1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3101
Rész
1 1| A BÖLÉNY.~Szeptemberben, éjjel,
2 1| Ábrám pihenőt sem engedett a kéjtől fáradságtól kiállott
3 1| vendégeknek, megcsendítette a várkastély harangját, megfúvatta
4 1| várkastély harangját, megfúvatta a kürtöket: «tornára!» kiabálták
5 1| kürtöket: «tornára!» kiabálták a huszárok, sipogta a komornyik.~
6 1| kiabálták a huszárok, sipogta a komornyik.~A lovardában
7 1| huszárok, sipogta a komornyik.~A lovardában készen volt a
8 1| A lovardában készen volt a tornára minden. A luszterok
9 1| készen volt a tornára minden. A luszterok ragyogtak, a dámák
10 1| A luszterok ragyogtak, a dámák páholyai fölé boróka-fenyő
11 1| boróka-fenyő baldachint emelének a darabontok, a tölgy asztalokon
12 1| baldachint emelének a darabontok, a tölgy asztalokon már édesen-kéken
13 1| már édesen-kéken füstölt a mazsolás puncs...~Az öreg
14 1| folyvást szeménél tartotta. A dámák, a leányok, az urak
15 1| szeménél tartotta. A dámák, a leányok, az urak betolulván,
16 1| nénje homlokát és intett a zöldruhás versenymesternek,
17 1| és egy kicsit szakitott a Szentkereki körméből. Perei
18 1| lőtt tizszer, s talált mind a tizszer.~Az asszonyok beszélgettek
19 1| korbácscsal ingerelte egymásra a két paripát, még jobban
20 1| két paripát, még jobban a két embert. Rövid nyaka
21 1| egészen neki tüzesedtek. A mélységes csendben fogcsikorgást
22 1| mindenki elnevette magát.~Gógé, a czigány peczér állt az ajtóban,
23 1| szemöldökkel, fehéren, mint a kréta. Valamit akart mondani,
24 1| udvarra. Medvére lesett a radinoti rengetegben, ura
25 1| Nagyon hamar találkozott a medvével, tüzelnie kellett
26 1| elhibázta előszörre, aztán meg a megereszkedett puskapor
27 1| tüzet. Nagyon megcsúfolta a féreg, nem hagyott rajta
28 1| Ábrám gróf ott hagyta a tornát, kiment megnézni
29 1| tornát, kiment megnézni a testet. Két oláh, szintén
30 1| szintén Harhulák, ott állottak a halott fölött, kezükben
31 1| fáklyával. Hidegek voltak, mint a szeptemberi éjjel és az
32 1| törődének, hogy Wejér lehajol a halott társukhoz és szelíden,
33 1| szelíden, gondosan, megigazítja a fejét, szólongatja, mint
34 1| Hozzátok be, erre! - mondta a gróf.~A testet letakarták
35 1| erre! - mondta a gróf.~A testet letakarták egy fekete
36 1| szoknyával, melyet Luigi, a komornyik teremtett elő,
37 1| teremtett elő, aztán bevitték a lovardába. Ott letették
38 1| lovardába. Ott letették a középre, az ur viaszgyertyákat
39 1| Azután pópákért küldött a szomszéd falukba, elhozatta
40 1| Huzzátok ki az ágyából, a melyik nem akar.~Csendben
41 1| nem akar.~Csendben várták a papokat. A leányok czitromvizet
42 1| Csendben várták a papokat. A leányok czitromvizet ittak,
43 1| leányok czitromvizet ittak, a dámák meg az urak csendesen
44 1| csendesen szörpölgették a forró puncsot. Ábrám gróf
45 1| puncsot. Ábrám gróf leült a nénje mellé és hallgatott.~
46 1| mellé és hallgatott.~Jöttek a pópák, hat elvadult arczú,
47 1| teljes ornátusban. Megálltak a holttest fölött és énekelték
48 1| fölött és énekelték khórusban a halotti éneket.~- Krisztina
49 1| éneket.~- Krisztina néném, a keszkenőjét! - szólt Wejér
50 1| felé elásta Harhula Pétert a másik két Harhula. Még csak
51 1| pánczélba és mérkőzésre hivta a két mezőségi gavallért.
