Rész

 501    3|                 előttem a halott bátyám. A mi ritusunk szerint a földön,
 502    3|            bátyám. A mi ritusunk szerint a földön, teste fekete takaróval
 503    3|           takaróval leterítve, sötétben. A feje fölött gyertyák égtek
 504    3|               szégyellem bevallani, hogy a metsző fájdalom daczára
 505    3|                  leány babája ott feküdt a sarokban. Tegnap még itt
 506    3|               Tegnap még itt játszhatott a beteg szobájában, itt feledte
 507    3|                akart mászni az üvegen... A halottvirrasztók befüstölték
 508    3|             halottvirrasztók befüstölték a szobát és most égő pipájukat
 509    3|         pipájukat dugdosták előlem.~Ezek a sajátságos megfigyelések
 510    3|                  nem láttam semmit, csak a halottat.~Leültem egy székre,
 511    3|             vonásait nem változtatta meg a halál. Ugyanaz a jóságos
 512    3|         változtatta meg a halál. Ugyanaz a jóságos arcz a régi naiv,
 513    3|                   Ugyanaz a jóságos arcz a régi naiv, majdnem gyermekes
 514    3|                   majdnem gyermekes ajk, a barátságos kicsiny, de derült
 515    3|                  kicsiny gondok azokért, a kiket szeretett és egyszerü
 516    3|               fekvőséget, házat, és hogy a gyermekeknek legyen becsületes
 517    3|                és valami vagyona is, ezt a pályát megkezdeni. A leányok
 518    3|                 ezt a pályát megkezdeni. A leányok jóravaló férfihez
 519    3|                  férfihez menjenek nőül, a ki el is tudja őket tartani...~
 520    3|               tudja őket tartani...~Ezek a gondok ott ültek most is
 521    3|                 gondok ott ültek most is a halott arczán és a sárgafényü
 522    3|               most is a halott arczán és a sárgafényü vonásokból szomoruan
 523    3|             szivembe nyillalott, mint az a tudás, hogy az az ember,
 524    3|                 tudás, hogy az az ember, a ki velem egy vér, kinek
 525    3|                az emberek, kik megállnak a szeretett kihült teteme
 526    3|                  hogy nem vagy többé!~Ez a fogalom felfoghatatlan volt
 527    3|                  Hiába néztem az arczot, a mely szinte megkövült volt,
 528    3|                idéztem fel ama alakokat, a kiket szerettem, mégis eltüntek
 529    3|                 zokogni szerettem volna, a legnagyobb fájdalmat és
 530    3|                  és borzalmat felidézni, a mi csak alaktalan masszáival
 531    3|             szenvedéssel akartam áldozni a halottnak - mindhiába.~A
 532    3|                 a halottnak - mindhiába.~A mit igy elértem, csak az
 533    3|                egyszerre ugy látom, hogy a földön fekszem kiteritve,
 534    3|                erő nélküli gondolat, itt a földön én vagyok. Az én
 535    3|                  Mi történt velem addig, a mig megőszültem? Mind ama
 536    3|                melyeket ébren és álomban a jövendőről álmodtam, gondoltam:
 537    3|             lelkemben. Ime ezt éltem át, a mig ide jutottam. De családom,
 538    3|             különös, de kedves arczukat, a kik az én véremből eredtenek.~
 539    3|                az én véremből eredtenek.~A fantasztikus gondolatok
 540    3|        gondolatok rohantak velem tovább. A hasonlóság, mely bátyám
 541    3|              tudtam tekintetemet elvonni a halottról - magamról. Mondhatatlan
 542    3|                  elmerülést és megérinté a vállamat:~- Nem szabad így
 543    3|            biztositva?»~Helyeselte, hogy a megboldogult ezt nem cselekedte.
 544    3|        fanatizmusával kikelt azok ellen, a kik megszentségtelenítik
 545    3|                 kik megszentségtelenítik a halált, mert üzlettel kötik
 546    3|              koldusok. Az bűn, nem bizni a Bizodalomban.~És a vén fatalista -
 547    3|                 bizni a Bizodalomban.~És a vén fatalista - mintha csak
 548    3|                  kaoszába és leirni ugy, a mint a halottas szobában,
 549    3|           kaoszába és leirni ugy, a mint a halottas szobában, a zord
 550    3|                mint a halottas szobában, a zord és sajátságos környezetben
 551    3|            kibővült, élt, megelevenedett a modern szomorújáték.~
 552    3|                férje iratait és mindjárt a fiókban felül rátalált a
 553    3|                 a fiókban felül rátalált a biztositási kötvényre.~A
 554    3|                 a biztositási kötvényre.~A kötvény ötvenezer forintról
 555    3|           előttről kelt, tehát akkorról, a mikor anyagi romlásuk még
 556    3|            világosan emlékezett még arra a napra. A biztositási intézet
 557    3|             emlékezett még arra a napra. A biztositási intézet orvosa
 558    3|                és egészségesnek találta. A férj még tréfálkozott is:~-
 559    3|             százezer forint...~Nevettek. A férfi szólott tréfásan...~-
 560    3|            kicsinyt... ötvenezer forint! A gyerekeknek is juttatnál
 561    3|                 akárhogyan is haragudott a csinizmusért: szivébe valami
 562    3|                 ébredt fel többé azalatt a két esztendő alatt, amig
 563    3|                sok gondot okozott nekik. A férj alig tudta fizetni
 564    3|                  férj alig tudta fizetni a köteles részleteket. Anyagi
 565    3|                 még nem volt pénz húsra. A férfi mindegyre apró kölcsönök
 566    3|               valami bűnös, úgy csókolta a felesége kezét. A gyermekeire
 567    3|               csókolta a felesége kezét. A gyermekeire rá sem mert
 568    3|                tudja honnan szerezte azt a summát, melylyel a biztositási
