Rész
1 1| vadászgyereket türte meg maga mellett. Ezt költötte föl
2 1| ráült a megvadult ménre maga, de hiába köttette magát
3 1| elragadt vele, vonszolván maga után ki az udvarba.~Összetörte
4 1| vele. Megkérdezte:~- Úgy-e maga kicsi Penészvirág most mosolyog?~-
5 1| mint egy hörcsög...~- Csak maga maradt itt kicsi Penészvirág.
6 1| átszöktek tőle, előle Moldovába. Maga is, a fagytól, olyan ábrázattal,
7 1| A gyerek odaállította, maga pedig odahuzódott egy száraz
8 1| medve topog magányosan, maga alá törve tűlevelű cserjéket...
9 1| vak ember szótlanul meredt maga elé, a gyerek izgatottan
10 2| éhes vagyok!~- Miért van maga itt? - szólott némi szünet
11 2| egy kissé nevetett. - Hát maga?~- Beadott az anyám.~- Miért?~
12 2| kellett feleségének meghalnia. Maga jelentette fel fiát, a ki
13 3| lelke éhezett valamire, de maga se tudta, mi az.~Aztán egy
14 3| magához vette a kötvényt és maga ment fel a fővárosba a pénzért.~
15 3| volt, nem bocsátotta el maga mellől egy perczre sem.
16 4| mely panaszkodva hív: vont maga után, kisért mindenhová,
17 4| keresem azt az egyet, a ki maga van és nem találom.~De mégis
18 4| egyikre hív, von, bűvöl maga után.~ ~
19 6| hisz nem vehet suvikszot a maga pénzéből. Megtörli, megkeféli,
20 6| ült itt, a karosszékben, maga alá húzva lábait; olvasott.
21 7| és időzés után - küldött maga helyett egy levelet, a melyben
22 7| lesoványodott egészen; eddig maga volt a jól táplált, szolid
23 7| a kedvesebbet. Nem tudta maga sem, hogy történt, de az
24 7| ismételte, a mit mondott:~- Maga Dim Ferencz, nem tehet róla.
25 7| róla. Hát mit tehetne róla maga?~Megértette: ime, védbeszédet
26 7| bolondokat beszélnek és maga ne gondoljon bolondokat.
27 7| ellenére, a kiket szeretek - én maga mellé állok; maga mellett
28 7| szeretek - én maga mellé állok; maga mellett maradok. Szeretem
29 7| fiúnak az apja gyilkos, maga a fiú egy szelid divatbáb.
30 7| az eljegyzést. Az esküvőt maga a lány sürgette, hát a gyűrűváltástól
31 7| mégis úgy érezte, hogy ő maga véres nyomoktól van körülvéve,
32 8| mindig, mint a méhnek...~Ő maga ilyen is volt mindig. Az
33 8| gyüjtenünk kell, gyüjtsön maga is, takarítson s tegye be
34 9| halkan mondá:~- Mégis szeret maga egy kicsit.~- Igen, különösen
35 9| Bizony nagyon kevés, ha a maga szivét látnák.~- Igaz. Pedig
36 9| sok különb is, csakhogy maga nem ismeri most, de megismerheti,
37 9| tetszettek is egymásnak.~- Maga sohase volt még ilyen szép! -
38 9| gondoltam, mért esik jól a maga hizelgése - és nem érzem
39 9| sosem engednék meg szüleim a maga feleségévé lennem: enélkül
40 9| hogy tudom: a mely perczben maga az enyém, nem kell többé
41 9| Oh, mi mindent nem jelent maga nekem! Sokszor magát a szerelmet
42 9| mikor, mondja el a verset!~- Maga kell, maga és senki semmi
43 9| el a verset!~- Maga kell, maga és senki semmi más a világon -
44 9| lány után vágtatott. Miért? maga se tudta.~Kiért a ligetbe,
45 11| és kaczérkodva szólt:~- Maga vén gonosz, ha szeretne,
46 11| volt az öntudatosság, ő maga egész életén át dolgozott,
47 11| virrasztott, imádkozott maga is. Hajnalban megjöttek
48 13| tátongó mélység felé. És vonja maga után férjét, gyermekeit...
49 13| hangosabban.~Fölrezzent, maga előtt látta, nem rémült
50 13| erőltetve fölnevetett.~- Ó, maga kis bolond, hát én bántom
51 13| minden úgy lesz, a mint maga akarja, nem jövök többet...~
52 14| virrasztott - Cras.~- Mikor fogja maga, amice, kialudni magát? -
53 14| jókedvét alig vesztette el. A maga bajánál inkább elbúsította
54 14| megküzdeni az élettel, ő maga meg gyermek létére másokért
55 15| én? Azon a jogon, a min maga is, más is, minden halandó
56 15| nyolczan élnek a nyugdijából. Ő maga a pesti angol-kisasszonyokhoz
57 15| leány rám nézett, aztán maga elé tekintett és egyszerre
58 16| szólott:~- Csudálatos ember maga.~- Miért?~- Előre tudta,
59 16| mosolyogva nézett rám:~- Maga egy gyerek! - mondá némi
60 16| holnapután férjhez megy. Maga ez a tény nem érdekel eléggé.
61 17| hogy hazug ember volt. Ő maga elhitte, a mit mondott és
62 17| család beszélgetések tárgyai. Maga a fiu nem szeretett se erről,
63 18| hogy hugát szinte vonszolta maga után. Az álmodozva nézett
64 18| vele némán, nem nézve többé maga körül, hanem egyenesen előre,
65 18| keresett. Az egyik végét a maga kezére kötötte, a másikat
66 19| Mennyire megerősödött maga, a mióta hozzánk került! -
67 19| nem vette észre és ment a maga utján. Nem a műhely felé
68 19| magát, visszafordult, ment a maga utján. Eszter pedig egyszerre
69 20| kezébe adta a kötést. Ő maga ujjaira huzta azokat az
70 20| átplántálta a kis leányaira, ó maga számára csak az életerő
|