VOLTAK SOKKAL JELESEBBEK...

Voltak sokkal jelesebbek, mint én,
Hírök mégis elfelejtve már.
Hát tirátok, dalaim, tirátok
A jövendőben vajjon mi vár?

Éltek-e ti még akkor, midőn már
Én fölöttem fűvek lengenek?
Úgy, miként a lantnak húrja, mely, ha
Elszakad, még aztán is zeneg.

Nem bánom, ha, amit eddig irtam,
Nem bánom, ha mindaz elenyész;
Csak amit tehozzád írok, lyányka,
Ezt ne bántsa elmulási vész.

S én hiszem, hogy ezt idő nem bántja:
Szent lesz minden hozzád írt dalom,
Mert hisz azok a mennyből erednek,
Kék szemedből, szőke angyalom!

Pest, 1845. augusztus