt teszi, hogy kerüld
15632 4| E jó dominusokat.~Egynek plane... no de minthogy~Szerelemhistória,~
15633 8| hiába, ha ez olyan~Különös plánta volt,~Hogy nem szivelt egyebet,
15634 5| Egykor ha szerelemre gyúltam:~Plátói szerelem vala.~Oly szentül
15635 4| szolgálója!~Ambrus gazdáról e pletykát szórja:~Otthon űlne ő, de
15636 7| Ballagott egy ifju kinn a~Pocsétás országuton.~Bús arccal,
15637 4| a dióhéj,~Mit a gyerekek~Pocsolyába vetének -~Hánykodik erre,
15638 4| megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta:~„Ne bolondozz Jancsi,
15639 4| merészel,~Mert ekkor kész a pör a feleséggel.~Azonban tud
15640 6| rontotok?~S ilyen mihaszna pörben engemet~Mertek biróul híni,
15641 4| Szomszédnéjával~Akkor végzette pörét,~Mely onnan eredt,~Hogy
15642 7| Latóczi Endre~Régi ellenségek, pörlekednek egyre,~S a boszút, ha kezök
15643 7| Igy elejét álljuk szépen~A pörnek,~És ha nappal összeveszünk,~
15644 5| embergázolása,~A zsebmetszők, a pörölő kofák~Az embert mind igen
15645 4| Hej az én jó feleségem~Pörpatvart fon azon nékem.~Zúg, ha
15646 4| Sok szamár professorom.~A poesisból is ebbe~Estem inter alia;~
15647 7| uramfia: poéta,~Rongyos poéta-vő!~Meg is tevé dicsően~A hat-vágás
15648 4| munkája.~Nincs abban sok cifra poétai szépség,~De vagyon annál
15649 7| békának és a halnak~És a rosz poétáknak, kik~Béka módra kuruttyolnak.~
15650 8| bocskortalpra sem méltó pofa,~Te hazugság kalásza,~Te
15651 7| pokolba!~Nyeljen el, ki rút pofádat~Erre a szép földre tolta!~
15652 7| szenvedélytelen, nyugodt pofák!~Siettem el, siettem el,~
15653 5| leszek komédiás,~Ki víg pofákat vág a közönségnek,~És odabenn
15654 4| fintoritja~Szentimentális pofámot...~Ugy de bánod is te mindezt!...~‘
15655 8| varangyos béka van!~Borítsa el pofátokat~A fekély olyan vastagon,~
15656 4| őtet, amint mámorosan~Piros pofával az égről lezuhan.~Pest,
15657 7| Sűlt kolompért szed ki, pofázza befelé,~Megégette száját,
15658 7| kapott... most dugd el a poflevest.~Fegyveres Tamás úr azonban
15659 7| főzeléket,~S ex tempore pofonvágja a cselédet.~Ugy kell neked,
15660 5| ugy repes.~A vargainasok pofozkodása,~A bérkocsiknak embergázolása,~
15661 8| Riadjatok meg, harsonák!~Elől pofoznak, hátul rúgnak,~Hazám, tovább
15662 3| Somnyele!~Mellyel engem oly pogányúl~Csépele.~Mért is tart hát
15663 8| isten-álmat költ.~Szerelemnek poharában~Ajkamat fürösztgetem,~Nem
15664 7| hosszút igyam~A keserűség poharából,~Amilyet eddig még talán
15665 4| szívetek;~Míg ő vért sír, poharaitokba~Kinn ti a bort töltitek.~
15666 8| Terített asztalnál telt poharak körül~Bút és bajt feledtünk.~
15667 4| kidőlt nyergébül.~A győzelmes poharakat~Dühhel nyakon ragadtuk,~
15668 7| rémek tanyája,~Melyek csengő poharakba~Töltik és isszák megölt~
15669 5| a vigalom:~A bút kiürült poharakkal~Kegyetlenül üssük agyon,~
15670 4| utána.~Tört asztalnak s tört poharaknak~Romjai lepték~A véráztatta
15671 7| a tiétek,~Töltsétek meg poharam, töltsétek,~Koccantgassunk,
15672 4| sok jóbarát,~Töltögetve poharamba~Egri bércek jó borát.~Jóbarátok,
15673 4| POHARAMHOZ~Különben én becsüllek, oh
15674 6| véle~A boldog órák édes poharát,~S a lelkesűlés égi mámorában~
15675 6| Ez asztalon nagy ezüst pohárba’~Pezsgett, habzott a vidámság
15676 4| kitört bút minden ember~Új pohárral öntse le.~Új pohár bort
15677 7| mégegyszer a mult,~Hol szivünk és poharunk kicsordult,~Kedv s bor bennök
15678 4| még egy pillanat...~S most pókháló födözné~Versíró tollamat,~
15679 5| a~Gyanútalan szív csalfa pókhálója,~És azután foglyodnak~Oly
15680 7| haldokló,~Ha már~Csak egy-két~Pókhálószál~Tartja~Életét;~Még egy hallja,~
15681 6| leánynak, sőt meg is ölelte...~Poklokra szállt Pistának a lelke.~
15682 4| reverendájába,~S lakomáz vala,~S a pókok szeme koppant.~Hah, de mi
15683 4| tiszta szerelmü szivet,~Pokolbeli kínnak~Százharminchatezer
15684 6| Tán szellem, égbe szálló a pokolból,~Hol büntetését már átszenvedé?...~
15685 7| Mást ne is tehessen.~Váljék pokolkővé~Mindenik könnycseppje,~S
15686 3| Éltéből egy-egy drága nap.~Pokollá lett az érzelemláng,~És
15687 7| jobban tetszett~Néki a föld a pokolnál,~És azért is minden éjjel~
15688 8| Hánykódnak a hajók,~Sűlyednek a pokolra,~Az árboc és vitorla~Megtörve,
15689 6| mesét,~Eget, isteneket,~Pokolt és ördögöket~Gondolni ki,
