1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
16119 6| ifjuság után~Éltét megunva remetéskedik.~Fölmentem a hegy sziklatetejére~
16120 1| a nemes ifjunak szemébe~Rémitő láng szálla; arca ége~Rózsáknak
16121 1| elbucsúzni tőle!’~És zúg dörögve rémitőn~A kürt ismét Lehel kezén;~
16122 8| mosódva~S a félsötétben félig rémlenek.~A mécs világa csalja a
16123 8| lehetett~Tudni, csak ugy rémlett.~Parasztfolttal csapta pofon~
16124 9| beszédet nem veszi~Egy őrült, rémülésteli,~Zavart ész meséjének?~Mezőberény,
16125 8| miljók keblében,~És dobbanása rémület~Az ellenség fülében!~Ismét
16126 8| holdas éjeken~Az őrülésig rémült képzelet.~Nem várok én dicsőséges
16127 6| bementek,~Gondolhatni, mint rémültenek meg.~Pista gyorsan elkezdett
16128 6| fegyvercsörgetést,~S belép férjéhez és rémülve áll meg.~A másik ajtó ekkor
16129 1| magos céljához ért, midőn~Réműletes mennydörgés hallatik.~„„
16130 4| S a tekintetes asszony~Réműlve kiált~A cselédi szobába:~„
16131 4| népét a harcnak jelére;~A rendbeszedett nép ugyancsak megállott,~
16132 8| meghagyja egyik püspökének:~„Rendcsinálni magyarokhoz elmégysz!”~És
16133 9| Az anyák (ez a természet rende,~Isten őket már így teremtette,~
16134 8| még nem él meg,~Mert nincs rendében eljárásotok,~Ti a dolog
16135 4| csontfoga van,~Ezt bölcsen rendelék az istenek,~Mert hogyha
16136 4| hogy e várban egy szobát rendelj nékem,~Melyben hátralevő
16137 3| órát, amidőn,~Kit nekem rendelt a végzet,~A leány ölembe
16138 5| égitest,~Te üstökös, mely arra rendeltettél,~Hogy tengelyéből a földet
16139 5| az isten~A költőt, s tán rendén is van ez:~Tarka, pompás
16140 7| lyány gyüjti ott a széna rendét,~Két siheder hordja a petrencét,~
16141 1| nincs neki,~Asztalneműjét rendezi csak,~S szolgálatát teszi.~
16142 4| Hogyha nem ment dolgom a maga rendiben,~Meg-meghusángolt ő amugy
16143 5| kősziklaoszlop,~Mely soha meg nem rendíttetett,~Nem reszket... csak egy,
16144 7| holdat,~S mellén a ragyogó rendjelek nem voltak;~Egyszerű fekete
16145 4| okosabb valahára,~Szedd rendbe rendtelen életedet;~Hidd el, kedves
16146 6| reája. -~Mit érzesz,~Nem rendül meg szived?~Nem érezed,~
16147 5| századéven át~Oly bátran, olyan rendületlen állt,~E hőst mi fogja most
16148 4| fondor lelkületű egyházfi,~S rendűletlen nézve szemébe~A széles tenyerű
16149 5| lángjaikkal gyujtsd föl a világot;~Rendűljön meg a föld, amidőn~Mennydörgő
16150 5| elkezdett rohanni az~Egész rendvesztett, megbomlott világ.~És e
16151 4| Lett is nemsokára szörnyü rendzavarás;~Izzadott a török véres
16152 8| harapták,~Mintha csak félnének rendzavarók lenni,~Vagy hogy jobban
16153 3| noha sok sebet ejt,~És rengetegekbe nem egy uta téved.~De bármi
16154 7| S zord fénybe borítja a rengeteget, hol~Bolygnak seregestül~
16155 6| melyet~Ezer villám meg nem rengethet...~Az örökké rengő tenger...~
16156 1| deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel~Jártátok velem a
16157 7| Boglyas fakó haja beillenék~Repce-petrencének,~És melléje mindjárt szörnyü
16158 6| száll rám, csak fölöttem repdes~Sötét eszméim hollóserege.~
16159 3| marad.~Most hát lelkem, repdess~Régi szárnyadon,~Merre a
16160 7| miért javítanám? azért, hogy repedez,~Hogy ingófélben van? semmit
16161 7| tisztes agg homloka~Meg van repedezve.~Mogorva vén ember itt a
16162 4| fonnám e fonalat,~Szivem repedne a nagy kín alatt.~Más levelem
16163 1| szörnyü kín alatt~Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?~Nem, én
16164 4| ezeket,~És szívem ketté nem repedt!~Mi több: mely verseim felett~
16165 5| A sziv örömében csak ugy repes.~A vargainasok pofozkodása,~
16166 7| az örömtül szíve,~Lelke repesni fog;~Csak azt szeretném
16167 8| imádság van.~Mint felém repeső szivek,~Rezgenek a falevelek,~
16168 8| földet riasztott, mely eget repesztett.~23~S hangját a magyar nép
16169 7| eggyel kedvesem majd~Szívem repesztette meg,~Most meg arra figyelmeztet~
16170 2| Folyam, kebled hányszor repeszti meg~Hajó futása s dúló fergeteg!~
16171 7| képzelet,~Mint mámoros pillangó repkedett;~Ölemben egy oly asszony,
16172 3| egyetemben~Lelkem is a másvilágba reppen.~Diószeg, 1843. október
16173 8| emlékezzetek meg rólam...~Republikánus vagyok s az leszek~A föld
16174 8| És elkiáltanánk: „Vive la République!”...~Szegény barátom, hogy
16175 4| nem találták, s így nem repülhettek el.~Az óriások sem pihentek
16176 4| figyelt e szóra,~Feje fölött repült egy nagy sereg gólya;~Őszre
16177 8| kiáltsatok~Siromnál éljent a respublikára,~Meghallom én azt, s akkor
16178 6| földindulás.~Akközben Dávid rést lelt s besuhant,~Ahol Perenna
16179 4| Csak egy van benned, amit restelek;~Azt restelem csak benned,
16180 7| Tőle szinte félek én;~Ha te restelesz beszélni,~Majd beszélek
16181 7| Lomha vagy, itt a bibéd; restelsz, mit jó magam, írni.~Kérlek,
16182 6| mesterségbe kaptam itt... a restség~Nagy befolyással volt mindig
16183 7| írni.~Kérlek, hagyd nekem a restséget, légy te serényebb,~Lásd,
16184 4| Keményebb dolgoknál~A test alsó részébe hanyatlik,~Oh ti kerűljétek
16185 9| döghalál.~Be kijutott a részed~Isten csapásiból, o hon,~
16186 8| ennél sokkal többet,~Jobb részedet;~A lant a lelke a költőnek,~
16187 4| RÉSZEGSÉG A HAZÁÉRT~Fiuk, az isten
16188 4| kebelbe:~A lélek ép.~Nem részegűlhet semmifélekép.~A multnak
16189 4| feledhetnéd azt a napot?~Én részemről csak el nem feledem,~Legyen
16190 7| igazság sem egy, sem más részen!~Én a természettant keresztülfürkésztem~
16191 1| Ámde az a földnek bármely részére ragadhat,~Érted ezen kebel
16192 7| Mely falának kétharmad részéről~Levitte a meszet,~S ami
16193 6| s add nekünk magad,~Hogy részesűljünk mink is a gyönyörben,~Mit
16194 4| között ekkép nevelkedtem,~Részesűltem nagyon kevés örömekben;~
16195 6| örökre~A nagy világnak minden részibe,~És soha többé meg nem leljük
16196 8| irgalom nyitá meg ajtaját.~Reszkess, gonoszság! végdalom megpendül,~
16197 8| rajtatok,~Vidám dalosmadártól~Reszkessen ágatok.~Örök tavasz lakozzék~
16198 1| Éjbe büszke földuralkodót~S reszketeg fejű zarándokot.~Pápa, 1842.
