Rész
1 1| itt nincsenek férfiak?~- Hát a gróf ur?~- Én?~Ábrám elhallgatott,
2 1| könyörgött, hadd maradjon itt... hát itt maradt... Az apja egyszer
3 1| is ezt az ezüst éjszakát, hát még belemerülni testestől,
4 2| anyja megcsalja az apját.~- Hát ez az egész? Egy közönséges
5 2| mondta:~- Tudja az Isten.~- Hát nincs anyád?~- Nincsen.~-
6 2| és egy kissé nevetett. - Hát maga?~- Beadott az anyám.~-
7 2| nem fogja látni többé.~- Hát még nem is sejt semmit?~-
8 3| fölött. Imádkozni nem tudok, hát szenvedéssel akartam áldozni
9 3| lehet adni.~Hozzá adták, hát hozzá ment, daczára hogy
10 3| gőzösre, csak éjszaka ér haza. Hát elhalasztotta útját reggelig.
11 3| találtatott, neki szól, hát most hozzája hivatalosan «
12 3| jó lett volna élni veled. Hát nem lehet együtt, légy te
13 3| mindenkinek terhére van itt; hát fogta magát és elment. Roppant
14 3| volt zárva előle minden út, hát megadta magát, nem törődött
15 3| hivatalosan megkérdezte, mi legyen hát most a pénzzel, hogy a kicsike
16 4| ólmos, csuszamlós volt, - hát karonfogva mentünk előre.~-
17 5| behunyom a szememet és akarom: hát ott vagyok a hajón. Palermó
18 5| feledkeztünk.~- Signore kapitano, hát Lizzie Barton nem köt ki
19 5| vizre szállni mostan!» «Hát elveszett» «Ha csak egy
20 6| adótisztet. Az vállat vont:~- Hát én akarok?!~Megegyeztek
21 6| lehetett hová tenni. Ő jött hát be feküdni az albumhoz.~
22 7| Ferencz, nem tehet róla. Hát mit tehetne róla maga?~Megértette:
23 7| esküvőt maga a lány sürgette, hát a gyűrűváltástól egy hónapnyira
24 10| beszéltem arról én is:~- Hát csak hadd mondják!~De nem
25 11| tudja, hogy nem hagyom, hát békén hagy. Legfeljebb a
26 11| lányodnak rosszat, ha már él, hát éljen, de hidd meg nekem,
27 11| vejének rossz volt a sorsa, hát kikorrigálta a sorsot, adott
28 12| honoráriumot, megtoldotta hát még egygyel s elment.~Egy
29 12| megcsalta édes apját.~- Hát ezért nem hagyott neki semmit,
30 13| fölnevetett.~- Ó, maga kis bolond, hát én bántom magukat! Ki mondta
31 14| hogy közbe ne vágjak:~- Hát ez az a «holnap», a mit
32 14| kis Deviaczky Izához?~- Hát kihez máshoz?~Elmentünk,
33 15| hogy: «Uram, ez tolakodás!» Hát igen, kisasszony, ez az. -
34 15| miért engedelmeskednek hát neki az emberek, a testületek
35 15| kap soha?~- Ha ott nem, hát máshol hallotta ezt a mondást
36 15| vitázott magával: hogy is van hát ezen a világon?~Szegény
37 16| érettünk és miattunk.~Nos, hát Katóka is siet elejbe hivatásának,
38 16| prózai kifejezést váltanak. Hát nem csak azért vannak, hogy
39 16| már nem fiatal ur volt. Hát ezt szerette volna?~Hisz
40 16| mindig tüzes szempárból: «Hát bukjunk, hát jöjjön, a minek
41 16| szempárból: «Hát bukjunk, hát jöjjön, a minek jönnie kell!»~
42 17| emberek.»~«Ha én akarom, hát az a vasút, mely most indul
43 17| különösen kegyeli az Isten, hát ő rá és családjára nézve
44 17| Jegyeket nem is nyomat hát külön?~- De igen, azt is.~
45 18| ostobaságokat beszélnek mind.~- Hát a férfiak! - vetette közbe
46 18| van közöttük jó és szép!~- Hát nincs?~- Nincs! - szólt
47 18| Ágnes beszélt néha hozzá:~- Hát kellett ezt tenni? Kértem
48 19| csak egy darabon. Nem volt hát sejtelme sem annak vakmerő
49 19| maradjon otthon. El kellett hát mennie, de minduntalan hazafutott
50 19| be volt zárva belülről, hát itt kell lennie. Hallgatózott
51 19| vagy herczegkisasszony. Hát nem herczegkisasszony.~A
52 20| alvó gyermekek között: «Hát ezek, hogy vannak akkor
53 20| toll, könyvek, szivarok.~- Hát ide kinek ágyaztak, kinek
54 20| is, a Táltos is, én is.~- Hát ismeri kend azt a házat
|