Rész
1 1| húsz éves, csendes, satnya leány, a kit Penészvirágnak hívott
2 1| tiszt, jólövő, morva.~A leány csendesen, édesdeden sirt.
3 3| szobája sötét, a legidősebb leány szobájában égett valami
4 3| álmatlanul feküdt ott a szegény leány s a mikor elmentem mellette,
5 3| külsőséget. Valamelyik kis leány babája ott feküdt a sarokban.
6 3| felelte neki az álmos kis leány:~- Nem...~Másnap aztán egész
7 3| rossz voltam! - mondá.~A kis leány ijedten bámult a rossz anyára.~
8 4| gondolhatott a gyászoló kis leány, a mig az idegen kis fiú
9 4| láttam, hogy nem az: egy kis leány kiváncsi tekintete, a melylyel
10 6| is felejtette, hogy nem leány többé. Mintha csak tegnap
11 7| magában.~Hiába minden, a leány elfordul tőle, az nem megy
12 7| jobbnak tetszett, de a másik leány csinosabb volt és kedvesebb.
13 7| kötelességtudás volt, ugy, hogy a leány apja, ki egy hivatalban
14 9| tiz fiatal asszony s két leány, majdnem mindmegannyi hasonló
15 9| hat a férfiakra. Az egyik leány is egészen olyan már, mint
16 9| gőze finom fátyolt vont a leány arcza előtt; a nagy asztalnál
17 9| megitták a teájukat, a leány egy kis sandvicht kért az
18 9| már most mehetek - mondá a leány s felállt.~- Hová?~- A jégre.
19 9| Mohón, mint valami iskolás leány, úgy csúsztatta zsebébe:~-
20 9| nekünk találták fel! szólt a leány némi vígsággal, majd hirtelen
21 12| utalványozott, a mennyit a leány kért, az pedig pontosan
22 12| Ettől a naptól fogva a leány iránt is csak olyan szigoru,
23 12| szinházba nem igen jártak, a leány félt a tűztől, aztán az
24 12| szidta a léha tömeget, a leány csendesen horgolt és nem
25 12| gondolatuk egy e pillanatban.~A leány pedig nem tervelt s nem
26 12| gazdagság kápráztatja, hanem a leány egyedül.~És ez a szerelem
27 12| romlatlan, fantázia nélkül való leány, a ki az ablakból nézi a
28 12| mond minden szépet, jót.~A leány kiejtette kezéből a horgolást.~
29 12| szeretem!» és a mint a leány lehajolt kézimunkája után -
30 12| beszélgethettek. A nyugodt, a szótalan leány beszédes lett. A férfinek
31 12| gúnynyal szólt a szegény leány történetéről is, nem feledte
32 12| nem imádtak még leányt. A leány szó nélkül hallgatta vallomását,
33 12| nyujthatott bárkinek is. Leány maradt mindvégiglen és valahányszor
34 13| I.~Egy leány, tizenhárom éves, olyan
35 13| franczia könyvre, ebben anya és leány egy férfit szerettek. Bár
36 13| Egy kis, sovány, fekete leány, a többiek valamennyien
37 13| Andrássy-útra képeket nézni. A kis leány torkát fájtatta, lefektették,
38 13| IV.~A kép ez volt: a leány karjait leeresztve, a sirást
39 13| magának?~- Látom - szólt a kis leány alig hallhatólag - anyámat
40 13| De miért, mit tettem?~A leány nem mondott többet, elöntötte
41 13| csitította:~- Rossz kis leány, micsoda csunya gondolat
42 13| nem jövök többet...~A kis leány fölemelte fejét, rája nézett,
43 13| hirtelen megpillantva a leány mellére tűzött aszu buzavirág-szálat,
44 14| Nincs! - mondá csendesen a leány.~A kis Cras a könyvből -
45 14| pénzt. Gyöngyen megélünk.~A leány visszafojtott lélekzettel
46 14| megunták, újra kezdték. És ha a leány savanyú képet vágott a párolgó
47 14| Elmentünk, megkértük. A leány sirt és olyan zavarban volt,
48 15| hazának. A fődolog, hogy egy leány is jön velünk. Egyedül álló,
49 15| fejlődött, de vérszegény leány, a mai divat szerint, tehát
50 15| férfiak künn az erkélyen, a leány a kajutben. Nem törődik
51 15| viz szélén én lépkedtem. A leány hallgatott is reám, nem
52 15| könynyel, gyenge, elhagyatott leány lett, a ki megnyitotta,
53 15| fejével: senki.~Tehát egy leány, a kinek nincsen protektora
54 15| többi apróbb hatalom?~A leány nem felelt, én mondtam neki,
55 15| megdicsérték, hogy milyen szép leány, egyik-másik azt mondta:
56 15| valamit, egy tizenegy éves leány és egy kamasz fiu roppant
57 15| Nem! - felelte szárazon a leány.~Erre a szóra édes anyja
58 15| szólt:~- Igy végünk van!~A leány rám nézett, aztán maga elé
59 16| és szóltam hozzá így:~- Leány, beszélj hozzám minden reserv
60 17| közönséges átkozódás; a leány megdöbbent, elhallgatott,
61 17| szobámból, mert a két kis leány nagyon hangos énekszóval
62 17| könyvet», a legnagyobbik leány vasárnap ‑ kivonulva a konyhába -
63 17| mert az a legnagyobbik leány eljegyzésével volt egybekötve.
64 18| lépcső erkélyére.~A nagyobbik leány nagy kendőt vett magára,
65 18| kicsiny udvarára. A kisebbik leány leült nénje lábaihoz, a
66 18| szólalt meg a nagyobbik Rubin leány - nekem úgy tetszik, hogy
67 18| Igen! - mondá a kisebbik leány - mohón is, borzongva is.
68 18| és száraz hangon.~A kis leány behunyta szemeit. Arcza
69 18| elmondott mindent, a kis leány hallott mindent. A mit hallott,
70 18| de tudom; és annyi szép leány van. Mondta is, hogy szerették
71 18| a halál után. A kisebbik leány könyes tekintettel könyörgött
72 18| szép virág!» hangzott a kis leány fülében az édes hizelgés,
73 18| lenni többé.~A kisebbik leány minden éjjel rettegve aludt
74 18| Csillagom, virágom! A kis leány megfogta a kezét és ment
75 18| egyszerre fölbukkant rajta egy leány szőke feje; fehér arcza
76 19| megkérte a kezemet...~A leány és fiatal ember bámulva,
77 19| az egészen magában maradt leány. Holnap, vagy holnapután
78 19| búcsuzóra megcsókolta a leány kezét. Az is megesett, hogy
79 19| vonakodott, de oszt hogy a leány össze-vissza csókolta sápadt,
80 19| munkavezető irja! mondta a leány és eltépte a leveleket.
81 19| látta: mint árulja el a leány, rútul, gaz módra, mint
82 19| nem herczegkisasszony.~A leány felelt, reszketett a hangja,
83 19| Elkergették, tovább ment és a leány azt sem tudta, hogy ott
84 20| Domoszlai néni?»~És a négy kis leány sem szólította igy, hogy «
85 20| karosszékben. A legnagyobbik leány az asztalra hajtotta fejecskéjét,
86 20| is rá rögtön:~- Szegény leány voltam, tiz éve mult ennek,
|