Rész

 1    1|   szeretett a világon, s mindaz, a mi az övé volt, azokkal nem
 2    1|         csendes éjszaka volt az, a mi leszállt reájuk. A verebek
 3    1|        jogát, a jus primaeről... A mi néha tán eszébe is jutott
 4    1|       érezem. - Nem fél már tőlem, mi?~- Nem.~- Nem is szomoru?~-
 5    2|            és állati most nekem. A mi belőlük megérint: kiáradó
 6    2|          minden szeretet, mindaz a mi fentartja és tovább mozgatja
 7    2|      megfejthetetlennel s azzal, a mi a megfejtésre sem érdemes.
 8    2|      valami rettenetest, olyant, a mi megborzongat. Valami iszonyút,
 9    2|       hogyan hivják, kik a szülei, mi a neve, kik a hozzátartozói,
10    2|         volt, mint egy finom agár. Mi lelte?~Rájöttem, alig evett.
11    2|      hangon beszélte el mindezt, a mi arra vallott, hogy már másoknak
12    2|          férfi, a szerető, - annak mi oka volt volna lovagiatlannak
13    3|         előttem a halott bátyám. A mi ritusunk szerint a földön,
14    3|          és borzalmat felidézni, a mi csak alaktalan masszáival
15    3|     magamnak pontosan számot adni. Mi történt velem addig, a mig
16    3|           pálinkával, megkérdezte, mi vagyok és mennyit keresek
17    3|         még jó kedve is volt.~És a mi kis pénze maradt, azon felment
18    3|       dolog után nézni.»~A dolog a mi után nézett, az volt, hogy
19    3|        valamire, de maga se tudta, mi az.~Aztán egy kis gyermeke
20    3|           hivatalosan megkérdezte, mi legyen hát most a pénzzel,
21    3|        között. Kerestem valamit, a mi foglalkoztasson. Bámultam
22    4|        vége mindennek!»~Nem tudom, mi mindent éreztem még erre
23    4| psychologiáját. Miért itt maradni? Mi öröm van abban, hogy lélegzem,
24    4|       mitsem; bennök van mindaz, a mi régen volt, és még több
25    4|          édes, meleg fészek, az, a mi az enyém.~Ülök az asztalnál;
26    4|    feleségemet, a mint szoptatja a mi kicsiny fiúnkat. Csendesen
27    5|    beszélget szegény.~- Megszoktuk mi már. Oly szelid, oly szótlan,
28    7|        kiszivattyúzza ereimből. És mi biztosit arról, hogy a vér
29    7|         Ferencz pénzt is kezelt. A mi kézi pénztárában volt, azt
30    8|           látta-e? Mit mond hozzá, mi?~Szerelmes volt ebbe a kezdetleges,
31    9|     beszéltek.~Az egyik szólt:~- A mi papánk megtanittat bennünket
32    9|           veszély, a pletyka az, a mi magához köt engem, de magát
33    9|         köt engem, de magát hozzám mi?~- Talán szintén ez. Nem,
34    9|             Nagy vállalatok... Oh, mi mindent nem jelent maga
35    9|          meg voltam győződve, hogy mi leszünk az egyetlen pár
36    9|          kijózanodik egyszer, csak mi nem, mi sohasem!~A lány
37    9|  kijózanodik egyszer, csak mi nem, mi sohasem!~A lány gyengén
38    9|         hazugság, árnyéka annak, a mi nincs közöttünk - a szerelemnek.~
39    9|            valami édest, drágát, a mi az övé...~Kint voltak az
40    9|               Oh, hogy bolondítjuk mi egymást és magunkat! szólt
41   10|     elcsaltam ide, hiszen ez az, a mi a szökés! Mit fognak mondani
42   10|         Mit fognak mondani otthon, mi lesz? A szivem elszorult,
43   10|      komolyan meg akartok esküdni? Mi a neved?~Megfogta a kezünket:~-
44   12|         csak megvillant agyában, a mi agyára nehezült, a mi szivét
45   12|            a mi agyára nehezült, a mi szivét összecsavarta, az
46   12|        vele, elmondta mindennek, a mi nem jó, szemére hányta szegény
47   13|            néhány utczát ismert. - Mi minden rettenetes dolgokkal
48   13|      körülötte, mint egy oczeán... Mi van az előtte ismeretlen
49   14|        ezen a rövid latin néven, a mi a szavajárása volt, amit
50   14|               Te Iza, tudod-e mit? mi megmaradjunk itten. A szobát
51   15|          elhelyezkedünk a hajóban. Mi férfiak künn az erkélyen,
52   15|          értett meg jól; mindaz, a mi az utolsó órákban történhetett
53   15|     vakmerő vagyok azt hinni, hogy mi közülünk valakiért...!~De
54   15|           felelt, én mondtam neki, mi történt vele. Elismerem,
55   16|            igazi szerelem, legyünk mi csak barátok. Hiszen mindezeket
56   16|        tudom, az okot is rendesen. Mi baj Katóka?~- Hogy mért
57   16|            lány látna? Csudálatos, mi férfiak azt hiszszük, hogy
58   17|         volt, a minthogy minden, a mi az a tulajdona, akármilyen
59   19|       haragosan csillogott felé.~- Mi tetszik? - vinnyogta.~-
60   19|       szent dolog az otthon, a mit mi magunk alapítottunk és birunk
61   19|           is költözködnöm kell. És mi lesz akkor?» Ez a gondolat
62   20|           nincs vigasság e házban, mi lakjuk csak ketten, két
63   21|      halvány volt és igen kövér, a mi részint igen okos és előkelő,
64   21|           Haj ho, bizony!... Vajh, mi okon?~Vala egy ménkü nagy
65   21|  tanulságos és csodálatos dolog, a mi történt itten.~A hosszu