15690 8| banya;~Félénken kullogott a~Pokrócra a kutyához,~S a pokróc szélén
15691 8| bennünket diszített,~Fényes polcunkról lelépünk a homályba,~A nyugalom
15692 5| országokat,~Hol kész halál volt a polgárerény,~Hol éj közelge... már pirult
15693 7| lába is,~Bebujt az ördög a politikába is.~S hah szentségtörése
15694 7| A MAGYAR POLITIKUSOKHOZ~Lenézik a szegény költőket~
15695 8| Üresebb a zsebje,~Egy keserves polturáért~Könyökig vájt benne.~Ruháján
15696 6| Él fejedelmileg,~Körűle pompa, fény~És drága ételek.~Mért
15697 5| megkerűl a napnak~Elveszett pompája.~És az én képzetem~Még ekkor
15698 4| télnek,~Ott örökös tavasz pompájában élnek;~S nincsen ott nap
15699 5| terebély fa,~Királyi széknél pompásabb árnyéka,~Zöld ágait ki századokra
15700 8| vette a fazék vizet,~S egész pompával s ünnepéllyel~Keresztelé
15701 1| június 23.~2~Martial után~Pompej magzatjait Ázsia és Európa
15702 4| Iskoláim egykoron,~Secundába ponált mégis~Sok szamár professorom.~
15703 8| mossátok kezeiteket,~Ti Poncius Pilátusok,~Ámíthatjátok
15704 5| zokog;~Az este hűs... ő pongyolában...~Reszketnek a gyöngéd
15705 4| nézett a híg levegőnek~Egy pontjára,~Miként a gólyamadár néz~
15706 8| mint szót fogadni,~De ennek pontosan tégy eleget.~Minden szem-intés
15707 4| öregséggel jöttem.~Nagy volt pontosságom, nagy volt a hűségem,~Nem
15708 4| magáról~A felhők hamuszín ponyváját;~Szintén így kiderűl~A sötétlő
15709 8| hallatára?~Min születél? ponyván vagy bársonyon?~Elmondjam
15710 7| lesz s hideg.~Lenn a föld porában~Össze fog vegyűlni~Majd
15711 7| Talán a szép asszony szíve porábul nőtt... -~Szatmár, 1847.
15712 7| is vannak,~Akik parókájok porának rohannak,~Kik parókájokról
15713 1| bejárva,~Megleled hű Múzsafid porát.~Selmec, 1838. október 26.~
15714 4| hidegen,~S a föld hideg porával~Vegyűlne tetemem - -~Ne
15715 8| megfeszített~Erővel,~Kiemeltük a porból szent~Szárnyadat,~Röpűlj
15716 6| Szét fog pattanni, mint a porcelán,~De, mint a jégcsap, szétolvadni
15717 8| királyokat!~Szivöknek minden porcikája rosz,~Már anyja méhéből
15718 4| Avvagy e szép útazási rend~S pőre purdék serge mit jelent?~
15719 5| Kilépvén a kis házfödél alól;~Porfellegekben a nagy ég alatt~A hazatérő
15720 8| Alapnak vesztek, s amely porhatag már,~Vessétek azt el kérlelhetlenül,~
15721 1| több nekünk?~Elég ez úntig póri népnek;~Vedd hálánk érte,
15722 9| tartják,~Hogy a zsarnok a porig alázza,~S száradjon rá vér
15723 7| asszonyodnak.”~Ezt cselekedni a porkoláb nem késék.~Lohátról olvasta
15724 6| dolog:~Megvesztegettük a jó porkolábot,~S ő megnyitotta várad kapuját,~
15725 7| elszórt eszméletét.~És a porkolábtól iróeszközt kére,~Írt, s
15726 5| Ők valamennyien már rég porladoznak.~A csárda is vénült, vénült
15727 7| Milyen áldás, ott lenn porladozni,~Elfeledni, hogy valánk,~
15728 5| mondod: menj isten hirével,~Porladozzál porló szeretőddel!~Pest,
15729 5| meghűlt~Szíve ott alant nem~Porlanék a sírnak~Hold- és csillagatlan~
15730 7| Együtt fogunk a sírban porlani...~Isten kötötte össze lelkeinket,~
15731 6| hull a mély tengerbe.~A pornak vagyunk lakói,~Az alacsony
15732 1| PÓRNAK ESTI DALA~Németből Claudius
15733 3| sírni kell,~Sírja hát hideg poromra~Könyét borkehely.~Kecskemét,
15734 8| puruttya lélek,~Te csúf poronty, anyádat megtagadni,~Szülőanyádat?
15735 7| lelkét,~Most piszkos nyávogó porontyok~Hentergenek,~S a szentek
15736 7| bajlódnál ezzel?~Ne félj: ha poros nadrágod,~Kiporozza a káplárod.~
15737 8| egykor kedvesének,~Most a poroszlók térdeit ölelte,~De ők kegyetlen,
15738 3| LOPOTT LÓ~Mint a porszem szélvész~Fuvatán,~Röpül
15739 8| Fölszállott hozzád egyik porszemed, hogy~Előtted leboruljon,~
15740 6| szele~Nem fú jelenleg, és a porszemek~Nyugton hevernek biztos
15741 6| összeolvad, összenő, ha~A porszemekből szikla alakúl:~A fergeteg
15742 6| hogy onnan, ahová ment,~Porszemnek látja a nagy földtekét.~
15743 8| szabadság!~Ki ebbül elvesz egy porszemnyit is~Mástól, halálos vétket
15744 5| ki, bár eléggé gazdag,~De pórszülőknek egyszerű magzatja? -~És
15745 8| bársonyába,~Hogy csak ugy porzik kínjába’.~Éljen,~Éljen a
15746 5| boldogan!~Tollam gyakran a porzóba mártom,~A tintát meg porzónak
15747 5| porzóba mártom,~A tintát meg porzónak veszem.~S mindez hagyján!
