1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
17123 8| szolgaság Egyiptomábol~A szabdsági Kánaánba,~Mint Mózses népe
17124 4| Jól kiköszörülték acél szablyáikat,~Azután nyergelték gyorsan
17125 7| Fényes volt páncéla, sisakja, szablyája,~De legfényesebb volt szeme
17126 4| Volt is mit aprítni János szablyájának;~Minthogy feléje nagy mennyiségben
17127 7| tán szeszélyes,~Magunkat szabni szeszélyéhez,~Hogy már ha
17128 7| volna jó;~Híni kell csak a szabót, a~Posztó meg van véve rég...~
17129 7| fáradságom nagy potyára történt;~Szabott fejemre a sors ily kemény
17130 8| A szabó jó szűkecskére~Szabta a nadrágot,~De azért egy
17131 7| férfi vagy, légy férfi,~S ne szád hirdesse ezt,~Minden Demosthenesnél~
17132 8| Kezedben egy pohár bor,~Szádban török pipa.~Hadd rázzam
17133 8| A sóhajoktól s a penész szagától!~A nagy urak kutyái tán,~
17134 5| szerelem.~Zúg, süvölt és szaggat és ront és bont~Bennem a
17135 8| asszony szivét~Ezer körömmel szaggatá?~Hagyjátok őt a holttetemre~
17136 5| S szívem benne bárány;~Szaggatják az éhes oroszlánok~Fogaikkal,
17137 6| égő körmeikkel~Tépnek, szaggatnak a rosz angyalok!~Szakadj
17138 4| Az ördög hurcol arra,~Szaggatni a ruhád.”~Dunavecse, 1844.
17139 8| S esküt tett le felhőt szaggató morajjal;~E szent helytől
17140 6| vadonerdőkben tölgyeket szaggatott,~A hegyek tetején sziklákat
17141 5| forgatásban~Össze is van az szaggatva már.~Lelkem gyűrü, egy acélgyürű;
17142 6| gondolám,~Legyen orrok és szagolják,~Ha rothadok, s fúladjanak
17143 7| Sírban rólam lefejledez:~Nem szagolom többé, hanem~Hallom majd
17144 5| németek földére érnek el;~Elől száguld a kürtharsogtatással~Országokat
17145 6| holttestemen át~Fújó paripák~Száguldjanak a kivivott diadalra,~S ott
17146 6| komor ifju, ragadja lova.~Száguldó paripán, komor ifju, hova?~„
17147 5| Beléje törnek fogai,~Látom szájából a vért omlani.~Itt egy öreg
17148 7| Ugye fáj?~Hát ne kiabálj.~Szájadat betedd,~S nyisd ki füledet,~
17149 5| Meredő körmökkel, tátongó szájakkal.~Barangó odaér, kéri a szekeret;~
17150 7| bakancs ékesíté~Lábamat,~Szájam szörnyü halberdókat~Kiabált,~
17151 5| mindez hagyján! de mikor szájamba~A szivar tüzes végét teszem...~
17152 6| Sétálok föl s alá szobámban...~Szájamban füstölő pipám van...~Multam
17153 8| Én! a legjobb falatokat~A szájamtól szakítom el,~S belé tömöm!~
17154 3| nékünk feleségünk.~Nyelves, szájas mind az asszony;~Rá az ember
17155 8| Utósó falattok.~Ami most van szájatokban,~Ettül megfuladtok!~Először
17156 8| halsz meg, te~Gertrúd, német szajha!~Te királyné s kerítőné~
17157 7| A SZÁJHŐSÖK~Meddig tart ez őrült hangzavar
17158 8| nyílt ama szent~Esküvésre szájok,~Hogy meg fogja őket~Látni
17159 8| beszédben szomszéddal s komával,~Szájokban a pipa,előttök palack áll~
17160 7| kiette,~S a szakácsné most szájtátva,~Fejcsóválva áll mellette.~
17161 4| a szomszéd szobában.”~A szakács szavai kedvesen hangzottak~
17162 5| MAGYARORSZÁG~Te sem termettél ám szakácsnak,~Magyarország, édes hazám!~
17163 7| Macska a tejfölt kiette,~S a szakácsné most szájtátva,~Fejcsóválva
17164 6| barátság fellegéből~Záporesők szakadának.~Zápor és villám multával~
17165 2| a kehelynek.~Bort elémbe szakadatlanúl!~Idenézzen a puszták homokja,~
17166 1| Mennem kell! s tán örökre szakadátok~Már tőle el, ti szeretett
17167 6| szaggatnak a rosz angyalok!~Szakadj meg, szívem! hagyj el engem,
17168 8| elszakadni!~Mintha lelkök szakadna ki.~De csak mégis leoldozták,~
17169 5| Hanem szemem,~Síró szememnek szakadó könnyétől.~Pest, 1845. január-február~
17170 7| rá,~S még kegyetlenebbűl szakadott.~De az ifju győzte türelemmel,~
17171 7| már a kard,~De a lánc is szakadoz.~Várjunk, várjunk egy kicsit,~
17172 3| zuhatag,~Habjaim robajjal~Szakadoztanak;~S lettem méla csermely,~
17173 3| az óra;~Létem fonalai, szakadozzatok el,~Társim, bucsucsókot
17174 3| Dalomnak hangjai~Onnan szakadtak el.~S mint szívnek gyermeki~
17175 4| Csatlakozék,~Két pártra szakadva.~S lett rúgás, harapás,~
17176 6| gondolod: lelked-tested szakáll? s ha~Leborotválnak, újolag
17177 8| hosszút simított bajúszán, szakállán,~Vesződött arcával, hogy
17178 8| ment.~Hosszú fehér haját s szakállát~A szellők búsan lengeték,~
17179 7| ezen kertből virágot nem szakaszt,~S a nemzetre nézve azt
17180 4| Melyet Iluskája sírjárol szakaszta,~Valami édesség volt érezésében,~
17181 6| énrajtam a sor,’~Ily hang szakasztá félbe Dávidot,~Jób hangja,
17182 4| magamnak kinn a pusztán szakasztottam,~Ezt magamnak a faluban
17183 8| nemzet, o nép!~Csak azért szakitád le bilincseidet,~Hogy ujabb
17184 8| mintha kebléből a szívet~Szakítanák ki gyökerestül...~Ketté
17185 7| Gondolkodám a mód felől: miként~Szakíthatnám le rólam a bilincset?...~
17186 6| Hatalmas fergeteg! ki nem szakíthatod~Az emberi szivbül a bánatot - -~
17187 8| őrizett,~Mit ujjáról le nem szakíthatott~Olyan sok évnek oly sok
