Rész, Paragrafus
1 Olv | holdban, mind az napban, kit mi eclipsisnek hivunk. Ha azt
2 1, 39 | tenéked oda rontani:~Az mi fátumunk azt nem hagyja
3 1, 53 | 53.~Im mi állapatunk, látjátok, miben
4 1, 54 | 54.~Evvel győztük mi meg keresztény világot,~
5 1, 54 | kardot;~Evvel böcsültetjük mi musulmánokat.~
6 1, 60 | én néktek az élő Istenre,~Mi fényes hódunkra s éles fegyveremre,~
7 1, 93 | tellyességgel üket elrontották;~De mi bineinkért rajtunk maradtanak,~
8 2, 75 | meg, hogy hijuk nevedet~Mi segitségünkre, és bizzunk
9 3, 26 | szót kovácsoljunk,~Osztán mi virattig mind bizvást aluggyunk,~
10 3, 26 | Mert tudom bizonnyal, kaurt mi nem látunk.”~
11 3, 44 | fölszóval,~Hogy siklósi mezõn mi szégyenünkre hál.~
12 3, 47 | kiáltsuk,~Az pogány ebektül mi semmit ne tartsunk.~Mert
13 3, 47 | ne tartsunk.~Mert Isten mi vezérünk s kemény paizsunk.”~
14 3, 117| jártatá,~Ott hált azon éjjel. Mi volt másodnapra,~Azt bizom
15 4, 10 | De talán historiánkbul mi kiléptünk,~És Sziget veszéséről
16 4, 15 | Ihon ellenségünkön jár az mi lábunk,~Látjátok, Istennek
17 4, 17 | 17.~Mi holt társainkat is itten
18 4, 17 | hagyjuk,~De érdemek szerint mi temetést adjunk,~Mert ez
19 4, 32 | módra megholt vitéz testek?~Mi édes hazánkért elfogyott
20 5, 13 | hatalmas vitézek,~Hogy az mi kezeink, bár készek s kemények,~
21 5, 24 | néz az nagy keresztyénség,~Mi vitéz kezünkön van minden
22 5, 25 | Mostan megnevelnünk kell az mi hirünket,~Avagy tisztességgel
23 5, 26 | ellenségünk szultán Szulimán,~Kit mi ha meggyõzünk, mint reménségünk
24 5, 34 | dicsõségünk,~Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk.~Mindenképpen
25 5, 34 | Ugy marad meg örökkén az mi szép hirünk.~
26 5, 66 | gerendát;~Egy szóval, az mi kell várnak, mindent hozat.~
27 6, 12 | 12.~Csudául mi halljuk nagy vitézségedet~
28 6, 14 | Esztelen, ki kiván, az mi lehetetlen.~
29 6, 47 | 47.~Mi sem irigyeljük akkor élteteket,~
30 6, 60 | Nézik: Szigetvárnak ártsanak mi móddal.~
31 7, 38 | el ez vitézt hertelen?~Az mi nyavalyánknak ez volt hea
32 7, 54 | 54.~Ma török császárral mi megesmértetjük~Mi szüvünk,
33 7, 54 | császárral mi megesmértetjük~Mi szüvünk, mi kezünk, micsodás
34 7, 54 | megesmértetjük~Mi szüvünk, mi kezünk, micsodás fegyverünk.~
35 7, 101| Demirhám igy szóllal:~„Mi itt, mint az vakok, törjük
36 8, 34 | az hadakozások;~Nem, mint mi gondoljuk, szók legkisebb
37 8, 35 | 35.~Mi penig semminek gondolván
38 8, 43 | 43.~Az mi penig várnak vételét illeti,~
39 8, 50 | futó, mint az szél,~De az mi szüvünket, mely fegyverben
40 8, 54 | 54.~Nem ásó, nem kapa az mi gyõzedelmünk,~Hanem rettenetes
41 8, 74 | 74.~Az mi penig Sziget vételét illeti,~
42 8, 78 | Zrini bán valamikor harcra,~Mi is ne maradjunk akkor ebben
43 8, 81 | fejedelme,~Hallgasd meg, mi okért jüttem te elõdbe!~