15748 6| ló ragad,~Én az apostolok postáján~Viszem sétára magamat.~Bősége
15749 8| alant a völgyben elnyelé a posvány.~Hazám, hazám, te szent
15750 8| te szent dicső szobor,~E posványban kellett fetrengened,~Ott
15751 4| Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~Nógatom lovamat már reggeltől
15752 4| azt:~A hűtlenségnek fekete posztaja~Vagy az ártatlanságnak~Patyolatlepedője
15753 6| gyapjút,~Vagy bőrt, vagy posztót s effélét, azért~Nagyon
15754 7| tenni!...~A szerelem mindent pótol, s a szerelmet~Nem pótolja
15755 8| egy szép csillagot,~Amely pótolna téged némileg!~Debrecen,
15756 4| Jóllakásra mondom,~Míg egy rosz pótra nyomja zsebemet -~Mert nem
15757 8| De azért egy kicsit mégis~Pőtyögősen állott. -~Hosszan bajlódtam
15758 7| figurákkal~Van telefirkálva.~Pózna végén abroncs a cégére,~
15759 4| derék tréfának díja gazdag préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg
15760 4| cintmasinája legott.~Mint prédájához a macska,~Zajatlan léptekkel~
15761 8| lecsapott a földre,~Mint prédájára a rablómadár,~Egy ablak
15762 4| szeleverdinek!~Hanem mit prédikálok? késő~Eső után a köpönyeg.~
15763 5| IS JÓ~Megkopott a mentém préme,~A sarkantyúm rozsdás, görbe,~
15764 6| hajdan zsinóros~Nadrágjával s prémes mentéivel volt,~Melyet nagyapja
15765 8| moly s az idő~Megrágta a prémet,~Mely szinű volt? nem lehetett~
15766 4| malomról... én bizon~Hogyha présbe csavarítnak sem tudom.~Annyi
15767 8| potyognak)~„Vitam et sangvinem~Pro rege nostro!”~Mint hajdanában~
15768 8| ön nem hisz szavamnak, ám~Próbálja meg, s én minden szem magért,~
15769 5| életünkben az,~(Még nem próbáltam, ámde ugy hiszem)~Ha kedvesünkkel
15770 4| ponált mégis~Sok szamár professorom.~A poesisból is ebbe~Estem
15771 5| iskolában,~Nem tudják azt a professzorok.~Nos, leányka, lész-e hát
15772 5| tanítóm?~Kell-e tőlem a professzorság?~Azt szeretném én csak megtanulni:~
15773 11| Megjött az idő,~Mit láta profétai lelkem előre,~S még több,
15774 7| Hallgassatok, ti ál, hamis proféták,~Hallgassatok, egy szótok
15775 4| nagybecsű vala,~Mert Elizéus prófétával az~Rokonságban volt... tudnillik:
15776 1| szümön, mint~A mennyverte Prometh keblin az éhes ölyü?~Meddig
15777 7| Ott fekszik, mint egy új Prometheus.~Évezred óta a bilincsre-vert
15778 7| tájnál csak lakói voltak~Még prózaibbak...~Oly szenvedélytelen,
15779 8| Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.~Mint befagyott
15780 7| csillaga?~Pej paripa tombolt, prüsszögöt alatta,~Békétlenül rágván
15781 4| Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek,~Kényesen rázták szép sörényes
15782 4| Hátán termett, s kezdte püfölni.~Nem bírta Harangláb~Csepü
15783 8| adtateremtettéz,~És meghagyja egyik püspökének:~„Rendcsinálni magyarokhoz
15784 7| egyik vállára bocsátá~A pufók kemence,~Redők gyanánt tisztes
15785 7| volt a medvebőr alatta.~Puhább fekvőhelyért indult ki a
15786 4| Csodák csodája, hogy~Meg nem pukkad bele.~Húzd a függönyt odább~
15787 4| szép útazási rend~S pőre purdék serge mit jelent?~Ott huzódik
15788 8| tagad.~Nem fáj a szived, te puruttya lélek,~Te csúf poronty,
15789 6| vadász puskával állt ellent.~Puskaággyal úgy ütötte főbe,~Hogy hosszában
15790 4| Kiabálni potyára.~Valamint a puskagolyóbics~Kétannyira nem megy,~Mint
15791 8| lőjjetek, ne lőjjetek,~Félünk a puskaporszagtul!~Még van idő, még van idő,~
15792 7| cserkoszorúd~Fejemről,~Elhajíték puskát, seprőt~Kezemből.~Hej, de
15793 6| szivének ment,~De a vadász puskával állt ellent.~Puskaággyal
15794 3| leöntöm dézsa vízzel~A nyakát!~Puszta-Palota, 1843. április~
15795 5| mi e roppant fa keblem~Pusztájában?... ez a gyűlölet.~El fog
15796 6| lelkem pusztává, a bánat~Pusztájává, hol egy tigris lakik:~A
15797 3| hallani:~„Ott a vityilló pusztaközepen,~Él a juhász és felesége
15798 8| oly égető özönnel~Ömlik a pusztára...~Puszta van körűlem,~Széles
15799 3| atyafi, oly~Hevenyén?’~„Pusztáról csikóval~Jövök én.~A nyerítő
15800 1| félem haragát;~Kebelemnek pusztaságán~Száz sirokko rohan át.~Rajta,
15801 7| a~Kis-kunsági szép nagy pusztaságba’.~Nem bosszantom a hátát
15802 4| tikkasztó nap ége.~Te a pusztaságban~Árnyékos fa voltál,~Új erőt
15803 2| félem haragát,~Kebelemnek pusztaságit~Száz vihar rohanja át.~Rajta!