 569    3|          szerezte azt a summát, melylyel a biztositási részletet kellett
 570    3|               Végre is kiteremtette, sőt a mikor haza hozta a szelvényt,
 571    3|                   sőt a mikor haza hozta a szelvényt, még jó kedve
 572    3|                 még jó kedve is volt.~És a mi kis pénze maradt, azon
 573    3|                valami dolog után nézni.»~A dolog a mi után nézett,
 574    3|               dolog után nézni.»~A dolog a mi után nézett, az volt,
 575    3|               bizonyosra vette mindenki. A törvényszék ép az nap mondta
 576    3|                  az nap mondta ellene ki a csődöt, vagyona nem volt,
 577    3|                 tovább élni.~Az asszony, a mikor az értesitést vette,
 578    3|               mikor az értesitést vette, a férj már kint feküdt a kerepesi
 579    3|                   a férj már kint feküdt a kerepesi temetőben. Mégis
 580    3|                Mégis felment, imádkozott a friss sirnál, aztán visszatért
 581    3|           gondolt.~Friss volt és fiatal. A férjébe nem volt szerelmes
 582    3|               soha, úgy ment hozzá, mint a fajtájabeli lányok szoktak.~
 583    3|                 Jó dolgod lesz mellette, a pénzt a kezébe lehet adni.~
 584    3|            dolgod lesz mellette, a pénzt a kezébe lehet adni.~Hozzá
 585    3|               nagyon fiatal volt még. És a mikorra készen lesz, ő már
 586    3|                lenni egy olyan embernek, a kit egy hónap előtt látott
 587    3|                lehet várni egy valakire, a ki szerelmes lesz belé.
 588    3|          takarítania is kellett - nyáron a Salzkammergutban volt, télen
 589    3|              adtak. Cselédje volt kettő. A férje figyelmes, hű és munkás.~
 590    3|                 ismeretlen érzések után. A lelke éhezett valamire,
 591    3|              gyermeke született és annak a sirása elnyomta azt a sajátságos
 592    3|              annak a sirása elnyomta azt a sajátságos titokzatos zsongást,
 593    3|                gondok.~Egészen megszokta a férjét. Nagyon ritkán támadt
 594    3|                  ritkán támadt fel benne a titokzatos vágyakozás. Alig
 595    3|           mindösszesen.~Az élet - melybe a szülők juttatták - egészen
 596    3|        természetszerü kezd előtte lenni, a mikor hirtelen megszakad.
 597    3|                mikor hirtelen megszakad. A férfi, a kit úgy megszokott
 598    3|             hirtelen megszakad. A férfi, a kit úgy megszokott már,
 599    3|                erőszakosan elválik tőle, a becstelenség elől a halálba
 600    3|                tőle, a becstelenség elől a halálba menekül és őt ott
 601    3|                  Az özvegy magához vette a kötvényt és maga ment fel
 602    3|                kötvényt és maga ment fel a fővárosba a pénzért.~Kupé
 603    3|                maga ment fel a fővárosba a pénzért.~Kupé ablakában
 604    3|              ablakában ülve, tavaszszal, a mikor az útat mindenfelé
 605    3|                   nem foglalkozott többé a halállal. Kezdetben egy
 606    3|                 Mennél jobban közeledett a vonat Budapesthez, annál
 607    3|                  annál hangosabb lett ez a vágyakozó fölkiáltás: élni,
 608    3|                 nehézségek után fölvette a biztositott összeget is -
 609    3|            elhalasztotta útját reggelig. A délutánt majd csak eltölti
 610    3|                  pénzt, valami édességet a gyermekeknek.~Elébb kocsira
 611    3|               ülni, de aztán meggondolta a dolgot: olyan szép verőfényes,
 612    3|                  van! Gyalog indult neki a külvárosnak.~Sehol sem találkozott
 613    3|               egy-egy járó-kelőnek. Ezek a kiváncsi tekintetek egy
 614    3|                egy kissé melegitették. Ő a tavaszi napot okolta és
 615    3|                  átment egy kis utczába, a hol nem volt napsütés.~Lassan,
 616    3|            Egyszer valami férfit látott, a ki hasonlított az elhalt
 617    3|             módon szabadította meg magát a halott emlékétől. De útközben
 618    3|                is nyomát vesztette ennek a gondolatnak és a gyerekeire,
 619    3|         vesztette ennek a gondolatnak és a gyerekeire, ruhákra, egy
 620    3|            befektetésére gondolt és ezen a nyomokon végre eljutott
 621    3|                hogy ujra feltámadt benne a régi titokzatos érzés.~Vágyakozott
 622    3|             ellenkező irányba hajtatott. A belvárosban megállt egy
 623    3|                 ácsorgó hordárt beküldte a házmesterhez, hogy egy lakásczímet
 624    3|               egy lakásczímet megtudjon.~A mit kivánt, megtudta. A
 625    3|                  A mit kivánt, megtudta. A házmester megmondta, hol
 626    3|                lakik az az orvosnövendék a ki két évvel ezelőtt itt
 627    3|                  nem találta otthon azt, a kit keresett. Izgatott lett,
 628    3|                egyetlen fiatal emberrel, a kit valaha szeretett.~Nem
 629    3|              székre és felvette arczáról a fekete fátyolt. A férfi
 630    3|               arczáról a fekete fátyolt. A férfi sovány és sápadt ember -
 631    3|                refrainjét mondaná.~Aztán a mikor felócsudott, egy kissé
 632    3|               Régen hallottam magáról... A régi barátság, meg akartam
 633    3|                  az asszonyban érett meg a sürgető vágyakozás: megtudni,
 634    3|             kevés zavarral - hogy leszek a felesége, ha szeretni fogja
 635    3|              felesége, ha szeretni fogja a gyermekeket...~És őszinte
 636    3|            szóval megmagyarázott mindent a férfinak. Megmondta, hogy
 637    3|                 lett, nem lesz kénytelen a férfi összekoldulni a vizsgapénzt.
