Rész, Paragrafus, Num.
1 1, 0, 1 | nyomát keresvén,~Sokat, de hiában, járt Dráva erdején.~
2 1, 0, 3 | 3. De nem nyugodhaték itt Cupido
3 1, 0, 15 | 15. De te irgalmatlan örülsz én
4 1, 0, 20 | mint galamb ölyv elõtt,~De ha szárnyas vagy is, nem
5 1, 0, 21 | szép arany hajadat;~Bánni, de heában, fogod tett dolgodat.~
6 1, 0, 27 | csudálod: szerelemtül agnak;~De ki szerelmesebb, mint az
7 1, 0, 28 | erõs és vitéz oroszlány,~De nõstennye elõtt szeléd mint
8 1, 0, 29 | 29. De mi vagyon fenébb iszonyu
9 1, 0, 36 | 36. De mit mondjak mindenható Jupiterrõl?~
10 1, 0, 38 | magas egekben~Van szerelem, de nincs csak az te szüvedben!~
11 1, 0, 41 | Violám, s nem hiszed hitemet?~De az én homlokomon látod szüvemet,~
12 1, 0, 47 | 47. De te ohajtásommal könnyebben
13 1, 0, 49 | mezõkön, hegyeken, völgyeken;~De ha halva látja függve egy
14 1, 0, 50 | 50. De te, o, vérszopó, nem elég,
15 1, 0, 53 | 53. De, o, én nyomorúlt bolond,
16 1, 0, 54 | 54. ~Szeret az Viola, de jaj, nem engemet!~Szereti
17 2, 0, 3 | mérges szerelem~Ijamban, de vagyon csak tûled félelem.~
18 2, 0, 4 | gilicémnek tarts meg szaladását!~De félek, hogy te is nem éred
19 2, 0, 6 | megváltoztam, mint görög hadnagyok:~De ne félj, ártalmas nem is
20 2, 0, 10 | változnál gyönge laurus-ágra,~De Késmárk tetején nõtt kemény
21 2, 0, 16 | 16. De mindenre bátor vagy, csak
22 2, 0, 20 | 20. De bizony nem ugy van, mert
23 2, 0, 20 | fejérebb fekete sasnál;~De nem is márvány vagy, mert
24 2, 0, 22 | 22. De mi vagyon kemény magnesnél
25 2, 0, 22 | kemény magnesnél keménnyebb?~De mi vagyon ennél ismég szerelmessebb?~
26 2, 0, 30 | 30. De te kegyetlenb vagy haragos
27 2, 0, 32 | nem lesz semmi haszonra?~De noha fekete az szagos viola,~
28 2, 0, 33 | feketébb?~Én is noha fekete, de szerelmessebb~Vagyok, állandóbb
29 2, 0, 35 | fülesbagoly mindennap jó reggel.~De bizony én bûnöm mást most
30 3, 0, 2 | fülemile, vértajtékot hányok:~De nagy nyavalyámbul gyógyulni
31 3, 0, 8 | fejemet ágoztam laurusban,~De szelet fogtam, pénzt gyüjtöttem
32 3, 0, 12 | 12. De fülemülének ékes szóllásával~
33 3, 0, 13 | tapogatva viszi ágyba kezét;~De semmit nem talál, csak az
34 3, 0, 19 | 19. De õ az sötétben hajót messzi
35 3, 0, 20 | visszahija gyönge kezeivel,~De az hajót viszi szél nagy
36 3, 0, 23 | 23. De nem ragadt el senki, Teseus,
37 3, 0, 25 | 25. De ha hajód lelkemet veled
38 3, 0, 27 | kegyetlen holt Minotaurussal;~De ha ki fog kérdeni: gyõzted
39 3, 0, 32 | 32. De több triumfust is számlálnál
40 3, 0, 33 | 33. De nézd meg, kitül futsz és
41 3, 0, 35 | 35. De talán azt tudod, istenek
42 4, 0, 2 | fagyok,~Az ki engem veszte.~De ahon szép Violám diófa alatt,~
43 4, 0, 17 | 17. De mennyire ismég~Rozmarin
44 4, 0, 18 | szerettében,~És ajándékokat,~De én nem kedveltem,~Õ noha
45 4, 0, 19 | 19. De te én elõttem,~Mint Daphne
46 4, 0, 21 | 21. TITIRUS:~Látom, de nem tudom, Licaon tégedet~
47 5, 0, 5 | 5. De mit mondok néked,~Ha nem
48 5, 0, 8 | tacskó.~Nem tagadom bizony, de te légy mególdó,~És követségemet
49 6, 0, 4 | 4. De te büneimért ha verni akartál,~
50 6, 0, 8 | Eltávozott tülem az én vigaságom.~De én mégis élek ezen az világon,~
51 6, 0, 9 | 9. De ha abban vagyon lelkem,
52 6, 0, 12 | 12. De ha én tinéktek sokszor jól
53 6, 0, 20 | találok talán Plutóban.~De ha reménségem elvész Phlegetonban,~
54 6, 0, 24 | hát nem kell oda mennem;~De még sem elég ez is; meg
55 6, 0, 25 | 25. De ki vagyon oly, kit szerelem
56 6, 0, 25 | Euridicét kiadja, meg is nyerte, de oly privilegiummal,~hogy
57 6, 0, 25 | hogy vissza ne nézzen: de ű, mikor vitte volna, meg
58 7, 0, 11 | 11. De mind ezeknél is nagyobb
