Rész
1 1| apjáról, annak gyermekkoráról, mely szakasztott olyan volt,
2 1| abból a temérdek hóból, mely vadászlovak patái alatt
3 1| a csontos, nagy fejére, mely szakasztott olyan formájú
4 1| Folytonos orgonazúgás, mely, ha elállt egy pillanatra,
5 1| fejéhez, ahhoz a fejhez, mely kicsiben tökéletes mása
6 1| annak a hatalmas főnek, mely ijesztően, parancsolólag
7 2| világot: szürke felhő, a mely rámborúl, elfogja az én
8 2| valami szerencsém az életben, mely épp a válságos pillanatokban
9 3| megpillantotta a hintót, mely a vasuttól ide hozott és
10 3| kicsiny, de derült homlok, mely alatt rossz gondolat, vagy
11 3| Hiába néztem az arczot, a mely szinte megkövült volt, hiába
12 3| velem tovább. A hasonlóság, mely bátyám és köztem az életben
13 3| sajátságos titokzatos zsongást, mely néha-néha fölébredt elaltatott
14 3| az a sajátságos imádat, a mely az elhalt férj alakja körül
15 3| sokat, de mégis annyit, mely egy darab időre megmentette
16 4| rejtelmes mélységű nézés, mely panaszkodva hív: vont maga
17 4| mozgékony, szép, olyan, mely minden ártatlansága mellett
18 4| úton egy kocsi... egy fej, mely felém fordul.~Feküdtem halálos
19 4| A régen megszokott áram, mely két szempáron át összekötötte
20 4| rejtelmes, megigéző nézés, mely még mind egyikre hív, von,
21 5| Utána!» «Nincs csónak, a mely most el ne merülne; nincs
22 6| rövidszáru borjubőr csizmára, a mely elszakithatatlannak látszik,
23 6| másik, a vizitszobába, a mely állandóan oly hűvös volt,
24 6| befőttes-üvegben leander-ág, a mely már egy féléve kinlódott,
25 7| enyém és nincs hatalom, mely a vért kiszivattyúzza ereimből.
26 8| vidéki kőfaragó munkába, mely legkedvesebb állatát rögzitette
27 8| rögzitette meg azon a palotán, mely szinleg a takarékpénztáré
28 9| habos gyenge pirosságával, mely olyan érzékenyen hat a férfiakra.
29 9| vágyás némi nyugtalansága, mely egy mosoly, vagy a mozdulatok
30 9| például az is, hogy tudom: a mely perczben maga az enyém,
31 9| Kint voltak az utczán, mely a száraz, tiszta, de különösen
32 9| valami különös fénynek, mely olyan, mint a jégvirágé...~
33 10| törődött a napsugárral sem, mely erről is, arról is - a hogy
34 10| szertartásban elő nem forduló szó, mely akkor is feltünt nekem,
35 11| mint egy hatalmas tölgy, mely a felszivott életerőt önkéntelenül
36 12| neki bizonyos összeget, a mely az esküvő után Heléna hozományából
37 12| elősegíti azt a házasságot, mely különben sem rossz.~A fiatal
38 12| férfi kocsi után nézett, mely a szállóba vigye őket, az
39 13| dolgokkal lehet teli ez a hely, mely hullámzik zúgva körülötte,
40 14| aztán a Deviaczky-család, mely két tagból állott: egy igen
41 15| húszezer főből álló tömegébe, mely lót-fut, izzad, ordít, verekszik
42 15| Végső sorai egy levélnek, mely egy kereskedelmi ajánlat
43 15| A titkos nyomoruság - a mely tiszta - suttogott hozzám
44 16| lelkemben régi alakját, mely olyan könnyü, olyan bájos
45 16| visszatartani a sirást, mely már kezdettől fogva csiklandozta
46 17| akarom, hát az a vasút, mely most indul Szolnokról, megáll
47 17| még pedig abban a bajban, mely annak minden testvérét megölte.~«
48 17| csepegő petroleum-lámpás - mely füstölt is - világította
49 18| daczára a nyári éjjelnek, mely vak forrósággal borult a
50 18| beszéltek.~A halál árnyéka, mely betolakodott hozzájuk harmadiknak,
51 18| egy tő lila őszi rózsa, mely nem tud, hiába akar kiveszni.)
52 19| van az a különös nézés, mely túl lát az emberi látóhatárokon,
53 20| szép fehér fejét; haját, mely tiszta ősz volt, mint egy
54 20| nyolczvanéves matrónáé és arczát, mely barna és piros, üde és sima,
|