1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3101
Rész
1001 5| Utána!» «Nincs csónak, a mely most el ne merülne;
1002 5| merülne; nincs tengerész, a ki merne vizre szállni mostan!» «
1003 5| megesett már - vissza nem dobja a hajóra a férfit! »~- És
1004 5| vissza nem dobja a hajóra a férfit! »~- És nem jött
1005 5| férfit! »~- És nem jött a jó hullám?~- Lizzie Barton
1006 5| egyedül maradt.~- És várta a hullámot, megmerevedve várja
1007 5| megmerevedve várja még ma is, nézi a tengert, a hullámokkal beszélget
1008 5| még ma is, nézi a tengert, a hullámokkal beszélget szegény.~-
1009 5| szelid, oly szótlan, virág a mellén, virágos ruha rajta,
1010 5| ruha rajta, mint akkor... A mikor nászra várta falai
1011 5| csupa illat, csupa pálma ez a város. Ragyogó, puha, forró
1012 5| be hideg van! Hova lett a villamos kocsiból a nép?
1013 5| lett a villamos kocsiból a nép? El-kiszálltak mellőlem
1014 5| Éppen csak velem szemben ül a régi helyén egy szép fiatal
1015 5| pár hónappal ezelőtt. Azon a napon, a mikor siettek a
1016 5| hónappal ezelőtt. Azon a napon, a mikor siettek a nász elé!~
1017 5| a napon, a mikor siettek a nász elé!~Hova lett az a
1018 5| a nász elé!~Hova lett az a nap, az az érzés? A magyar
1019 5| lett az a nap, az az érzés? A magyar fekete asszony mit
1020 5| asszony mit kutat oly mereven a semmiségben? Mire vár, mit
1021 5| tovább. Ha addig várt volna a hullám? Mért sietett, ki
1022 6| van egy adótiszt házassága a nagy egyetemessel? Egyáltalán:
1023 6| adótiszt házasságban, él? Hogy a suszterek nem halnak éhen, -
1024 6| suszterek nem halnak éhen, - ez a momentum legnyilvánvalóbb
1025 6| rövidszáru borjubőr csizmára, a mely elszakithatatlannak
1026 6| nyomoruságosan és mennyire kimegy a formájából. A gyerekek verés
1027 6| mennyire kimegy a formájából. A gyerekek verés nélkül már
1028 6| sirnak, hogy fáj benne a lábuk, a belső reparálások
1029 6| hogy fáj benne a lábuk, a belső reparálások feldörzsölik
1030 6| reparálások feldörzsölik a kis bütykőjüket, a szög
1031 6| feldörzsölik a kis bütykőjüket, a szög kikezdi a talpukat,
1032 6| bütykőjüket, a szög kikezdi a talpukat, az egész lábuk
1033 6| lábuk merő seb. És magának a csizmának oly komikusan
1034 6| komikusan hunczfut arcza van, a torkán folyton enni kér,
1035 6| erőltetve görbén áll, összeesik, a fülei kétfelé állanak, mint
1036 6| hisz nem vehet suvikszot a maga pénzéből. Megtörli,
1037 6| ott napokig, sőt hetekig, a mig nincs cseléd, vagy a
1038 6| a mig nincs cseléd, vagy a mig az adótisztné szoknyát
1039 6| megtisztitja, megkeféli őket a konyhában és kevesebb vagy
1040 6| olyan hideg van ilyenkor a konyhában, a hol tegnap
1041 6| van ilyenkor a konyhában, a hol tegnap dél óta tüz nem
1042 6| előtt és hideg az ajtón túl a szobában is, hiába fekszenek
1043 6| együtt. Reszketve keresi meg a gyufát, fogvaczogva gyujt
1044 6| tüzet és lelki fázással fog a napi munkához, önti le ujra
1045 6| napi munkához, önti le ujra a tegnap leforrázott kávét,
1046 6| leforrázott kávét, melegiti meg a platnin a krajczáros száraz
1047 6| melegiti meg a platnin a krajczáros száraz zsemlyéket.~
1048 6| zsemlyéket.~Négy zsemlye a négy pár kis csizmához.
1049 6| kis rendet akar!~De mikor a gyermekek, ah, oly kedvesek!~-
1050 6| fognak kinlódni azért, hogy a suszter megélhessen. Elég
1051 6| meghalt, született másik. Már a lakás falai is telitve voltak
1052 6| falai is telitve voltak a gyereksirás hangjaival.