17188 6| ölelésnek tündér gyűrüjét;~Nem szakíthattam ajkad szép bokrárul~Egy
17189 8| aki~Ismét széjjel bírná szakítni~Ölelkező karunk.~Egy volt
17190 8| legjobb falatokat~A szájamtól szakítom el,~S belé tömöm!~De mindez
17191 6| földhöz hajoltam, hogy virágot~Szakítsak, s néki adjam át.~Ekkor
17192 7| Mezítelenségét takarja el.~Szakítsd le a cafrangokat,~Mit rá
17193 9| vagyon,~Mind a három szép szál legény nagyon,~S mind a
17194 4| merre szalad kend~Gyors szaladással,~Mint a kugli-golyóbis?~
17195 8| fölvitte a kend dolgát!~Itt szaladgál föl és alá,~Még a ládára
17196 4| örömemnek nincsen semmi híja;~Szaladjon valaki, s a szakácsot híja,~
17197 4| mennydörög~A hátunk megett;~Szaladok, galambom,~Jön az öreged.~
17198 7| ott a boldog szerelem.~S szaladtam a folyó felé.~Csónakba űltem,
17199 6| szabadba,~Hol fris patak suttog szaladva,~Kergetvén az est szellejét,~
17200 6| karom,~Átövezé, mint egy égő szalag.~S merőn szemléltem fényes
17201 5| melyet nekem adtál,~Háromszin szalaggal kötted át.~Szereted te a
17202 8| elfogadd,~És festess bennök szalagot, mely~Övezze derekad.~Ha
17203 5| Mérges fulánku pók!~De szálaid bármilyetén kuszáltak,~Még
17204 4| keresztülhúzzák a föld alatt;~E szálakból válik az aranynak érce,~
17205 4| tündérlyányok sárga hajaikat~Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt;~
17206 4| Belekapaszkodott, el sem szalasztotta,~S nagy erőködéssel addig
17207 1| forgószél viharja~Lenge szálát földre nem csavarja.~Szűzeséged
17208 4| mesterségem”~Most is nagy szálka még;~Előitéletét az~Évek
17209 3| dolog.~Más szemében ő a szálkát~Megleli,~S az övében a gerendát~
17210 1| köszönetjét~És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek!~
17211 7| annyinak vagy megnyugtatására,~Száll-e megnyugovás lelked hullámára?~
17212 7| fénysugárit,~Ha vélem együtt síkra szállanál,~Oh mert bölcsődbe téged
17213 4| legpáratlanabb gyerek.~Hol a szállása? azt nem tudjuk;~De ő fennen
17214 5| mind a két kezével!~Van szállásom itten s ennem-innom ingyen,~
17215 8| betyár alakját,~Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...~
17216 8| belőlem.~Táplálatot, ruhát, szállást kapok,~De én ezért szolgálom
17217 7| helyett,~És messze, gyorsan szállasz el~Az élet örömeivel.~Mostan
17218 6| ez ür,~S ez ür miatt nem szállhatott már lelkem,~Félt, hogy mélyébe
17219 7| Válhatlanúl, örökre,~Ő szállitá föl lelkeinket~Nem ismert
17220 4| levegőnek~Könnyű szekerét.~Hogy szállítná azokat~A derék hangászi
17221 8| Szét szabad már szállani.~Szálljatok szét a hazában,~Melyet eddig
17222 6| király.~Menjünk rabolni, szálljuk meg Gedővárt;~Tiétek minden
17223 11| reménye,~Róza! ha másra szállna kegyed;~S karjaidon más
17224 8| fogva szellemünk,~Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,~A szellem
17225 6| közé?~Tán szellem, égbe szálló a pokolból,~Hol büntetését
17226 7| volnék: örökké~A felhők közt szállonganék.~Ha festő volnék: egyebet
17227 4| Hosszú szárnyaikkal le s föl szállongtanak.~Jancsi csak ballagott sötét
17228 9| Magammal viszlek el,~Te sírba szállsz velem.~Szalonta, 1849. május
17229 8| szivét pedig seregestül~Szállták meg a mosolygó remények.~
17230 6| röpültem a világon át.~S amerre szálltam, minden az enyém volt!~A
17231 4| Bizonyosan szülőföldéről szálltanak.~Szelíd epedéssel tekintett
17232 7| legszebbikében,~S onnan le együtt szálltatok~Szivárványból szőtt szárnyakon~
17233 8| le lantodat,~Hogy földre szállván az egekből,~Tüstént besározd
17234 8| mécsvilága.~Alant születtem én, szalmafödél alatt,~Sosem tagadom meg
17235 7| lenn,~Eső-vágta sebbel~Szalmafödelemen...~De csak úgy, ha szeretőm~
17236 5| koszorúja;~Meg nem árt erőtlen szalmafödelének,~Ha dühét a szélvész e vidékre
17237 5| szélvész e vidékre fúja.~Szalmafödelét beárnyékozza hűsen~Susogó
17238 8| Olyan volt, mint a Csáki szalmája,~És e bajt a nagyurak okozták.~
17239 7| beléptem én,~Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!~Mert itt születnek
17240 7| szeretem...~Az csak költői szalmaláng vala,~Mely született s ellobbana.~
17241 8| az asztal mellett egy pár szalmaszék~S az ágy fejénél egy szuette
17242 4| Kéngyertyával a szalmát,~Szalmával a fát,~Hogy téglát melegítsen~
17243 8| Az ágy lábánál egy vén szalmazsák~S az asztal mellett egy
17244 8| vánszorogva vitte~A földön fekvő szalmazsákra.~Ki fönn az égben járt imént,~
17245 4| tarisznyáját,~Megette maradék kevés szalonnáját.~Nézte őt a kék ég, a fényes
17246 5| élet, áldástalan élet!~Számadásod velem mikor végzed?~Mikor
17247 7| 1847-BEN~1~Hej, vannnak ma számadások!~Háziasszony, házigazda,~
17248 8| egykoron~Az, aki küldött, számadásra von?~Ha mondja majd: „Nézz
17249 8| egykor mi valánk a sorsnak~Számadó könyvében a legelső szám.~
17250 4| háború.~Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem,~Mivelhogy juhászság
17251 7| ellenségimet, mint Sámson,~E szamárcsonttal verem meg!~Szatmár, 1847.