15804 1| Dúlván fergeteg felette~Pusztaságnak vad telén,~Mért virúla bájos
15805 1| KURUTTYÓ~1~„Hogy fejedre pusztaságot hozzon~Isten átka, csalfa,
15806 1| azt!~Estem édenből nagy pusztaságra,~És juték keserves árvaságra,~
15807 6| magyar!~Ez tette lelkem pusztává, a bánat~Pusztájává, hol
15808 8| ellened van,~És életed fáján pusztítanak?~S dühös kezekkel kik tépik
15809 1| zudít~Keblökbe dúlni és pusztítani:~Ki fog miként egy égnek
15810 5| Eltemetni vágytam.~Könnyü szél pusztítást~Tészen a felhőben,~S felsüt
15811 4| vásott rá a törökök foga,~Pusztitó szándékkal azért törtek
15812 6| lelép, amire hág,~Minden pusztúl... körűle fekszenek~Szétszórva:
15813 6| anyák szűltek,~S kik hazájok pusztulását,~Nemzetök végvonaglását~
15814 7| váromladék~A hegy legtetején,~Bús pusztulásomat~Venném csak könnyedén...~
15815 4| lantom,~Melyek mind iszonyú pusztúlást~Jóslának a földnek,~De csak
15816 7| Fényes szerepet játszanak.~Pusztulj az útból, jó fiú, ki~Kopottan
15817 8| rajtam,~Zsebmetsző cimborák,~Pusztuljatok szemembül,~Lóduljatok tovább.~
15818 8| ha a jegyző marad,~Ugy ők pusztulnak el.~De volt fönn a kastélyban
15819 7| siratálak tégedet,~Szegény pusztúló nemzetem.~De ennél keserűbb
15820 8| nagy ez valóban,~Amely föld pusztulóban,~Haldoklófélben van, amelynek
15821 6| el habod,~Hagyd múzsámat Pyréumnál kikötni,~Ottan szeretnék
15822 6| igen, hisz görög voltam.~Pythagorasnak igazsága van.~Athén szűlt
15823 6| E. R. KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~
15824 3| nem hallom a kolompját;~Rá-rámegy a zöld vetésre,~Hej, csak
15825 7| egyvégbül~A legédesebbjébül!~Ráadást is,~Feleség!~Nekem ennyi~
15826 11| így vedd három csókomat.~Ráadásul még a többihez~Tedd el a
15827 8| akármeddig tévelyegnek,~És ha ráakadnak, visszaszerzik aztat,~Hogy
15828 4| derekában kereste a szívet,~Ráakadt és bele kardvasat merített.~
15829 5| tájra,~Elszáll megnézni: rab-e még hazája?~Pest, 1845.
15830 8| és saját kezével~Átadta a rab-embereknek~Rég elveszített szabadságukat?~
15831 4| Gyönyörködő szemmel mind rábámulának;~Őt királynéjoknak meg is
15832 6| Csókbalzsammal forrasztja össze.~Ha rabbá tesznek, lesz aki~Homályos
15833 2| szív fölött,~Míg sorsomnak rabbilincse megtörött.~Mégis - bár a
15834 6| asszony, szabad!~A női hűség rabbilincsei~Nem korlátozzák többé lelkedet.~
15835 8| hagytak rá apái,~Leverte rabbilincseit,~S kezéről, akik ezt szerezték,~
15836 8| szellem világát, melegét,~A rabbilincsek e fölolvasztóját~Elrejtsétek
15837 4| Sínlődik a nyelv terhes rabbilincsen.~Pest, 1844. november~
15838 5| szerelem.~Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,~Szárnyat ád ő... azt adott
15839 4| RABHAZÁNAK FIA~Menjünk, menjünk a földbe,~
15840 5| keblemnek éjjelébe jár,~Mint a rabhoz, földalatti börtön~Kisded
15841 8| lábára,~S görbedt derekával a rabigát vonta,~Mintha csak állat
15842 7| borítasz-e szemfödelet?~S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,~
15843 8| ifju nem lett,~Akire magát rábízhatta a nemzet.~Ekkor a magyarság
15844 4| az óriások csősze,~Hogy a rábizott tájt őrző szemmel nézze;~
15845 7| Ti bálványimádók, hiúság rabjai!~Jertek, gyilkot fogok szivembe
15846 5| érted, a sír börtönének~Örök rabjává záratott szerelmem.~Ott
15847 7| nyerítve.~Hova lett gazdája? rabla, fosztogata,~A nemes vármegye
15848 6| korában,~Láttam Sokratest rabláncaiban,~Megtömjéneztem Phydias
15849 8| összeszövetkeznek,~Széttörni rabláncát a magyar nemzetnek;~Összeszövetkeztek
15850 6| dalolni~És csörömpölni a rabláncokat.~Tudom, hogy így volt ezredév
15851 1| Kardok duló csapásinál,~Rabláncon vesztegelnek.~„Hogy többé
15852 7| lesz, amig~Szemfényünk vagy rabláncunk megtörik!”~Ezt harsogák
15853 8| földre,~Mint prédájára a rablómadár,~Egy ablak tábláját ragadta
15854 6| égő kebelén. -~Álmamban én~Rabnemzetek bilincsét tördelem!~Szalkszentmárton,
15855 8| tépik.~Egyszer volt csak rabnép a magyar,~Többé lenni nem
15856 8| akarnak;~Hogyha egyszer a raboknak~Akaratja ki van mondva,~
15857 6| Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;~Itt állt Salgó... az éghez
15858 4| országba,~A törökök ott már raboltak javába’;~Kirabolták a sok
15859 6| volna;~Reáborult az éj, mint ráborúl a~Halottra a koporsó födele.~
15860 5| nem nyögte hazánk a török rabságot;~(Szegény Magyarország,
15861 8| Nem kérdezem;~A legroszabb rabszolga is kész~Fáradni, hogyha
15862 6| dönt le... -~Ha majd minden rabszolga-nép~Jármát megunva síkra lép~
15863 7| élet,~Légy elátkozott,~Aki rabszolgádat~Ekkép kínozod!~Átkos, átkos
15864 8| tagadlak meg tégedet.~Egy rabszolgáddal kevesebb lesz,~Vedd vissza
15865 8| elfajultanak,~Eltértek tőled, rabszolgák levének...~Rabszolgaság,
