Rész, Paragrafus
1 Olv | nem hasomlitom pennámat, de avval ő előttök kérkedhetem,
2 Olv | fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban,
3 Olv | Fabulákkal kevertem az historiát; de ugy tanultam mind Homerustul,
4 Olv | bizonyos. Irtam szerelemrül is, de csendessen; nem tagadhatom,
5 1, 7 | fordulásbol világot megnézé,~De leginkább magyarokat eszben
6 1, 10 | 10.~De sok feslett erkölcs és nehéz
7 1, 18 | 18.~De ők ennyi jókért, ah, nehéz
8 1, 19 | viperákat keblemben neveltem?~De immár ideje velek esmertetnem:~
9 1, 24 | 24.~De ha hozzám térnek, megbánván
10 1, 24 | haragom vesszejének!~Te vagy, de eltörlek, ha ezek megtérnek.”~
11 1, 26 | 26.~De az élő Isten kész lőn megfelelni:~„
12 1, 37 | Lesz is, mert alkusznak; de te menj ű rájok,~Ne késsél,
13 1, 40 | énnékem sok bosszukat szörze,~De ugyan megtörnöm végig nem
14 1, 41 | 41.~De az magyarokon mindenkoron
15 1, 55 | 55.~Mégis, de nem sokan, kik ellenünk
16 1, 58 | 58.~De Isten ostora mast szállott
17 1, 73 | meg.~Véletlenül szegény de csalatkozott meg,~Mert addig
18 1, 82 | közül jütt ez Siriában;~De vala harmadik kegyetlen
19 1, 85 | jünnek vitéz mamelukok,~De szerencsétlenek, mert nincs
20 1, 87 | külömb nemzetekbűl állottak,~De okos vezér alatt eggyessek
21 1, 88 | rendelt seregben jünnek;~Ezek de lehetnek ötvenkétezerek,~
22 1, 90 | tatárok.~Hiszik az Alkoránt, de zöld pattyolatok~Megesmertetik,
23 1, 92 | fegyverrel nem hóditottanak,~De inkább azt mondom, hogy
24 1, 93 | tellyességgel üket elrontották;~De mi bineinkért rajtunk maradtanak,~
25 1, 95 | király háborgatni merte,~De, mondd meg énnekem, mit
26 2, 32 | szerecsen ló volt alatta,~De képiró falra szebbet nem
27 2, 35 | csendeszen császár alatt jára,~De hogyha az ember fogdosni
28 2, 45 | 45.~De talán nelkül is bátran azt
29 2, 47 | 47.~De fiát, Musztafát mikor megöleté,~
30 2, 50 | elég romlására~Lett volna; de elég világ rontására.~
31 2, 55 | László volt benne kapitán,~De kapitán nevet nagy gyalázatossan~
32 2, 56 | 56.~De vette érdemét rossz emberségének.~
33 2, 58 | egész magyar historiát,~De még az régit is, az görög
34 2, 67 | jüttem-é anyám méhébül?~De te irgalmaddal tisztultam
35 2, 75 | nékünk, Uram, tisztességet,~De szent nevednek adj örök
36 2, 82 | s igy jobbnak esmerted;~De hogy még fényessebb korona
37 2, 85 | 85.~De õ nem fogja te romlásodat
38 2, 86 | 86.~De az te fiad, György, támasztja
39 3, 2 | el-kidöntse erõs bástyáját,~De hamar az Isten térité tanácsát,~
40 3, 11 | immár drinápoli mezõben,~De kaur kardjának kitettetett
41 3, 20 | tanácsodat, Szkender Alboda,~De megbocsásd, táborom helyét
42 3, 23 | 23.~De az mely Zrinirõl beszéllesz
43 3, 30 | 30.~De az étel után egy szép török