17252 7| és ahol elásnak,~Tétess szamárfület síromhoz fejfának.~Gyalázat,
17253 4| árvalyányhaj~S kék virága a szamárkenyérnek;~Hűs tövéhez déli nap hevében~
17254 4| Haldoklik babája.~Fölpattan a szamárra,~Hazafelé vágtat;~De már
17255 5| mindene volt,~Alig tudta számát ökrének, lovának.~Pénzét
17256 7| csillagok gyanánt;~Legyen számatlan ragyogó világot~Magában
17257 6| tünődik elmém:~Véletlen vagy számitás?~Oh e lyányka oly rejtélyes,~
17258 7| többet ér.~A fukar hadd számítgassa,~A gyülő aranyokat,~Mást
17259 6| behunyta, hogy ne lássa a~Számíthatatlan rémeket; de látta~Még akkor
17260 7| A gyülő aranyokat,~Mást számítok én... a kedves~Hölgyektől
17261 3| minden szennyet a~Kebelből számkiűz;~Mert várni lehet-e,~Hogy
17262 6| építtet,~S midőn fölépül, számkiűzik őtet.~Sovár szivemre föl
17263 6| én egy istenasszonyt.~Egy számkiűzött istennőt:~A szabadságot.
17264 8| sirod? nem tudja senki sem!~Számkiűztek nemzeted körébül,~Számkiűzve
17265 8| Számkiűztek nemzeted körébül,~Számkiűzve volt még neved is,~S bedőlt
17266 5| A katona az őrhelyen,~És számlálgatja lépteit;~Kínjában mást mit
17267 7| még inkább jaj ám!~Téged számoltat meg isten,~Mert miattad
17268 6| a rónára lát,~Hol a kék Szamosban tölti a~Holdvilág az éjszakát,~
17269 7| kurta kocsma,~Oda rúg ki a Szamosra,~Meg is látná magát benne,~
17270 6| Hiszen tudod jól: mily kis számotok van~Nektek, kik engem őszintén
17271 1| S ti kedves helyek, ahol számt’lanszor mulatoztunk~Vagy
17272 7| isten tudja hányszor,~S még számtalanszor olvasandom el,~Mindaddig,
17273 7| szemembül a sors~Örökre számüze,~S ismét pillámon vagy,
17274 4| megbékülve néz:~„Eredj, ahonnan számüzélek,~Légy ami voltál, légy szinész!”~
17275 1| kész nem volna kerülni.~Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra~
17276 5| tündöklik?~Jaj neki, mert számüzetni fog.~Hány jobbágyát számüzé
17277 2| VILMOS BARÁTOMHOZ~Katonának számüzött balvégzetem,~S kétszer élt
17278 7| sírja olyan elhagyott,~Mint számüzötté,~Ki idegen földön vesz el. -~
17279 5| szeretetlenűl,~Máriusként, aki számüzötten~Egy országnak omladékin
17280 8| sivatagjait vele~Együtt zúgá be a szamum szele.~Ez a szép föld, ez
17281 8| beszédet:~„Be összeolvadt a számunk!~Szegény jó Magyarországunk,~
17282 6| páncéla s lova,~S készűlt számunkra a ledőlt király~Kardjából
17283 4| szegény hazából~Magatok száműzitek:~Vesse úgy ki csontotokat
17284 5| is így fényedért az égből~Száműzött csillag vagy, szép leány?~
17285 8| egyedűl el~Egészen lelkemet,~Száműzve a jövő s mult,~Remény s
17286 4| Melynek kútfeje volt bánat s szánakozás.~A király e szókat intézte
17287 7| talán azért, hogy rajtam szánakozzál?~Inkább erre vagyok, mint
17288 8| talán utószor.~Ne rajtam szánakozzatok,~De őrajtok, hisz ők ártatlanok,~
17289 8| rosszabb színben legyek,~Hogy szánakozzék rajtam, aki lát.~Oh istenem,
17290 5| Hallgatta részvevőn.~Részvétből, szánalomból~Villámot vett elé,~Az árva
17291 5| keservét mutató kebelnek~Vagy szánalommal vagy gúnnyal fizetnek,~S
17292 4| ÖREGÚR~Az öregúrnak élete~Szánandó gyötrelem,~Veséig gyötri
17293 4| egyem.~Emberségemre! nincs szánandóbb pára,~Mint kit fukarság
17294 8| nagyon neki,~Hogy vannak nála szánandóbbak is.~Mindig kicsínyebb lett
17295 4| Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte;~Egy villám a hajót izről
17296 8| Meg is javúlt, istenes szándékból~Megtéríté papok veszteségét,~
17297 8| titokteljes...~Egy nagy szándékjok van,~Nagy és veszedelmes.~
17298 4| a törökök foga,~Pusztitó szándékkal azért törtek oda.~Mikor
17299 7| volna, ámde megtudá~E lázadó szándékomat tanítóm,~S az indulásnak
17300 9| azt hisszük, hogy őket el~Szándékszik ön kergetni a seregből,~
17301 8| Ez a jó huszárok~Szívbeli szándoka,~És hogy ezt titkolják,~
17302 7| szó nélkűl is~Általlátott szándokán,~Nem különben, aki ott állt~
17303 5| kedvesemnek~Odafönn a mennyben!~Szánj, és vedd el eszemet, vagy~
17304 7| pedig, ki bolond fővel~Erre szánja el magát,~Csináltasson egy
17305 4| rudalták~Az Olympról Jupitert.~Szánjon meg tehát kegyelmed~Kedves
17306 6| ha ott ragyogni látjuk,~Szánk-szemünket rájok tátjuk,~S ál dicsőséggel
17307 7| illatát.~Oh melyik jó lélek ne szánná sorsomat?~Minden kutya,
17308 6| Vajon mit kell véle tenni:~Szánni kell-e vagy megvetni? -~
17309 4| benne? igen nagy híja van;~Szánom, bánom, de már nem tehetek
17310 7| Meddig alszol még, hazám?~Szántanak szomszédid,~S a magokéhoz
17311 7| S minth’ az eget akarná szántani~Orrával, oly magasra tartja
17312 7| szomszédid,~S a magokéhoz oda-~Szántják földed szélit.~Meddig alszol
17313 7| Puszta a kert, e helyett a~Szántóföld szépen virít,~Termi bőven
17314 8| Komondor csavarog,~Tenger szántóföldek~Terjednek szerteszét, rajtok
17315 5| nevemet,~Csak szőlőm és szántóföldem legyen,~Termők piros bort
17316 5| kenyeret.~S midőn szőlőmbül s szántóföldemről~Házamba térek este: hozza
17317 4| sincs pénze.~Széles, hosszú szántóföldje,~Sok gabona terem benne,~
17318 7| bojtár, a subádat,~Mennykő szántsa meg a hátad,~Látod, már
17319 7| csárdát, mely még messze,~Szaporábban érem el.~Gyi, te fakó, gyi,
17320 5| tengerré árada.~És amint nő: szaporodik benne~A szörnyeknek rémes