1053 6| hangjaival. Ki nem jött a szoptatásból, már kezdeni
1054 6| kezdeni kellett az etetést. A mellét odaadta a legfiatalabbnak
1055 6| etetést. A mellét odaadta a legfiatalabbnak és azalatt
1056 6| étkes volt valamennyi, mint a fiók vércsék, folyton tátogatták
1057 6| vércsék, folyton tátogatták a piros csőreiket. Elszitták,
1058 6| egy kis iróstésztát, de a gyerekek elkérencsélték
1059 6| szemfoga kétoldalt hiányzik és a nagy, ép fogai elől sincsenek
1060 6| rendben tartva. Ilyenkor a patikárus küldött neki fogpépet
1061 6| neki fogpépet ajándékba, de a gyerekek rendesen elsikkasztották
1062 6| rendesen elsikkasztották a skatulája miatt.~Elhatározta,
1063 6| megérkezik Pestről, betéteti a hiányzó két fogát. Elment
1064 6| olvasott, ha hozzáfért, és egy a házban lakó borbélynéval
1065 6| adótiszt hivatalban volt és a gyerekek, a kik az evésen
1066 6| hivatalban volt és a gyerekek, a kik az evésen kivül leginkább
1067 6| az evésen kivül leginkább a vasut iránt érdeklődtek,
1068 6| játszottak. Tardonnainé beült a másik, a vizitszobába, a
1069 6| Tardonnainé beült a másik, a vizitszobába, a mely állandóan
1070 6| a másik, a vizitszobába, a mely állandóan oly hűvös
1071 6| állandóan oly hűvös volt, mint a pincze. A falai nedvesek
1072 6| hűvös volt, mint a pincze. A falai nedvesek voltak és
1073 6| falai nedvesek voltak és a padló között állandóan apró
1074 6| apró növények csiráztak ki. A buza, az árpa; valószinüleg
1075 6| egerek hozták be. Az egerek, a melyek itt egy nagyobbszabású
1076 6| minden bútor. Különösen a garnitura, a sárga kerületű
1077 6| Különösen a garnitura, a sárga kerületű foltokkal
1078 6| foltokkal teli zöld ripszdiván, a horgolt kézimunkákkal leteritett
1079 6| valamelyest ünnepélyesen ült itt, a karosszékben, maga alá húzva
1080 6| volna neki éjjeli zenét a káptalani tisztek. Künt
1081 6| tisztek. Künt zajongtak a gyerekek, valamelyiknek
1082 6| valamelyiknek kificzamodott a karja.~Tardonnainé kábultan
1083 6| Tardonnainé kábultan nézett szét a dohos szagú szobában. Szomorú,
1084 6| befőttes-üvegben leander-ág, a mely már egy féléve kinlódott,
1085 6| hogy gyökeret eresszen a szivárványos vizben.~Ágy
1086 6| szivárványos vizben.~Ágy is volt a vizitszobában; a sárga-paplanos
1087 6| is volt a vizitszobában; a sárga-paplanos vendég-ágy.~-
1088 6| magában Tardonnainé.~Aztán a politurozott kerek asztalra
1089 6| volt rajta mindösszesen. A tartóban egy pár elsárgult
1090 6| banket-jegy, házassági jelentés. A könyv: Mindszenti Gedeon
1091 6| adótisztné. Egy olyan album, a milyen nekik volt otthon.
1092 6| volt otthon. Piros plüs, a közepén egy megezüstözött
1093 6| kapna ajándékba! De kitől? A férjétől? Az tőle kunyorál
1094 6| tőle kunyorál krajczárokat, a konyhapénzből koldul, hogy
1095 6| volt ilyen idegenje senki. A házban lakott egy telekkönyv
1096 6| igen közönséges emberről - a ki folyton pipaszárakat
1097 6| II.~Elment a boltba, nem minden szégyenkezés
1098 6| minden szégyenkezés nélkül. A boltos csak nemrég utasitotta
1099 6| utasitotta vissza két gyermekét, a kik kalapot akartak venni,
1100 6| haza, különösen az egyik, a ki - barátjai és ellenségei
1101 6| félesztendeje fezt hordott a fején. Ugy hivták: a «török»,
1102 6| hordott a fején. Ugy hivták: a «török», s gyakran megverték,
1103 6| gyakran megverték, mert a régi városban még élénken
1104 6| városban még élénken élt a muzulmánok emléke.~Tardonnainé
1105 6| amelynek eladható voltáról a kereskedő már rég letett.
1106 6| tökéletes; Faust és Margit volt a födelén kiöntve nickelből.
1107 6| nickelből. Gyönyörüen festett a szalon asztalán, daczára,
1108 6| hiányzott többé semmi, csak a fényképek az albumból. Valamennyi
1109 6| azt mind elpusztitották a gyerekek; pedig két igen
1110 6| között nagynehezen rátalált a király, a királyné és a
1111 6| nagynehezen rátalált a király, a királyné és a trónörökös
1112 6| a király, a királyné és a trónörökös arczképeire.
1113 6| szomorusággal el-el nézte a szerencsétlen sorsú királyfit.~«
1114 6| készitette, hallotta is magában a párbeszédet:~- Honnan vetted?~-
1115 6| nem kérdeném?~Ő nevet, a férfi elhalványodik.~- Jól
1116 6| Pedig meglátta az albumot, a gyerekek figyelmeztették
1117 6| gyerekek figyelmeztették rá, a kik epekedtek utána és különösen
1118 6| vasúti természetü játékaikba.~A férj éppen csak megnézte
1119 6| vetted, neked pénzed van a bőröd alatt is. És nekem
1120 6| kell kunyorálni magamat, a mig egy pár krajczárt kapok
1121 6| Tardonnai tartlin nyert a délután - bár egy krajczár
1122 6| egy liter sört. Megkinálta a feleségét, adott a gyermekeknek,
1123 6| Megkinálta a feleségét, adott a gyermekeknek, igen enyhe,
1124 6| hangulat uralkodott közöttük. A vacsora minéműsége, avagy
1125 6| vacsora minéműsége, avagy a snidling, az eperfa, a holdfény
1126 6| avagy a snidling, az eperfa, a holdfény ellágyitotta valamennyiüket.