52 1| sarokba szoritotta őket és a hogy cselei sikerültek:
53 1| megint arra vette magát a vér, két paripa helyett
54 1| mint egy bölény. Leszállt a lóról, szégyenkezve, támolyogva,
55 1| reggel, Luigi sorra járta a vendégek szobáit; meggyujtotta
56 1| vendégek szobáit; meggyujtotta a gyertyákat, teletömte elemózsiával
57 1| teletömte elemózsiával a vadásztáskákat. Egy pár
58 1| hajtóstul, cselédestöl a rengetek felé.~A tüz irányába
59 1| cselédestöl a rengetek felé.~A tüz irányába mentek, hol
60 1| rendes szokása szerint, mert a gazda mindig serényeb volt
61 1| vendégeinél.~Ott is találták, a kicsiny vadászával, egy
62 1| pőrére vetkőzve ott állt a tűz mellett, a gyermek meg
63 1| ott állt a tűz mellett, a gyermek meg vadászkürtből,
64 1| környöskörűl dér feküdt az avaron, a tölgyek lombjai vörösre
65 1| zizegtek.~Tél volt már itten és a fára mászott hajtók látták,
66 1| mászott hajtók látták, hogy a hegyek alja is fehér már. «
67 1| támadt. Nagyokat húztak a rózsolisos palaczkból, Ábrám
68 1| Lazariniját és jelt adott a kürtösöknek.~Megindultak
69 1| kürtösöknek.~Megindultak lefelé a ritkás erdő avarján. Szólott
70 1| ritkás erdő avarján. Szólott a kürt, csaholtak a kutyák,
71 1| Szólott a kürt, csaholtak a kutyák, a lovak nyerítettek
72 1| kürt, csaholtak a kutyák, a lovak nyerítettek alant.~
73 1| lovak nyerítettek alant.~A ház ura maradt hátul, a
74 1| A ház ura maradt hátul, a gyerekkel. Minduntalan meg-megállt
75 1| meg-megállt s oda szólt a gyereknek:~- Kölyök, a vállad!
76 1| szólt a gyereknek:~- Kölyök, a vállad! Belé-beléfogódzott,
77 1| vak dühében szinte kitépte a fát.~Alant a völgyben gazdáikra
78 1| szinte kitépte a fát.~Alant a völgyben gazdáikra lelt
79 1| sziklahasadékból jelölte a helyeket... az első igazi
80 1| igazi kürtszó remegtette meg a szeptemberi reggel szűz
81 1| És neki le kellett ülni a fa alá, tehetetlenül, mint
82 1| Bécsben, hiába küldte le a leghíresebb bécsi szemorvost.
83 1| leghíresebb bécsi szemorvost. A látó idegei sorvadtak el
84 1| körülötte az egész világ, a piros arczú szelid leányok,
85 1| piros arczú szelid leányok, a hollófekete szelidíthetetlen
86 1| komor belseje... Mindent, a mit csak szeretett a világon,
87 1| Mindent, a mit csak szeretett a világon, s mindaz, a mi
88 1| szeretett a világon, s mindaz, a mi az övé volt, azokkal
89 1| húga, néha lejött hozzá a felső traktusból és fölvervén
90 1| mert rossz vért hozott be a familiába. Beszélt neki
91 1| Ábrámé. Elbeszélte neki azt a történetet, melyre Wejér
92 1| csak homályosan emlékezett. A mikor apját, a főispánt
93 1| emlékezett. A mikor apját, a főispánt a vármegye gyülésén
94 1| mikor apját, a főispánt a vármegye gyülésén szonika
95 1| akarták konczolni. Egyedül ő, a hét éves gyerek védte, kicsiny,
96 1| alispánékra... Elregélte azt is, a mikor apja először ültette
97 1| összetört belé minden csontja...~A vak ember arcza kiveresedett,
98 1| ember arcza kiveresedett, a mint az apjától ötven esztendők
99 1| voltál, egyszer majd lelőtted a tulajdon édes apádat!~-
100 1| virradt rájuk akárhányszor. A mikor álmatlan volt Ábrám,
101 1| egészen fehérben. Abban a hálóköntösben, melyben urát
102 1| egészén olyan volt már mint a milyen rajta a hollandus
103 1| már mint a milyen rajta a hollandus vászon. És az
104 1| másmilyennek senki... Csak Luigi, a komornyik emlegette, hogy
105 1| mulattassa, előhozakodott a pohárszékből valami régi
106 1| nem érezte meg.~Tél jött. A völgybe vezető utakat egészen
107 1| utakat egészen elállotta a hó. Sem a faluba, sem a
108 1| egészen elállotta a hó. Sem a faluba, sem a várba nem
109 1| a hó. Sem a faluba, sem a várba nem szállt még egy
110 1| csendes éjszaka volt az, a mi leszállt reájuk. A verebek
111 1| az, a mi leszállt reájuk. A verebek potyogtak lefelé
112 1| potyogtak lefelé az ereszről, a komondorok behúzódtak a