16199 8| már nem dobog szivem...~E reszketés, melyet keblemben érzek,~
16200 8| világra,~Sörénye rázása népek reszketése,~Szeme pillantása városok
16201 8| meghunyászkodának,~S a királyra reszketéssel néztek,~A jók szivét pedig
16202 8| Föllázadnának milliók velem,~S reszketne a világ,~Mint Spartacustól
16203 5| hűs... ő pongyolában...~Reszketnek a gyöngéd tagok.~A vándor
16204 8| Rongyokra tépte éles körmivel,~S reszkettek a megrémült csillagok,~S
16205 5| Megvallom, hogy eddig én reszkettem~Az időtől, mely most jőni
16206 8| És pillantásomtól akkor reszkettetek.~De miért tőlem e figyelem
16207 7| éhezünk~S átlőve oldalunk,~Részünk minden nyomor...~De szabadok
16208 5| itt enyhére.~És nem ugy részünk-e a test, mint a lélek?~Egyenlőn
16209 5| beszédet~Hallgatta részvevőn.~Részvétből, szánalomból~Villámot vett
16210 5| természetnek nem gúnyja? nem!~Sőt részvéte: csak azért nincsen tél,~
16211 3| egyaránt feltárja kebelét,~Részvéttel osztja meg a szenvedő könyét,~
16212 7| hogy fázol, éhezel,~S nincs részvevőd sem távol, sem közel,~Veled
16213 5| s a beszédet~Hallgatta részvevőn.~Részvétből, szánalomból~
16214 7| a sorok, hevertek.~Túl a réten néma méltóságban~Magas erdő:
16215 7| tudja,~Mely hazafelé tart a rétről fáradtan;~Ha fáradtan száll
16216 7| is dühöng, lelkem most is retteg.~Hah, ki föltaláltad az
16217 6| látsz-e? s hallasz-e?~S nem retteg-e szived?~S nem szállunk szabadon~
16218 7| a legkisebb szerep;~Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,~
16219 5| én éltemnek éjjelét~Nem rettegem, sőt várom...~Hisz annál
16220 6| fájdalomtól és más pillanatban~A rettegéstől ismét megfagyott.~Hosszan
16221 8| parókia.~Naponta gyűlöltebb és rettegettebb~Lett e két házban a~Jegyző
16222 5| Lássák fényét a népek s rettegjék?~Pest, 1845. október 16. -
16223 5| szókra nyílik szája:~„Ne rettegjen, tekintetes asszony!~Nem
16224 8| már jöhetsz, vihar,~Nem rettegjük már haragod,~Két ország
16225 6| napjai.~Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen~Az eljövendő
16226 4| végeig.~Ily hős népet mi sem rettegtet...~Csak a szél! ezt megsüvegelik.~
16227 6| Péter volt az úr,~Nevét rettegve emlité a táj, mert~Ameddig
16228 8| Velem így tennetek~Nem rettent bennetek~E félisten neve?~
16229 6| de a két zordon ifjut~Nem rettenték meg a dörgő szavak,~Sem
16230 9| a~Hegyek nagyapja, a vén Retyezát.~2~Szólott Hunyadvár bámuló
16231 7| mögött ostor pattan,~(Tiszai rév felől jön el az út onnan,)~
16232 6| Athén szűzei, fogadjatok a révbe,~És bátorítsatok föl engemet.~
16233 1| Honnan int a~Csendes béke réve,~Honnan int a~Bujdosó elébe?~
16234 6| még a part?~Mely béfogad révébe;... vagy az örvény?~Mely
16235 6| melyen által~Majd a halálnak révéhez jutunk.~De a szegénység
16236 5| Szentmártonnál aznap át is~Megy a réven.~Holnap a csikót eladja~
16237 8| megálljunk,~Hisz pap vagyok, hát reverenda kell...~Ahol van egy zsák,
16238 4| háta mögé~A tiszteletes reverendájába,~S lakomáz vala,~S a pókok
16239 6| lenézett.~Pihennek az elfáradt révészek,~A révházban pihennek, alusznak.~
16240 6| felett,~Hol annakelőtte révészkedett,~Átellenben Lidiék kunyhaja...~
16241 6| jövő estére.~Az ifju ment a révésztanyába,~A leány ment apja kunyhajába.~
16242 6| partjaihoz ére.~Dunaparton áll a révház felett,~Hol annakelőtte
16243 6| az elfáradt révészek,~A révházban pihennek, alusznak.~Szilaj
16244 6| magasra szállott.~Csendes a révkocsmárosnak háza,~A szellő a bokrokat
16245 4| lecsepege,~Gondolatim... Sex... Rex... Xerxes serege.~Sehogysem
16246 4| forintom,~Hágjunk nyakára, a rézangyalát!~Mit a jövendő! arra semmi
16247 3| morajatlan ölében;~Ákácai lombja rezegve inog,~Hintázza az est fuvalomja
16248 8| többé az eget,~Csak halkan rezgedeztek,~Mint a szellőben a kalászok.~
16249 8| Mint felém repeső szivek,~Rezgenek a falevelek,~S ábrándos
16250 8| délután,~Szelíd fuvalmak így rezgették~A sárga lombokat a fán.~
16251 7| rája,~Mert Fegyveres Tamás rezidenciája.~Genialis egy kis falu...