1127 6| adótisztné férje vállára hajtotta a fejét és a gyerekek örömére
1128 6| vállára hajtotta a fejét és a gyerekek örömére népdalokat
1129 6| tartotta most csunyának. A hold sütött és az irnok
1130 6| tett az irnok arcza, így a pipaszár csutorájával a
1131 6| a pipaszár csutorájával a szájában. Emil nem beszélt;
1132 6| soha. Az adótiszt mesélte a feleségének, ‑ annak idejében
1133 6| és ekkoráig csak azokat a szerelmi kalandokat ismerte,
1134 6| ismerte, amelyek fölött a türelmes policzia őrködik.~«
1135 6| jegyezte meg magának, amig a «kék nefelejts» dallamára
1136 6| megy. Pipával az utczán! A czipője mindig csikorog,
1137 6| mindig csikorog, úgy megy a padlón. Sokszor mosolygott
1138 6| rajta, amikor utána nézett. A fülei - a melyekkel rossz
1139 6| utána nézett. A fülei - a melyekkel rossz időben nem
1140 6| oly nagyok és téglaveres a szinük. A kabátja szétválik
1141 6| és téglaveres a szinük. A kabátja szétválik és láttatni
1142 6| levétesse magát.~Szakítottak a témával; csendesen élvezték
1143 6| csendesen élvezték az éjjelt. A gyerekek már lefeküdtek,
1144 6| helyekért verekedtek.~- Oly szép a természet! - mondá Búl Emil.~
1145 6| kései almafa virágzott; a kis baraczkfákon már mutatkozott
1146 6| baraczkfákon már mutatkozott a gyümölcs. A fákhoz kötött
1147 6| mutatkozott a gyümölcs. A fákhoz kötött szárító-köteleken
1148 6| kartonruhái lógtak. Azonkivül a melegviz - a város természetes
1149 6| Azonkivül a melegviz - a város természetes mosó-bassinje -
1150 6| akaródzott bemenni.~- Oly nehéz a bucsu innen! - szólt, és
1151 6| ajtóban - az adótiszt már a czipőit vetette le - még
1152 6| pillanatig gyönyörködött a természetben, még egyszer
1153 7| voltak számára, nem is. A cselédek azt mondták, hogy
1154 7| benn vannak és búsulnak a vörös szobában.~«Családi
1155 7| Ezeket otthon találta, kivéve a kisasszonyt. De a mint belépett,
1156 7| kivéve a kisasszonyt. De a mint belépett, itt is valami
1157 7| mindannyian elpirúltak, a mint belépett. És alig ültek
1158 7| Mit szándékozik tenni?~A fiatal hivatalnok hebegett,
1159 7| egészen váratlanul jött ez a kérdés, melyre természetesen,
1160 7| másféleképpen felelnie, csak ugy, a mint felelt:~- Kérem...
1161 7| négy hónap mulva megkapom a kinevezésem, rendes miniszteri
1162 7| egy törvényszéki elnököt.~A háziúr végre sem tudta eltürni
1163 7| De azt védte vele szemben a törvény. Aztán az az elhatározás
1164 7| élni, mint előbb, eljár a rendes kávéházába, sőt felmegy
1165 7| kávéházába, sőt felmegy a hivatalába is. Legelsőbb
1166 7| hivatalába is. Legelsőbb persze a miniszterhez és igy szól
1167 7| István. Igaz, Dim István, a ki gyilkolt, az én apám.
1168 7| csöppet sem. Bizonyithatom ezt a kegyelmes urnak az arczképeinkkel,
1169 7| valami rosszat, ha csak a legcsekélyeb hibát is. Hátrálékom
1170 7| önre!» - ezt fogja felelni a miniszter, bizonyosan ezt.~
1171 7| miniszter, bizonyosan ezt.~De a hivatalnok nem ment fel
1172 7| társának: ez Dim Ferencz, a Dim István fia...~Hazament,
1173 7| német újság munkatársa, a ki egy jó arczképet kért
1174 7| vizitkártyákat csináltatott erre a névre Tardos Ferencz. Albrecht-úti
1175 7| szobájának ajtajáról levette a régit és fölszegezte az
1176 7| vizsgálgatta helyzetét és a «dolog» reá vonatkozó következéseit.~
1177 7| hangját hallania. Kinozta az a némaság, a melybe száműzte
1178 7| hallania. Kinozta az a némaság, a melybe száműzte magát, hogy
1179 7| nem jött hozzá senki, hogy a megszokott ebédlő- és vacsorálóhelyén
1180 7| rendesen. Elkerülte e helyeket, a minthogy elkerülte minden
1181 7| maga helyett egy levelet, a melyben betegségét jelentette
1182 7| egészen; eddig maga volt a jól táplált, szolid fiatal
1183 7| szolid fiatal ember tipusa. A rendes, a beosztott és elég
1184 7| ember tipusa. A rendes, a beosztott és elég kényelmes
1185 7| akár egy bankhivatalnok.~A lányok - a kik mosolyogni
1186 7| bankhivatalnok.~A lányok - a kik mosolyogni szoktak ezekre
1187 7| alázattal köszönt, mint régen, a trafikos kisasszony, mint
1188 7| még sem tudja, ki vagyok!»~A mikor ezt konstatálta, megvigasztalódott
1189 7| fogja magát viselni, mint a kire az egész «dolog» nem
1190 7| egész «dolog» nem tartozik. A ki elég gyöngédtelen lesz
1191 7| Lovakról, egy jockeyről...~A hidon átjőve, úgy érezte,
1192 7| újra született volna. De a város pesti partján, a sokadalomban
1193 7| De a város pesti partján, a sokadalomban egyszerre megváltozott
1194 7| azzal kellett foglalkoznia, a mit eddig csak meg-megpendített
1195 7| meg-megpendített magában.~Hiába minden, a leány elfordul tőle, az
1196 7| az nem köti hozzá életét.~A katasztrófa előtt voltaképen
1197 7| tekintetében - jobbnak tetszett, de a másik leány csinosabb volt
1198 7| csinosabb volt és kedvesebb. A legutolsó időben a választás
1199 7| kedvesebb. A legutolsó időben a választás kérdése okozta
1200 7| választás kérdése okozta neki a legtöbb gondot. Most, minden
1201 7| gondolkodás nélkül választott: a csinosabbat és a kedvesebbet.