113 1| a komondorok behúzódtak a szinekbe. Nem járt sehol
114 1| az erkélyre és belémeredt a fehérségbe, hátha megérzi
115 1| szekér, nem ugat-e tulnan a falu felől valami idetévedt
116 1| Egyszer mintha hallotta volna a jól ismert vonítást, kiabált
117 1| ismert vonítást, kiabált a puskája után. Virág, az
118 1| czigánypeczér kihozta neki a híres Lazaro Lazarinit.~-
119 1| Ábrám gróf leejtette kezéből a fegyvert és ráordított a
120 1| a fegyvert és ráordított a czigányra:~- Mit vihogsz,
121 1| csapatni. Voltak napjai, a mikor mindenkit meg akart
122 1| legközelebb eső faluját, a verbéniaiakat, kiket tiz,
123 1| zsarnokságát nyögték. Ezt a fél székely, fél oláh keveréket,
124 1| asszonyok álmodtak tán róla, a mindenható urról, kinek
125 1| fölelevenitse egy elévült jogát, a jus primaeről... A mi néha
126 1| jogát, a jus primaeről... A mi néha tán eszébe is jutott
127 1| volt olyan erős, mint most, a mikor a csinyt tevő béres
128 1| erős, mint most, a mikor a csinyt tevő béres is elfutott
129 1| csak egy pusztát sem abból a temérdek hóból, mely vadászlovak
130 1| II.~A tél mind erősebb lett. A
131 1| A tél mind erősebb lett. A hó megfagyott, még az árkokban
132 1| összeállott, hogy megbírta a szekeret. Jöttek a kis-páli
133 1| megbírta a szekeret. Jöttek a kis-páli várhoz az urak,
134 1| urak, régi czimborák. De a kapuk be voltak zárva mindenfelől,
135 1| mint ilyenkor rendesen. A magányosság, még egy kissé
136 1| kivel - nagylelküsködnie. A számtartót, a belső tiszteket
137 1| nagylelküsködnie. A számtartót, a belső tiszteket is bekergette
138 1| tiszteket is bekergette a falubéli kastélyba, nem
139 1| néhány lovászon, Luigin és a kis vadászgyereken kivűl
140 1| vadászgyereken kivűl senki.~A felső traktusban egyedül
141 1| traktusban egyedül lakott a Perei Krisztina kisasszonya,
142 1| csendes, satnya leány, a kit Penészvirágnak hívott
143 1| estebédet, szótlanul, komoran. A lány ugyszólván még lélekzeni
144 1| lélekzeni se mert és egyszer, a mikor véletlenül megfogta
145 1| mikor véletlenül megfogta a vak ember kezét, a félelemtől
146 1| megfogta a vak ember kezét, a félelemtől elfakadt sirva.
147 1| elfakadt sirva. Ábrám gróf a sirástól forró kis arczot
148 1| odujába. Most már csak Pétert a vadászgyereket türte meg
149 1| föl éjjel, baraczkot mérve a csontos, nagy fejére, mely
150 1| formájú volt, mint az övé. De a gyerek, a mikor csak szerét
151 1| mint az övé. De a gyerek, a mikor csak szerét ejthette,
152 1| mindenre. Baja volt vele, pedig a kis paraszt úgy rettegett
153 1| parancsolni, pipázni, uszitotta a cselédleányokra.~Éjjel -
154 1| lovat nyergeltetett neki a lovardában. Meggyujtatta
155 1| lovardában. Meggyujtatta a lámpákat, befüttette a nagy
156 1| Meggyujtatta a lámpákat, befüttette a nagy bólyai kemenczéket.
157 1| bólyai kemenczéket. Aztán a terem közepére állva, biztatta
158 1| közepére állva, biztatta a gyerek paripáját, csattantott
159 1| gyerek paripáját, csattantott a nyelvével, pattintott ostorával...~
160 1| ostorával...~Egyszer-egyszer, a mikor Péter lebukott és
161 1| nyögött, nevetett is. És ráült a megvadult ménre maga, de
162 1| de hiába köttette magát a lóhoz, mint egy gyermek,
163 1| egy gyermek, leesett és a ló elragadt vele, vonszolván
164 1| lány. Egész estén át fogta a kisasszony kezét. Egyszer-egyszer
165 1| nincsenek férfiak?~- Hát a gróf ur?~- Én?~Ábrám elhallgatott,
166 1| kevés vártatva beszélte a leánynak, hogy is ragadt
167 1| apróságokat mondott el arról a napról, a mikor szinészeit
168 1| mondott el arról a napról, a mikor szinészeit kiverte
169 1| mikor szinészeit kiverte a házból. Nem akartak tanulni,
170 1| akartam dobni, de tél volt, a primadonna könyörgött, hadd
171 1| egy tiszt, jólövő, morva.~A leány csendesen, édesdeden
172 1| sirt. Ábrám megszorította a kezét, szinte vért facsart
173 1| Többször megijesztette a kis Pétert, olyant kaczagott.