59 8 | böcsülettel, valamig világ lesz.~De hiremet nemcsak keresem
60 9, 0, 6 | 6. De heában sirok,~Utánna ohajtok,~
61 9, 0, 9 | bánatjáért hogy panaszolkodik,~De nem, hanem még inkább û
62 9, 0, 11 | vala minden reménségem;~De mint könnyû árnyék, elkele
63 10, 5 | Érte halált szenvedtünk:~De nem volt heába,~Mert jó
64 11, 1 | hazánknak többet szolgálhassunk. De viszont a dicsősségnek törvénye
65 12, 2 | pennával,~Fekete téntával,~De szablyám élivel,~Ellenség
66 13, 1 | nem hasomlitom pennámat, de avval ő előttök kérkedhetem,
67 13, 1 | fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban,
68 13, 1 | Fabulákkal kevertem az historiát; de ugy tanultam mind Homerustul,
69 13, 1 | bizonyos. Irtam szerelemrül is, de csendessen; nem tagadhatom,
70 13, 2, 7 | fordulásbol világot megnézé,~De leginkább magyarokat eszben
71 13, 2, 10 | 10.~De sok feslett erkölcs és nehéz
72 13, 2, 18 | 18.~De ők ennyi jókért, ah, nehéz
73 13, 2, 19 | viperákat keblemben neveltem?~De immár ideje velek esmertetnem:~
74 13, 2, 24 | 24.~De ha hozzám térnek, megbánván
75 13, 2, 24 | haragom vesszejének!~Te vagy, de eltörlek, ha ezek megtérnek.”~
76 13, 2, 26 | 26.~De az élő Isten kész lőn megfelelni:~„
77 13, 2, 37 | Lesz is, mert alkusznak; de te menj ű rájok,~Ne késsél,
78 13, 2, 40 | énnékem sok bosszukat szörze,~De ugyan megtörnöm végig nem
79 13, 2, 41 | 41.~De az magyarokon mindenkoron
80 13, 2, 55 | 55.~Mégis, de nem sokan, kik ellenünk
81 13, 2, 58 | 58.~De Isten ostora mast szállott
82 13, 2, 73 | meg.~Véletlenül szegény de csalatkozott meg,~Mert addig
83 13, 2, 82 | közül jütt ez Siriában;~De vala harmadik kegyetlen
84 13, 2, 85 | jünnek vitéz mamelukok,~De szerencsétlenek, mert nincs
85 13, 2, 87 | külömb nemzetekbűl állottak,~De okos vezér alatt eggyessek
86 13, 2, 88 | rendelt seregben jünnek;~Ezek de lehetnek ötvenkétezerek,~
87 13, 2, 90 | tatárok.~Hiszik az Alkoránt, de zöld pattyolatok~Megesmertetik,
88 13, 2, 92 | fegyverrel nem hóditottanak,~De inkább azt mondom, hogy
89 13, 2, 93 | tellyességgel üket elrontották;~De mi bineinkért rajtunk maradtanak,~
90 13, 2, 95 | király háborgatni merte,~De, mondd meg énnekem, mit
91 13, 3, 1 | mindenben árt késödelemség,~De leginkább hadi dologban
92 13, 3, 2 | elméje is vala nyughatatlan,~De okosság nelkül, azért állhatatlan,~
93 13, 3, 4 | nem titkolja ü tanácsát,~De kérkedik vala: lerontja
94 13, 3, 5 | köthetett oldalára szablyát;~De mind megbővité az vezér
95 13, 3, 13 | társait az sátorok alól,~De mind ennek gondja van nagyobb
96 13, 3, 15 | sok jancsár megölettetik,~De nem messzi álombul halálba
97 13, 3, 17 | vezér ottan nem találá,~De láta sok törökvért ottan
98 13, 3, 22 | denevérnek és lopónak híja,~De neki megfelelt Turi György
99 13, 3, 25 | 25.~De mivel külömböz oktalan állattol,~
100 13, 3, 27 | 27.~De az ostromon is kétszáz embert
101 13, 3, 29 | 29.~De az Luftis aga igen megijeszté,~
102 13, 3, 32 | szerecsen ló volt alatta,~De képiró falra szebbet nem
103 13, 3, 35 | csendeszen császár alatt jára,~De hogyha az ember fogdosni
104 13, 3, 45 | 45.~De talán nelkük is bátran azt
105 13, 3, 47 | 47.~De fiát, Musztafát mikor megöleté,~
106 13, 3, 50 | elég romlására~Lett volna; de elég világ rontására.~
107 13, 3, 55 | László volt benne kapitán,~De kapitán nevet nagy gyalázatossan~
108 13, 3, 56 | 56.~De vette érdemét rossz emberségének.~
109 13, 3, 58 | egész magyar historiát,~De még az régit is, az görög
110 13, 3, 67 | jüttem-é anyám méhébül?~De te irgalmaddal tisztultam
111 13, 3, 75 | nékünk, Uram, tisztességet,~De szent nevednek adj örök
112 13, 3, 82 | s igy jobbnak esmerted;~De hogy még fényesebb korona
