1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
16619 6| vérzék,~És nem maradt a sebnek helye sem.~Ha szerelem lett
16620 5| lelkemet?~A babér csak elfödi sebünket,~Elfödi, de nem gyógyítja
16621 4| frequentáltam~Iskoláim egykoron,~Secundába ponált mégis~Sok szamár
16622 5| Mert az idő a jobb lelkek segéde,~Kiáll ezeknek védelmezésére.~
16623 4| Franciáknak megyünk mi segedelmére.”~„Hát hisz akkor én meg
16624 7| ik §~Táblabíró úr az ég segedelmével~Óriási dolgát ép akkor végzé
16625 8| Dudáltatok mögöttünk,~De isten segedelmivel~Mi megütköztünk s győztünk,~
16626 4| férfihoz illik,~Téged híva segédül,~Lelki jelenlét!~S kére:
16627 2| szép is a menyecske -~Ugy segéljen, kutya van a kertbe’.”~‘
16628 7| nehezűl,~Te lész utósó, akinek~Segélyeért könyörgenek.~S ők boldogok, (
16629 7| e szent betegnek~Milyen segélyt nyujtottatok?~Ha hozzáléptetek,
16630 4| viseli magát roszúl.~De segít a meszelő nyele,~Mellyel
16631 5| önben,~Mert ön már többször segíte rajt.~De siessen, kérem,
16632 7| veszem a kicsiny bogarat,~Ugy segítem elő lankadt röpülésit.~Holnap
16633 4| feleséggel.~Azonban tud magán segíteni.~Midőn az égen a szokott
16634 8| közös munkája volt,~Isten segített, ember fáradott;~Sok száz
16635 9| nép~Győző seregébül,~Én is segítettem koronát leütni~A király
16636 5| türelemmel,~Még talán... talán segíthetek.”~Szóla, és a sebet megvizsgálván,~
16637 5| legszebbik holdsugár te,~Segíthetek-e bajodon?~Hűségtelen kedvest
16638 4| mintha le volna enyvezve.”~„Segíthetünk azon... de mondja meg kend
16639 8| egy sugár vagyok,~Amely segíti a földet megérni.~Csak egy
16640 4| e, fiam, kuruc-historia!~Segítnék rajta édes-örömest;~De már
16641 7| farizéus,~De igazat szóljak... segíts, uram Jézus!~2-dik §~Betyárok
16642 8| istentelenség,~Amit ők akarnak:~Segítséget vinni~A bántott magyarnak,~
16643 8| vinni~A bántott magyarnak,~Segítségül menni~Hazájok földére,~Melyre
16644 8| olyan szeplőtelen,~Jőjön, segítsen mosni mindenik,~Az asszony
16645 8| nagyon beteg,~Gyermekeim, segítsetek,~Hol vagytok ti, jó vitézek,~
16646 8| hasztalan,~Az emberiségen segítve lesz.”~Másikhoz így szól: „
16647 4| erőmegfeszítés,~Nem látszott sehonnan érkezni menekvés.~Sötét
16648 8| a hölgyek szive!~Nem is sejté az ifju, hogy barátja,~Hogy
16649 4| lelkem szépséges angyala!~Sejted-e te mostan, milyen öröm vár
16650 6| Mint a felhők, titkos sejtelemből,~Napkeletre vándoroltam
16651 5| észnél gyakran messzebb lát~Sejtelmivel.~Az ifju szíve lánglobogva
16652 7| világnak mentem. -~Homályos sejtések munkálódtak bennem,~Hogy,
16653 8| mit,~De elég, hogy szól sejtésem,~Varrd meg azt a zászlót,
16654 6| bánatot hozz,~Nem olvasám sejtésim könyviből!~Azért vontál
16655 6| ifjút, akivel ébren nem meri~Sejtetni sem, hogy őt imádja!~Szalkszentmárton,
16656 8| Amit Álmos sejtett, nem sejtette rosszul,~Mert azon a helyen
16657 8| e rongyokba, hogy~Ne is sejthessék úri származását?~Ki tudja,
16658 6| honnan jőnek?~Nem tudom, nem sejthető;~Hozza és elfúja őket~Az
16659 7| Mint vadállat, mely halálát sejti,~A vén koldús puszták közepébe~
16660 7| szeretném tudni,~Vajon most sejti-e,~Hogy holnap ilyentájban~
16661 4| tőlem~A tréfás dalokat,~Nem sejtitek, hogy néha~Szivem majd megszakad.~
16662 8| volt a koporsó,~A szemfedő selyemből,~És sírhalmához nagy követ
16663 6| selyemkendővel,~Édes mosolygásod~Selyemkendőjével?~Cseke, 1846. október 1-
16664 6| volnál,~Letörlenéd-e azt~Egy selyemkendővel,~Édes mosolygásod~Selyemkendőjével?~
16665 8| érintése oly jó!~Mert lágyabb a selyemnél~S a bölcső vánkosánál -~
16666 8| szalmazsákon!~Mig a világ hóhérai~Selyempárnákon nyugszanak,~Ő, a világnak
16667 7| zárja be,~S virágkötéllel, selyempárnán~Bocsát le a föld mélyibe.~
16668 7| Az égboriték lobogó kék selymiből,~Amelyen az égi gyémántok
16669 5| meg:~Én nem függök tőled semmiben,~Amily útat választott magának~
16670 7| gazdád ama kincseket,~Mik semmiből őt mindenné teszik?~Ott,
16671 4| lélek ép.~Nem részegűlhet semmifélekép.~A multnak fekete~Emlékezete~-
16672 1| de kínja~Végtelen hív,~Semmikép sem szabadulhat~Tőle a szív.~
16673 4| éjünk és napunk,~Nincs híja semminek,~Mig végre csődöt nem kapunk~
16674 6| ekkor a borzalom miatt~A semmiség feneketlen tengerébe~Fog
16675 8| Miért nem hagytál ott a semmiségben,~Amelybe lelkem testem visszavágy?~
16676 8| meg!...~Egy költő-lelket semmisítni meg!~Nem ismeréd tán küldetésedet?~
16677 6| ifjut~Egy csapással zúzták semmivé.~S szólt a tenger: „Te szegény
16678 5| hiszek én már senkinek,~Nincs senkiben bizalmam,~Mert életemben
16679 9| boldog és szabad,~Amilyen senkié a nap alatt!~S én bátran
16680 6| ő~Kinek kivűled nincsen senkije.~Te vagy világa... Lennél
16681 8| bánnának így?~Nekem nincs senkim a kerek világon,~Csak nőm
16682 7| őket~Váltig ösztökélte.~Seprő, meszelő, sikárló,~Szappan,
16683 4| látta, hogy mi legyen.~A seprők voltak ott egymás mellé
16684 4| tekintettel,~Mellette hevert egy seprőnyél,~Azt fölragadá,~S bőszülve
16685 4| addig döngette, amíg csak~A seprőnyélben tartott.~Aztán ott ragadá
16686 9| Szándékszik ön kergetni a seregből,~És ez kemény vád lenne
16687 9| föltámadt magyar nép~Győző seregébül,~Én is segítettem koronát