 638    3|          kénytelen a férfi összekoldulni a vizsgapénzt. És itt hagyhatja
 639    3|        vizsgapénzt. És itt hagyhatja ezt a várost, a hol csak a küzdelmekben
 640    3|                  hagyhatja ezt a várost, a hol csak a küzdelmekben
 641    3|                 ezt a várost, a hol csak a küzdelmekben és a nyomoruságban
 642    3|               hol csak a küzdelmekben és a nyomoruságban volt része.~
 643    3|             nedves szemeikben kigyulladt a régi szerelem tüze. Ha szivükön
 644    3|                 hónap mulva! - ismételte a férfi és megcsókolta a fekete
 645    3|         ismételte a férfi és megcsókolta a fekete kesztyüs kezet.~De
 646    3|            egymástól. Az asszonynak csak a lépcsőházban jutott az eszébe:~-
 647    3|             Reggel, holnap, megyek haza. A vasútnál látom!~Aztán -
 648    3|               volt, mert alighogy ledőlt a hotel divánjára: elaludt.
 649    3|               Késő éjjel ébresztette fel a szobalány. Express levelet
 650    3|                   Talán valami bajuk van a gyermekeknek? Nem volt semmi
 651    3|               volt semmi baj, éppen csak a kis leányról irtak: «Ujra
 652    3|                 Ujra foga jött... És ezt a levelet küldék ide tegnap,
 653    3|             levél hullott ki boritékból. A budapesti rendőrség küldte
 654    3|         budapesti rendőrség küldte azzal a megjegyzéssel, hogy az öngyilkos
 655    3|           áttétetik».~Az özvegy feltörte a levél pecsétjét és még álmos
 656    3|                  álmos szemekkel olvasta a férj utolsó sorait:~«Még
 657    3|       elhatároztam, hogy meghalok, te és a gyerekek nem láttok többet
 658    3|                 meg; téged gazdaggá tesz a kötvény (a fiókban). Most
 659    3|                 gazdaggá tesz a kötvény (a fiókban). Most megteszem;
 660    3|                                     III.~A levél első hatása az volt,
 661    3|                  Egy kissé megnyugodott, a mint újra benn ült a kupéban.
 662    3|       megnyugodott, a mint újra benn ült a kupéban. Megszökvén az elől,
 663    3|             kupéban. Megszökvén az elől, a kit önmaga keresett fel;
 664    3|                  volna valamit bünén.~Ez a nyugodtság alig tartott
 665    3|                 egy-két óráig. Körülötte a kupéban mindenki aludt,
 666    3|                  kupéban mindenki aludt, a lámpás fekete fátyollal
 667    3|                 Félelmesen homályos volt a hely, nem tudott itt maradni
 668    3|        Átkéredzkedett egy más szakaszba, a hol egyedül volt és újra
 669    3|                  volt és újra olvashatta a levelet.~Kétszer olvasta
 670    3|             irást.~Csak most értette meg a férj utolsó szavait.~Most
 671    3|                járt-kelt körülötte ezzel a gyilkos gondolattal, mosolygott,
 672    3|                  megcsókolta és megtette a mit elhatározott.~Milyen
 673    3|                  szemrehányást tett neki a nyomoruság napjaiban. Hányszor
 674    3|          szeptemberben volt... Akkor már a férj elhatározta magát.
 675    3|                 elhatározta magát. Azzal a gondolattal küzködött és
 676    3|                   és hogy hizelgett neki a háziorvos udvarlása, melyet
 677    3|                lénye. Az egyik érzés: az a sajátságos imádat, a mely
 678    3|                  az a sajátságos imádat, a mely az elhalt férj alakja
 679    3|             alakja körül kelt föl benne. A másik: az utálat magával
 680    3|                   ebből támadt föl benne a homályos vágyakozás: meghalni,
 681    3|                De nem tudta, hogy fogjon a dologhoz. Azonfelül erős
 682    3|               akarata támadt: jóvá tenni a bünt és imádni, a kit meg
 683    3|                  tenni a bünt és imádni, a kit meg nem ismert. A mint
 684    3|            imádni, a kit meg nem ismert. A mint tehetetlenül gondolkodott
 685    3|                tehetetlenül gondolkodott a módokon, még sürgetőbb lett
 686    3|           módokon, még sürgetőbb lett ez a szükség.~Őrületes eszméi
 687    3|                 eszméi támadtak: felásni a holtat és visszasirni az
 688    3|                 életbe. Kiégetni fejéből a szégyenletes emléket. Megölni
 689    3|        szégyenletes emléket. Megölni azt a másik embert. Nemcsak azt,
 690    3|               másik embert. Nemcsak azt, a kivel megcsalta a halottat,
 691    3|           Nemcsak azt, a kivel megcsalta a halottat, hanem azt is,
 692    3|                  halottat, hanem azt is, a kit szeretett akkor, midőn
 693    3|                még férjét nem ismerte és a kit alig kihült helyére
 694    3|             hozni. Elpusztítani mindazt, a ki csak emlékezteti a régi
 695    3|           mindazt, a ki csak emlékezteti a régi asszonyra!~Belátta,
 696    3|           Mindjárt másnap levelet kapott a fővárosból. Tudta kitől
 697    3|                  bontotta, visszaküldte. A látogatók elől bezárkózott.