174 1| ablakán keresztül jól hallotta a pelyhek melancholikus zenéjét
175 1| nagy, puha tollak estek a tenyerére. Olyan hó volt
176 1| Olyan hó volt ez, mint a milyen nem esik a világon
177 1| mint a milyen nem esik a világon sehol, csak erre
178 1| egész levegő-ég egy hó, a föld felett s az ég között
179 1| könnyü elementum foglalja a levegő helyét. Mintha a
180 1| a levegő helyét. Mintha a világ ujonnan formálódnék,
181 1| ujonnan formálódnék, mintha a föld egyszerre más plánéta
182 1| plánéta lenne... És mintha ez a különös állapot, ez a szomoru,
183 1| ez a különös állapot, ez a szomoru, félelmes, édes
184 1| nagy hó! - mormogta magában a vak ur és odaült az ablakhoz,
185 1| lelkestől, nekiindulni a fehér végtelenségnek, a
186 1| a fehér végtelenségnek, a puha hullámokon, fekete
187 1| hegyi lóval szügyig merülni a havas szakadékba... Nem
188 1| aludni, nem enni, csak be, be a rengetegbe!~A várkastély
189 1| csak be, be a rengetegbe!~A várkastély körül ötvenezer
190 1| mellőle mindenki, az urak a hidegtől feketére égett
191 1| előle Moldovába. Maga is, a fagytól, olyan ábrázattal,
192 1| mint az ében, visszatért a harminczegyedik napon.~Most
193 1| inkább meghalni, ott fagyni a hóban, pakulár lelt volna
194 1| hóban, pakulár lelt volna a holt testére és nem tudta
195 1| gödölyék mellé.~Megborzongott, a hó befujt az ablakon. Meghalni,
196 1| parancsolni önmagával, tűrni a mint vele, fölötte csinálják
197 1| vele, fölötte csinálják a hókusz-pókuszt. Meghalni,
198 1| tehetetlenül, mint egy vén ló, a ki teleette magát friss
199 1| szerette volna megrázni a kastély oszlopait, hogy
200 1| vele eltemessen mindent.~De a harmadik szobából, a nyitott
201 1| De a harmadik szobából, a nyitott ajtón át a kis Penészvirágnak,
202 1| szobából, a nyitott ajtón át a kis Penészvirágnak, az asszonynak
203 1| aludt, mint egy gyermek, mig a pitvarból izgatott és hangos,
204 1| lélekzetvétellel szunnyadt a kis Péter. Néha álmában
205 1| lovat szólingatott, kergette a vizslát a vadtól «csiba
206 1| szólingatott, kergette a vizslát a vadtól «csiba te!»~«Az éjjelt
207 1| valamit, rányitotta az ajtót. A gyerek nyomban fölébredt
208 1| Öltözz! - szólt Ábrám.~A gyerek magára kapta a bekecsét.~-
209 1| Ábrám.~A gyerek magára kapta a bekecsét.~- Megyek valahová?~-
210 1| De ne verj föl senkit. A fegyver-szálából hozzad
211 1| fegyver-szálából hozzad ki a Lazarinomat, vadászkést
212 1| megyünk?~- Ki. Nem szünik a hó, nézzed?~- Szűnik, mindjárt
213 1| kettő.~... Megindultak a Korabgyia felé. A hátsó
214 1| Megindultak a Korabgyia felé. A hátsó ajtón mentek ki, hogy
215 1| hátsó ajtón mentek ki, hogy a kapus meg ne tudja. Valósággal
216 1| szöktek, s az úgy tetszett a gyereknek, hogy szeretett
217 1| merészelt urára se nézni, a ki mereven, de bizonytalanul
218 1| mereven, de bizonytalanul ült a kis hegyi lovon. Erősen
219 1| hegyi lovon. Erősen fogta a kantárt és szorosan a gyermekhez
220 1| fogta a kantárt és szorosan a gyermekhez tartotta magát:~-
221 1| menjünk.~- Neki egyenesen a Korabgyiának. A bánya felé,
222 1| egyenesen a Korabgyiának. A bánya felé, a forráson túl,
223 1| Korabgyiának. A bánya felé, a forráson túl, be a fenyvesbe.
224 1| felé, a forráson túl, be a fenyvesbe. Jártál már ott?~-
225 1| megtudom. Messzebb van, mint a nyárfák?~- Messzebb. Három
226 1| Serényen poroszkált alattuk a két kis ló. Nem esett velük
227 1| keresztül. Halott vidéken, a hol még csak egy sármány
228 1| sármány se mutatkozott. Csak a hol a fenyvesek kezdődtek,
229 1| mutatkozott. Csak a hol a fenyvesek kezdődtek, ott
230 1| fenyvesek kezdődtek, ott látott a gyerek valami mozgó vörösséget.~-
231 1| reája lőnie.~- Majd benn a Korabgyiában! - szólt Wejér
232 1| oda, siessünk.~Beértek a fenyvesekbe. A lovakat itt
233 1| Beértek a fenyvesekbe. A lovakat itt kellett hagyniok,
234 1| összeboruló fenyőpadmaly alá. A rövidebb, de a nehezebb
235 1| fenyőpadmaly alá. A rövidebb, de a nehezebb út most következék.
236 1| kapaszkodniok kellett. A vak ember egészen összevérezte
237 1| elfogyott, minduntalan kérdezte a gyereket, nincs-e itt mély?~-
238 1| tessék félni.~Nem félt, de a félelemnél egy sokkalta
239 1| hogy szinte elszédült bele. A gyerek, mint egy mókus,
240 1| fogódzkodnia.~Fölértek. Benn voltak a rengetekben. Megállhattak
241 1| ocsudtak föl.~Már reggel volt. A sötét luczfenyők alatt világított
242 1| luczfenyők alatt világított a hó. Az erdő mélyében végig-végig
243 1| mélyében végig-végig rezgett a napnak egy erővel betolakodott
244 1| halotti énekeket zizegtek a fehéren mumifikált tű-lombok.
245 1| végtelen halotti mise, amelyben a nagy, kinőtt fenyvek celebráltak,
246 1| kinőtt fenyvek celebráltak, a törpe, koldus, kopott kis
247 1| Megfuladok, vágd szét a bekecsem gallérját! - nyögte
248 1| nyögte Wejér Ábrám, szédülve a kéjtől, fájdalomtól.~A gyerek
249 1| szédülve a kéjtől, fájdalomtól.~A gyerek megcselekedte a parancsot.
