Rész

 1    1|          minden csontja...~A vak ember arcza kiveresedett, a mint
 2    1|        véletlenül megfogta a vak ember kezét, a félelemtől elfakadt
 3    1|     kapaszkodniok kellett. A vak ember egészen összevérezte magát,
 4    1| megcselekedte a parancsot. A vak ember bele fogódzkodott a kezébe:~-
 5    1|   Lelövöm.~- Majd csak én.~A vak ember ujra kezébe fogta a fegyvert,
 6    1|       visszhangos kriptát. A vak ember arczán kiüt a verejték,
 7    1|          Vártak egy kissé. A vak ember szótlanul meredt maga elé,
 8    2|          előrehaladását. Szegény ember, vagy boldog ember! Ezt
 9    2|       Szegény ember, vagy boldog ember! Ezt még érdeklik a bűnök
10    3|      mint az a tudás, hogy az az ember, a ki velem egy vér, kinek
11    3|          s anyja mondta:~- Derék ember, el fog tartani. Jó dolgod
12    3|       arra, hogy az «jó és derék ember volt». Valami babonás kötelességérzet
13    3|         A férfi sovány és sápadt ember - előtte állott az asztalhoz
14    3|       halkan.~- Jó és becsületes ember volt! - szólt az asszony,
15    3|     Reggel volt, a mikorra a vén ember kifogyott a beszédből. «
16    3|           alig járt erre egy-két ember. De a falhoz támaszkodva
17    4|    szempáron át összekötötte két ember legbensőbb bensejét, újra
18    6|    gyerekek; pedig két igen fess ember, - rokonai, honvédtisztek -
19    6|        őrködik.~«Mert becsületes ember!» gondolta most magában
20    7|       előtte teljesen ismeretlen ember azt mondta egy társának:
21    7|       jól táplált, szolid fiatal ember tipusa. A rendes, a beosztott
22    8|      mint egy kisebb fajta kövér ember, a nagy potrohával, kis
23    8|        beszédtárgya: a kövér kis ember még mindig nem tért napirendre
24    8|          fullánk mérges volt, az ember belehalt. De ez csak egyszer
25    8|       pénzt, nem volt kincssovár ember, csak gyüjteni szeretett,
26    8|   lehessen...~Végre is nem rossz ember. Itt van nála nyolcz esztendős
27    8|        apád?»~Ha csakugyan ez az ember volna az apja!? Ez az iszonyú
28    8|         ez a sírja felé görnyedő ember.~Meg akarta kérdezni, elhatározta,
29    8|        meghalt.~*~Nem volt rossz ember, csak nagyon különös. Még
30    9|       kis teaasztalnál.~A fiatal ember kivette az eléje nyujtott
31   11|   amennyire egy hetven esztendős ember tud, és ez ugyancsak tudott
32   11|       elvesz egy bizonyos fiatal ember, egy ügyvéd!»~Letérdepelt
33   12| jóakaratát. Gold István, károlyi ember, tartozik nekem tizezer
34   12|      krajczárt sem. Tavaly ez az ember volt a nagyságos urnál,
35   12|       mint én. Hanem bajos ennyi ember közül rája, bajára emlékezni.
36   12|        pörlök? Szegény, családos ember vagyok, uram...~- Menjen
37   12|     szolgáló ablakokkal.~- Ha az ember itt csak az ablaknál ül
38   12|       mellett ülnek. És a fiatal ember is gondolkozóvá lett egyszerre,
39   12|     különben sem rossz.~A fiatal ember terve is majdnem egészen
40   12|     mentsen meg!~...A két fiatal ember minden gondolkodás nélkül
41   15|           más is, minden halandó ember köteles biztatni embertársát,
42   15|    antipatikus, de idegen fiatal ember előtt és elhaló, siró hangon
43   15|          apja egy száraz, hosszú ember, mosolygott, motyogott és
44   15|        kinálj meg, idegen fiatal ember, nem szivaroztam még ma
45   16|     közben szólott:~- Csudálatos ember maga.~- Miért?~- Előre tudta,
46   17|                 I.~Én is szegény ember vagyok, a rokonaim is jórészt
47   17|       vannak a fővárosban fiatal ember rokonai, a kik eljönnének
48   17|    Fialára rámondani, hogy hazug ember volt. Ő maga elhitte, a
49   17|          vonzott is ez a különös ember, kiben nem volt irigység,
50   17|   czégnek volt az utazója. Ilyen ember is, legfeljebb, ha egy millió
51   17|           Férjem nagyon tevékeny ember az üzletben és tekintély
52   17|   fanatikus babonás, csak boldog ember.~Azon a napon, a mikor behurczolkodtam,
53   17|          azt fel nem varrta.~«Az ember ne is dicsekedjék, csak
54   18|       Igen okos, igen becsületes ember» mondotta az öreg Rubin,
55   18|      képeit. A rajzoló igen szép ember volt, szőke és magas, halvány
56   18| beszélgettek egymással, mint más ember? Néha hajlandó volt ezt
57   18|          aztán?~A halvány, rossz ember minden mondását hallani
58   18|      hogyan szólította a halvány ember, csak igy: «csillag, virág,
59   18|        nagy, halvány, szép szőke ember, a ki mind jobban-jobban
60   19|        nézett reá, hogy a fiatal ember szemei megnedvesedtek. A
61   19|   szükség pirulnod, nagyon derék ember volt, egészen fiatal, szépeket
62   19|     kezemet...~A leány és fiatal ember bámulva, egy kissé meg is
63   19|     vagyok! - kiáltotta a fiatal ember, rekedten és büszkén.~A
64   19|          folytatá:~- De a fiatal ember ezt adta nekem... és elment,
65   19|          cseppet sem volt gonosz ember és sajnálta is a szegény
66   19|     reggel, mint egy beteg, öreg ember, de olyan büszkén mosolygott,
67   19|    vagyok-e én a legnyomorultabb ember a világon!»~A homlokára
68   20|        vendég, csakhogy jösz, az ember halálra unja magát ezen
69   20|           Aztán miért?~A fuvaros ember nem fordult hátra, csak
70   20|      lett volna, a mit a kapatos ember mondott?~A részeges fuvaros
71   20|         a sürü hófúvás. A kocsis ember elhallgatott és behuzta
72   21|          Adta kis perszonája, az ember hazavihetné a téli kabátja
73   21|         az állapotot. Muzsikális ember volt nagyon és a babák mégis
74   21|         olyan boldogan.~A hosszu ember a nagy szájával ásított.~-
75   21|      esnék egy imádója.~A hosszu ember tudta ezt és szeretett volna