Rész

 1    3|         kötik össze.~- Az Isten - mondá - gondoskodik arról, hogy
 2    3|         mig megszólalt.~- Tudom - mondá halkan.~- Jó és becsületes
 3    3|         mindent.~- Azért jöttem - mondá kevés zavarral - hogy leszek
 4    3|             És én rossz voltam! - mondá.~A kis leány ijedten bámult
 5    3|       kifogyott a beszédből. «Nó» mondá végül «már most mit ér neki!»~
 6    4|         rossz itt este egyedül! - mondá a lány és hozzám simult,
 7    6|              Nem akarok többet! - mondá Tardonnainé, dühösen nézve
 8    6|      Végre nekünk is kell élni! - mondá az asszony.~
 9    6|           csont maradt.~- Mama! - mondá az adótiszt - én nem tudom,
10    6|         mily magas homloka volt!» mondá magában.~Egyelőre lelke
11    6|   hozzájuk Búl Emil is.~- Emil! - mondá az adótisztné - ez szép
12    6|           Oly szép a természet! - mondá Búl Emil.~Az asszony édesdeden
13    6|          Búl Emilnek és csendesen mondá:~- Vétesse le magát, kérem,
14    8|        véleményen vannak velem! - mondá és élt tovább a véleményének.
15    8| asztalomon... ovatolni... holnap! mondá és meghalt.~*~Nem volt rossz
16    9|          mellette.~- Most szép! - mondá az egyik.~- Ha nekem volna
17    9|        türnek meg maguk között! - mondá s meghajtotta magát.~- Én
18    9|          egy szem epret és halkan mondá:~- Mégis szeret maga egy
19    9|              Enni, az nem rosz! - mondá s nyelvének piros hegyével
20    9|     sohase volt még ilyen szép! - mondá a férfi.~- Nekem pedig jól
21    9|           filozófusok.~- Gazok! - mondá valaki véletlenül nagy szenvedélyességgel
22    9|        Pointe, már most mehetek - mondá a leány s felállt.~- Hová?~-
23    9|  asszonynak.~- Vegyen nekem is! - mondá a lány.~Gesztenyét vettek.
24    9|   bérkocsit, mit fognak gondolni! mondá aggodalommal.~A férfi beültette
25   10|         felesége lenni?~- Igen! - mondá az csendesen.~A barát valami
26   10|           dörzsölte a fejünket és mondá:~- Elmehettek, minden rendben
27   11|       tréfált vele.~- Szeretlek - mondá - nagyon, de a pénzt még
28   11|     jövendő korszakáról.~- Várj - mondá - el fogod érni, aztán boldog
29   12|     vagyok, ne költsük a pénzt! - mondá anyjának. Most először nem
30   12|            akármennyit jár-kél! - mondá az asszony. Heléna is szerette
31   12|          a horgolást.~A férfi azt mondá: «szeretem!» és a mint a
32   13|     tűzött aszu buzavirág-szálat, mondá:~- Ha nekem adja azt!~A
33   14|         kabátot, amice!~- Cras! - mondá az ötödik gimnázista, a
34   14|      vidéki rokonához.~- Nincs! - mondá csendesen a leány.~A kis
35   15|           Jól van, haza megyek! - mondá egyszerüen, nyugodtan.~-
36   15|           végigfutotta és röviden mondá: Eligértem mind a jövő évieket
37   16|         rám:~- Maga egy gyerek! - mondá némi szánalommal. Aztán
38   17|       tekintély a szakmájában», - mondá Fialáné. Fiala pedig igy
39   17|          ha viszik a végzetek!» - mondá és nem rémült meg, a mikor
40   17|          hagyjam a családomat,» - mondá a férfi és kigázolt a bajból,
41   17|       szépen kezdődött a dolog! - mondá a szegény asszony és határozatlan,
42   17|           az eljegyzést.~Arisztid mondá:~- Igen és pedig belől a
43   18|           együtt, Dóra?~- Igen! - mondá a kisebbik leány - mohón
44   18|          is ruhánk miben menni! - mondá Ágnes - a mire az elzüllött
45   18|          egy harmadik.~- Tudom, - mondá Ágnes - én már régen érzem,
46   18|           akkor oda érünk hamar - mondá a nagyobbik.~Ezentúl alig
47   18|       kérdezte a kisebbik.~- Ez - mondá Ágnes és megállott, hogy
48   19|         és egészen érthető hangon mondá:~- Ezt kaptam tőle... ezt,
49   19|          megy?~- Még nem tudom! - mondá Kőmives és felfujta mellét,
50   19|          kapta:~- Mindez értem! - mondá igazán, szivéből szomoruan.
51   19|       Elmenni, igen, ha eresztem! mondá csukolva a sirástól és nevetve