 698    3|              látogatók elől bezárkózott. A gyermekeket megverte, ha
 699    3|               mondta, kiáltotta, susogta a kicsikék fülébe folyton.
 700    3|          csendesen voltak mindig, mintha a halott még ott volna a háznál.~
 701    3|            mintha a halott még ott volna a háznál.~A nagyobbikat kivette
 702    3|                  még ott volna a háznál.~A nagyobbikat kivette az iskolából,
 703    3|               iskolából, minek tanuljon. A kisebbet folyton kényesztette
 704    3|                Ezután minden házi bajért a kis ártatlan volt a felelős.
 705    3|               bajért a kis ártatlan volt a felelős. Ha a nagyobbik
 706    3|              ártatlan volt a felelős. Ha a nagyobbik valamit eltört,
 707    3|            valamit eltört, az kapott ki, a ki még csak most tanult
 708    3|               most tanult enni. Utoljára a dadájának kellett védelmébe
 709    3|               Azt elcsapta és úgy maradt a kicsike magára, a testvére
 710    3|                 maradt a kicsike magára, a testvére czipelgette, ápolgatta
 711    3|                megint bepiszkolod magad!~A kis lány végre megunta ezt
 712    3|                 hamar határozta el magát a kicsi. Alig volt két-három
 713    3|            özvegy mégis csak megdöbbent, a mikor kiterítve feküdt előtte
 714    3|                  kiterítve feküdt előtte a vézna kis holttest - az
 715    3|              holttest - az ő teste-vére, a tulajdon gyermeke. Meg is
 716    3|                 egy szó, egy köny nélkül a temetési szolgákra.~Most
 717    3|                   Imádattal és úgy, hogy a gyermek nem értette, csak
 718    3|                én rossz voltam! - mondá.~A kis leány ijedten bámult
 719    3|                 kis leány ijedten bámult a rossz anyára.~Az özvegy
 720    3|                 folytatta:~- Megcsaltam.~A gyermek mereven nézett rá,
 721    3|                nézett rá, mintha értené, a mit mond. Pedig alig volt
 722    3|                volt hat éves még és erre a korra is éretlen, satnya.~
 723    3|                rosszul táplálkoztak mind a ketten. Az asszony nem nyul
 724    3|              ketten. Az asszony nem nyul a véres pénzhez, ugy határozta,
 725    3|               krajczárig leányáé legyen. A holmikat adogatta el lassan-lassan,
 726    3|                 kereskedő számára.~És ez a sanyargatás egy kissé kibékítette
 727    3|               voltak. Ilyenkor kiengedte a kis lányt az udvarra is.~
 728    3|                  udvarra is.~Máskor mind a ketten valóságos börtönéletet
 729    3|                 járt hozzájok már senki, a szegény rokonok végkép elmaradtak,
 730    3|                  időre megmentette volna a nyomorúságtól.~- Nekem nem
 731    3|                   Nekem nem szabad ahhoz a pénzhez nyulnom?~És hiába
 732    3|                És hiába sirt, könyörgött a testvér, nem nyult hozzá.
 733    3|   takarékpénztári könyvecskét is elvitte a polgármesteri hivatalba,
 734    3|                 hogy ne lássa soha.~Csak a lányának emlegette néha:~-
 735    3|           azonban nagyon is szegény volt a kis Mari. Éhes, kopott,
 736    3|                türelmetlen lett, megunta a várakozást, betegeskedni
 737    3|                  Nem volt többé senkije, a kivel a halottról beszéljen.
 738    3|              volt többé senkije, a kivel a halottról beszéljen. A jövendő
 739    3|             kivel a halottról beszéljen. A jövendő gazdag, nagy kisasszony
 740    3|                  gazdag, nagy kisasszony a hogy elhagyta, vége volt
 741    3|                elhagyta, vége volt annak a reménységnek is, hogy még
 742    3|                 törődött többé semmivel. A polgármester hivatalosan
 743    3|          megkérdezte, mi legyen hát most a pénzzel, hogy a kicsike
 744    3|                 hát most a pénzzel, hogy a kicsike is meghalt.~«Akármi», -
 745    3|        kijelentésére eléje terjesztettek a városi urak. Beleegyezett
 746    3|                  hogy kórházat építsenek a pénzből; «jó lesz», azt
 747    3|                otthon, néha beszélgetett a szomszédokkal és lassankint
 748    3|                          V.~Reggel volt, a mikorra a vén ember kifogyott
 749    3|                   Reggel volt, a mikorra a vén ember kifogyott a beszédből. «
 750    3|            mikorra a vén ember kifogyott a beszédből. «Nó» mondá végül «
 751    3|           alaktáblákat, kitárta az ajtót a hitközségi embereknek.~Az
 752    3|                még csak most fürészelték a koporsót az egyletbeli szolgák.