16688 1| hogy megálltak~A vitézi seregek:~Aggalom s öröm vegyűlve~
16689 4| Megnépesedik~Kétszárnyú seregélyekkel~A nyári napoknak~Forró idejében.~
16690 8| piócák s a futó bogarak~Tarka seregére.~Szélén a sötétzöld~Káka
16691 1| pénz vehet!~3~Színházba seregesen tódúl a nép,~Csudálni a
16692 7| a hitszabadságért küzdő seregével~Bátran, elszántan a magyar
16693 7| ugat.~Én ugyan nem állok a sereghez,~Mely kiséri őket ujjongatva,~
16694 1| kockája vetve van!~És haj! seregje csúfosan~Leverve nyög Lehelnek.~
16695 1| szélvészhangú kürt~S az alemann seregre~A dúló szittya tört.~S vérnek
16696 7| nekem a restséget, légy te serényebb,~Lásd, nekem úgy illik, (
16697 6| Arcom s kezem, mit tüske sérte meg,~S szivemből is ki vannak
16698 7| Megbotlott a nyelvem; akarva nem sértek.~Se szere, se száma Kálnón
16699 7| meg,~Ha beszédem lelked sértené.~Jó uram, te vétkezél,~Tűrd
16700 4| oly igen;~Ugy meg találod sérteni~Magad, hogy vér fog ömleni...~
16701 8| Ott a hazájokba’!~Ilyen sértés szenvedtenek~A nagy uraságok,~
16702 7| hitét,~Én szegem meg, legyen sértetlen a tiéd.~Tudom, mit várhatok
16703 6| bort, melyet megmentettem,~Sértett kevélység nem zavarja fel,~
16704 6| Olyan sokszor s olyan nagyon sértettenek.~Megengesztelt szivem egy
16705 8| szerint.~A törvény szent és sérthetetlen!”~S szerzője rémesen lakolt.~
16706 5| és lelkem szemében~Mentül sértőbb ellentét legyen.~Mért nem
16707 4| Mögfizetök, böcsületöm nem sértöm.~A vármögye emböreit pej
16708 5| Lyányka, mikor úgy együtt sétáltunk,~Én nem szóltam és te hallgatál.~
16709 7| mint valami~Kiskirály.~Sétifikáltam igy én is~Valaha,~Merthogy
16710 4| lecsepege,~Gondolatim... Sex... Rex... Xerxes serege.~
16711 6| A SZÖKEVÉNYEK~Shelley után angolból~1~A jégeső
16712 1| szaporán édes szüleink kebelébe siessünk!~Aszód, 1838. június~
16713 4| János vitéz s annak irányán sietett.~Mikor János vitéz odaért:
16714 4| a mosással oly igen nem sietnék;~Sietek, mert máskép velem
16715 7| ily hideg van,~Legalább sietnem kell,~S így a csárdát, mely
16716 10| puszta csárda,~Hej mért sietsz oda, sárga?~Fordulj vissza,
16717 4| között.~Hát mikor még aztán sihederré lettem,~S izegni-mozogni
16718 4| Mert a katonai pálya~Fene sik;~Legkivált az olyfélének,
16719 2| Sziklákon a patak~Gyorsan sikamlik el;~S az ifju ajkain~Míg
16720 7| ösztökélte.~Seprő, meszelő, sikárló,~Szappan, minden működék,~
16721 8| haza~A jó öreg. Keskeny sikátorok~Vezettek elrejtett lakához,~
16722 8| csak jobban éget.~Ha ez siker, ha ez jótétemény:~Elmémet
16723 8| Dicsőség reád, nép, e gyors sikeredre!~Jobban szeretlek én, ha
16724 8| Tartóztatta őket,~Nem remélt-e sikert? vagy tán~Remélt jobb időket?~
16725 5| Tündérország, mely előttem áll;~Sikerüljön ezt bevennem: akkor~Én leendek
16726 8| Kerűlt, de hátha egynek sikerűl,~S ha épen ő ez egy?...~
16727 4| ők, mily kis száma van~A sikerűlés remek órájának.~A költő
16728 4| illő~Ily okos emberhez.~„Sikerűlni fog, és sikerűlnie kell!”~
16729 4| emberhez.~„Sikerűlni fog, és sikerűlnie kell!”~Mondá a szentegyházi
16730 8| Olyan puha s azonfölül sikít is!~Sikító kő, ez furcsa
16731 8| puha s azonfölül sikít is!~Sikító kő, ez furcsa egy kicsit.~
16732 4| engem heverve.~Szörnyen sikítottam, sorsomat megszánta,~Nem
16733 7| királya,~Kiállt az országút síkjára, s az utas~Száz lépésről
16734 4| istentelen zsivány,~Mért sikkasztottad el az én jó paripám?~Te
16735 4| tehát,~Hogy az alkalom el ne sikoljék.~Mint elsiklik néha a hal~
16736 8| sikoltás...~Az asszonyság sikolta föl,~Mert lábánál egy kisgyermek
16737 8| Ott benn nyögés, aztán sikoltás...~Az asszonyság sikolta
16738 7| Apám s férjem hős volt, hát sikoltásomat~Asszony létemre is hallani
16739 5| mozdul.~A haramja gyönge sikoltást hall,~Azt gondolja, hogy
16740 8| mély álmokból a bennlakók~Sikoltva fölriadtak,~Elvágtatott
16741 8| Irányozá lépéseit.~Megbámulá a síkot és hegyet,~A sík mezőt és
16742 4| Bájdús kifejezéséből~Ezt silabizálta ki mennyei kéjjel~A széles
16743 7| Ott merengnek szemeim a~Silbakon,~Jár a faköpönyeg mellett~
16744 4| tenger, de fickándoztanak~Sima hátán néha apró tarka halak,~
16745 8| lágyan, szelíden ír~S olyan simán, hogy a cenzor keze~Elsiklik
16746 7| anyja kebelére.~A folyó oly símán, oly szelíden~Ballagott
16747 8| közelebb huzódtak.~Az eb szőrét simítgatá a gyermek,~S az ennek arcát
16748 8| és fölállván~Egy hosszút simított bajúszán, szakállán,~Vesződött
16749 4| Tisztújítási csatákban~Egymást simogatjuk.~Ki vetemednék~Bámúlatra
16750 6| Péter, és „koccantsatok~Gedő Simonnak egészségire!...~Ha élünk
16751 6| Mindenki szunnyad, csak Gedő Simontól~Riasztja messze álma nyúgodalmát~
16752 8| legveszélyesebb az,~Ki mint testvér símul kebleinkhez.~Köztünk van
16753 4| Én is levetkezem,~Hozzád simúlok és azt mondom:~Menj beljebb,
16754 4| Csak denique mi közöttünk~Sine fine folyt a per,~S consilium
16755 7| patyolat-párnákon.~Megemeltem a sipkámat~Szolgabíró hajdujának,~S
16756 4| És megfújta sípját. A sípnak szavára~Egy óriás mindjárt
16757 4| gyaloglás? még keservesebb!~Ugy sipognak, mint az orgona,~S tudja
16758 4| Van még egy mód hátra... a sípomba fuvok.”~És megfújta sípját.
