Rész
1 1| háromszor, de nem sirt. Akkor sem sirt, mikor apja megverte
2 1| mondom, igazságtalan volt akkor... mormogta Ábrám, nénjének
3 2| nincs anyád?~- Nincsen.~- Akkor jó neked.~Elhallgattak.
4 2| kifáradt asszony, a kivel akkor találkozott egy ismerőse.
5 3| épen szeptemberben volt... Akkor már a férj elhatározta magát.
6 3| azt is, a kit szeretett akkor, midőn még férjét nem ismerte
7 3| czipelgette, ápolgatta néha. Akkor, ha nem látta az anyja;
8 4| igazi, sötét semmiségbe.~Akkor jelent meg újra fölöttem
9 5| virágos ruha rajta, mint akkor... A mikor nászra várta
10 6| pillantott rá, különösen akkor, ha vállfűzőben, felöltözködve
11 6| csak egyszer volt levéve, akkor is együttesen, több iskolatársával.
12 7| miniszteri számtiszt leszek és akkor lesz szerencsém...~Ránéztek
13 8| egyszer esett meg, régen, akkor még fiatal volt. Most már
14 8| mikor már izét mondott, ő akkor is csak a méht emlegette.
15 8| mikor hetven éves lett, még akkor is, a mikor már a palota
16 9| kapott, a min nevettek.~- Akkor elmegyek, úgy sem tudom,
17 9| nem lát.~- Igen, de néha akkor is, ha látom, például most.
18 9| meg kell ismernie majd. És akkor?!~- És akkor haragudni fogok
19 9| ismernie majd. És akkor?!~- És akkor haragudni fogok magára,
20 9| kedves páros alakok, a kik akkor kelnek fel, mikor a nap
21 10| Talán csakugyan tudtam is akkor ezt a nehéz nyelvet, de
22 10| tartottam neki a bogarakról, akkor tanultam ezt a tudományt
23 10| a gondolatoknak, melyek akkor egyszerre telerajzották
24 10| elő nem forduló szó, mely akkor is feltünt nekem, ez, hogy «
25 11| elbódította, de a bódulásból akkor józanodott ki, a mikor akart.
26 12| attól félek, hogy meghal, akkor pedig - tudom - nem látok
27 12| az egész jelenet alatt. Akkor se rezzent össze, mikor
28 12| vagyonának birtokába lép. Akkor bizonynyal adni fognak neki
29 14| Cras a könyvből - tanult akkor is - felütötte a fejét:~-
30 15| És ez arcz nem változik akkor sem, a mikor mindnyájan
31 17| a mikor már ott laktam, akkor is sokszor szóba hozta ezt
32 17| orczával a képükbe nevessen.~Akkor kellett találkozni az ügynöknek
33 17| vacsora végére. Az aranyműves akkor ajánlotta magát. Ágnes kikisérte
34 17| Isten kezembe fogja adni épp akkor, amikorra kell.~- És ha
35 17| nem lehet.~- Lehet és akkor az aranyműves nem esküszik.~
36 17| engem hivtak be tanunak, akkor, midőn Dóra Arisztidnek
37 17| megszüntették még az nap, akkor úgy gondoltam: az apa kiegyezkedett
38 18| kicsinyt lennének ébren. Akkor fölkelnének, mosdanának,
39 18| beszéltem volna egygyel is! Akkor azt hihetném, hogy van közöttük
40 18| úszik, a mikorra hozzánk ér: akkor szenvedés.~A kis Rubin-leány
41 18| A kisebbik Rubin-leány akkor még iskolába járt, a nagyobbiknak
42 18| és igaz érdeklődés csak akkor villant át fehér arczán,
43 18| mennünk, a merről a szél fúj, akkor oda érünk hamar - mondá
44 19| ott, de a sötétben csak akkor vette észre, a mikor már
45 19| mikor mond föl, - talán akkor, a mikor megszoktad vele
46 19| költözködnöm kell. És mi lesz akkor?» Ez a gondolat nagyobb,
47 19| féltizenegyig olvasott, akkor a páholynyitogatóné félbeszakította:
48 19| eltakaritják innét a halottat is és akkor egyedül vannak. Együtt élhetnek
49 19| Visszajövök nemsokára és akkor mondok valamit. Várjon engem
50 19| óra üt.~- ...Csak addig, akkor én elmegyek és úgy jövök
51 20| Hát ezek, hogy vannak akkor ezek itt?»~A fáradt asszonyság
52 20| Domoszlainé?~- Ugy vélem, akkor fekete haja tetszett neki
53 21| volna olyan kicsiny, még akkor is nagyon kedves lett volna.
|