1202 7| választott: a csinosabbat és a kedvesebbet. Nem tudta maga
1203 7| valósággal beleszeretett ebbe a lányba. Előbb ezzel is csak
1204 7| magának, most bírni ezt a lányt: a boldogságok boldogságának
1205 7| most bírni ezt a lányt: a boldogságok boldogságának
1206 7| látta, hogy minden lehet a világon, a jó sors még mindeneket
1207 7| minden lehet a világon, a jó sors még mindeneket megváltoztathat,
1208 7| az utczától, közellététől a leánynak. A térről - a hol
1209 7| közellététől a leánynak. A térről - a hol járt - odaláthatott
1210 7| közellététől a leánynak. A térről - a hol járt - odaláthatott
1211 7| alatta.~Lehajtott fővel, a földre nézve, ment arra,
1212 7| földre nézve, ment arra, a honnan egyszerre csak a
1213 7| a honnan egyszerre csak a neve hangzott felé:~- Dim
1214 7| Dim Ferencz!~Felnézett, a lány volt ott, az szólt
1215 7| lejött, csakugyan ott volt.~A szemei kisirva, veresek,
1216 7| perczekre megsüketítette. A lány ismételte, a mit mondott:~-
1217 7| megsüketítette. A lány ismételte, a mit mondott:~- Maga Dim
1218 7| védbeszédet tart mellette a lány. Egészen azokat mondja
1219 7| azokat mondja el hangosan, a miket ő elmondott magának.~-
1220 7| bátyám s mindazok ellenére, a kiket szeretek - én maga
1221 7| hozzá, ha nem tudom, hogy a sorsnak elém kellett vezérelni.
1222 7| börtönbe is kellene menni vele!~A tied vagyok.~A sarkon a
1223 7| menni vele!~A tied vagyok.~A sarkon a lány apjának alakja
1224 7| A tied vagyok.~A sarkon a lány apjának alakja mutatkozott.~-
1225 7| mutatkozott.~- Hagyjon el, szökjön a túloldalra! - szólt Dim
1226 7| túloldalra! - szólt Dim Ferencz a lánynak. És az eltünt mellőle,
1227 7| egyedül, igy párosával. Ez a kettős magány olyan erőssé
1228 7| olyan erőssé tette, mint a milyen nem volt még a szerencsétlenség
1229 7| mint a milyen nem volt még a szerencsétlenség előtt sem.
1230 7| ahol eddig járt, kivéve a lányos-házakat. Önérzetesebb
1231 7| osztályban kétségkivül ő volt a legelegánsabb fiu, szemet
1232 7| legelegánsabb fiu, szemet szúrt a miniszternek is, egy katholikus
1233 7| egy katholikus főúrnak, a ki egy izben szemlét tartván,
1234 7| szólt tanácsosához:~- Ennek a fiúnak az apja gyilkos,
1235 7| fiúnak az apja gyilkos, maga a fiú egy szelid divatbáb.
1236 7| divatbáb. Ugyan menjenek a pokolba azokkal az öröklési
1237 7| az élő persifleagea volt a haeresis összes tételeinek.
1238 7| kötelességtudás volt, ugy, hogy a leány apja, ki egy hivatalban
1239 7| hétig járt minden napon. A harmadik héten megtartották
1240 7| eljegyzést. Az esküvőt maga a lány sürgette, hát a gyűrűváltástól
1241 7| maga a lány sürgette, hát a gyűrűváltástól egy hónapnyira
1242 7| egésznek!» gondolta magában a fiú, aki egyszerre ujra
1243 7| alatt, habár nászágyában őt: a legszebb, a legjobb, a legédesebb
1244 7| nászágyában őt: a legszebb, a legjobb, a legédesebb lány
1245 7| a legszebb, a legjobb, a legédesebb lány várja is.
1246 7| eredetét, elvenni tőle apját, a gyilkost, s adni helyébe
1247 7| életű férfiút: nem, erre még a jó isten sem képes!~Kevés
1248 7| esküvőjétől és ő mind ezzel a gondolattal foglalkozott: «
1249 7| foglalkozott: «Bizonyosság, hogy a szerencsétlenséget, a szégyent
1250 7| hogy a szerencsétlenséget, a szégyent nem lehet eltávoztatni
1251 7| enyém és nincs hatalom, mely a vért kiszivattyúzza ereimből.