16759 7| KÉT SÓHAJ~Kecskemét városa~Siralomházában~Két ifjú legény űl~Nagy
16760 7| Ekkép látva minket...~Avvagy siralomházban vagyunk tán~S holnap már
16761 9| Amint mondom, volt sok sírás-rívás,~Hej hanem ugy csak korántse’
16762 7| gondoltam, hogy sebemet~A sirásó gyógyítja meg,~Hogy akkor
16763 4| akár ma megássa~Gödrömet a sírásó,~Bánom is én!~Azért én élni
16764 8| Üdvezellek, édes magzatom!~Sírásodnak bánatos zajába~Beleolvad
16765 5| kedvesének,~Egy kínba fúló életet sirat.~És én mégis, mégis panaszkodám~
16766 7| sírtam~Miattad, szerelem,~És siratálak tégedet,~Szegény pusztúló
16767 5| elvesztette.~E szobában siratám őt~Könnyeimnek tengerével:~-
16768 8| hajdankor,~A siralmas hajdankor.~Sirathatjuk is a multat, Mohácsot,~Kiket
16769 8| Mást nem tehetek, csak sirathatom...~Milyen sötét vón a világ,
16770 6| bízvást távozhatol,~Nem siratlak. Búcsúm tőled:~Keserű, hideg
16771 5| bajodon?~Hűségtelen kedvest siratsz tán?~Ha én lehetnék kedvesed,~
16772 5| csillag volt, a könny, mellyel~Sirattam boldog gyermekségemet.~Viszontlátásunk
16773 8| Égető karikájában~Kínosan sirattatok.~Szabad sajtó!... már ezentul~
16774 6| És míg ti benne dalnokot sirattok:~Az én könyűim hadd omoljanak~
16775 7| mostani béke~Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána~A
16776 8| Koporsóról-e vagy kenyérről?~Álomba sírdogálta~Magát az anya is,~A másik
16777 7| keservesebben.~Ugy megsírtak, sírdogáltak,~Jobban sem kell,~Egyszer
16778 4| Ennek édesanyja jókor a síré lett,~Édesapja pedig vett
16779 5| tették első szeretőmet.~Búm e síréj holdvilága volt.~Uj szerelmem,
16780 4| honfisebedet.~Hideg van a siréjben;~Másnak lehet...~Meleg,~
16781 6| földre,~Az ember a földrül a sírgödörbe.~Hah, majd ha miljom s miljom
16782 5| S mit mível? kútat vagy sirgödröt ás?~Nem sír lesz az, nem.
16783 3| nevéről~Szép dolgokat beszél,~Sirhalma pázsitán~Zokogva sír a szél.~
16784 6| Oh mért meg nem halának!~Sírhalmaikra mostan könnyeim~Folynának,~
16785 7| az árva gyermekek~Anyjok sírhalmánál,~Egy pár vad fa körülötte~
16786 5| bús hölgy, aki férjinek~Sírhalmát keresi a temetőben.~Kalmár
16787 5| lementén,~Mintha nem is látná~Sírhalmodat, édes Etelkém!~Pest, 1845.
16788 5| emésztő gyönyöröm!~Én, sírhalmodnak hű zarándoka;~Kérdezni jöttem,
16789 8| és először is~Kinyitja e sírhalmok ajtait,~S első örömkönyűi~
16790 8| elballagott a temetőbe,~Bejárta a sírhalmokat,~Egyiktől a másikhoz ment,~
16791 5| egyesűlve maradának.~Mely a sírhalmokon növe,~A két ölelkező bokorfa~
16792 5| éjjelén,~S ha itten, drága sírhalmom felett~Könyűimnek forrása
16793 6| sohaját;~S ha ez leng rájok:~Sírhalmukon elszáradnak a virágok.~Szalkszentmárton,
16794 6| boldogság... ott alattatok van~A sírhalomban.~Szalkszentmárton, 1846.
16795 7| fogom majd őt vezetni~E sírhalomhoz... buzditásul.~Széphalom,
16796 3| Ott metszettem azt egy sírhalomról,~Nem csoda, hogy oly siralmasan
16797 8| kedves-édes lény porára~Nem sírhatá le azokat... de~Azzal vigasztalá
16798 5| ELFOJTOTT KÖNNYEK~Úgy sírhatnék!... megbántott valami,~Nagyon
16799 8| legyen~S gyakoroljon erőt siri férgeiden!~De te, oh haza,
16800 6| élettelen.~Ez sorsunk a sirig. Bár járj be messze földet,~
16801 7| világ odább áll,~Megállok a siriglan!~Szatmár, 1847. július~
16802 8| sziveknek a könnyhullatás,~Sírj, s könnyeid megkönnyebbítsenek.~
16803 1| lett játéka a szeleknek,~Sírjaikkal emlékeik is vesztek;~A vitéz
16804 8| tovább~Nem leszünk!~Hol sírjaink domborulnak,~Unokáink leborulnak,~
16805 8| vannak, hol vannak a ti sírjaitok?~Hová temettek el? szent
16806 7| Nem hagyott el bánatom;~Sírjak-e vagy mosolyogjak~Örömömben?