17321 8| mely fogy az örömláztól,~Szaporodjék szemed sugarától.~De, szabadság,
17322 7| Seprő, meszelő, sikárló,~Szappan, minden működék,~S harmadnapra
17323 5| semmi más,~Mint egy nagy szappanbuborék.~Valami óriásfiú~Kifúja
17324 4| élni fogok,~Míg a világnak~Szappanbuboréka~Szét nem pattan.~Pislogni
17325 9| zsarnok a porig alázza,~S száradjon rá vér helyett gyalázat.~
17326 7| víz csorga rája,~Kivitték száradni az akasztófára. -~Szólt
17327 5| szerencse,~Száraz fának száradó gyümölcse.~Hogy kimulj,
17328 4| ugyis hervadok,~Hervadok, száradok,~Csak viríts, kikirics!~
17329 7| nadrágom két darab,~Egyik szárát úgy toldottam~A másikhoz
17330 4| lágyszivü kántor,~Torkának szárazságával~S szerelemvágyas kebelének~
17331 4| Ablakomra rákönyökölök,~Hosszú szárból sűrűn füstölök,~S elmerengek
17332 8| arcainkra süt,~S örömkönyűket szárit mindenütt.~Oh nap, ne bántsd
17333 6| Egy könnyet az, ki annyit szárított föl~Meleg lelkének hő sugárival! - -~
17334 6| Valami rosz szellemtől származánk!~Isten csodája, hogy még
17335 8| hogy~Ne is sejthessék úri származását?~Ki tudja, nem tudhatja
17336 8| gonosztevőnek,~Ki vagy? kitől van származásod?~Büszkén neveznek-e szülőid~
17337 8| alatt,~Sosem tagadom meg származásomat,~Kis házikókra száll lelkem,
17338 6| Pistának is megzavarta eszét,~Származott is tőle tarka beszéd.~„Lidi
17339 8| Kiemeltük a porból szent~Szárnyadat,~Röpűlj előttünk a magas~
17340 5| vésze, te prédát üző sas,~Szárnyaid mért nem süvítenek?~Mért
17341 4| gyors halászmadarak~Hosszú szárnyaikkal le s föl szállongtanak.~
17342 8| Háborúnak ölyve csattogtatja~Szárnyait a légben vad örömmel.~Hah,
17343 7| nincs úgy, mint a madár,~Szárnyakkal teremtve?~Csak a messzeséget
17344 7| szálltatok~Szivárványból szőtt szárnyakon~Egy szép tavaszi hajnalon,~
17345 4| énekem tán szabadon nem szárnyal:~Lerészegítéd szomjas lelkemet~
17346 5| nincsen itt időköz,~Hogyha szárnyam fölkerekedik;~A világnak
17347 7| egyszerre~Utolért emléked,~S szárnyamat kitépte,~S átadott ujonnan~
17348 8| harmadik madár egy ifju sas,~Szárnyának röpte merész és magas,~A
17349 7| Leestem ugyan a szabadság szárnyáról,~Be vagyok kerítve egy kis
17350 3| fejtenéd meg, mit jelent?~Szárnyim növének, s átröpűltem~A
17351 4| bőregeret;~Kiterjesztett szárnyok sebes suhogása~A falombozatok
17352 7| magamat,~S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló~Kis gólyafiakat.~És elgondolkodtam.
17353 4| Szárnysuhogás-formát lehetett hallani.~Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen,~Boszorkányok
17354 4| fölött elreppent valami,~Szárnysuhogás-formát lehetett hallani.~Nem szárnysuhogás
17355 6| Egy pillanatig~Még hallani szárnysuhogásaikat,~Már a másikban alig~Kisérheti
17356 8| Isméreti,~Mint a szarvas szarván az ágak,~S ő büszke kezdett
17357 8| Aki épen kellett az eke szarvára.~8~Kegyetlen legények kerekedtek
17358 8| szaporodtak~Isméreti,~Mint a szarvas szarván az ágak,~S ő büszke
17359 9| jószántából~Zászló alá az eke szarvától.~„Hogyne mennénk örömest,
17360 9| Itt folyt el annyi vér?~Szászsebes, 1849. április 3-12.~
17361 4| Azt sem mondhatom.”~Vágtam szavába; ámde ő rohant,~S vezette
17362 7| fennszóval mondá a vitéznek,~S szavában tettetett haragláng lobogott:~„
17363 4| Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat?~Elhagytam házadat, földönfutó
17364 6| kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,~Ámbár tudom, hogy mindig
17365 6| hogy elfogadtad!~E nagy szavadra tán ég-föld reám szakad;~
17366 4| beszéljen csak: Iluska hol van?”~Szavaiba vágott kérdezőleg János,~
17367 7| hogy ért,~Hogy érti jól szavaimat. -~Siromra, hogyha meghalok,~
17368 6| add elő, amid van...~Vagy szavaimban tán kételkedel?~Im hát tekints
17369 3| útja tetteimben~Egyenes!~Szavaimmal egy az érzet,~Célra jutni
17370 8| őket!...~Oh istenem, ha szavaimra~Nem indultok meg, könnyeim~
17371 4| érzelmét~Ekkép foglalta szavakba:~„Szemérmetes Erzsók,~Koronája
17372 4| furcsán csóválá meg fejét,~Ily szavakban törvén ki sóhaja:~„Biz e,
17373 7| Feleség s férj jöttenek,~E szavaknál egyebet nem~Mondhatott a
17374 6| szívgyógyitó,~Mint csalogányé, szavatok.~A csalogány az alkony madara,~
17375 8| a hadügyben a többséggel szavazott~Hallgassak-e, mivel szeretlek,~
17376 4| erkölcs mezején.~Apostoli szavunk~Téged kiált: erény!~Mi szép,
17377 11| nép,~Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép.~Előttem
17378 8| LENKEI SZÁZADA~Koszorút kötöttem~Cserfa-levelekbül,~
17379 7| rónaság felett...~Letűnt századba visz a képzelet.~Kevélyen
17380 7| volt. -~A sírba dőlt egy századév ezóta,~Nincs a toronynak
17381 5| énvelem.~S a hőst, ki annyi századéven át~Oly bátran, olyan rendületlen
17382 7| hullat zsebeimbe, mióta~Századik édesapám eladá vagy meg
17383 7| Oszián!~Eljőnek az évek~Századjai s ezredei; letipornak~Mindent
17384 8| hatéves volt,~S átélte hat századnak nyomorát~És néhány percnek
17385 6| Élt egy nép a Tisza táján,~Századokig, lomhán, gyáván.” -~Oh hazám,
17386 6| mégis a pokol tanyázott.~A századoknak döntő lábai~Elgázolák rég
17387 7| csatában~Katonáid közt, századom!~Csatázok verseimmel...