15866 6| panaszunkat az be nem fogadta.~A rabszolgákat nem hallgatja az meg,~Mert
15867 7| ellenem,~S én zsarnokoknak s rabszolgáknak~Bocsássak meg?... nem, sohasem!~
15868 8| magunkat!~Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak~Megvetésére a
15869 7| inkább elestetek,~Semhogy rabszolgaságban éljetek.~A torony áll még
15870 6| hagytam el, hol a királyok~Rabszolgává teszik a szellemet.~Védjétek
15871 8| gazságod,~Küldheted ránk a rácot, a horvátot;~Állani fog,
15872 7| mit koronként~Szivünkre rácseppente,~Nem keseríté boldogságunk,~
15873 4| partra, csak egy pillanatra,~Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”~„
15874 5| kezével egy nagy üstököst,~S rádobta... épen szívemen talált.~
15875 7| föl: tán szép csendesen~Ráfektetnek majd szent Mihály lovára?~
15876 8| APOSTOL~1~Sötét a város, ráfeküdt az éj.~Más tájakon kalandoz
15877 4| bennem annyi emberismeret,~Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.~
15878 4| Szólt s kacagott János „ráforrt a gégédre!”~És az óriások
15879 8| fölgyúlt város ég,~Amelyre ráfúj a viharnak~Süvöltő óriása;~
15880 4| sarat hány,~És... de hová ragadál?~Oh felhevülésnek~Gyors
15881 1| földnek bármely részére ragadhat,~Érted ezen kebel ég, s
15882 6| bánata,~Szegény fiút messze ragadhatta.~Vándo’lt Pista, hátra sem
15883 6| jókedvem virága hervadoz.~Ragadjatok ki Párizsnak sarából,~Megújulok,
15884 7| máris látlak ugorni,~Mint ragadod nyakon a tollat, mint vágod
15885 4| minden darabhoz vérfoltok ragadtak,~S én ilyen kincsekkel legyek
15886 6| végre körmüket...~Torkon ragadták... lég után kapott,~S egy
15887 7| Messze vittél, sokfelé ragadtál,~Elfáradtam, megpihenni
15888 1| lángiban~Mindegyre égtem én;~Ragadtam végre a kobozt~Nagy tűzzel,
15889 4| poharakat~Dühhel nyakon ragadtuk,~S függtünk letéphetetlenűl,~
15890 4| születtek Árpád daliái,~S ragadva kardot, a vérkedvelőt,~A
15891 8| Hogy békén tűröd a cudar rágalmakat.~Cudar gaz rágalom! bebizonyítom
15892 7| kínosan kell megsiratnunk;~A rágalomnak óriási~Kigyófarkával szembeszállni,~
15893 7| kellene dalomat,~Tollnak rágásában gyakorlom magamat.~Kitaláltam
15894 8| belátnátok lelkem mélyibe,~Ragaszkodnátok hozzám, jó fiúk,~Ugy szeretnétek,
15895 7| Egy helyen száraz kenyéren~Rágicsáltam, más helyen meg~Tejbe-vajba
15896 3| lopni jár.~A búbánat szívet rágó ürgefi:~Borral lehet, borral
15897 8| szalmát visszadobja,~S ezen rágódik a közönség.~Ha ön nem hisz
15898 5| hulladékot~Gyönyörrel falnak fel.~Rágódjanak szegények,~Csak élősködjenek!~
15899 5| erője meghozó varázsa.~Fél rágondolni, hogy kérjen szerelmet~A
15900 7| prüsszögöt alatta,~Békétlenül rágván szájában a vasat;~Oldalán
15901 5| arcokat,~Miken a jóllét napja ragyoga;~Bokáikon arany sarkantyu...
15902 6| minden gyöngyeit;~S elveszíti ragyogásaiktól~Szeme fényét, aki rád tekint.~
15903 7| palota,~Az orzott kincsek ragyogásait,~Ragyogj csak, ugysem ragyogsz
15904 3| kedves szép csillagom!~Ragyogásod többé nem láthatom.~Hogyne
15905 4| Az öröm könnyének~Gyöngye ragyoghat,~Mint fekete átila-dolmányon~
15906 4| környékez honfibú miatt.~Ragyogjatok ti ébredő hazámban~Hajnalsugárral,
15907 7| Búshalovány arcom körül~Pirosan ragyogna.~Szalonta, 1847. június
15908 4| Túlélik-e majd apjokat?~Ragyognak-e holdként fölöttem,~Ha sírom
15909 8| vadúl, és szólj szelíden,~Ragyogóan és sötéten,~Szomorúan és
15910 7| szemekbe, mik sötétek,~S mégis ragyogóbbak, mint a~Mennyország arany
15911 7| hogy én~Okos emberként ragyogok,~Pedig nem volt s nincs
15912 4| könnyü szélnek szárnyán,~Ragyogott keleten a tarka szivárvány.~
15913 6| Az esti csillag képiben ragyogtál. -~Gyermekkorom tűnt s gyermekéveimmel~
15914 7| Melyet egy égő ház lángi ragyogtatnak;~Ez már a pokolnak rálövelő
15915 7| poéta,~Kinek Pegazusom lába~Ráhágott a tyukszemére,~Helikonra-ballagtába’?~
15916 4| Azalatt a kutyát mi elejtők,~S ráhágtunk farka hegyére.~Mikor e percben
15917 5| hamarabb találja;~S ha ráhull a halál fehér virága,~Beteljesűlve
15918 7| ki sem pillantott, és már ráismére~Ostora hangjáról a béreslegényre.~
15919 8| hölgyalak jelent meg,~Kiben ráismert hitvesére,~Odahajolt melléje,~
15920 4| tarisznya lóg,~S mindenikben rajkók láthatók;~Ki-kidugván borzas
15921 1| Mond a kisded apja,~És a rajkót és a nőt~Kebelére kapja.~
15922 4| hit lángola,~A drága hit!~Rájött a végitélet napja,~S már
15923 1| kulcsot lele.~Bélőlem - végre rájövék -~Költő miként leszen:~Im,
15924 3| elég ez; szomszéd bácsi~Rajtakap,~S akkor jött még a valódi~
15925 5| kinek nem volt hazája,~Mert rajtütének ellenséges népek,~És pusztulás
15926 4| letéphetetlenűl,~Mint a pióca, rajtuk.~Ha oly hossú lesz életünk,~
15927 8| zárjuk,~De nevöket írjuk rájuk,~Különben majd a későn-születtek~