16807 4| ejtettem,~De nevelőanyám sírjának halmára~Hullottak könnyeim
16808 5| szép és ifju volt~S kinek sírjára könnyeim folyának.~Eperjes,
16809 4| akasztva,~Melyet Iluskája sírjárol szakaszta,~Valami édesség
16810 9| Feleségink, kedvesink, ne~Sírjatok,~Idegenek ölelése~Nem tesz
16811 9| vissza!~Omló könnyeimet~Sirjok halma issza.~Folyjatok,
16812 5| Meggyilkoltatának.~De éjfelenként sírjokból kiszállnak,~S felém lebegnek
16813 7| Verje meg az isten,~Holtig sírjon-ríjon,~Mást ne is tehessen.~Váljék
16814 8| elesnek, a felejtés árja~Foly sírjukon s neveiken végig.~És ők
16815 7| Éljünk-e önnön öröminknek,~Vagy sírjunk a síró világgal? -~Hány
16816 5| elsötétedett,~S az éjszakában, mely sírként fedett el,~Csak egy csillag
16817 7| állt ott merően,~Mint egy sírkereszt,~Melyet tél-időben~Tiszta
16818 9| egyszer~Ölelkezem össze~Sírkeresztetekkel...~Olyan a két ága, mint
16819 8| időd lesz csak,~Míg nevedet sírkövedre vésed!~Föl, hazám, föl!
16820 1| között~Édesd nyugalmak ülnek sírkövemre majd,~S a jégszív is talán,
16821 5| életének.~3~Az éjszakának sírnyitó felében~Fölkél a szolga,
16822 1| teremében,~Az örömkönyűt siró atyát~És ölelve szép menyasszonyát.~
16823 8| tettek le a földbe téged,~Hol sirod? nem tudja senki sem!~Számkiűztek
16824 7| Látod-e az égből~Viruló sírodat,~S viruló sírodnál~Hervadt
16825 5| Oh jőj fel egyszer még sirodból,~Mindennél drágább árnyalak!~
16826 7| Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,~S ott őrzi azt egy pár
16827 7| Viruló sírodat,~S viruló sírodnál~Hervadt leányodat?~Pest,
16828 1| Kebelemnek pusztaságán~Száz sirokko rohan át.~Rajta, gyorsan
16829 6| tapossa,~Nem jő megnézni senki síromat.~Meglátogatni csak te fogsz,
16830 5| szívemtől melegszik ő?~És hogyha siromba leűzni fog a sors,~Csak
16831 6| szerencsém,~Mert egy hiéna kiása siromból.~Ez az állat volt egyetlen
16832 7| elásnak,~Tétess szamárfület síromhoz fejfának.~Gyalázat, gyalázat!
16833 7| életemben,~S szeretni foglak síromig,~Te drága szép leány, akit~
16834 8| hozzám, s ott kiáltsatok~Siromnál éljent a respublikára,~Meghallom
16835 5| egykor érted haljak én meg,~S síromnál, ha érted onthatom véremet,~
16836 8| hollók gyomra lesz majd sírotok~És szemfedőtök a népeknek
16837 9| anyáink, szent~Halottak,~Sírotokon ellenség ne~Tapodjon, nem
16838 6| fog senki egy virágot~A sírra, amely rajtam domborúl.~
16839 6| néztük, mint a haldokló~A sirt, amelyen túl egy szebb világ
16840 4| beszállásozának,~Induláskor gyakran sírtak a leányok.~Lyányokra nézve
16841 9| anyák szörnyen keseregtek.~Sirtak-rítak, mint az őszi felleg,~Fiaiknak
16842 7| tűz-árja folyna szét.~Sőt a sírtól sem félek már,~Hogy meghűt
16843 9| annyi átokteljes év után~Sirunk, mosolygunk, az öröm mián,~
16844 7| világon,~Melyért fegyverünkkel~Sírunkat megásni méltó,~Melyért vérzenünk
16845 7| apjával fogadta őt be egy sírverem,~Rajta zöld pázsit és tarka
16846 10| SÍRVERS~Nyúgodalom, mely elszállottál
16847 7| Minden mi sötét,~Minden mi sivár~Dalodba’, királyi utód,
16848 8| ketrecben áll~Az oroszlán, a sivatag-király.~Hagyjátok őt békében állani,~
16849 11| lennék fáradt madár,~Mely sivatagba téved,~Hol nincs számára
16850 8| szülőföldére képzeli,~Amelynek sivatagjait vele~Együtt zúgá be a szamum
16851 2| kemény az ut,~Az ember annyi sivatagra jut.~Ezt én tudom - mikép
16852 2| Szívemet hol annyi kínnak~Skorpiói szaggaták.~Bor tanítja húrjaimra~
16853 4| Ringatózik a kalászos búza,~S a smaragdnak eleven szinével~A környéket
16854 7| odaillik Árpád idejébe.~1-ső §~Régi példabeszéd: „Nehéz
16855 6| szenvedély; amerre medrét ássa,~Sodor magával s végre belehalni
16856 5| Leszek. Te szélvész légy. Sodorj el.~Pest, 1845. szeptember
16857 6| forgószél!~Ki szép virágfüzért~Sodorsz magaddal... e virágokat~
16858 1| sors zivatarja~Tőle messze sodra el.~Marburg, 1840~
16859 3| törzsök áll,~Hamar éri a sodró vész, a halál...~Hah halál,
16860 6| rólam a sírhalmot elsöpörd!~Söpörd el s szórd ki összeporlott
16861 8| Összeesküvésre,~Azt mondották: „Söpörjük ki~A királyi házat,~Annyi
16862 8| fordítja feléjök a rudat,~Hóval söpörték be a szelek az utat.~Most
16863 7| halberdókat~Kiabált,~És söpörtem a kaszárnya~Udvarát.~Hősi
16864 8| Hogy mersz pisszenni, léha söpredék?~Ha szét találja törni tömlöcét,~
16865 5| ember a neved!~A természet söpredéke vagy te,~S nem király a
16866 4| sehonnait,~Kik a világnak söpredékei,~S itten keresnek biztos
16867 7| föld porába’,~A fakó port söpri fekete fürtével,~S köveket
16868 7| csizmáján?~A szép szó is fogott sörény paripáján.~Nem is a ló,
16869 8| Oroszlán-szemmel néz a félő világra,~Sörénye rázása népek reszketése,~
