Rész
1 1| ábrázatot...~Ábrám gróf ott hagyta a tornát, kiment
2 1| oláh, szintén Harhulák, ott állottak a halott fölött,
3 1| aztán bevitték a lovardába. Ott letették a középre, az ur
4 1| serényeb volt vendégeinél.~Ott is találták, a kicsiny vadászával,
5 1| együtt. Övig pőrére vetkőzve ott állt a tűz mellett, a gyermek
6 1| mindjárt megérezte, mindjárt ott volt. Jött egészen fehérben.
7 1| gyáván, inkább meghalni, ott fagyni a hóban, pakulár
8 1| a fenyvesbe. Jártál már ott?~- Nem, de megtudom. Messzebb
9 1| de sietnünk kell, hogy ott legyünk pirkadás előtt.~
10 1| hol a fenyvesek kezdődtek, ott látott a gyerek valami mozgó
11 1| Ábrám egészen szeliden.~Ott akart űzni még egyszer vadat.
12 1| mint sok ép tekintete...~Ott álltak egymással szemben.
13 2| először Jászberény körül. Ott gyerekekből rablóbandát
14 2| vannak, gyönyörű lakás esik ott. Az erdőben ennivaló mogyoró
15 2| magamnak a jogerős itéletet. Ott van a kufferomban, az irások
16 3| hajnali három órakor már ott voltam a halottas ház előtt.~
17 3| világos vonal jelentette, hogy ott ébren vannak.~A kinyilt
18 3| bizonynyal álmatlanul feküdt ott a szegény leány s a mikor
19 3| hogy a halotthoz jussak. És ott az öreg virrasztó köhögése
20 3| I.~Ott feküdt előttem a halott
21 3| Valamelyik kis leány babája ott feküdt a sarokban. Tegnap
22 3| tartani...~Ezek a gondok ott ültek most is a halott arczán
23 3| a halálba menekül és őt ott hagyja özvegyen, de gazdagon.~
24 3| fölkiáltás: élni, élni!~Ott volt végre az intézetben.
25 3| Egy utczasarokhoz ért és ott hirtelen valami jutott az
26 3| megállt egy ház előtt és az ott ácsorgó hordárt beküldte
27 3| mindig, mintha a halott még ott volna a háznál.~A nagyobbikat
28 3| néha, de legutoljára, mikor ott volt, pénzt kért. Nem sokat,
29 3| a falhoz támaszkodva már ott állott egy szegény asszony.
30 4| nyomasztó füstjével együtt.~Ott maradtam állva az út közepén
31 4| delejes körébe jutottam. Ott kerengtem, forogtam, megbűvölve,
32 4| városból, óh, be rossz volt -~- Ott hagyni a mama sirját?~-
33 4| hagyni a mama sirját?~- Ott hagyni a mama sirját.~Mentünk
34 4| terítve, mindjárt oda ültünk. Ott ismertek már engem, valaki
35 5| szememet és akarom: hát ott vagyok a hajón. Palermó
36 5| gyönyörű, szép angol asszony, ott a fedélzeten, a korláton
37 5| csakugyan láttam-e valaha?~De ott állott a hajón, a korlátra
38 5| Jövök uraim, Szicziliából, ott voltam egy félóráig legalább.~ ~
39 6| némelykor azon sárosan állanak ott napokig, sőt hetekig, a
40 7| Felnézett, a lány volt ott, az szólt és intett neki,
41 7| IV.~És lejött, csakugyan ott volt.~A szemei kisirva,
42 7| hozzánk? Felénk se jön.~Másnap ott volt. Két hétig járt minden
43 8| palotán s a méh két oldalán ott ragyogott a fölirás is Takarék
44 8| felé hallgatott el. Az inas ott virrasztott mellette.~Sajnálta
45 9| Anyám, meg a hugom, Hanna, ott várnak.~- Ki kiséri el?~-
46 9| Kiértek az utcza sarkára s ott már láthattak valamit a
47 9| kicsiny, nem elegáns utczákba, ott nem látja senki, a kire
48 9| csapva elvágtatott. Ő még ott maradt állva egy pillanatig,
49 10| magam:~- Nincs itt senki?~- Ott van mindenki, a hol a mamám,
50 10| Egy fiatal gyik is éppen ott szaladgált a bocskorán,
51 11| sem. Amikor otthon volt, ott kellett lennie közelében.
52 12| professzorának lakására hajtatott. Ott tört németséggel a következőket
53 12| fürdőre kellett mennie. Ott az új ismerősök, az élénk
54 12| férjére, a ki úgy állott ott, mint egy hegy: notizált.
55 13| ismeretlen mélységekben? Ott, hol anyja jár, mosolygó
56 14| kivül még hárman laktak ott: egy kereskedelmi iskolai
57 15| vizivárosnak. Csakugyan ott lépked lassan, szinte támolyogva
58 15| neki egy-két szivart... Ott ül szegény egész nap az
59 15| állást nem kap soha?~- Ha ott nem, hát máshol hallotta
60 15| melynek maradványát még mindig ott szorongatta a kezében, mintha
61 16| egyetlen egyszer.~Beléptem, ott gubbaszkodott a zongora
62 17| és mikor még nem laktam ott, mindig hozzá tette ezt
63 17| mosolygott.~Később, a mikor már ott laktam, akkor is sokszor
64 17| emlékezetes vacsorán én is ott voltam, mert az a legnagyobbik
65 17| Arisztiddel, már nem laktam ott, hanem az esküvőre s az
66 17| szürke, rút téli felhő - ott tükröződött a halál előlre
67 18| szerelem csak a levegőben van, ott úszik, a mikorra hozzánk
68 18| leültek az ágy szélére. Ott beszélgettek még egy kissé,
69 18| boldogság sugárzott szét, hogy ott fog feküdni a felhők kék
70 19| Egy gyerek már guggolt is ott, de a sötétben csak akkor
71 19| délidőn a Petőfi-térre és ott a többi éhenkórász, napnál
72 19| ment sehogy a fejébe, hogy ott a lány annyit keres. És
73 19| világításnál kell; hétkor legyen ott!» A levelek alá pedig egy-egy
74 19| volna kivenni, mit beszélnek ott benn halk hangon, a mikor
75 19| meg szinte hangosan szólt ott benn:~- Sietni, sietni,
76 19| világosan látta, hogy a baba ott ül, fehér kis testén alig
77 19| leány azt sem tudta, hogy ott volt.~*~Megölje-e? azon
78 20| asztalra hajtotta fejecskéjét, ott szundikált ülve. Egy légy
79 21| egy nagy, nagy szinház; ott játszott egy szerfölött
80 21| izgett-forgott egyet és a poff ott volt a tisztelt férfiu arczán.
81 21| nevetett is. És a mikor ott künn tombolt a közönség,
82 21| szinész-asszonyság, a ki éppen ott volt.~Egy sovány, piros
83 21| Dunában. A hosszu képük ott nyult el a vizben sorra-rendre,
|