Rész

 1    1|                 lefeküdni. Ábrám grófnak jó kedve kerekedett megint.
 2    1|                   Mindannyiuknak különös jó kedvük támadt. Nagyokat
 3    1|               aludni küldte.~Egész éjjel jó kedve volt. Többször megijesztette
 4    2|                anyád?~- Nincsen.~- Akkor jó neked.~Elhallgattak. Majd
 5    2|                  betelni a fiával, olyan jó volt az. Mintha megbánta
 6    3|              haza hozta a szelvényt, még jó kedve is volt.~És a mi kis
 7    3|             Derék ember, el fog tartani. Jó dolgod lesz mellette, a
 8    3|                 Aztán:~- Szép élni, élni jó!~Végül:~- Nem akarhatta
 9    3|          többször gondolt arra, hogy az «jó és derék ember volt». Valami
10    3|                  Tudom - mondá halkan.~- Jó és becsületes ember volt! -
11    3|                    Most megteszem; pedig jó lett volna élni veled. Hát
12    3|                 hogy milyen nagy, milyen jó volt az, de valamelyik nap
13    3|           kórházat építsenek a pénzből; «jó lesz», azt mondta és nem
14    4|              messze, Isten veled... légy jó... olyan szomorú vagyok...
15    4|                dicsvágy czélját, mert ha jó emberek néha meg voltak
16    4|                  egész - de azért milyen jó nekik!~Irigylem a mesterlegényektől
17    4|               mellette vagyok.~Csendesen jó estét kivántam, halkan,
18    4|         elfogulatlanul köszönt vissza:~- Jó estét, emlékszik még rám?~-
19    4|                kis gyászoló lányra -~- A jó mama temetésén...~- És a
20    4|                  mentünk előre.~- Milyen jó, hogy jött, elkéstem, és
21    4|                 tóduló könynyeket. Olyan jó így behunyott szemmel gondolkozni,
22    5|                  eleven szinekre. Milyen jó volt tavaly - ilyenkor éppen -
23    5|            elveszett» «Ha csak egy másik jó hullám - annyiszor megesett
24    5|                férfit! »~- És nem jött a jó hullám?~- Lizzie Barton
25    5|              Mire vár, mit kutat; valami jó hullám jöhetne-e még?~Szegény
26    6|               nyakát.~Arra gondolt, hogy jó volna az irnok arczképét
27    7|               újság munkatársa, a ki egy jó arczképet kért tőle, az
28    7|                kért tőle, az apjának egy jó arczképét...~
29    7|      sokadalomban egyszerre megváltozott jó hangulata. Az jutott eszébe,
30    7|                minden lehet a világon, a jó sors még mindeneket megváltoztathat,
31    7|                 férfiút: nem, erre még a jó isten sem képes!~Kevés nap
32    9|               jönni. Ez sem illik, hanem jó, talán épen azért mert nem
33    9|                emberek, új nekem, milyen jó - úgy érzem, szeretem magát
34    9|               egy kissé rossz - de mégis jó inkább. Szeret?~- Nagyon.
35   10|              szűz virágom, kedvesem!~Nem jó volna, ha ilyenkor meglátna
36   10|            Husvét után volt, az ünnep is jó későre esett, lombosak már
37   10|                boldog érzés, hogy milyen jó itt, vele. Inkább meghaltam
38   10|              lassan foszlott szét. Olyan jó volt, olyan sokáig értünk
39   11|               mind a ketten, de nekem ez jó, mert vérmes vagyok. Neki
40   11|                  vérmes vagyok. Neki nem jó, sáppad is, fogy is, majd
41   11|           embernek tartott, csodálatosan jó volt a családjához, olyan,
42   11|              ételt. Bánt, hogy neked itt jó ágyad van, azt hiszed annak
43   12|              ismerősök, az élénk élet, a jó levegő visszaszerezték életkedvét
44   12|             elmondta mindennek, a mi nem jó, szemére hányta szegény
45   12|             nyomában, szerzett nekik egy jó ismerőst, a kivel ezután
46   12|          Sajnálta egy kicsinyt a szegény jó leányt, hanem - úgy vette
47   14|                az egyetlen szobát nekem. Jó nép volt és igen szegény.
48   15|                tovább?~- De muszájt. Egy jó emberünk harmincz nevet
49   16|              hanem azért, mert egy igazi jó testvért veszitek el benne.
50   16|              veszitek el benne. Ha olyan jó volt hozzám, mint a milyen
51   16|               volt hozzám, mint a milyen jó volt, hogy tud férjhez menni
52   16|               ajtót és azon át kiáltá:~- Jó éjszakát, Isten vele!~Elhatároztam,
53   17|               világon, ha nekem nincs is jó kedvem. És nincs igaza azoknak,
54   17|                családjára nézve oda fenn jó és kellemes végzések hozattak.~
55   17|              nézett ki belőle valami sok jó.~Fiala ez estén csakugyan
56   18|                  hogy ne szóljon róla:~- Jó azoknak, akik mindig alszanak
57   18|               fényű hajába és susogta:~- Jó volna meghalni együtt, Dóra?~-
58   18|              hihetném, hogy van közöttük jó és szép!~- Hát nincs?~-
59   19|                 idő, homlokon csókolja: «Jó éjszakát, kedves!» «Jó éjszakát!»
60   19|                   Jó éjszakát, kedves!» «Jó éjszakát!» Alusznak édesen,
61   19|                Kezdetben csak egyszerűen jó éjszakát kivántak egymásnak,
62   19|          megesett, hogy igy váltak el:~- Jó éjszakát feleség!~- Jó éjszakát
63   19|                   Jó éjszakát feleség!~- Jó éjszakát uram!~Zavartan
64   19|              visszajövök, maradjon ilyen jó, mint most. Visszajövök
65   20|                 és mondta ilyen szóval: «jó estét, jó estét vendég,
66   20|                 ilyen szóval: «jó estét, jó estét vendég, csakhogy jösz,
67   20|                  dorombszóval, mondván: «jó estét vendég, hál’ Istennek,
68   20|                csak a czicza dorombolt: «jó estét vendég, jó estét vendég!»~
69   20|             dorombolt: «jó estét vendég, jó estét vendég!»~Nagy vártatva
70   20|              évődtem, töprengettem.~- No jó fuvaros, ismerős-e kend
71   21| szinész-asszonyságnak. Ezek számára vala jó és édes, szép és szerelmes,