 753    3|          koporsót az egyletbeli szolgák. A mint összerótták a gyalulatlan
 754    3|              szolgák. A mint összerótták a gyalulatlan deszkákat: nagy
 755    3|           bekerült keresztyén gyermekek.~A temetés népe közül nem volt
 756    3|                között. Kerestem valamit, a mi foglalkoztasson. Bámultam
 757    3|                foglalkoztasson. Bámultam a fák ágainak növését, a szemelgető
 758    3|          Bámultam a fák ágainak növését, a szemelgető verebeket a granarium
 759    3|                   a szemelgető verebeket a granarium előtt. Aztán kimentem
 760    3|              járt erre egy-két ember. De a falhoz támaszkodva már ott
 761    3|                  és kérdezte, mikor lesz a temetés.~ ~
 762    4|                                          A BOLDOG SZERELEMRŐL.~Egyszer -
 763    4|              SZERELEMRŐL.~Egyszer - azon a napon, a mikor faluról behurczolkodtunk
 764    4|                  Egyszer - azon a napon, a mikor faluról behurczolkodtunk
 765    4|                behurczolkodtunk Egerbe - a széles káptalan-utczán kicsiny
 766    4|              szemben.~Késő ősz volt már, a jegenyék körülöttem letarolva,
 767    4|          szárazon állottak s nyúltak föl a verőfényes, de hideg égbe,
 768    4|               verőfényes, de hideg égbe, a minoriták harangja zúgott, -
 769    4|                Reszkető kézzel vettem le a kalapot, a mint a menet
 770    4|              kézzel vettem le a kalapot, a mint a menet közvetlen közelembe
 771    4|              vettem le a kalapot, a mint a menet közvetlen közelembe
 772    4|               közvetlen közelembe ért és a krizantinnal elborított
 773    4|           koporsó mögött megpillantottam a gyászolókat.~A mig közönséges
 774    4|           megpillantottam a gyászolókat.~A mig közönséges kiváncsisággal
 775    4|              kiváncsisággal néztem végig a szomorú, feketeruhás elhagyottakon,
 776    4|               meg egymást először. Most, a mikor vége a játéknak és
 777    4|              először. Most, a mikor vége a játéknak és a nagy, szürke
 778    4|                 mikor vége a játéknak és a nagy, szürke szem egyetlen
 779    4|                 egész története van meg: a mama betegsége... halála...
 780    4|              mama betegsége... halála... a gyásza, álmatlan éjek könnyei... «
 781    4|                álmatlan éjek könnyei... «a mama nincs, vége mindennek!»~
 782    4|                 mindent éreztem még erre a bús és szelid, parancsoló
 783    4|                  tudom, mit gondolhatott a gyászoló kis leány, a mig
 784    4|       gondolhatott a gyászoló kis leány, a mig az idegen kis fiú csodálkozó
 785    4|           pillanatig tartott az egész és a két nagy nedves szem eltünt
 786    4|                 eltünt előlem, elveszett a tovahaladó pápista temetés
 787    4|              misticizmusában, tovasuhant a mély melancholiájú temetési
 788    4|               temetési ének dallamaival, a koszorúk késői virágainak
 789    4|              késői virágainak közepette, a fáklyák nyomasztó füstjével
 790    4|                út közepén és utána nézve a menetnek, sajátságos meleg
 791    4|                ujra meg ujra éreztem ezt a melegséget. Sötét környezetemben
 792    4|     környezetemben minduntalan megjelent a szürke szem, némán, panaszos,
 793    4|               bizalmas nézése és eltünt, a mint fölvillant titkon,
 794    4|               fölvillant titkon, édesen.~A temetést követő napokon
 795    4|                egészen elmerültem ezekbe a képzelődésekbe. Hogy megtudjam,
 796    4|                  Hogy megtudjam, ki volt a kicsiny gyászoló, kezdetben
 797    4|           kerestem, de megdöbbentem arra a gondolatra, ha megtalálnám!~
 798    4|               kocsin ült, málhás kocsin, a testvéreivel együtt. Kifelé
 799    4|                 együtt. Kifelé tartottak a városból, úgy láttam, hogy
 800    4|    kiköltözködtek innét. Másfelé nézett, a mikor megláttam, de alig
 801    4|            összevillantak ismét. Ugyanaz a benső, villamos összeköttetés;
 802    4|          beszédek suhantak el közöttünk. A hangos útczán, a vasárnapi
 803    4|              közöttünk. A hangos útczán, a vasárnapi sokadalomban,
 804    4|                 magányban lettünk volna. A kocsi alóla, a környezet
 805    4|            lettünk volna. A kocsi alóla, a környezet körüle, az útcza,
 806    4|              környezet körüle, az útcza, a lég, a világ eltünt. Csak
 807    4|                 körüle, az útcza, a lég, a világ eltünt. Csak nézését
 808    4|             eltünt. Csak nézését láttam. A felém fordított halvány,
 809    4|                 és rejtelmes tekintetét, a mint utánam néz... eltünik.~
 810    4|          napokban szinte beteggé tett az a gondolat, hogy magamra maradtam,
 811    4|                maradtam, nem látom többé a fekete kapisonból kivilágló
 812    4|                 elillant emlékezetemből. A szemeire még hónapokig emlékeztem,
 813    4|                 hónapokig emlékeztem, de a mikorra kitavaszodott, már
 814    4|           homályos hatása élt bennem. És a rejtelmes mélységű nézés,
 815    4|                kezdtem igazán érdeklődni a lányok iránt. A tisztelendő
 816    4|               érdeklődni a lányok iránt. A tisztelendő professzorok
 817    4|                tilalma daczára elszöktem a szinházba, órákig sétáltam
 818    4|               szinházba, órákig sétáltam a czisztercziek terraszán,
 819    4|                 czisztercziek terraszán, a virágzó ákáczok alatt és
 820    4|           virágzó ákáczok alatt és éjjel a régi kőszentek talapzatára
 821    4|           talapzatára ülve, belemerültem a magam árnyékába. És a mikor
 822    4|       belemerültem a magam árnyékába. És a mikor elkövetkezék Mária
 823    4|                 elkövetkezék Mária hava, a nagy diákokkal együtt jártam
 824    4|               ragyogó és illatos minden. A nyitott ablakon át betört
 825    4|                nyitott ablakon át betört a tavasz, május vidámsága,
 826    4|              lágy világossága és éledtek a szentek szobrai, a rózsaszin
 827    4|               éledtek a szentek szobrai, a rózsaszin oltár fölött megelevenedett
 828    4|              oltár fölött megelevenedett a Szűz fehérruhás képe.~A
 829    4|                  a Szűz fehérruhás képe.~A fiúk - tudom - az «ideált»
 830    4|              orgonavirágok közül ugyanaz a rejtelmes szempár világítana.