113 13, 3, 85 | 85.~De õ nem fogja te romlásodat
114 13, 3, 86 | 86.~De az te fiad, György, támasztja
115 13, 4, 2 | el-kidöntse erõs bástyáját,~De hamar az Isten térité tanácsát,~
116 13, 4, 7 | 7.~De Arszlán nem meré megvárni
117 13, 4, 7 | kezdé császár nagy táborát,~De ugy is megtalálá maga halálát.~
118 13, 4, 11 | immár drinápoli mezõben,~De kaur kardjának kitettetett
119 13, 4, 18 | magadnak veszélyt keressz,~De még én fejemre is haragot
120 13, 4, 20 | tanácsodat, Szkender Alboda,~De megbocsásd, táborom helyét
121 13, 4, 22 | 22.~De az lágy fölyhõk is engemet
122 13, 4, 23 | 23.~De az mely Zrinirõl beszéllesz
123 13, 4, 24 | fordítani akarta szablyáját;~De más okok tartóztatták meg
124 13, 4, 25 | 25.~De õ is rákerül valaha az tõrben,~
125 13, 4, 30 | 30.~De az étel után egy szép török
126 13, 4, 37 | 37.~De télen, az mikor minden panaszkodik,~
127 13, 4, 39 | 39.~De kötve vagy, szerencse, az
128 13, 4, 39 | gonoszomhoz,~Ha volnál szabadon; de rám gonoszt nem hozsz.~Mert
129 13, 4, 40 | 40.~Igy szólla a gyermek. De nagy szigeti bán~Mehmet
130 13, 4, 46 | nem látott bassa szeme,~De mi ugy gondoljuk, mintha
131 13, 4, 49 | 49.~De Siklósig ez éjjel nem mehetnének,~
132 13, 4, 49 | törökök táborban hevernek,~De menni akarnak, mert immár
133 13, 4, 51 | bástyárol, mint szóllal,~De az keresztyének vannak hallgatással.~
134 13, 4, 53 | megláták õket az török seregek,~De azt vélik vala, hogy pécsi
135 13, 4, 54 | 54.~De gyorsan szüvökbõl az kétség
136 13, 4, 65 | Györgynek mellyén páncér, de az sem tarthatá,~Mert erõs
137 13, 4, 67 | viselé magát szablyájával;~De Farkasics Péter erõs pallosával~
138 13, 4, 73 | akarjátok-é uratokat hadni?~De az ki engemet fog bátran
139 13, 4, 75 | paizs az hajtást megtartá,~De az vasa paizst ugyan átaljára,~
140 13, 4, 75 | vasa paizst ugyan átaljára,~De belõl páncéron által nem
141 13, 4, 80 | 80.~De mikor oda jün, fiát halva
142 13, 4, 85 | 85.~De ne félj, meg nem halsz nagy
143 13, 4, 89 | után török adjon hátat!~De ti futástokban is nem látok
144 13, 4, 97 | ez nékem legutólsó óra,~De te életed életemnek lesz
145 13, 4, 105| iránza;~Nem ijede Rahmat, de nagy bátran monda;~„Félénk
146 13, 4, 106| ellen én buzogányomnak,~De étke léssz ebeknek és az
147 13, 4, 107| Farkasics nagy mellyében löve,~De magas óriás evvel le nem
148 13, 4, 109| elõtte az török vitézek;~De ihon jün gyalog kegyetlen
149 13, 4, 109| olaj-bég,~Nem akar elfutni, de akar halni még.~
150 13, 4, 111| környülvették az egész gyalogok~De mint küsziklának nem ártanak
151 13, 4, 112| 112.~De mihent Zrini Miklós eztet
152 13, 5, 4 | Ült magassan s bizott, de lá, lehanyatlott.~
153 13, 5, 5 | jóban el nem bizza magát,~De kész szüvel várja szerencse
154 13, 5, 6 | Zrininek jó szerencséje van,~De még õrajta is ennek hatalma
155 13, 5, 8 | 8.~De nékem nem szabad illyeneket
156 13, 5, 10 | 10.~De talán historiánkbul mi kiléptünk,~
157 13, 5, 17 | társainkat is itten ne hagyjuk,~De érdemek szerint mi temetést
158 13, 5, 19 | vala iszonyu csapásban,~De õ csak alig élt, mert feje
159 13, 5, 21 | 21.~De mind ezek elõtt megyen kétszáz
160 13, 5, 39 | 39.~De mihent jó bor fejeket melegété,~
161 13, 5, 44 | rabomat tartlak én tégedet,~De mint magátul jütt vitéz
162 13, 5, 50 | semmie nincs annak,~Higgyed, de hallottam, és az õ sarcának~
163 13, 5, 55 | ezeket ugyan felejtközött;~De tétteti magát, hogy õ nem
164 13, 5, 56 | Mehmetnek mondhatatlan eszét;~De hamar kiveté szüvébül kétségét,~
165 13, 5, 60 | közülünk sok elkerülhette;~De végvárakban is oly ijedést
166 13, 5, 69 | 69.~De csudát én tinéktek mondok