1252 7| mi biztosit arról, hogy a vér melyik pillanatban forr
1253 7| kényszeritené, mint apját!! Iszonyú, a legiszonyúbb, hogy éppen
1254 7| előtte egy gyilkosság van... A tettes ő, üldözik, keresik,
1255 7| Ferencz pénzt is kezelt. A mi kézi pénztárában volt,
1256 7| és ment, ment szabadulni a vérnyomok elől. Sikkasztott,
1257 7| Tengeri hajó ringatta már, a mikor a lőporgyári dülőben
1258 7| hajó ringatta már, a mikor a lőporgyári dülőben egy keskeny
1259 7| takaróját: hallotta ezt a lassú, vigyázatos kopácsolást.
1260 7| csukta be szemeit: látta a vérnyomokat, amelyek követték
1261 8| A MÉH.~Kőből készült, nagy
1262 8| készült, nagy méhe diszitette a háromemeletes palota homlokzatát.
1263 8| kisebb fajta kövér ember, a nagy potrohával, kis fejével,
1264 8| lábaival.~Mikor fölrakták a házra, melynek egyetlen
1265 8| kicsiny fejü nagy potrohu, a lábai aprók; mintha a nagy
1266 8| potrohu, a lábai aprók; mintha a nagy méh odafent a stilizált
1267 8| mintha a nagy méh odafent a stilizált hasonmása lett
1268 8| megfogta és mutogatta:~- Nézze a méh-t, az ám az állat, ezer
1269 8| került...~- Pajtás, nézzed a méh-ünk, ez nagy, kőből
1270 8| kőből való és drága. De a kicsi... az istenadtuk!
1271 8| vakolva az uj palotán s a méh két oldalán ott ragyogott
1272 8| két oldalán ott ragyogott a fölirás is Takarék Pénztár,
1273 8| fölirás is Takarék Pénztár, a mikor a városban nem beszéltek
1274 8| Takarék Pénztár, a mikor a városban nem beszéltek többé
1275 8| szerfölött kényelmes kávéház lett a férfiak beszédtárgya: a
1276 8| a férfiak beszédtárgya: a kövér kis ember még mindig
1277 8| mindig nem tért napirendre a méh fölött. És akár ki jött
1278 8| nagy wertheimját, hanem a méhről tudakozódott, arról
1279 8| mi?~Szerelmes volt ebbe a kezdetleges, vidéki kőfaragó
1280 8| állatát rögzitette meg azon a palotán, mely szinleg a
1281 8| a palotán, mely szinleg a takarékpénztáré volt, de
1282 8| volt, de tényleg az övé, a legfőbb részvény tulajdonosáé,
1283 8| legfőbb részvény tulajdonosáé, a főpénztárosé, az igazgatóé,
1284 8| főpénztárosé, az igazgatóé, a «méh»-é. Mert egy hónap
1285 8| is mindenki ugy nevezte a városban, sőt egyszer egy
1286 8| méh!» Csudálkozva nézett a kölyök után, aztán hirtelen
1287 8| valószinüleg azt: «Ni ez a gyerek... igaza van!»~Csakugyan
1288 8| vagyont gyüjtenek, mint a mennyire nekik vagy övéiknek
1289 8| gyüjtenek, egyre csak gyüjtenek, a nélkül, hogy tudnák kiért
1290 8| hogy szinte megölik azt, a ki munkájukban meg akarja
1291 8| akarja akadályozni őket.~A méh is egyszer... A fullánk
1292 8| őket.~A méh is egyszer... A fullánk mérges volt, az
1293 8| Most már ebben különbözött a sárga kis bogaraitól, azt
1294 8| kell lenni mindig, mint a méhnek...~Ő maga ilyen is
1295 8| Az volt mint főpénztáros, a ki kieszközölte magánál
1296 8| kieszközölte magánál az igazgatónál a kölcsönt. Az volt, a mikor
1297 8| igazgatónál a kölcsönt. Az volt, a mikor a parasztok hozták
1298 8| kölcsönt. Az volt, a mikor a parasztok hozták a sok ajándékot,
1299 8| mikor a parasztok hozták a sok ajándékot, hogy nagy
1300 8| mért ne lett volna vidám, a mikor szép asszonyok jöttek
1301 8| igazgatósági szobába, hogy a férjeik helyett kegyes elnézést
1302 8| elnézést kérjenek tőle?! A mikor földhöz ragadt szegények,
1303 8| zsellérek, kofák hozták neki a lakására a sok pulykát,
1304 8| kofák hozták neki a lakására a sok pulykát, kacsát, hogy
1305 8| különösen ha biztos volt a pénz és összegyüjtötte a
1306 8| a pénz és összegyüjtötte a majorságot, soha el nem
1307 8| gyüjteni szeretett, mint a méh. És eszébe sem jutott,
1308 8| Ellenkezőleg, mindig utalt a palota homlokzatának diszére. «
1309 8| mindenki olyan!» Ezt mondta, a mikor beiratta a betéteket,
1310 8| mondta, a mikor beiratta a betéteket, erről beszélt
