Rész

 1    1|             idetévedt ordas... Egyszer mintha hallotta volna a jól ismert
 2    1|          gyerekek.~Néha úgy bánt vele, mintha tulajdon gyermeke lett volna.
 3    1|              foglalja a levegő helyét. Mintha a világ ujonnan formálódnék,
 4    1|             világ ujonnan formálódnék, mintha a föld egyszerre más plánéta
 5    1|                más plánéta lenne... És mintha ez a különös állapot, ez
 6    1|                igyekezvén, úgy érezte, mintha egy rettentő mélységbe zuhanna
 7    1|          méltsás uram, valamit hallok, mintha ordas söprené farkával a
 8    1|          hangzott érczesen.~- Kettő...~Mintha e pillanatban a gyerek láza
 9    2|               gondolatoknak édes lépje mintha elfogyott volna, érdeklődésem
10    2|              utána. Egyszerre azonban, mintha csak elvágták volna szomoruságát:
11    2|              fiával, olyan jó volt az. Mintha megbánta volna a multat,
12    2|                folyton követte. És az, mintha csak érezte volna, hogy
13    2| összekapcsolódik tekintetük. A szemük, mintha foszforeszkált volna, az
14    2|                sovány, megnyult képük, mintha megvilágosodnék valami szokatlan
15    3|              fosztott meg akaratomtól. Mintha valami feneketlen mélységbe
16    3|     Bizodalomban.~És a vén fatalista - mintha csak az ó-kor valamely feltámadt
17    3|              volt! - szólt az asszony, mintha csak egy beemlézett imádság
18    3|           egymást. Forró ajkaik előtt, mintha valami hideg tárgy állott
19    3|               kit önmaga keresett fel; mintha könnyített volna valamit
20    3|               csendesen voltak mindig, mintha a halott még ott volna a
21    3|             gyermek mereven nézett rá, mintha értené, a mit mond. Pedig
22    4|           nézésével. És egy pillanatig mintha villamos összeköttetés támadt
23    4|                mély és szeretetteljes, mintha egész kicsiny korunkban
24    4|     játszottunk volna éveken át, aztán mintha hosszú távollét után most
25    4|   összekapcsolódtak, mint két hurok és mintha legbensőbb bensőnk áradt
26    4|                vasárnapi sokadalomban, mintha magányban lettünk volna.
27    4|               tetszett, meg is leltem. Mintha az orgonavirágok közül ugyanaz
28    4|               úgy hozzásimul férjéhez, mintha szeretője volna és a szerető
29    4|          kapaszkodik kedvese karjaiba, mintha a férje lenne. És a mellettem
30    4|         gyöngéd alakját tudom kivenni. Mintha most mind a ketten észrevettük
31    6|      felejtette, hogy nem leány többé. Mintha csak tegnap adtak volna
32    7|            szerencsém...~Ránéztek úgy, mintha mondanák: «bolond ez?» Leánykérésről
33    7|              hidon átjőve, úgy érezte, mintha újra született volna. De
34    8|                potrohu, a lábai aprók; mintha a nagy méh odafent a stilizált
35    9|         szűkebb nyaka nem oly telt. És mintha álla is más volna, hiányzik
36    9|        gyertyák világítása, az árnyék, mintha egészen megváltoztatta volna
37    9|            helyezkedett el a lábaival, mintha magukban volnának.~Három
38    9|                meg ezen itt senki, sőt mintha kellemes volt volna nekik
39    9|                lány nézett úgy utánuk, mintha valamijét elvinnék, valami
40   10|            kerültük egymás tekintetét.~Mintha csakugyan valami rossz dolgot
41   12|              többet lát, többet élvez, mintha otthon akármit csinál, akármennyit
42   12|            gondol?~Olyan csendes volt, mintha aludnék, olyan mozdulatlan
43   12|                olyan mozdulatlan volt, mintha meg volna halva.~- Valami
44   12|             éppenséggel nem tüntetően, mintha rokonaival menne. Egyetlen
45   13|                erről folyott a szó, de mintha nem is róla beszéltek volna,
46   14|                legjobban. Úgy érezték, mintha az egymás testvérei lettek
47   15|                az én három fogalmazóm, mintha a Journal Amusant fiatal
48   15|           hosszúkás, sűrüpillás szemei mintha festve volnának a legsötétebb
49   15|                megint csak gépiesen, - mintha utána akarna kapni és a
50   15|               fölnézett, gondolkozott, mintha azt firtatta volna: igazam
51   15|             ott szorongatta a kezében, mintha iróját meg akarta volna
52   15|             Gőgösködtél, fontoskodtál, mintha te volnál Valéria...~- Igy
53   16|           pillanatban úgy érzém magam, mintha még sem barátság, hanem
54   16|                csaknem úgy nézett rám, mintha okosnak tartana. Kihasználtam
55   16|             asszonyt a katasztrófától. Mintha ezen a napon azt olvastam
56   17|               ijedten néztek anyjukra, mintha arra kérnék: «nem, mégse
57   18|            kell, siessen. De testvére, mintha csak hallotta volna a ki
58   18|             hangon, annyi fájdalommal, mintha neki mondták volna valaha.
59   18|             Már-már vele volt egészen, mintha az övé is lett volna egykor,
60   18|              úszva, olyannak tetszett, mintha egy vizre hullott csillag
61   18|                legzavarosabb képeivel. Mintha ő szeretett, ő csalódott
62   19|             utczai skandalumtól. Aztán mintha igaza is volna a gyereknek.
63   19|            szinben, csak úgy tetszett, mintha az ágy párnájára festve
64   19|               többé soha: feledjen el, mintha nem is lettem volna, feledjen
65   19|                lány átsuhant szobáján, mintha valami bűvös szóval az ágyhoz
66   19|              senki. Úgy járt-kelt itt, mintha itthon volna, ismerte a
67   20|           barna és piros, üde és sima, mintha csak uj menyecske lenne.
68   20|             olyan szomoru vége lett.~- Mintha ma lett volna. A törökvágásban