16870 7| oldalait s a bozót hadd tépje sörényét,~Csak szabadon járjon, csak
16871 11| bús lelkem)~Ugy bolyong söt(ét magányban,)~Mint amott
16872 8| virágok nyilnak,~Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa,~Mint egy vérző
16873 5| fényesebb a csillag,~Minél sötétb az éjszaka.~Tudom, mert
16874 4| ilyenkor~Kiderűl a konyha sötéte,~Úgy oszlott a ború~Hősünk
16875 4| Ha a világ előttem~Éjjé sötétedik,~S a sötétséges éjben~Vihar
16876 4| est közelget:~Nő búm, ha sötétedni kezd,~Hazám, fölötted.~És
16877 7| néznek,~E szemekbe, mik sötétek,~S mégis ragyogóbbak, mint
16878 1| általolvasnod ne kelljen a sötétet!~Pápa, 1842. április 12.~
16879 8| ne volna ily borús,~Ilyen sötétfelhős az ég;~Hajolva ablakom fölé~
16880 4| ponyváját;~Szintén így kiderűl~A sötétlő konyha is éjjel,~Ha kólyika
16881 7| szép lassacskán~Egy szép sötétpej paripán?~Szép tüzes ló,
16882 8| e nyom, mint az égi,~De sötétpiros, mert vérrel festették ki.~
16883 5| csillagok közé vész.~Olyan sötétpiroslók fényeik,~Mikéntha vércsepp
16884 6| fejre mily különbözőleg hat;~Sötétre festi a fehér szivet,~S
16885 8| rész földönfutó.~Bakonyerdő sötétsége~Zsiványoknak volt a fészke,~
16886 8| Átcsillogott szeme~Az éj sötétségén, s e csillogás~Olyan szelíd,
16887 4| előttem~Éjjé sötétedik,~S a sötétséges éjben~Vihar kerekedik,~És
16888 7| beteg, ki bús ágyán az éji~Sötétséget hosszan, hosszan nézi~S
16889 5| Bágyadtan pislogó sugára~Sötétségét a síri éjnek~Halvány piros-sárgára
16890 4| én az éjjel,~Teljes teli sötétséggel;~Ha szivünk összeolvadna,~
16891 7| csináljon vele?~Nyujtja sövényen át a kisbéres fele.~A kisbéres
16892 8| Mert barátja vagyok a német sógornak,~Mint e tolakodó légy itt
16893 8| édesörömest.~S nem látjuk egymás soha-soha többé?~Lehullsz egemről,
16894 7| KÉT SÓHAJ~Kecskemét városa~Siralomházában~
16895 4| szemét sohajtó nemzetem,~S te sóhajára semmit nem figyelve,~Ekkép
16896 6| csak sohajt,~Csalódás kínos sohaját;~S ha ez leng rájok:~Sírhalmukon
16897 7| lefele;~A vitéz elfojtott sohajjal köszönté:~„Mennyországba
16898 7| Tengeren túl küldi a lant sóhajod,~Maga zsarnokod is, míg
16899 8| mind talpon termenek.~A sóhajokból égiháború~Lett, s lánc helyett
16900 8| A lég olyan nyomasztó~A sóhajoktól s a penész szagától!~A nagy
16901 7| Kiért sohajtottál?”~- „Az én sohajom is~Ott jár galambomnál.~
16902 5| megered,~És a könyűkhöz sóhajom vegyűl:~Fájdalmam lassacskán
16903 8| oly hangon, mintha lelkét~Sohajtaná ki, ezt nyögé:~„Nem állt
16904 7| Hallgatag kedvökben;~Nagyot sohajtanak~Egyszer mind a ketten.~„
16905 4| Hallotta volna őt nagyot sóhajtani;~A levegőeget daruk hasították,~
16906 8| nem szenvede!~Ha hosszú sóhajtásaim után egy~Vigasztaló szó
16907 6| le a kipusztitott vidékek~Sohajtására gunykacaj felelt,~Miként
16908 5| repkény, a remény,~Leng sohajtásim fuvalmiban;~S mert a földön
16909 7| Rosz bögréjében főztetek,~A sóhajtások galuskája~Pityergések levébe
16910 7| mind a ketten.~„Ki után sohajtasz,~Édes jó pajtásom?”~- „Szeretőmhöz
16911 8| költő, ha a legfájóbb hangot~Sohajtja, akkor a legboldogabb.~Dalold
16912 4| közeledben,~S akkorákat sóhajtok, hogy~Még a kárpit is meglebben.~
16913 7| Hát te, cimborám, te~Kiért sohajtottál?”~- „Az én sohajom is~Ott
16914 8| lelkére.~„Tovább is csak sóhajts, szép magyar nemzetem?~Tovább
16915 11| Aggodalmas tekintettel néz reánk;~Sohse aggódj, szülőföldem, lesz
16916 8| gyalázat,~S a hit már-már sokak szivében gyérül,~Hogy mindörökre
16917 4| búm és bánatom?~Ugy sincs sokam; azt is tovább adom,~Tovább
16918 7| őket paizsára,~Az elámult sokaság, miképen~Megváltóit, karjaiba
16919 5| felett~Esztendeidnek terhe, sokasága.~Hervadhatatlan kebled e
16920 5| hallgatál.~Hej! ha tudnám, be sokért nem adnám,~Hogy te ekkor
16921 7| lengetéd.~Messze vittél, sokfelé ragadtál,~Elfáradtam, megpihenni
16922 8| Ha dicsérni akarnálak,~Sokfélének mondhatnálak,~Nem mondalak
16923 4| trombitálás!~Élete gyertyáját soknak eloltátok,~Küldök én örökös
16924 4| A messze fekvő multakon.~Sokon mentem már én keresztül,~
16925 6| ember ugyan hova lesz?...~Sokrates,~Ki a mérget megitta,~S
16926 6| Perikles korában,~Láttam Sokratest rabláncaiban,~Megtömjéneztem
16927 3| vágyai vezérlik;~Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,~S odahagytam őslakom
16928 1| PETRICS SOMÁHOZ~Bűvölőn hangzik dalod, óh
16929 3| Átkozott a görcsös fütykös~Somnyele!~Mellyel engem oly pogányúl~
16930 6| Kipusztíták már a szomszéd Somoskőt,~Utána jött a távolabb Fülek,~
16931 3| Ablakunkhoz estenként mért~Sompolyog?~Vettem észre, hányadán
16932 4| terem számomra többé~Sem sonka, sem leány.~Pest, 1844.