1311 8| vigasztalta azokat, kik a tizenegy százalékra növekedett
1312 8| hozzánk, legyen olyan mint a...~Egy bizonyos idő multán
1313 8| multán már annyira rájárt a szája kedves szavára, hogy
1314 8| szája kedves szavára, hogy a mikor már izét mondott,
1315 8| mondott, ő akkor is csak a méht emlegette. Tanulmányozta
1316 8| mindenre volt hasonlata. A mikor az új palota megevett
1317 8| egy egész házsort, künn a hostyán, leginkább a mesteremberek
1318 8| künn a hostyán, leginkább a mesteremberek városrészéből
1319 8| különösen poetikus hasonlattal, a köpük világából.~Elhallgattatott
1320 8| hallotta senki. Nem szerette a szegényeket, nem sajnálta
1321 8| törődött az irodalommal, a művészet az ő számára: kulminált
1322 8| meghal, milliói azé legyenek, a kitől elvonta, visszaháruljon
1323 8| elvonta, visszaháruljon a közre. Nem, ezért nem tette,
1324 8| bizonynyal. Sőt gúnyolta is a híres örök-hagyókat, azt
1325 8| róluk, hogy hiú bolondok, a kik mikor testamentumot
1326 8| olyannak kell lenni mint a -~Már ki sem mondta a szót,
1327 8| mint a -~Már ki sem mondta a szót, értette mindenki és
1328 8| velem! - mondá és élt tovább a véleményének. Gyüjtött tovább,
1329 8| tajtékpipákat.~Olyan volt a háza, mint egy muzeum. Mint
1330 8| tudta, hol van minden és a nyakravalójába való tűt
1331 8| egészen beletörődött már ebbe a rendbe, kis gyerek kora
1332 8| úr vetette meg magának. A mikor hetven éves lett,
1333 8| éves lett, még akkor is, a mikor már a palota homlokzatán
1334 8| még akkor is, a mikor már a palota homlokzatán a nagy
1335 8| már a palota homlokzatán a nagy kőméhnek is kezdett
1336 8| egész törzse...~Csak egyszer a nagy tavaszi közgyülés után.
1337 8| számolt. Nagyon megéhült s a tiszteletére adott vacsorán
1338 8| ellenére borral is élt és az a lábába ment, úgy érezte.
1339 8| és belefektette az urát, a ki egyre nyögött, sóhajtott,
1340 8| Sajnálta egy kissé ezt a vén «méhet», ezt az ősz «
1341 8| méhet», ezt az ősz «kutyát», a hogy néha, dühében elnevezte.
1342 8| Nincs egy asszony rokona, a ki megkenné vagy egyszer,
1343 8| ki megkenné vagy egyszer, a ki küldene neki egy tál
1344 8| nem hagyta éhezni, fázni. A szolga olyasfélét érzett
1345 8| szolga olyasfélét érzett mint a hála... És a mikor így fölmelegedett,
1346 8| érzett mint a hála... És a mikor így fölmelegedett,
1347 8| jutott egy özvegy mesterné, a kinél gyermekkorában lakott.
1348 8| Ez az iszonyú gazdag, ez a sírja felé görnyedő ember.~
1349 8| össze-vissza beszélt mindent, a nagy kőméhről, fent a palotán.
1350 8| mindent, a nagy kőméhről, fent a palotán. Hogy «olyan légy
1351 8| Hogy «olyan légy te is».~A szolga megrázta: «Uram...
1352 8| világos pillanata legyen a haldoklónak, hogy megkérdezhesse
1353 8| utolsó negyedórákat élte, a legutolsót. Befordult a
1354 8| a legutolsót. Befordult a fal felé és mormolt valamit.~-
1355 8| nem értem?! könyörgött a szolga.~Ismételte hangosabban:~-
1356 8| sem hagyott. Sokan voltak a temetésen, és mindannyian
1357 8| kinek, kinek! hangzott a kérdés a temetési khórusba.~«
1358 8| kinek! hangzott a kérdés a temetési khórusba.~«Kinek»,
1359 8| Kinek», kérdezte magában a szolga, vivén elől a gyászflóros
1360 8| magában a szolga, vivén elől a gyászflóros keresztet.~ ~
1361 9| Nem volt többé divat itten a divatos nagyságokat emlegetni,
1362 9| emlegetni, ellenkezőleg azoknak a neveit hangoztatták mindinkább,
1363 9| hangoztatták mindinkább, a kikről alig egy pár sor
1364 9| kikről alig egy pár sor áll a zenei lexikonban.~És mielőtt
1365 9| teát felszolgálták volna, a háziasszony és fivére a
1366 9| a háziasszony és fivére a nagy fekete zongorához ült
1367 9| Egy pillanatra csend lőn a szalonban. Az asszonyok
1368 9| elragadtatással ejték ki a zeneszerző nevét: «Haendel!»
