Rész, Paragrafus
1 1, 1 | kegyetlenségével:~Mastan immár Mársnak hangassabb versével~
2 1, 19 | viperákat keblemben neveltem?~De immár ideje velek esmertetnem:~
3 2, 76 | Felségedet arra is kérem:~Látod, immár az vénség majd elér engem,~
4 2, 76 | vénség majd elér engem,~Immár nem lesz oly erõ az én testemben,~
5 2, 82 | 82.~Hozzám vészem immár az te szép lelkedet,~Magad
6 3, 11 | török földön?~Nem vagyunk immár drinápoli mezõben,~De kaur
7 3, 71 | meginditá bátran,~Azhon immár népe csaknem futásban van.~
8 4, 13 | dob tombolva robbana;~Kiki immár fölült, jó vitéz, lovára,~
9 5, 69 | Mikor hivatalját tudja immár minden,~Tartozása szerént
10 5, 70 | 70.~„Vagyon immár két heti, Felséges Uram,~
11 9, 76 | 76.~Idrizt seregek közt immár megtalálta,~Egy csapásban
12 10, 50 | 50.~Másfelõl Delimán jut immár kapuhoz,~Õ halált, õ veszélyt
13 10, 76 | bemenni kiván,~De Hervoics immár megfélemlett dolgán,~Beteszi
14 11, 39 | akadályja;~Mostan penig immár az szüve furdalja,~Ez harcot
15 11, 59 | keresztény vitéz.~Holtnak immár õ tartja Vidot, mert emez~
16 12, 55 | csoportostul öszvegyülének~Immár estve felé mindenféle népek,~
17 12, 73 | vagyon csak esõben,~Maga is immár Zrini esett kétségben,~Türheted-é,
18 12, 76 | közinkben, s ne neheztelj immár,~Téged csak aliglan vár
19 12, 78 | 78.~Most immár császár dolgát oly kárban
20 13, 23 | mert ez az én szolgám,~Immár sok nap lopta el fegyverem,
21 13, 30 | örömmel Zrini befogadá,~Mert immár azelõtt õ megholtnak tartá.~
22 13, 84 | 84.~Immár nincsen néki jobb ágyumestere,~
23 13, 85 | 85.~Visszamenésérõl immár gondolkodik,~Mint legyen
24 14, 93 | 93.~De ez meglett immár, most üdõnk van hozzá,~Jer
25 14, 112| Tovább nem tarthatja lábon immár magát.~Ledül és dülve is
26 15, 54 | mellett;~Minthogy nem türheti immár égõ tüzet,~Kiviszi magával
|