Rész, Paragrafus, Num.
1 1, 0, 14| mulnék el bús órám!~Ha oly igen gyülölsz, ölj meg te violám!~
2 1, 0, 24| Nézd szép fülemilét, mely igen aggódik.~
3 1, 0, 33| Û szép gyönge verse oly igen keserves,~Hogy még Pluto
4 1, 0, 35| nyavalyásul lankad.~Nézd, mely igen hajtja tüzhányó lovakat,~
5 2, 0, 20| márvány volnál,~Én elõttem oly igen el nem futhatnál.~
6 3, 0, 12| szóllásával~Felzöndült elméje igen gyorsasággal;~Felnyitja
7 4, 0, 15| hajlékát.~VIOLA:~Ugy van, igen szeretem; mit akarsz tahát?~
8 5, 0, 7 | Miért vagy szép Echo, oly igen boszontó? (Echo) Ontó.~Te
9 7, 0, 5 | sebektül,~Ázott az szemed is igen bőv könyvektül,~Szájad megkeserűlt
10 9, 0, 11| madárkám, kicsin fülemilém,~Ah, igen hirtelen elröpüle tülem,~
11 13, 2, 12| sciták~Jó magyaroktol mely igen elfajzottak,~Szép keresztyén
12 13, 2, 25| könyörgeni,~És az igazakért igen esedezni:~„Uram! jámborokat
13 13, 3, 2 | Ü minden dolgában volt igen oktalan,~Azért is roszuljára
14 13, 3, 29| 29.~De az Luftis aga igen megijeszté,~Mert keresztény
15 13, 4, 15| vonyattatunk,~Még az várban is nem igen bizvást vagyunk,~Annyira
16 13, 4, 21| mernék,~És az semmi elõtt oly igen rettegnék,~Hogy helyt is
17 13, 4, 58| lova;~Csak az bassa fia nem igen szágulda.~
18 13, 4, 97| 97.~Pál végsõ óráján igen megbusula,~Kegyetlen olaj-bégnek
19 13, 5, 55| Császár ily rosz hirben igen megütközött,~Mert hallván
20 13, 5, 67| bõrében;~Ez vala szultánnál igen böcsületben,~Mert vala õ
21 13, 5, 72| 72.~Kadilescher ezen igen megijedett;~Tudja, jövendõje
22 13, 5, 81| csendesszen azonban,~És nem igen sokára lén éjféltájban,~
23 13, 5, 87| futnak,~Némellyek egymás közt igen vagdalkoznak,~Esmeretlen
24 13, 6, 76| Az gyermek atyja szavát igen fülelé:~
25 13, 6, 87| kölök,~Ha én halál elõtt oly igen félemlek,~Kit vig szüvel
26 13, 7, 3 | 3.~Vala igen okos Halul bék beszédben,~
27 13, 7, 6 | vala,~Ötödik részének, s igen erõs vala,~Ezt csak ijesztésért
28 13, 7, 9 | 9.~Demirhám nem igen böcsüllé meg õket,~Mintha
29 13, 8, 13| megindula Szulimán táborral,~Igen hadviselõ okos rendtartással;~
30 13, 8, 30| Hej, hej, én fátumom mely igen kegyetlen!~Ettül mindenkoron
31 13, 9, 9 | jól van, mert látom, nem igen örülnek,~Sõt sürü sirással
32 13, 9, 36| 36.~Igen megfizettük vakmerõségünket,~
33 13, 9, 36| mezõn hullattuk vérünket;~Igen bûven most is látjuk holttesteket,~
34 13, 10, 6 | Szigetvárbul~Nem megyen ki harcra, igen nagy okokbul,~Noha minduntalan
35 13, 10, 11| 11.~Igen javallá Vid az ura tanácsát,~
36 13, 10, 45| 45.~Nem menének vártul igen messzi földre,~Látnak sok
37 13, 10, 84| hogy keservessen sir,~Mert igen általverte az kegyetlen
38 13, 11, 90| elmével~Lajtorját visz Vidra igen mesterséggel,~Sok ezer jancsár
39 13, 11, 96| Mert nem volt orcádon akkor igen sok vér,~Mikor bán dárdáját
40 13, 12, 2 | Istentül,~Mert némely boszuság igen üdõtlenül,~Némely penig
41 13, 12, 73| félnek,~Demirhám barátjai igen rettegnek.~
42 13, 12, 89| tengerrül;~Szaladnak elõtte igen képtelenül,~Mindenik magárul
43 13, 13, 2 | egykoron harmatos hajnalban~Egy igen szép dombon és szellõs árnyékban,~
44 13, 13, 48| 48.~O, mely igen tudatlan ember elméje!~Ha
45 13, 13, 65| hirré esik,~Okos szüvében igen megkeserödik,~Látja, méltóságát
46 13, 13, 65| keverik,~Magában elméjével igen tanácskozik.~
47 13, 14, 30| tartá.~Vid török dolgait igen megtanulá,~Mellyeket urának
48 13, 15, 64| emberek,~Látom, az Istennél igen kedvesebbek,~Hogysem elõbb
49 13, 16, 15| vitéz ez!~Emlitése halálnak igen keserves,~Rettegett elõtte
50 13, 16, 97| 97.~Szulimán jó lóra ülni igen siet,~De bán gyorsasága
|