Rész, Paragrafus, Num.
1 1, 0, 7 | az kikeleti nép,~Csak az én örömöm te miáttad nem ép.~
2 1, 0, 10 | mint erõs szájú ló,~Ha az én sok könyvem árvizhez hasonló,~
3 1, 0, 11 | 11. Az én könyvem árviz, és tenger
4 1, 0, 15 | De te irgalmatlan örülsz én kínomnak,~Örülsz s nem kivánod,
5 1, 0, 20 | 20. Futsz mast én elõttem, mint galamb ölyv
6 1, 0, 41 | nem hiszed hitemet?~De az én homlokomon látod szüvemet,~
7 1, 0, 44 | nagy Vesuvius szakadjon én rám;~Forduljon rám elsõ
8 1, 0, 45 | gyomromat;~Ne légyen, ki szánja én állapatomat,~Nap gonoszra
9 1, 0, 45 | állapatomat,~Nap gonoszra forditsa én minden jómat.~
10 1, 0, 46 | 46. Nálad van én lelkem, hidd meg, nem csalhatlak,~
11 1, 0, 46 | hogy ohajtlak;~Holtnak én magamat, téged lángnak tartlak:~
12 1, 0, 51 | 51. Ne fuss én elõttem, o te gyönge virág,~
13 1, 0, 51 | o ragyagó csillág,~Nézd én bánatomat, mely belõl engem
14 1, 0, 53 | 53. De, o, én nyomorúlt bolond, mit csinálok?~
15 1, 0, 5 | 55.~O, haragos Viola, én ellenségem!~Csak azt mondd
16 1, 0, 56 | 56. Musáknál laktam én, Apollót szolgáltam,~Versemmel
17 1, 0, 58 | Hogyha kételkedik û az én erõmben,~Ugy jár, mint Acheolus
18 1, 0, 58 | Változzék bár mindenné az én kezemben,~Nem lesz tágossága
19 1, 0, 58 | kezemben,~Nem lesz tágossága én erõs öblemben.~
20 1, 0, 59 | sárkánt, engemet,~Nem vagyok én oly rút, hogy sértsem szemedet;~
21 1, 0, 60 | Ha engemet nem csal az én hamis képem,~Külömb Licaonnál
22 1, 0, 60 | képem,~Külömb Licaonnál én deli termetem.~O, hányszor
23 1, 0, 62 | 62. Én penig elõtte, mint köd az
24 1, 0, 62 | szép szemei elõtt;~Mégis én rút vagyok az te kedved
25 1, 0, 63 | kegyetlenségedbõl,~Szállj az én kezemre, mint karvoly fölyhõbõl;~
26 1, 0, 64 | 64. Én sok mulatságot te néked
27 2, 0, 2 | mert vagyon oly vég:~Az én lelkem kivül senkiben ez
28 2, 0, 4 | állits meg futását,~Az én gilicémnek tarts meg szaladását!~
29 2, 0, 11 | 11. Az is meglágyulna én könyörgésemre,~Ugy hiszem,
30 2, 0, 12 | Nem használ tenálad az én könyvhullásom,~Nem használ
31 2, 0, 13 | forgószél elõtt,~Eltünsz én elõttem és szemeim elõtt,~
32 2, 0, 20 | mert ha márvány volnál,~Én elõttem oly igen el nem
33 2, 0, 23 | nem gondolsz, érted hogy én szüvem lankad,~Nem gondolsz,
34 2, 0, 27 | 27. Jól tudós vagyok már én állapatomban:~Tudom, hogy
35 2, 0, 28 | 28. Mégis utánnad én, mint Echo szó után,~Mint
36 2, 0, 29 | 29. Én is kész-akartva hordozom
37 2, 0, 29 | fogságomat,~Látom és szeretem én nehéz igámat,~Mégis mint
38 2, 0, 33 | is, mely inkább feketébb?~Én is noha fekete, de szerelmessebb~
39 2, 0, 35 | mindennap jó reggel.~De bizony én bûnöm mást most nem érdemel,~
40 2, 0, 36 | szép Hajnalcsillag lesz az én szerelmem,~Bálványom, oltárom,