167 13, 5, 71 | között kegyetlenül sétála;~De õ csak egyiket is meg nem
168 13, 5, 71 | egyiket is meg nem kostolá,~De egy sötét fölyhõben eltünik
169 13, 5, 74 | saskesellõ mint üzé aprókat,~De még az sem bántá az nyuzott
170 13, 5, 77 | tudom, ha mint szájával van,~De bal jövendõket nevet meggugolván.~
171 13, 5, 79 | 79.~De mi számunkra jobb jövendõ
172 13, 5, 90 | 90.~De már Aigas basa, cirkasok
173 13, 5, 92 | mindenik ez esmeretlenje.~De nem állhat Aigasnak senki
174 13, 5, 94 | ellen az földre teritté;~De nem bántja, tüle hogy nyelvet
175 13, 5, 98 | bot-ütésemnek eztet köszönheted.”~De Murtazán kiált: „Hát ne
176 13, 5, 101| nagy tisztességben marada,~De Murtazán, mivel szégyennel
177 13, 6, 50 | hatszázat törököt pokolban,~De még küld ezeret, van ollyan
178 13, 6, 51 | halom, rettenetességgel;~De ennek nem árthatni soha
179 13, 6, 56 | Lõrinc is zászlótartó vala,~De nem régen történt vajdája
180 13, 6, 71 | renddel;~Vége szerencsének de vagyon Istennél.~
181 13, 6, 73 | 73.~De félek, más véget tett Isten
182 13, 6, 74 | 74.~De csak az te fejed legyen
183 13, 6, 91 | 91.~De atyja igy felele okos elmével:~„
184 13, 7, 4 | Demirhám volt Arabiábul,~De tetszik, mint egy vad puszta
185 13, 7, 5 | egekre hegyekkel lünne,~De mégis vadabb Demirhámnál
186 13, 7, 9 | gondolná látni vitézeket;~De Halul mellyére tevé az két
187 13, 7, 31 | 31.~De bár az ugy légyen, eljüjjön
188 13, 7, 46 | 46.~De ha büneinkért az Isten bennünket~
189 13, 7, 46 | életünket:~Meghalunk örömest, de ti elvesztünket~Nem fogjátok
190 13, 7, 66 | 66.~De sokat szigeti kapitány nem
191 13, 7, 83 | 83.~De vitéz Deli Vid általment
192 13, 7, 86 | 86.~De gyorsan utánna fut Vida
193 13, 7, 87 | 87.~De nem használ néked hazádbéli
194 13, 7, 88 | paizsát Hamviván föltartá,~De azt kemény dárda nagy vassal
195 13, 7, 94 | varrt üngét is magára vévé.~De Kamber sokáig eztet el nem
196 13, 7, 102| 102.~De az Kamber szaván egész török
197 13, 7, 103| 103.~De Vid, mint küszikla áll,
198 13, 7, 115| hever az Almás patakban;~De mindnyájok fölött nagyobb
199 13, 8, 20 | 20.~De az ágyukat is egyszersmind
200 13, 8, 35 | 35.~De jól van, ha ugy van, mint
201 13, 8, 42 | Nem tér s meg nem ujul, de mégyen halálra.~
202 13, 8, 43 | föld, elveszti szépségét,~De ujul, ha éri kikelet idejét;~
203 13, 8, 43 | elvégezi estve õ menését,~De megujul reggel, kihozván
204 13, 8, 80 | 80.~De nem tudom, Demirhám honnan
205 13, 8, 91 | Deli Vid, felelte az másik,~De miért karátyolsz, szájad
206 13, 8, 94 | haraggal s dühösséggel nagyobb,~De vitéz Deli Vid igaz hüttel
207 13, 8, 95 | paizsát~Darabokra rontá, de török sisakját~Deli Vid
208 13, 8, 104| miát most nem harcolhatunk,~De hiszem, még lehet alkolmatosságunk,~
209 13, 8, 105| Képes beszédedet~Szeretném; de énnékem módom nem lehet,~
210 13, 9, 1 | tajtékjával,~Az ló fekete volt, de szebb Pegasusnál,~Orra likjábul
211 13, 9, 2 | patyolat magának fejében,~De az û orcája van nagy fényességben,~
212 13, 9, 7 | magyarokat, s veszedelmétül.~De, igy tetszik, tábort látok
213 13, 9, 9 | 9.~De jól van, mert látom, nem
214 13, 9, 11 | 11.~Szulimán de õszül az széles táborban,~
215 13, 9, 21 | 21.~De császár leülni nem akar
216 13, 9, 50 | ki futó, mint az szél,~De az mi szüvünket, mely fegyverben
217 13, 9, 56 | álla az kajmekán mellett,~De vitéz Delimán nagy haraggal
218 13, 9, 57 | Demirhámtul tanács rendi vala,~De mérgessen õ is kiáltván
219 13, 9, 60 | fohászkodva kiált,~Nem ember, de oktalan és dühös állat!~
220 13, 9, 62 | 62.~De mit törõdöm én más esztelenségén?~
221 13, 9, 78 | maradjunk akkor ebben sáncba;~De ne tanácstalanul, mert lesz