15928 6| Egy lépést előre,~S akkor rájutok a tél~Fagyos küszöbére.~
15929 4| VÁNDORÉLET~Barabás rajzához~Szent Kleofás!~Milyen karaván...~
15930 5| álma te!~Onnan van, mert rajzolásit elmém~Minden este véled
15931 7| hogy írom, és hogy nem rajzolom,~Erre nagon kicsiny volna
15932 3| az óra,~Tudjuk ám!~Ön is rak a tüzre rosz fát,~Bácsikám.~
15933 4| be kellemes.~Mint a sült rák, olyan szemérmetes.~Mindig
15934 4| helyében,~János vitéz pedig rakatott nagy tüzet,~A tűz minden
15935 8| Méltó régi nagy hiréhez;~Mit rákentek a századok,~Lemossuk a gyalázatot!~
15936 8| ujra feketére~A földet, rákenték a gyalázatot!~S így hazugság
15937 5| szörnyű vég?~És mégis, ha rákerülne a sor,~Ugy tennék, mint
15938 8| szükségnek esetén~Rabló is, és ha rákerűl a sor,~Az embert főbe kollintom,
15939 7| elkezdtek~Sírni mind a ketten,~S rákezdte az ifju is, tán~Még keservesebben.~
15940 3| éneked,~Mígnem gyönggyel rakhatod ki~Gombod, sarkantyúszeged.”~
15941 8| kilépett rejtekéből,~És rákiáltott: „itt maradsz,~Hazug kölyök!...~
15942 4| szobába:~„Panni te! kelj fel,~Rakj tüzet, és melegíts téglát...~
15943 8| tündérpalota,~Ha van honnan rakni a kandallóra fát,~S mindenik
15944 8| szemmel~Atillától egész Rákócziig.~Hah, milyen múlt! hacsak
15945 8| kelt el a gyürű,~S árát rákölték mind a temetésre...~Lelkére
15946 4| holdas, tisztakék.~Ablakomra rákönyökölök,~Hosszú szárból sűrűn füstölök,~
15947 7| legszilajabb betyár a mi Tiszánk,~Rakoncátlan legény, nincsen semmi módja,~
15948 1| unokáinak elkorcsosodása fölött!~Rákos, 1839. április 30.~
15949 4| szivárvány támad~Amott a rákosi mezőn,~Sétára hát... csak
15950 1| EPIGRAMM~Rákosnak szomorú mezején járván,
15951 8| leoldozták,~Király előtt le is rakták,~Odarakták őket sorba,~Szegényeket,
15952 7| folt hátán folt,~Zöldre raktam sárgát, kéket...~Szent atyám,
15953 8| vonnunk őtet nem szabad.~Rákülde a tengerre engem,~Lelkembe
15954 7| midőn legelső~Csókomat rálehelém!~Mint égett arcátul ajkam!~
15955 8| gyertyalángként, melyre ráleheltek.~Röpűlt, röpűlt.~Miljom
15956 3| Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;~S kínja lángi el nem aluvának~
15957 8| Valahányszor Lehel e földre rálépe,~A megilletődés szállott
15958 4| Vigyázz, földi! bizony rálépsz a fejedre...~Mi ördögért
15959 7| ragyogtatnak;~Ez már a pokolnak rálövelő lángja.~Sajnálatra méltó
15960 8| és gúny támadott föl,~És rálövöldözé~A sebesítő nyilakat.~„Mért
15961 7| ruháján,~Odafönn van most a ránc orcáján;~Csak úgy líg-lóg
15962 6| Reng, mint a bölcső, melyet ráncigál~Szilaj kezekkel a haragvó
15963 8| elsápadt a hatalom, kiűlt~Ráncokba szedett homlokára a düh,~
15964 2| homlokát~Néma bánat mély redői ráncolák:~Aki látta, nem gondolta,
15965 8| őt, és boldog, aki~Vén, ráncos orcájára köphet~És megrúghatja
15966 4| az ok szolgál arra,~Mert ránéztem galambodra;~Sugaramnál szebb
15967 1| kegyelme,~És legyen első rang rangom az isten után;~S
15968 6| Nem is nyögött... egy rángás, s vége volt.~Bevonta ismét
15969 8| keress,~Az egész világot rángasd fülön fogva,~Kivált a németet
15970 6| ez olyan rettentő!~Ugy rángatózik, úgy ugrándozik szivem,~
15971 6| asszonya.~De kelj föl hát! ne rángattasd magad~Hiába. S mégsem ébredsz
15972 8| Ruhánkba kapaszkodtatok~És rángattatok hátra,~Szűköltetek kegyetlenűl,~
15973 7| testén viseli.~De habár rangjával kissé~Nagyra van az úri
15974 1| kegyelme,~És legyen első rang rangom az isten után;~S bár csak
15975 7| szabadságért~Hősi kardot ránta,~Hogy lett volna híve~A
15976 7| nyelé.~Jaj be gyönyörűen rántja félre arcát!~Ez a bájos
15977 7| haszna?~Ha hidegen vállat rántok~A roszra.~Ha már ifjuságom
15978 4| a lágyszivü kántor~Egyet rántott a lajblija szélén,~S kétségbeesett
15979 8| kegyetlen,~Hogy magaddal rántsd idő előtt;~Nem enyém lesz
15980 4| s koronát csináltak,~S rányomták ezt egy fajankó fejére,~
15981 4| És a grifmadárra hirtelen rápattan,~Oldalába vágja hegyes sarkantyúját,~
15982 5| embert egyaránt ölel.~Ha rápazarlod legszebb kincsedet,~Az ifjuságot:
15983 7| nem kap, és hogyha csak~Rápillant borára,~Megátkozza Nóét,
15984 4| nekigyürközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan, kardját villogtatva;~
15985 4| megyünk, megyünk öldökölni.~Rárontott a török a francia népre;~
15986 4| hervadni majd,~A felejtés szele rásohajt.~És mivelhogy elhervadni
15987 7| Isten teremtményén, s ki rásüti:~isten kezét el nem kerűlheti.~
15988 5| csak egy esetben:~Hogyha rászáll szép tekinteted.~Lelkem
15989 8| Nagy, kopasz homlokára~Rászállt a bor lelke, rózsaszín sugára,~
15990 6| oldaláról~Vén koldús nyalja a rászáradt ételt!~Szalkszentmárton,
15991 7| módot, hogy a jó öreget rászedje...~Áldoz a gonosznak...