17388 7| elfelejtettétek!~Még nincsen túl fél századon.~Nyelvünk, egyetlen kincsünk,
17389 5| Ha megszólamlanék, sok~Századról szólana.~Megszólamlott végtére.~
17390 8| testvérek!~S egy közűlök százakat ront el, mint~A pohár bort
17391 5| ott hever~Mellette a nagy százakós veder;~Most leereszti a
17392 7| szeretőik,~Kik szeretnek százat, ezeret.~Isten hozzád, nőtlenség
17393 5| volna csak foglaló,~S még százennyi lenne borravaló,~S id’adnák
17394 8| falu, amott egy város ég,~Százezerek jajától zúg a lég;~S halál,
17395 8| diadalmaskodni fog.~Induljatok~Százezerével, miljomával~A szolgaság
17396 8| Alattvalóid, és ha zsoldosidnak~Százezrivel kiállasz ellenök,~Ne adja
17397 4| nagy folyó, mely~Mindig százfelé szakadt,~Egyesítve innepénél~
17398 6| különben nem kellett vóna~Százféle mesét,~Eget, isteneket,~
17399 11| Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép.~Előttem itt pompás úrhintó
17400 4| szivet,~Pokolbeli kínnak~Százharminchatezer bicskája~Hasitotta keresztűl~
17401 7| elragadó szél~Képzeletem százrétü vitorlájába beléfújt,~Szétszakad
17402 8| tudja ördög,~Az emberek mind százszeműek;~De én azért királyilag~
17403 6| szem,~Ez bánatom és örömem~Százszínű szivárványa.~Szalkszentmárton,
17404 7| ajkam~Harsány himnuszodat, százszorszent égi szabadság!~Szatmár,
17405 7| ugy omlanak most hozzám~A szebbnél szebb levelek!~Minap eggyel
17406 4| jutott eszembe számtalan~Szebbnél-szebb gondolat,~Mig állni látszék
17407 7| nem volt vége-hossza,~S szebbnél-szebbek voltak álmaim.~De az álom
17408 1| SZEBERÉNYI LAJOS EMLÉKKÖNYVÉBE~Kegyetlen
17409 8| Helyrül-helyre röpköd gondolatom,~Szedegeti a sok szép emléket,~Mint
17410 8| mozdulatlan állt...~Az ifju szédelgett... megállt esze...~Barátnéját
17411 10| bejárod a ligetet,~Hogy szedhessed virágokrul mézedet;~Az én
17412 7| menni anyádat,~Tudod, soká szedi össze a tojást,~Addig akár
17413 8| árva.~Kapják hát magokat, szedik a sátorfát,~S indulnak keresni,
17414 6| engemet összetiporva. -~Ott szedjék össze elszórt csontomat,~
17415 7| téped a szivet,~S magamnak szedni, mit az óra ád,~Istenre
17416 7| egész kerületbe~Ló-keresni, szedtevette!...~De hiszen kereshetik
17417 8| is, amint ott lenéznek,~Szédülni látszanak...~E mély völgynek
17418 7| Mint a hajnal az eget.~Szédülök... fogj meg karoddal,~Lágy
17419 5| vagyok... honn? nem tudom. Szédűlök.~Kereng velem a föld és
17420 1| Akár a lyányka hű ajkáról~Szedvén új édes csókokat,~Akár ha
17421 7| elszakadni tőle.~A láthatár szegélye~Regényes kősziklák valának,~
17422 4| Gyalogosan járja.~Lesz arany szegélyzetű~Imádságos könyve,~Krisztus
17423 5| oh, ifjak, hitetlenűl?~(Szégen, gyalázat! hát az oroszlán~
17424 8| De vigasztalódjál,~Még szegényebb királyok is~Lesznek, mint
17425 6| VIRÁGOK...~Busúlnak a virágok,~Szegénykék betegek.~Nincs messze már
17426 7| tevé le.~Holttestéhez a szegénylegények~Elvetődtek, néki gödröt
17427 5| nyúgodalmat óhajt,~S őreá, szegényre, a szerencsétlenség,~Őreá
17428 8| Eltakarja, felejteti~Vélem szegénységemet.~Pest, 1848. január~
17429 5| kövér erszény;~Megveszem a szegénységet tőled,~De rá’dásul add a
17430 7| Kincstárába...~Széjjelosztom én a szegénységnek,~Kik kunyóban és útfélen
17431 5| Dunának habjai vitték el;~Igy szegényült el a jó öreg kocsmáros...~
17432 3| SZEGET SZEGGEL~Jaj, a hátam, jaj
17433 6| így gondolkodék,~Merőn szegezve rá égő szemét,~„De mily
17434 3| SZEGET SZEGGEL~Jaj, a hátam, jaj a hátam~
17435 6| ha nem látok?~Nyakamat szegheti valamelyik árok.~De mégis
17436 4| Megyeri elbusúl - kedvét szegi~Neki~A folt,~Mivel csak
17437 8| azért magáért a nyakukat szegik.~A nyakukat szegték. A vérmezőn
17438 7| magam?~Én törjek hűséget, én szegjem-e szavam?”~Azután fennszóval
17439 4| Tudtuk, hogy hűségünk ugysem szegjük mi meg.~Azért szép királylyány
17440 4| S ha leugornám:~Nyakamat szegném,~Vagy más bajom esnék.”~
17441 7| már egyikünknek meg kell szegni hitét,~Én szegem meg, legyen
17442 8| királyom ellen!~Én hüséget szegő!~Emelj szót ellenem,~Lelkiisméretem,~
17443 8| hívatalra~Ilyen kecsegtetéssel:~„Szegődjél hozzám; szolga lész, igaz,~
17444 8| életed kihal.~A hadistenhez szegődtem,~Annak népéhez megyek;~Esztendőre
17445 4| Hinni lehet, hogy most sem szegte meg azt.~Azalatt a kevés
17446 8| nyakukat szegik.~A nyakukat szegték. A vérmezőn Budán~Mind az
17447 7| Hogy visszatartsd ellened~Szegűlt leányodat;~Bekeriték őt
17448 8| fölriadjanak, s ott~A földben is szégyeljék magokat!...~S megemlékeztek
17449 7| szolgabírák.~Szobalyány is szégyelt volna~Velem jőni karonfogva,~