222 13, 9, 79 | 79.~Ez az én tetszésem, de ha túd ki jobbat,~Mondja
223 13, 9, 96 | 96.~Szulimán de látja Delimán haragját,~
224 13, 9, 97 | 97.~De jobb alkalmatosság szükséges
225 13, 10, 7 | 7.~De Zrini Deli Vidnak igy beszél
226 13, 10, 8 | kegyelmébül gyõzödelmet adott;~De mivel forgandó, ha kezd
227 13, 10, 13 | vitézségedben kételkedni,~De tenéked Szigetet el nem
228 13, 10, 17 | megvárom az szép holdvilágot,~De elõbb megmondom az urnak
229 13, 10, 27 | veszedelmet~Én ifju fejemre, de elmegyek veled.”~
230 13, 10, 33 | közinkben ily erõs szüveket.~De mi elegendõ lesz ti érdemetek,~
231 13, 10, 37 | ura,~Ajánlásod böcsüljük, de tedd máshova,~Nem ösztönöz
232 13, 10, 38 | 38.~De ád az jó hir-név nékünk
233 13, 10, 42 | viseljétek”,~Igy monda Deli Vid; de többi vitézek~Ki kardot,
234 13, 10, 55 | inasa,~Kiált; nem sokáig de lén kiáltása,~Ura után küldé
235 13, 10, 57 | közt magunknak csináltunk;~De tovább szerencsével nem
236 13, 10, 61 | Radivoj mert bement erdõbe,~De másik nem vala ollyan gyors
237 13, 10, 62 | Juranics!” sürü erdõn kiált,~De nem más, csak Echo néki
238 13, 10, 67 | halva leesik társának ölébe,~De társát másik nyil találá
239 13, 10, 71 | próbának~Semmit nem mivelt ez, de nem is árthatnak~Ily gyermekek,
240 13, 10, 72 | 72.~De kegyetlen tatár annak vádolását~
241 13, 10, 82 | kell nékünk szüvünkben,~De nem csak egykor, hanem minden
242 13, 10, 83 | Nem tarthatja Deli Vid de maga sirását,~Felel az urának
243 13, 10, 86 | magamtul mikor elbocsáttam,~De sok kemény sebben és bû
244 13, 10, 92 | akarta, Deli Vid, én éltem,~De keresztény hitért most halált
245 13, 10, 95 | hogy öleljem~Háromszor, de csak esék kezem semmiben.”~
246 13, 10, 99 | soha okosbat nem esmert.~De sátorbul kijünni császár
247 13, 11, 5 | szokott szerencse játszani,~De bátor õnéki nem szokott
248 13, 11, 6 | félénkeknek~Gonosz szerencsében, de nem, jó Zrininek;~Sõt, nõ
249 13, 11, 17 | vizet elõbb kieresztették;~De erre is szalmát és vesszõt
250 13, 11, 23 | kibocsátja õ magábul lölkét,~De mindjárt megtalálta ott
251 13, 11, 25 | Péter levágja Saladint,~De Demirhám ütet, erõs Orostonit;~
252 13, 11, 25 | Szelim Balázst és Gerdeit,~De Bosnyák Benavirt, Ramadánt,
253 13, 11, 27 | hozzá vág, igy szólván,~De amaz felvészi az csapást
254 13, 11, 28 | 28.~Nem szól többet, de csap hozzá kegyetlenül,~
255 13, 11, 30 | 30.~De Radován elõtt hentereg az
256 13, 11, 33 | 33.~De mikor közel megy ehez Terhat
257 13, 11, 35 | elválasztja testétül legottan.~De erre érkezék szintén nagy
258 13, 11, 36 | Demirhám csap ehhez szablyával,~De vajda felveszi erõs paizsával,~
259 13, 11, 37 | 37.~Hozzá csap, de eltörik szablya kezében~(
260 13, 11, 39 | férhet hozzá szorosságtul,~De amaz nem ereszti messzi
261 13, 11, 42 | mint hótul nõtt viz-ár,~De másik engedni éltéig nem
262 13, 11, 44 | földre ledül szegény vajda,~De még is szerecsent maga után
263 13, 11, 47 | mint kicsin gyermekek;~De ihon jün Dandó, hoz gondot
264 13, 11, 52 | eleiben áll nagy Delimánnak,~De Delimán éltét elveszi két
265 13, 11, 61 | utánna,~Delimán mint villámás de tünik reá,~Mint az sebes
266 13, 11, 65 | elesik~Puska miát, attul de õ nem rettenik;~Nem tud
267 13, 11, 68 | toronybul leestek vala,~De mikor Klizurics magát közben
268 13, 11, 72 | 72.~De ott éri szegént kegyetlen
269 13, 11, 72 | megkapván,~Amaz föl erõködik, de csak heában,~Mert lerántja,
270 13, 11, 76 | másik elõtt bemenni kiván,~De Hervoics immár megfélemlett
271 13, 11, 79 | basának, elszaggatá szüvét;~De Delimán igy felel, felelvén
272 13, 11, 81 | mellette megölt kilenc tatárt,~De élte vesztével õ megvallotta
273 13, 11, 85 | 85.~De mikor meghallák ezt az vár
