Hogy kitelt a
franciáknál
A király becsűlete:
(Mint ezernyolcszázharmincban
S most valami két hete)
Fölberzenkedett a
német,
S esküvék, hogy bosszut áll,
Megöli a szabadságot
És megmenti a királyt.
S vitte zsoldos
seregét és
Longway már meghódola,
Megy tovább, Verdunön a sor,
Elkezdődik ostroma.
Verdun gyáva népe
reszket,
S reszkető félelmiben
Térd- s fejethajtást határoz,
Hogy bántása ne legyen.
De az őrség kapitánya
Beaurepaire mást beszél:
„Hódolásról nem lehet szó,
Még nem oly nagy a veszély.
Ha az ellen
fegyverünkbe
Szerelmes, jól van, tehát
Hadd vigye ki kezeinkből,
Mi magunk ne adjuk át.”
Aki gyáva, siket
is, nem
Hallgatott rá a tanács,
Tollat nyujtanak neki, hogy
Irj’ alá a hódolást.
Beaurepaire
elhajítja
A tollat, s fegyvert ragad,
S lelkesűlten és elszántan
Mondja ki e szavakat:
„Éljétek túl hát a
szégyent,
A gyalázatot, de én
Az ellennek csak holttestet
Adni át megesküvém.
Bátraink
előtt halálom
Majd mint vonzó példa áll...
Én betöltöm esküvésem...
Végszavam: szabad halál!”
Nekiszegzé
kebelének
S elsütötte fegyverét,
S ez szivébül kiszakítá
Életének gyökerét.
Pest, 1848. február