|
(Az első változat)
Tartozunk
őrizni életünket, valameddig lehet tisztességgel, arra nézve, hogy
hazánknak többet szolgálhassunk. De viszont a dicsősségnek törvénye az,
hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem lehet. Azt mondja
a török: Ja deulet basuma ia güzgün desüme, azaz: Avagy holló hasamra avagy
tisztesség fejemre. Azért ne irtozzunk se a haláltul, se annak formájától. Es
temetésünkről is mihaszna sopánkodnunk? Sok vitéz embereknek holló gyomra
volt koporsója, annál inkább fenmaradt a nevek. Coelo tegitur qui non habet urnam, et undique and
Superos tantundem est via.
Befed ez a kék
ég, ha nem fed koporsó,
Tisztességes legyen csak órám utolsó.
Akár farkas, akár emészszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.
Nem mondhatni egy
országot boldogtalannak, az ki sok idõkön által és sokáig hervadhatatlanul
állott virágjában, és már alább kezdett szállani, mert ez a vége az világi
dolgoknak; és nem mondhatjuk boldogtalanságnak azt, hogy ennek ez világi
törvénynek alája vettetett, holott minden más is ugy vagyon: hanem
boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, a ki a maga országának leszállásában
és esetiben születtetik és nem virágjában. Azért ehez is szerencse kell.
|