16933 4| Legalább a bánatok.~S a sopánkodásnak ugysincs~Sikere,~S mit tehet
16934 11| az ellen akárhány!~Vezess soraikra, hazánk lobogója,~Szép földi
16935 8| hegyeket híják a Kárpát sorának.~És itt hála néked, magyarok
16936 1| emlékkönyvében. A napok sorát,~Melyet lefutnom rendele~
16937 8| Messze elmaradtunk a világ sorától,~Kitöröltek a nagy nemzetek
16938 8| kisfiam, ha majdan,~Én a sorbul kiöregedem,~Iparkodni fogsz
16939 7| elibe.~Itt a törvény: »várj sorodra,«~És nem vársz hiába;~Mint
16940 7| szivében,~Amidőn szemeit e sorokon tartá?~Tengeri szélvész
16941 5| Ez engem megujit,~Hogy a sorompók közt ketten állunk.~Most,
16942 4| Az utolsó banya volt a soron épen...~Kire ismert János
16943 8| szabadság-vitézek,~Fogadjatok szent sorotok közé,~Zászlótokhoz hűséget
16944 9| S mind a három be vagyon sorozva~Katonának s ottan áll a
16945 4| tőlünk őt az ég...~E néhány sorral érd be most, öcsém.~Én a
16946 7| vágytam én. Ah, ugy irigyeltem~Sorsáért a napot,~A föld fejére ő
16947 5| akasztja rám.~Ha nemzetem sorsára gondolok,~S szivem szorítja
16948 3| annyi baj közt~Szakadatlan?~Sorscsapási buzogányok~Súlya ellen,~
16949 5| SORSHÚZÁS ELŐTT~Kétszázezer forint!
16950 8| reá soha!~Nyugodjál meg sorsodban, jó fiú,~Viseld békén a
16951 1| a kín!~Oh, a szülők! ha sorsok vészt zudít~Keblökbe dúlni
16952 2| de nem e szív fölött,~Míg sorsomnak rabbilincse megtörött.~Mégis -
16953 6| Végigtekintettem tulajdon sorsomon~És a világ során. Az és
16954 5| vakmerő kebellel~Dacoltam sorssal és világgal.~Bátran jöhetsz.
16955 4| hol híveid~Pohárt emelve~A sorstól új fényt esdenek~Szent életedre;~
16956 6| lehull, de már élettelen.~Ez sorsunk a sirig. Bár járj be messze
16957 1| zeneszó,~És buvában újra sorvad Kuruttyó.~Tarka, foltos
16958 6| Szivem sovárgott és én sorvadék,~Társim nevettek a sápadt
16959 1| édes, égi bére,~Hintsd e sorvadó ajk égető tüzére~Szellemcsókodat!~
16960 7| egy a híja, hogy~Nagyon sótalan.~Nem ezt a sót értem...
16961 4| fogyasztám a katonák~Sületlen, sótlan kenyerét:~S velem volt ő,
16962 8| hogy meg nem ölelhetlek.~Sovánnyá tette a királyság a hazát,~
16963 8| hogy napról-napra lett soványabb,~De hiába, ha már ott szoptuk
16964 8| nyomát.~Kövér koldusnak~Soványan jár az alamizsna.”~Egy népesebb
16965 5| irígye?~Van-e, van-e, ki nem sovárg utána?~Van-e, van-e, kinek
16966 3| sovárgok tudni, mint még~Nem sovárgá senki sem.~Szőke, barna
16967 8| lesz,~Ami után eddig csak sovárgánk.~Föl hazám, föl nemzetem,
16968 6| és szivem~Annál emésztőbb sovárgásban égett.~Szivem sovárgott
16969 6| tűzzel égetnének,~Mint e sovárgó vágy fáj énnekem.~Csak egy
16970 3| Majd az én szerelmesem?~Ugy sovárgok tudni, mint még~Nem sovárgá
16971 7| értem... mással~Szoktam sózni én az ételt:~Mulatással,~
16972 4| volt ő, mig a könyűkkel~Sózott szinészi kenyeret~Megpaprikázták
16973 4| porrá morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az óriás király ezt
16974 4| Valamint a paprika~Vagy mint a spanyolviasz.~Oh te piros nap!~Mért vagy
16975 8| reszketne a világ,~Mint Spartacustól Róma reszketett,~Midőn eltépett
16976 7| kevély~Tercínákat s udvarias stancákat;~Elmésségem leszen kengyelfutód,~
16977 4| el! itt volt ám szörnyű strázsa;~Vért jéggé fagyasztó volt
16978 7| hahaha!~Csak minden harmadnap strázsálsz,~Akkor is csak nyolc órát
16979 7| Csúszik-mászik és sziszeg,~Ott van a strucc, a homokba~Dugta ostoba
16980 4| Talán jobb lesz in aeternum~Sub rosa maradnia.~Csak denique
16981 6| halász nádvityillójában~Subaágyán alszik már javában.~A vén
16982 4| halk éjszakában,~Csak nehéz subája suhogott nyakában;~Ő ugyan
16983 6| Ez barna,~Legény a lyányt subájába~Takarja.~Mellettök mentem
16984 4| szerte legelész,~Ő addig subáján a fűben heverész.~Tenger
16985 8| Szundikál a gulyás leterített subán,~Kutyái is lomhák, nem is
16986 2| sugára~Dombtetőre, lombok sudarára.~De veszik ők mindezt csekélyebbnek,~
16987 8| felőle;~Ha el nem éri a fa sudarát,~Hadd lépjen árnyékára legalább.~
16988 8| erőt eltékozoltok, és ha~Sükert mutattok is föl néha-néha,~
16989 7| MI A SZERELEM?~Süldő poéták, bikficek,~Ugyan
16990 4| Hiven fogyasztám a katonák~Sületlen, sótlan kenyerét:~S velem
16991 2| rokkáján~A fonál.~Valamint e sültre~A mi szánk:~Mosolyogjon
16992 5| gyakran sülyedve;~Mint buvár, sülyed a~Mélységek mélyére,~A legmélyebb
16993 10| csárda, gonosz csárda,~Sülyedj fenékig a sárba!~Befogadtad
16994 7| Magasan röpűlő szellem~Sülyedt a mély semmiségbe.~Tavasz
16995 5| föld alá is~Van gyakran sülyedve;~Mint buvár, sülyed a~Mélységek
16996 4| Macskapofámmal?~Hát te, te sündisznó!~Aki kovácsnak tartja magát,~
16997 7| még ma írnia,~S a dolog sürgetős, nincs mód halogatni,~Azért