 831    4|                leány kiváncsi tekintete, a melylyel az idegen fiút
 832    4|                  És mennyiszer fogott el a vágyakozás: menni utána!
 833    4|              volt?... itt van megint?~És a mig én valósággal levetettem
 834    4|                 én valósággal levetettem a gyermekruhát, nőttem, husz
 835    4|                nőttem, husz éves lettem, a gyermekleányt is megnövesztette
 836    4|          gyermekleányt is megnövesztette a képzelődés. Egyszer az jutott
 837    4|              hogy most férjhez adják. És a régi tekintetbe még több
 838    4|            tudván visszaidézni emlékembe a szemek formáját, valósággal
 839    4|               két teljes év következett, a mikor megfeledkeztem teljesen
 840    4|                  megbűvölve, esztelenül. A felforralt, buzgó vér minden
 841    4|                 élet minden jelenése.~És a mikor arra ébredtem, hogy
 842    4|                mikor arra ébredtem, hogy a csók édessége is álom volt,
 843    4|             édessége is álom volt, ebből a hamis, csalogató és semmi
 844    4|                 jelent meg újra fölöttem a két szürke csillag. Még
 845    4|                  neki az életnek! Láttam a dicsvágy czélját, mert ha
 846    4|               meg voltak elégedve azzal, a mit írtam: egész világosan
 847    4|                kedves szempárból eltünni a szomorúságot és a helyén
 848    4|                eltünni a szomorúságot és a helyén felvillanni némi
 849    4|                  némi örömet. És éreztem a nyomoruságot, a megaláztatást,
 850    4|                  éreztem a nyomoruságot, a megaláztatást, úgy, a hogy
 851    4|      nyomoruságot, a megaláztatást, úgy, a hogy talán senki még, mert
 852    4|                fázva és éhesen kóborolva a főváros utczáin, nem egyszer
 853    4|                 hogyan vagyok.~Kimerülve a küzdelmekben, belefásulva
 854    4|                küzdelmekben, belefásulva a szenvedésekbe, ismét csak
 855    4|              aczélozott meg, adta vissza a kedvet az élethez. Idegen
 856    4|                  reménytelen magányában, a padmalyt nézve, egyszerre
 857    4|                 összeomlottak körülöttem a falak, kinyilt az ég, a
 858    4|                  a falak, kinyilt az ég, a sok tornyú város levegője
 859    4|              város levegője csapott meg, a meleg vizek gőze imbolygott
 860    4|                elém tüntek nagy jegenyék a vízparton, aztán a fehér,
 861    4|              jegenyék a vízparton, aztán a fehér, köves úton egy kocsi...
 862    4|                útamon.~Csak egyre mindig a két szürke csillag felé.