16252 4| hangján.~Mint megfordúl a rézkakas~A templom tetején,~Ha más
16253 7| el a világtól mindig,~S riad föl, ha szellők a lugost
16254 11| Harcolni vitézül!~Zeng a riadó szilajúl, komoran,~Szörnyű
16255 1| mosolygó~Szép halálunk,~Ha riadtán trombitának~Harcra szállunk.~
16256 1| pajzsot kért a gyermek,~Ha riadván a harctrombita~Csataménre
16257 7| lábamat~Vissza még ez urak sem riasztják.”~S a küszöbre~És belépett,~
16258 8| cselekvés zászlaját,~Mi riasztók föl zajunkkal~Nagy álmából
16259 8| Lehelnek tetszett,~Mely földet riasztott, mely eget repesztett.~23~
16260 1| hinte fényt.~És arszlánszivű Richardként harcba~Akkoron röpűlt a
16261 11| kebelt.~Vagy valamint a nap ridegen néz~Éjszak utósó földeire:~
16262 4| király mellett egy hang ekkép rikácsolt,~„Elkészítettem már mindent
16263 8| Kürtjével vidított, kürtjével ríkatott,~Szerette is szörnyen, amint
16264 4| Megvan... ahá, megvan!” rikkanta,~S komoly orcájára derű
16265 7| tudnám én is öltöztetni~Szép rím- s mértékbe versemet,~Amint
16266 8| szemed megnyálazod,~És ugy rimánkodol~Beteg anyád s az isten szent
16267 8| támasztva bágyadt tagjait,~S rimánkodólag, mintha temető~Földéből
16268 7| boltját a kalmár~S a poéta rímjeit,~Hogy kövessék őt, ahol
16269 4| Hol csendes tóban hattyúk ringanak,~Fehér nyakok mig bókot
16270 1| annyi kéjnek bölcsejében~Ringatál,~Mellynek első éneket lantjára~
16271 7| dallással~Madár módjára ringatná magát.~Volnék földmíves,
16272 6| sajka, ülj beléje, lyányka,~Ringatom majd oly szelídeden,~Hogy
16273 7| Díjam oly szép, olyan édes:~Ringatózni véghetetlen,~Nyúgodalmas
16274 8| Vize a tiszta kék eget,~Igy ringatózott ama csónak~Ábrándosan a
16275 4| legalább nekem szép!~Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.~
16276 8| bölcseje a kert.~Itt lenn ringattam én ölemben őt,~Itt lenn
16277 7| én?~Vagy mint két hattyu~Ringunk szelíden~Az örökkévalóság
16278 7| hosszu barázdát~A papiron, ringy-rongy eszméket vetve beléjök...~
16279 7| tenger végetlenébe,~Annál ritkábban jön ilyen~Vészt jövendölő
16280 8| szabadság” vala.~Oh ez ritkaszép látvány volt,~S majd ha
16281 9| hanem ugy csak korántse’ rítt más,~Egynek se’ volt oly
16282 4| volna csataéneket,~Versenyt rivalgót kürtjével Lehelnek,~Melynek
16283 8| a mennydörgés itéletnap rivalma...~Vagy ott a puszták rónaságán,~
16284 8| hatalma~Ösztönözte őket zajra, rivalomra:~De dicséretökre legyen
16285 8| Te ördögfának makkja te!”~Rivalt a vén boszorkány a fiúra,~„
16286 8| Szilveszter feje.~A nép rivalta: „éljen a király!”~És a
16287 11| Előttem itt pompás úrhintó roboga,~Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga.~
16288 6| mondanom;~Miért nem válik rögtöni~Halállá e hang ajkamon?~
16289 8| Gyalázatán még egy nagyot röhög.~Hogy mersz pisszenni, léha
16290 8| De ők kegyetlen, gúnyos röhögéssel~Emelték őt fel s vitték
16291 7| veszíti,~A szél épen engemet röpít ki...~Cimborák, ez a bucsúpohár!~
16292 1| csókja égete,~S mennynek röpíté képzeményim~Hesper-tüzű
16293 8| Minek nevezzelek,~Ha rám röpíted~Tekinteted,~Ezt a szelíd
16294 6| És a világot a~Levegőbe röpítem... hahaha!~Szalkszentmárton,
16295 5| Alant jár, magasra~Föl nem röpíthetem.~Lent jár a föld szinén,~
16296 6| Kedvezek most, sebesen röpítlek,~Mert a lyánytól messze
16297 8| az ágakon,~Helyrül-helyre röpköd gondolatom,~Szedegeti a
16298 8| tarka lepke, gondtalanság~Röpködött előttünk,~Azt űztük, pedig
16299 7| most ujjászületve a magasba röppen,~S keresi a mennyet;~Alszik
16300 8| egy ifju sas,~Szárnyának röpte merész és magas,~A villámokkal
16301 8| Papír hamván a szikra.~Sebes röptében ahogy elsuhant~Egy-egy csillagnál,
16302 1| álomképzete!~Igy merűl a gyors idő röptével~Éjbe minden, amit föld szüle!~
16303 6| szem a kétes utat,~Mely röptük iránya,~Melyet hasitottanak
16304 7| Ugy segítem elő lankadt röpülésit.~Holnap vihar leszek, zúgó-bőgő
16305 8| Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,~A szellem rab, s a ronda
16306 4| sem kell, hogy a szívbe röpüljön,~Mint bölcsen tudhatja kegyelmed. -~
16307 7| Nem hajolna le vagy~Nem röpülne fel?...~S egykor ez a szív
16308 9| szívében ki hord?~Mennek, röpülnek, mint a szél, s üzik~Az
16309 5| vivének?~Mi messze, mi messze röpülsz már,~Végetlen előtted az
16310 7| Zöld Marci, te futottál, röpültél,~Mint a lobogó láng, kit
16311 6| lelkesűlés égi mámorában~Sasként röpültem a világon át.~S amerre szálltam,
16312 1| hevenyén.~S hogy énekem röpűlete~Fellengezőbb legyen,~Telt
16313 7| hamarjába,~Hadd rohanjak, hadd röpűljek~Más vidékre, más országba!~
16314 7| szivét!~És igy telnek, igy röpűlnek~Órák és napok,~Sőt még ugy