15992 7| nálad nem?~Jaj, hogy erre rászorultam, s százszor~Jaj, hogy apám
15993 8| már a vihar elébe,~Nincsen rászorulva senki istápjára,~Annak okáért
15994 8| csont soká, de végre~Szépen rátanult az engedelmességre,~S azt
15995 7| sír:~Szemünk vakul el,~Ha rátekintünk, fényességitől,~Mely oly
15996 8| róla.~6~De vissza-, vagyis rátérek a dologra...~Hej, felebarátim,
15997 7| Egy kis csótár van csak ráterítve,~Úgy ülök rajt, és sebesvágtatva~
15998 4| érköznek, nagyot nyerít - rátermök;~S ha rajt vagyok, gyühetnek
15999 7| várja jövendőjét, mely lábát ráteszi, s akkor~Összeomol, mint
16000 8| rád a lelk’ismeret,~Midőn rátetted gyilkos kezedet?~Mert gyikos
16001 8| csizmaszárábul~Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,~S oda-odanéz:
16002 8| S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,~És mint a pipafüst csavarog
16003 9| Magokat oly galádul,~Kik rátörtek az ártatlan~Magyarra,~Most
16004 7| ki a dőre,~S kapta magát, ráűlt egy sziklatetőre.~Magas
16005 7| Befelé vette az utját szeme,~Ráúnt régi születőhelyire,~Ott
16006 5| tanyáznak köztetek.~Pap és ravaszság, pap és árulás,~Pap és minden
16007 7| S köpenyét, mint Cézár,~Rávoná a képire...~Azaz hogy rávonta
16008 7| Rávoná a képire...~Azaz hogy rávonta volna~Ha lett volna köpenye.~
16009 5| rózsabokrot,~Virító rózsabokrot ráz a szél?~Az égő szív, ez
16010 8| a félő világra,~Sörénye rázása népek reszketése,~Szeme
16011 4| cövek,~A földindulás sem rázhatta volna meg.~Bámulói lettek
16012 8| nincs erre szükség;~Mért ráznám meg erőszakosan~Azt a fát,
16013 7| kezét a lánc.~Le fogjuk rázni róla a vasat,~S elűzzük
16014 6| hegyről a völgybe~Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -~
16015 7| Sötétzöld üstökét haragosan rázom.~Bejárom a tengert, s ha
16016 4| megrázza kilincsét.~És rázta hiába.~Éles eszével~Átlátta
16017 4| tomboltak, prüsszögtek,~Kényesen rázták szép sörényes fejöket.~Mikor
16018 7| dobog.~Mit gondoltál, mikor ráztam a kilincset:~Vajjon ki az
16019 6| A szellő a bokrokat nem rázza,~Semmi sem szól, csak a
16020 7| beszédire~A fák merengve rázzák fejöket.~Dél s est között
16021 8| Szádban török pipa.~Hadd rázzam meg, kedélyes~Barátom, kezedet,~
16022 4| A „jó napot adj isten”-re~Nem mondta: „fogadj isten”,~
16023 8| csillag,~Ha a sötét felhők reáborulnak.~Föl, székely, föl, közös
16024 4| előbbi szózata.~18~János reáborúlt az asztal sarkára,~S megeredt
16025 8| a beszéd végét se’ várva~Reádördül a királyra:~„Állj meg, aki
16026 7| jött,~De kilép az agg s reádörg:~„Át ne lépd e küszöböt,~
16027 5| És e csókban hideg~Lelkem reáfagyott;~Csókoltam szemfedőd,~E
16028 4| Bizony-bizony alighogy reáismértem,”~Szólott a menyecske meglepetésében.~„
16029 5| míg Keve lángol s nyög,~Reájuk Barangó rettentőn mennydörög.~
16030 5| csárda?~Ennek is, annak is reálép falára;~S hova az idő lép,
16031 8| őt~A régi szennyből, mely reánőtt,~És régi rongyai helyett~
16032 8| még atyjának nevezett,~S reáparancsolt: holnap ilyen tájig~Ha itt
16033 8| meg s megvakúlnak,~Akik reápillantanak.~Elég soká voltunk fajankók,~
16034 6| Lennél oly kegyetlen,~Reászakadni hagynád a világot?~S van
16035 8| barátságom,~Odatolakodom és reátukmálom.~52~Nem tehetek róla, hogy
16036 1| lágyult kebel meleg könyűivel rebeg~Panaszt: szegény, szegény
16037 3| bus ajka~Kínjának hangján rebege:~‘Halál, ne vidd el őt karomból,~
16038 1| hallgatni nem untatok el, rebegőket?~Gonditokért hálás kebelünk
16039 6| hangom~A haza nevét itt rebegte, itt.~Galambszárnyú, ábrándos
16040 1| tüzétől fölhevűlve,~Ezt rebegték csalfa ajkaid:~„Hő szivem
16041 7| Kiegyenesűl mind az utolsó szálig,~Redő-árkak nyílnak homloka rónáján,~
16042 2| homlokát~Néma bánat mély redői ráncolák:~Aki látta, nem
16043 7| bocsátá~A pufók kemence,~Redők gyanánt tisztes agg homloka~
16044 8| Vitam et sangvinem~Pro rege nostro!”~Mint hajdanában~
16045 7| Istentelen nyelvek azt regélik ugyan:~A pálinkás-üveg a
16046 7| Melyekről nem egyszer hallottam regélni?...~S mondja követem, hogy
16047 5| nyoma sincs körüle.~Itt régente falu avvagy város állott,~
16048 7| horpad.~Átellenben az ágy. Réges-régen~Lehetett megvetve;~Lefekünni
16049 8| dologra...~Hej, felebarátim, régesrégen volt a,~Amit én elmondok;
16050 8| Majd felöltözik, ha virrad~Reggele, a kikelet.~Aludjál hát,
16051 6| összeroskada.~Midőn fölébredt, reggeledni kezdett,~A hajnalfény betört
16052 7| dugnának tokjába,~Meg is reggelizett, két font húst bevága...~
16053 4| posványos.~Nógatom lovamat már reggeltől kezdve;~De csak úgy van,
16054 5| engemet.~S ezelőtt még, ha reggeltül estig~Gyötörtettem is a
16055 5| néha a letűnt időkről.~Hej, régibb idői boldogak valának!~Háza,
16056 8| Az utcák, melyeken nem régiben~Tolongva járt az embersokaság,~
16057 7| Akinek megorvosolni~Kén’ a régiebbeket.~Fuldokoltam a habokban,~
16058 6| mezőnek minden órán új s a~Régieknél szebb virága nő.~Ottan szebb
16059 8| Tűzbe véle!...~No de mégse,~Régiségek közé zárjuk,~De nevöket
16060 7| lombot nem adtok,~Sőt a régit is leeszitek.~S oh mi vakság!