274 13, 11, 88 | hátát,~Akar visszamenni, de esz bátorságát~Meggyõzi,
275 13, 11, 91 | 91.~De itt sem aluszik az tudós
276 13, 11, 93 | 93.~De Demirhám ront, bont, de
277 13, 11, 93 | De Demirhám ront, bont, de veszti az népet,~Csaknem
278 13, 11, 100| Õ eleget kiált: „Dur!” de haszon nélkül,~Mert az nép
279 13, 12, 3 | lustossan alutt-vértül, portul,~De szüve még jobban ég nagy
280 13, 12, 7 | én, nem, kaur ebek elõtt,~De magam nem tarthattam egy
281 13, 12, 9 | vala minap az te fogadásod,~De talán akartva te aztot halasztod,~
282 13, 12, 10 | egy csapással levágtál,~De bánom, hamarábban hogy kifutottál,~
283 13, 12, 13 | valának jancsár seregek,~De semmit Delimán nem gondol
284 13, 12, 14 | zöndülésre császár maga mégyen,~De késõn érkezett, mert látja,
285 13, 12, 16 | hitünktül~Ez az gonosztétel; de mit tart hitünktül~Delimán,
286 13, 12, 19 | szólni császárnak akara,~De Demirhám szintén elérkezék
287 13, 12, 23 | hatalmam csak vagyon nékem?~De én megmutatom, hogy vagyon
288 13, 12, 24 | 24.~De többet Demirhám felelni
289 13, 12, 36 | iffiunak; mindjárt készül vala,~De csak másodmagával onnan
290 13, 12, 47 | Mond az töröknek: várjon, de kevés szókban,~Osztán az
291 13, 12, 48 | ereszteni.~Noha nem örömest, de nem tud mit tenni~Bán, Vidot
292 13, 12, 61 | mostan küldöttél érettem;~De talán még ma Isten megadja
293 13, 12, 64 | dárdája kitünék~Kezébül, de Demirhám gyorsan elugrék.~
294 13, 12, 65 | 65.~De még sem volt oly gyors,
295 13, 12, 68 | Vidnak semmi nyugodalmot,~De Vid sem aluszik, mert közel
296 13, 12, 69 | 69.~De ihon szerecsen talpra emelkedék,~
297 13, 12, 71 | közzé esék penig bánat;~De gyorsan szerencse megfordítja
298 13, 12, 74 | megtarthatná török fogadását,~De õ meg nem tartja sem hitit,
299 13, 12, 80 | Azt mondám, hogy õ fél, de nem, hogy megijedt;~Nem
300 13, 12, 83 | 83.~De Isten is megvet, Demirhám,
301 13, 12, 83 | életedet.”~Felelne Demirhám, de most nem felelhet,~Mert
302 13, 12, 84 | tartani~Török seregeket: de ha nem hallhatni~Az nagy
303 13, 12, 92 | nagy torkával kiált;~De Deli Vid néki most választ
304 13, 12, 98 | 98.~De ihon Olind bék szégyenli
305 13, 12, 99 | 99.~Öszvecsap Zrinivel, de egyenetlenül,~Mert halva
306 13, 13, 4 | 4.~De, az mint én hallom, nem
307 13, 13, 5 | sebed, kit azelõtt csinált,~De ez az mostani tenéked hoz
308 13, 13, 17 | boszuságot enyhitenek bennem.~De talán megcsalom magamat
309 13, 13, 18 | szemeid elõtt gyülöltet engem?~De inkább mit bánnád, hogy
310 13, 13, 19 | kezeitül lelkemtül fosztassam.~De nem lehet, hogy ollyan kegyes
311 13, 13, 22 | 22.~De Cumillának is hasonlatosképpen~
312 13, 13, 26 | szeressem, ki megölte férjemet?~De boldogtalan én, szeretem
313 13, 13, 29 | 29.~Igy hozta az fátum. De ki mondja néked,~Hogy alázatos
314 13, 13, 30 | Igy szól vala Cumilla. De vén orvossa~Néki orvosság
315 13, 13, 32 | leányom, Cumilla, tiedben;~De szépség nem hoz bátorságot
316 13, 13, 40 | Delimán, kit magam is esmérem,~De ha az az isten, az mely
317 13, 13, 42 | 42.~De ha csak azoknak mutatod
318 13, 13, 44 | 44.~De ha leányságomat néked tartották~
319 13, 13, 49 | mint egy szerencsések,~De majd mind ketten lesztek
320 13, 13, 53 | Sok láb, és sok erõs kéz, de mind fejetlen,~Kevély töröknek
321 13, 13, 62 | 62.~De mi minden kárunkat elfelejtenénk,~
322 13, 13, 63 | 63.~De ki tiltja nékünk, hogy vissza
323 13, 13, 65 | 65.~De okos császárnak ez hogy
324 13, 13, 67 | Delimánt visszahivatja,~De ennek is lehet talán orvossága.~
325 13, 13, 84 | 84.~De veszedelemtül látom, hogy
326 13, 13, 86 | szerelmemért~Te megölted Rustánt, de kegyetlenségért.~Kegyetlen!
