A JEGYGYÜRŰ

„Isméred e gyürűt?
Aranymives barátom!”
- ‘Ismerém jól, uram.
E gyűrüt én csináltam;

Azt is tudom, kinek
Számára készíttetted.
Az szép leányka volt,
És aztán hitvesed lett.’

- „Igen, szép lyányka volt,
És aztán hitvesem lett.
De megszegé hitét
S mással kötött szerelmet.

E gyűrü rosz helyen
Volt ujján; visszavettem.
Legdrágább kincsem ez,
Jobb helyre kell hát tennem.

Ezennel önts golyót
E gyűrüből barátom!...
...Fegyverbe töltöm azt,
S szivem, beléd bocsátom.”

Pest, 1845. október 16. - november 25. között