16315 7| üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk~Nem lesz szükség, mert a
16316 7| könyűt e koporsóra.~Magasan röpűlő szellem~Sülyedt a mély semmiségbe.~
16317 7| vándor-táborán;~Csillagok között röpűlök,~Mindenik egy csalogány.~
16318 3| égett az.~S vajjon akihez röpűltél,~Nem lesz-e annak szivén
16319 7| szivárványán,~A tejúton túl röpűltem egykor,~S ott az égi magasokban
16320 1| múlatásom,~S az órák mint a nyíl röpűltenek,~De ily órákat a nagy mennyországon~
16321 7| Egy szempillantásnál mi rövidebb?~Ember barátom, a te életed.~
16322 8| fényes név,~Hazánk egén csak rövidlétű~Futócsillag volt, nem egyéb.~
16323 8| s a~Gőgös király a porba rogy... -~Kelj föl, te gyáva
16324 4| És összerogyott,~De véle rogyott~A helység kalapácsa is,~
16325 2| Kebelemnek pusztaságit~Száz vihar rohanja át.~Rajta! gyorsan evezőhöz,~
16326 7| Fogjatok be hamarjába,~Hadd rohanjak, hadd röpűljek~Más vidékre,
16327 5| Vigalomra hát - vigan rohanjunk~A csatába - élet vagy halál - - !~
16328 8| most sem halt ki bennem,~Rohannék, és maradni kell,~És nem
16329 4| követ gördíteni képes~A rohanó romlásnak elébe.”~Igy végzé
16330 4| lesz sarkantyúm,~Hozzád rohanok,~Mint a malacok gazdasszonyaikhoz,~
16331 7| bérci patak,~Mely zúgva rohantál~A mélybe, s vetettél~Szilaj
16332 8| lelkesülés szent dühében~Rohantunk hódítani.~És ki állott volna
16333 8| Erősítsd meg seregünk szivét.~S rohanunk az ellenség elébe,~S ha
16334 5| róla!~Isten bűnünkűl ne rója.~Jól tartottad a lovadat,~
16335 4| tetejét érte már a felhő rojtja;~Ekkor János vitéz nagy
16336 5| zászlójaért!~Higyétek el, hogy rókafészek az,~Hová beléptetek,~Ha
16337 5| gyalázat! hát az oroszlán~Rókák fészkébe tér?...)~Silány
16338 7| Adjatok rám ócska mentét,~Rókaprémest, zsinorost.~És le most a
16339 4| Egyenesség, nyilt őszinteség~Rókaságnak zsákmányúl esék.~Szikrát
16340 4| megszökni kénytelen.~Ej, egy rókát kétszer nyúzni,~Ez, urak,
16341 4| halljam meg,~Hogy kincsem rokkája pereg.~Dunavecse, 1844.
16342 2| mint e~Hurkaszál,~Életünk rokkáján~A fonál.~Valamint e sültre~
16343 6| szemeinkbe könnyet is idéz.~Rokon- s barátok, hajnalom tanúi!~
16344 7| Hős pályatársam, lelkem rokona:~A nép nevében! melynek
16345 7| velök én egy követ fújok,~Rokonérzelemből hogy velök busúlok.~Sápadt
16346 7| hozzájok?~Mert ők lelkemnek rokoni,~Mely mindig új s új alakot
16347 1| Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem~Hogy kis időre
16348 6| Köszöntelek, ti áldott rokonok!~Ti itten a vész idejében
16349 4| Mert Elizéus prófétával az~Rokonságban volt... tudnillik: kopasz.~
16350 5| ifju bajnok,~Én, ki ilyen rokonszellemű~Pályatárs után már rég sohajtok.~
16351 6| Már sokszor énekeltem rólatok,~Még többször is éneklek,
16352 8| világ,~Mint Spartacustól Róma reszketett,~Midőn eltépett
16353 6| Többek közt én, emlékezem,~Rómában Cassius valék,~Helvéciában
16354 1| Lehelnek,~Megtörött had román.~„Rablók! hogy többé~Reánk
16355 6| mozg a föld,~Rajt minden rombadől,~Ember, állat, madár~Elbújt
16356 5| szivemben, mely~Nemsokára végkép romban áll?~Legfölebb is egy vén
16357 8| tornyokat csinál... épít, rombol...~Űzi pillangóit a boldog
16358 2| Hol szivemnek béke, csönde~Romhalomba dönteték:~Tűnjön is nagy
16359 1| mind elragadtad ezt,~Csak romja áll még: a keserv, a kín!~
16360 7| várjak, amíg összeomlasz~S romjaidnak eltemess alája?...~Jobb,
16361 8| életemnek maradékát~Szent romjaidnál kisohajtsam!...~Nekem többé
16362 4| támaszthatja~Ledúlt világom romjait.~Isten veled hát, elpártolt
16363 4| Lesütött a háznak füstölgő romjára,~Pusztult ablakán át benézett
16364 5| Semmit sem látott, csak romját honának;~Nem látta, hogy
16365 4| Igy hullnak alá a kövek~A romladozó várak tetejéről~A völgy
16366 1| inda-végezet,~És haj a magyaroknak~Romlása érkezett.~2~Zajtalan áll
16367 4| gördíteni képes~A rohanó romlásnak elébe.”~Igy végzé a csata
16368 8| Ősapáink mellé~Odaillenének.~Romlatlan bennök a~Régi jó magyar
16369 8| bánt!~Hadd boruljon a rideg romokra~Dalunk, lelkünk zöld repkény
16370 1| volna a föld egy helye annyi romot?~Dunavecse, 1841. június
16371 7| Panaszod meghallj’ az idegen, rónáin,~Tengeren túl küldi a lant
16372 5| oh szép alföld végtelen rónája,~Lelkem legkedvesebb mulatótanyája.~
16373 7| harangja,~Melynek csengése a rónákon keresztűl~Vándorol, s a
16374 7| hegytetőkről nézek~Távol rónákra le.~Füvetlen fátlan puszta~
16375 7| Erdély~Regényes bércein.~Rónákról nézek távol~Hegyek tetőire,~
16376 7| Kaszpi-tenger habjain is túl,~És rónasága, mintha a föld végét~Keresné,
16377 5| Megmérhetetlen rónaság terűl.~A rónaságnak messze tengerén~Imitt-amott
16378 8| és mezők,~A bércek és a rónaságok, a~Virágok és a csillagok...