327 13, 13, 88 | 88.~De hogy holtod után sebeidet
328 13, 13, 93 | irva,~Kerülje és fussa, de nem távozthatja~Senki is
329 13, 13, 102| szert tehettem,~Szerencse de azt is elviszi elõlem.~
330 13, 13, 105| Biztatja Cumillát Delimán, de amaz~Számtalan sirástul
331 13, 13, 109| 109.~De mit csinál Delimán illyen
332 13, 13, 110| tövébül rángatja;~Nem kiált, de ordit oroszlány módjára,~
333 13, 14, 4 | táborban, az ki esmerhetné;~De Isten szemeknek az fényét
334 13, 14, 5 | 5.~De néki is eljün az maga órája,~
335 13, 14, 6 | mindeneknél az õ szépsége,~De még azon föllyül urához
336 13, 14, 7 | 7.~Török leány vala, de Vid hatalommal~Elhozá egy
337 13, 14, 7 | szóval,~Körösztség megáldá de most Barbálával.~
338 13, 14, 12 | elõltalála:~Örömest száguldna, de nem mehet lova,~Mert az
339 13, 14, 14 | kiért életemben~Urrá lészek, de kérlek, hagyj békeségben.”~
340 13, 14, 16 | változás volt asszony orcáján;~De fél, hogy szerecsen hirt
341 13, 14, 17 | ismég, mint evét, fölugra,~De gyorsan sok török siete
342 13, 14, 21 | tett, ki az békhez huzza;~De ily kiáltástul Vid nem messzi
343 13, 14, 27 | tartja vala õ szép feleségét,~De Deli Vid kardja ketté vágá
344 13, 14, 28 | nem nyom nyomot földön,~De mint süvõtõ nyil, megy ollyan
345 13, 14, 31 | 31.~De noha vitéz bán mind tudta
346 13, 14, 36 | 36.~De halljuk még egyszer vezérek
347 13, 14, 38 | legelõl az vitéz Delimán,~De keserves szüve mind busulásban
348 13, 14, 40 | béknek;~Okos, bátorsága de nincsen szüvének.~
349 13, 14, 50 | nyelvedet szabadon, Al; mire,~De magad sem tudod, hanem én
350 13, 14, 50 | hiremre;~Gyalázni akarnál, de fordul fejedre,~Nem ragad
351 13, 14, 57 | jüjjön, vassal, tüzzel,~De megyek ellenére vitézségemmel.”~
352 13, 14, 61 | 61.~De látta az világ, nem volt
353 13, 14, 61 | mind magam s fegyverem.~De másképpen rendelte az én
354 13, 14, 69 | 69.~Igy szólla Demirhám; de császár mást gondol,~Megvénhedt
355 13, 14, 71 | Vitéz vagy, jól tudjuk; de vitézségedet~Kicsin helyre
356 13, 14, 71 | tisztesség ebbül jühet,~De viszontag nagy veszély elõkerülhet.~
357 13, 14, 90 | hoz,~Ötszázan maradtunk, de mind koporsóhoz~Sebek miát
358 13, 14, 91 | 91.~De az pogány eb is nem kérkedik
359 13, 14, 94 | lehetetlen, látjuk mi magunk is,~De pogány törökben tehetsz
360 13, 14, 99 | 99.~De nem örüle sokat szabadságában,~
361 13, 15, 15 | jüvésemet te fogod csudálni,~De érts meg az okát, mert fogok
362 13, 15, 18 | tudományommal reájok omlok;~De imé még én tenéked többet
363 13, 15, 24 | vérébül minden circulusnak;~De még ugyis békét nem ád az
364 13, 15, 40 | 40.~De mindezek között kevélységgel
365 13, 15, 41 | lölkök és más ezer formán,~De kinek vagyon ezt leirnya
366 13, 15, 43 | eget örökkén vesztétek,~De senki nem vette el ti fegyveretek,~
367 13, 15, 51 | 51.~Itt hallgata Alderán, de az pokol-lölkök~Sürün Sziget
368 13, 15, 51 | Sziget felé mind elröpülének,~De kiált Alderán, parancsol
369 13, 15, 52 | 52.~Hallgat az föld, de amaz veri lábával,~És igy
370 13, 15, 58 | 58.~Szög ló van alatta, de szomorusággal~Járatja az
371 13, 15, 61 | örülj Szigetvár-romlásban?~De te, eszes lévén, csalatkozol
372 13, 15, 64 | 64.~De ezek már más üdõk és más