44 3, 37 | 37.~De télen, az mikor minden panaszkodik,~
45 3, 39 | 39.~De kötve vagy, szerencse, az
46 3, 39 | gonoszomhoz,~Ha volnál szabadon; de rám gonoszt nem hozsz.~Mert
47 3, 40 | Igy szólla az gyermek. De nagy szigeti bán~Mehmet
48 3, 75 | paizs az hajtást megtartá,~De az vasa paizst ugyan átaljára,~
49 3, 75 | vasa paizst ugyan átaljára,~De belõl páncéron által nem
50 3, 80 | 80.~De mikor oda jün, fiát halva
51 3, 85 | 85.~De ne félj, meg nem halsz nagy
52 3, 105| iránza;~Nem ijede Rahmat, de nagy bátran monda;~„Félénk
53 3, 106| ellen én buzogányomnak,~De étke léssz ebeknek és az
54 3, 107| Farkasics nagy mellyében löve,~De magas óriás evvel le nem
55 3, 109| elõtte az török vitézek;~De ihon jün gyalog kegyetlen
56 3, 109| olaj-bég,~Nem akar elfutni, de akar halni még.~
57 3, 111| környülvették az egész gyalogok~De mint küsziklának nem ártanak
58 3, 112| 112.~De mihent Zrini Miklós eztet
59 4, 5 | jóban el nem bizza magát,~De kész szüvel várja szerencse
60 4, 6 | Zrininek jó szerencséje van,~De még őrajta is ennek hatalma
61 4, 8 | 8.~De nékem nem szabad illyeneket
62 4, 10 | 10.~De talán historiánkbul mi kiléptünk,~
63 4, 17 | társainkat is itten ne hagyjuk,~De érdemek szerint mi temetést
64 4, 19 | vala iszonyu csapásban,~De õ csak alig élt, mert feje
65 4, 21 | 21.~De mind ezek elõtt megyen kétszáz
66 5, 50 | hatszázat törököt pokolban,~De még küld ezeret, van ollyan
67 5, 51 | halom, rettenetességgel;~De ennek nem árthatni soha
68 5, 56 | Lõrinc is zászlótartó vala,~De nem régen történt vajdája
69 5, 71 | renddel;~Vége szerencsének de vagyon Istennél.~
70 5, 73 | 73.~De félek, más véget tett Isten
71 5, 74 | 74.~De csak az te fejed legyen
72 5, 91 | 91.~De atyja igy felele okos elmével:~„
73 6, 4 | Demirhám volt Arabiábul,~De tetszik, mint egy vad puszta
74 6, 5 | egekre hegyekkel lünne,~De mégis vadabb Demirhámnál
75 6, 9 | gondolná látni vitézeket;~De Halul mellyére tevé az két
76 6, 31 | 31.~De bár az ugy légyen, eljüjjön
77 6, 46 | 46.~De ha büneinkért az Isten bennünket~
78 6, 46 | életünket:~Meghalunk örömest, de ti elvesztünket~Nem fogjátok
79 6, 66 | 66.~De sokat szigeti kapitány nem
80 6, 83 | 83.~De vitéz Deli Vid általment
81 6, 86 | 86.~De gyorsan utánna fut Vida
82 6, 87 | 87.~De nem használ néked hazádbéli
83 6, 88 | paizsát Hamviván föltartá,~De azt kemény dárda nagy vassal
84 6, 94 | varrt üngét is magára vévé.~De Kamber sokáig eztet el nem
85 6, 102| 102.~De az Kamber szaván egész török
86 6, 103| 103.~De Vid, mint küszikla áll,
87 6, 115| hever az Almás patakban;~De mindnyájok fölött nagyobb
88 7, 20 | 20.~De az ágyukat is egyszersmind
89 7, 35 | 35.~De jól van, ha ugy van, mint
90 7, 42 | Nem tér s meg nem ujul, de mégyen halálra.~
