Rész, Paragrafus
1 2, 83 | meghalni.~Zrini, hallgasd meg most, mit fogok mondani,~Im te
2 3, 111| paizsán, száz kopjadarabok,~Most már környülvették az egész
3 4, 6 | 6.~Ihon most Zrininek jó szerencséje
4 4, 15 | kivántunk,~Ihon, jó vitézek, most megadta látnunk;~Ihon ellenségünkön
5 4, 16 | is õnéki minden erõnkkel;~Most az mit cselekednünk hagyott
6 4, 22 | hordozott karabint oldalon;~Most kopját kezében tart, és
7 4, 25 | Látod, hogy haraggal ül most is ló hátán.~
8 5, 23 | kimondhassam kegyelmét Istennek,~Most sem hágy el nagy hatalmu
9 5, 56 | halála,~Azért érdeméért tevék most vajdává,~Mert sok vitézségét
10 5, 77 | 77.~„Fiam, én utolszor most látlak tégedet,~És azért
11 5, 96 | rendelte itt végsõ órámat,~Most utolszor mutatnom kell mivoltomat;~
12 7, 12 | megrivogatni ottan nem merte.~„Ihon most indulunk, néki azt felelte,~
13 7, 16 | Gondolnád, tenger is hogy most reád forog.~
14 7, 36 | imádok,~Vitézek, legyetek most Isten hozzátok!”~
15 7, 47 | Cselekedeteddel az halált meggyõzted,~Most Isten jobb kezén van gyönyörködésed.~
16 7, 48 | 48.~Ottan fizetõdik most világi munkád,~Vigan nézik
17 7, 53 | Elsõ nap, elsõ harc lesz most elõttetek,~Ma félelmet tennünk
18 7, 104| 104.~Mert sötétség miát most nem harcolhatunk,~De hiszem,
19 8, 36 | hullattuk vérünket;~Igen bûven most is látjuk holttesteket,~
20 8, 97 | alkalmatosság szükséges erre;~Most penig másképpen micsoda
21 8, 97 | Szigetre~Kell minekünk mennünk; most van annak helye.~
22 8, 98 | kezednek.~Mindnyájan bennünket most megnevetnének,~Ha ily vitézinket
23 9, 29 | itallat terhelték fejeket,~Most bizvást alusznak, nem esmervén
24 9, 83 | 83.~Most már azon kérdezlek: te hon
25 9, 92 | éltem,~De keresztény hitért most halált szenvedtem~Juraniccsal
26 9, 92 | szenvedtem~Juraniccsal együtt, s most elõdben jüttem,~Én meztelen
27 9, 96 | nagy zöndülés támadt,~Mert most vették eszekben kárvallásokat.~
28 11, 4 | 4.~„Mit fog Rustán bék most énnékem mondani,~Ha ezt
29 11, 6 | 6.~Most lesz már mezejek az én irigyimnek,~
30 11, 6 | irigyimnek,~Engemet gyalázni most nyilik meg nyelvek,~Mert
31 11, 61 | Vid: „Én késõn nem jüttem,~Most itt vagyok, mostan küldöttél
32 11, 74 | hitit, sem szavát,~Ihon most is megszegi eskütt mondását.~
33 11, 83 | életedet.”~Felelne Demirhám, de most nem felelhet,~Mert többivel
34 11, 92 | kiált;~De Deli Vid néki most választ nem adhat.~
35 12, 26 | 26.~Mely isten forgatja most az én elmémet,~Hogy azt
36 12, 67 | erõs uraság oszlopa,~S ihon most rossz gaznép lába alá nyomja;~
37 12, 78 | 78.~Most immár császár dolgát oly
38 12, 86 | 86.~Most látom igazán, nem én szerelmemért~
39 12, 86 | Kegyetlen! nem gondolsz most is Cumilláért,~Õhelyette
40 12, 95 | 95.~Valamint te most félsz, szerelmes Cumillám,~
41 12, 102| vesztém,~Halálrul életre csak most emelkedem,~Mikor vitéz uramra
42 13, 4 | Sok százezer török járt most körülötte,~Sok van az táborban,
43 13, 7 | szóval,~Körösztség megáldá de most Barbálával.~
44 14, 28 | maradjon az pokol gyomrában;~Most kit ti kedveltek, az az
45 14, 93 | 93.~De ez meglett immár, most üdõnk van hozzá,~Jer ki
46 14, 102| kiált:~„Uram, tekints meg most égbül te szolgádat!~
47 14, 104| 104.~Uram, most ugy légyen, az mint te akarod.”~
48 14, 106| 106.~Igy most az két vitéz jól vigyáz
49 15, 2 | õnékik: „Vitézek, látjátok,~Most mi állapatban velem eggyütt
50 15, 4 | törvényét~Beteljesitette: most hüség érdemét~Az nagy menyben
51 15, 8 | Kik voltunk éltünkben, most is azok vagyunk.”~
52 15, 27 | eget õ, de kevélységgel~Most is zörgölõdik nagy vakmerõséggel.~
53 15, 64 | Oly kegyetlenségben Zrini most öltözött.~
54 15, 67 | hül kemény szüve;~Jól jut most eszébe, Aigastul kötözve~
55 15, 80 | 80.~„Hát nem vagyok-é én most is az Delimán,~Ki veszélyt
|