17450 4| nap!~Mért vagy te piros?~Szégyen-e vagy harag az,~Mi arany
17451 7| Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,~Szégyenlenem kell, hogy
17452 5| nyakad.~Hogy pedig ne láthasd szégyenedet,~Kivájják a varjak szemeidet.~
17453 5| magyarnak lenni~Elfeled vagy szégyenel -~És az ily elkorcsult nemzet~
17454 8| lenni,~Nehogy megbánd és szégyeneld, sőt~Ellenkezőleg büszke
17455 8| fölébredt nemzetek szemében.~Szégyeneljük szolgaságunk éjét,~Zsarnokok,
17456 7| felett~Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.~Kevély ember, miben
17457 4| Most is köztük élek magam szégyenére,~Ártatlan útasok nagy veszedelmére.~
17458 7| te szeretsz,~Annak nevén szégyenfolt nem lehet.~Sőt ösztönözni
17459 8| a szolga-bilincset,~S a szégyenfoltot, mely fejedet födé el,~Lemossuk
17460 7| kisértet?~Elégeti arcom~A szégyeni láng! -~Mily édes az élet,~
17461 5| nem láttatok.~Amit szinte szégyenlek kivallni:~A tükörbe is pillantgatok.~
17462 7| S arcom szégyenben ég,~Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!~
17463 6| oka,~Mint énnekem? de én szégyenleném ezt.~A szenvedésnek lángjában
17464 8| a törpe lelkek,~Kik nem szégyenlik magokat~Sápadni, ha kezemben
17465 7| van becse, csak annak.~Aki szégyenlője ősei nevének;~Az a fáklya
17466 5| akadt.~Hölgyek körűl én szégyenlős vagyok,~Előbb tehát csak
17467 6| szorítom... szörnyüség!~Szégyennek és haragnak pirja~A rozsda,
17468 7| estfény,~(Vagy talán honának~Szégyenpírja?) égett.~Itten űlt a parton,~
17469 8| neveznek-e szülőid~Fioknak, vagy szégyenre gyúlad arcok~Nevednek hallatára?~
17470 6| Azzal dicsekedni váltig,~Ami szégyenünkre válik!...~Csak a magyar
17471 4| földhöz dühös haragjába’,~Hogy széjjellapultak lepények módjára.~Legnevezetesebb
17472 1| Zajos órák mámora~Hogyha széjjellebben,~Dúl a régi fájdalom~Annál
17473 7| harag,~Még agyvelőmet is széjjelloccsantja tán.~Bárcsak szétszakadna
17474 7| hatalmasoknak~Kincstárába...~Széjjelosztom én a szegénységnek,~Kik
17475 6| Vagy égbe száll velem,~Vagy széjjelszaggatja~Körmeivel szivem.~Nagybánya,
17476 9| Űzünk, mint a szélvész a széjjelszaggatott~Rongyos fellegeket.~Jőjetek,
17477 8| tömlöcét,~Ugy összetéphet, ugy széjjeltagolhat,~Hogy lelked sem marad meg
17478 4| merített.~A sárkány azonnal széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört
17479 8| jegygyürűt...~Elébb fog széjjeltörni benne~Ez a gyémántkő, mint
17480 8| nyilam! mibe lőjjem?~Királyi szék áll előttem,~Belelövöm bársonyába,~
17481 1| felett:~Midőn az alkotó székéből int,~S a drága magzat, s
17482 8| ujra s ujra fested~Királyi széked kopott bíborát!~Légy átkozott,
17483 8| A SZÉKELYEKHEZ~A köröskörül sötét felhő
17484 8| De legszebb részét add a székelyeknek!~Csókold meg a székely fegyvereket,~
17485 3| Tudom is én, mit csinálok!~Székelyhíd, 1843. november 4-24. között~
17486 7| Üresen fog itten állni székem...~Cimborák, ez a bucsúpohár!~
17487 4| vele foglald el királyi székemet.~A királyi széken én sokáig
17488 5| onnan,~S befogta őket a szekérbe legottan.~A gyémántos gyeplőt
17489 7| Cselő, csákó, cselő!”~S a szekérből a nagy ostort veszi elő,~
17490 4| szeretem,~De amidőn megindult szekerem,~S elgondolám, hogy végkép
17491 5| Szekérre ültek és azon menének.~Szekéren mentek, de ökörszekéren.~
17492 7| szénát gazda padlására,~Üres szekerével ballag a tanyára.~Hat címeres
17493 4| bökkenő.~Ez életünkben a szekérkenő.~Nélkűle a kerék lassan
17494 8| országutra,~S ott átment rajt a szekérkerék,~Amely megtört esküvésitekkel~
17495 5| A társaságnak úri tagjai~Szekérre ültek és azon menének.~Szekéren
17496 5| fönséges terebély fa,~Királyi széknél pompásabb árnyéka,~Zöld
17497 4| felülteték e fajankót a székre.~S itt a királyság, ezek
17498 7| magát,~Csináltasson egy szép szekrényt~S zárja bele... a fogát.~
17499 7| Hogy zugjon a fák levele,~S szélcsendben ugy hallgat, miként~A fák,
17500 6| Hogy felhőim megrepednek!~S széleikre rózsaszínben~Száll az égő
17501 7| Csak játszott a viaskodó szelekkel.~Piros szárnyát hivólag
17502 1| végnyugalmokat.~Mennyi lett játéka a szeleknek,~Sírjaikkal emlékeik is
17503 4| környékezte káka.~A tónak szélénél a káka közepett~Egy hosszú
17504 8| Mint kiűzött király országa széléről,~Visszapillant a nap a föld
17505 5| istenért?~Sebe mélyebb s szélesb a Dunánál -~Mért is nem
17506 8| bajúsza~S rengeteg szakálla széleshosszan úsza;~Olyan volt, mint mikor
17507 1| sors keze minket messzire széleszt~Egymástól, midön itt nem
17508 4| de úgy kell~Az ilyen szeleverdinek!~Hanem mit prédikálok? késő~