91 7, 43 | föld, elveszti szépségét,~De ujul, ha éri kikelet idejét;~
92 7, 43 | elvégezi estve õ menését,~De megujul reggel, kihozván
93 7, 80 | 80.~De nem tudom, Demirhám honnan
94 7, 91 | Deli Vid, felelte az másik,~De miért karátyolsz, szájad
95 7, 94 | haraggal s dühösséggel nagyobb,~De vitéz Deli Vid igaz hüttel
96 7, 95 | paizsát~Darabokra rontá, de török sisakját~Deli Vid
97 7, 104| miát most nem harcolhatunk,~De hiszem, még lehet alkolmatosságunk,~
98 7, 105| Képes beszédedet~Szeretném; de énnékem módom nem lehet,~
99 8, 1 | tajtékjával,~Az ló fekete volt, de szebb Pegasusnál,~Orra likjábul
100 8, 2 | patyolat magának fejében,~De az û orcája van nagy fényességben,~
101 8, 7 | magyarokat, s veszedelmétül.~De, igy tetszik, tábort látok
102 8, 9 | 9.~De jól van, mert látom, nem
103 8, 11 | 11.~Szulimán de õszül az széles táborban,~
104 8, 21 | 21.~De császár leülni nem akar
105 8, 50 | ki futó, mint az szél,~De az mi szüvünket, mely fegyverben
106 8, 56 | álla az kajmekán mellett,~De vitéz Delimán nagy haraggal
107 8, 57 | Demirhámtul tanács rendi vala,~De mérgessen õ is kiáltván
108 8, 60 | fohászkodva kiált,~Nem ember, de oktalan és dühös állat!~
109 8, 62 | 62.~De mit törõdöm én más esztelenségén?~
110 8, 78 | maradjunk akkor ebben sáncba;~De ne tanácstalanul, mert lesz
111 8, 79 | 79.~Ez az én tetszésem, de ha túd ki jobbat,~Mondja
112 8, 96 | 96.~Szulimán de látja Delimán haragját,~
113 8, 97 | 97.~De jobb alkalmatosság szükséges
114 9, 7 | 7.~De Zrini Deli Vidnak igy beszél
115 9, 8 | kegyelmébül gyõzödelmet adott;~De mivel forgandó, ha kezd
116 9, 13 | vitézségedben kételkedni,~De tenéked Szigetet el nem
117 9, 17 | megvárom az szép holdvilágot,~De elõbb megmondom az urnak
118 9, 27 | veszedelmet~Én ifju fejemre, de elmegyek veled.”~
119 9, 33 | közinkben ily erõs szüveket.~De mi elegendõ lesz ti érdemetek,~
120 9, 37 | ura,~Ajánlásod böcsüljük, de tedd máshova,~Nem ösztönöz
121 9, 38 | 38.~De ád az jó hir-név nékünk
122 9, 42 | viseljétek”,~Igy monda Deli Vid; de többi vitézek~Ki kardot,
123 9, 55 | inasa,~Kiált; nem sokáig de lén kiáltása,~Ura után küldé
124 9, 57 | közt magunknak csináltunk;~De tovább szerencsével nem
125 9, 61 | Radivoj, mert bement erdõbe,~De másik nem vala ollyan gyors
126 9, 62 | Juranics!” sürü erdõn kiált,~De nem más, csak Echo néki
127 9, 67 | halva leesik társának ölébe,~De társát másik nyil találá
128 9, 71 | próbának~Semmit nem mivelt ez, de nem is árthatnak~Ily gyermekek,
129 9, 72 | 72.~De kegyetlen tatár annak vádolását~
130 9, 82 | kell nékünk szüvünkben,~De nem csak egykor, hanem minden
131 9, 83 | Nem tarthatja Deli Vid de maga sirását,~Felel az urának
132 9, 86 | magamtul mikor elbocsáttam,~De sok kemény sebben és bû