16061 8| Téged, te véghetetlen,~Te régteremtett ég.~Letűnt immár e hajnal,~
16062 5| és mindennap eltart~Kora regtől késő alkonyig.~Egyik szellem,
16063 4| elszállt~Kikelet?~Lesz virány e régtől puszta~Hon felett?...~Eh
16064 5| Cenzurázni nem akarok,~És így nem rejiciálhat.~Nagyságos úr! meglehet,
16065 6| varázsvessző, elő-~Idézi ama mély rejtekből lelkemet,~Amelybe zárkozék,
16066 8| fiú.~A vénasszony kilépett rejtekéből,~És rákiáltott: „itt maradsz,~
16067 11| természet nyugodt magányos rejtekén~Magamba szállok, és elkomorodom
16068 7| Virasztó szemei előtt,~Miként rejtelmes szellemek.~Vizsgálja őket
16069 7| még~Ama szellem-~Hangok~Rejtelmét,~De nem szólhat~Róla,~Ne
16070 7| között,~És pillants keresztül rejtelmök fátyolán,~Melyet az istenség
16071 6| éles~Néz beléje hasztalan!~Rejtély vagy te, lyányka, nékem,~
16072 7| pálmaligetet,~Hol a szellő rejtélyesen susog,~És énekel fényes
16073 6| fogja vajon megfejteni~E rejtélyt:~Az emberiségnek könnyei~
16074 6| öcsédet megölöd.”~*~Örök rejtélyű érzés, szerelem!~Te nagy
16075 7| és magasan;~Tán el akarja rejteni~A pusztulásnak szellemét,~
16076 7| összeszedje,~Csendes helyre rejtezék.~Nyugszik a fáradt oroszlán~
16077 3| sas;~S lettem völgy ölébe~Rejtezett berek,~Melyben csalogányok~
16078 6| Magányba mentem és mélyen rejteztem el;~Magam voltam csak ott
16079 9| sem tornya tetején.~El van rejtezve a világ elől~E szent magány;
16080 5| első szerelemnek titkát,~Rejti a kis kunyhót bércek koszorúja;~
16081 1| reá,~O kérlek, hagyjatok.”~Rejtsétek a szobát~Hiven, o kárpitok!~
16082 8| Boldogtalan kis csecsemő!~Rekedt nyögéssel szíja, szívogatja~
16083 7| bárha tőlem örök~Elválás rekeszt el,~Hidd, hogy lelkeink
16084 7| tulsó partján,~Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,~Köztök egy csak
16085 7| ókort, hogyha még nem látád,~Réki karosszékek, régi almárjomok,~
16086 1| eltiport mezőn,~Kietlen rém-halommá~A holtak teste lőn.~Még
16087 4| nem látnak ők,~Szívtelen, rémarcu üldözőim~... A hitelezők.~
16088 10| rém áll a bűntanya,~Zord réme a szelíd erénynek,~Nemesb
16089 4| fogom magamat,~Nem, mintha remegnék~A kend fenyegetéseitől.~
16090 7| megjósolám.”~Megfogá kezét a~Remegő aggastyán,~S szóla, s egy
16091 8| Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?~Ez csak kezdet, ez csak
16092 7| volt tavaszom,~Kétségemnek rémeit legyőzve~Jó reménnyel néztem
16093 4| kis száma van~A sikerűlés remek órájának.~A költő ír, csak
16094 7| Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát,~S kegyetlen haraggal im
16095 10| szépsége,~Te vagy az isten remeke!~S te itt e barlang zordonában~
16096 8| egyébnek,~Csak az isten remekének!~Pest, 1848. április~
16097 7| aztán kinevetnek,~Amiért rémekkel álmodom.~Cseppenj bé keserü
16098 8| ember ön, mert ez dicső remekmű,~Ennél különbet még Rousseau
16099 6| istenért!~Az orvostól mindent remél,~Azért rohan érte, mint
16100 3| Hol az ember de semmit sem remélhet.~Volna bár e pohár borban
16101 1| édene.~S ha szólanék is, mit remélhetek?~A sors irántam oly vad,
16102 7| karjaimba...~Vagy még többet remélsz?... -~Vagy ha szembeszállni~
16103 8| remélt-e sikert? vagy tán~Remélt jobb időket?~De mikor a
16104 8| nádorispán~Tartóztatta őket,~Nem remélt-e sikert? vagy tán~Remélt
16105 5| szív örökre búcsut mond~Remény- vagy élvezetnek.~Azért szeretném
16106 8| fordult elő,~S az öregúr reményei~Szemlátomást növének,~S
16107 8| híja föl~Minden fiát,~S reményeim, szikláin állok én,~Lelkemre
16108 5| Hová levél? te szebb reményeimnek~Korán kiégett hajnalcsillaga!~
16109 7| érted minden vágyaimról,~Reményeimről... ez még mind kevés,~De
16110 8| imádkozott és~Halt meg, reményeinek özvegye,~S én ismétlem,
16111 1| rózsaidején;~Minden örvend és reményel~A tavasznak jövetén.~Ámde
16112 8| szememből,~Aztán örökre távozom.~Reményemen túl jó a sors,~Ajkam beszélhet
16113 1| kebel dicsétől~Harc nagy reményinek.~Jaj annak! aki ellen~E
16114 7| majd... ha lesz mit.~Addig reménység-anyámnak~Szívom édes emleit.~Hasam
16115 4| hogy meghalálozott,~A mi reménységünk végkép megszakadott:~Mindazonáltal
16116 4| megszakadott:~Mindazonáltal a reménytelenségbe’~Ugy szerettük egymást,
16117 7| hogy szerelmem hegyére~Reményvárat építs... asszonyom, ezért-e?”~„
16118 6| fölriad,~Fölkeltik egyre rémesb álmai,~És ekkor a borzalom
|