17509 7| elröpítse, nem jő:~Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek,~Mosolyodnak
17510 5| S nem gyöngül, ha néha szelidebb is...~Gyakran csendes a
17511 7| érted,~S a jövendő tán majd szelidebben itél,~S ha le nem mossa
17512 5| csengetyű szavának.~Ilyen szelídek és csengők valának~Ifjúságomnak
17513 4| feleségem.~Haragom most borral szelidítem.~S azzal járt csak jól e
17514 6| csak te látod tán ilyen szelídnek,~Te mindig-gyáva lelkiismeret?~
17515 7| nyargal szilaj vér patakja,~De szelidségéből e beszéd kikapja,~S a fiúi
17516 8| szólanának,~Nem busulva sírom szélinél:~Meghalt! de nincs kára
17517 7| magokéhoz oda-~Szántják földed szélit.~Meddig alszol még, hazám,~
17518 6| szaladva,~Kergetvén az est szellejét,~Mely a virágok illatával~
17519 4| AMBRUS GAZDA~1~Merre oly nagy széllel, Ambrus gazda?~„A kocsmába,
17520 7| merengő~Költő~Érti még~Ama szellem-~Hangok~Rejtelmét,~De nem
17521 1| sorvadó ajk égető tüzére~Szellemcsókodat!~Vagy ha zárva tőled e világ
17522 8| Szállj le hozzánk hősi szellemeddel,~Ha kezdődik majd az ütközet.~
17523 5| érintsen lehellete~Közelgő szellemednek:~A mennybe föl, vagy sírba
17524 9| szellemet.~Nem a nevedről, hanem szellemedrül~S annak müvéről ismerek
17525 6| Mindegy! hozzád van nőve szellemem,~Mint a levél a fához...
17526 6| Közel áll az elveszéshez.~S szellemének országában~Hány rejtett
17527 7| nem hallja meg~A test e szellemhangokat. -~Siromra, hogyha meghalok,~
17528 8| ütközet.~Vedd a zászlót, vedd szellemkezedbe,~S vidd előttünk, mint hajdan
17529 3| öröm és gyötrelem.~Bűvös szellemkezek vezérlik lépteit,~Leplezve
17530 8| győzedelmet,~Szüksége van neki szellemre és kardra!...~Szegény barátom,
17531 5| csengő, tiszta hangja,~Szép szellemrésze a hitvány anyagnak. -~Légy
17532 6| koporsóból visz~Az égbe szellemszárnya.~Oly szomorú ez a hold,~
17533 6| önte balzsamot.~Valami rosz szellemtől származánk!~Isten csodája,
17534 8| Szemünk bekötve, fogva szellemünk,~Az égbe szállnánk, s nem
17535 5| ég-iven;~Jöszte, kezdd el szép szellemzenédet,~Hadd táncoljon lelkem és
17536 8| néma volt az ajka,~Csak egy szellő-sohaj jött ki néha rajta.~A lakmázó
17537 8| halkan rezgedeztek,~Mint a szellőben a kalászok.~Ölébe vette
17538 7| lelkem volt a sajkás,~Hajtó szellőm a sohajtás.~Mi volt nekem~
17539 4| lement.~Eljött a csend.~Szellőüzött~Felhők között~Merengve jár~
17540 4| Borjúszájas ingöm lobog szélösen,~Süvegöm a jobb szömömön
17541 3| hangja így esedeze;~S mint szélringatta száraz ág,~Remegve nyúlt
17542 4| történeteit~A kocsmaterem közepén:~Szélről a béke barátja~Bagarja,
17543 4| Szétnézett a puszta hosszában, széltében;~Nagy égiháború volt keletkezőben.~
17544 8| melyik a legrövidebb ösvény?~Széltében-hosszában mondom el a dolgot,~Mit
17545 7| Kert újolag e szív,~Mely széltire zöldül,~És benne virít a~
17546 4| légi útra,~Hogyha a nád a széltől meglebben.~A tanyákon túl
17547 5| Daróc pólyában gyermekök~A szélvésszel versenyt visít.~Hol a boldogság
17548 4| szokott lenni olyan vad szélvészben.~Hiába volt minden erőmegfeszítés,~
17549 5| a tenger,~Midőn hullámin szélvészek rohannak?~Nem, költészet,
17550 1| Még egyszer zúg riadva~A szélvészhangú kürt~S az alemann seregre~
17551 4| Mint a Duna legközepében~A szélvészhányta dereglye,~Vagy mint a dióhéj,~
17552 5| magyarokat.~Éles kardokkal, szélvészrohanással~A németek földére érnek
17553 4| reám.~Ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve,~Bujdosó szeretőd
17554 8| pontosan tégy eleget.~Minden szem-intés egy parancsolat;~Ha teljesíted,
17555 7| fátyolt vetek reád,~Hogy szembekötve jőj át a csatatéren.~Csatatér
17556 8| aki vitéz,~Az ellenséggel szembenéz.~Előre!~Mindjárt vitéz,
17557 7| majdan Béccsel~Hazám bosszúja szembeszáll,~S én villogó kardom hegyével~
17558 7| A bátraktól szalad,~Kik szembeszállanak vele...~Azért ne hagyd magad!~
17559 3| csüggedünk ám,~Aki lelke van!~Szembeszállok őkelmével~Bátran, szilajan.~
17560 7| Ki az élettel, mint én, szembeszállt,~Az bátoran néz a halál
17561 6| egyszer éledhetne szívem~E szemderítő nap sugáritul!~A szabadság,
17562 8| vesztét,~Dúlt arcán megtört szemébül~Sűrü könnyek omlanak szét.~
17563 7| Untalan;~Ajkadon szived s szemedben~Lelked van.~Szíved, lelked,
17564 5| merengtem~S milyen áhitattal szemeden?~Áhitattal függtem rajta,
17565 8| mindig közelebb~Jött az szeméhez, hogy kisüsse ezt...~Nyöszörgött
17566 7| Hitvesemnek lágy ölében;~Szemeim szemeibe néznek,~E szemekbe, mik
17567 7| Harag és iszonyat lángol szemeibül:~„Borzadalmas álom!” szuszogja,
