Rész

 1    1| rengetegben, ura parancsából, hogy majd jelentse neki. Nagyon hamar
 2    1|      halmokat, veres fákat látott. Majd egyszerre teljes sötétség
 3    1|      voltál, tüzes voltál, egyszer majd lelőtted a tulajdon édes
 4    1|            Én?~Ábrám elhallgatott, majd kevés vártatva beszélte
 5    1|           szabadott reája lőnie.~- Majd benn a Korabgyiában! - szólt
 6    1|            ha jönnek?~- Lelövöm.~- Majd csak én.~A vak ember ujra
 7    1|           Ábrám. Rekedten beszélt, majd hirtelen olyan érczczel,
 8    1|        lehajtott fejjel hallgatta, majd ránditott egyet vállain,
 9    2|     járásbiróság börtönébe került, majd kegyelem révén valami szeretetházba.
10    2|            jó neked.~Elhallgattak. Majd megszólalt a paraszt fiu.~-
11    2|      akarta anyja magával vinni.~- Majd én haza hozom, a mit vásárolsz,
12    3|          valami sajátságos unalom. Majd valami vágyakozás ismeretlen
13    3|         útját reggelig. A délutánt majd csak eltölti valahogy; egy
14    3|         lányának emlegette néha:~- Majd te gazdag, nagy kisasszony
15    3|         Éhes, kopott, elhagyatott. Majd türelmetlen lett, megunta
16    4|           meghalt, lehunyt örökre!~Majd két teljes év következett,
17    5|    lehetünk most? Mindegy akárhol, majd csak megérkezünk valahova.
18    6|       megjegyzéseit az adótisztné. Majd megszólalt:~- Nem vétette
19    7|     szerencsétlenségében úgy, hogy majd meghalok bele. Elmentem
20    8|           ezek számára gyüjt, hogy majd ha meghal, milliói azé legyenek,
21    8|         aztán megint csendes lett, majd ismét össze-vissza beszélt
22    9|          nekem volna kis gyerekem, majd megmutatnám nektek, hogyan
23    9|         okvetlen meg kell ismernie majd. És akkor?!~- És akkor haragudni
24    9|         félt és örült, reszketett, majd szinte türhetetlen forróság
25    9|        férfi meg is csókolhatná... Majd félt tőle, s szeretett volna
26    9|            a leány némi vígsággal, majd hirtelen a pályaudvar órájára
27   10|          nevettek rajtunk, hogy én majd elfakadtam sirva. Ő csak
28   11|            jó, sáppad is, fogy is, majd megúnja!~És a mig ezeket
29   12|            néha hirtelen elnémult, majd hirtelen az özvegy felé
30   12|        Elfogult, izgatott, félénk, majd heves előtte. Mással szemben
31   13|        ismételte:~- Többet soha...~Majd hirtelen tréfára fogta a
32   14|               Ne sirj, te kislány, majd meglássad, milyen beszélő
33   14|            szemeit a jövendőre, az majd meghozza szorgalmának gyümölcseit,
34   14|        valami kitünő lakoma, hanem majd - holnap!~Elkerültem a lakásból,
35   15|           tekintettel nézett reám. Majd megelevenedett egy kissé,
36   15|          akarja azt dobni magáról. Majd megszokja, majd könnyebb
37   15|           magáról. Majd megszokja, majd könnyebb lesz, majd más
38   15|     megszokja, majd könnyebb lesz, majd más lesz! Érdemes is, egy
39   15|             jöjjön el még egyszer, majd meglátjuk. Befolyásos, benső,
40   16|            Megfordult megvetéssel, majd mosolyogva nézett rám:~-
41   17|       engem is invitált, menjek be majd kvaterkázni. De nem hozatott,
42   18|          akik mindig alszanak már!~Majd átkarolta a kis Dóra nyakát,
43   18|           vetette közbe a kicsiny. Majd habozva, magyarázatképpen
44   18|            amint föltette magában, majd hangosan, a kérdést:~- Mondj
45   18|          rá és igy szóltam hozzá: «Majd egyszer rólam is igy fog
46   18|          volt abban hogy föleszmél majd ujra, de egy egész más világban.
47   18|          de különösen a nagyobbik. Majd minden átmenet nélkül hozzá
48   18|             Most megáll egy-kettő, majd ujra igyekszik a part felé,
49   19|            örökös láz fölperzselte majd minden csepp vérét, szive
50   19|         elmegyek, el kell válnunk. Majd visszajövök, maradjon ilyen
51   21|       szitkozódni. Nevettek rajta, majd meghaltak kaczagásukban.