133 9, 92 | akarta, Deli Vid, én éltem,~De keresztény hitért most halált
134 9, 95 | hogy öleljem~Háromszor, de csak esék kezem semmiben.”~
135 9, 99 | soha okosbat nem esmert.~De sátorbul kijünni császár
136 10, 5 | szokott szerencse játszani,~De bátor õnéki nem szokott
137 10, 6 | félénkeknek~Gonosz szerencsében, de nem, jó Zrininek;~Sõt, nõ
138 10, 17 | vizet elõbb kieresztették;~De erre is szalmát és vesszõt
139 10, 23 | kibocsátja õ magábul lölkét,~De mindjárt megtalálta ott
140 10, 25 | Péter levágja Saladint,~De Demirhám ütet, erõs Orostonit;~
141 10, 25 | Szelim Balázst és Gerdeit,~De Bosnyák Benavirt, Ramadánt,
142 10, 27 | hozzá vág, igy szólván,~De amaz felvészi az csapást
143 10, 28 | 28.~Nem szól többet, de csap hozzá kegyetlenül,~
144 10, 30 | 30.~De Radován elõtt hentereg az
145 10, 33 | 33.~De mikor közel megy ehez Terhat
146 10, 35 | elválasztja testétül legottan.~De erre érkezék szintén nagy
147 10, 36 | Demirhám csap ehhez szablyával,~De vajda felveszi erõs paizsával,~
148 10, 37 | 37.~Hozzá csap, de eltörik szablya kezében~(
149 10, 39 | férhet hozzá szorosságtul,~De amaz nem ereszti messzi
150 10, 42 | mint hótul nõtt viz-ár,~De másik engedni éltéig nem
151 10, 44 | földre ledül szegény vajda,~De még is szerecsent maga után
152 10, 47 | mint kicsin gyermekek;~De ihon jün Dandó, hoz gondot
153 10, 52 | eleiben áll nagy Delimánnak,~De Delimán éltét elveszi két
154 10, 61 | utánna,~Delimán mint villámás de tünik reá,~Mint az sebes
155 10, 65 | elesik~Puska miát, attul de õ nem rettenik;~Nem tud
156 10, 68 | toronybul leestek vala,~De mikor Klizurics magát közben
157 10, 72 | 72.~De ott éri szegént kegyetlen
158 10, 72 | megkapván,~Amaz föl erõködik, de csak heában,~Mert lerántja,
159 10, 76 | másik elõtt bemenni kiván,~De Hervoics immár megfélemlett
160 10, 79 | basának, elszaggatá szüvét;~De Delimán igy felel, felelvén
161 10, 81 | mellette megölt kilenc tatárt,~De élte vesztével õ megvallotta
162 10, 85 | 85.~De mikor meghallák ezt az vár
163 10, 88 | hátát,~Akar visszamenni, de esz bátorságát~Meggyõzi,
164 10, 91 | 91.~De itt sem aluszik az tudós
165 10, 93 | 93.~De Demirhám ront, bont, de
166 10, 93 | De Demirhám ront, bont, de veszti az népet,~Csaknem
167 10, 100| Õ eleget kiált: „Dur!” de haszon nélkül,~Mert az nép
168 11, 3 | lustossan alutt-vértül, portul,~De szüve még jobban ég nagy
169 11, 7 | én, nem, kaur ebek elõtt,~De magam nem tarthattam egy
170 11, 9 | vala minap az te fogadásod,~De talán akartva te aztot halasztod,~
171 11, 10 | egy csapással levágtál,~De bánom, hamarábban hogy kifutottál,~
172 11, 13 | valának jancsár seregek,~De semmit Delimán nem gondol