16379 6| mögé.~A messzeségbe nyúló rónaságot,~E száraz tengert, halvány
16380 8| neve.~S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,~Nyomorg, tengődik
16381 7| szegény gazdagok, kiken ily~Rongyházi is sajnálkozik!~Koltó, 1847.
16382 3| szükség reá,~Hogy elcseréljem rongymezem.~És a borostyán... oh mi
16383 8| ruhád...~Ellenben ócska rongyodat,~Amelyben fölfogadtalak,~
16384 8| nekik csak~Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,~S zászlajához
16385 8| s azért~Takarta anyja e rongyokba, hogy~Ne is sejthessék úri
16386 8| Aztán a fellegekbe markolt,~Rongyokra tépte éles körmivel,~S reszkettek
16387 8| A ruhámat foltozgatod?~Rongyosan is jó az nékem,~Varrj inkább
16388 5| fészkébe tér?...)~Silány rongyot hogy cserélhettetek~A haza
16389 4| gazembert,~Bünét botokkal róni le;~Lopott, rabolt, és tudj’
16390 6| is bizonnyal így egymásra rontanak,~S az, aki megmarad ott,~
16391 9| vár,~Hogy örömedet el kell rontani!...~Csalatkozol: nem az
16392 4| Appetitusomat ha korcs magyarok el-~Rontják: mulatok a kegyelmed könyvével,~
16393 6| Hullámival már az enyészet?~Mikor rontjátok le a fészket,~Mit várromokban
16394 7| Jer ide,~Jer, ha mondom,~Rontom-bontom,~Ülj meg itten az ölemben,~
16395 6| Hogy egymás ellen karddal rontotok?~S ilyen mihaszna pörben
16396 7| beszél a tett.~Építs vagy ronts, mint a vihar,~S hallgass,
16397 7| tépe,~De bármint meg van rontva,~Még most is látszik csonka~
16398 3| Megrakott, hogy minden csontom~Ropogott.~Nesze, monda, nesze másik,~
16399 4| jobb lesz in aeternum~Sub rosa maradnia.~Csak denique mi
16400 5| viselnem!~Hányszor volt alatta~Roskadóban lelkem!~Mint a napfény elvesz~
16401 7| Ej, ráérünk arra még!”~Roskadófélben van a ház,~Hámlik le a vakolat,~
16402 5| e nagy célt? féluton~Nem roskadok-e össze? nem tudom.~Tán egy
16403 7| régi almárjomok,~Az egyik roskadoz, a másik tántorog.~A vén
16404 6| szerelem,~A szerelem bánata,~Roskadozok alatta.~Sem éjem, sem nappalom,~
16405 8| fejét az ég felé emelte,~A roskadt aggból izmos ifju lett,~
16406 8| erejét,~De teste vén és roskatag maradt,~Csak vánszorogva,
16407 8| lát,~Ne légyen béke, míg rossz szívetekből~A vér utósó
16408 4| tépem.”~*~Hah, rosz asszony roszabb szolgálója!~Ambrus gazdáról
16409 1| gyászos, véghetetlen?~Mert rószám nem ölelem.~Vadas, 1841.
16410 7| magamat.~Förtelmes vén idő,~Roszlelkü hatalom,~Mint fogsz te futni
16411 6| jónak örökös bukását~S a rosznak örök diadalmait.~Hallottam
16412 5| A férges fát mi várja? rothadás!~Ti hát rothadjatok...~Minket
16413 8| a gyümölcse~Már túlérve, rothadásba’ van?~Ha megérik a gyümölcs,
16414 5| várja? rothadás!~Ti hát rothadjatok...~Minket levágnak s tűzre
16415 6| Legyen orrok és szagolják,~Ha rothadok, s fúladjanak meg.~Hahaha!~
16416 8| a földre azt kilencszer rótta;~Kilencszáz esztendő!...
16417 8| remekmű,~Ennél különbet még Rousseau sem írt;~És nagy bolond
16418 4| Öszöm, iszom, kedvem szörént rovásra;~Ölégségös hitelöm van ott
16419 4| már nagy Taljánországban,~Rozmarínfa-erdők sötét árnyékában.~Itt semmi
16420 1| melynek elraboltam~Diszét, a rózsaág.~Sopron, 1839. őszén~
16421 7| Egész babérerdőnél egy~Rózsabimbó többet ér.~A fukar hadd
16422 4| hó felett.~S ha kikelne: rózsaerdő~Koszorúzná a telet.~S hogyha
16423 7| S fáradva értem~Az első rózsafához,~S alája ültem, hogy ott
16424 7| Te kis bimbó az ifjuság~Rózsafáján!~Elnézném én szemed s ajkad~
16425 7| Ezer virággal s oly nagy rózsafákkal,~Amekkorák másutt a tölgyek.~
16426 7| szemeimrül azt a fényes~Rózsafátyolt le ne tépje,~Melyen át a
16427 7| Boldog órák szép emlékeképen~Rózsafelhők usztak át az égen.~Legmesszebbről
16428 8| tévedt,~Merengve nézik a rózsafelhős eget.~Lopva mosolyognak,
16429 1| tetőkön~Istenszép alakkal rózsafényben áll,~Mely után epedve küzd
16430 1| Éneket.~Zeng, ha gyúl a rózsahajnal~Keleten,~Ha nyugodni bérc
16431 6| Lelkemet reája.~Szerelem rózsáiból~Tövis-e vagy illat,~Mely
16432 1| kérdjetek, mért busongok~Éltem rózsaidején;~Minden örvend és reményel~
16433 7| aztán ismét a magamé lennék,~Rózsáim volnának a borostyán helyett.~
16434 7| kert hogy van, amelynek~Rózsáin szemeim sokszor függének,
16435 8| babér~A boldogság teljes rózsáitól,~És én le nem hajítom ezt
16436 7| villámot lövelt szét,~Arca két rózsáját harmattal füröszté.~Többször
16437 1| sötéten,~A másik hajnalodva rózsaként dereng.~Ohajtom én: legyen
16438 1| Legyen pályád mosolygó rózsakert,~És minden óra benne rózsaszál,~
16439 1| Rémitő láng szálla; arca ége~Rózsáknak virító berkeként,~Melyre
16440 6| fontuk tovább~Beszélgetésünk rózsakötelét,~S amint eszméltünk szép
16441 7| lépünk az élet határáig~Rózsákra, tövisekre,~S ha átörültük,
16442 8| szállanak a szélben~A letépett rózsalevelek.~Énekeljünk, társak, sőt