41 3, 0, 2 | 2. Én éjjel, én nappal keserven
42 3, 0, 2 | 2. Én éjjel, én nappal keserven ohajtok,~
43 3, 0, 4 | 4. Én Márst énekelek haragos fegyverrel,~
44 3, 0, 6 | Bizony nagy büntetés, mert én inkább irnám,~Miképpen árult
45 3, 0, 9 | háládatlan, és nem hajt meg én kinom,~Kiben éjjel-nappal
46 3, 0, 22 | 22. „Jaj szerencsétlen én, jaj én boldogtalan!~Mint
47 3, 0, 22 | Jaj szerencsétlen én, jaj én boldogtalan!~Mint csalám
48 3, 0, 24 | Teseus, eredj, hitetlen,~Az én lelkemet is viszed te fenyõdben!~
49 3, 0, 33 | életet, annak te halált adsz,~Én labirintusbul, te nagy fogságban
50 3, 0, 37 | forditja sohajtó kedvemet,~Én bánatimmal elburitnak tégedet.”~ ~
51 4, 0, 1 | észik,~Dolga végben megyen:~Én penig, mint bolond, mint
52 4, 0, 2 | diófa alatt,~Nyugszik az én halálom zöld árnyék alatt!~
53 4, 0, 8 | Eredj, távozzál el, Titire, én tûlem,~Mert te verseidet
54 4, 0, 8 | Mert te verseidet mostan én gyülölöm.~Azt tudod-é talán,
55 4, 0, 17 | Hajnalt:~Annyira gyõzöm én az rút csipás ebet,~Te biróságodban
56 4, 0, 18 | szerettében,~És ajándékokat,~De én nem kedveltem,~Õ noha átkozott:~
57 4, 0, 19 | 19. De te én elõttem,~Mint Daphne második,~
58 4, 0, 22 | 22. VIOLA:~Itten én teneked bánatomnak okát~
59 4, 0, 23 | már,~Gyülöljön téged bár,~Én lészek teveled,~Társod és
60 5, 0, 1 | Te, ki gyönyörködöl az én nyavalyámban,~Töredözött
61 5, 0, 7 | Ontó.~Te vagy az vér-ontó, én könyvem hullató. (Echo)
62 5, 0, 8 | kérdi: élek-é, mondjad, hogy én égek;~Ha kérdi: kicsoda,
63 5, 0, 8 | néked kellene.~Hadd, el én méhecském,~Édes szép képecském,~
64 6, 0, 1 | 1. Nyisd meg én torkomat keserves sirásra,~
65 6, 0, 8 | 8. Megholt Euridice, az én szép virágom,~Eltávozott
66 6, 0, 8 | virágom,~Eltávozott tülem az én vigaságom.~De én mégis élek
67 6, 0, 8 | tülem az én vigaságom.~De én mégis élek ezen az világon,~
68 6, 0, 9 | éltető lélek,~Nem vagyok én Orfeus, én nem is élek,~
69 6, 0, 9 | lélek,~Nem vagyok én Orfeus, én nem is élek,~Hanem mély
70 6, 0, 11 | 11. Ó, szerencsétlen én! Imé törött kobzom,~Bizonyítja
71 6, 0, 12 | 12. De ha én tinéktek sokszor jól szolgáltam,~
72 6, 0, 13 | Musák,~Eggyütt sirassátok az én nyavalyámnak~Sulyát, kedves
73 6, 0, 14 | Téged sokszor megnevelt én könyhullásom,~Sokszor te
74 6, 0, 14 | Sokszor te oltottad az én gyuladt lángom.~
75 6, 0, 15 | szalma, mint kénkű mert az én szüvem ég,~Kit meg nem oltana
76 6, 0, 19 | 19. Euridice! Euridice! Én szerelmem!~Hova hagytál
77 6, 0, 19 | Talán az te halálod volt az én vétkem?~
78 6, 0, 25 | Harpia.~ [29.] Az én szép mátkámat,~Én nyugodalmamat~
79 6, 0, 25 | Az én szép mátkámat,~Én nyugodalmamat~Elvitte irigy
80 9, 0, 1 | engedve:~Másképpen vagyok én Istentől büntetve,~Avagy
