Rész
1 1| hogy asszonyok vannak még itt, hogy Perei Krisztina nénje
2 1| falubéli kastélyba, nem maradt itt némi cselédségen, néhány
3 1| kit Penészvirágnak hívott itt mindenki. Most ezzel együtt
4 1| miért lennék az?~- Mert itt nincsenek férfiak?~- Hát
5 1| hörcsög...~- Csak maga maradt itt kicsi Penészvirág. Magát
6 1| könyörgött, hadd maradjon itt... hát itt maradt... Az
7 1| hadd maradjon itt... hát itt maradt... Az apja egyszer
8 1| a fenyvesekbe. A lovakat itt kellett hagyniok, bekötötték
9 1| kérdezte a gyereket, nincs-e itt mély?~- Nincs, nincs, csak
10 1| lakniok ezzel az élettel itt, csak azután ocsudtak föl.~
11 1| melyek nem tanyázhatnak itt, most el ide tévedének.
12 1| melyet negyven évvel ezelőtt itt ejtett el apja, nem pusztult
13 1| el apja, nem pusztult el, itt van, csörtet feléje rettentő
14 1| Nekivadulva jön, mindjárt itt lesz a királyi vad, az első,
15 1| tudott. Büvölet tartotta itt e tehetetlenül is óriás
16 2| magánzárkában tartja a házi-rend. Itt megkapja az egyptomi szembetegséget
17 2| fog rossz lenni, igéri. Itt jobb, mint otthon.~Végre
18 2| intézet főkönyvében. Nevet itt adtunk neki, lehető legszegényesebbet
19 2| vagyok!~- Miért van maga itt? - szólott némi szünet után
20 2| kérdeztem magamtól, mért van ez itt. Őt is megkérdtem nehányszor.~-
21 2| ereszszenek.~Már egy éve volt itt a gyermekek börtönében;
22 3| feküdt a sarokban. Tegnap még itt játszhatott a beteg szobájában,
23 3| játszhatott a beteg szobájában, itt feledte és azóta nem vették
24 3| az erő nélküli gondolat, itt a földön én vagyok. Az én
25 3| egy meghalt férjről és egy itt élő asszonyról.~Megpróbálom
26 3| van valami bajom doktor... itt, itt! és oldalzsebére mutatott.
27 3| valami bajom doktor... itt, itt! és oldalzsebére mutatott.
28 3| ösztöne.~- Élni kell, ha itt maradtam.~Aztán:~- Szép
29 3| egy szegény rokona van itt az Erzsébetvárosban, elmegy,
30 3| orvosnövendék a ki két évvel ezelőtt itt lakott.~Az özvegy nem találta
31 3| összekoldulni a vizsgapénzt. És itt hagyhatja ezt a várost,
32 3| volt a hely, nem tudott itt maradni többé. Átkéredzkedett
33 3| mindenkinek terhére van itt; hát fogta magát és elment.
34 3| népe közül nem volt még itt senki, csak egymagam járkáltam
35 4| játszottak velem: ki volt?... itt van megint?~És a mig én
36 4| egyszer úgy véltem, hogy ime: itt vagyok. Pedig csak letértem
37 4| öngyilkosság psychologiáját. Miért itt maradni? Mi öröm van abban,
38 4| akarnom kell és nem vagyok itt többé! De ez az öröm sem
39 4| elkéstem, és olyan rossz itt este egyedül! - mondá a
40 4| már engem, valaki beszélt itt rólam sokszor, tudták, hol
41 6| be. Az egerek, a melyek itt egy nagyobbszabású telepet
42 6| valamelyest ünnepélyesen ült itt, a karosszékben, maga alá
43 6| szobában. Szomorú, szomorú volt itt minden! Az ablakban muskátlik,
44 6| Egész éjjel is elülnék itt kint!~Az udvar csakugyan
45 7| kisasszonyt. De a mint belépett, itt is valami változást vett
46 8| rendbe, kis gyerek kora óta itt élt és valamelyest már ő
47 8| Végre is nem rossz ember. Itt van nála nyolcz esztendős
48 9| rendes vendégei mindannyian itt voltak már. Nyolcz, tiz
49 9| gyujtogatták a légszeszt, itt is fel kellett gyujtani
50 9| szólott:~- Fődolog, hogy ma itt eper lesz.~- Februárban?
51 9| Nem botránkozott meg ezen itt senki, sőt mintha kellemes
52 9| nem lehet belőle ennem, itt az utczán!~- Jerünk kicsiny,
53 9| Nappali világosság volt itt, és lázas, nagy, hangos
54 10| Csakugyan szabad nekünk itt járni?~- Szabad! - mondám
55 10| Elkiáltottam magam:~- Nincs itt senki?~- Ott van mindenki,
56 10| boldog érzés, hogy milyen jó itt, vele. Inkább meghaltam
57 11| veled?! Nem fogod elérni, itt fogok maradni és várok.~
58 11| ételt. Bánt, hogy neked itt jó ágyad van, azt hiszed
59 12| ablakokkal.~- Ha az ember itt csak az ablaknál ül is:
60 12| otthon. Ismerősük alig volt itt, szinházba nem igen jártak,
61 13| Tisztában volt azzal, hogy itt cselekednie kell és tanácsért
62 14| vagyona az a csekélyke butor itt a lakásban. Én azt ajánlottam
63 15| a mig el nem megy innét, itt maradok mellette. Látom
64 15| dolog a világon, tanítónőnek itt, talán ezer forint fizetéssel
65 15| hiszen mindjárt elsirja magát itt az utczán.~Nem, hirtelen
66 15| és rettenetesen unalmas itt ülni az ablaknál napokon,
67 15| a lakás minden zugából: «itt ma nem reggeliztek még,
68 15| ma nem reggeliztek még, itt ma nem vacsorálnak, itt
69 15| itt ma nem vacsorálnak, itt nincs min leülni, hol egyet
70 17| lehet, hogy én most még itt hagyjam a családomat,» -
71 17| jártában, keltében a vidéken és itt emlegesse, hogy ismer egy
72 18| éjszakák egy részét nagyobbára itt töltötték. Ágnes nem tudott
73 18| saját maguk arczától: ki van itt, kik ezek az idegen leányok?~
74 18| hiszem, kivülünk van még itt valaki, egy harmadik.~-
75 18| chorál, introduktióját már itt is hallja; a fővárosi udvar
76 18| hogy sietni akar, nem tud itt lenni többé.~A kisebbik
77 18| sietség: mit keresnek már itt, a mikor itt már mindennek
78 18| keresnek már itt, a mikor itt már mindennek vége van,
79 18| visszamehetsz, ha akarsz itt maradni, ha szeretsz magadban.
80 19| jönnék, el ne feledjen, itt ne hagyjon. Ha nem jönnék
81 19| becsületszavát kellett adnia, hogy itt marad. Egy darabig vonakodott,
82 19| utczához értek. Az idegen ur itt egyszerre meggondolta magát,
83 19| vele senki. Úgy járt-kelt itt, mintha itthon volna, ismerte
84 19| volt zárva belülről, hát itt kell lennie. Hallgatózott
85 20| helyre tetszett jönni, nincs itt egy szál férfi kegyed mulattatására,
86 20| hogy vannak akkor ezek itt?»~A fáradt asszonyság elértette
87 20| Valahogy meg ne tessék mozgatni itt a holmikat.~Mindennek ugy
88 20| a tájon?~- Mind a hárman itt születtünk, a Sári is, a
|