16443 6| harmatos füvekkel,~Lágy rózsalevelekkel~Kötöm be sebedet.~Szalkszentmárton,
16444 7| ragyogsz~A szerénységnek rózsalevelén.~Szatmár, 1847. július 14-
16445 6| arcainknak~Leszaggatá szép rózsalevelét.~Elváltunk, hogy ne lássuk
16446 5| ostromlom szived.~Majd meg rózsalomb vagy, s én körűled~Csalogányként
16447 5| kovácshoz,~Azután majd vígy el a rózsámhoz.~Hej, tüzes a kovácsnak
16448 5| kovácsnak a szene,~De tüzesebb rózsámnak a szeme.~Hej, lágy a vas
16449 7| csilllagát,~S az én csilagomtól, rózsámtól hogy váltam,~S oltár előtt
16450 1| egykedvűleg néz.~Mert a rózsanedvhez képest,~Mely Ménesnek bércfokán~
16451 5| harangoznak,~Kedves, hervadt rózsaszála~Tizenöt tavasznak!~A templomnál
16452 6| meg az indulat.~Szeretsz, rózsaszálam?~Én ugyan szeretlek,~Apád-anyád
16453 5| hervadni hagytad ezt a~Legszebb rózsaszálat.~Pest, 1845. január~
16454 5| száll,~Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:~Lengett fölötte a fehér
16455 4| egészen,~Mert mikor keblén a rózsaszálra nézett,~Nem volt az többé
16456 8| cimborákat,~S ott virított rózsaszínü kedve.~Megcsóválta fejét
16457 6| fürtei,~Miként az éj egy rózsatenger árján.~Meg mertem végre
16458 1| kebelt,~Hol a kecs istene~Két rózsatrónt emelt.~Meglátni, asszonyok~
16459 8| RÓZSAVÖLGYI HALÁLÁRA~Vén muzsikus, mit
16460 7| kard, nem dörg az ágyú,~A rozsda-álom lepte meg;~De tart a harc...
16461 4| lángok emészték,~Mint a vér rozsdája emészti~Ólmos fütyköseinket,
16462 8| le róla hevenyén a~Vörös rozsdát vörös vérrel!~De mielőtt
16463 7| beszélgettünk.~Lobogott a rőzseláng mellettünk.~Többek között
16464 8| ajkaimhoz ér~Ajkadnak lángoló rubintköve,~S a csók tüzében összeolvad
16465 4| után.”~Így szólott, aztán a rúd végét megkapta,~S csak tréfamódra
16466 4| lantot vert,~Még mikor le nem rudalták~Az Olympról Jupitert.~Szánjon
16467 4| petrencés rudat,~A petrencés rúddal Jancsi után szaladt.~Kukoricza
16468 7| végén kurta kocsma,~Oda rúg ki a Szamosra,~Meg is látná
16469 4| légyen kényelem.~Selyem, rugalmas pamlagunk~Lágy hintaként
16470 4| pártra szakadva.~S lett rúgás, harapás,~Fej-betörés, vérontás
16471 4| távol.~„A keserves voltát, rugaszkodj utána!”~Kiáltott most János
16472 7| alá ha ellenség botlik,~Rúgd agyon az ilyen-olyan adtát!~
16473 7| azért volt,~Hogy rajta egyet rugjatok!~Költők valának ápolói,~
16474 8| voltam kutya,~Kit verni, rúgni lehetett,~Eztán ember leszek,~
16475 4| megmutatta.~Csillagokat rúgott szilaj paripája,~Mikor Jancsi
16476 7| lehánytam a nyeregből~És szemébe rúgtam a port?~Hah, vagy talán
16477 6| ő kiván~Az eledelbül és ruhábul:~Hisz azt az anyaföld magátul~
16478 8| Hisz nem talált a fegyver,~Ruhádba s nem szivedbe~Ment a tévedt
16479 7| légen szellemek suhannak át,~Ruháiktól megrezzen a haraszt;~Nem
16480 8| megosztottuk~Asztalunknak ételét,~Ruháinkat, hajlékunkat:~Éhenkórász
16481 8| nem beteg.~Levetette szép ruháit,~Csendesen levetkezett;~
16482 7| Fölkelt, felöltözött, bebujt ruhájába,~Mintha egy nagy bőgőt dugnának
16483 7| ékes uj ruhám volt,~S volt ruhámon folt hátán folt,~Zöldre
16484 6| föl többet... hisz ez egy ruhán~Keresztülcsillog titkos
16485 7| s éjeken,~Hogy ételünk s ruhánk legyen;~S ha feleségünk
16486 8| előtt~Kiálltunk a csatára,~Ruhánkba kapaszkodtatok~És rángattatok
16487 5| hetedik.~Itt várok térdepelve,~Ruházd a „szerető” cimet reám,~
16488 3| megadand.”~Mondaná, hogy: „Rád ruházom~A bübájat, a varázst,~Daljaid,
16489 4| között találtak engemet,~Ugy ruházták rám a Kukoricza nevet.~Egy
16490 4| szerettelek,~Hát még mióta rusztiztam veled!~T’od, a Komlóban,
16491 8| kegyetlenűl,~És óbégattatok rutul:~„Ne lőjjetek, ne lőjjetek,~
16492 8| Találkozott és szóba állt.~Rvöid volt a találkozás~És keveset
16493 4| a díszes kocsma, amelyet~Sajátjának nevez~Isten kegyiből~És
16494 4| Szolgádnak, királyom,~Ki sajátod lopja! -~Ha ez így van:
16495 4| dicső percet megérhetém,~hol sajátomnak mondlak tégedet.~Sajátom
16496 7| szabadságunk,~Mely legimádottabb sajátunk,~S fölvenni a könnyű szabadság~
16497 5| kőszirt,~Amelyen reményim sajkája kettétört,~Ez a durva kőszirt
16498 6| haragos dajkája,~Te vagy, ki sajkám ugy hányod-veted,~Ki rám
16499 4| VIZEN~Beszélgetnek sajkámmal~A fecsegő habok;~Feszítem
16500 7| énekelve~Vándorlok kis sajkámon, mint~A delfínen Árion...~
16501 5| fennűl már ez életmentő sajkán,~Megszárítja szárnyát a
16502 7| a haragos habokból~Mentő sajkával partra is tevék,~Ha itt
16503 7| pokolnak rálövelő lángja.~Sajnálatra méltó szegény kis leányka.~
16504 7| Hogy ez ifjuból mi lett?~Ne sajnáld őt, éli már ő~A mennyei
16505 7| idejében,~Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.~Magyar vagyok. Büszkén
