Rész,  Paragrafus, Num.

 1   4,    0, 3 |        nyugszol mely ártalmasul?~Minket bölcs Meliboeus tanitott
 2  13,    3, 75|    nevednek adj örök böcsületet.~Minket azért áldj meg, hogy hijuk
 3  13,    4, 46| gondoljuk, mintha legjobb lenne,~Minket bizodalom mert rajta vesztene.~                    
 4  13,    5, 32|     hazánkért elfogyott éltetek,~Minket dicsõsitett ti vitéz véretek.~                    
 5  13,    5, 62|    horvát bán, nézd, miként ront minket~                    
 6  13,    5, 78|        Istennek,~Éhtelen madarak minket nem ijesztnek.~                    
 7  13,    6, 6 |   haragját, mint dühös oroszlán,~Minket elveszteni és rontani kiván,~
 8  13,    6, 13|    vittek,~Mellyekért tisztelnek minket az emberek:~                    
 9  13,    6, 15|    fölyhõ, jütt ránk sokasággal,~Minket kész prédának tartott õ
10  13,    9, 59|   hallgatom.~Ki szereti jó hirt, minket követ, tudom.”~Ily szókkal
11  13,   10, 29|   bizvást alusznak, nem esmervén minket.~                    
12  13,   10, 33|    akarsz elveszteni még szintén minket,~Mivel adsz közinkben ily
13  13,   10, 37|    máshova,~Nem ösztönöz adomány minket próbára.~                    
14  13,   15, 49|       dült, meggyõz mibennünket,~Minket törököket, ti hiveiteket.~                    
15  13,   15, 63|           Mi voltunk, ám küldött minket örök tüzben.~                    
16  13,   16, 4 |      menyben késziti, s oda visz minket.~                    
17  13,   16, 7 |      pogány eb porázon,~Nem visz minket császár kötve triumfuson;~