173 11, 14 | zöndülésre császár maga mégyen,~De késõn érkezett, mert látja,
174 11, 16 | hitünktül~Ez az gonosztétel; de mit tart hitünktül~Delimán,
175 11, 19 | szólni császárnak akara,~De Demirhám szintén elérkezék
176 11, 23 | hatalmam csak vagyon nékem?~De én megmutatom, hogy vagyon
177 11, 24 | 24.~De többet Demirhám felelni
178 11, 36 | iffiunak; mindjárt készül vala,~De csak másodmagával onnan
179 11, 47 | Mond az töröknek: várjon, de kevés szókban,~Osztán az
180 11, 48 | ereszteni.~Noha nem örömest, de nem tud mit tenni~Bán, Vidot
181 11, 61 | mostan küldöttél érettem;~De talán még ma Isten megadja
182 11, 64 | dárdája kitünék~Kezébül, de Demirhám gyorsan elugrék.~
183 11, 65 | 65.~De még sem volt oly gyors,
184 11, 68 | Vidnak semmi nyugodalmot,~De Vid sem aluszik, mert közel
185 11, 69 | 69.~De ihon szerecsen talpra emelkedék,~
186 11, 71 | közzé esék penig bánat;~De gyorsan szerencse megfordítja
187 11, 74 | megtarthatná török fogadását,~De õ meg nem tartja sem hitit,
188 11, 80 | Azt mondám, hogy õ fél, de nem, hogy megijedt;~Nem
189 11, 83 | 83.~De Isten is megvet, Demirhám,
190 11, 83 | életedet.”~Felelne Demirhám, de most nem felelhet,~Mert
191 11, 84 | tartani~Török seregeket: de ha nem hallhatni~Az nagy
192 11, 92 | Vid!” nagy torkával kiált;~De Deli Vid néki most választ
193 11, 98 | 98.~De ihon Olind bék szégyenli
194 11, 99 | 99.~Öszvecsap Zrinivel, de egyenetlenül,~Mert halva
195 12, 4 | 4.~De, az mint én hallom, nem
196 12, 5 | sebed, kit azelõtt csinált,~De ez az mostani tenéked hoz
197 12, 17 | boszuságot enyhitenek bennem.~De talán megcsalom magamat
198 12, 18 | szemeid elõtt gyülöltet engem?~De inkább mit bánnád, hogy
199 12, 19 | kezeitül lelkemtül fosztassam.~De nem lehet, hogy ollyan kegyes
200 12, 22 | 22.~De Cumillának is hasonlatosképpen~
201 12, 26 | szeressem, ki megölte férjemet?~De boldogtalan én, szeretem
202 12, 29 | 29.~Igy hozta az fátum. De ki mondja néked,~Hogy alázatos
203 12, 30 | Igy szól vala Cumilla. De vén orvossa~Néki orvosság
204 12, 32 | leányom, Cumilla, tiedben;~De szépség nem hoz bátorságot
205 12, 40 | Delimán, kit magam is esmérem,~De ha az az isten, az mely
206 12, 42 | 42.~De ha csak azoknak mutatod
207 12, 44 | 44.~De ha leányságomat néked tartották~
208 12, 49 | mint egy szerencsések,~De majd mind ketten lesztek
209 12, 53 | Sok láb, és sok erõs kéz, de mind fejetlen,~Kevély töröknek
210 12, 62 | 62.~De mi minden kárunkat elfelejtenénk,~
211 12, 63 | 63.~De ki tiltja nékünk, hogy vissza
212 12, 65 | 65.~De okos császárnak ez hogy
213 12, 67 | Delimánt visszahivatja,~De ennek is lehet talán orvossága.~
214 12, 84 | 84.~De veszedelemtül látom, hogy
215 12, 86 | szerelmemért~Te megölted Rustánt, de kegyetlenségért.~Kegyetlen!