250 1| A gyerek megcselekedte a parancsot. A vak ember bele
251 1| megcselekedte a parancsot. A vak ember bele fogódzkodott
252 1| ember bele fogódzkodott a kezébe:~- Vigy beljebb,
253 1| törzsű fához. Add kezembe a fegyvert. Vadászni akarok.~
254 1| fegyvert. Vadászni akarok.~A gyerek odaállította, maga
255 1| törzs mellé és vizsgálgatta a fák koronáit.~Ábrám kezébe
256 1| fegyverét és kereste rajta a kakast. Keze most fázott,
257 1| Nem látsz valami nyomot?~A gyerek elszaladt körülnézni,
258 1| Lelövöm.~- Majd csak én.~A vak ember ujra kezébe fogta
259 1| ember ujra kezébe fogta a fegyvert, figyelt, hallgatódzott
260 1| jobban halljon.~Hallott. A rengeteg megmozdult, a halotti
261 1| A rengeteg megmozdult, a halotti kórus fölött diadalmaskodott
262 1| Mindenfelé megmozdultak a vadak, ordasok jönnek csapatostúl,
263 1| most el ide tévedének. A makkosból erre bujkál a
264 1| A makkosból erre bujkál a rőt-vad és éles röffentésének
265 1| karéneke hangzik... Rüggyent a szarvas-ünő... Fölötte fajdkakas
266 1| császármadár hullatja fölülről a havat...~És most mind e
267 1| Hatalmas bőgés remegteti meg a végtelen, a visszhangos
268 1| remegteti meg a végtelen, a visszhangos kriptát. A vak
269 1| a visszhangos kriptát. A vak ember arczán kiüt a
270 1| A vak ember arczán kiüt a verejték, fejét odaszoritja
271 1| verejték, fejét odaszoritja a fához, világtalan szemeit
272 1| kakasát és suttogja magának:~- A bölény, ez a bölény!~Az
273 1| magának:~- A bölény, ez a bölény!~Az utolsó bölény,
274 1| Nekivadulva jön, mindjárt itt lesz a királyi vad, az első, a
275 1| a királyi vad, az első, a legnemesebb, a legerősebb,
276 1| az első, a legnemesebb, a legerősebb, melyet ősei
277 1| mert golyó nem fogta... A kihalt vadkirály, melynek
278 1| az utolsó...~- Hallod, a bölény! - suttogá Ábrám.~
279 1| bölény! - suttogá Ábrám.~A gyerek nem értette, nem
280 1| feketéllik... Jön, eltiporja a rettenet.~Fölkapta fegyverét
281 1| Fölkapta fegyverét és lőtt a levegőbe.~A durranástól
282 1| fegyverét és lőtt a levegőbe.~A durranástól kijózanodott.
283 1| volt körülötte. Sóhajtottak a fák, miserere deit zizegtek
284 1| miserere deit zizegtek a lombok. Kripta volt ez,
285 1| mintha ordas söprené farkával a havat...~Vártak egy kissé.
286 1| havat...~Vártak egy kissé. A vak ember szótlanul meredt
287 1| szótlanul meredt maga elé, a gyerek izgatottan mászkált
288 1| gyerek izgatottan mászkált a hóban. Egy félóra is eltelt
289 1| hallatszott, megint elhallszott. A szellő is megállt szinte
290 1| szinte egy perczre.~Ebben a halotti csendben egyszerre
291 1| lépésnyire, ne nagyon távol.~A gyerek oda állott, Ábrám
292 1| bajod. Erősen meg van töltve a puskád?~- Meg! - motyogta
293 1| puskád?~- Meg! - motyogta a gyerek reszkető szájjal.~-
294 1| kiegyenesedett, kigombolta mellén a bekecset, hogy meztelen
295 1| fogok: egy, kettő, három. A mikor a hármat mondom, már
296 1| egy, kettő, három. A mikor a hármat mondom, már czéloztál
297 1| de nem máshová, vigyázz!~A gyerek alig tudott már lábán
298 1| már lábán állani. Kitörte a hideg, lázban volt egészen,
299 1| hatalmu emberrel, ezzel a királyi vadak legutolsójával,
300 1| álltak egymással szemben. A gróf meztelen mellén szíve
301 1| mellén szíve helyére mutatva, a gyerek dideregve tartván
302 1| kiáltá Ábrám. Emeld föl a puskát, czélozz.~A gyerek
303 1| Emeld föl a puskát, czélozz.~A gyerek eszméletét vesztve,
304 1| csontos fejéhez, ahhoz a fejhez, mely kicsiben tökéletes
305 1| tökéletes mása volt annak a hatalmas főnek, mely ijesztően,
306 1| Mintha e pillanatban a gyerek láza egyszerre elmult
307 1| láz kerekedett föléje. Az a vad tűz, melyet egy házasságot
308 1| be az ő paraszti vérébe. A pusztitás, az öldöklés,
309 1| pusztitás, az öldöklés, a hősiesség, az akarat, a
310 1| a hősiesség, az akarat, a vér után való vágyakozás
311 1| megvilágosodott, czélzott és mikor a «három» felhangzott, annak
312 1| egy durranásba - és abba a zajba, melyet egy hatalmas
313 1| hatalmas test zuhanása okozott a szűzi csendességben.~ ~
