Rész

 1    1|          odanyomva forró homlokához.~Igy virradt rájuk akárhányszor.
 2    2|         felül. Mégis talán elmondom.~Igy történt:~Az anyja nem győzött
 3    3|              kihült teteme fölött és igy szólnak: rettenetes, hogy
 4    3|         halottnak - mindhiába.~A mit igy elértem, csak az volt, hogy
 5    5|       támaszkodik és nézi a tengert, igy él, jár s kél egy esztendeje
 6    6|        vonást vett észre az arczán.~«Igy szemben, en face, egy derék,
 7    7|             persze a miniszterhez és igy szól hozzá:~- Kegyelmes
 8    7|               Milyen boldogság lenni igy egyedül, igy párosával.
 9    7|         boldogság lenni igy egyedül, igy párosával. Ez a kettős magány
10    7|              tartván, reámutatott és igy szólt tanácsosához:~- Ennek
11    9|           nagyon szépen nézhetett ki igy kivilágítva kivülről is.
12   10|            vén francziskánus, a mint igy szól:~- Azt akarod, hogy
13   11|              rá erre az irásra! Hisz igy még neki kellett ügyelni
14   11|              soha egyetlen-egyet sem igy. A lelke is nevetett, a
15   11|              hiszed annak nincs...?!~Igy vesztek össze és igy békültek
16   11|                 Igy vesztek össze és igy békültek ki évek hosszú
17   12|          hogy valamit tervel, a mint igy egymás mellett ülnek. És
18   12|             terve is.~Pethes Antal - igy hivták a hirlapirót, - el
19   12|      kapaszkodott s szinte higgadtan igy szólt hozzá:~- Uram! Gold
20   12|          iramodva, megfogja kezét és igy szóljon hozzá:~- Asszonyom!
21   12|          félhangon, hangosan és amig igy sajnálkozott: a szemei is
22   14|       játékért. Cras megsimogatta és igy szólt hozzá:~- Ne sirj,
23   14|            tizenegy évesnél, a mikor igy egészen egyedül maradt a
24   15|               Nem felelt, bizonyosan igy gondolkozott. Faggattam
25   15|          kellett, utána kiabáltak-e: igy kisasszony állást nem kap
26   15|        mintha te volnál Valéria...~- Igy nem lesz belőlünk semmi! -
27   15| föltápászkodott a széken és szólt:~- Igy végünk van!~A leány rám
28   16|            szorította mindkét kezét, igy akarta visszatartani a sirást,
29   17|    legnagyobb fiát is annak nevelte. Igy történt, hogy az egész család
30   17|           mondá Fialáné. Fiala pedig igy szólt: «Jobban szeretem
31   17|         hozta ezt a könyvet, de csak igy: «a könyv!» Ez neki egy
32   17|            egy fiatal orvossal, a ki igy szólt hozzá:~- Van-e betege?~-
33   17|             és közel hajolva hozzám, igy szólt:~«Ebből a Bélából -
34   18|        nevetett. Megharagudtam rá és igy szóltam hozzá: «Majd egyszer
35   18|                Majd egyszer rólam is igy fog nevetve beszélni!»~-
36   18|     szólította a halvány ember, csak igy: «csillag, virág, mindenféle
37   18|            egy tisztességes kalapot, igy nem csuda, ha nem festeti
38   19|            föl ne költse a leányt és igy ne szóljon hozzá:~- Szeretlek!
39   19|             temetés után! De a mikor igy el van hagyatva, szabad-e
40   19|           lássék.~Nagyon kedves volt igy az élet. Esténként - tizenkét
41   19|          kezét. Az is megesett, hogy igy váltak el:~- Jó éjszakát
42   19|           bágyadtsága elmulnék, mert igy csakugyan nem járhat utána.
43   19|              változtatni, mert ha ez igy folyik sokáig, a kicsike
44   19|               Különb lányt is láttam igy, én tőlem azért lehet apácza.~-
45   20|             kis leány sem szólította igy, hogy «nagymamám», hanem
46   21|            nagyon kedves lett volna. Igy is egyre nyulkált, egyre
47   21|           simogatták a szinházjárók, igy szóltak magukban, igy szóltak
48   21|  szinházjárók, igy szóltak magukban, igy szóltak egymáshoz:~- Adta
49   21|              jószág nagyon szeretett igy gőgicsélni az édes mama
50   21|            nyilván tudta, hogy ennek igy kell lennie és a nagy, fekete
51   21|         távozó mama után...~*~Mindez igy volt és nem máskép. Hit
52   21|           Haj hó, haj hó, bizony! Ez igy esett és a hosszu gordonkásnak