216 12, 88 | 88.~De hogy holtod után sebeidet
217 12, 93 | irva,~Kerülje és fussa, de nem távozthatja~Senki is
218 12, 102| szert tehettem,~Szerencse de azt is elviszi elõlem.~
219 12, 105| Biztatja Cumillát Delimán, de amaz~Számtalan sirástul
220 12, 109| 109.~De mit csinál Delimán illyen
221 12, 110| tövébül rángatja;~Nem kiált, de ordit oroszlány módjára,~
222 13, 4 | táborban, az ki esmerhetné;~De Isten szemeknek az fényét
223 13, 5 | 5.~De néki is eljün az maga órája,~
224 13, 6 | mindeneknél az õ szépsége,~De még azon föllyül urához
225 13, 7 | 7.~Török leány vala, de Vid hatalommal~Elhozá egy
226 13, 7 | szóval,~Körösztség megáldá de most Barbálával.~
227 13, 12 | elöltalála:~Örömest száguldna, de nem mehet lova,~Mert az
228 13, 14 | kiért életemben~Urrá lészek, de kérlek, hagyj békeségben.”~
229 13, 16 | változás volt asszony orcáján;~De fél, hogy szerecsen hirt
230 13, 17 | ismég, mint evét, fölugra,~De gyorsan sok török siete
231 13, 21 | tett, ki az békhez huzza;~De ily kiáltástul Vid nem messzi
232 13, 27 | tartja vala õ szép feleségét,~De Deli Vid kardja ketté vágá
233 13, 28 | nem nyom nyomot földön,~De mint süvõtõ nyil, megy ollyan
234 13, 31 | 31.~De noha vitéz bán mind tudta
235 13, 36 | 36.~De halljuk még egyszer vezérek
236 13, 38 | legelõl az vitéz Delimán,~De keserves szüve mind busulásban
237 13, 40 | béknek;~Okos, bátorsága de nincsen szüvének.~
238 13, 50 | nyelvedet szabadon, Al; mire,~De magad sem tudod, hanem én
239 13, 50 | hiremre;~Gyalázni akarnál, de fordul fejedre,~Nem ragad
240 13, 57 | jüjjön, vassal, tüzzel,~De megyek ellenére vitézségemmel.”~
241 13, 61 | 61.~De látta az világ, nem volt
242 13, 61 | mind magam s fegyverem.~De másképpen rendelte az én
243 13, 69 | 69.~Igy szólla Demirhám; de császár mást gondol,~Megvénhedt
244 13, 71 | Vitéz vagy, jól tudjuk; de vitézségedet~Kicsin helyre
245 13, 71 | tisztesség ebbül jühet,~De viszontag nagy veszély elõkerülhet.~
246 13, 90 | hoz,~Ötszázan maradtunk, de mind koporsóhoz~Sebek miát
247 13, 91 | 91.~De az pogány eb is nem kérkedik
248 13, 94 | lehetetlen, látjuk mi magunk is,~De pogány törökben tehetsz
249 13, 99 | 99.~De nem örüle sokat szabadságában,~
250 14, 15 | jüvésemet te fogod csudálni,~De érts meg az okát, mert fogok
251 14, 18 | tudományommal reájok omlok;~De imé még én tenéked többet
252 14, 24 | vérébül minden circulusnak;~De még ugyis békét nem ád az
253 14, 40 | 40.~De mindezek között kevélységgel
254 14, 41 | lölkök és más ezer formán,~De kinek vagyon ezt leirnya
255 14, 43 | eget örökkén vesztétek,~De senki nem vette el ti fegyveretek,~
256 14, 51 | 51.~Itt hallgata Alderán, de az pokol-lölkök~Sürün Sziget
257 14, 51 | Sziget felé mind elröpülének,~De kiált Alderán, parancsol
258 14, 52 | 52.~Hallgat az föld, de amaz veri lábával,~És igy
259 14, 58 | 58.~Szög ló van alatta, de szomorusággal~Járatja az
260 14, 61 | örülj Szigetvár-romlásban?~De te, eszes lévén, csalatkozol
261 14, 64 | 64.~De ezek már más üdõk és más