314 2| Legnyomorultabbnak azon a napon éreztem magam - egész
315 2| magam - egész életemben - a mikor egy novellát kellett
316 2| irnom és nem tudtam.~Ez a «kell» nem volt a közönséges
317 2| tudtam.~Ez a «kell» nem volt a közönséges kényszerek közül
318 2| eldobott első lapoknál, a melyek legtöbbén csak ez
319 2| szerelmek, izzó szenvedélyek, a mint mozgatják az embereket:
320 2| feldolgozatlan meséimet, a melyek elgondolása kész
321 2| vad és állati most nekem. A mi belőlük megérint: kiáradó
322 2| felhőik közül.~De hová? Ezen a napon az élet és annak tükrözése:
323 2| élet és annak tükrözése: a művészet, szinte ilyen nyomasztó,
324 2| minden szeretet, mindaz a mi fentartja és tovább mozgatja
325 2| fentartja és tovább mozgatja a világot: szürke felhő, a
326 2| a világot: szürke felhő, a mely rámborúl, elfogja az
327 2| Aludjunk inkább.~Lefeküdtem a diványra, este lett; behunytam
328 2| diványra, este lett; behunytam a szemeimet s azokra a dolgokra
329 2| behunytam a szemeimet s azokra a dolgokra gondoltam, a melyekről
330 2| azokra a dolgokra gondoltam, a melyekről tudom, hogy nekem
331 2| anyámra, egy regényre, a melyhez nem rég fogtam tűzzel
332 2| Halványan élt bennem bár a tudat, hogy van valami szerencsém
333 2| szerencsém az életben, mely épp a válságos pillanatokban mindig
334 2| mindig segítségemre jön.~A véletlen most is megjött,
335 2| megjött, de csak későn, a tiz órai vonattal. Egy barátom,
336 2| javítóintézet első családfője, a legtökéletesebb tanító,
337 2| legtökéletesebb tanító, a kit életemben ismertem.
338 2| akartam ő benne üdvözölni azt a - véletlent.~Fel sem keltem
339 2| véletlent.~Fel sem keltem a díványról, azt mondtam,
340 2| ugy is tovább megyek, ki a vasúthoz, áttettek a kolozsvári
341 2| ki a vasúthoz, áttettek a kolozsvári javítóhoz, aligazgatónak.~
342 2| javítóhoz, aligazgatónak.~Abban a lélekállapotban is észrevettem,
343 2| ember! Ezt még érdeklik a bűnök és az emberi szenvedések,
344 2| szenvedések, még izgatják a problémák, melyek épp ezer
345 2| elég ostoba foglalkozni a megfejthetetlennel s azzal,
346 2| megfejthetetlennel s azzal, a mi a megfejtésre sem érdemes.
347 2| megfejthetetlennel s azzal, a mi a megfejtésre sem érdemes.
348 2| megfejtésre sem érdemes. Sajnálja a bűnös gyermekeit, kik nagy
349 2| valami rettenetest, olyant, a mi megborzongat. Valami
350 2| újkori haruspexek közé. A bélből jósolni...~- Ne gorombáskodjál,
351 2| gorombáskodjál, tedd arrább a lábad, adj egy kis helyet.~
352 2| egész, egy fiúról van szó, a ki mindössze tizennégy éves
353 2| házasságtörés, egy tacskó Hamlet?~- A körülményekben van némi
354 2| körülményekben van némi érdek. A fiú egy, pesti tanár fia,
355 2| elsőrangú, azért került a javítóintézetbe, mert atyja
356 2| nélkül hozzá akarta vágni a petroleumos lámpát. Néha
357 2| Ilyenkor mindig kiszökött a teherpályaudvar környékére
358 2| árúraktárak közé, leginkább a tarjáni bányák rakodójában
359 2| rossz, romlott fiút beadták a javító-intézetünkbe, a hol
360 2| beadták a javító-intézetünkbe, a hol annyi elvetemült szegény
361 2| nagyúri gyerek.~Az első héten, a mikor megjön a javítandó, -
362 2| első héten, a mikor megjön a javítandó, - tudod - magánzárkában
363 2| tudod - magánzárkában tartja a házi-rend. Itt megkapja
364 2| egyptomi szembetegséget és a lelkét megvizsgálja az igazgató,
365 2| megvizsgálja az igazgató, ha a konyhakertészet után ideje
366 2| konyhakertészet után ideje marad. A rossz fiú mind a két bajon
367 2| marad. A rossz fiú mind a két bajon könnyen túlesik
368 2| könnyen túlesik és belekerül a családba, a hol dologra
369 2| és belekerül a családba, a hol dologra és tanulásra
370 2| se marad ideje, nemhogy a rosszaságra.~A fiút az igazgató
371 2| nemhogy a rosszaságra.~A fiút az igazgató helyett
372 2| bevettem az első családba, a hol én voltam a fő, s a
373 2| családba, a hol én voltam a fő, s a hol csak a «javult»
374 2| a hol én voltam a fő, s a hol csak a «javult» fiúknak
375 2| voltam a fő, s a hol csak a «javult» fiúknak volna helye.
