Rész

 1    1|             néném, a keszkenőjét! - szólt Wejér Ábrám és apró, keselyüszemeiben
 2    1|       Minduntalan meg-megállt s oda szólt a gyereknek:~- Kölyök, a
 3    1|        facsart belőle. De aztán nem szólt többet hozzá, aludni küldte.~
 4    1|             kis Péter. Néha álmában szólt is egyet-egyet, kutyát,
 5    1|         fölült vaczkán.~- Öltözz! - szólt Ábrám.~A gyerek magára kapta
 6    1|         Majd benn a Korabgyiában! - szólt Wejér Ábrám egészen szeliden.~
 7    1|          meztelen melle látszott és szólt:~- Vigyázz reám. Számolni
 8    2|            neki.~- Ugyan vidd el! - szólt az apja.~- Marad!~Összeharapta
 9    3|           férjét az asszony, azután szólt:~- Lássuk, miből fogunk
10    3|            becsületes ember volt! - szólt az asszony, mintha csak
11    3|               Régi szerelmükről nem szólt egyikéjük sem. Talán öntudatlanul
12    3|      mindjárt most:~- De az asszony szólt: hat hónap mulva.~- Hat
13    3|              Egy darabig csak arról szólt, hogy milyen nagy, milyen
14    6|      beszélt; rendesen igen keveset szólt, tisztes, uri, elit asszonyokkal
15    6|          Oly nehéz a bucsu innen! - szólt, és amig elálmosodott férje
16    7|      Felnézett, a lány volt ott, az szólt és intett neki, azt, hogy
17    7|             is mentek együtt és nem szólt. Végre beszélt valamit,
18    7|             szökjön a túloldalra! - szólt Dim Ferencz a lánynak. És
19    7|         tartván, reámutatott és igy szólt tanácsosához:~- Ennek a
20    9|         ajtókat be kellene zárni! - szólt egy fiatal hölgy, a ki konczert-ruhában
21    9|         keveset beszéltek.~Az egyik szólt:~- A mi papánk megtanittat
22    9|           hogyan kell öltöztetni! - szólt minden apropos nélkül valamelyikök, (
23    9|           spaletákat.~- Nem kell! - szólt a háziasszony. És mindannyian
24    9|             A tea, tessék leülni! - szólt a háziasszony.~Csakugyan
25    9|             én macskaasztalomhoz! - szólt az egyik kisasszony, a ki -
26    9|          eszembe - enni ilyesmit! - szólt a lány mosolyogva. De hirtelen
27    9|             magát igazán, igazán! - szólt a lány s belékapaszkodott
28    9|           futott át rajtuk.~- Eh, - szólt a férfi - el fog velem jönni,
29    9|             mi egymást és magunkat! szólt halkan, megszégyenülve és
30    9|            nem nekünk találták fel! szólt a leány némi vígsággal,
31    9|            egymás kezét.~- A jégre! szólt a férfi a kocsisnak s az
32   11|        közelében. Délelőtt nem igen szólt hozzá, dobogott iróasztala
33   11|            megölelte és kaczérkodva szólt:~- Maga vén gonosz, ha szeretne,
34   11|     inkarnált akarat, összecsapott.~Szólt az asszony:~- Éltem veled
35   11|           az asszonytól, czinikusan szólt hozzá:~- Az első urad fölakasztotta
36   12|            meghalhat.~- Köszönöm, - szólt a kállói kereskedő. - Egy
37   12|             ő fog állani.~- Igen, - szólt Gold István - én is azt
38   12|             könyörtelenül; gúnynyal szólt a szegény leány történetéről
39   12|   kiszálltak.~- Semmi... sincs... - szólt Heléna.~A férfi kocsi után
40   12| kapaszkodott s szinte higgadtan igy szólt hozzá:~- Uram! Gold Helén
41   13|          elfödte arczát, rimánkodva szólt:~- Ne bántson bennünket!...
42   13|       mondta azt magának?~- Látom - szólt a kis leány alig hallhatólag -
43   14|            Cras megsimogatta és igy szólt hozzá:~- Ne sirj, te kislány,
44   14|         éjszaka - hallottam, a mint szólt hozzá:~- Te Iza, tudod-e
45   14|         fazékra, a diák vidáman oda szólt:~- Bizony ez nem valami
46   15|          nem lesz belőlünk semmi! - szólt az anyja és hozzám fordult,
47   15|         föltápászkodott a széken és szólt:~- Igy végünk van!~A leány
48   17|            Fialáné. Fiala pedig igy szólt: «Jobban szeretem a feleségemet,
49   17|         gyermeke van neveletlen,» - szólt az asszony.~«Nem lehet,
50   17|           fiatal orvossal, a ki igy szólt hozzá:~- Van-e betege?~-
51   17|           közel hajolva hozzám, igy szólt:~«Ebből a Bélából - csudálatos
52   17|         részleteket. - A nagy Ágnes szólt:~- Arisztid beteszi az ujságba
53   17|             igértetek?~- Meglesz! - szólt a sáfrányutazó büszkén.~-
54   18|               Hát nincs?~- Nincs! - szólt Ágnes mély és száraz hangon.~
55   18|  tekintettel könyörgött neki:~- Mit szólt ő aztán?~A halvány, rossz
56   18|           hozzá, átfogta derekát és szólt:~- Gyerünk innét, megyek
57   19|       belőle. «Nem rosz gondolat» - szólt magában és hamarjában beállott
58   19|             mióta hozzánk került! - szólt Eszter az uton is, otthon
59   19|            akart válaszolni, de nem szólt. Későn is volt már, sietnie
60   19|           férfi meg szinte hangosan szólt ott benn:~- Sietni, sietni,
61   20|           fiatal asszonyságnak. Úgy szólt hozzá: «lányom». De a fáradt
62   21|        meghajlott előtte és módosan szólt:~- Mikor találhatom nagyságodat
63   21|             kicsiny lábával. De nem szólt, de hallgatott és cselekedett.~