81 9, 0, 5 | csak egy ok van,~Az kit én szüvem bán,~Hogy nem élem
82 9, 0, 10 | 10. Ah, az én tavaszomat irigy elrontá~
83 9, 0, 10 | essõnek bocsátá,~Jéggel én szüvemet s buval beburitá.~
84 9, 0, 12 | Igy számlálom vala az én jövendõmet,~Hogy sok üdõ
85 10, 1, 1 | 1. Isten haragjának én szelleti voltam,~Mikor ez
86 10, 1, 2 | 2. Én vagyok magyarnak legelsõ
87 10, 1, 2 | királyja,~Utolsó világrészrül én kihozója!~Én lehetek tehát
88 10, 1, 2 | világrészrül én kihozója!~Én lehetek tehát magyarnak
89 10, 3 | Mint Hector Troiának,~Ugy én Szigetvárnak~Erõs õrzõje
90 10, 4 | DELI VID SARKOVICS~Én is nem keveset~Tettem, hogy
91 12, 2 | élivel,~Ellenség vérivel,~Az én örök hiremet.~~
92 13, 1 | előttök kérkedhetem, hogy az én professiom avagy mesterségem
93 13, 2, 1 | 1.~Én az ki azelőtt iffiu elmével~
94 13, 2, 13 | mely nékik szük vólt,~Az én szent lelkem is ű reájok
95 13, 2, 19 | ideje velek esmertetnem:~Én vagyok ama nagy bosszuálló
96 13, 2, 21 | 21.~Én pedig töröknek adok oly
97 13, 2, 22 | 22.~Kiáltnak én hozzám, s nem hallom meg
98 13, 2, 26 | megfelelni:~„Te akarod-é én tanácsomat tudni,~Vagy
99 13, 2, 36 | 36.~Higgyed, higgyed az én megőszült fejemnek,~Hogy
100 13, 2, 38 | hadaddal tévölygő magyarra;~Én leszel melletted, és minden
101 13, 2, 42 | magyarokat,~Mert jól esmerem én bolond kaurokat,~Míg nem
102 13, 2, 43 | félj, mert lám, mondom, én lészek melletted,~Az szent
103 13, 2, 52 | nézek!~Ti vagytok tartói én erősségemnek,~Ti meghóditói
104 13, 2, 60 | 60.~Esküszöm én néktek az élő Istenre,~Mi
105 13, 2, 60 | fegyveremre,~Az éjjel Mahumet én atyám képébe~Ezeket mind
106 13, 3, 60 | Ez az, kirõl szólni fog én historiám.~
107 13, 3, 66 | És ne csinálj törvént az én érdemembõl,~Hanem véghetetlen
108 13, 3, 68 | 68.~Uraságot adtál, kivel én megérem,~S vitéz szüvel
109 13, 3, 68 | Világ elõtt; nem érhet az én érdemem~Annyit, mennyi sok
110 13, 3, 69 | 69.~Mert az én érdemem nálad annyit tészen,~
111 13, 3, 69 | tengermélység ellen,~Annyi én érdemem te kegyelmed ellen.~
112 13, 3, 70 | 70.~Mégis én nyomorult háládatlan vagyok.~
113 13, 3, 70 | Uram, költs fel, kérlek, én mikor szunnyadok,~Moss meg
114 13, 3, 76 | Immár nem lesz oly erõ az én testemben,~Hogy ellenségidet,
115 13, 3, 77 | megszállott vár;~Vedd ki én testembõl, mellyen vagyon
116 13, 3, 80 | 80.~Örûlj, én jó szólgám, mert jól kereskedtél,~
117 13, 3, 83 | pogántul szenvedni,~Mert az én nevemért fogsz bátran meghalni.~
118 13, 4, 13 | okos bán,~Fejemet kötöm én, hogy régen lesben van.~
119 13, 4, 16 | szerencséltessed;~Hanem inkább én tanácsomat kövessed,~És
120 13, 4, 18 | veszélyt keressz,~De még én fejemre is haragot szerezsz;~
121 13, 4, 21 | hirrel Bosznában indulnék,~Ha én itt ez éjjel maradni nem
