Rész,  Paragrafus

 1   2,  75|  nevednek adj örök böcsületet.~Minket azért áldj meg, hogy hijuk
 2   4,  32|   hazánkért elfogyott éltetek,~Minket dicsõsitett ti vitéz véretek.~                        
 3   5,  6 | haragját, mint dühös oroszlán,~Minket elveszteni és rontani kiván,~
 4   5,  13|  vittek,~Mellyekért tisztelnek minket az emberek:~                        
 5   5,  15|  fölyhõ, jütt ránk sokasággal,~Minket kész prédának tartott õ
 6   8,  59| hallgatom.~Ki szereti jó hirt, minket követ, tudom.”~Ily szókkal
 7   9,  29| bizvást alusznak, nem esmervén minket.~                        
 8   9,  33|  akarsz elveszteni még szintén minket,~Mivel adsz közinkben ily
 9   9,  37|  máshova,~Nem ösztönöz adomány minket próbára.~                        
10  14,  49|     dült, meggyõz mibennünket,~Minket törököket, ti hiveiteket.~                        
11  14,  63|         Mi voltunk, ám küldött minket örök tüzben.~                        
12  15,  4 |    menyben késziti, s oda visz minket.~                        
13  15,  7 |    pogány eb porázon,~Nem visz minket császár kötve triumfuson;~