262 14, 64 | egyenetlenek;~És ûk is elesnek; de jaj véreteknek!~
263 14, 73 | bástyákra keresztény vitézek,~De nem állhatják meg erejét
264 14, 75 | 75.~De ottan sem lehet maradás
265 14, 76 | dühös szájt reánk nyit,~De nem árt lelkünknek, mert
266 14, 81 | Nem hull az keresztény, de török falkával,~Mert egyszersmind
267 14, 84 | sötétben is megesmerik vala,~De jobban az kûnél fénlik õ
268 14, 87 | 87.~De bujj el fal közé, vagy földnek
269 14, 89 | 89.~De te hitetlen vagy és meg
270 14, 93 | 93.~De ez meglett immár, most üdõnk
271 14, 94 | engedelme annyira urátul,~De török nem akarja hagyni
272 14, 100| 100.~Mosolyog Demirhám, de belõl mást forgat,~Mert
273 14, 102| magában, kirántja szablyáját,~De Vid elõbb égben az Istenhez
274 14, 107| 107.~De pogány két kézzel emeli
275 15, 2 | hoznak ránk törökök, tatárok,~De tüz, de vas, de minden elementumok.~
276 15, 2 | törökök, tatárok,~De tüz, de vas, de minden elementumok.~
277 15, 2 | tatárok,~De tüz, de vas, de minden elementumok.~
278 15, 16 | 16.~De halálakor is Szigetnek Hectora,~
279 15, 27 | örökséggel.~Elhatta az eget õ, de kevélységgel~Most is zörgölõdik
280 15, 30 | tudjam szenvedni?~Nem! nem! de hogy egy had menjen fegyverközni,~
281 15, 31 | kézzel,~Ott találod õket, de onnan te üzd el,~Ronts meg
282 15, 33 | 33.~Igy monda, de nem nyelvvel és nem szózattal,~
283 15, 42 | tenéked az hadverõ Isten;~De mást készittetett, az ki
284 15, 50 | seregre üte bátorsággal;~De ük megesmerék elõbbi próbával,~
285 15, 53 | szintén meg nem hajnalodott,~De szép harmatossan sötétbül
286 15, 60 | vitézség az ember szájában,~De nagy s rettenetes halálos
287 15, 61 | dombrul nézi õ kijüvetelét,~De még sem tarthatja rettegéstül
288 15, 62 | 62.~De nem csinál pompát Zrini
289 15, 62 | ezeknek~Õ vitéz fegyverét, de mégyen ellenek;~Ötszáz halál
290 15, 66 | esik, mint kûessõ házra;~De õ ezt az fölyhõt, minden
291 15, 67 | 67.~De Murtuzán basa, mint megsérült
292 15, 68 | 68.~De eggyetlen fiát õ jobban
293 15, 71 | Öszvekeveredék szablyája szablyával,~De Novák elvágá kezét nagy
294 15, 72 | 72.~De nem áll meg itten Novákovics
295 15, 76 | keresztény az nagy egekre néz;~De az lölke után töröknek földben
296 15, 77 | megesmeri ütet Delimán,~De retteg õ szüve, de félelemben
297 15, 77 | Delimán,~De retteg õ szüve, de félelemben van.~
298 15, 78 | félelmet,~Akaratja nelkül de mostan rettegett,~Mert látta
299 15, 79 | 79.~De mindezek közt is szüve helyére
300 15, 86 | 86.~De Isten angyala elvevé erejét,~
301 15, 87 | 87.~De kemény kezével õ szablyát
302 15, 87 | rontá;~Sokáig dühössége de nem tarthata,~Mert Zrini
303 15, 89 | kegyetlenül kézzel üti mellyét,~De bán ketté vágja Praecopita
304 15, 91 | késik ott az õ halálán,~De mást és mást áldoz és nagy
305 15, 92 | 92.~De az vitéz Delimán mihent
306 15, 95 | császárt veszik körül sáncban;~De mindazonáltal néki megy
307 15, 97 | jó lóra ülni igen siet,~De bán gyorsasága már régen
308 15, 104| 104.~De török számtalan körülvék
309 15, 106| bánhoz közel menni senki,~De jancsár-golyóbis Zrinit
|