122 13, 4, 25 | csavargó róka kelepcében.~Én pedig ez éjjel lészek szerencsétlen,~
123 13, 4, 32 | ellened?~Ha bõvited mindennap én örömemet,~Nem szakadsz el
124 13, 4, 34 | 34.~Nem irigyled nékem az én egyesemet.~Inkább hozzá
125 13, 4, 34 | engemet;~Soha el nem vészed az én vig kedvemet,~Neveled óránként
126 13, 4, 37 | minden panaszkodik,~Akkor az én szûvem inkább gyönyörködik;~
127 13, 4, 38 | El nem fogyhat soha az én sok értékem,~Van jó lovam,
128 13, 4, 39 | kötve vagy, szerencse, az én lábomhoz,~Mer elfuttál volna
129 13, 4, 39 | kötve vagy, szerencse, az én lábomhoz,”~
130 13, 4, 42 | néktek sokat szóljak,~És hogy én tinéktek bátorságot adjak;~
131 13, 4, 45 | 45.~Azért én vitézim, minden szót fogadjon,~
132 13, 4, 47 | 47.~No már, én jó szolgáim, bátran induljunk,~
133 13, 4, 91 | 91.~Én, én, ha az ti gyõzhetetlen
134 13, 4, 91 | 91.~Én, én, ha az ti gyõzhetetlen szüvetek~
135 13, 4, 91 | mennyit mivelhet kezetek,~Én lészek dicséretre vivõ vezértek,~
136 13, 4, 94 | arany pénzt magamért adok;~Én Zrini Miklósnak fõ embere
137 13, 4, 100| csapással eztet mondja vala:~„Az én jövendõmet csak jó Isten
138 13, 4, 106| Rahmatnak;~Bár tüzzel állj ellen én buzogányomnak,~De étke léssz
139 13, 4, 113| voltodat,~Kiért nem kivánom én is halálodat;~Vagyok Zrini,
140 13, 4, 115| Higgyed, hogy senkinek én másnak magamat~Meg nem adtam
141 13, 4, 115| olaj-bégnek mondom magamat,~Én szép Pécsen tartom mostan
142 13, 5, 4 | 4.~Én tinéktek példát messzirõl
143 13, 5, 8 | Azért el nem bizta magát, én gondolom.~
144 13, 5, 44 | ugy mint rabomat tartlak én tégedet,~De mint magátul
145 13, 5, 46 | legnagyobb része vagyok én hát?~
146 13, 5, 49 | van,~Annak szabadulását én szüvem kiván.~
147 13, 5, 61 | 61.~Én magam csak alig és futva
148 13, 5, 65 | 65.~Azért, én bassáim, mindjárt az hadakat~
149 13, 5, 65 | Visszahivassátok, az kik sebes Dunát~Én parancsolatombol általusztatták,~
150 13, 5, 69 | 69.~De csudát én tinéktek mondok ezennel:~
151 13, 5, 73 | tudom;~Menésünket Szigetre én nem javallom,~Mert madarak
152 13, 5, 98 | bánts engemet,~Török vagyok én is, esmérlek tégedet.”~
153 13, 6, 35 | Fejem fennáltáig lészek én veletek,~Esküszem seregek
154 13, 6, 40 | Halld meg te, igaz Isten, én beszédemet,~És te, o, vitéz
155 13, 6, 40 | beszédemet,~És te, o, vitéz gróf, én esküvésemet!~Hazámért kéméllem
156 13, 6, 74 | egésségben,~Örömest meghalok én ebben Szigetben.~Kérem Felségedet,
157 13, 6, 75 | 75.~Mostan én örökkén bucsuzom tetüled,~
158 13, 6, 77 | 77.~„Fiam, én utolszor most látlak tégedet,~
159 13, 6, 77 | tégedet,~És azért is áldom az én Istenemet,~Hogy hallanod
160 13, 6, 77 | Halld meg fiam, kérlek, az én intésemet.~