16506 7| kiken ily~Rongyházi is sajnálkozik!~Koltó, 1847. október~
16507 8| Kárörvendő szilaj tömeg során, és~Sajnálkozó könny reszketett szemében,~
16508 5| Sajnálom.~Eh, megtörtént, mit sajnálkozom?~Hadd szorítsam jobbod,
16509 7| Meglátja őt a siheder~És sajnálkozva távozik...~Ti szegény gazdagok,
16510 7| kemény törvényt.~Hogyha nem sajnálnám az útiköltséget,~Ebb’ a
16511 5| hogyha késem.~Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros~Összekoccan
16512 6| sajnállak tégedet,~S akit sajnálunk, azt gyülölnünk nem lehet.~
16513 6| még áll hazánk.~Ott foly Sajó... oly görbén kanyarog,~
16514 8| Kínosan sirattatok.~Szabad sajtó!... már ezentul~Nem féltelek,
16515 8| ezerek hangja,~Odatört a sajtóhoz és~Zárját lepattantotta.~
16516 8| Verjük le a lakatot,~Mit sajtónkra, e szentségre,~Istentelen
16517 6| fényhomályban Gedővár felől a~Salgói úton nyargal egy lovag,~
16518 6| süvöltő téli zivatar. - -~Salgón Kompolti Péter volt az úr,~
16519 6| futott~A szél elől, mely Salgóról jöve.~Dömsöd, 1846. május~
16520 6| isten égő nyilait.~Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,~Ki az egekre
16521 7| fegyveremnek,~S ellenségimet, mint Sámson,~E szamárcsonttal verem
16522 8| ellenetek,~Hogy a dühnek Sámson-erejével~Milliónként nektek essenek?~
16523 7| karjaink erősek.~Eldőlhet a sánc, de bátorságunk nem ing.~
16524 7| Derék ember válik abbul a Sándorbul!”~Pest, 1847. június 14-
16525 7| viszontszeret!”~„Szeretlek, Sándorkám,~Bírod szívemet...”~Persze,
16526 4| az est óráinál:~Hát a mi Sándorunk most mit csinál?~És máskülönben
16527 8| csillagok potyognak)~„Vitam et sangvinem~Pro rege nostro!”~Mint hajdanában~
16528 4| kocsma birtokosnéja? miben sántikál a kántor? ki buzdítja merényének
16529 4| Szép kocsit csináltatok~Éd’sanyám számára;~Nem kell, hogy
16530 3| Nyári hévben a virágszál~Sanyarogva nő;~A virágot új életre~
16531 8| Kik nem szégyenlik magokat~Sápadni, ha kezemben a lant~Egy-egy
16532 7| száraz ember,~Mélyszemű és sápadtarcu Gond,~Vagy maradj csak,
16533 1| szemeiből szól,~Olyat Petrarc’ s Sappho sem dalol.~Hol bagolyfészkek
16534 7| ugy kell, te kotnyeles Sára!~Nem volt elég, nézned az
16535 6| Ragadjatok ki Párizsnak sarából,~Megújulok, ha szép tájt
16536 5| kezébe,~Saját paripáját saraglyához köté,~Ugy hajtott serényen
16537 4| megkapta,~S csak tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak
16538 5| kiszáradt sárga arcokat,~Sárgák valának, mint az éji hold,~
16539 5| madár nem fütyörész az ágon,~Sárgapiros levél csörög a fákon,~Innen-onnan
16540 4| voltam valaha.~Zöldhajtókás, sárgapitykés~Közlegény...~Egész a közlegénységig~
16541 6| levelét,~Befestette pirosra, sárgára,~Piros fátyolt huzott a
16542 7| hátán folt,~Zöldre raktam sárgát, kéket...~Szent atyám, be
16543 6| fürtei,~Ugy hullanak a fáknak~Sárgult levelei.~Hiába a vidéken~
16544 4| Nyirbáljatok üvegházak~Satnya sarjadékain;~A korláttalan természet~
16545 5| hajaddal,~Tán már hamvaidból sarjadt fűszálakkal;~És hallok suttogást,
16546 5| csak a rontó kételkedés~Sarját mindig el nem metszené! -~
16547 7| mezőnek,~Melyen a levágott sarju-rendek,~Mint a könyvben a sorok,
16548 8| ragadta meg,~Megrázta és sarkábul kifeszíté,~S midőn mély
16549 8| Marjátok, marjátok, ti csúszók, sarkamat,~Hátra sem fordulok, hogy
16550 7| Éjfélkor légy a vár délnyugati sarkán.”~Hogy ért Veselényi, hogy
16551 5| ragyoga;~Bokáikon arany sarkantyu... sárga,~Mint amaz éhezők
16552 7| hangos dobogása.~Minek volt sarkantyú kordován csizmáján?~A szép
16553 8| a varga,~Rozsdás volt a sarkantyúja,~Ferde volt a sarka.~Kamrájában
16554 1| Cifra serge,~S énekelnek sarkantyújok~Összeverve:~„Jöszte, pajtás,
16555 7| lépteik csengése,~Mint parányi sarkantyúk pengése.~Ahol álltam, sárga
16556 6| Szájában tajtékos a zabola,~Sarkantyúmtól véres az oldala.~Egy gondolat
16557 8| feje tetejére,~S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe!~Vigyázz,
16558 3| gyönggyel rakhatod ki~Gombod, sarkantyúszeged.”~Mit felelnél mindezekre,~
16559 4| magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút vágták lovak oldalába,~Dobogott
16560 7| Késő indulánk utánad,~De sarkantyúzd paripádat,~Mert elérünk,
16561 7| kígyófarkú,~Lángsörényű, sárkánylábú,~Vad fekete paripa~Hozta
16562 6| volt anyja,~Csecsemőkorában sárkánytejet szopott,~Ifjú korában oroszlánvért
16563 4| tündérvirágot,~Borús hazánknak két sarkcsillagát?~Evezhetsz bátran, nemzetem
16564 6| ott nyomta a királyt~Sárkoporsóba páncéla s lova,~S készűlt
16565 11| MINT FŰ...~Mint fű éles sarlónak alatta,~Hull csatázva ellen
16566 6| nem tudá: hová fut?~Sötét sarokban megvoná magát,~Szemét behunyta,
16567 7| helyet,~Ott esem el bármily sárosan, véresen!~Szalonta, 1847.