1369 9| nevét: «Haendel!»Voltak, a kik előre dudolták a darab
1370 9| Voltak, a kik előre dudolták a darab dallamát, de kezdetben
1371 9| szólt egy fiatal hölgy, a ki konczert-ruhában volt.~
1372 9| volt.~Nem volt szükség erre a rendszabályra, fél ötre
1373 9| s nem jött többé senki, a jour rendes vendégei mindannyian
1374 9| mindannyian fényes fekete hajuak, a legtöbb asszony molett egy
1375 9| molett egy kissé, arczukon a jólétnek azzal a habos gyenge
1376 9| arczukon a jólétnek azzal a habos gyenge pirosságával,
1377 9| mely olyan érzékenyen hat a férfiakra. Az egyik leány
1378 9| egy határozottabb kontur, a mit az önállóság érzése,
1379 9| mit az önállóság érzése, a férj csókja, vagy talán
1380 9| férj csókja, vagy talán a nyugodtabb, a lányábrándok
1381 9| vagy talán a nyugodtabb, a lányábrándok nélkül való
1382 9| nélkül való álom ad meg.~Ez a szokatlan hasonlóság azonban
1383 9| ouverture vége felé járt, a szalonban sötétedett lassanként,
1384 9| utczán már gyujtogatták a légszeszt, itt is fel kellett
1385 9| is fel kellett gyujtani a luszterokat.~A gyertyák
1386 9| gyujtani a luszterokat.~A gyertyák világítása, az
1387 9| nyugtalansága, mely egy mosoly, vagy a mozdulatok szabadságában
1388 9| jutott érvényre. És dicsérték a zenét, a háziasszony és
1389 9| érvényre. És dicsérték a zenét, a háziasszony és fivére játékát;
1390 9| szülötte - hogy «gyönyörü!» A másik meg megfeledkezett,
1391 9| jelen s úgy helyezkedett el a lábaival, mintha magukban
1392 9| nyugodtan, majdnem álmosan ült a modern módra kényelmetlen
1393 9| elburkolt kéjérzet volt a barna szemeikben, melyeket
1394 9| beszéltek.~Az egyik szólt:~- A mi papánk megtanittat bennünket
1395 9| Kettő mosolygott erre, a harmadik szólott:~- Fődolog,
1396 9| Triesztből.~Megint elhallgattak. A zongora most zúgott a legjobban,
1397 9| elhallgattak. A zongora most zúgott a legjobban, a férfi szinte
1398 9| most zúgott a legjobban, a férfi szinte kipirult mellette.~-
1399 9| nélkül valamelyikök, (Talán a lány, vagy az asszony testvér
1400 9| testvér volt. Hátul, majdnem a függöny mögött állt, nem
1401 9| kivenni.)~Aztán felhangzott a tömött fehér tenyerek tapsa.
1402 9| felkeltek, megváltoztatták a helyeiket. Nyilt az ajtó
1403 9| hogy mielőtt felszolgálná a teát, betegye a spaletákat.~-
1404 9| felszolgálná a teát, betegye a spaletákat.~- Nem kell! -
1405 9| spaletákat.~- Nem kell! - szólt a háziasszony. És mindannyian
1406 9| ablakból be lehetett látni a nagy üzletekbe, a hol csendes,
1407 9| látni a nagy üzletekbe, a hol csendes, szinte ünnepélyes
1408 9| szinte ünnepélyes volt a forgalom, akár egy gyógyszertárban.
1409 9| gyógyszertárban. Sehol kirakat, a czimek régiek, a kapuk előtt
1410 9| kirakat, a czimek régiek, a kapuk előtt ládák, terhes
1411 9| állt meg s kiszállt belőle a bank monogrammos, bőrtáskás
1412 9| monogrammos, bőrtáskás embere s a prémes kabátu, fekete barkós
1413 9| meg-megálltak egy-egy bolt előtt.~- A tea, tessék leülni! - szólt
1414 9| tessék leülni! - szólt a háziasszony.~Csakugyan volt
1415 9| egynek-egynek két-három szem. A férfi nem kapott, a min
1416 9| szem. A férfi nem kapott, a min nevettek.~- Akkor elmegyek,
1417 9| szólt az egyik kisasszony, a ki - mert fázott - a nagy
1418 9| kisasszony, a ki - mert fázott - a nagy cserépkályha mellett
1419 9| külön kis teaasztalnál.~A fiatal ember kivette az
1420 9| Szemben ültek egymással. A tea gőze finom fátyolt vont
1421 9| gőze finom fátyolt vont a leány arcza előtt; a nagy
1422 9| vont a leány arcza előtt; a nagy asztalnál neki indult
1423 9| asszonyos pietással nézett a - szerelmesekre.~- Lássa,
1424 9| most azt mondják reánk a nagy asztalnál: ni a szerelmesek! -
1425 9| reánk a nagy asztalnál: ni a szerelmesek! - szólott szeliden
1426 9| szerelmesek! - szólott szeliden a férfi és mosolygott. A lány
1427 9| szeliden a férfi és mosolygott. A lány meg elkomolyodott:~-
1428 9| Bizony nagyon kevés, ha a maga szivét látnák.~- Igaz.