17568 7| mit jelent e~Szemrehányás szemeidben,~Úgye azt, hogy az utósó~
17569 4| páholyodból,~Nézz reám szép szemeiddel...~Egy percig csak... irgalomból!~
17570 8| halotti~Szemfedőt borítni~Ékes szemeidre.~Hazám szép vitéze,~Ne menj
17571 6| S dalolnak egyre még,~És szemeikben ég~A lelkesűlés lángja~Vagy
17572 8| csillagok behunyták~Arany szemeiket.~Olyan fekete a világ,~Mint
17573 4| szerencsés jó utat” hallhata,~S szemeikkel néztek mindaddig utána,~
17574 7| még mi minden?~Tűnedez föl szemeimben~S oszlik el, mint köd-alak.~
17575 5| az égről hull a csillag;~Szemeimből könnyek hullnak.~Nem tudom,
17576 5| keblemre nem tűzhetlek is, hogy~Szemeimmel ne kisérjelek.~Fog kisérni
17577 7| Érjen prózai kezével.~S szemeimrül azt a fényes~Rózsafátyolt
17578 7| legalább el~Itt, hol látják szemeink;~Könnyebb lesz talán halálok,~
17579 6| e tünékeny füstöt,~Mely szemeinkbe könnyet is idéz.~Rokon-
17580 8| végeiglen~Ottan ragyogni szemeinkben,~Hagyd ott ragyogni mindég!...~
17581 7| semmivel,~De a halál majd szemeinket~Szelíd, lágy csókkal zárja
17582 6| Elbúcsuzánk; nem szóval; szemeinkkel;~S nem szomorúan, oh nem,
17583 7| csak azt asszonyt látta,~S szemeitől lelke meggyulladt s ugy
17584 4| mámi, ez már művelt egy személy,~Még az irodalomról is beszél.~
17585 8| jó mulatságot,~Fölséges személyek...”~A királyné: „Mit akartok,~
17586 8| törvény értelmébe’~Szabad már személyem!”~S föláll László vitéz,~
17587 8| kincstől kell elválnia,~Melyet szeménél jobban őrizett,~Mit ujjáról
17588 7| a cifra nép,~A társaság szemenszedett paréja;~Több a költészet!
17589 5| SZEMERE PÁLHOZ~Sok van, miben büszkélkednem
17590 4| végre így okoskodott,~S szemére csapta~Keservesen a kalapot:~„
17591 7| szépségei,~De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,~Sürű fátyol
17592 7| nyíljatok, nyíljatok!”~És ők szemérmesen levetik leplöket,~S én szép
17593 6| szép ország, oly virító,~Szemet-lelket andalító,~És oly gazdag!...
17594 8| És aztán faljanak föl a~Szemétdomb férgei!~Átok reátok és királyotokra,~
17595 8| Vasvillára velök, aztán~Szemétre,~Ott egyék a kutyák őket~
17596 4| SZEMFÁJÁSOMKOR~Teremtő isten! szemeimre~
17597 5| Lelkem reáfagyott;~Csókoltam szemfedőd,~E dönthetlen határt,~Min
17598 7| pápaszemmel orra,~Varrogat... tán szemfedőjét varrja.~Sári néni, hej,
17599 7| másvilágnak fátyolán,~A szemfedőn.~Nem kérdem én, hogy mi
17600 8| Szent halottai;~Ne legyenek szemfedőtlen~Puszta sír alatt,~Hintsd
17601 8| gyomra lesz majd sírotok~És szemfedőtök a népeknek átka!~Pest, 1848.
17602 8| sír alatt,~Hintsd reájok szemfedőül~A virágokat!~Pest, 1848
17603 7| hasonlatosak:~Mindketteje vak volt.~Szemfényeiket tán~Lelkök lobogó tüze,
17604 4| sokáig néztem volna őket,~Szemfényemet vesztettem volna tán.~S
17605 8| gondját,~Ugy bánjék véle, mint szemfényivel,~Mert e gyermek vén napjaim
17606 7| kard, s benne lesz, amig~Szemfényünk vagy rabláncunk megtörik!”~
17607 7| van,~S másikban koporsódra szemfödel.~Kevély ember, miben kevélykedel?~
17608 7| század fekszik odabent,~Szemfödele a hosszu, méla csend.~Szalonta,
17609 6| Mint elfödik a halottat szemfödéllel.~Nagymessze tőlem egy ember
17610 4| Mátkámnak is kék virág van a szemiben.~Lacháza, 1844. június~
17611 5| Igazán, hogy féleszű vagyok.~Szemkötősdit játszanak fejemben~S falnak
17612 1| és viadalt~Karom között szemléle.~Ez óra tőle elszakaszt;~
17613 7| körülnézett;~Ejnye vajon mit szemlélhet?~Tán a fényes délibábot?~
17614 4| én újolag vidám, kék~Eget szemlélhetek;~S a fölvidámult égen~A
17615 5| vendégidet színről-színre szemlélhetem:~Itt görcsös botjával egy
17616 9| hősiségedet,~Csak néma áhitattal~Szemléllek tégedet,~S ha volna ember,
17617 6| elhervadtanak már;~Mit ér, szemlélnem száraz kelyhöket?~Röpűlj
17618 8| örök sötétség~Egykedvüleg szemlélte őt,~Míg végre lassacskán
17619 7| én a délibábot~Hosszasan szemlélvén.~Igy töltöttem vele gyermekségemet
17620 7| és ami szent.~A leányka szemlesütve~Hallgatá a fényes angyalt,~
17621 7| Látok mindent, mi sohasem a szemnek,~Csak a sejtésnek látható
17622 8| haragban.~Láng a szivök, láng a szemök,~Fölfordúlt a világ velök.~
17623 7| Sugárzott a hősbátorság szemökben.~„Markunkban a kard, s benne
17624 8| megismerjék a rónák fiát,~Játsszál szemökkel, mint a délibáb.~Pest, 1848.
17625 6| csillag volt az ő szeme,~És szemöldöke fekete szivárvány,~S vállán
17626 7| kötél hurkolódnék rája,~Szemöldöki, mint két ellenséges medve,~
17627 8| fejedet,~Fel- s összehúzod a szemöldököd,~A szádat le fogod biggyeszteni,~
|