373 13, 15, 64 | egyenetlenek;~És ûk is elesnek; de jaj véreteknek!~
374 13, 15, 73 | bástyákra keresztény vitézek,~De nem állhatják meg erejét
375 13, 15, 75 | 75.~De ottan sem lehet maradás
376 13, 15, 76 | dühös szájt reánk nyit,~De nem árt lelkünknek, mert
377 13, 15, 81 | Nem hull az keresztény, de török falkával,~Mert egyszersmind
378 13, 15, 84 | sötétben is megesmerik vala,~De jobban az kûnél fénlik õ
379 13, 15, 87 | 87.~De bujj el fal közé, vagy földnek
380 13, 15, 89 | 89.~De te hitetlen vagy és meg
381 13, 15, 93 | 93.~De ez meglett immár, most üdõnk
382 13, 15, 94 | engedelme annyira urátul,~De török nem akarja hagyni
383 13, 15, 100| 100.~Mosolyog Demirhám, de belõl mást forgat,~Mert
384 13, 15, 102| magában, kirántja szablyáját,~De Vid elõbb égben az Istenhez
385 13, 15, 107| 107.~De pogány két kézzel emeli
386 13, 16, 2 | hoznak ránk törökök, tatárok,~De tüz, de vas, de minden elementumok.~
387 13, 16, 2 | törökök, tatárok,~De tüz, de vas, de minden elementumok.~
388 13, 16, 2 | tatárok,~De tüz, de vas, de minden elementumok.~
389 13, 16, 16 | 16.~De halálakor is Szigetnek Hectora,~
390 13, 16, 27 | örökséggel.~Elhatta az eget õ, de kevélységgel~Most is zörgölõdik
391 13, 16, 30 | tudjam szenvedni?~Nem! nem! de hogy egy had menjen fegyverközni,~
392 13, 16, 31 | kézzel,~Ott találod õket, de onnan te üzd el,~Ronts meg
393 13, 16, 33 | 33.~Igy monda, de nem nyelvvel és nem szózattal,~
394 13, 16, 42 | tenéked az hadverõ Isten;~De mást készittetett, az ki
395 13, 16, 50 | seregre üte bátorsággal;~De ük megesmerék elõbbi próbával,~
396 13, 16, 53 | szintén meg nem hajnalodott,~De szép harmatossan sötétbül
397 13, 16, 60 | vitézség az ember szájában,~De nagy s rettenetes halálos
398 13, 16, 61 | dombrul nézi õ kijüvetelét,~De még sem tarthatja rettegéstül
399 13, 16, 62 | 62.~De nem csinál pompát Zrini
400 13, 16, 62 | ezeknek~Õ vitéz fegyverét, de mégyen ellenek;~Ötszáz halál
401 13, 16, 66 | esik, mint kûessõ házra;~De õ ezt az fölyhõt, minden
402 13, 16, 67 | 67.~De Murtuzán basa, mint megsérült
403 13, 16, 68 | 68.~De eggyetlen fiát õ jobban
404 13, 16, 71 | Öszvekeveredék szablyája szablyával,~De Novák elvágá kezét nagy
405 13, 16, 72 | 72.~De nem áll meg itten Novákovics
406 13, 16, 76 | keresztény az nagy egekre néz;~De az lölke után töröknek földben
407 13, 16, 77 | megesmeri ütet Delimán,~De retteg õ szüve, de félelemben
408 13, 16, 77 | Delimán,~De retteg õ szüve, de félelemben van.~
409 13, 16, 78 | félelmet,~Akaratja nelkül de mostan rettegett,~Mert látta
410 13, 16, 79 | 79.~De mindezek közt is szüve helyére
411 13, 16, 86 | 86.~De Isten angyala elvevé erejét,~
412 13, 16, 87 | 87.~De kemény kezével õ szablyát
413 13, 16, 87 | rontá;~Sokáig dühössége de nem tarthata,~Mert Zrini
414 13, 16, 89 | kegyetlenül kézzel üti mellyét,~De bán ketté vágja Praecopita
415 13, 16, 91 | késik ott az õ halálán,~De mást és mást áldoz és nagy
416 13, 16, 92 | 92.~De az vitéz Delimán mihent
417 13, 16, 95 | császárt veszik körül sáncban;~De mindazonáltal néki megy
418 13, 16, 97 | jó lóra ülni igen siet,~De bán gyorsasága már régen
419 13, 16, 104| 104.~De török számtalan körülvék
420 13, 16, 106| bánhoz közel menni senki,~De jancsár-golyóbis Zrinit
|