1429 9| lány az én fajtámból.~- A ki beleunt a báli ruhába.~-
1430 9| fajtámból.~- A ki beleunt a báli ruhába.~- A ki sose
1431 9| beleunt a báli ruhába.~- A ki sose szerette, sosem
1432 9| szerette, sosem élvezte igazán a tánczot, mert olyan erős
1433 9| kell lépni. Kell, mert ez a táncz.~Elhallgattak, megitták
1434 9| Elhallgattak, megitták a teájukat, a leány egy kis
1435 9| Elhallgattak, megitták a teájukat, a leány egy kis sandvicht
1436 9| nem lenne oka panaszkodni a konyhára.~- És ha rossz
1437 9| mint bárki másé! Hanem a mint eszembe jut ez a gondolat,
1438 9| Hanem a mint eszembe jut ez a gondolat, azonnal követi
1439 9| jut: ezermillió férfi van, a között legalább 10 millió
1440 9| bosszut állni rajta. Azt a közönséges bosszut elkövetni -
1441 9| ellen tiltakozik az izlésem.~A szerelmi vallomástól eljutottak
1442 9| csak az izlés határozna a szerelemben, úgy könnyen
1443 9| szerethették volna egymást. A lány középtermetü, majdnem
1444 9| szemü, fehér arczu, szőke. A férfi, nagy, erős, szögletes,
1445 9| még ilyen szép! - mondá a férfi.~- Nekem pedig jól
1446 9| Nekem pedig jól esik ez a hizelgés. Szokatlanul jól
1447 9| jól érzem magam, de ebben a pillanatban már arra gondoltam,
1448 9| gondoltam, mért esik jól a maga hizelgése - és nem
1449 9| szavainak melegségét. Most pedig a mint magával beszélek, arra
1450 9| sosem engednék meg szüleim a maga feleségévé lennem:
1451 9| feleségévé lennem: enélkül a tudat nélkül tán nem is
1452 9| bizalmasan magával. Talán a lehetetlenség, a veszély,
1453 9| Talán a lehetetlenség, a veszély, a pletyka az, a
1454 9| lehetetlenség, a veszély, a pletyka az, a mi magához
1455 9| a veszély, a pletyka az, a mi magához köt engem, de
1456 9| például az is, hogy tudom: a mely perczben maga az enyém,
1457 9| maga nekem! Sokszor magát a szerelmet is. Néha azt hiszem,
1458 9| hiszem, hogy örökre azzal a vágyakozással fogok érte
1459 9| érte égni, mint egyszer, a mikor hónapokig nem láttam
1460 9| nem láttam úri lányt, kint a vidéken, a mikor nivelliroztunk.
1461 9| úri lányt, kint a vidéken, a mikor nivelliroztunk. És
1462 9| már olyan pillanatom is, a mikor meg voltam győződve,
1463 9| leszünk az egyetlen pár a világon, a kik sohasem fogunk
1464 9| egyetlen pár a világon, a kik sohasem fogunk egymásból
1465 9| egymásból kijózanodni. Mindenki, a ki csak mámorát érezte a
1466 9| a ki csak mámorát érezte a szerelemnek, kijózanodik
1467 9| csak mi nem, mi sohasem!~A lány gyengén nevetett.~-
1468 9| Plágiumok. Milyen édes ugy-e ez a pillanatnyi ostobaság s
1469 9| ostobaság s milyen rossz, a mikor hátba üti az embert
1470 9| üti az embert józansága, a fertelmes analysis, az előttünk
1471 9| kitárt élet józanságai, a könyvek tanulságai, a törvények,
1472 9| józanságai, a könyvek tanulságai, a törvények, melyeket nagyon
1473 9| nagy szenvedélyességgel a nagy asztalnál.~- Alkalomszerű
1474 9| Alkalomszerű kijelentés! - szólott a férfi.~- Pointe, már most
1475 9| már most mehetek - mondá a leány s felállt.~- Hová?~-
1476 9| leány s felállt.~- Hová?~- A jégre. Anyám, meg a hugom,
1477 9| Hová?~- A jégre. Anyám, meg a hugom, Hanna, ott várnak.~-
1478 9| el?~- Valamelyik asszony. A Helénnél van korcsolya,
1479 9| kisérővel jöttem. Jól esik ez a hazugság, árnyéka annak,
1480 9| hazugság, árnyéka annak, a mi nincs közöttünk - a szerelemnek.~
1481 9| a mi nincs közöttünk - a szerelemnek.~Elmentek, együtt,
1482 9| kellemes volt volna nekik ez a kis kaland s kedvesek ezek
1483 9| kis kaland s kedvesek ezek a szerelmesek, a kik úgy viselték
1484 9| kedvesek ezek a szerelmesek, a kik úgy viselték magukat,
1485 9| kik úgy viselték magukat, a hogy a könyvekben szokás.
1486 9| viselték magukat, a hogy a könyvekben szokás. Csak
1487 9| elvinnék, valami édest, drágát, a mi az övé...~Kint voltak
1488 9| Kint voltak az utczán, mely a száraz, tiszta, de különösen
1489 9| tele volt siető emberekkel. A főváros estéjének ácsorgó
1490 9| estéjének ácsorgó alakjai, azok a kedves páros alakok, a kik
1491 9| azok a kedves páros alakok, a kik akkor kelnek fel, mikor
1492 9| akkor kelnek fel, mikor a nap lemegy: nem voltak most
1493 9| kicsiny vén arczú cselédet, a ki egy köztűzérrel beszélt.
1494 9| egy köztűzérrel beszélt. A katona fázott, topogott,
1495 9| katona fázott, topogott, a lány meg szerelmesen nézte
1496 9| ott már láthattak valamit a főváros estjéből. A gesztenyesütő
1497 9| valamit a főváros estjéből. A gesztenyesütő előtt egy
1498 9| egy fiatal hölgy állott; a férfi gesztenyét vett az
1499 9| Vegyen nekem is! - mondá a lány.~Gesztenyét vettek.
1500 9| enni ilyesmit! - szólt a lány mosolyogva. De hirtelen
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3101 |