 863    4|              vagyok. Pedig csak letértem a helyes útról. Kerestem a
 864    4|                 a helyes útról. Kerestem a szerelmet és szeretkezésre
 865    4|              alatt úgy belefáradtam ebbe a harczba, az ismeretlen után.~
 866    4|               idegeim meghaltak, útolért a szkepszis: nem kerestem
 867    4|              nehéz küzdelemben, dolgozva a mindennapi vágyak betöltéséért;
 868    4|        betöltéséért; néha eszembe jutott a «gyermekkori emlék», és
 869    4|           mosolyogtam magamon.~Hacsak ez a mosoly meg tudott volna
 870    4|                 váltani az unalomtól! De a spleenes napok mind közelebb
 871    4|              egymáshoz. Különösen télen, a mikor együtt kell élni és
 872    4|                 elkövetkezett az az óra, a melyben megértettem az öngyilkosság
 873    4|                és ha akarom, megfoghatom a kezemet? Vajjon okoz-e nekem
 874    4|                okoz-e nekem gyönyört, ha a szememmel láthatom azokat
 875    4|               láthatom azokat az élőket, a kik nem érdekelnek és ama
 876    4|                   Czéltalanul bolyongtam a főváros útczáin, olyan gondolatokkal
 877    4|                 eltelve, mint körülöttem a nyirkos, hideg, szürke köd;
 878    4|              leltem valami örömre. Ebben a pillanatban boldogságnak
 879    4|           boldogságnak tetszett nekem az a tudat, hogy csak akarnom
 880    4|                szöktethettem meg magamat a világból.~«A víz egy kissé
 881    4|                 meg magamat a világból.~«A víz egy kissé hideg volna
 882    4|                   nem hallotta-e valaki?~A város bizony nem törődött
 883    4|              Budapest kiárad az utczára. A gyönge köd homályossága
 884    4|                  ólmos, vizes aszfalton, a gázlángok fényénél pedig
 885    4|                   Alig van egy-egy alak; a ki nem párjával tör előre
 886    4|                ki nem párjával tör előre a tömegben. A feleség úgy
 887    4|           párjával tör előre a tömegben. A feleség úgy hozzásimul férjéhez,
 888    4|                mintha szeretője volna és a szerető olyan bátran és
 889    4|                 kedvese karjaiba, mintha a férje lenne. És a mellettem
 890    4|                 mintha a férje lenne. És a mellettem elrobogó kocsikban
 891    4|         párosával ülnek. Egy utczasarkon a gázláng fénye két fejet
 892    4|              terpeszkedő, széles arczot. A jelentés ismétlődik a kapu
 893    4|            arczot. A jelentés ismétlődik a kapu alatt, homályban, mindenfelé
 894    4|           homályban, mindenfelé elkisér, a merre csak megyek.~A karba
 895    4|            elkisér, a merre csak megyek.~A karba öltött karok, a vidámságtól
 896    4|            megyek.~A karba öltött karok, a vidámságtól elszélesedett
 897    4|         vidámságtól elszélesedett fejek, a szerelmes és boldog város:
 898    4|                milyen jó nekik!~Irigylem a mesterlegényektől idomtalan
 899    4|           komikus szeretőiket, cserélnék a kisütött hajú boltossegédekkel,
 900    4|          kisütött hajú boltossegédekkel, a kik a kicsiny varróleányokat
 901    4|                  boltossegédekkel, a kik a kicsiny varróleányokat megcsókolják
 902    4|        nagysádolják. És az új házasok és a leendő hitestársak tömegében
 903    4|          tömegében keresem azt az egyet, a ki maga van és nem találom.~
 904    4|            szemben haladunk egymással és a ködön át még csak gyöngéd
 905    4|                kivenni. Mintha most mind a ketten észrevettük volna
 906    4|           egymással - egy pillanatra.~És a mig ez tart, hirtelen összevonódik
 907    4|          összevonódik újra két tekintet. A régen megszokott áram, mely
 908    4|                 bensejét, újra föléledt. A nagy szürke szemek nem változtak
 909    4|               mitsem; bennök van mindaz, a mi régen volt, és még több
 910    4|           határozatlan, meleg fény és ez a néma panaszkodás: «milyen
 911    4|                 másodpercznyi ölelkezése a lelkeknek és elhagyjuk egymást -
 912    4|              estét, emlékszik még rám?~- A kis gyászoló lányra -~-
 913    4|                  kis gyászoló lányra -~- A jó mama temetésén...~- És
 914    4|                jó mama temetésén...~- És a kocsin -~- A mikor elmentünk
 915    4|           temetésén...~- És a kocsin -~- A mikor elmentünk a városból,
 916    4|             kocsin -~- A mikor elmentünk a városból, óh, be rossz volt -~-
 917    4|                rossz volt -~- Ott hagyni a mama sirját?~- Ott hagyni
 918    4|                mama sirját?~- Ott hagyni a mama sirját.~Mentünk egymás
 919    4|        természetesnek találtunk mindent. A lány holmit volt vásárolni
 920    4|               lány holmit volt vásárolni a gyerekeknek, azokat elkértem
 921    4|                itt este egyedül! - mondá a lány és hozzám simult, mint
 922    4|                 Talán érezte is mindazt, a mit ezek, csak hogy nem
 923    4|       természetes volt, hogy így legyen.~A város mosolygott ránk, a
 924    4|                 A város mosolygott ránk, a köd, a házak nevettek vidáman.
 925    4|                  mosolygott ránk, a köd, a házak nevettek vidáman.
 926    4|                  házak nevettek vidáman. A gyerekek is nevettek, a
 927    4|                  A gyerekek is nevettek, a mikor a néni egy úrral jött,
 928    4|            gyerekek is nevettek, a mikor a néni egy úrral jött, és
 929    4|                 és az apa is mosolygott, a mikor kipirult arczczal,
 930    4|           reszkető ajakkal mutatott neki a lánya.~Világos, meleg otthon
 931    4|               Világos, meleg otthon volt a kis hivatalnok szobája.
 932    4|                  édes, meleg fészek, az, a mi az enyém.~Ülök az asztalnál;
 933    4|               könyv van előttem és nézem a feleségemet, a mint szoptatja
 934    4|                  és nézem a feleségemet, a mint szoptatja a mi kicsiny
 935    4|            feleségemet, a mint szoptatja a mi kicsiny fiúnkat. Csendesen
 936    4|                  hozzá:~- Miért sütöd le a pillád, hadd látom a szemedet!~
 937    4|                  le a pillád, hadd látom a szemedet!~Az asszonyka int
 938    4|               szemedet!~Az asszonyka int a kezével:~- Csendesen, ne
 939    4|                 mindjárt elalszik.~Hanem a gyerek még csak gőgicsél,
 940    4|                  csak gőgicsél, behunyja a szemeit, meg-meg kinyitja.