161 13, 6, 83 | 83.~Osztán emlékezzél az én sok próbámrol,~Ne légy,
162 13, 6, 87 | 87.~Nem igy fia sasnak én igaz sas lészek,~Hanem elfajzott
163 13, 6, 87 | veszteni való kölök,~Ha én halál elõtt oly igen félemlek,~
164 13, 6, 87 | Kit vig szüvel keressz, én aztot kerüljek?”~
165 13, 6, 96 | 96.~ Szükség, hogy én itten végezzem napomat,~
166 13, 7, 47 | Vidd meg császárodnak az én beszédemet;~Meglátja Szulimán,
167 13, 8, 30 | 30.~„Hej, hej, én fátumom mely igen kegyetlen!~
168 13, 8, 91 | 91.~„Én vagyok Deli Vid, felelte
169 13, 8, 91 | szájad nyelveskedik?~Az én kezem miát Hamviván ott
170 13, 8, 103| esködjél meg nékem az Istenre,~Én is megesküszem Mahomet hütire:~
171 13, 8, 103| Hogy te is visszatérsz, én is, erre helyre,~Mihent
172 13, 8, 106| ellenségem lenne Demirhám,~Soha én elõtte fal közé nem bujnám,~
173 13, 9, 55 | Ne kérdezd, hon megyek én Szigetvárában:~Hogyha kijün
174 13, 9, 55 | Szigetvárában:~Hogyha kijün Zrini, én is õ nyomában~Bemegyek Szigetvárnak
175 13, 9, 57 | õ is kiáltván fölálla:~„Én is nem kapálni jüttem ez
176 13, 9, 57 | ez vár alá;~Ha az kell, én teszek szert ezer asapra.~
177 13, 9, 59 | 59.~Delimán jó tanácsát én is javallom,~És tovább ily
178 13, 9, 62 | 62.~De mit törõdöm én más esztelenségén?~Jobb
179 13, 9, 79 | 79.~Ez az én tetszésem, de ha túd ki
180 13, 9, 99 | 99.~Fiam, én szeretlek, szeretem hiredet,~
181 13, 10, 1 | 1.~Hova ragadtattam én könnyü pennámtul?~Holott
182 13, 10, 9 | Higgyed, nem heában nyugodtam én itt benn,~Nagy dolgokat
183 13, 10, 11 | magát:~„Ha akarod, uram, én fáradságomat~Érted nem restellem,
184 13, 10, 17 | kalauzságot,~Éjjel vihetek végben én illen dolgot.~Mig felkél,
185 13, 10, 20 | Futsz, Radivoj, tülem s én szüvemtül tahát?~
186 13, 10, 27 | Soha meg nem lágyitod az én szüvemet;~Szállitson szerencse
187 13, 10, 27 | szerencse minden veszedelmet~Én ifju fejemre, de elmegyek
188 13, 10, 31 | 31.~Én itt mind jól tudom körül
189 13, 10, 47 | vigyázz, édes vitéz társom.~Én elõl csinálok utat nagy
190 13, 10, 63 | 63.~„Juranics! Juranics! én hova hagytalak?~Micsodás
191 13, 10, 70 | Engem öljetek meg, nem az én társomat!~
192 13, 10, 71 | 71.~Én voltam az oka azok halálának;~
193 13, 10, 71 | voltam az oka azok halálának;~Én, nagyobbik feje ennek az
194 13, 10, 77 | erõs vitézek!~Ha mit az én magyar verseim tehetnek,~
195 13, 10, 92 | Isten akarta, Deli Vid, én éltem,~De keresztény hitért
196 13, 10, 92 | s most elõdben jüttem,~Én meztelen lélek, töröknél
197 13, 10, 94 | meg az pogány töröktül,~Én erõt tenéked kérõk az Istentül;~
198 13, 11, 27 | vajda néki felelt osztán:~„Én pedig vagyok vajda horvát
199 13, 11, 62 | világnak nagy gyönyörüségét,~Én penig érõtte elvettem éltedet.”~