16998 11| champagnei bor~Az élet, a sürgő világ pezsegve forr;~Utcákon
16999 7| gyalázat,~Hogy a kamrában ne sürgött-forgott volna,~Midőn piros orrát
17000 6| hevernek és Eger borával~Sürítik úgyis sűrü véröket,~Mely
17001 8| fösvény vagy lusta.~Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:~„
17002 4| mint levegőeget;~Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet.~
17003 4| hajnal hasadna!~Ne nézz reám, süsd le szemed -~Elégeti a lelkemet!~
17004 8| rajtad a piros bársony,~Süssenek meg tüzes nyárson!~Gyilkoltass
17005 8| a fölkelő nap a hasokra süssön,~Mihelyt orra hegyét kidugta
17006 7| mily gyöngék vagytok! nap süthetne rátok,~S e helyett kis lámpa,
17007 4| Száraz kút a gégém csapja,~Süti a szomjuság napja;~Még meggyul,~
17008 3| nyárközepen;~Ha a nap ily tűzzel sütne ránk,~Rég elégett volna
17009 4| sugára~Halovány orcámra;~Sütni fog maholnap~Alacsony siromnak~
17010 4| juhászbojtárra.~Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,~A juhásznak
17011 4| fegyvereinket~Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,~S vérökkel fogjuk
17012 4| Kakastéjjee szép mönyecske sütötte.~Nincs énnéköm mestörségöm,
17013 7| léget szívok~S újra rám sütsz, fényes napsugár?”~Lenn
17014 7| úgy kivánja,~Hát meg is süvegelem,~Csak térjen ki az utamból,~
17015 8| félvállán mente,~Sastoll a süvegén.~Fejeden házisapka,~Rajtad
17016 4| Borjúszájas ingöm lobog szélösen,~Süvegöm a jobb szömömön viselöm,~
17017 7| játszik a két fiuval. -~Kinn süvit a tél viharja... ott benn~
17018 8| csatára a sereg.~Előre!~Süvít a golyó, cseng a kard,~Ez
17019 5| sas,~Szárnyaid mért nem süvítenek?~Mért nem hajtod a felhőt
17020 7| uton.~Gúnykacaj gyanánt süvöltöz~Fölöttem a fergeteg.~Hadd
17021 8| Odahajolt melléje,~Fülébe ezt sugá:~„Én már kiszenvedék,~Isten
17022 6| S fülemben égi hangokat sugál.~Karom kinyujtám, hogy öleljelek,~
17023 8| kezde, írt,~Ugy írt, amint sugalta lelke,~Hozzája méltón, szabadon.~
17024 3| csillagát,~És a költőnek, súgarából~Font homlokára koronát.~
17025 7| örömet?~Te nap valál, én sugarad.~Itt mért hagyál?~Hisz sugarát
17026 7| Szinte oly szép, de szelídebb~Sugaraddal jőj elő.~Drága nap, mit
17027 4| vagy harag az,~Mi arany súgáraidat~Megrezesíti,~Mint a bor
17028 6| csalárd folyó csak,~Amelybe sugáraikat veték~Az égi csillagok...~
17029 1| Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba’ fürödve,~A hanyatló Phoebus
17030 4| látta a nap karimáját,~A sugarakban uszót,~Ha felleges ég~Vagy
17031 1| csillag ég!~A hold ezüstlő súgarakkal~Leszen velünk jelen,~És
17032 4| Mert ránéztem galambodra;~Sugaramnál szebb a szeme,~Boszankodás
17033 2| vala,~S mégis, ki hittem súgarának,~Haj engem mégis megcsala!~
17034 4| Oldalvást a napnak első sugarára~Fölpiroslott egy tó; környékezte
17035 5| Ismérem én jól e szemek sugárát,~Amellyel glóriába zárád~
17036 8| örömláztól,~Szaporodjék szemed sugarától.~De, szabadság, mért halvány
17037 5| hogy tündökölsz~Az elmésség sugáriban:~Ki oly könnyen megbukhatál.~
17038 8| gyanánt.~A kelő nap, első sugáriból,~Tesz homlokára aranykoronát,~
17039 4| integet~A vízbe néző hold sugárinak.~Az én szerelmem nem nyugalmas
17040 3| virághoz;~S mig kertbe röpíti sugárit a szem,~Lábam temetői keresztek
17041 4| Hajnalsugárral, testvércsillagok!~Sugáritokra, Memnon szobraképen,~A nemzetáldás
17042 5| beszédes~Szemeidnek szép sugáritól...~(Szemeidből jóság és
17043 6| szívem~E szemderítő nap sugáritul!~A szabadság, kit távolból
17044 6| szárított föl~Meleg lelkének hő sugárival! - -~És míg ti benne dalnokot
17045 5| Tündöklők, mert hisz a dicsőség~Sugármezébe öltözködtenek.~Ne nézz ősidre,
17046 7| fejemet.~Megfürösztém lelkem e sugárözönben,~Lemosott magáról minden
17047 6| egészen más.~Kékebb az ég, sugárosabb a nap,~S e fák alatt itt
17048 6| Egy szebb világgal hiteget~Sugárotok;~S ti egyre mosolygotok,~
17049 6| piros tengerben,~A hajnalnak sugártengerében,~És ha egyszer megfürödhetének,~
17050 7| lerántom a napról~A piros sugáru aranyat,~S belőle fölszentelt
17051 8| Szeretem erényid~Tiszta sugárzását,~Szeretem hibáid~Napfogyatkozását,~
17052 4| nyelvével,~De még többet mondott sugárzó szemével;~Nagyon természetes
17053 7| fegyveröknél sokkal fényesebben~Sugárzott a hősbátorság szemökben.~„
17054 8| szivedre!...~Mondd meg nekem, súgd meg nekem,~Melyik vagy,
17055 7| Borúlj a vállamra, angyalom,~Súgjad a fülembe, hogy szeretsz,~
17056 4| Hangtalan hangon,~Mint a sugólyuk~Lakói beszélnek a színpadokon,~
17057 7| tavasz szép leányi,”~Ezt sugom fülökbe, „nyíljatok, nyíljatok!”~
17058 8| száll!”~A hóhérbárd villan, suhan,~Kont feje is a porba’ van,~
17059 5| Végetlen előtted az ut;~Hiába suhanna utánad~A fecske, nyomodba