 941    4|              asztalra, hogy meg ne lássa a szemembe tóduló könynyeket.
 942    4|           behunyott szemmel gondolkozni, a bennem és körülöttem eláradó
 943    4|                 boldogságról. Csak érzem a világosságot, de karjaimba
 944    4|            Elképzelek egy-egy jelenetet, a tegnapból, a mából és magam
 945    4|                  jelenetet, a tegnapból, a mából és magam elé akarom
 946    4|                  magam elé akarom idézni a feleség szépséges szemeit,
 947    4|               feleség szépséges szemeit, a mint most mellettem alvó
 948    4|                hiába kényszerítem magam. A régi tekintet villog előttem.
 949    4|                 tekintet villog előttem. A mit világosan látok: az
 950    5|            félórára legalább. Csak addig a mig a villamos vasut az
 951    5|               legalább. Csak addig a mig a villamos vasut az akadémiától
 952    5|            villamos vasut az akadémiától a szerkesztőségbe visz. Összegubbaszkodom
 953    5|                  visz. Összegubbaszkodom a helyemen és várom az ismeretlen
 954    5|                  az ismeretlen asszonyt, a téli bundás meleg asszonyt,
 955    5|              téli bundás meleg asszonyt, a ki leül mellém; csak jönne
 956    5|                  öreg is!~Aztán behunyom a szememet. És mig egy sovány
 957    5|              Szicziliában járok azalatt. A fogaim vaczognak, a hitvány
 958    5|             azalatt. A fogaim vaczognak, a hitvány testem, az fázik:
 959    5|                   de belül át meg át jár a szicziliai nap. Körülöttem
 960    5|               szürke, oly levert minden, a jégvirágos ablakon ki se
 961    5|                 többé mozdulni se lehet. A kihalt, a megfagyott éjszakában
 962    5|             mozdulni se lehet. A kihalt, a megfagyott éjszakában a
 963    5|                  a megfagyott éjszakában a sötét és vigasztalan tömeget
 964    5|                vigasztalan tömeget viszi a villam.~Én még Szicziliába
 965    5|             ilyenkor éppen - fürödhettem a fényben, a szinben, pálmák,
 966    5|                   fürödhettem a fényben, a szinben, pálmák, narancsfák
 967    5|               narancsfák kék árnyékában, a nagyszerü tengerhomokon.
 968    5|              Hisz most is, csak behunyom a szememet és akarom: hát
 969    5|                és akarom: hát ott vagyok a hajón. Palermó látszik a
 970    5|                 a hajón. Palermó látszik a messzeségben, amott az a
 971    5|                 a messzeségben, amott az a monte Pellegrinó, ég, de
 972    5|                   de már kopasz egészen. A város közeledik felénk,
 973    5|                       Kapitány ur, ki az a gyönyörű, szép angol asszony,
 974    5|                  szép angol asszony, ott a fedélzeten, a korláton kihajolva,
 975    5|               asszony, ott a fedélzeten, a korláton kihajolva, nem
 976    5|             korláton kihajolva, nem nézi a várost csak a tengert?~-
 977    5|                   nem nézi a várost csak a tengert?~- Az a magas, a
 978    5|              várost csak a tengert?~- Az a magas, a lesimitott szőke
 979    5|                 a tengert?~- Az a magas, a lesimitott szőke haju?~-
 980    5|             lesimitott szőke haju?~- Az, a kinek szeme mélyebb kék,
 981    5|                  mélyebb kék, mint alant a tenger!~- És a homloka,
 982    5|                mint alant a tenger!~- És a homloka, arcza fehérebb,
 983    5|            homloka, arcza fehérebb, mint a napfény apró képei a vizen.~-
 984    5|                mint a napfény apró képei a vizen.~- Az, most lehajol,
 985    5|                Az, most lehajol, leesik, a hullámmal csókolódzik szinte!~-
 986    5|           láttam-e valaha?~De ott állott a hajón, a korlátra hajolva,
 987    5|                   De ott állott a hajón, a korlátra hajolva, egyedül,
 988    5|                 egyedül, nem köszöntötte a kevély Palermót, nem is
 989    5|                  keblét kitárta előttünk a város. Lázzal, lármával,
 990    5|               Nem.~- Hogyan?~- Visszajön a hajóba, Napoliba holnap.~-
 991    5|                  holnap.~- És mit csinál a hajón?~- A korláthoz támaszkodik
 992    5|                 És mit csinál a hajón?~- A korláthoz támaszkodik és
 993    5|            korláthoz támaszkodik és nézi a tengert, igy él, jár s kél
 994    5|           kapitano! Egy esztendeje, hogy a szép asszony csak a hullámok
 995    5|                 hogy a szép asszony csak a hullámok udvarlását fogadja!
 996    5|              hajóra szállt Nápoly alatt. A fedélzet korlátján kihajolva
 997    5|               korlátján kihajolva nézték a tengert a szerelmesek. Oly
 998    5|               kihajolva nézték a tengert a szerelmesek. Oly boldogok,
 999    5|              bátrak valának, mig alattuk a tenger: oly bősz, oly rossz,
1000    5|                egy óriási hullám lekapta a férjét. «Utána!» «Nincs