200 13, 11, 78 | Halállal megfizeted az én öcsémet,~Ihon ez az dárda
201 13, 12, 4 | mit fog tartani~Császár én felõlem, ha ezt fogja tudni?~
202 13, 12, 6 | Most lesz már mezejek az én irigyimnek,~Engemet gyalázni
203 13, 12, 6 | nyelvek,~Mert senki nem látta én vitézségemnek~Próbáját,
204 13, 12, 6 | vitézségemnek~Próbáját, s az én hatalmas fegyveremnek.~
205 13, 12, 7 | 7.~Nem futottam én, nem, kaur ebek elõtt,~De
206 13, 12, 10 | 10.~Jól van, én hazudtam, te igazat mondtál,~
207 13, 12, 23 | csak nyomorultakra száll én büntetésem?~Hát azokon hatalmam
208 13, 12, 23 | hatalmam csak vagyon nékem?~De én megmutatom, hogy vagyon
209 13, 12, 61 | 61.~Igy felel Deli Vid: „Én késõn nem jüttem,~Most itt
210 13, 13, 3 | Vagy megkissebbedett-é az én hatalmam,~Hogy én ezt az
211 13, 13, 3 | megkissebbedett-é az én hatalmam,~Hogy én ezt az embert megbirnya
212 13, 13, 3 | tudom?~Talán nem oly erõs az én nyilam s ijam,~Mint mikor
213 13, 13, 3 | Mint mikor megbirta Marst én vitéz karom?~
214 13, 13, 4 | 4.~De, az mint én hallom, nem kisebb ez Mársnál,~
215 13, 13, 4 | nálánál;~No, majd meglátom én, vitézség mit használ,~Ha
216 13, 13, 14 | 14.~Miért én sirásimtul te meg nem lágyulsz,~
217 13, 13, 14 | nyavalyámtul gyógyulsz,~És az én kinomban te semmit nem is
218 13, 13, 17 | talán megcsalom magamat én ebben,~Talán gyülölsz Cumilla,
219 13, 13, 24 | mely sürü árnyékok~Járják én elmémet, ugyan elájulok;~
220 13, 13, 26 | Mely isten forgatja most az én elmémet,~Hogy azt szeressem,
221 13, 13, 26 | férjemet?~De boldogtalan én, szeretem vesztõmet;~Talán
222 13, 13, 27 | Rustán társa voltam,~S én azért szeretem, hogy szabadittattam~
223 13, 13, 40 | 40.~„Csudálni te fogod én vakmerõségem,~Vitéz Delimán,
224 13, 13, 41 | minden ellenségid ellen,~Ihon én is rabul mégyek teelõdben.~
225 13, 13, 46 | istenemet,~Hogy ma megláthatom én jobbik lelkemet;~Meggyõzetett
226 13, 13, 46 | gyõzte gyõzödelmeseket,~Azért én elõdben viszem rab fejemet.”~
227 13, 13, 68 | Delimánért követet bocsátnom.~Én küldök, és nem õk, osztán
228 13, 13, 81 | 81.~Illyen-é én uram, mint egy kis cinege,~
229 13, 13, 84 | forgandóságát semminek vélsz;~Én szüvem, én lelkem, engem
230 13, 13, 84 | semminek vélsz;~Én szüvem, én lelkem, engem hát hová tész,~
231 13, 13, 86 | Most látom igazán, nem én szerelmemért~Te megölted
232 13, 13, 87 | te elmédben,~Nyisd meg az én mellyemet, vagyon vér ebben;~
233 13, 13, 90 | gyöngyöm!~O, szemem világa, o, én jobbik lelkem!~Töröld meg
234 13, 13, 91 | kardjátul,~Nem félek császárnak én ravaszságátul,~Mikor kérdezhetek
235 13, 13, 92 | Tudnod kell, hogy voltam én benn Szigetben is.~Egyedül
236 13, 13, 92 | Szigetben is.~Egyedül kergettem én ezereket is,~Mégis az Mahomet