16568 8| henteregtél három századig~A sárrá rothadt zöld hullámok alján.~
16569 7| lábaimmal~Gázolám az országúti sárt;~Lelkem addig csüggedetlen
16570 5| Megtisztitod te majd a sártul orcám!~Pest, 1845. augusztus~
16571 8| Nem győzött röpűlni Lehel sas-lelkével.~Volt mégis kedvese, akinek
16572 7| bőröd leveted,~S öltesz sas-szárnyakat~Köszvényes láb helyett,~
16573 7| fejit,~Ott a krokodíl a sásban~Sírja sátán-könnyeit,~Ottan
16574 7| házimadár~Lesz az erdei sasból,~Mely körmeit egykor~A bősz
16575 11| jön előre az ellen,~Mint sáska-sereg!~Nem döbben-e meg,~Bármilyen
16576 6| lelkesűlés égi mámorában~Sasként röpültem a világon át.~S
16577 7| bilincsre-vert nép,~És rágja máját a saskeselyű,~És vérzi lábát és kezét
16578 7| vasat,~S elűzzük tőle a saskeselyűt!~Mienk, mienk lesz majd
16579 6| Arra esküdhetem.~Szerelmem sasmadár;~Vagy égbe száll velem,~
16580 5| följebb, képzetem!”~Vele a sasokat~Rendre megkergetem.~A sas
16581 7| zordon éj arcára,~Mint a sasra a galamb.~Ezer ölre a virágoktól
16582 8| Kinek félvállán mente,~Sastoll a süvegén.~Fejeden házisapka,~
16583 4| merényének végbevitelére? sat. - A~III. ÉNEKBEN~megszabadúl
16584 7| krokodíl a sásban~Sírja sátán-könnyeit,~Ottan ássa a hiéna~A halottak
16585 9| lehelte rothadó lelkéből~Azt sátándühhel a gonosz király.~Tombolt
16586 4| kiprémzé~Szája vidékét~Sátáni mosollyal.~Bagarja uram
16587 7| nyúlok iróeszközömhöz,~Aki a sátánnak elalkudta magát.~Tudom,
16588 8| Ti emberbőrbe öltözött,~Sátánokkal bélelt fenevadak,~Kiknek
16589 8| Ki-kiszólt a kürtszó Lehel sátorábol,~Ott benn űlt a vezér kürtjét
16590 8| veszteségét,~A kunoknak sátorát elhagyta,~S visszavette
16591 4| lestenek.~Összeszedtem végre sátorfámat,~S szépen megszökém,~S itt
16592 8| Kapják hát magokat, szedik a sátorfát,~S indulnak keresni, hol
16593 4| Új erőt szereztem~Enyhe sátorodnál.~Kedvezett a jószerencse
16594 5| vacog foga~A rongyos sátorok alatt;~Kopogtat a szél és
16595 6| ERDŐBEN~Sötétzöld sátoros~Erdőben járok.~Kevély tölgyfák
16596 5| nap égeti,~Szolgálok hűvös sátorúl neki;~Ha jőnek erre tél-idő
16597 6| a gyep bársonyán,~Bokor sátrában zeng a csalogány.~Fönséges
16598 8| mulatni,~Elég a hozzá, hogy sátraikba bujtak~S fáradalmaikhoz
16599 8| kék ég alatt a~Fák zöld sátrait.~Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,~
16600 5| csak kiürítem;~hiszen még savanyúbb az életem.~Élet, élet, áldástalan
16601 1| IFJÚ A PATAKNÁL~Németből Schiller után~Forrás mellett űlt
16602 7| völgybe’ lenn,~Eső-vágta sebbel~Szalmafödelemen...~De csak
16603 6| rózsalevelekkel~Kötöm be sebedet.~Szalkszentmárton, 1846.
16604 7| Veled sirok, ha fájnak sebeid,~- Miket rajtad haramják
16605 9| összetörjük, esküszünk piros mély~Sebeidre, megcsufolt hazánk!~Küldd
16606 6| testének,~Ha éles vas jár át sebeiken,~Nem fájna ugy, ha tűzzel
16607 6| kellett mindenkor innia,~Ki sebeinkre önte balzsamot.~Valami rosz
16608 7| elfeledéd hivedet,~S e szív sebeit bekötözni, ki téged~Még
16609 6| már~Az elválástól támadott sebek;~De e sebeknél jobban fáj
16610 7| ezennel fölakasztatom?~Mély sebeket hasítál szivembe,~Melyek
16611 6| elválástól támadott sebek;~De e sebeknél jobban fáj nekem most,~Jobban
16612 10| követni, hogy itt találjon~Égő sebére egy kis írt.~Rejtett zugolynak
16613 4| Isten veled;~Fogadd a vett sebért emlékül,~Mely fölszivárog
16614 8| támadott föl,~És rálövöldözé~A sebesítő nyilakat.~„Mért bántotok
16615 4| Három hétig vitte szörnyű sebességgel,~De a tulsó partot csak
16616 7| ráterítve,~Úgy ülök rajt, és sebesvágtatva~Ragad, mert ő a villám testvére.~
16617 5| gondolsz ki még?~Hogy szívemet sebezd...~De mért panaszlanék?~
16618 5| Balzsamolajával~Veszteségem sebjét,~És ne bánd, ha olykor~Elmerengve
|