Rész,  Paragrafus, Num.

 1   2,    0, 24|          meg, édes vadam, bátor ne sokáig!~Hadd nézzem szemeidet csak
 2   3,    0, 5 |            immár engemet,~És midõn sokáig hurcolna engemet,~Illyen
 3   3,    0, 14| Esztelenitette volna keménységgel,~Sokáig nem szóllal, mert szava
 4  11,    1    |          az ki sok idõkön által és sokáig hervadhatatlanul állott
 5  13,    4, 94|    Miklósnak fõ embere vagyok,~Nem sokáig vasat tenálad viselek.”~                    
 6  13,    4, 98|                            98.~Nem sokáig kérkedni fogsz halálommal,~
 7  13,    5, 7 |      Miklós, törököt megveréd,~Nem sokáig talán nagy árron megvennéd,~
 8  13,    5, 34|          és próbálást;~Hiszem, nem sokáig ez testem, unalmast,~Itt
 9  13,    7, 52|         van nagy keménységben,~Nem sokáig késék, ugrék nagy méregben~
10  13,    7, 94|          is magára vévé.~De Kamber sokáig eztet el nem türé,~Igy hangos
11  13,    8, 45|           föld és nagy ég tartanak sokáig:~Ember, ezek ura, egy szempillantásig;~
12  13,    8, 51|                      51.~Nem késik sokáig szigeti vitéz bán,~Bátorodik
13  13,   10, 55|         ezt az õ inasa,~Kiált; nem sokáig de lén kiáltása,~Ura után
14  13,   13, 47|                      47.~Nem késék sokáig Delimán azután,~Cumillához
15  13,   15, 75|            ottan sem lehet maradás sokáig,~Mert tüz fejek fölött már
16  13,   16, 62|    törököknek,~Nem mutatja vesztég sokáig ezeknek~Õ vitéz fegyverét,
17  13,   16, 87|      pozdorjára bán paizsát rontá;~Sokáig dühössége de nem tarthata,~