Rész
1 1| két embert. Rövid nyaka egészen vörös lett azalatt, kicsiny
2 1| egyik, hol másiknak.~Azok egészen neki tüzesedtek. A mélységes
3 1| látott, azután megvakult egészen. Nem lehetett segíteni rajta,
4 1| mindjárt ott volt. Jött egészen fehérben. Abban a hálóköntösben,
5 1| A völgybe vezető utakat egészen elállotta a hó. Sem a faluba,
6 1| ettek többet együtt.~Ábrám egészen bebujt odujába. Most már
7 1| ki az udvarba.~Összetörte egészen. Le kellett fektetni. Penészvirágot
8 1| Penészvirágot lehivatták, az etette. Egészen ellágyult és hagyta magát
9 1| Korabgyiában! - szólt Wejér Ábrám egészen szeliden.~Ott akart űzni
10 1| kapaszkodniok kellett. A vak ember egészen összevérezte magát, lélekzete
11 1| ez országban elpusztult egészen, nincs már talán csak egy,
12 1| volt ez, semmi élet sehol.~Egészen magához tért:~- Nincs itten
13 1| ránditott egyet vállain, egészen kiegyenesedett, kigombolta
14 1| Kitörte a hideg, lázban volt egészen, szeretett volna elfutni,
15 2| napsugár. Némely ágyak még egészen sötétek voltak. Olyan fantasztikus
16 2| később, hogy sűrű fátyla egészen vizes volt ajka helyén;
17 3| halottat.~Leültem egy székre, egészen közel hozzá és néztem arczát,
18 3| én arczom, az én testem, egészen én, csakhogy egy oly élet
19 3| csodálatosan megnövekedett és egészen suggerált. Nem tudtam tekintetemet
20 3| magát az esküvőn, de aztán egészen jól - egy évig. Reggel is
21 3| gyermek. Anyagi gondok.~Egészen megszokta a férjét. Nagyon
22 3| melybe a szülők juttatták - egészen természetszerü kezd előtte
23 3| pihenni akart, az izgalom egészen elgyengitette.~Talán álmos
24 4| temetést követő napokon egészen elmerültem ezekbe a képzelődésekbe.
25 5| Pellegrinó, ég, de már kopasz egészen. A város közeledik felénk,
26 6| ezüst-trikóvá. Arcza is egészen kellemetesre vált; sárgás,
27 6| melyekkel rossz időben nem hall egészen tisztán - hátulról nézve
28 7| hivatalnok hebegett, most egészen váratlanul jött ez a kérdés,
29 7| nap alatt lesoványodott egészen; eddig maga volt a jól táplált,
30 7| megfenyíti, ha kell: megöli. És egészen úgy él, mint régen.~Megindult
31 7| védbeszédet tart mellette a lány. Egészen azokat mondja el hangosan,
32 8| elmosolyodott, vidám lett egészen. Motyogott magában, valószinüleg
33 8| az óriási lomból. Inasa egészen beletörődött már ebbe a
34 8| többé bár egy-egy perczre egészen csendes volt, rá is nézett,
35 9| férfiakra. Az egyik leány is egészen olyan már, mint az asszonyok,
36 9| világítása, az árnyék, mintha egészen megváltoztatta volna az
37 9| milyen kedves dolog ez, egészen más emberek, új nekem, milyen
38 10| magára és ránk volt hagyatva egészen.~Lassankint nekibátorodva
39 10| orgona-koszoru elkészült egészen, a kis Borhy Ida bámultatta
40 10| fehér kőszobor látszott. Egészen kifáradtunk, a mig odaértünk;
41 10| egyszerre csak nevettünk az egészen. De aztán rohamosan hervadt
42 10| Közönyös irántam ő is, én is egészen közömbös. Pedig soha senkit
43 11| eltemetem én őt, mint ő engem!~Egészen őszintén beszélt a fiaival.
44 11| Fiatalsága, frissesége, kaczagása egészen elbódította, de a bódulásból
45 11| kezdett őszülni; az fáradt, egészen elfáradt.~A lánya irt neki
46 11| méregtől arcza, meztelen karja egészen fekete.~*~Jöttek szegény
47 12| vergődésén megenyhült a szive, egészen ellágyult, sirva fakadt
48 12| kaucziót.~Nem, ez mégsem egészen bizonyos! Jobb lesz talán,
49 12| fiatal ember terve is majdnem egészen ez volt. Különbség csak
50 12| Asszonyom! ön az enyém egészen, örökre!~Nem volt az övé,
51 13| anyjának teli, szines, még egészen friss arczát.~Bizonyára
52 13| mindenki látja, csak ő nem. Egészen megzavarodott, félt, szeretett
53 14| bizonyos, hogy a holnap neki egészen más volt, mint a legtöbb
54 14| tizenegy évesnél, a mikor igy egészen egyedül maradt a világon.
55 15| támolyogva a part szélén, egészen közel a Dunához. Olykor
56 15| villámlása, a másik pillanatban egészen ellágyult, büszkesége, idegenkedése,
57 15| utczáin, melynek egyrésze egészen elhagyatott és olyan fantasztikus:
58 15| a világon?~Szegény lány egészen megdöbbent, látván, hogy
59 16| kéj lehet megnyilatkozni egészen egy leánynak, aki örökös
60 17| két gyermekük lett volna, egészen jómódban élhetnek vala.~
61 17| ritkán járt. Hanem azzal egészen tisztában látszott lenni,
62 18| szemeit is kerülte az álom. Egészen neki halványodott és minden
63 18| édesgető levelet. Hogy egészen magukra maradtak, megnyugodtak
64 18| lelkébe is és egyek voltak egészen.~*~Tiz - vagy kilencz -
65 18| valamikor erre az életre? Most egészen bizonyos volt abban hogy
66 18| testvére épp az utolsó időben egészen izgatott lett, meglátszott
67 18| útjában. Már-már vele volt egészen, mintha az övé is lett volna
68 19| különös voltából. A paloták egészen hóból állottak ki és ez,
69 19| hivatásához illő bátorsággal, de egészen leverten gondolván a bekövetkezhető
70 19| reflexe mián nem is volt egészen rossz szinben, csak úgy
71 19| minduntalan az ajtóra nézett.~Egészen megkönnyebbedtek, a mikor
72 19| kedves kis szerszámot és egészen érthető hangon mondá:~-
73 19| nagyon derék ember volt, egészen fiatal, szépeket irt rólam,
74 19| kissé meg is rémülve, de egészen fascinálva hallgatták. Az
75 19| Kőmives olvasta tovább Renant. Egészen féltizenegyig olvasott,
76 19| most ő rá van hagyva ez az egészen magában maradt leány. Holnap,
77 19| nyitva voltak egy kissé, egészen úgy, mint a kicsiny leányoknak.
78 19| megcsókolta mégis. Aztán egészen elfeledve a holtat, virrasztott
79 19| orvosnövendék elkisérte a leányt egészen a porczellánfestő-műhelyig,
80 19| Vasbottal járt és annak a sulya egészen lehuzta karját, gyengének
81 19| megbántani és lassanként egészen megszokta ezt az állapotot.
82 19| következtében az orvosnövendék egészen elgyengült, a járás nehezére
83 21| között is akadhatnak nem egészen jószivű emberek, azok számára
|