376 2| nagyon megtetszett nekem ez a szép, kreolszínű, választékos
377 2| Fognak tőle tanulni.~Mindjárt a második héten folyton velem
378 2| az én függönyös ágyamhoz; a honnan láthattam őt és az
379 2| Egy fiú mellé fektettem, a kivel bizonyosan nem fog
380 2| tipusu kun parasztfiú mellé. A fajtáját azt lehetett látni
381 2| rajta, de hogyan hivják, kik a szülei, mi a neve, kik a
382 2| hivják, kik a szülei, mi a neve, kik a hozzátartozói,
383 2| a szülei, mi a neve, kik a hozzátartozói, azt nem tudta
384 2| azt nem tudta senki. Sem a Kunság, sem az egész ország
385 2| ország nem vállalta. Sem a születési helye, sem az
386 2| ezt, hogy: János.~Jánosban a rabló kunok félezredéve
387 2| rablóbandát alakított és a hóstyai iskolából elcsalta
388 2| az egyik első eminenst - a bandába alkapitánynak. A
389 2| a bandába alkapitánynak. A város gyermekei között olyan
390 2| keresztesháboruba induló gyerekhada.~A pandurok kezéből elszökött
391 2| tizedik évében neki indult a fővárosnak. A lábai lefagytak,
392 2| neki indult a fővárosnak. A lábai lefagytak, a füle
393 2| fővárosnak. A lábai lefagytak, a füle megfagyott, alig tudott
394 2| megfagyott, alig tudott járni s a második napon beállott egy
395 2| beállott egy tolvajbandába. De a banda üzérszelleme bántotta;
396 2| községében ütötte fel tanyáját. A dohányos községben annak
397 2| élt: meglopta és megverte a finánczokat...~Ezzel az
398 2| hat napig nem igen felelt a kérdéseire. Egyszer azonban -
399 2| éjszakám volt - hallottam, a mint mind a kettő mozgolódik
400 2| hallottam, a mint mind a kettő mozgolódik ágyán.~-
401 2| mozgolódik ágyán.~- Kinek a fia vagy te? szólalt meg
402 2| meg susogva az úri fiu.~A kunok ivadéka egyszerüen,
403 2| Elhallgattak. Majd megszólalt a paraszt fiu.~- Borsodban
404 2| paraszt fiu.~- Borsodban a Bükk alján barlangok vannak,
405 2| szólott némi szünet után a másik.~- Nem akartam juhturós
406 2| galuskát enni! - válaszolt a parasztfiu és egy kissé
407 2| apámat.~Hajnal felé volt, a gyerekek most aludtak a
408 2| a gyerekek most aludtak a legmélyebben, bár a nagy
409 2| aludtak a legmélyebben, bár a nagy ablakon által föntről
410 2| lefelé egyre terjedt be a világosság. Egy egész sor
411 2| fiunak megaranyozta fejét a hajnali napsugár. Némely
412 2| voltak. Olyan fantasztikus ez a hálóterem! Csupa ellentét:
413 2| tanult - többet tud, mint a többi - az asztalosmesterségre
414 2| lelte?~Rájöttem, alig evett. A János nagyétű volt s annak
415 2| Megesett azért egyszer, hogy a mint éjjel felébredve, hirtelen
416 2| hirtelen megvizsgáltam a hálótermet: egymás közelében
417 2| őket.~Ideje volt már, hogy a kun gyerek kikerüljön innen.
418 2| gyerek kikerüljön innen. A büntetése letelt, helyben
419 2| helyben is szükség volt, a megjavulásában se lehetett
420 2| vidám lett és kezes, mint a bárány. Olyan jól és intelligensen
421 2| soha többé, megcsókolom a kezét, szinházba is elmegyek
422 2| ereszszenek.~Már egy éve volt itt a gyermekek börtönében; megszántam,
423 2| megokosodott, beletörődik a helyzetbe s belátja: ilyen
424 2| helyzetbe s belátja: ilyen a világ...~Az igazgató irt
425 2| világ...~Az igazgató irt a fiú apjának, az eljött érte,
426 2| hazavitte.~... Mért ment haza a kis morálhős? egy kissé
427 2| kissé érdekelni kezdett a dolog.~De a «családfő» nem
428 2| érdekelni kezdett a dolog.~De a «családfő» nem akart addig
429 2| beszélni, mig el nem oltom a lámpát, a szemét sértette
430 2| mig el nem oltom a lámpát, a szemét sértette a fény és -
431 2| lámpát, a szemét sértette a fény és - ugymond - jobban
432 2| elmult héten visszakerült a «megjavult».~Nem családja,
433 2| megjavult».~Nem családja, hanem a biróság küldte ide. Hogyan,
434 2| szükség, lemásoltam magamnak a jogerős itéletet. Ott van
435 2| jogerős itéletet. Ott van a kufferomban, az irások közt,
436 2| anyja nem győzött betelni a fiával, olyan jó volt az.
