Rész
1 1| estebédet, szótlanul, komoran. A lány ugyszólván még lélekzeni
2 1| beczéztetni, mint lázbeteg kis lány. Egész estén át fogta a
3 3| az, hogy még rövidruhás lány korában ő is szeretett valakit.
4 3| mikorra készen lesz, ő már vén lány. Az is igaz, hogy egy kissé
5 3| bepiszkolod magad!~A kis lány végre megunta ezt az elhagyatottságot,
6 4| természetesnek találtunk mindent. A lány holmit volt vásárolni a
7 4| este egyedül! - mondá a lány és hozzám simult, mint egy
8 7| dühösködött magában: ama két lány közül, kinek komolyan udvarol,
9 7| Dim Ferencz!~Felnézett, a lány volt ott, az szólt és intett
10 7| perczekre megsüketítette. A lány ismételte, a mit mondott:~-
11 7| védbeszédet tart mellette a lány. Egészen azokat mondja el
12 7| utolsó szót. De bátor és erős lány volt ez, lebirta könyeit
13 7| tied vagyok.~A sarkon a lány apjának alakja mutatkozott.~-
14 7| eljegyzést. Az esküvőt maga a lány sürgette, hát a gyűrűváltástól
15 7| a legjobb, a legédesebb lány várja is. Megváltoztatni
16 9| nélkül valamelyikök, (Talán a lány, vagy az asszony testvér
17 9| a férfi és mosolygott. A lány meg elkomolyodott:~- Nem
18 9| Mint egy huszonkét éves lány az én fajtámból.~- A ki
19 9| szerethették volna egymást. A lány középtermetü, majdnem telt
20 9| csak mi nem, mi sohasem!~A lány gyengén nevetett.~- Az én
21 9| könyvekben szokás. Csak az egyik lány nézett úgy utánuk, mintha
22 9| katona fázott, topogott, a lány meg szerelmesen nézte csákójának
23 9| Vegyen nekem is! - mondá a lány.~Gesztenyét vettek. Mohón,
24 9| enni ilyesmit! - szólt a lány mosolyogva. De hirtelen
25 9| valamit.~Kis közökbe tértek, a lány előtt félig ismeretlen vidéken
26 9| igazán, igazán! - szólt a lány s belékapaszkodott a férfi
27 9| szemébe akart nézni, de a lány félre fordítá fejét:~- Megszoríthatja,
28 9| fog velem jönni?~- El.~A lány nem reszketett, még jobban
29 9| kaczaj volt rá a felelet. A lány nevetett először, aztán
30 9| alig vette észre, a mint a lány kivonta karjából karját.~-
31 9| hirtelen bérkocsiba ült s a lány után vágtatott. Miért? maga
32 9| egyedül korcsolyázott a lány.~ ~
33 10| tizenkettedik évemben voltam már, a lány is tiz. Sokat tudtunk mind
34 10| könybe lábbadt és a kis lány önfeledten, vigan dudorászott
35 14| fő keresetforrásuk. A kis lány pótolta, a mennyire tudta,
36 14| tehetetlen, érzékeny kis lány volt: talán még cselédnek
37 15| ezen a világon?~Szegény lány egészen megdöbbent, látván,
38 15| darabját. Ujra az a márványfejü lány lett, mint a milyen benn
39 16| idejében hozzám igérkezett a lány, hanem azért, mert egy igazi
40 16| rózsaszinü volt ez a kis lány. És amikor evett... nagyon
41 16| sejtelmeim támadtak. Hátha ez a lány nem volna többé gyerek,
42 16| többé gyerek, hátha ez a lány látna? Csudálatos, mi férfiak
43 18| mindjobban a Dunának.~A két lány nem nézett többé egymásra,
44 19| nagyon marasztotta a kis lány; olyan hálásan, lágyan nézett
45 19| olvasott egy részletet. A lány visszafojtott lélegzettel,
46 19| van egy gukker, add ide.~A lány kivette a gyöngyházból készült
47 19| sokáig, nagyon sokáig... A lány a szobában, ő az előszobában.
48 19| még. Olyan boldog volt a lány miatt, hogy szinte elfeledkezett
49 19| hogy abonálva van, de a lány ezt az egyet nem hitte el
50 19| palotákat épitett ő is, a lány is. Különösen ő! Többé nem
51 19| nem röstelkedett inni a lány kávéjából, a szobabérek
52 19| minduntalan fölemlitette, a mire a lány lesütötte szemeit és azt
53 19| terjedtek, hogy védje magát a lány iránt való szerelme ellen.
54 19| kivételével elég jól éltek, a lány sokat keresett és egy pár
55 19| ölelkeztek össze legelőször. A lány karjait a búcsuzó nyaka
56 19| sehogy a fejébe, hogy ott a lány annyit keres. És a levelek,
57 19| rettenetes utra, de a mikor a lány átsuhant szobáján, mintha
58 19| magára kapta ruháját és a lány után sompolygott. Az nem
59 19| és megint észrevette.~A lány törekedett ki, az Andrássy-uti
|