Rész

 1    1|        asszonyok beszélgettek ezalatt. Ezt már megszokták. Más következék,
 2    1|        tüzelték, zsarnokságát nyögték. Ezt a fél székely, fél oláh
 3    1|                türte meg maga mellett. Ezt költötte föl éjjel, baraczkot
 4    1|            Milyen gyönyör hallgatni is ezt az ezüst éjszakát, hát még
 5    2|              ember, vagy boldog ember! Ezt még érdeklik a bűnök és
 6    2|           királyit. Csak keresztnevet, ezt, hogy: János.~Jánosban a
 7    2|              Beadott az anyám - mindig ezt felelte: az anyám adott
 8    2|               nem vallott semmit, csak ezt: «megöltem, haragudtam rá!»
 9    3|          pályája és valami vagyona is, ezt a pályát megkezdeni. A leányok
10    3|              feléledtek lelkemben. Ime ezt éltem át, a mig ide jutottam.
11    3|              zsidó végre megsokalhatta ezt az elmerülést és megérinté
12    3|        Helyeselte, hogy a megboldogult ezt nem cselekedte. És egész
13    3| kötelességérzet parancsolta neki, hogy ezt minél többször elgondolja.~
14    3|          vizsgapénzt. És itt hagyhatja ezt a várost, a hol csak a küzdelmekben
15    3|           irtak: «Ujra foga jött... És ezt a levelet küldék ide tegnap,
16    3|         Meghalt az apátok, sirjatok! - ezt mondta, kiáltotta, susogta
17    3|               A kis lány végre megunta ezt az elhagyatottságot, látta,
18    4|           éjeken ujra meg ujra éreztem ezt a melegséget. Sötét környezetemben
19    4|            halom és valami nem engedte ezt sem. Fölépültem és mentem
20    4|               ez jutott az eszembe, és ezt talán el is mondottam félhangon.
21    4|          mellett szépen, csendesen. És ezt oly természetesnek találtuk.
22    4|               is szerettem volna, hogy ezt érezze, csak hogy nem mondtam,
23    6|           sárga-paplanos vendég-ágy.~- Ezt ki kellene innen dobni!
24    6|               folyton pipázik. De most ezt is megbocsátotta neki, oly
25    7|             csöppet sem. Bizonyithatom ezt a kegyelmes urnak az arczképeinkkel,
26    7|         semmitől, gondom lesz önre!» - ezt fogja felelni a miniszter,
27    7|                a miniszter, bizonyosan ezt.~De a hivatalnok nem ment
28    7|            vele, mit!?» fogcsikorgatva ezt kérdé magától. Hangosan,
29    7|             tudja, ki vagyok!»~A mikor ezt konstatálta, megvigasztalódott
30    7|              igért magának, most bírni ezt a lányt: a boldogságok boldogságának
31    7|             füléré takaróját: hallotta ezt a lassú, vigyázatos kopácsolást.
32    8|                legyen mindenki olyan!» Ezt mondta, a mikor beiratta
33    8|           mellette.~Sajnálta egy kissé ezt a vén «méhet», ezt az ősz «
34    8|               kissé ezt a vén «méhet», ezt az ősz «kutyát», a hogy
35   10|              csakugyan tudtam is akkor ezt a nehéz nyelvet, de elfeledtem
36   10|             bogarakról, akkor tanultam ezt a tudományt éppen. A hősczinczérek,
37   10|              csak hadd mondják!~De nem ezt szerettem volna mondani,
38   11|                 hogy mennyi pénze van. Ezt még két Wertheim-szekrényének
39   11|                dűh forrott, de az öreg ezt szerette és ő még mindig
40   11|                  Ha tudtam volna, hogy ezt akarja tenni...! Hogy ne
41   12|                 szépnek is találhatta. Ezt pedig kevés keresi. A hirlapirónak
42   13|           hullott szőke haján át nézte ezt a cseppet és dús fantáziája,
43   14|             magamban: «Vajh’ hogy érti ezt a holnapot?!» Az bizonyos,
44   14|                várta és készítette elő ezt a jövendőt. Akárhogyan szükölködött
45   14|                a viadalban bizonyosan! Ezt gondoltam róluk egész tegnapig,
46   15|               nem, hát máshol hallotta ezt a mondást százszor is, bizonynyal
47   16|            lett volna az a régi érzés. Ezt mindjárt meg is akartam
48   16|               szomoru vagyok.~- Persze ezt én mindég tudom, az okot
49   16|          okosnak tartana. Kihasználtam ezt a gyenge pillanatát és beszéltem
50   16|                nem fiatal ur volt. Hát ezt szerette volna?~Hisz erről
51   17|                ott, mindig hozzá tette ezt is: «Most egy drága könyvet
52   17|           akkor is sokszor szóba hozta ezt a könyvet, de csak igy: «
53   17|               a bérét kérte és a mikor ezt nem kapta meg, fenyegetődzött
54   17|          reggelen olvastam az ujságban ezt a hirt: «Fiala Kristóf főnökének
55   18|              ember? Néha hajlandó volt ezt hinni, de a leggyakrabban
56   18|              néha hozzá:~- Hát kellett ezt tenni? Kértem én, hogy esküdözzön?~-
57   19|               mint kilépett a körútra, ezt konstatálta is azonnal.
58   19|                 Igen-e, vagy nem? Csak ezt!»~*~Szinházi hermelin-köpenynyel
59   19|                érthető hangon mondá:~- Ezt kaptam tőle... ezt, és téged!~
60   19|            mondá:~- Ezt kaptam tőle... ezt, és téged!~Felült ágyában
61   19|          folytatá:~- De a fiatal ember ezt adta nekem... és elment,
62   19|                abonálva van, de a lány ezt az egyet nem hitte el neki
63   19|           lassanként egészen megszokta ezt az állapotot. Néha ugyan
64   20|            fáradt asszonyság elértette ezt az elhallgatott kérdést,
65   21|           hosszu gordonkás unni kezdte ezt az állapotot. Muzsikális
66   21|          imádója.~A hosszu ember tudta ezt és szeretett volna lenni