17060 7| viraszt:~A légen szellemek suhannak át,~Ruháiktól megrezzen
17061 6| öldöklő kezét...~Egy új suhintás és Jób homlokát~Elboritotta
17062 4| Kiterjesztett szárnyok sebes suhogása~A falombozatok nyugalmát
17063 5| merre, o lélek,~Szárnyad suhogási merre vivének?~Mi messze,
17064 4| éjszakában,~Csak nehéz subája suhogott nyakában;~Ő ugyan subáját
17065 1| te lengsz előmbe, hogyha sujta bánat,~S hogyha keblem éjén
17066 5| vett elé,~Az árva tölgyre sujtá~S azt porrá égeté.~Pest,
17067 8| Hóhérkézre kerülének.~És a hóhér sujtana már...~„Megállj, mester,”
17068 3| vagy, nyomornak embere!~Kit sujtoló istenharag~Ily könyöretlen
17069 8| volna fel,~Hogy újra földhöz sujtsanak?~Nem, nem, most győzni vagy
17070 8| itéletet rájok!~Százezerszer sujtson bár a hóhér,~Bár a házak
17071 1| amint hírelik,~Mindennap sűltet, meg lepényt, meg~Pástétomot
17072 7| messze félreveté...~Elég súly most szíve, mért terhelje
17073 5| a világ,~Le, alacsonyra sűlyedett.~Ha egyenest jársz: beütöd~
17074 8| tetszett előtte,~Mélyebben sűlyedettnek~Az ember, akit isten~Saját
17075 8| tenger,~Hánykódnak a hajók,~Sűlyednek a pokolra,~Az árboc és vitorla~
17076 8| vállaitokról az álom~E nagy súlyt, mit napestig hordotok,~
17077 4| füvön az éj harmatozása,~De sűrűbb két szeme könnyének hullása.~
17078 6| kötözve,~S pályája mindig sűrübb rengetegbe vész,~Ahol talán
17079 7| szelek,~Nagy pelyhekben sűrün omlik a hó,~Hó a földön,
17080 4| gyujtok, s az esőnek~Halk susogását hallgatom,~És végigszállok
17081 5| Szalmafödelét beárnyékozza hűsen~Susogó erdőség rezgő lombozatja,~
17082 7| Vadrózsa-bokrok közt halk szellők susogtak.~Letörtem egy rózsát s magammal
17083 1| oszlopok setét kövére~Bút susogva hajlik a repkény,~És a puszta
17084 6| kezéből,~Vérök föllázadt, sustorgott, miként~A víz, amelybe a
17085 8| harc előkerűl,~Te honn a sutban gyáva szívvel űlj! -~Ilyen
17086 6| Ott hallgatnám a lombok suttogását,~Ott hallgatnám a patakok
17087 5| sarjadt fűszálakkal;~És hallok suttogást, nem kedves ajkadét,~Hallom
17088 8| a falevelek,~S ábrándos suttogásukban~Mennyi kedves, szép titok
17089 4| Kivált pénzfogyatán.~Hogy suttogják majd, ha az utcán~Végigmegyek
17090 6| Együtt ver kebelök,~És suttognak kevély~Örömben.~Mozgó hegyekbül
17091 5| nem kedves ajkadét,~Hallom suttogni csak a temető szelét.~Ekképen
17092 8| mit beszélnek?~Hangjaik suttogók,~Arcuk titokteljes...~Egy
17093 8| Akadt köztök legény, aki suttogólag~Magyarázgatta a többi hallgatónak:~„
17094 8| ringatá,~És félig énekelve suttogott,~Miként az erdő lombjai~
17095 7| hűvös fuvalom jő,~És tőlem suttogva kérdi:~Nem legjobb-e sosem
17096 8| ütné meg!~Azt követeli a svábság:~Fizessük az adósságát.~
17097 1| a sziklát hegy tetejére, Sysiph,~Nem forog Ixion, Tantalnak
17098 6| csizmatalpat,~Amelyet nem szab kétszer senkinek~Az ég vargája,
17099 4| mondogatnak?~Nálad híre sincs a~Szabadakaratnak.~Megtennél te mindent~A
17100 8| Legeslegkevésbbé pedig a németet.~Szabadítóidat mibennünk tekintsed,~Leszakítjuk
17101 4| mondának ajaki:~„Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy?~
17102 6| Szeretsz valóban? úgy hát szabadíts meg~E két gonosztól. - A
17103 7| hiszen kereshetik mán~Kit Szabadkán, kit Kikindán.~Pest, 1847.
17104 8| bilincset!~Mert végtére szabadokká kell lennünk;~Hadd legyen
17105 8| oly sokan!~Fogadjatok, ti szabadság-vitézek,~Fogadjatok szent sorotok
17106 9| csatába,~Nemzetünknek drága szabadsága!~Megyünk húszan tíz helyett,
17107 6| ifjak, végszerelmemet.~Szabadságában a világ megújul,~Jobb napok
17108 8| fölkelt im Franciaország!~Szabadságának nincs többé ellensége.~Ilyennek
17109 7| megmaradt felét az~Édes szabadságban tölti le.~És ezért várt,
17110 8| Koszorús a haza homloka,~Szabadságból fontuk azt oda,~Ott is marad
17111 7| Másik kezemben imakönyvem: a~Szabadságháborúk története!~Minden betűje
17112 8| A SZABADSÁGHOZ~Oh szabadság, hadd nézzünk
17113 7| toronynak többé lobogója,~A szabadsági zászló lebukott,~Ti is alusztok,
17114 8| rab-embereknek~Rég elveszített szabadságukat?~Hogy ily nagy a fény, az
17115 4| gomb -~Mert megvagyon a szabadúlás terve,~Jeles terv! illő~
17116 1| Végtelen hív,~Semmikép sem szabadulhat~Tőle a szív.~S jő toborzó
17117 6| el sorsom innen,~És nem szabadúlhatok.~Bontsd ki, lyányka, e titoknak~
17118 4| mutató ujjára tevé:~„Hogy szabadúljak?~Kiabálni potyára.~Valamint
17119 6| tünődék, véghetetlenűl:~Hogy szabaduljon e falak közűl,~S hogy álljon
17120 4| Bottal a költészetet,~Iskolai szabályoknak~Lelkem sosem engedett.~Támaszkodjék
17121 4| sosem engedett.~Támaszkodjék szabályokra,~Ki szabadban félve mén.~
17122 7| Ábrándos dalt pengetek,~Nem szabályos, nem kigondolt~Mesterkélt
|