437 2| az. Mintha megbánta volna a multat, hizelgett neki és
438 2| kellett az anyának leráznia a nyakáról.~Valamelyik délután
439 2| vinni.~- Majd én haza hozom, a mit vásárolsz, vigy el! -
440 2| hallgatott.~De alig lépett ki a szobából édes anyja, utána
441 2| suhant. Utána mindenütt a városban; észrevétlenül,
442 2| szinte futott előre.~Beértek a belvárosba. Valamelyik utczasarkon
443 2| valami útat kereshetett. A fiu is megállott. De aztán
444 2| előbb, mindketten kicsaptak a Dunához. Az anya elől, a
445 2| a Dunához. Az anya elől, a fiu hátul.~Az alsó Dunasor
446 2| háza előtt megint megállt a kifáradt asszony, a kivel
447 2| megállt a kifáradt asszony, a kivel akkor találkozott
448 2| lázasnak kellett lennie.~A fiu nagy messziségről látta
449 2| meg, hová ment be anyja. A házban nem volt egész bizonyos...~
450 2| IV.~A «családfő» olyan hangon
451 2| hangon beszélte el mindezt, a mi arra vallott, hogy már
452 2| tüzelte. Nem tudtam bevárni a beszéd sorját, felugrottam:~-
453 2| találkozáson, egy nőrokonuknál, a ki a szerelmes pár czinkostársa
454 2| egy nőrokonuknál, a ki a szerelmes pár czinkostársa
455 2| szerelmes pár czinkostársa volt. A fegyver a Jánosé... Az asszony
456 2| czinkostársa volt. A fegyver a Jánosé... Az asszony mindjárt
457 2| két lövés érte az ajtóból; a szerető egy pár percz előtt
458 2| percz előtt ment el.~- És a férj?~- Azt hiszem, nem
459 2| Maga jelentette fel fiát, a ki nem töltötte még be tizennegyedik
460 2| nem is sejt semmit?~- Nem. A dolgok úgy találkoztak.
461 2| dolgok úgy találkoztak. A fiú nem vallott semmit,
462 2| megöltem, haragudtam rá!» A nőrokon hallgatott, a férfi,
463 2| A nőrokon hallgatott, a férfi, a szerető, - annak
464 2| nőrokon hallgatott, a férfi, a szerető, - annak mi oka
465 2| egy halottal szemben?~- És a háziak?~- Nem voltak. Cseléd
466 2| voltak. Cseléd se volt, a rokon - öreg kisasszony -
467 2| el véle; javítok valamit a fiu helyzetén, letörölhetem
468 2| Új szivet, új emlékezést, a régi helyébe, ha adhatnék
469 2| gondoltam. Csendes mindig, a mióta nem láttam, nagyon
470 2| láttam, nagyon elbutult. Benn a javitó-intézetben lassan-lassan
471 2| darabig még együtt lehet a kunok névtelen ivadékával,
472 2| kunok névtelen ivadékával, a fegyvertolvajjal, a ki még
473 2| ivadékával, a fegyvertolvajjal, a ki még régebben visszakerült.
474 2| régebben visszakerült. Aznap, a mikor búcsúztam tőlük, láttam,
475 2| összekapcsolódik tekintetük. A szemük, mintha foszforeszkált
476 3| A HALOTT.~Kilencz óra felé,
477 3| Kilencz óra felé, este kaptam a sürgönyt, hogy bátyám meghalt
478 3| három órakor már ott voltam a halottas ház előtt.~Tél
479 3| ház előtt.~Tél eleje volt, a mikor a hajnal-éjszaka amolyan
480 3| Tél eleje volt, a mikor a hajnal-éjszaka amolyan sem
481 3| azért kellemetlenebb, mint a legcsikorgóbb csillagtalan
482 3| csengettem, nem nyitották ki a halottas ház ajtaját, meg
483 3| azt az ablakot, melyen - a tábla hasadékán át - egy
484 3| hogy ott ébren vannak.~A kinyilt ablak előtt egy
485 3| család alszik, holnap lesz a temetés, menjek hotelbe.
486 3| ezenközben megpillantotta a hintót, mely a vasuttól
487 3| megpillantotta a hintót, mely a vasuttól ide hozott és megkérdezvén: «
488 3| mikor jöttem?» bebocsátott.~A családhoz csakugyan nem
489 3| csakugyan nem lehetett bemenni, a gyerekek szobája sötét,
490 3| gyerekek szobája sötét, a legidősebb leány szobájában
491 3| égett valami olajmécses a szekrényen; sárga világossága
492 3| szekrényen; sárga világossága a húgom arczára feküdött.
493 3| bizonynyal álmatlanul feküdt ott a szegény leány s a mikor
494 3| feküdt ott a szegény leány s a mikor elmentem mellette,
495 3| mikor elmentem mellette, a zajra felnyitotta szemeit,
496 3| mulva lecsukta ujra.~Még a gyermekek szobáján kellett
497 3| szobáján kellett átmennem, hogy a halotthoz jussak. És ott
498 3| virrasztó köhögése fölverte a legkisebb fiút, a ki felült
499 3| fölverte a legkisebb fiút, a ki felült ágyában, engem
500 3| I.~Ott feküdt előttem a halott bátyám. A mi ritusunk
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3101 |