CZAKÓ TEMETÉSÉN

† öngyilkosság által december 14, 1847

Könnyez a részvét... oh még a
Gyűlölség is, ha itt vóna,
Ejtene egy drágagyöngyöt,
Egy könyűt e koporsóra.

Magasan röpűlő szellem
Sülyedt a mély semmiségbe.
Tavasz dől, az ifjuságnak
Tavasza, a sír telébe.

Keresett-e rokon lelket,
S nem talált egy jóbarátot?
Vagy ki odalépe hozzá,
Eltaszítá őt magától?

Nagy a világ, nagy a világ,
Benne miljom embertárs van,
S ő e nagy világban, ő e
Milliók közt állt magában.

Végre lelt egy jóbarátot,
Jóbarátja a fegyver lett,
Mely szivéről lesegíté
Az életet, e nagy terhet.

Könnyez a részvét... oh még a
Gyűlölség is, ha itt vóna,
Ejtene egy drágagyöngyöt,
Egy könyűt e koporsóra.

Pest, 1847. december