Rész

 1    2| Valamelyik utczasarkon megállt az asszony: valamin gondolkodott, valami
 2    2|         megint megállt a kifáradt asszony, a kivel akkor találkozott
 3    2|          A fegyver a Jánosé... Az asszony mindjárt meghalt, két lövés
 4    3|         hónapig siratta férjét az asszony, azután szólt:~- Lássuk,
 5    3|    romlásuk még nem kezdődött.~Az asszony egész világosan emlékezett
 6    3|          szólott tréfásan...~- No asszony, most egyszerre gazdag lennél,
 7    3|         parthie volnál ujra...~Az asszony méltatlankodva fordult el,
 8    3|       becstelenül tovább élni.~Az asszony, a mikor az értesitést vette,
 9    3|       némán szorítottak kezet. Az asszony leült az egyetlen székre
10    3| becsületes ember volt! - szólt az asszony, mintha csak egy beemlézett
11    3|   elmennek mindjárt most:~- De az asszony szólt: hat hónap mulva.~-
12    3|    táplálkoztak mind a ketten. Az asszony nem nyul a véres pénzhez,
13    3|       betegeskedni kezdett.~És az asszony egyedül maradt. Nem volt
14    3|         Akármi», - azt felelte az asszony és gépiesen irta alá az
15    3|        már ott állott egy szegény asszony. Köszöntött és kérdezte,
16    4|           teljesen mindenről. Egy asszony delejes körébe jutottam.
17    5|         az a gyönyörű, szép angol asszony, ott a fedélzeten, a korláton
18    5|            Oly szép volt az angol asszony, és oly fiatal és oly szomoru.
19    5|           esztendeje, hogy a szép asszony csak a hullámok udvarlását
20    5| esztendeje éppen, épp az nap lett asszony Lizzie Barton. Szerelmes
21    5|          Nyulánk fekete, gyönyörü asszony, erős, hatalmas, szép szőke
22    5|         az érzés? A magyar fekete asszony mit kutat oly mereven a
23    6|          is kell élni! - mondá az asszony.~
24    6|          Egy kissé haragudott; az asszony viszonozta haragját és nem
25    6|   természet! - mondá Búl Emil.~Az asszony édesdeden sóhajtott:~- Egész
26    7|    belépett. És alig ültek le, az asszony megszólította:~- Mit szándékozik
27    8|       ilyen tehetetlen. Nincs egy asszony rokona, a ki megkenné vagy
28    9|           már. Nyolcz, tiz fiatal asszony s két leány, majdnem mindmegannyi
29    9|          fekete hajuak, a legtöbb asszony molett egy kissé, arczukon
30    9|          magukban volnának.~Három asszony nyugodtan, majdnem álmosan
31    9|             Talán a lány, vagy az asszony testvér volt. Hátul, majdnem
32    9|           kiséri el?~- Valamelyik asszony. A Helénnél van korcsolya,
33   10|          keserü arczu, fehér ajku asszony. Közönyös irántam ő is,
34   11|    nyiltan:~- Vigyázz apám, ez az asszony megétet egyszer!~Az öreg
35   11|        egy harminczhét éves szőke asszony - megölelte és kaczérkodva
36   11|        volna két éves korában!~Az asszony sirt, fogait csikorgatta,
37   11|          szerelmet! - egyedül.~Az asszony dühében nem tudott aludni.
38   11|       fényük hirtelen lehunyt, az asszony fázva gubbaszkodott össze
39   11|            összecsapott.~Szólt az asszony:~- Éltem veled évekig, szolgáltalak,
40   11|           szemmel járt körülte az asszony, pedig vignak, mosolygósnak,
41   11|          keveset törődött hogy az asszony nem szereti és hogy annak
42   11|         nem lett öregebb, csak az asszony kezdett őszülni; az fáradt,
43   11|          ne hallja sirását se. Az asszony egy darabig kiáltott rá,
44   12|      Szivós, mint a legtöbb román asszony. A szeme, mint a kőszén,
45   12|           hogy tiz év mulván öreg asszony lesz.~
46   12|   akármennyit jár-kél! - mondá az asszony. Heléna is szerette az ablakokat.
47   12|             VI.~A milyen egyszerü asszony volt Gold Istvánné, olyan
48   12|       Hamar megegyeztek egymással asszony és férfi, bár kezdetben
49   12|           szállóba vigye őket, az asszony addig a váróteremben leült.
50   13|        egy paraszt legény, ha uri asszony előtt áll. Perczek teltek,
51   14|          a szegénységben, az öreg asszony rheumát kapott a kezébe,
52   14|    jövedelem volt biz az, az öreg asszony nem is tudott vele kijönni,
53   16|           szent, ha nem martyr az asszony, mindjárt hitszegőnek tartom.
54   17|           felesége kitünően finom asszony s ha nem lett volna olyan
55   17|        övé volt és nem a másé.~Az asszony az én rokonságom, de azért
56   17|          Csak menjen, - mondta az asszony - hanem azért még megveri
57   17|      aztán minden napon. Pedig az asszony nem volt valami különös
58   17|           neveletlen,» - szólt az asszony.~«Nem lehet, hogy én most
59   17|          adót kellett fizetni, az asszony keztyüket vásárolt megint,
60   17|         Sőt tavaly márcziusban az asszony nagyon veszélyesen megbetegedett.
61   17|          dolog! - mondá a szegény asszony és határozatlan, de csillámos
62   17|    csakugyan bort is hozatott, az asszony egyszer sem nyögött s a
63   17|          ki magukból.~Egy félholt asszony volt előttem: haldoklásában
64   17|       látni.~Egy életkedvvel teli asszony ment ki előttem folytatni
65   19|           mondani, meghal-e az az asszony!» - sopánkodott magában,
66   19|     tudnom, hogy mit csinál az az asszony? Igen-e, vagy nem? Csak
67   19|         fascinálva hallgatták. Az asszony észrevette magát:~- Bocsásson
68   20|       kukk, kukk. A fáradt fiatal asszony is elment aludni.~Jött egy
69   20|           éve állott. A nagyságos asszony tisztogat itten...~A kocsis