237 13, 13, 94 | Légyen, ha kell lenni, az én éltemben vég.~
238 13, 13, 98 | Égnek ura, mit vétettem én ellened,~Hogy ennyire kelljen
239 13, 13, 102| 102.~Én iffiuságomat dög mellett
240 13, 13, 102| emelkedem,~Mikor vitéz uramra én szert tehettem,~Szerencse
241 13, 14, 15 | monda),~Hiszen nem lehetek én semmi károdra.”~Felel az
242 13, 14, 20 | bátyámat szerecsen megölte,~És én szemeimet eddig elkerülte.”~
243 13, 14, 23 | Vitézek, álljatok! mert ez az én szolgám,~Immár sok nap lopta
244 13, 14, 23 | bujdostam,~Adjátok kezemben, az én birtokomban.”~
245 13, 14, 25 | Törvény és igazság vagyon én szablyámban.”~Ezután ketté
246 13, 14, 47 | 47.~Azért én azt mondom: jobb még böcsülettel,~
247 13, 14, 50 | De magad sem tudod, hanem én hiremre;~Gyalázni akarnál,
248 13, 14, 57 | 57.~Én megyek, én elõl, s rettenetes
249 13, 14, 57 | 57.~Én megyek, én elõl, s rettenetes kézzel~
250 13, 14, 61 | látta az világ, nem volt az én vétkem,~Mind lovam akarta,
251 13, 14, 61 | De másképpen rendelte az én Istenem;~Talán még elõjün
252 13, 14, 61 | Talán még elõjün egyszer én szerencsém.~
253 13, 14, 62 | hogy fog szállani holló én mellyemre,~Vagy penig tisztesség
254 13, 14, 62 | mellyemre,~Vagy penig tisztesség én vitéz fejemre;~Nem hagyon
255 13, 14, 62 | fejemre;~Nem hagyon Deli Vidot én szégyenemre,~Esküszöm fényes
256 13, 14, 65 | harcomat véghez nem vihettem.~Én uram s császárom, miért
257 13, 14, 68 | 68.~Hanem én csak arra Mahometért kérlek,~
258 13, 15, 16 | Rettentõ lölköket láncozva én tartom,~Némelyt csak kárára
259 13, 15, 16 | Az egész poklokon vagyon én birtokom,~Ezekkel az kaurt,
260 13, 15, 18 | használ Istenek, Jézusok,~Ha én tudományommal reájok omlok;~
261 13, 15, 18 | reájok omlok;~De imé még én tenéked többet mondok,~Fölhozom
262 13, 15, 53 | 53.~Én Alderán, hagyom, az ki sötétitök,~
263 13, 15, 61 | Hiszem vég szakadott az én hatalmamban.~
264 13, 15, 88 | Hitetlen, hon láttad az én bujásomat?~
265 13, 15, 91 | Sem te el nem bújtál, sem én jó hitemben~Csorbát, sem
266 13, 15, 92 | Esztelenek gondolván az én vesztemet,~Én vagyok-é vétkes?
267 13, 15, 92 | gondolván az én vesztemet,~Én vagyok-é vétkes? láttál
268 13, 16, 25 | világ, és világi vizek,~Az én mondásomat, és ti, nagy
269 13, 16, 26 | õrájok~Társaival eggyütt hogy én nem találok.~
270 13, 16, 28 | vet;~Meri háborgatni az én hiveimet,~Kik tülem választva
271 13, 16, 29 | 29.~Ahon szigetiek én értem harcolnak,~És az én
272 13, 16, 29 | én értem harcolnak,~És az én hütömért már sok vért hullattak,~
273 13, 16, 80 | 80.~„Hát nem vagyok-é én most is az Delimán,~Ki veszélyt
274 13, 16, 81 | O, szüvem, állj elõ, o, én vitézségem!~Mit rettegsz
|