44 8, 98 | Hogyha nem árthatunk avval mi Szigetnek,~Akkor leszen
45 9, 10 | 10.~Akkor véletlenül mi reájok mennénk,~Kárt és
46 9, 16 | édes jobbik szárnyom!~Az mi jó urunkat nagy gondokban
47 9, 28 | csudáld szüvedben,~Uram, hogy mi ketten jüttünk te elõdben.~
48 9, 29 | bástyákrul nagy esztelenségét~Az mi ellenségünknek, és henyélését;~
49 9, 30 | engeded, éljünk szerencsével mi mast,~Ketten általmegyünk
50 9, 31 | untalan vadászat;~Megbujjuk mi lopva az török táborát:~
51 9, 33 | közinkben ily erõs szüveket.~De mi elegendõ lesz ti érdemetek,~
52 9, 57 | Véghez ment, Juranics, mi minden szándékunk,~Utat
53 10, 49 | 49.~Mindent, az mi lehet, Dandó maga tészen,~
54 10, 51 | Péter szüvében,~Hogysem az mi kellött volna ily üdõben,~
55 11, 35 | 35.~Mi, az te barátid, itt leszünk
56 11, 55 | Miklós vigyázásban álla,~Hogy mi csalárdságot török ne inditna,~
57 12, 24 | elájulok;~Mely kegyes vendéget mi földünkben látok,~Lû tüzet
58 12, 35 | heában~Szép iffiuságodnak, s mi haszon abban?~Nem-é ez az
59 12, 36 | Osztja fényét közinkben, s mi élünk evvel?~Ha földi jóságát
60 12, 48 | elméje!~Ha tudná némellyik, mi lesz jüvendõje,~Sok cselekedetét
61 12, 56 | vérünk hullásával kaurt mi tisztelünk?~
62 12, 62 | 62.~De mi minden kárunkat elfelejtenénk,~
63 12, 63 | hozzuk,~Császár ellenére is, mi fényes holdunk?~Fele az
64 12, 93 | 93.~Homlokunkon vagyon mi szerencsénk irva,~Kerülje
65 13, 16 | emlite az pogán,~Gondold, mi változás volt asszony orcáján;~
66 13, 19 | légyen?~S szerecsen halálának mi oka légyen?~Õ szegény nem
67 13, 43 | számtalan vezérnek?~Mert helyt mi nem adtunk Rustán beszédének.~
68 13, 44 | futva jünni láttuk,~Az kiket mi oroszlányoknak tartottunk,~
69 13, 77 | bocsátani folyással,~Az mi ki nem folyhat, tölteni
70 13, 91 | Már csak fejetlen láb az mi ellenségünk.~
71 13, 92 | Két nap alatt eljün az mi végsõ óránk,~Mert fogát
72 13, 92 | reánk.~Akkor is mit tehet mi keresztény próbánk,~Örömest
73 13, 94 | 94.~Mi segétségünkrül ne gondolj
74 13, 94 | Mert az lehetetlen, látjuk mi magunk is,~De pogány törökben
75 13, 96 | jüttek ránk féltekben.~Többet mi nem irunk, hanem egészségben,~
76 14, 63 | Isten büntetés-vesszõben;~Mi voltunk, ám küldött minket
77 14, 77 | lölkök vannak ellenséggel,~Az mi reménségünk van penig Istennél;~
78 14, 77 | Istennél;~Õérte meghalunk mi jó kedves szüvel,~Legyen
79 14, 91 | Mindketten csalatkozunk az mi elménkben,~Sem te el nem
80 15, 2 | Vitézek, látjátok,~Most mi állapatban velem eggyütt
81 15, 3 | müvet,~És mivelhogy látja az mi hüségünket,~Égben szép koronát
82 15, 5 | 5.~Ne irtózzunk azért mi halálra menni,~Mely örök
83 15, 6 | 6.~Mi vitézül éltünk, vitézül
84 15, 6 | evvel példát hagyjunk.~Ma mi tisztességet nevünkre szállitunk,~
85 15, 82 | segét nagy szentséggel,~Az mi testünk is van elegyitve
|